Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-31 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

A XORSZERÜSEG J Á N Uj módszertani törekvések a szlovák nyelvoktatásban A z utóbbi években különböző folyó­iratok és napilapok hasábjain gyakran olvashatunk a szlovák nyelvoktatás kérdéseiről. A probléma nemcsak pedagógusainkat, hanem magyar ajkú polgárainkat is fog­lalkoztatja. írásunkban nem szándé­kozunk behatóan foglalkozni a szlovák nyelv tanításának szükséges­ségével és előnyeível, hanem szeretnénk vázolni azokat a módszereket, illetve törekvéseket, me­lyek az oktatás eredményességét biztosítják. A cél elérése érdekében ajánlatos, ha tanulóink ismerjék a szlovák nyelv oktatásának előnyeit. Tu­datában kell lennünk annak, hogy a szlovák nyelv elsajátításával megismerkedhetnek a cseh és a szlovák nemzet kultúrájával, valamint a tudomány, az irodalom és a művészet terén elért eredménye­ikkel, s ezáltal gyarapítják tudásukat, műveltségű, ket. Arról se feledkezzünk meg, hogy a nyelv ki­tűnő eszköz a barátság elmélyítésére, hogy nyelv­tanulással őszinte tiszteletünket fejezzük ki azok iránt, akikkel együtt élünk, együtt dolgozunk. A szlovák nyelv elsajátításával nemcsak államunk nyelvét tanulják meg, hanem elsajátítanak egy szláv nyelvet, melynek ismeretével könnyebben ta­nulnak más szláv nyelvet. Arra kell törekednünk: magyar ajkú tanulóinkkal a szlovák nyelvet olyan mértékben sajátíttassuk el, hogy azt alkalmazhas­sák a mindennapi életben, hogy érintkezhessenek szlovák nemzetiségű polgárokkal, és tudásukkal ér­vényesülhessenek országunk bármely részén. A szlovák szakos tanítóknak el kell érniük, hogy tanulóink megszeressék a nyelvet, érezzék és ész. revegyék annak jellegfetességeit, amelyek széppé, hangzatossá teszik. A tanító oktató-nevelő munká­jával feltárhatja a nyelv gazdagságát, változatossá­gát. Az eredményes munka elsősorban nyelvszakos tanítóink hivatástudatából és kötelességérzetétől függ, de a feladatok megoldásában nagy segítsé­get nyújthatnak a szülők is: Az idegen nyelvek elsajátítása érdekében a nyelvészek, pszichológusok és a pedagógusok új, megfelelőbb és tökéletesebb módszerek kidolgozá­sán fáradoznak. A nyelvtudomány művelői szorgal­masan keresik az elmélet, a módszer és a tech­nika új lehetőségeit, hogy az idegen nyelvek okta. tását eredményesebbé tegyék. Az alkalmazott nyelvtudomány a fizika, a pszichológia és a peda­' gőgia ismereteinek felhasználásával korszerűsíti a nyelvoktatás módszereit. A tudósok keresik a kapcsolatot a többi tudományággal. A nyelvtanítás módszereinek alapvető változásai, újdonságai min­dig az oktatás legújabb elméletének fejleményei. Az utóbbi években végzett módszertani kutatások, a nyelvszakos pedagógusok tapasztalatai, megfi­gyelései értékos változásokat eredményeztek az idegen nyelvek tanítása terén. Az Idegen nyelvek oktatását új módszertani alapokra helyezték; a ki­bernetika, az információelmélet, az algoritmusok elmélete illetve a programozott oktatás elemeire és ennek alkalmazására építették. A nyelvoktatás tudományának alapja ma is a metodika. Arra tö­rekszik, hogy új módszerek, eljárások kidolgozásá­. val az oktatási folyamat eredményességét biztosít­sa. Emellett figyelemmel kíséri a pszichológia ide­vágó megfigyeléseit, eredményeit, és azokat meg­felelő módon Igyekszik alkalmazni a gyakorlatban. Az Idegen nyelvoktatás terén bevált elméleti új­donságokat és ismereteket — amelyek a tudomá­nyosan megalapozott kísérletezés és útkeresés eredményeit képezik — konkrét helyzetüknek meg­felelően a magyar tannyelvű iskolák szlovák nyelv tanításában is alkalmazzák. Köztudat, hogy a szlovák nyelvet iskoláinkon idegen nyelvként ta­nítjuk, habár célkitűzésünk és követelményeink — jogosan — igényesebbek a többi idegen nyelvhez képest. A szlo\"ók nyelvet nem sorolhatjuk a telje­sen idegen nyelvek közé, hiszen a tanulóknak több lehetőségük van a szlovák nyelv gyakorlásá­ra (rádió, tv, film, újság, üzletek és néha a kör­nyezet is segít). A magyar iskola tanulóitól az élet igényesebb és alaposabb tudást követel. A szlováik nyelv elsajátíttatásával több érvényesülési és mun­kalehetőséget biztosítunk tanulóinknak, ezáltal ké. pességeiknek megfelelően ott dolgozhatnak, ahol más ajkúak is élnek, ahol nyelvi ismeretük meg­könnyíti a munkát, vagy nagyobb nehézségek nél­kül folytathatják tanulmányaikat a szlovák, illetve a cseh főiskolákon, egyetemeken. Az alábbiakban vázolunk néhány olyan mód­szertani eljárást, mely az Idegen nyelvek tartal­mi korszerűsítését szolgálja, alkalmazható a szlo­vák nyelvoktatásban is, és biztosítja, illetve elő­segíti a tanítás sikerét. A tantárgy alapvető ele­mére, a beszélgetésre koncentráljuk figyelmün­ket, s egyben hangsúlyozni is szeretnénk, hogy az új módszertani kísérletezések elsősorban a tanu­lók beszédképességének maximális fejlesztését szorgalmazzák. Az idegen nyelvek tanítása tulajdonképpen gya­korlati munka, de a célszerű tanításnak komoly tudományos feltételei vannak. Nem szabad öncélú prakticizmusba esnünk, vagy a gyakorlattól elsza­kadnunk. A megfigyelések, a tudományos kutatá­sok természetesen azért történnek, hogy a gya­korlati nyelvtanítást tegyék eredményesebbé. Ez viszont elsősorban a beszéd, a szlovák nyelv el­sajátítására vonatkozik. Bár az elért eredmények javulást mutatnak, a cél érdekében van még bő­ven tennivaló. Az új módszerek lényege a tanítási óra egy­nyelvűségére való törekvés, az idegen nyelven va­ló gondolkodás előtérbe helyezése és kialakítása, elsősorban a nyelvhasználat tanítása, nem pedig a nyelvtani szabályoké, elszigetelt szavak bemu­tatásával. A szótári egység szémantizációjának fő formái: a tárgy bemutatása, a szó idegen nyelven való magyarázata, a szövegösszefüggésből való kö­vetkeztetése, szókapcsolatokban való használata, fordítása — tehát sokféle formája, melyek közül a fordítás ma már nem tartozik a legfontosabbak közé. Az anyanyelvet segédeszközként kell felhasz­nálnunk, de mindig csak olyan -mértékben, ameny­nyire segít a tanítási cél elérésében. A cél az, hogy a tanuló gondolatban ne fordítson magyar nyelvre, hanem szokja meg az idegen beszéd köz­vetlen auditív megértését és az elsajátított nyelvi eszközökkel történő közvetlen szlovák nyelvű gondolkodást és gondolatközlést. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a fordítás akadá­lyozza a nyelvérzék kifejlődését. A nyelvoktatás legfontosabb része a szókincs, tehát nagyobb a jelentősége, mint a nyelvtannak. A szó a nyelv építő eleme, egy idegen nyelv elsajátításához te­hát feltétlenül szükséges az adott nyelv szókin­csének minél teljesebb megismerése. A tanítási órán a szókincs köré csoportosul min­den tevékenység. A sző jelentését a tanulók sok­oldalúan (minden érzékszervük bevonásával) sa­játítják el. A szókincstanítás folyamata kiterjed a szó megismerésére, rögzítésére és ä felhasználá­sukhoz szükséges készségek kialakítására. Az ide­gen nyelvek oktatásának lényeges problémája az alapszókincs megállapítása. A szókészleti egysé­gek gyakoriságát a szlovák nyelvben Jozef Mistrík állapította meg korszerű, statisztikai módszerek­kel. A szlovák nyelvoktatás metodikája a szavak célszerű kiválogatása során napjainkban már tu­dományosan megállapított adatokra támaszkodhat, és az új tankönyvek készítésénél figyelembe ve­hetjük azt a követelményt, hogv rtzek a szavak a szövegben minél gyakrabban forduljanak elő. A szókincstervezés mennyiségi és minőségi megválo­gatásokar a magyar tannyelvű iskolák szlovák nyelvtanításának célját tartjuk szem előtt. Az egyes évfolyamok szótári minimumának megfelelő összeállításánál kitűnő forrásul szolgál Jozef Mist­rík igényes munkája, s nagyszerű segítséget nyúj­tanak a legkorszerűbb frekvenciaszótárak is. A szókincsfejlesztés szorosan összefügg, és szerves egységet alkot a nyelvtannal, az olvasással és a beszélgetéssel. A metodikai kutatások fontos meg­állapítása, hogy a nyelvtant nem szabad elszakí­tani a szókincstől, azaz a nyelvtant „lexikai kön­tösben" kell tanítani, mondja Körmöczi László. A szavak sohasem jelentkeznek elszigetelten, hi­szen a beszédben összefüggő egységet alkotnak, ezért tanításuk is csak úgy lehet eredményes, ha beszédben, vagy összefüggő szövegben ismertet­jük őket. így tanulóink a szavakat nagyobb mon­dattani egységekbe kapcsolják és ez lényegében már a mondatmodellekben való gyakorlást jelenti. A mondatmodellek a nyelv automatizálásának alap­ját képezik. Az egymással nyelvtani viszonyban ál­ló szókapcsolatok és szószerkezetek elsajátítása alapján fokozatosan jelentkezik az anyanyelvi gon­dolkodásról való áttérés az Idegen nyelvűre. A mondatmodellekkel nagyszerűen lehet gyakorolni és rögzíteni a beszédkészséget, hiszen a beszéd készségeken alapszik, méghozzá struktúrák (szer­kezetek) készségén. Ezek az előre kiválogatott szószerkezeti egységek mintául szolgálnak tanu­lóinknak a mondatok válogatása, szerkesztése és a szavak, szóelemek nagyobb egységekbe való be­építése közben. A mondatmodellek segítségével a tanulókat a szókincs helyes használatára ösztö­nözzük s egyidejűleg az esetek helyes képzését is gyakoroltatjuk velük. A szószerkezeti egységek frekvenciája statisztikailag még nincs eléggé iga­zolva, bizonyítva. A mondatmodellekkel való taní­tással eredményesen kísérleteznek a szovjet és lengyel nyelvtanárok, de általános elveit az Ide­gen nyelvtanítás módszertanában már nálunk is alkalmazzák. A mondatmodelles nyelvoktatás a pedagógusnak és a tanulónak elsősorban a szóbeli kezdő sza­kaszban lehet segítségére, de érdemes lenne vele kísérletezni a felsőbb osztályokban is. Ezzel az új módszerrel — a szlovák nyelvoktatás terén — már harmadik éve eredményesen kísérleteznek is­koláink első és második osztályaiban, Mózsi Fe­renc Képes nyelvkönyve alapján. A kibernetika elterjedésével a Szovjetunióban pedagógiai kísérletieket kezdtek az algoritmusok elméletével. L. U. Landa, szovjet pszichológus sze­rint az algoritmusok segítségével gazdaságosabb az oktatási folyamat megszervezése, mivel az al­goritmusok rámutatnak a feladatok hatékonyabb és könnyebb megoldási lehetőségére. Az. algorit­mus a tevékenység (lépés) átgondolt és céltuda­tos menete, mellyel valamilyen típusú feladatot oldunk meg. Pl. Ilyen esetekben fordul elő az -a vagy az -u esetvégződés, mikor írunk í-t vagy y-t stb. A középiskolák 2. osztálya számára megje­lent nyelvkönyvben a szerzők a nyelvtani anyag feldolgozásában már jobbára érvényesítették ezt a feldolgozási módot. Régebbi tankönyveinkben még ritkábban találunk ilyen jellegű feldolgozá­sokat. Napjainkban a programozott oktatást is a taní­tás korszerűsítésének eszközeként ismerjük, s a tanítás eredményeinek fokozására alkalmazzuk. Először 1954-ben alkalmazták és azóta leginkább az Egyesült Államokban készült a legtöbb progra­mozott tankönyv. Ezzel az új módszerrel nálunk'a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozói kísérleteznek, melynek sikeres alkalmazása a jövőt Illetően fel­tétlenül biztató. A szlovák nyelvoktatás komplex programozására azonban véleményünk szerint nem kerülhet sor. A programozott oktatás elveivel és feldolgozási módjaival a középiskolák számára kiadott tankönyvekben próbálkoztak a szerzők. Az Idegen nyelvkönyvben nagy szükség 'van a feldolgozási módszerek váltogatására, de nem öt­letszerűen, hanem a nyelvi anyag jellegétől és a készségfejlesztés céljától függően. A programozott oktatás során a tanulókat ugyan maximális mér­tékben aktivizáljuk, a tanulók a tankönyv alapján önállóan, egyénileg dolgoznak, viszont elképzelé­seink szerint a jövőben esetleg csak a nyelvtani anyag valamelyik részét lehet programozni, mert a beszédtanításban elsősorban a tanulók aktív szó­beli megnyilvánulását hangsúlyozzuk dialógus, mo­nológus, reprodukció és hasonló módok formájá­ban. A beszédkészség fejlesztése terén szép eredmé nyeket érünk el a csoportok oktatásban. A tanító a tanulók tudásszintje, felkészültsége, érdeklődé­se szerint csoportokat alakít, a feladatokat ennek megfelelően differenciálja, és szükség szerint fog­lalkozik hol az egyik, hol a másik csoporttal. A szlovák nyelvoktatásban igen hatásos munka­forma a nagv létszámú osztály két csoportra való osztása. Lehetővé teszi az oktatási folyamat akti­vizálóját, ami a tanulók kifejezőkészségében elért eredmények első feltétele. Hasznos lenne, ha is­koláinkon a szlovák nyelvoktatásban ezt az egy­szerű csoportosítást jobban kihasználnánk. . A tanítóknak a beszélgetési gyakorlatokban va­ló aktív részvételét a szemléltető eszközök is nagyban elősegftik. A technikai segédeszközök al­kalmazása egyre jobban terjed a szlovák nyelvok­tatásban is. Majdniem minden tanítási órán lehet valamilyen segédeszközt használni, de tudatosíta­nunk kell, hogv a szemléltető eszköz nem veheti át a tanító szerepét. Csak kisegítő szerepe van, eszközként szolgál, ám jelentősen hozzájárul a tanítási óra színvonalának emeléséhez. Tudatában vagyunk, hogy írásunkban távolról sem ismertettük kimerítően a modern nyelvokta­tásban kialakuló új törekvéseket. Á kísérleti mód­szerek azonban még korántsem alakultak kl tel­jes egészükben, nem véglegesek, további kísérle­tezésre, módosításra szorulnak. A módszertani el­járások állandóan fejlődnek, tökéletesednek, ezért a tanítónak rendszeresen, következetesen és lelki­ismeretesen foglalkoznia kell az oktató-nevelő­munka módszereinek kérdéseivel, szüntelenül ta­nulnia kell és figyelemmel kísérnie munkája eredményeit. Csakis Így tarthat lépést a fejlődés­sel! TŰRÖK MATILD

Next

/
Thumbnails
Contents