Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-31 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

FlLLINI, A FILMCSODA mm mi • André Cayatte Halálosan szeretni című filmjében Annié Girardot egy harmincéves aszszonyt alakit, 'aki beleszeret egy nála Jóval fiatalabb sítanárba. A tanárt Bruno Pradal alakítja. O A San Sebastian-i fesztiválén díjazott, Turgenyev novellából készült Első szerelem producere, rendezeője és főszereplője Maximilan Schell. A filmet nagyrészt Magyarországon, Budapesten és a Balaton környékén forgatták, érdekessége, hogy szerepet vállalt benne John Osborne angol drámaíró, továbbá a nyugatnémet rendező-színész: Johannes Schanf. Schell következő filmjét, a Szeptemberi éjt, Johannes Schaaf rendezné. A „filmrsodát Fellininek hívják", mondják gyakran. Minden interjúban megkísérlik az újságírók, hogy megfejtsék, miben is rejlik a nagy rendező „csodájának" a lényege. Egyesek bonyolult, rafinált módon, mások szokványos eszközökkel. Hogyan viselkedik az újságírókkal szemben? Azt mondják, megszállót ja annak, hogy állandóan nyilatkozatot kérnek öntő). — Hol hogyan. Igaz, hízeleg a sajtó ekkora figyelmessége, jólesik a publicitás. De ez unalmas és fárasztó is. Mindig az az érzésem, hogy valamit rosszul mondtam, vagy túl sokat beszéltem. Életében volt már bohóc, készített gyerekeknek rajzregényeket, humorlapok munkatársa is volt, írt operettlibrettót... Hogyan vált filmrendezővé? — Nem megfontolt szándékkal kerültem a filmhez. íróként Indultam, filmvígjátékok forgatókönyvét" írtam. Így kezdődött. Utána már minden magától ment. Nem voltam megelégedve azzal a módszerrel, ahogyan forgatókönyveimből filmet csináltak. Aztán magam is a „felvevőgép mögé áll'am ' Melyik filmjét szereti legjobban? — Szokványos kérdésre szokványos válasz: mindegyiket szeretem. Mégis legközelebb áll hozzám Az országúton és a Nyolc és fél. A művész mindig nehezen tudja teljesen megérteni, mit is alkotott müvével. Én csak azt tudom, hogy mit akartam alkotni! Hogy sikerült-e, az már más kérdés. Milyen film és melyik rendező keltett önben legmélyebb benyomást? , — Azt hiszem, senki sem „tertőzött" meg. Mégis talán Chaplin, ő olyan nagy, mint az Anya ... Kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Meg kell említenem még Rossellinit. A régit,- amikor még együtt dolgoztunk. Tőle tanultam, és sok mindent megtanultam. Becsülöm Ingmar Bergmant — az Erdei szamóca és a Csend című filmjét. Nagyon szeretem Akira Kurosawát. De itt van a nagy Hitchcock is, akinek a Madarak című művét a rendkívüli filmek közé sorolom. Sokszor jártam Amerikában, és minden alkalommal meggyőződtem, hogy Hitchcocknak volt igaza: Amerika valóban az. amilyennek a Madarakban bemutatta FILM A FORRADALOMRÓL Alekszandr Szaltikov a mai szovjet filmrende zés egyik rendkívül érdekes egyénisége — Leszámolás címmel — a közelmúltban filmre vitte Lovrenyov színművét. Az alkotás cselekménye 1917 nyarán ' Kronstadtban játszódik. „A film számomra nem ürtigy volt arra, hogy a nehéz gondokkal terhes korszakról új nyelven beszéljek — mondotta a rendező —, henem egy, a sajátommal teljesen azonos mondanivaló kifejezése: a , feltétlen odaadásé. Ez az oka annak, hogy a lehetőségek határáig ragaszkodtam — szerkezetében és módszerében — az eredeti műhöz. A határt azonban a műfaj törvényei szabták meg. Változtattam a regény cselekményének a hangsúlyán. A két forradalom közötti állapotot nem a krónikás, hanem a résztvevő személyével kívánom felidézni. A helytállást, bár történelmileg konkrétan jelenik meg a vásznon, mégis örök és aktuális, minden embert érintő közérdekű probléma. A filmdráma egyrészt leszűkíti, másrészt viszont kibontakoztatja a cselekményt. A filmen azt is érzékeltetem, hogyan pereg le a máz néhány jellegzetes emberi kapcsolatról — szerelemről, házasságról, a körülmények alakulása során. Igyekeztem egyértelműen megfogalmazni a kérdéseket és élesen a feleleteket, mert erőteljes, valódi összeütközés nélkül nem létezik dráma." A filmben számos fiatal színész jutott szerephez. Főiskolai hallgató a Kszényiát alakító Jeleňa Szolovij, ugyancsak fiatal tehetség Mihail Golubov és Jurij Szalonyin. Tatjána szerepét a rendező Szvetlána Zsguura bízta. A. Szaltikov eredetileg színésznek készült, de aztán áttért a rendezői szakra és Geraszimov tanítványa lett. Már főiskolás korában sikert aratott a ,,Gyerekek az udvaron" című filmjével. Diplomamunkáját, a Barátom Kolját kiküldték egy londoni filmfesztiválra, ahol az „Év legjobb filmje" megtisztelő címet kapta. A tehetséges rendező arra a kérdésre, miben látja munkája értelmét, az alábbiakat mondotta: — A lényeg csakis az, hogy a rendező átérezze, amit csinál, hogy azonosulhat a figurával. Természetesen minden művész arra törekszik, hogy azonosuljon a szerepével, s hogy ez menynyire sikerül, azt a tehetség dönti el. Nem hiszek a hamis elkötelezettségben, a szigorú, száraz, az élettől elszakadt tételekben Az igazi rendező mindig azonosul. Legjobb példa erre Geraszimov, aki a mesterem, a tanárom Igazi siázadeleji otosz szépség Szvetlana Zsgun, a Lesiámolás cimíí íiim Tatjonája. Fehér bőrű, kék szemű. A filmbeli Tatjána erős lelkű fiaiaiassKony, aki inkább lemond a boldogságról, semmint eszméit feláldozza: leszámol férjével, aki az eszerek oldalán harcol a szovjet hatalom ellen. A kepen: Szvetlana Zsgun, a film egyik jelenetében. KOMLĎSI LAJOS: <ti ESŐ Oly halkon kopog egy dallam, mint éhes koldus vagy szegény rokon. Húrjo beteg lián, csendesen jön, mint bűnös leány. Elé tartjo oz atcát az alvó, sápadt föld, lossan ébredek, csak lossan ébredek föl. A tócsák nagylyukú sziták, pointilisto vásznak, c cseppek - ha akarnám • téged is kipontoznának. VELED Ha kinyújtanám most a kezem lepkefogóba zuhanna oz arcod oly közel most a szived itt duruzsol, körülöttem a hangod Szép szelíd máglya izzo be bronz hajadat oly jó pihenni az estben ujjaid bársonyos síirmo alott BÁNAT átjái o fájdalom védtelen puszta vagyok hó és tél tarol elromlott orgonasíp a lelkem akartunk mi egyszer valamit ketten KETTEN FÜR EUSE Rásimulsz ma a szívemre, mint a bársonypuha hangok, a zongorából nem is Beethoven, a te hangod szól, a te hangod. Ábrándosan lépkedsz a lelkemen, mint ujjaim a billentyűk között. Kettőnk sorsára gondolok s nézd, a szemembe könny szökött. MAGÁNY Az eső kopog még be hozzám. Egy szőlőfürt villant fel hancúrozó, boros emlékképet. Éles, erős szelek fújnak, kiszaggatják szivemből a képed. A gyertya csonkig ég szobámban, hallgatok csak, mint tört abroncsú hárfa. Emlékeim ködbe hullnak, valahol jön már a hó, a pelyhek majd hullnak, hullnak. Régi karácsonyok fénye integet, menjek, maradjak, mit tegyek? Valahogy hamar este van, Solymó Zoltánt olvasom: „Ki messze van, az veszve van". A kövek is kopnak, didergek mint huzalok a szélben, melegítő kezedet nem akarom, nem kérem.. Kóborgok csak, mint gyenge rádiójelek, hívogatnak, csalogatnak fogatlan szájú, elnyelő tengerek. Volt egyszer egy lány, bronz volt a haja, ébreri, álmomban de sokat-láttam. Enyém volt, de lehet, hogy csok kitaláltam ...