Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-06 / 4. szám, szerda

szlovaklzmus hivatalos politikájától és Ideológiájától, amely csődbe és a köztársaság széthullásába torkollt. A párt koncepciója a leninizmus alapelveire épült, Csehszlovákia munkásosztályának és dolgozóinak osztály- és internacionalista érdekeiből indult ki. A párt koncepciója alapelveit 1945-ben érvényre juttatta a Kassai Kormányprogramban, amely első Ízben ismerte el a szlovák nemzet önrendelkezési jogát, s a csehek, valamint a szlovákok viszonyát az egyenlőség alapján rendezte. Elismerte, a Szlovák Nemzeti Tanácsot, amely a szlovák népnek a fasizmus elleni fegyveres harc folyamaté ban jött létre, mint a szlovák nemzet önrendelkezésének jogos képviselőjét és Szlovákia területén az államhatalom hordozóját. Az új népi demokratikus köztársaság a két nemzet közös államban való egyenjogú együttélése alapelvére épült. Az 1945—1948-as forradalom is egységes folyamat volt, amelyben a munkásosztály törvényszerűen a cseh és a szlovák nemzet élére került. A két nemzet egységes osztály- és internacionalista éfdekei, célkitűzései kifejezésre jutottak 1948 februárja után a szocialista építés fő irányvonalában és gyakorlatában is. A párt IX. kongresszusa kifejezte azt a szükségszerűséget, hogy meg kell teremteni a nemzetiségi kérdés rendezésének, áz igazi egyenjogúságnak szilárd gazdasági alapjait is. Ez a kongresszus elfogadta Szlovákia iparosításának széles körű programját. Szlovákia gazdaságát éppen a München előtti köztársaság egyenetlen tőkés fejlődése következtében az alacsony ipari foglalkoztatottság és a falu túlnépesedése jellemezte. A szlovákiai gazdaság legfontosabb ágazata a mezőgazdaság volt rendkívül alacsony intenzitással. A mezőgazdasági termelés 1936-ban hektáronként csak az 54 százalékát érte el a cseh országrészek szintjének. Ez a gazdaság! bázis határozta meg a szociális elmaradottságot, azt, hogy körülbelül egyötödével alacsonyabb bérek voltak itt. Alacsony fokú volt a lakosság fogyasztása és műveltsége. Egyidejűleg figyelmeztetnünk kell arra, hogy Szlovákia iparosítását az egységes csehszlovák gazdaság építésének érdeke is megkövetelte., mivel Szlovákiában az iparosításnak kedvező feltételei voltak: elegendő mennyiségben rendelkezett munkaerővel, egyes ásványi nyersanyagok készleteivel és kedvező a fekvése a Szovjetunió szomszédságában. Az iparosítás programjának következetes valóra váltása arra vezetett, hogy Szlovákia gazdasága az egész háború utáni Időszakban viszonylag gyorsabban fejlődött a cseh országrészek gazdaságánál. Az első ötéves tervben lefektettük Szlovákia iparosításának alapjait és meghatároztuk irányvételét A következő években az építkezés irama olyan volt, amilyent Szlovákia sohasem tapasztalt. 20 esztendő alatt (1948— 1968) az ipari termelés több mint a tízszeresére, a nemzeti jövedelem pedig több mint a négyszeresére emelkedett. Ipari termelésének hányada az ország ipari termelésének hányadában az 1948. évi 13,1 százalékról 1969-ben 23,1 százalékra emelkedett. A mezőgazdasági bruttó termelés 1969-ben a CSSZK-aan 7 százalékkal, míg az SZSZK-ban 66,4 százalékkal volt magasabb, mint 1936-ban. Szlovákiában gyorsabb ütemben emelkedett a foglalkozta tottság és az életszínvonal is. A foglalkoztatottság százalékos arányszáma azonban még mindig alacsonyabb a csehországi szintnél. Ez a körülmény döntő módon kihat arra is, hogy egy főre számítva alacsonyabb a munkajövedelem szintje és alacsonyabb a szlovákiai családok életszínvonala is. A szocialista kulturális forradalom folyamatában Szlová kiában teljes mértékben kibontakozódott a szlovák kultúra, hazánk szocialista kultúrájának önálló és egyenjogú alkotó eleme. Az egyenjogú együttélés szilárd bázisát megalapozó ily fajta viszonyok ós folyamatok azonban, amelyeket a CSKP céltudatosan fejlesztett, nem mentesültek a fogyatékosságoktól és a hibáktól. Az 50-es évek elején a bonyolult nemzetköz! és hazai viszonyok közepette politikai területen kezdett megnyilvánulni az egyenjogúság alapelve megszegésének teden ciája. Sor került a szlovákiai állampolitikai szervezet, a szlovák törvényhozó és kormányszervek fokozatos korlátozá sára. A burzsoá nacionalizmus elleni kampányok tjpm a szlovákiai burzsoá nacionalista elemek maradványai ellen irányultak hanem a hű kommunista kádereket és a haladó szlovák értelmiség egy részét sújtották. Bár 1956-ban az SZKP XX, kongresszusa után, majd főleg a 60-as évek elején ezeket a hibákat bírálták, a párt akkori vezetősége képtelennek bizonyult a helyzet mély elemzésére, s arra, hogy a bírálatból levonja a reális marxi—lenini következtetéseket. A csehek és a szlovákok államjogi viszonyának rendezetlensége a jobboldali és az antikommunista erőknek ürügyül szolgált a nacionalizmus szítására, a csehek és a szlovákok egységének gyengítésére. A két nemzet viszonyának és általában a csehszlovák szocialista államiságnak alakulásában csak a CSSZSZK államjogi struktúrájának a szocialista föderáció alapelveihez igazodó átépítése lett a fontos mezsgyekő, illetve ennek a föderációnak fokozatos marxi—lenini kidolgozása. Létrejött a csehszlovák államszövetség, amely két nemzeti köztársaságból, a CSSZK-ból és az SZSZK-ból tevődik össze. Ily formán bizonyos értelemben tető alá került a pártnak az a törekvése, hogy marxi—lenini módon megoldja a nemzetiségi kérdést. Ezáltal létrejöttek annak feltételei, hogy két nemzetünk nagy alkotó energiáját hasznosítsa egységes államunkban, a CSSZSZK-ban a szocializmus sikeres fejlesztése javára. Csehszlovákia nemzetközi helyzete A csehszlovák társadalom mély történelmi következtetéseket vont le az I. Csehszlovák Köztársaság csődjéből. Ez kifejezésre jutott abban, hogy 1945-ben a csehszlovák államot népi demokratikus államként újjítottuk fel és irányt vettünk a szocialista társadalmi rend kiépítésére. A cseh és a szlovák nép nem kevésbé fontos következtetésekre jutott az addigi csehszlovák külpolitika alapján. Csehszlovákia addig politikai viszonylatban a Nyugattal állt kapcsolatban. Egy ilyen ország szövetségre lépése a Szovjetunióval, ami az új Csehszlovákia irányvételének bázisa lett, elvi fontosságú fordulat volt. Az első köztársaság megalakulása óta csak a csehszlovák munkásosztály és a CSKP keresett támaszt az alapvető osztályérdekeiért és célkitűzéseiért vívott harc folyamán a fiatal szovjet állam és a nemzetközi munkásmozgalom iránti internacionalista kapcsolatban. A fasizmus elleni harc és a II. világháború idején azonban nyilvánvaló lett, hogy ez az irányvétel megfelel az egész csehszlovák nép alapvető szükségleteinek és érdekeinek is. Klement Gottwald 1948 februárja előtt a közismert jelszóban: „Örök időkre a Szovjetunióval" kifejezte azt a viszonyt, amely a csehek és a szlovákok nemzeti létének és állami önállóságának tartós, alapvető értékeit rögzítik. Ez nemcsak a múlt tapasztalatai alapján érvényes. Háború utáni fejlődésünk minden szakasza igazolta — nemzeti életünk és a szocializmus felé vezető utunk szempontjából a csehszlovák társadalom nagyobb hányada ezt az utat választotta — ennek a szövetségnek értékét. Államunk külpolitikai irányvétele, amelyet a csehszlovák— szovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együtttraűködési szerződés 1943 decemberében rögzített, már a szocialista építés küszöbén alapvető próbának volt kitéve. 1948 után a nyugati nagyhatalmak annak ürügyén, hogy a világot meg kell menteniük a kommunizmus elől, kirobbantották a hidegháborút, agresszív katonai-politikai tömböket kezdtek összetákolni, fokozták a gazdasági nyomást, és a szocialista országokon belül ösztönözték a szocialistaellenes erők aknamunkáját. A szocialista tábor sikeres fejlődése ellenére az Imperializmus a munkásosztály számára politikai, gazdasági és katonai vonatkozásban még mindig erős ellenfél volt. A szocialista országok 1950-ben a világ ipari termelésében csupán egyötödét produkálták, míg az USA egymagá ban majdnem a felét. Az USA és Nagy-Britannia még az 1947~1948-as években kezében tartotta az atombomba monopóliumát. Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg 1948 márciusában megkötötték az ún. brüsszeli szerződést, a II. világháború utáni első katonai-politikai paktumot. Ez a katonai tömörülés 1949 áprilisában bővült azzal, hogy Washingtonban aláírták az Északatlanti Szerződést (NATO). Az ún. brüsszeli szerződés országai mellett ezt a szerződést aláírta még az USA és Kanada, továbbá csatlakozott hozzá Olaszország, Izland, Dánia, Norvégia és Portugália. Csehszlovákia tőszomszédságában 1949-ben létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, miközben nyilvánvaló volt, hogy az Egyesült Államok imperialista haditámaszponttá akarja átalakítani Németországot. lető baloldal szócsöve lett. Az új folyóirat szerkesztőségi cikke így fogalmazta meg a baloldal kritikai álláspontját a < burzsoá Csehszlovákiával szemben: „A cseh önállóság létrejötte számunkra nem a történelem végét jelenti... örülünk, hogy megalakult a Cseh Köztársaság. A mi célunk azonban nem csupán a polgári demokratikus köztársaság, hanem a szocialista köztársaság." A csehszlovákiai munkásmozgalom helyzetét és differenciálódását mélyen befolyásolta a III. Kommunista Interná cionálé alakuló kongresszusa, amelyet 1919 március elején Moszkvában tartottak meg. A burzsoá demokráciáról és a proletárdiktatúráról szóló lenini tézisek a kialakuló csehszlovákiai marxista baloldalnak is elméleti támogatást nyújtottak. A csehszlovákiai szociáldemokrácia baloldali ellenzéke és jobbszárnya közötti szakadék áthidalhatatlanná vált és különösen 1919 telített viharos eseményeinek hatására egyre mélyült. 1919 márciusában a magyarországi proletárhatalom megszületése egész kapitalista Közép-Európa stabilitásét veszélyeztette. A csehszlovák burzsoázia is csatlakozott ahhoz a törekvéshez, hogy megsemmisítsék a magyar proletárhatalmat. A csehszlovák fegyveres alakulatok 1919 április végén átlépték a Szlovákia és Magyarország közti demarkációs vonalat. Ez a katonai kaland csőddel fejeződött be. A magyar Vörös Hadsereg nemcsak feltartóztatta az Intervenciós csapatok előnyomulását, hanem eredményes ellentámadással mélyen behatolt Szlovákia területére és lehetővé tette egy történelmi esemény bekövetkezését: 1919. június 16-án Eperjesen (Prešov) ünnepélyesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, ami az első kísérlet volt proletárállam alapítására Csehszlovákia területén. A marxista baloldal képviselői fokozatosan küzdötték le a munkások szervezeti kitartását és az egység megbontásától való ösztönös viszolygását. Egyébként a marxista baloldal vezetőinek is időre és további tapasztalatokra volt szükségük ahhoz, hogy meggyőződjenek: lehetetlen a szociáldemokrata pártnak forradalmi típusú párttá való megújítása. A történelmi megpróbáltatások folyamán érett meg a munkásosztály soraiban az. a felismerés: egy valóban fbrradalml munkáspárt kialakulása érdekében elkerülhetetlenül szükséges, hogy szervezetileg és eszmeileg is szakítsanak a szociáldemokráciával. A marxista baloldal szervezeti és eszmei önállósulása folyamatosan ment végbe: 1919 októberében önálló nyilatkozattal lépett fel, két hónappal később önálló értekezleten átmeneti politikai alakulattá nyilvánította magát és csatlakozott a proletárdiktatúra elvéhez. Sikerült kibontakoztatnia a munkástanácsok mozgalmát, amely főként Kladno vidékén jelentős politikai és hatalmi tényezővé vált. A Kommunista Internacionálé 11. kongresszusa, mely 1920 júliusában és augusztusában Moszkvában ülésezett, jelentős mértékben járult hozzá a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt reformista képviselőivel való szakítás szükségességének megértéséhez. A kongresszus Lenin javaslata alapján elfogadta a Kommunista Internacionáléba való felvétel 21 feltételét, melyeknek az volt az értelme, hogy megakadályozzák az opportunizmus és a centrizmus behatolását a forradalmi proletariátus nemzetközi szervezetébe. Ezzel létrejöttek az egyes országok munkásmozgalma gyorsabb differenciálódásának a feltételei. A 21 feltételnek biztosítania kellett az újonnan keletkező pártok kommunista jellegét. Megkövetelték, hogy az egyes pártok központi bizottságaiban képviselve legyen a Komintern-program szilárd követőinek döntő többsége, a Kominternprogram ellenzőit, a különféle opportunistákat és centristákat ki kell zárni a kommunista pártokból. A pártokat a demokratikus centralizmus és szilárd fegyelem alapján kell építeni, ki kell dolgozniuk forradalmi programjukat, rendszeres és céltudatos munkát kell végezniük a szakszervezetekben, a szövetkezetekben és más tömegszervezetekben, továbbá a parlamentben is. Minden államban csak egy kommunista pártnak kell léteznie stb. Csehszlovákiában a munkásmozgalom differenciálódásának folyamata egyöntetűen a forradalmi Irányzatnak kedvezően ment végbe. Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában a baloldal szinte abszolút többségben volt. A Német Szociáldemokrata Pártban ugyan a jobboldal megőrizte a munkások többségére gyakorolt befolyását (a párt jobboldali vezetősége nemzetiségi okokból ellenzékben volt a csehszlovák kormánnyal szemben és ezért nem kompromittálta magát a kormánypolitikában való részvétellel), de itt is a K. Kreibich elvtárs vezette libereci kerületi szervezet körül erős baloldali ellenzék alakult kl. A legnépesebb és a csehszlovákiai helyzet szempontjából legfontosabb cseh munkásmozgalomban a baloldal jelentős fölénybe került. 1920. szeptember 21-én megindította saját napilapját, a Hűdé právot, amely szócsövévé és egyesítő tényezőjévé vált. Felsorakozott Csehszlovákia többi nemzeteinek forradalmi sajtója, nevezetesen a német baloldal Vorwärts és a szlovákiai baloldal Pravda chudoby című napilapja mellé. A baloldali forradalmi erők előretörésének útján fontos határkő volt az 1920. szeptember 25-től 28-ig tartott XIII. szociáldemokrata pártkongresszus. Egyetértését fejezte ki a Kommunista Internacionálé alapelveivel, elfogadta 21 feltételét, és a végrehajtó bizottság feladatává tette, hogy kezdjen tárgyalásokat a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságával a pártnak a KI soraiba való felvételéről. Ennek ellenére a marxista baloldalban nem olyan gyorsan nőtt a forradalmi öntudat, mint azt a nemzetközi és a bel

1 politikai helyzet megkívánta. A nemzetközi burzsoáziának sikerült átvészelnie a, háború utáni forradalmi hullám időszakát. Ennek folytán a csehszlovák burzsoázia öntudata is erősödött. Elhatározta, hogy támadásba lendül, és letöri a csehszlovák proletariátus forradalmi lendületét. A munkásság 1920 decemberében általános sztrájkkal válaszolt a burzsoázia és a jobboldali szociáldemokrata vezetők közös támadására. A decemberi általános sztrájk az új köztársaság jellegéért folyó küzdelemben a szocializmus és a kapitalizmus erőinek döntő összecsapása volt. A csehszlovák proletariátust decemberi fellépése után a burzsoázia nemzetietlenséggel vádolta, a munkásosztály forradalmi mozgalmát pedig a csehszlovák államiság veszélyeztetésének minősítette. Ám a későbbi tapasztalatok meggyőzően igazolták, hogy egyedül a forradalmi proletariátus képes győzelmével véglegesen és tartósan biztosítani a csehek és a szlovákok nemzeti szabadságát, valamint a csehszlovák állam tényleges önállóságát és függetlenségét. A decemberi általános sztrájk vereségével megkezdődött a kommunista párt közvetlen formálódásának időszaka. 1921 januárjában megtartották Szlovákia és Kárpát-Ukrajna öszszes nemzetiségei marxista baloldali szervezeteinek fubochňai kongresszusát, februárban a Kommunista Ifjúsági Szövetség alakuló kongresszusát, márciusban pedig a német baloldal libereci kongresszusát. Valamennyi kongresszus egyetértően nyilatkozott a Kommunista Internacionálé 21 feltételének azonnali elfogadása, a KI soraiba való belépés és Csehszlovákia egységes internacionalista Kommunista Pártjának megalakítása mellett. A kommunista párt kialakításában döntő szerep hárult a cseh baloldalra. Fejlődése az 1921. május 14-től 16-ig tartott prágai kongresszuson érte el tetőpontját — e kongresszus a Csehszlovák Kommunista Párt alakuló kongresszusa lett. E kongresszuson egy szervezetben egyesültek a cseh kommunisták, valamint Szlovákia és Kárpát-Ukrajna összes nemzetiségeinek kommunistái. A kongresszus határozata alapján három hónapon belül kellett megtörténnie az egyesülésnek a CSKP német szekciójával. A csehszlovákiai kommunista mozgalom egyesülési folyamatának meggyorsulását elősegítette a Kommunista Inter nacionálé III. kongresszusa, főként Lenin személyes tárgyalásai a csehszlovák küldöttekkel. Az egyesülési folyamat az 1921. október 30-tól november 2-ig tartott egyesítő kongresszuson kulminált. Valósággá vált Csehszlovákia egységes, internacionalista Kommunista Pártja. Csak időtávlatból tudjuk felbecsülni e történelmi esemény rendkívül nagy jelentőségét. 1921 májusában a CSKP megalakulásával teljesült az első világháború utáni csehszlovákiai forradalmi mozgalom alapvető történelmi feladata. Csehszlovákiában létrejött a forradalmi munkáspárt, a csehszlovákiai munkásmozgalom évek múltán a marxizmus-leninizmus alapelvei szellemében megújhodott. A CSKP tömegpártként keletkezett; a Kommunista Internacionálé harmadik legnépesebb szekciója volt A marxista