Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-06 / 4. szám, szerda

nagy nyugat-európai pártjaiban, az ausztria—magyarországi munkásmozgalom egyes szervezeteiben játszódott le, s ezt a cseh és a szlovák proletariátus szervezete sem kerülte el. A forradalmiság, az internacionalizmus, a marxizmus csupán üres frázis maradt a reformista vezetők szájában. Felszínes prakticizmus, a szervezet egyedül üdvözítő voltába vetett hit, a burzsoá politikusokkal való együttműködés, a kispolgárság nacionalizmusával való azonosulás lett úrrá a szociáldemok rata pártok ideológiáján és gyakorlatán. Ez az eszmei elposványosodás elkerülhetetlenül dicstelen csődbe juttatta a II. Internacionálét. 1914 augusztusában a/ imperialista háború kirobbanásával szemtől szembe a II. In ternacionálé szégyenletesen csődöt mondott és csalódást okozott. Legnagyobb pártjai — a német, a francia, az angol, az osztrák — a stuttgarti és a bázeli kongresszus ünnepélyes nyilatkozatai ellenére a „honvédelem" pozíciójára helyežked tek. A proletártömegek megszervezése és az imperialista háború ellen Irányuló akciókra késztetése helyett teljes, tehát militarista támogatást is nyújtottak kormányaiknak. Egyedülálló volt a Lenin vezette bolsevik párt magatartása — valóban forradalmi és internacionalista álláspontra helyezkedett és szorgalmazta, hogy az imperialista háborút változtassák polgárháborúvá. A cseh és a szlovák szociáldemokraták sem voltak kivételek. Egy dseppet sem tiltakoztak a háború ellen, sőt ellenkezőleg. felszólították a munkásokat, hogy adják meg az „államnak, ami az államé", azaz engedelmesen teljesítsék az ágyútöltelék szerepét. Beszüntették a párt tevékenységét és az összes osztályküzdelmeket, nehogy a munkások szociális és politikai követeléseinek szorgalmazása esetleg akadályozza az osztrák imperializmus hadviselését. A CSKP megalakulása A szétzilált és elárult munkásmozgalmon belül azonban fokozatosan gyülekeztek azok az erők, amelyek arra voltak hivatva, hogy a jövőben hozzájáruljanak a munkásosztály új, valóban forradalmi pártjának megalakításához. A N'agy Októbert Szocialista Forradalom döntő fontosságú határkő volt a mi mozgalmunk forradalmi Irányú fejlődésében, éppen úgy, mint a világ munkásmozgalmára nézve is. A proletariá tus győzelme Oroszországban reális forradalmi kivezető utat mutatott. Formálódni kezdett a III. Kommunista Internacionálé, melynek az volt a feladata, hogy kivezesse a nemzetközi munkásmozgalmat a tespedtségből; a leninizmust — a XX. század forradalmi marxizmusát állította szembe a reformizmussal és opportunizmussal. Az osztályöntudatosabb erők a cseh szociáldemokraták soraiban ls megérezték azt a forrradalmi távlatot, amelyet az orosz proletariátus győzelme nyitott a munkásmozgalomban. Formálódott az ellenzék, amely arra törekedett, hogy a szocialista és a nemzeti felszabadító mozgalom egyetlen fórra dalmi áramlatba kapcsolódjék, s amelynek minden remény sége a proletár Oroszország volt. Ennek az ellenzéknek legjelentősebb képviselője Bohumír Šmeral volt. Az önálló csehszlovák állam megalakulásáig azonban ez az ellenzék még nem kristályosodott kl és nem veszélyeztette komo lyabban a burzsoázia hegemóniáját a nemzeti felszabadító küzdelemben. Ezért ls vált a cseh burzsoázia Csehszlovákia megalakulásakor meghatározó politikai erővé és vette ural mába a döntő hatalmi pozíciókat. Ezt főként az a tény tette lehetővé, hogy 1918 őszén a győztes antant volt Közép-Európa legerősebb hatalmi tényezője. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása a reakciós Habs Surg-monarchiával szemben bizonyos haladást jelentett A cseh nemzet kiszabadult az elnyomott nemzet helyzetéből a szlovák nemzet pedig megmenekült az elháríthatatlan el magyarosodástól. A München előtti Csehszlovákia fennállásának húsz éve megmutatta, hogy a cseh és a szlovák nemzetnek kedvezőbb fejlődési feltételei voltak benne, mint a Habsburgok államszövetségében. Viszont az is tény, hogy az önálló Csehszlo vákia megalakulásával elért történelmi haladás korlátozott volt Az új állam kezdettől fogva a burzsoázia által urall kapitalirta államként jött létre. A csehszlovák állam osztály jellege akadályozta a dolgozók szociális felszabadítását. Tekintettel az egységes csehszlovák nemzet elméletére, a szlor vák nemzet nem volt teljes jogú helyzetben. A München előtti köztársaság nem volt képes leküzdeni Szlovákia gazdasági elmaradottságát. Szlovákiában a szociális viszonyok lényegesen rosszabbak voltak, mint a cseh országrészekben. A burzsoázia mind a hatalmi apparátussal, mind — éspedig elsősorban — politikai és ideológiai eszközökkel uralta a csehszlovák államot. A München előtti Csehszlovákia politikai rendszere a cseh burzsoá és reformista pártok szélesen elágazó csoportosulására, egyes szlovák burzsoá és reformista politikusokra, bizonyos Időszakokban pedig a nemzeti kisebbségek burzsoá politikai képviselőire is támaszkodott. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság politikai rendszerének integráló tényezője az ún. Vár, a főként reformista pártokra támaszkodó politikai központ volt. A Várnak Csehszlovákia minden életterületére kiható befolyása nem az alkotmányban megjelölt jogkörből, hanem T. G. Masaryk elnök nagy tekintélyéből következett. A burzsoá propaganda „osztályok fölött álló" személyiségként emlegette Masarykot, aki a nép tudatában egybekapcsolódott az Ausztria elleni küzdelemmel és a Csehszlovák Köztársaság megalakulásával. T. G. Masaryk a burzsoá Csehszlovákia fontos stabilizációs tényezője volt; egyesítette a rendi partikularizmus következtében szétforgácsolt burzsoá politikát, és a nép széles rétegei körében áb' rándokat keltett a csehszlovák állam jellegét illetően. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása azonban sohasem biztosította véglegesen az állami önállóságot és a nemzeti szabadságot. Mindkét nemzet rövidesen szembekerült a főként német és magyar terjeszkedő és bosszúálló nacionalizmussal. A burzsoá Csehszlovákia külpolitikája Franciaországra és Angliára támaszkodott, amelyek azonban egyre megbízhatatlanabb szövetségeseknek bizonyultak. A végül is a müncheni kapitulációba torkolló fejlődés alapja már a Csehszlovák Köztársaságnak mint burzsoá államnak a koncepciójában volt — ez az álllam külpolitikájában a győztes antantra és a versailles-1 békeszerződés szövegére támaszkodott. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetősége a maga államának tartotta az új köztársaságot. Képviselői beléptek a kormányba és együttműködtek a burzsoá politikusokkal, rá akarták bírni a proletariátust, hogy korlátozza osztályköveteléseit. Noha az objektív feltételek kedvezőek voltak a burzsoá kormány megdöntésére — a szörnyű háború után a széles népi rétegek társadalmilag radikallzálódtak, a burzsoázia pedig még nem volt képes kialakítani a maga megbízható államhatalmi apparátusát —, a jobboldali szocialista vezérek elvetették a forradalom Október mutatta útját. Nem tűztek ki forradalmi követeléseket, sőt ellenkezőleg, bizonyos demokratikus és szociális Intézkedéseket, melyeket a kormány a tömegek és a helyzet nyomására hozott — mint például a nyolcórás munkaidő törvénybe iktatását, a munkanélküliek állami támogatásának bevezetését, a lakásbérlők védelmét stb. — szocializálásnak tüntették fel, habár csupán olyan szociális reformokról volt szó, amelyek nem lépték túl a kormányzás burzsoá formájának kereteit. A szociáldemokrata munkásság soraiban nagyon hamar ellenállás keletkezett a burzsoáziával való együttműködés politikájával szemben. Ösztönösen utat tört magának az érdeklődés az iránt, milyen utat választottak maguknak a proletár Oroszország munkásai. Az elégedetlen munkásság ezt szembeállította a szociáldemokrata párt vezetőségének opportunizmusával. A csehszlovákiai proletariátus öntudatosodásában nagy jelentősége volt azoknak a cseh és szlovák kommunistáknak, akik 1918 májusában Szovjet-Oroszországban megalakították az Oroszországi Csehszlovák Kommunista Pártot és tevékenyen részt vettek a fiatal szovjetállam védelmében. Ezek az elvtársak fokozatosan visszatértek a Csehszlovák Köztársaságba. Egyes szociáldemokrata szervezetek küzdelme azért, hogy ezeket az elvtársakat befogadják a párt soraiba, azt bizonyította, hogy törekedtek megérteni az oroszországi forradalmi események lényegét, és ez a szociáldemokrácián belül kezdődő differenciálódás megnyilvánulása volt. A pártvezetőség többségének reformista politikájával szemben lassan alakult ki a baloldali ellenzék, amely — ha egyelőre nem is elég határozottan — 1918 december végén a XII. pártkongresszuson jelentkezett, ahol főként Antonín Zápotocktj, a kladnói kerület fiatal küldötte élesen bírálta a burzsoáziával való együttműködés politikáját. 1919. február 28-án megjelent a Sociálni demokrat című folyóirat első száma. E lap a szO18 4 Ebben a helyzetben Csehszlovákia, tekintettel kulcsfontos-. ságú stratégiai és politikai helyzetére Közép-Európában, a szocialista közösség országainak nyugati határán — rendkívül exponált helyzetbe került. A külkereskedelemtől nagymértékben függő csehszlovák gazdaságnak nem csekély nehézségeket okozott a gazdasági megkülönböztetés Egyesült Államok által szervezett politikája ls (a tőkésállamok külkereskedelme 1948 ban Csehszlovákia külkereskedelmében még kétharmaddal részesedett). Ennek ellenére a Csehszlovák Köztársaság nemzetközi helyzete sokkal kedvezőbb volt, mint bármikor azelőtt. Határainak biztonságát garantálta a Szovjetunió katonai ereje és a gazdaságilag, valamint a politikailag mind jobban szilárduló szocialista tábor. Csehszlovákia az 1948—1949-es éveben a Szovjetunióval, Jugoszláviával, Lengyelországgal megkötött szövetségi, barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződéseken kívül hasonló szövetségi szerződéseket kötött Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal is. A Nyugat politikai és gazdasági megkülön böztetést alkalmazott, amely része volt a „visszaszorítás" és a „feltartás" antikommunista politikájának. Csehszlovákia ez ellen csak azzal védekezhetett, hogy fokozottan fejlesztette kereskedelmi, gazdasági együttműködését és erősítette szövetségét a szocialista országokkal. Ebben az irányban fontos lépés volt 1949 januárjában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának létrehozása. A KGST keretében a gazdasági együttműködés fejlesztésének jelentősége azonban nem merült ki azáltal, hogy lehetővé tette a csehszlovák külkereskedelem korabeli akut problémáinak rendezését. Csehszlovákia bekapcsolódása a szocializmust építő országok gazdasági közösségébe lehetővé tette azoknak az alapvető problémáknak a megoldását is, amelyek évtizedeken át jellemezték a csehszlovák gazdaságot. E problémák közé tartozott a múlhatatlanul fontos nyersanyagok és élelmiszerfajták beszerzése, továbbá a csehszlovák gyártmányok számára piac biztosítása. (Az első csehszlovák ötéves tervben például a Szovjetunió szállította Csehszlováklába azoknak a nyersanyagoknak a zömét, amelyeket korábban a tőkésországokban vásároltunk: a vasérc 80 százalékát, a vörösréz 80 százalékát, a gyapjú 40 százalékát és az élelmiszer nagyobb részét. Csehszlovákia különféle gépipari berendezést és közszükségleti árucikket szállított a Szovjetunióba.) A hosszú lejáratú szerződések alapján kibontakozó árucsereforgalom és a kölcsönös tudományos-műszaki együttműködés azokkal az országokkal, amelyek dinamikus fejlődésen mentek át és a tervgazdaság alapelveihez igazodtak, ily formán jelentős tényezője lett a csehszlovák gazdaság stabilizálódásának és lefektette a nemzetközi szocialista munkamegosztás és integráció távlati fejlesztésének alapjait is. A másik oldalon Csehszlovákia iparilag fejlett államként lett a KGST tagja és jelentős segítséget nyújtott a többi, korábban túlnyomórészt agrár jellegű népi demokratikus országok iparosításában. Ezáltal eleget tett Internacionalista kötelességének az egész szocialista rendszer gazdasági ereje növelésének biztosításában és védelmi képessége sta bilizálásában. A hidegháború rideg évei után az 1953—1954-es években új szakasz vette kezdetét a világháború utáni fejlődésében, amelyet elsősorban a nemzetközi kapcsolatokban a feszültség jelentős enyhülése jellemzett. A szocialista országok a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolataiban törekedtek a békés együttélés alapelvének érvényesítésére (a moszkvai gazdasági konferencia 1952 áprilisában, a szovjet kormány nyilatkozata 1953-ban a békés együttélés alap elveiről, az SZKP XX. kongresszusa 1956-ban). Az akkori idők számos ténye arról tanúskodik, hogy tovább szűkült az imperialista tábor befolyásának övezete, s a nyugati hatalmak politikájában erőteljes áramlatok tudatosították, hogy a nemzetközi imperializmusnak erőszakkal, közvetlen konfrontáció, vagyis világháború útján nem sikerül elnyomnia a világkommunizmust. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy a nyugati nagyhatalmak nem mondanak le politikájuk fő irányvonaláról, az antikommunizmusról. Még 1953 júnlusá ban ellenforradalmi puccskísérletre került sor az NDK-ban A következő évben létrejött egy további, délkelet-ázsiai ag resszív tömb (SEATO). 1954 végén a nyugat-európai közvélemény ellenállása sem akadályozta meg Nyugat-Németország egyezmény alapján való belépését az Északatlanti Tömbbe, ami megalapozta az NSZK remllltarlzálásának feltételeit. Ettől eltekintve a nyugati nagyhatalmak nagy léggömbakciókat szerveztek, s az 1954—1956-os években sok millió szocialistaellenes uszító röplapot dobtak le a szocialista államok területére. Ezek az akciók az antiknmmunizmus politikájának ÚJ elemeire hívták fel a figyelmet. A cél az volt, hogy a szocialista országokban erős ellenzéket hozzanak létre. Ezek a törekvések tapasztalhatók voltak a világkommunizmus magatartásában, stratégiájában, taktikájában az egész következő időszakban. Ebben kifejezésre jutott a közvetlen fizikai elnyomás stratégiájától a belső bomlasztás, a szocializmus fejlődési folyamataival való viszszaélés, a belső szocialistaellenes és revizionista erők ösztönzése, az egyes belső bomlasztása stratégiájára való átmenet. Az 50-es évek derekán a nemzetközi helyzetben beállt változások az egyik oldalon erősítették a békés együttélés tendenciáit és létrehozták a szocialista építés minőségileg kedvezőbb feltételeit, ugyanakkor azonban hatékony intézkedéseket követeltek a szocialista tábor védelmi készségének fokozására és az antikommunista politikával szembeni offenzív fellépés biztosítására. Az óriási építőmunka következtében megnőtt a szocialista országok Ipari és katonai ereje. A Szovjetunió már nemcsak atom, hanem hldrogénbombákat ls gyártott. 1955 májusában — tehát majdnem hat évvel az Észak-atlanti Katonai Tömörülés létrehozása után — Csehszlovákia az európai szocialista országokkal együtt aláírta a védelmi jellegű Varsói Szerződést, amelynek értékét az Idő már Igazolta. A Varsói Szerződés országainak katonai és politikai szövetsége záloga lett az egész közösség határai biztonságának és minden tagállamban a szocializmus vállvetett védelmének. A szocializmus védelmének érdeke diktálta 1908 augusztusában ls a Varsói Szerződés tagállamai szövetséges haderőinek bevonulását Csehszlovákia területére. A CSKP Központi Bizottsága, amikor 1909 szeptemberében hatálytalanította a CSKP KB elnökségének 1968. augusztus 21-1 határozatát, hangsúlyozta, hogy 1968 augusztusában internacionalista segítségnyújtásban részesültünk, amely az ellenforradalmi erők ellen irányult, s ezt a lépést Indokolttá tette a szocialista államok közösségének jellege. A II. világháború után Csehszlovákia nemzetközi helyzete a proletár szocialista Internacionalizmus alapelveire épült. Ezeket az alapelveket Ismét rögzítettük és elmélyítettük az 1970 májusában megkötött új csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben. A történelem előtt felelünk népeink fejlődéséért, a szocializmus felé vezető útjukért és a biztonságot nyújtó szövetségünkért a Szovjetunióval. Ez a múltban éppúgy, mint a jövőben ls mindig alapvető támaszt nyújtott és fog nyújtani azoknak a terveknek és törekvéseknek a meggátolásában, amellyel a belső és a külső ellenség szocialista köztársaságunk szétzüllesztésére törekszik. Az ellenforradalom megkísérelte elértékteleníteni internacionalista szövetségünk erejét és biztonságérzetünket, megkísérelte. aláásni a CSSZSZK nemzetközi helyzetének alapjait. A CSKP politikájával, a Szovjetunió és á többi szocialista ország iránti baráti kapcsolataink következetes megújításával visszatért öt évtizedes létének Internacionalista kiindulópontjaihoz és hagyományaihoz, 1945 dicső májusának hagyományaihoz és azoknak a demokratikus és szocialista változásoknak örökéhez, amelyek nemzeti szabadságunk alapvető értékel, népünk érdekei és vágyai valóra váltásának zálogai maradnak. A párt vezető szerepe Csehszlovákia szocialista építésében Csehszlovákia Kommunista Pártja 1948 februárja után már a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontja és az egész csehszlovák politikai rendszer elismert vezető politikai erejeként lépett a Szocialista építés szakaszába. Céltudatos tevékenysége a hazánkban végbemenő nagy társadalmi átalakulásnak az osztályszempontból tagozódó világ bonyolult feltételei között az ország nemzetközi blztonsűga és stabilitása garantálásának egyik alapvető tényezője lett. Nemcsak hatalmi helyzete állította a kormányrúd mel'é, hanem elsősorban dolgozóink széles rétegeinek akarata, akik a forradalom döntő pillanataiban teljes bizalommal viseltettek iránta. t