Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-30 / 25. szám, szombat

c A párton belüli jobboldali csoportok kialakulásé es tevékenysége (II Jauárban sajtónk közzétette a CSKP Központi Bizottságának decemberi ülésén jóváhagyott „A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai" című dokumentumot. A dokumentum összegezi az utolsó évek leglényegeseb eseményeit, rámutat a társadalmi válság okaira és gyökereire. Nem foglalkozik minden részletkérdéssel, mivel ez több száz, sőt ezer oldalt igényelne, de ennek ellenére a dokumentum minden tézise mélyen elemzi a január utáni folyamat legfontosabb meghatározó jelenségeit. Terjedelmes elemzést dolgoztak ki a párton belüli jobboldali csoportúkról, melyek tulajdonképpen jobboldali oppozíciót képeztek a pártban, vagy amint a Tanulságok nevezi, az ún. másudik centrumot. A CSKP Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottsága löbb bizonyítékot gyűjtött össze az ún. második közpunt tevékenységéről, vizsgálatot indított a vysočanyi kongresszus kezdeményezői és szervezői ügyében. E vizsgálat eredményeit ismertetjük sorozatunkban, melynek elsű részét ma közöljük. A jobboldali ellenzék kialakulása a pártban A CSKP Központi Bizottsága által 1968 januárjában megkezdett változások célja az volt, hogy fejlesszük az előző évek minden pozitív és jó vonását, kiküszöböljük a hibákat, tévedéseket, akadályokat, hogy teljes mértékben kihasználhassuk n szocialista társadalmi rendszer objektív előnyeit és megoldjuk a megérett problémákat. A pártvezetőség azonban a folyamat elején alapvető hibát követett el: nem fejtett ki politikai kezdeményezést s lebecsülte a januári plénum eredményei szervezeti biztosításának jelentőségét. Ez hozzájárult a párton belüli dezorientációhoz és lehetővé tette, hogy a párton belüli egészséges és szükséges folyamatot a jobboldali és szocialistaellenes erők használják fel. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének és a Központi Bizottságnak több tagja eltért a CSKP XIII. kongresszusának irányvonalétól és a januári plénum eredményeitől, saját pártellenes, opportunista és revizionista platformmal lépett fel, hamisan, szubjektívan magyarázta a januári plénumot s megsértette a párt alapszabályzatát. Ezek az emberek fokozatosan érvényesíteni kezdték • saját taktikájukat és ellentétes álláspontot foglaltak el a Központi Bizottsággal szemben. Az opportunizmus azonban nem januárban született meg. Az opportunizmus január előtti gyökerei A párton belüli jobboldali opportunista erők tevékenysége már előbb is megnyilvánult. A párt csaknem húsz éve alatt nem tisztult meg következetesen az idegen elemektől. Abban az időben, amikor Novotný állt a párt élén, nagyon kedvező feltételek voltak a pártban az opportunizmus és a revizionizmus fejlődéséhez. A párttagok jobboldali opportunizmus és revizionizmus felé hajló része ideológiai bomlást és elvtelenséget juttatott érvényre a CSKP soraiban, sőt nem egy esetben idegen, ellenséges nézeteket, passzivitást, formalizmust, fegyelmezetlenséget, a párt irányvonalainak és határozatainak megsértését. A pártban hosszú évekén keresztül nem folytattak elvi ideológiai harcot az idegen, opportunista és revizionista nézetek ellen. Tétlenül szemlélték, hogy a társadalomtudományok, a kultúra, a művészet és a publicisztika terén, egészségtelen tendenciák terjedtek, vagy pedig az ezzel kapcsolatos problémákat többé-kevésbé adminisztratív módon oldották meg az egész párt eszmei nevelése és mozgósítása nélkül. Az ellenzéki erók fellépése ideológiai és pszichológiai előkészítésében az 1956. évi revizionista megnyilvánulások mellett szerepet játszott a Franz Kafkáról 1963-ban rendezett konferencia. Itt fogalmazták meg a bizalmatlanságot a kommunizmussal, a szocializmussal és a kommunista párttal szemben. A Kafka-konferencia elsőI

sorban kultúrpolitikai fronton indított el káros hullámot. Ezt bizonyította a Csehszlovák Irő^ szövetség 1987-ben tartott IV. kongresszusa. Ez a kongresszus 10. a jobboldali és szocialistaellenes erők csoportosulásának kez• detét jelentette. Előkészítésében \ jelentős szerepet játszott a Literární noviny körül tömörülő elit csoport. Ide tartoztak elsősorban: lvan Klíma, Karel Kosík, A. J. Liehm, Ludvik Vasulik, Jirí Lederer, Ludvik Veselý, Milan Jungmann és az írószövetség más képviselői. A csehszlovákiai írók IV. kongresszusán társadalmunk és a kultúrpolitika akkori helyzeEzzel gyakorlatilag eltávolították az utolsó akadályt és a tömegtájékoztatási eszközök teljesen kicsúsztak a párt és az állam ellenőrzése alól, teljes mértékben a jobboldali erők blokkját szolgálták. A sajtó — ellenőrizhetetlen hatalom A pártvezetőség jobboldali opportunistáinak hívei a tömegtájékoztatási eszközökben azzal hálálták meg „a sajtószabadság felújítását", hogy dicsőítették és támogatták az ún. progreszszívistákat s gyalázni, rágalmazni, támadni kezdték a pártot, a hatalmi szerveket és „konzervatív" képviselőket. Az Újságírók Szövetsége nagy segítséget nyújtott abban a folyamatban, melynek során a tömegtájékoztatási eszközök a jobboldali és szocialistaellenes erők kezébe kerültek. A vizsgáELLENÜNK VOLTAK tét úgy jellemezték, mint „a kultúra feltartóztathatatlan bomlását". A szocialista társadalmi rendszer, amely páratlan fejlődéshez vezetett és kiküszöbölte a kizsákmányolást, a kongresszus résztvevőinek túlnyomó többsége szerint „már iényegében antihumánus" volt. (L. Vaculík. j Az elit réteg uralkodni akar Az írószövetség szervei és a Literárni listy, valamint más folyóiratok körül kialakuló elit csoport a prágai és brnói főiskolákon és más intézményekben, elsősorban a kulturális és művészeti szövetségekben, tudományos intézményekben tevékenykedő híveikkel szövetkezve különböző ellenzéki, pártellenes és .szocialistaellenes nézetek s irányzatok tolmácsolóivá és védelmezőivé váltak. Már nem csupán a művészeti dolgozók „alkotó szabadsága" és az egész „szellemi elit" védelmét szorgalmozták, hanem azt tűzték ki célul, hogy az elit valamilyen módon az egész társadalom fölött uralkodjon. Tudták az elit réteg ilyen törekvéséről? Bizonyára. A pártvezetőség egyes tagjai azonban már ebben az időben is opportunista pozíciókon álltak és ebből a szemszögből viszonyultak az ilyen jelenségekhez. A jobboldali erők blokkjának kialakulása időbeliieg egybeesik 1968 első hónapjaival, amikor a Központi Bizottság jobboldali képviselői hamisan kezdték magyarázni a CSKP Központi Bizottsága januári plénuinának eredményeit. A szocialistaelleties erők, valamint hazai s külföldi központjaik kihasználták a pártvezetőség határozatlanságát, egységének hiányát, a vezetőség egyes tagjainak opportunizmusát s arra törekedtek, hogy ezt a vezetőséget felbomlasszák és akcióképtelenné tegyék. A párt egységének megbontásában látták érvényesülésük lehetőségeit. A Literárni listy és a körülötte tömörülő elit csoport nem volt rest s aktivizálta híveit a legfontosabb tömegtájékoztatási eszközökben, a központi napilapokban, a rádióban, a televízióban és a filmben. A jobboldal aztán a központi tömegtájékoztatási eszközök segítségével rövid idő alatt kezébe kaparintotta az egész sajtót, a kerületi és járási lapokat is beleszámítva. Már 1968 februárjának második felében a prágai újságírók kezdeményezésére kampányt indítottak az ún. sajtószabadságért. Ez ahhoz vezetett, hogy a CSKP Központi Bizottságának elnöksége 1968. március 4-én megszüntette a sajtócenzúrát anélkül, hogy biztosította volna a sajtóra, a rádióra és a televízióra gyakorolt befolyását. latok során megállapították, hogy az Újságírók Szövetségében a jobboldal vezető képviselői Vlado Kašpar, a Cseh Újságírók Szövetségének elnöke, Stanislav Malefiek, a szövetség titkára, František Kaucký, az újságírók központjának titkára és a Cseh Újságírók Szövetsége elnökségének más tagjai, elsősorban Jtrí Rumi, Jirí I.éclerer, Ivan Klimeš és Zdenék Fort voltak. A szocialistaellenes erők követeléseit és taktikáját megfogalmazó jelentős központ a Film és Televíziós Dolgozók Szövetsége, valamint a Filmové a televíziu' noviny című folyóirat szerkesztősége volt. E szervezetek vezetősége, elősorban A. J. Liehm elnök, Ludvik Pacovský, Ladislav Heige, Antonín Novák teljesen befolyásuk alá kerítették a filmgyártási és televíziós alkotásokat. A jobboldal annak érdekében, hogy szervezetileg is befolyásolhassa a tömegtájékoztatási eszközök politikai tevékenységét, diszkreditálta és elszigetelte eszmei ellenfeleit. A tömegtájékoztatási eszközök dolgozóinak egységes eszmei és cselekvési fegyelmét a pszichológiai és a hatalmi nyomás legdurvább módszereivel kényszerítették ki. 1968-ban számos főszerkesztőt és főszerkesztő-helyettest leváltottak, mivel azok nem akarták magukat alávetni a jobboldal által érvényesített politikai irányvonalnak (j. Fojtík, j. Zelenka, O. Svestka, J. F. Kolár, V. Diviš, Zázvorka és mások.) Illúziók terjesztése, az elavult kispolgári nézetek támogatása, a lakosság egyes csoportjai népszerű követeléseinek szorgalmazása lehetővé tette, hogy rövid időn belül befolyásolják a közvéleményt és felhasználják a jobboldal céljai megvalósítására. A. Dubček és a volt pártvezetőség egy részének felelőssége elsősorban abban rejlik, hogy a tömegtájékoztatási eszközöket, az egyik legfontosabb hatalmi eszközt, a jobboldali és szocialistaellenes erőknek adták át. Határozott intézkedések nélkül nem lehetett megfékezni ezt a destruktív hatalmat. A nyomások és a szocialistaellenes joboldali erők követelései előli meghátrálás politikája következtében a Központi Bizottság opportunista szárnya és képviselői megnyerték a tömegtájékoztatási eszközök támogatását. Ez a támogatás fejezte ki a párton belüli jobboldali erók és a tömegtájékoztatási eszközök szocialistaellenes erőinek egybekapcsolódását. ... és még mindig gentlemanek Szoros kapcsolat volt ez? A párt és az állam vezetőségének jobboldali része riém fűzhetett reményeket e kapcsolathoz. Hogyan értelmezték a szocialistaellenes erők a joboldali és szocialistaeílenes erők blokkját, ezt a kapcsolatot, azt a Filmové és televízni* noviny 1968. június 12-én megjelent egyik cikke bizonyítja: „... Még senki ellen nem használtunk erőszakot, még mindig nem éleztük ki a helyzetet, még mindig betartjuk egymás között a gentlemanok megállapodásait, félretettük nézeteltéréseinket és ellenszenvünket sem mutatjuk ki. A kommunista párt, mely elindította az ún. megújhodási folyamatunkat, állandóan azt ismétli vezető funkcionáriusai tolmácsolásában, hogy ezt a folyamatot maga önként indította el —, mi inkább nem szólunk bele, a lényeg az, hogy egyelőre nem állítja le. Hasonlóan hangzik számunkra az a kijelentés, hogy a kommunista párt meg akarja őrizni vezető szerepét az államban, természetesen nem erőszakkal, hanem a többiek bizalmával; ezek a többiek nem százszázalékos bizalommal tekintenek az ilyen kijelentésekre, de kétségeiket nem fejezik ki, mivel ez egyelőre így van jól, hisz rosszabb is lehetne. A megalakuló bíráló klübok és egyesületek programjaikban leszögezik, hogy a „szocializmus realitásából" indulnak ki, mivel a szocializmus melletti régi döntésűnk megváltozhatatlansága hallgatólagos feltétele minden szájnyitásnak, de mi lenne, ha bebizonyosodna, hogy az emberek többsége ezt nem akarja? Szocializmus lenne az, ha valaki rájuk kényszerítené? De erről inkább nem beszélünk, nem akarunk senkit sem ingerelni, meg kell őriznünk a szólásszabadságot . . Nap mint nap így fegyelmezzük magunkat és becsületességünk nemzetközi elismerést kap. Nézetünk szerint a kormány nagyon lassan jó gazdasági intézkedéseket léptet életbe, de ezt meg is tudjuk magyarázni: töbnyire új emberekről van szó, akiknek még ninrs tapasztalatuk a nagyobb demokrácia viszonyaiban, időt kell számukra biztosítani. Meggyőződésünk, hogy még mindig a Belügyminisztérium föld alatti bandája által kifeszített hálóban vergődünk, de nem támadjuk durván az új minisztert, bízunk becsületességében és tudjuk, hogy kutatja az embereket és a módszereket ahhoz, hogy ezt a bandát felbomlaszs/.a, nem akarjuk mindjárt felmérgesíteni, félünk attól, hogy lemondana, még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy mégiscsak határozottabban kellene fellépnie, elismerjük, hogy ő százszor többet tud, ezért félünk, hogy nehogy valaki eltávolítsa őt." A plenáris ülések közeledtével megpróbáljuk értékelni Dubček pozícióját, hogy ehhez módosíthassuk fellépésünkéi. A plenáris üléseken ugyanis mindig veszély fenyegeti Dubčekot és ilyenkor nem szabad gyengíteni pozícióját. Ezzel szemben a plénum után, amikor megkezdődnek az aktívák, minket fenyeget veszély, mivel ezeken Dubček megnyugtatja a járási titkárokat, amit meg is értünk, mert kénytelen . .." „Amikor politikusaink látogatásokra utaznak el, nyugtalanok vagyunk, mivel minden esetben oly keveset mondanak el ezekről s ezek alapján azt gondoljuk, hogy sok mindenféle történt ott. Kedvünk támad, hogy határozottabban éreztessük velük, hogy elsősorban itt, otthon felelősek. De mi lenne, ha lehurrognának. Megcáfolhatatlanul ebből az következne, hogy az ilyen politikusokat el kell távolítanunk . .." A demagógia, megfélemlítés klasszikus szemelvénye ez. Nem is kell kommentárt fűznünk hozzá, hiszen valamennyien jól emlékszünk erre az időszakra. Tény az, hogy a jobboldali ellenzék és képviselőik a pártvezetőségben az usztályszempontot mellőző, antiinarxista pozícióik következtében, félve a tömegtájékoztatási eszközök hatalmától, fokozatosan a szocialistaellenes erőkkel léplek szövetségre. Céltudatosan, gazdaságosan Használjuk ki nyersanyagforrásainkat Csehszlovákia Kommunista Pártjának a népgazdaság továbbfejlesztésével kapcsolatos dokumentumai felhívják a figyelmet egyebek között a helyi nyersanyagforrások céltudatosabb, gazdaságosabb kihasználására is, és különösen hangsúlyozzák a kerámiai ipar fejlesztését. Ez elsősorban Szlovákiára vonatkozik, mert — amint köztudott — a cseh országrészekben ez az iparág gazdag hagyományokkal rendelkezik, ezzel szembejj Szlovákiában főleg a népi keramika, fazekasmesterség néven ismert. Az a tény, hogy ebben az országban régeu meghonosodott az edények és más háztartási használati cikkek készítése, valamint az utóbbi években végzett földtani kutatások eredményei azt igazolják, hogy Szlovákia nagyon gazdag a kerámiai ipar fejlesztéséhez szükséges nyersanyagokban. A laboratóriumi vizsgálatok a nyersanyagok felhasználhatóságát, sőt kiváló minőségét is igazolják. A feltárt nyersanyagok közül a bentonit, halloyzit és perlit a kerámiai iparon kívül más ágazatokban is felhasználható. Például a Kelet-Szlovákiában található bentonit felhasználható a gyógyszergyártásban, a vegyiparban a műtrágya gyártásánál, továbbá az öntvények készítésénél. A Michalovce környékén található halloyzitot a kerámiai iparon kívül a papir-, a gumi-, a közszükségleti és a vegyipar is felhasználhatja. A harmadik nyersanyagot, a perlitet már évek óta egyéb ágazatokban is használják és szigetelőanyagként sikeresen alkalmazzák az építőiparban is. A földtani kutatások eredményei alapján a kerámiai ipar szükségleteit kielégítő nyersanyagforrások Kelet-Szlovákiában Košice, Michalovce és Trebišov mellett, Közép-Szlovákiában az Ipoly völgyében, NyugatSzlovákiában pedig Záhorie vidékén találhatók, az előzetes felmérések szerint olyan menynyiségben, ami elegendő a kibontakozóban levő új iparág nagyarányú fejlesztéséhez, jóvá is hagyták Szlovákiában a kerámiai ipar fejlesztésének tervezetét s megvalósításával a Kerámiai Üzemek košicei vállalati igazgatóságát bízták meg. Ez a vállalat már hozzá is fogott a jóváhagyott program megvalósításához. Az ország területén több helyen végzik a nyersanyagok kitermelését (Košice, Bratislava, Lehôtka pod Brehy, Cheb stb.). Múlt év májusában adták át Michalovcén az évente 1,5 millió négyzetméter kőburkolatot termelő új üzapet. A múlt év második felében kezdték el Tomašovicén a „Kameniny" üzem építését, és aa idén kezdik meg Közép-Szlovákiában egy további új üzem építését, amely évente közel 2,6 millió négyzetméter csempét fog gyártani. Ennek a Szlovákiában fejlődésnek indult új iparágnak . több jelentősége van. Áthidalja a keramikai termékek erősen érezhető hiányát, segít más ipari ágazatoknak, később kiküszöböli a behozatalt, sőt feltehetően exportra is termelni fog. (kulik) Fejlődő üvegiparunk Üvegiparunk termelése az ötéves terv irányelvei szerint az elmúlt évben elért 4,5 milliárd korona értékhez viszonyítva az ötéves terv végére 6 milliárd 19U millió koronára növekszik. Ez a terv az üvegipar számára 38 százalékos terme lésnövekedést jelent. Az ötéves terv igényes feladatok elé állítja az Üvegipart: az eddig extenzív fejlesztést intenzívre kell változtatni. A csehszlovák üveg ipar 4 termelési gazdasági egységben összpontosul, ezek összesen 19 vállalatot irányítanak. Üvegiparunk az ipari termelés egész mennyiségében 2 százalékkal részesedik. Megközelítőleg egyforma a belföldi piac ellátása és a szocialista államokba való kivitel. A kapitalista államokba szállított kivitelünk 7 százalékát az üvegipar termeli.