Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-26 / 21. szám, kedd

A kelet-szlovákiai metropolis egyik áj lakónegyede. Felvétel: CSTK TÖRTÉNELMI VÁLTOZÁSOK A rendőrlovak durván a tömeg közé rontottak. A sztrájkoló košicei munkások fejére ütések zúdultak, s a sebesültek jajkiáltása az állig felfegyverzett rendőrök szidalmaival vegyült. Ekkor felhangzott egy erőteljes férfihang: „Föl, föl ti rabjai a földnek, föl, föl te éhes proletár." A gumibotokat tartó kezek a meglepetéstől egy pillanatra megtorpantak. A teret az Internacionálé hangjai töltötték be. Már úgy tűnt, hogy a košicei munkásság, mely 1920. december 14-én a tilalom ellenére csatlakozott az általános sztrájkhoz, győzni fog. Ekkor azonban a mellékutcákból páncélautók dübörögtek a tér felé. Az Iiternacionáié hangjait elnyomták, s az ökölbeszorított munkáskezek lehanyatlottak. A burzsoázia mint az egész köztársaságban, Košicén is durván elnyomta az általános sztrájkot. A felháborodott munkások újból saját bőrükön tapasztalták, hogy a Szociáldemokrata Párt jobboldali szárnyának képviselői, akik a tőke szolgálatába szegődtek, elárulták őket. A baloldal košicei képviselői is részt vettek a lubochňai kongresszuson. Ezután, de elsősorban a CSKP košicei szervezetének 1921. június 12-i megalakulása után a város proletariátusa történelmének új fejezete kezdődött. A kommunista párt 50 éves történetében jelentős szerepet játszottak a košicei májusi elsejei ünnepségek. Bátor kommunisták, komszomolisták és más szervezetek tagjainak százai a Masaryk köztársaság idején harcra buzdították a munkásokat. Sok kommunistát letartóztattak, sokan a rendőrség kegyetlenségének estek áldozatul, sokan a Horthy-börtőnökben sínylődtek vagy a fasiszta koncentrációs táborokban vesztették életüket. A kommunista párt eszméi azonban a legsötétebb terror idején is reményt öntöttek a csüggedő lelkekbe. Már a város felszabadítása előtt is a kommunista párt állt a felszabadító harc élén és a szabadság első napjaiban is a párt vezette, a háború által elpusztított gazdaság felújítását. A kassaiak minden évben büszkén emlékeznek meg április 5-én a kormányprogram kihirdetéséről. Ott, ahol a múltban a nagy népgyűléseket, tiltakozó összejöveleteket rendezték, ma az elesett szovjet hősök emlékműve áll. Az emlékmű talpazatán az év folyamán sohasem hervadnak el a hála virágai. A felszabadulás óta eltelt negyed évszázad alatt a keletszlovákiai metropolis és központja nagyon megváltozott. Az egykori 50 000 lakosú városka jelentős, több mint 150 000 lakosú ipari központtá vált. Legnagyobb vaskohászati üzemünk, a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Kelet-szlovákiai Gépgyárak, a Szlovák Magnezitüzem, a Tatrasvit, a Nálepka Üzem és más gyárak munkásai több mint 40 ezer korszerű lakásban találtak új otthonra. Ma már nem a rádió és televíziós készülélek s mosógépek száma, hanem a mintegy 9000 személyautó, több száz családi ház, a színhazak iránti nagy

v érdeklődés, a filmszínházak és más kulturális intézmények bizonyítják a város lakosai élét- és kulturális színvonalának gyors emelkedését. Mint 1921-ben, a munkások most, az 1968 és 1969. évi válságos időszak után is egyöntetűen támogatják a kommunista pártot és kifejezik hálájukat iránta. A kassaiak virágcsokrokkal és tárt karokkal fogadják a testvérvárosukból, Ungvárról, valamint a Szovjetunió más részeiről érkező vendégeket. A kohókban, a gépgyárakban, a magnéziumbányákban, minden üzemben újból a becsületes munka győzött. .A košicei kohászok több inint húszezres kollektívája a felszabadulás 25. és Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 50. évfordulója alkalmából tavaly december 23-ig 2 millió tonna acélt gyártott az évi termelési tervet túlteljesítve. A jubileumi évben a Kelet-szlovákiai Vasmű termelésének értéke csaknem 6 milliárd korona lesz. 1971-ben 127 000 tonnával több acélt termelnek, mint tavaly. Ezek a milliók a dolgozók becsületes munkájának eredményei méltóképpen fejezik ki a hálát, s megbecsülést a jubiláló párt iránt, és egyúttal újabb történelmi változások előhírnökei. Jövőbe mutató számadás „Az évzáró taggyűlések fontos határkövet jelentenek a pártnak a marxizmus—leninizmus elvei alapján történő meg szilárdításában, hozzájárulnak a párt befolyásának növeléséhez és vezető szerepének megszilárdításához." (A CSKP KB-nak az évzáró taggyűlésekről szóló Irányelvé bői.). A néphadsereg pártszervezetei is megszabadultak a jobboldali opportunistáktól, rendezték soraikat, s fgy ma már konszolidált körülmények között készülnek az évzáró taggyűlésekre. Mint a polgári életben, itt is igen fontos, hogy azokat jól előkészítsék, tárgyilagos vita keretében rámutassanak a fogyatékosságokra, alkotó és pártos szellemben tűzzék ki a feladatokat. Csakis így lehet elérni, hogy a gyűlések meghozzák a várt eredményt. ÉRVÉNYESÜL A PÄRT VEZETŐ SZEREPE Az internacionalista szellemben való nevelésre már a múlt évben ls nagy gondot fordítottak abban a katonai egységben, ahol Čenék Kučera alezredes irányltja a politikai munkát. A napokban már megkezdték az évzáró taggyűlések előkészítését is. A közelmúltban megtartott vezetőségi gyűlésen a pártbizottság megvitatta azokat a pontokat, amelyekkel az évzáró taggyűlésen akarnak foglalkozni. Addig is, amíg a beszámoló elkészül, az egység kommunistái a decemberi plénum határozatával ismerkednek, illetve azt magyarázzák meg a pártonkívülieknek. A jó pártmunkának tudható be, hogy az egység katonái szavukat adták, miszerint a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére elnyerik a példás egység megtisztelő címet. A FIATALOKRA ÉPÍTENEK Abban a katonai egységben, ahol Jaroslav Novotný őrnagy a pártbizottság tagja, a pártcsoportokban már megkezdték az évzáró beszélgetéseket. Az itt elhangzó bírálatok és javaslatok nagy része bekerül majd az évzáró taggyűlés beszámolójába, határozati javaslatába. A pártbizottság, mielőtt hozzáfogna a mérleg elkészítéséhez, felülvizsgálja a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések során tett egyéni felajánlásokat, minden egyes kommunista munkáját. Különösen a fiatal párttagokra fordítanak nagy gondot. Az ő észrevételeiket a lehető legnagyobb mértékben figye* lemlie veszik, s megvalósításukért mindent elkövetnek majd. így akarják a tagság jelentős részét aktivizálni. Ha ez és a további célkitűzéseik sikerülnek, akkor elmondhatják majd, hogy az évzáró taggyűlést jól előkészítették. TÁRGYILAGOSSÁG, ELVSZERÜSÉG A néphadseregben nemcsak a pártbizottságok, hanem a párttagok Is készülnek az évzáró taggyűlésekre. Ezt bizonyítja az alábbi kis ankét is, amelynek keretében néhányan elmondják, mit várnak az évzáró taggyűléstől. Jifí Volek őrnagy: Elsősorban is azt várom, hogy az évzáró taggyűlés tovább mélyíti majd egységünkben, a pártonkívüliek között ls a párt befolyását. Enélkül ugyanis nehezen tudnánk eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek az idei kiképzési évben ránk várnak. Ondrej Kŕešák alezredes: Az évzáró taggyűléstől azt várom, hogy tovább erősíti pártunk egységét, egységünkben konkrétan és pártosan kijelöli, azokat a feladatokat, amelyek a párttagságra várnak. Václav Kudláček őrnagy: Az év végi számadás mindenütt kell, hogy rámutasson az elért eredményekre, de ugyanakkor a fogyatékosságokra is és mindarra, ami fékezi a politikai nevelőmunka eredményességét. —né— ILJA ERENBURG születésének 80. évfordulójára — „Sokáig kerestem olyan világokat, amelyek nincsenek a térképen. És megtaláltam az embert, és benne megvolt mindaz, amit kerestem az eszmékben és a képekben... Gondoltam, hogy erős vagyok, és egyedül is élhetek. Nem sejtettem, hogy az embernek egészen máshoz kell az erő; ahhoz, hogy az emberekkel élni tudjon!" — írja Erenburg Csak felnőtteknek című könyvében, s mindkét idézet mondanivalóját a napnál világosabban bizonyítja a nagy író életműve és vívódással, küzdelemmel, gazdag tapasztalattal telített élete. Az írónak törvényszerűen meg kellett találnia, fel kellett fedeznie az embert, összetettségében, lelki gazdaságában, cselekvéseiben, törekvéseiben, de hibáival és tévelygéseivel is egyaránt, — hiszen az irodalom emberközpontú művészet —, és müvei szereplőjévé tenni oly módon, hogy tükörképe legyen önmagának:'követésre méltó hős, de intő példa is. Ilja Erenburg a szovjet íróknak ahhoz a nemzedékéhez tartozik, amely rendkívül bonyolult kristályosodási folyamaton ment keresztül, legyőzve a burzsoá illúziókat és a művészetről alkotott idealista elképzeléseket, lépésről lépésre verekedte fel magát a forradalmi események megértéséhez, és egyre világosabbá vált előtte, hogy az igazi művészetet csak azok a művészek teremthetik meg, akik a dolgozó nép életéhez és harcaihoz kapcsolják életüket és alkotásukat. Erenburg írói fejlődése tanulságos példaként áll előttünk, hogy milyen tekervényes utakon juthattak el a múltban a dekadens burzsoá irodalommal összekötött művészek a művészet helyes értelmezéséhez, és egyben meggyőző tanúsága a kommunista elvek üdvös hatásának, amelyek a művet mély életigazsággal, politikai harciassággal és igazi művészi erővel telítik meg. Ilja Grigorjevics Erenburg 1891. január 27-én született Kijevben, de gyermekkorát már Moszkvában töltötte. A jövendő író ifjúkori benyomásai nagyon ellentétesek: módja volt betekinteni a Kijevben élő nagyapja provinciális családi életébe, de nem kerülte el figyelmét áz apja sörgyárában dolgozó munkások nyomorúságos élete sem. Gimnazistaként találkozott L. N. Tolsztojjal, és megismerkedett az erkölcsi öntökéletesítésről szóló elméletével. Később, 1905ben tanúja volt az első tüntetéseknek, s amikor a gimnáziumban megalakult az illegális forradalmi szervezet, aktívan részt vett annak munkájában: röplapokat terjesztett, részt vett a sztrájkokban, pénzt gyűjtött a forradalmárok számára, titkos diáklapot szerkesztett, amiért be is börtönözték. A szüleinek ugyan sikerült őt kaució fejében kiszabadítani a bírósági tárgyalásig, Erenburg azonban a tárgyaláson nem jelent meg, külföldre utazott, és 1908-ban Párizsban telepedett le. Itt többször részt vett azokon az üléseken, amelyeken Lenin is felszólalt, az Ifjú Erenburg politikai világnézete azonban még nem kristályosodott ki, és forradalmi hangulatai ls nagyon felületesek voltak. Ezért könnyen lecsúszott a párizsi bohémek közé, és mellőzte a politikai színteret. A szalonlíra szellemében Párizsban írja első verseit is. Az első világháború kitörése visszazökkenti a valóságba. Hadi tudósítóként a francia—német fronton megismerkedik a háború borzalmaival. Ekkor írt verseiben azonban még nem tisztázta a háború szociális okait és verseit csupán a védtelenségből eredő mély pesszimizmus és pacifista hangulatok hatják át. 1917-ben végre hazatérhet. Itt neki is — mint általában az orosz értelmiségnek — tisztáznia kellett a politikai helyzetet, felismerni helyét a döntő osztályharcban, az eszmei küzdelmekben, amelyekbe kivetítődtek a kiengesztelhetetlen szociális ellentétek. Erenburg sem volt képes azonnal kiismernie magát az események sodrában, kételyek gyötörték, s nem egy hibát követett el. Ingadozásait és kételyeit az 1917—20 között írt versei tükrözik. 1921-ben külföldre utazik mint a szovjet sajtó tudósítója. Érzi, hogy a felhalmozódott élmények, benyomások, események kivetítésére már nem elég neki a vers szűk kerete, egyre Inkább érlelődik benne a regény terve. Külföldön — Párizsban és Belgiumban — írja első prózai műveit: fulio furenito, feanne szerelme, Tröszt D. E. című regényeket, Pipák című novellagyűjteményét és művészetről szóló cikkeit (És mégis mozog). Néhányszor hazalátogat, így születnek meg első könyvei a fiatal Szovjetunió életéről (Moszkvai sikátor, Nyikolaj Kurbov élete és halála stb.). A 20-as évek termékeiben azonban még érezhető Erenburg ideológiai pozíciójának éretlensége és politika! látókörének korlátoltsága. Míg egyrészt elítéli a kapitalista társadalmi rendet, helyesen látja az osztályellentéteket, és a kapitalisták, valamint pribékjeik könyörtelen szatirikus képét rajzolja meg, másrészt nem tudja hűen ábrázolni a szovjet valóságot és megalkotni a szovjet emberek hiteles típusait. Csak akkor, amikor saját szemével győződött meg a szocializmus építésének világra szóló eredményeiről, meglátta a szovjet ember újat teremtő aktivitását, adott hangot a szocializmus és a haladó erők végső győzelmébe vetett hitének. A 30-as években írja első műveit a szovjet emberek, a szocializmus építői szellemi fejlődéséről (A teremtés második napja és más regények), amelyekben először sikerült megalkotnia a pozitív hősök típusait. A teremtés második napja című regényének stílusában már kivehetők az író későbbi műveire jellemző jegyek: a váratlan asszociációk, hirtelen átmenetek egyik tárgyról a másikra, látszólag lakonikus, mintha csak körvonlakban felvázolt jellemzések, amelyekben a részlet gyakran helyettesíti az egészet. Közvetlenül a Nagy Honvéd9 Háború előtt írja Erenburg Párizs bukása című regényét, amelyekben a háború előtti Franciaország beható politikai elemzését adja. Párizs bukásával kapcsolatban azonban meg kell még említenünk két regényt, amelyek a háború után láttak napvilágot, és nemcsak Időrendi összefügés köti őket egymáshoz, hanem az azonos szereplők és a szüzsé is. Ez a Vihar és Kilencedik hullám. Erenburg regényeiben felvonulnak előttünk a szereplő alakok, cselekvő személyek, az egyes osztályok és nézetek képviselői. Egyeseket közülük nagyon aprólékosan jellemez, ezek változnak, fejlődnek, lelki, világukat, gondolataikat mélyen és alaposan feltárja, másokat viszont csak vázlatosan, tömören rajzolja meg. Az író egyéniségéhez különösen .közel álltak a vívódó, gyötrődő, a társadalomban önmaguk helyét kereső emberek nyilván azért, mert ezen ő maga is keresztülment. Erenburg műveit az olvasók milliói ismerik és szeretik nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész világon. A háború éveiben írt cikkei, amelyekben a hitlerizmus ellen folytatott harcra buzdított, megjelentek az újságokban, elhangzottak a rádióban. Regényei, főleg a Párizs bukása és a Vihar nemcsak a szovjet olvasók tetszését és elismerését vívták kí, hanem a francia, angol, amerikai, japán olvasókét is. Ezek a vitathatatlan irodalmi sikerek, amelyek nemzetközi elismerést és óriási tekintélyt szereztek a közelmúltban elhunyt írónak, hosszan tartó eszmei és művészi keresés megérdemelt eredményei. OLEXO ANNA