Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-31 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

Sz. Verbickij singapore-i riportja ASOKARCÚ VÁROSÁLLAM Egzotikumot keresve i A g

yarmatosí

tás kivételes példájq > Új nemzet kohója > Dzsurori

g — Genfiemen, uzt hallottam, hogy egy híres orosz költő megénekelte a banán és a citrom Singapore-ját. Sajnos, nálunk sem banán, sem citrom nem terem, s általában az élelmiszer zömét más országokból Importáljuk... — e szavakkal fordult hozzánk, szovjet turistáikhoz, újságírókhoz, írókhoz, tudósokhoz a singapore-i idegenforgalmi iroda képviselője, Szaszaki, egy naturalizált japán, aki nyilván így akarta értésünkre adni, hogy az országról alkotott elképzeléseink nem egészen • fedik a valóságot. Már a repülőtéren éreztük, hogy olyan városba kerültünk, melyet méltán neveznek „modern Bá

ľ beinek". Kevés helyen látni ilyen színes tömeget! Vannak itt különféle nemzetiségű európaiak, fehér turbános szikhek, hosszú lábú, miniszoknyás ausztráliai nők, sárga sapkás japánok (kiderült, hogy egy válogatott golf csapat tagjai)... A szállodába tartva Szaszaki úr feltárta előttünk Singapore legkényesebb problémáit. — Természetesen, uraim, önök jól tudják, hogy szigetünkön van Anglia legnagyobb támaszpontja, ám tudják-e, hogy\cétmilliós lakosságunknak több mint a jele húszévesnél jiatalabb? Félmillió fiú és lány tanul. Egyébként nálunk az elemi oktatás díjtalan. Am nyomban egész sor probléma merül fel. Mit csináljanak az iskola elvégzése után? Vegyék tekintetbe, hogy Singapore-ban tízezrekre rúg a munkanélküliek számai Ne gondolják, hogy ezek az emberek éhenhalnak. Többségük maláj, és a legtöbben csak a mai napra gondolnak ... Egyikünk megjegyezte, hogy ez nyilván a gyarmattartók bűne. Szaszaki egyetértett vele, s megjegyezte, hogy a kormány erélyes lépéseket tesz a modern civilizáció meghonosítására. — Most pedig uraim, felhívom figyelmüket a villákra, amelyek mellett most elhaladunk. Itt lak. nák a gazdag kínaiak. Valójában ők a város igazi urai. Nem is képzelik, mennyi energia és leleményesség van bennük, ha hihetetlen munkabírásukat egybevetjük az európai logikával és technikával. Este értüak a szállodába, de másnap reggel már útnak is indultunk, hogy „egzotikus élményeket" gyűjtsünk. Singapore az első pillanatban olyan, mint egy kilométereken át húzódó óriási bazár. A földszinten mindenütt üzletek, bodegák, étkezdék. — Virág a kirakatban azt jelenti, hogy az üzlet csak nemrégen nyílt meg, koszorú a házak mentén azt jelzi, hogy valaki meghalt a házban — magyarázza idegenvezetőnk, Mister Go, egy éltes kínai. Mr. Go nagyon prózaias. 0 nem tér ki a bonyolult problémákra, mint Szaszaki. Megismerkedésünk után mindjárt felhívta figyelmünket, hogy emléktárgyakat a legelőnyösebb vásárolni a Marco Polo boltban. Persze, mint kiderítettük, minden idegenvezető százalékot kap a tulajdonostól minden odavezetett turista után. A helyi egzotikumhoz tartozik a botanikus kert, ahol Dél-Ázsia egész növényvilága megtalálható, továbbá a kínai milliomosok lunaparkja. Ezek a kínaiak egyébként a híres tigriskenőcs árusításával gazdagodtak meg, mely állítólag minden betegségre csodaszer. Különben Singapore-ban sok a kínai gyógyszertár, ahol a tibeti orvostudomány receptjei szerint készítenek különféle orvosságokat. Betekintettem az egyikbe, melynek kirakatában kígyók és más csúszómászók hívták fel a járókelők figyelmét. Egy köpcös kínai udvariasan felvilágosított, hogy bőrbetegségre árul különféle kenőcsöket, ezek azonban, sajnos, csak kínai bőrre jók. A látványosságok közé tartozik a maláj cölöpfalu több mérföldnyire a parttól. A lakosság egy része halászatból él, másik része emléktárgyakat készít: képeket szalmából, hajókat és virágokat kora Hókból. Motorcsónakon bejártuk az egész szigetet. A Malakka-szoros, amelyben Singapore egyetlen kikötője található, keskeny átjárót alkot, melyet nem kerülhetnek el a távol-keleti messzeségek felé tartó hajók. Több mint száz tengeri útvonal köti öszsze Singapore1 a földrészekkel. A városállam évente mintegy két és fél milliárd amerikai dollár külkereskedelmet bonyolít le. Egy kis ország viszonylatában ez óriási összeg! Singapore-ból kaucsukot, ólomércet, kókusz, és pálmaolajat, kávét, borsot, gyümölcsöt és egyéb árucikkeket exportálnak. A kikötő utcácskáiban hihetetlenül nagy a forgalom. Lépten-nyomon pénzváltók üldözik a járókelőket (ez a foglalkozás egyébként a tamilok monopóliuma), kiskereskedők kínálják szolgálataikat. A legfestőiebbek azonban a kínai negyedek. Éjszakai óráikban is jártam ott, s ugyanaz a kép fogadott, mint nappal. Nyilván nem könnyű aludna egy olyan házban, ahová mindenki bekukucskálhat és ahol népes család él együtt. A földszintről ritmikus zene hangjai szűrődnek kí. Az éjszakai Singapore a maga titkos barlangjaival, prostitú* ciójával, hazárdjátékaival, ópiumszívó tanyáival erőnefk erejével védi jogait. Történelem és politika - Nehéz még egy ilyen várost találni a földkerekségen, amely a történelem és a modern kor tanulmányozására olyan kiváló szemléltető például szolgálna, mint Singapore. A város központja, ahol az államfő, a miniszterelnök, a parlament rezidenciája van, a régi jó Angliára emlékeztet. A nagybankoknak a londoni Cityt utánzó viktoriánus stílusa még mindig elhomályosítja az amerikaiak és japánok által épített „beton, és üvegkockákat". A főtéren áll a városalapító Sir Stamford Raffles emlékműve. A magas talapzaton álló kőfigura Nagy-Britannia egykori hatalmasságára emlékeztet. Természetesen, egyszerűbb volna Sir Kaffiest a „brit kolonializmus lovagjának", vagy „a City pénzeszsákjai ügynökének" nevezni, s ezzel lezárni a sötét történelmet. — Igen, az angolok gyarmatosítók, kegyetlenek, csalárdak. A város lakói közül sokan áldozták életüket a függetlenségért vívott harcban. Viszont nem szabad elfeledni, hogy az angol burzsoázia is sokat tett Singapore fejlődéséért — mondogatják a singapore-iak. Képzeljük el egy pillanatra ezt a földrészt olyannak, mint amilyen a múlt század elején volt. NagyBritannia és Hollandia között hol csendesülő, hol lappangó, majd kiújuló küzdelem folyik az indonéz szigetekért és az ólomban, fűszerekben gazdag Malájföldért. A mindenható Kelet-indiai Társaság a kereskedelmi monopólium régi, kipróbált politikájához ragaszkodik. Anglia új ipari burzsoáziájának viszont szabad kereskedelemre van szüksége és késznek érzi magát arra, hogy eredményesen konkurráljon más európai hatalmakkal. Ennek az új burzsoáziának érdekeit kifejezve Sir Stamford Rafflesnak az az eszméje támadt, hogy a szigetcsoport közepén szabadkikötő kell a Hollandia elleni eredményes küzdelem érdekében. Raffles 1819. január 19-én hat hajón indult el és egyhetes út után kikötött az egyik szigeten, azon a helyen, ahol valaha Tumaszik ősi maláj kikötő állott. Az angol katonák lépten-iiyomon emberi koponya- és csontmaradványokra bukkantak, melyek Jáva és Malájföld lakóinak régi ellenségeskedésére emlékeztettek. A sziget történetét legendák övezik. A legnépszerűbb és legelterjedtebb legenda szerint Szang Nila Utama herceg, akit Palenbang uralkodójául jelöltek ki, erős viharba került, s kénytelen volt minden holmiját, köztük koronáját is a hullámokba vetni. A herceg és kísérete egy közeli szigeten keresett menedéket, hogy itt átvészeljék a vihart. Egy oroszlánra emlékeztető élőlénnyel találkoztak. A herceg ezt jó jelnek vélte, s azt a helvet Szingapúrnak hevezte e!, tmi maláj nvelwen azt jelenti: „Oroszláyváros" Az Európa és Kína közötti iögioviaeou ucat ellenőrző Singapore több mint száz éven át az angol birodalom büszkesege és le&föbb katonai támaszpontja volt a manapság „Szueztől keletre" nevezett térségben. A brit gyarmatbirodalom „szilárd támasza" 1942 februárjában elesett, amikor Perseval tábornok 70 ezer katonája kapitulált a japánoknak, noha Churchill követelte, hogy, az utolsó emberig kitartsanak és ott haljanak meg posztjukon. A második világháború után Singapore ismét angol gyarmat lett. Az angol kormánykörök azonban megértették, hogy előbb vagy utóbb meg kell adniuk Singapore-nak a függetlenséget. Attól tartottak, hogy eléggé szilárd baloldali erők kerekedhetnek felül. Ekkor született meg Malaysia államszövetség létrehozásának terve. Az ú] államalakulat Malájföldből, Sarawak és Sabah kalimantani brit gyarmatokból és Singapore-ból jött létre. Li Kuang-ju, az új állam miniszterelnöke, egy gazdag családból származó, 48 éves ügyvéd, egykori cambridge-i növendék, a Szocialista Internacionálé vezető személyisége, az Ázsiai Szociális? ta Liga egyik alapítója európai kollégáival egyetemben vallja, hogy embernek ember általi kizsákmányolása erkölcstelen valami, s minden reménye a gazdasági helyzet megjavítása külföldi beruházásokkal. Li Kuan-ju Malaysia létrehozását propagálva messzemenő célokat követett. A „malaysiai Malaysia" jelszavát tűzte ki, vagyis olyan államét, amelyben a kínaiak, a malájok, az indiaiak, valamennyi faji és vallási csoport békésen élne egymás mellett és gazdasági haladást érne el. Amikor aztán egy beszélgetésen az okok iránt érdeklődtünk, amelyek miatt Singapore később kivált az államszövetségből, ezt a választ kaptuk: „Még nem jött el az ide/e ilyen nagyarányú egybeolvadásnak. Li Kuang-ju túl gyorsan akarta Malaysiára kényszeríteni a polgári demokrácia modern jormáit". Friss szelek Kétségtelen, hogy Singapore-ban különféle nemzetiségek saját asszimilációjának folyamata megy végbe. Ezt elősegíti a város kozmopolita jellege, meg a sok ezer turista, tengerész, üzletember, különféle kultúrák hatása, a többnyelvűség, az oktatási rendszer. Az utóbbi években bonyolulttá tette Singapore belső helyzetét a Kínai Népköztársaság negatív hatása. A Kínai Népbanknak fiókintézete van Singapore-ban, ottlétünkkor nyílt meg egy többemeletes áruház, amelyben kínai árucikkeket árulnak, bővül a két ország kereskedelmi áruforgalma. Singapore-i újságíróktól hallottuk, hogy az ottani kínaiak — szociális helyzetüktől függetlenül — hosszú időn át rokonszenvvel figyelték egykori hazájuk fejlődését. Az utóbbi években, főként a kínai „kulturális forradalom" kilengéseinek hatására azonban megromlott viszonyuk a Kínai Népköztársasággal és a jelenlegi pekingi vezetőséggel. Annál is inkább, mert Mao Ce-tungnak a „kulturális forradalom világjelentőségéről" kiadott direktíváit a legfőbb singapore-i ellenzéki párt, a Barisan Sosialis (Szocialista Front) is magáévá tette, s teljesen Peking hatása alá került. A kínai diákok soraiból még vörösgárdista csoportok is alakultak Singapore-ban. Helyi újságíróktól hallottuk, hogy a kormány az utóbbi évek eseményeinek hatására rájött, nem támaszkodhat csupán az exportból származó jövedelemre. Ezért nagyszabású iparosítási programba kezdett. Igy épült fel Délkelet-Ázsia legnagyobb ipari komplexuma, a DZSURONG. Dzsurong a sziget délnyugati részén terül eL A vállalatok zömét amerikai, angol, japán és kínai tőkével építették fel. A kormány úgy véli, idegen tőke odaédesgetéséből előnye származik az országnak, viszont az idegenforgalmi kalauzokból is az tűnik ki, hogy Singapore-ban előnyös beruházni, mert szorgalmasak és elég képzettek a munkások, keresetük viszont jóval kisebb, mint az ipari országokban. Jellegzetes singapore-i kép: a South Bridge Rood. é