Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-27 / 22. szám, szerda

HANOIBÓL TUDÓSÍTOTT A VIETNAMI NfiP HÁLÁS BARÁTUNK Már korábban hazaérkezett a VDK-ból Vít Suchý košicei kolléga — aki a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársaként hat hónapot töltött Hanoiban —, de néhány héten át az ágyat nyomta, s csak a napokban vált alkalmassá a beszélgetésre. Mi közben arról tájékoztatott, hogy Hanoiban 38 fokos meleg volt, amikor hazafelé indult, és Pekingben 15, Irkuckban 0. Minszkben —5 fokot mutatott a hőmérő, Prágában is meleg ruhát kényszerített az emberre a téleteji levegő, megértettem, a gyors levegőváltozás okozta tüdőgyulladás kötötte a beteg ágyhoz. Az asztalra töményital-specialitások kerülnek. — Ez a vietnami „vodka" — hívja fel figyelmemet a házigazda — a „LuaMói" (Oj rizs".) íze hasonlít a moszkvai testvérpálinkához ... — Ez a másik kínai pálinka. — De hiszen ebben két felhasított gyík ékeskedik! — kiáltok fel . .. — És ezt meg is issza valaki? — Meg ám. és milyen finom . . . — Köszönöm, nem kérek belőle — s eltolom magamtól a szokatlan tartalmú üveget —, inkább a vietnami élményekről szeretnék hallani valamit. — Francia nyelvtudásomnak köszönhetem, hogy rám esett a megtisztelő választás és Hanoi ba kerültem a VDK, Laosz és Kambodzsa csehszlovákiai tudósítójaként ... Három heti prágai előkészítés után repülőgéppel utaztam a Prága—BerlinMoszkva—Hanoi közti vonalon, ami 22 órát tartott... Hanoiban 30 fokos meleg fogadott. Ezenkívül még egy szokatlan, számomra sok gondot okozó körülménnyel találkoztam, s ez a hat órai időkülönbség. Bevallom, előfordult, reggel borotválkozás közben elaludtam, a villanyborotva zümmögése ébresztett fel. Este pedig nem tudtam korán ,,Pac bo" múzeum egyik kísérőjével, Niing Thi Duyén nel. • Luigi Nono Intollenraza című operája, amelyet politikai tartalma miatt 1961-es velencei ősbemutatóján kifütyült az előkelő közönség, most új életre kel a nürnbergi opera színpa dán. elaludni... Néhány hét kellett ahhoz, mig „odaszoktam". Szokatlan volt az ellátás is, elég nehéz volt rászokni a hűtötl desztillált vízre. És ott ebből naponta legalább 4—5 litert elfogyaszt az ember, szükségszerűen . . . — Hogy indult a munka, az ismerkedés? — Egy pénteki napon érkeztem, szombaton átadtam megbízólevelemet a VDK külügyminisztériumában és hétfőn már meghívást kaptam Ho Si Minh elnök 80. születésnapjának ünnepségeire. Erről küldtem haza az első tudósítást... Már aznap megismerkedtem a kollégákkal, a szovjet, a magyar és a német elvtársakkal. Rendkívüli jó, baráti viszony alakult ki kőztem és a szovjet tudósítók, valamint Rózsa László, az MTI és a Népszabadság munkatársa között. Ha nem is tökéletesen, de tudok oroszul és magyarul is ... — A fővároson kívül merre jártak? — Szolgálati „Volga" kocsinkkal jártunk a kínai határnál, megtekintettük a „Pac-bo" barlangmúzeumot, ahol 1941— 42-ben Ho Si Minh és más vezetők éltek és készültek a francia- megszállók elleni harcokra .. Voltam olyan mezőgazdasági szövetkezetben is, amely például a michalovcei járásbeli Palíni Efsz tagságával tart baráti kapcsolatot. .. Más alkalommal a déli határsávon tartózkodtam, alig 40 kilométerre attól a területtől, melyet az amerikaiak bombáztak ... — A Rudé právo tavaly egy interjút is közölt a VDK miniszterelnökével . . . — Felejthetetlen és legkedvesebb emlékeim közé tartozik találkozásom Pham van Dong miniszterelnökkel ... Egyben nagy kitüntetés is számomra ez a találkozás, mert a miniszter elnök hat évvel azelőtt fogadott csehszlovák kollégát és három éve egyáltalán nem fogadott külföldi újságírót... Nagyon sok élménnyel gazdagodva tértem haza a baráti VDK-ból, amiről ilyen rövid beszélgetés formájában "nehéz beszámolni... — Még csak annyit, milyenek a vietnami emberek? — A vietnami nép igen szór galmas, szerény és végtelenül fegyelmezett. Nagyon szereti hazáját, melyért minden áldó zathozatalra kész. . Erről úton-útfélen meggyőződhettünk, a rizsföldeken ugyanúgy, mint a föld alatti üzemekben ... Ez a nép kész lemondani bármiről az agresszor elleni harc sikere érdekében, de egyről nein mond le, s ez a szabadság . . Arról is meggyőztek bennünket, hogy nagyra becsülik a szocialista országok képviselőit és végtelenül hálásak az irántuk tanúsított baráti segítségért . (kulik) A Nemzetközi Diákszövetség kongresszusa elé Nemsokára megérkeznek a külföldi szövetségek küldöttségei a 25. évvel ezelőtt hazánkban megalakult Nemzetközi Diákszövetség Bratislavában megtartandó 10. kongresszusára A béke ügye, az imperializmus elleni harc és a diákmozgalom mai helyzete a világban mindmegannyi megoldásra váró probléma, mely a haladó szellemű diákok szívügye, "csakúgy mint valamennyiünké. * A tanácskozások február 3 -10 között Bratislavában fognak lezajlani. Miért éppen a szocialista Csehszlovákiában és nem más országokban? Fs miért éppen Bratislavában? Ennek a döntésnek Jaroslav Skvaŕil a Csehszlovák előkészítő bizottság titkára szerint több oka is van. Az a tény ugyanis, hogy a Nemzetközi Diákszövetség 1946-ban hazánkban alakult meg nem véletlen műve volt. Előzményei az 1939. október 28- november 17 között Csehszlovákiában lezajlott tragikus eseményekre voltak visszavezethetők. De az 1968—69-ben bekövetkezett poliaikai válság is indokolttá telte, hogy bebizonyítsuk a világnak' sikerült leküzdenünk a nehézségeket és főiskolásaink mozgalmában észlelhető a konszolidációs folyamat eredménye. Ezt az igyekezetünket a kongresszus minden bizonnyal lehetővé teszi. Külföldi vendégeink a lények alapján meggyőződhetnek majd az igazságról, arról, hogy főiskolásaink elismerték és a saját szövetségüknek tekintik a SZISZ-t. A kongresszus színhelyéül azért választották Bratislavát, mert az ugyancsak Bratislavában lezajlott, az oktatásügy demokratizálását célzó nemzetközi szeminárium is izagolja, hogy a főiskolások csehszlovákiai központjának megvan minden lehetősége az ilyen nagy horderejű nemzetközi akció sikeres lebonyolításához, melyet kétségtelenül az egység fog jellemezni. Hiszen a haladó szellemű szövetségek ugyanazokért az eszmékért és célkitűzésekért küzdenek. Érthető, hogy szebb és jobb életük biztosításához a jövő nemzedék is segítő kezet kíván nyújtani. A mi főiskolásaink is megértették, mi a kötelességük, hol a helyük. .Hazánkban nincs is ma már olyan főiskola, ahol a SZISZ ne működne aktívan, ahol ne vol na befolyással tagjaira, sőt a szervezeten kívül állókra Is. Mert bár akadnak még köztük ilyenek is, minden jel arra mutat, rövidesen ráesz mélnek, belátják ml a teendőjük. Végeredményben ők sem akarnak mást mint a többiek, mint mi valamennyien: azt, hogy békésén, nyugalom ban építhessük fel megkezdett müvünket, a szocializ must. Társaikhoz hasonlóan ők is tudják, hogy ennek a feltétele a haladás és a haladó eszmék győzelme és hogy ennek a sikernek a záloga csak a nemzetek közti egyetértés lehet. Ezekről a gondolatokról is fognak tanácskozni a bratislavai kongresszuson, csakúgy mint a szabadságukért küzdő vietnami, laoszi, kambodzsai népek problémáiról vagy akár az arab-izraeli konfliktusról. A Nemzetközi Diákszövetség a haladó szellemű ifjúság élenjárójaként a munkás és földművesifjúsággal együtt, egységesen fogja kifejezésre juttatni Bratislavában is követelményeit. A kongresszusra 87 ország 65 nemzetköziés diákszervezetének, valamint több nemzeti felszabadító mozgalomnak a képviselője jelentette be részvéteiét. A Nemzetközi Diákszövetség tagszervezetein kívül meghív ták a nemzeti diákszövetsége ket és a nemzetközi demokratikus szervezeteket: tehát a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget, a Szakszervezeti Világszöveséget, a Béke-világ tanácsot és a Pedagógus Szervezetek Világszövetségét, nem utolsó sorban pedig az UNESCO-t is. A kongreszustől elsősorban azt várjuk, hogy.elmélyíti a haladó szellemű diákmozgalom egységét az egész világon. KARDOS MARTA ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 51. — Elmegyek Innen Kloss, ne félj. Elmegyek — mondogatta a lány, de Hans keze már vigasztalón simult a homlokára. — Hogy főttél ide? Hogy jutottáI el hozzám? — Senki sem maradt meg — zokogott Éva. — Razzia volt. Nem tudtunk áttörni az erdei lakhoz. — Senki sem maradt meg ... nem tudtunk áttörni... ismételte már ki tudja hányadszor Éva a kegyetlen hírt. Kloss megértette, hogy a vállsebből vérző lány már magánkívül van, lázálmában beszél csupán. Orvos kellene. Éva nem maradhat itt: Ki segíthetne most — gondolatok villantak fel benne, kétségbeesetten kereste a megoldást. Odakint ajtó csapódott, Rhode ezredes hangját ismerte fel: — Kloss főhadnagy? — kérdezte Rhode, nyilván a tiszti szolgától. Kloss megrémült. Rhode még soha sem kereste fel a lakásán, ha most eljött, bizonyára alapos oka van rá. Talán rájöttek? Talán kísérték Évát? Talán ... — A főhadnagy úr a szobában van —- hallotta Kloss válaszát, — de hölgyvendége van. Kloss eltette a fegyvert, amit az imént ösztönösen csőre töltve maga mellé tett az asztalra. Hirtelen jött ötlettel kigombolta az ingét és a nadrágját. — A lányok ráérnek — mondta Rhode és rágyújtott. Kurtnak is dobott egy illatos füstölnivalót. — Köszönöm, ezredes úr! — mondta harsányan Kurt, hogy Kloss is meg hallja, kivel társalog. — lengyel? — kérdezte Rhode. — Nem tudom — hallotta Kloss a csicskás válaszát — de csinos, nagyon csinos lány. — Beosztottak csak a kérdésre válaszolnak — mondta Rhode rendreutasítóan. — Kopogjon be — adta ki az utasítást. Kurt kopogott. Diszkréten, mint aki akar is zavarni, meg nem is. Kloss el ugrott az ajtótól, haragosan kiáltott ki: — Mi történt? — Rhode ezredes úr várja — mondta Kurt. Hans egy percig még várt, aztán behúzta maga mögött a szoba ajtaját. — Elnézést ezredes úr — kapta öszsze magát, mintha csak most döbbent volna rá, hogy milyen illetlen helyzetben állt főnöke elé. — Elnézést — és az utolsó gombot is helyreigazította, kisimította az ingét, a tiszti zubbonyt, és várakozóan nézett az ezredesre. — I.átom, pihenget, főhadnagy úr — mondta irónikusan Rhode, — de szeretném felvilágosítani, hogy nem a legkedvezőbb időt választotta szerelmi ügyeinek intézésére. — Kurtl Nyisd fel már azt a konyakot! — mondta ingerülten Kloss. — Legalább ezzel enyhítsük ezt a hőséget. — Nem iszom beosztottjaim lakásán — mondta szárazon az ezredes. — ÉS nem szeretem, ha a tisztjeim isznak. — Egy vidám félóra nekünk sem árt ezredes úr — Kloss hangja inkább részegre emlékeztette az ezredesi, mint arra a Klossra, akit két év óta ismert, fózannak ismerte. Nem is hagyta szó nélkiil: — Nem ismerek magára Kloss?! — aztán már megenyhülten tette hozzá. — Lesz magának vidám estéje a lány nélkül is! — Történt valami, ezredes úr? — kérdezte Hans. — Elküldheti a lányt —' mondta válasz helyett az ezredes. — Egy órát kérek. Rhode az ajtót nézte. Látszott az arcán, hogy vívódik benne a kíváncsiság és a fegyelem. Szerette volna látni a lányt, de megalázónak tartotta, hogy belépjen hívás nélkül. — Vigyázzunk a lengyel lányokkal, főhadnagy úr. A szentimentalizmus nem jó tanácsadó egy német tiszt számára sem. Egy óra múlva várom — mondta végül, majd kilépett az udvarra. — Ne engedj be senkit, azonnal jövök — mondta néhány perc múlva Kloss. Kurt intett, hogy minden úgy lesz, ahogy a főhadnagy parancsolta, és sokáig nézett Kloss után, aki sietve tűnt el az utcán! A borzentovi kórház néhány utcával volt csak távolabb Kloss lakásától. Szinte jutva lette meg odáig az utat. Egyetlen orvosa tan Kovaíszki volt. Klára, ez a húsz éves, fáradhatatlanul segítőkész lány, aki úgy járt-kelt a betegek között, mint a mesebeli jó tündér, most éppen teát készített az orvosnak: — Kérem, igya meg u teát és menjen aludni - mondta csendesen Klára. — Már második éjszaka nem alszik semmit. A betegeire gondol ion. ha már önmagára nem tud. Kovaíszki szótlanul nézett a lányra, nem tudta, hogy honnan van ebben a lányban annyi erő? — Törődnie kell magával — mondta a lány, az orvos kezébe nyomva a teás csészét. — Hogy érzi magát a hármas? — kérdezte válasz helyett Kovaíszki. — Eszméletlen. Talán már nem is éri meg a reggelt. — Adj neki morfiumot. — Azt mondta, hogy reménytelen, a morfiumra pedig .. . - Adj neki, ha mondom. Adj szegénynek tette hozzá az orvos és panaszosan sóhajtott egyet. — Legalább ennyit segítsünk. Valaki kopogás nélkül lépett az orvos szobájába. Klára riadtan nézett a német tisztre, figyelmeztetően megnyomta az orvos karját. Kloss az orvoshoz lépett: — Ön orvos? — kérdezte lengyelül. — Igen — mondta fásultan az orvos. — Akkor velem jön — mondta ellentmondást nem tűrő hangon. — Szeretném figyelmeztetni — mondta Kovaíszki, — hogy egyetlen orvosa vagyok a kórháznak. — Tudok róla — majd Klárához fordult. — Kérem menjen ki! — Ezután ismét az orvoshoz fordult. — Beteghez viszem. Hozzon mindent, amire szüksége lehet. — Nincs jogomban németeket gyógyítani — mondta az orvos. — Egy perc gondolkodási idő sincs — válaszolta Hans. Az orvos megadóan vette u táskáját, gyorsan belerakott néhány gyógyszert, műszert és csak úgy mellékesen megjegyezte: -—fúl beszél lengyelül. — Induljunk — mondta Kloss és kinyitotta az ajtót. A küszöbön Krisztina nővér állt. Középkorú, igazi ápolónőr típus. Ügy tett, mintha észre se vette volna, hogy német tiszt áll előtte, közvetlenül az orvoshoz fordult: — Eszméletlen beteget hoztak be, doktor úr. Egy férfit... — elhallgatott. — Folytassa — mondta Kloss. — Egy eszméletlen férfit — nézett megvetően a németre a nővér. — Ideiglenesen helyezzék el a folyosón — mondta Kovaíszki. — Az elkülönítő is üres — mondta jelentőségteljes hangsúllyal a nővér. — Akkor vigyék oda a beteget a hármasból. Klosshoz fordult. — Egy pillanat türelmet kérek, meg kell néz nem. — Sajnos sokkos állapotban van, — mondta az orvos és nyomban megállapította, hogy a férfi vállát kél lövés érte. (FOLYTATIUK)