Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-19 / 15. szám, kedd

MIERI VOLT SZÍÍKSE6 föderációs törvény módosítására? Hazánk két évvel ezelőtti álmjogl rendezése jogrendünkn lényeges változásokra adott ot. Az eddig érvényes törvéek a jogszabályok mődosítáés továbbiak kiadása azért lt fontos, hogy azok a födeciós törvény alapelveit tükszék. Csak ilymódon voltak igvalósíthatők szocialista tárlalmunk érzékeny politikai ablémái, csak ilymódon volt :tosíthatő a közös hazánkban i nemzetek egyenjogúsága. \llamjogi rendezésünknek szönhető, hogy megszűnt a zültség és megszilárdult a ih és a szlovák nép közötti /ség. Ezért fogadták dolgonk megértéssel, sőt öröm1 a föderációt, mely nemzetik békés együttélését támoíva, politikai és gazdasági iszolidációnkhoz is kétségenül hozzájárult. Ulamjogi rendezésünk elvei át életképesek, és beváltot; a hozzájuk fűzött reménye. Ezért az sem vitás, hogy ábbi társadalmi fejlődésünk ekében a jövőben sem nélözhetjük a föderációt. Ellen;öleg, a tapasztalatok alapbebizonyosodott — és ez mészetes is, hiszen edáig )álan utakon haladtunk —, ;y bizonyos problémák kizöbölésével a népgazdaság ? célszerűbb, még hatékoibb irányításának a feltéteis megteremthetők, lilyen természetűek ezek a blémák? Ha pl. a népgazágot vesszük nagyító alá, idjárt látjuk, hogy a födeió megvalósítása nem is oly szerű feladat, mint hinnénk, zen ma a gazdasági életben egész világon egyre inkább oncentrációra helyezik a fő /t. A vállalatok gyorsan ter:kednek, növekszenek. A terő üzemek hatalmas integrá; csoportosulásainak iehek tanúi. A fejlett országokegyre nagyobb az állam lyító befolyása a gazdasági re. Ez alól mi sem képezheti kivitelt. A kérdés csupán hogyan hozhatók közös nejre köztársaságaink gazda; érdekei az országos érdekel? zzal tisztában vagyunk, y a gazdasági életet tekintägyik köztársaság sem lehet jsen önálló és azt is tudjuk , hogy népgazdaságunknak alamennyiünk érdekében — iégesnek kell lennie. Ezért gedhetetlen követelmény — a az elmúlt két év során mindig voltunk erre teettel — a népgazdaság közti irányítása. Voltak ugyan etségi bizottságaink, menek feladata az országos ikek figyelemmel kísérése , ám jogkörük nem volt kiítő. A fogyatékosságokat és kat tetézte a tény, hogy a zeti szervek intézménye nem egyszer a nemzetközi tárgyalásokat is megnehezítette. Sokszor éppen a legfontosabb kérdések megoldása késett a legtöbbet. Ezek a kedvezőtlen jelenségek, de nem utolsó sorban a szocialista országok között egyre elmélyülő nemzetközi munkamegosztás igényei is siettették az illetékes módosítást, illetve az újabb törvénytervezetek kidolgozását, melyeknek jóváhagyására a Szövetségi Gyűlés a múlt évi decemberi ülésén került sor. Milyen célt követnek az em lített törvények? Legfőbb feladatuk: a gazdasági életben hozzájárulni az állami integráció elmélyítéséhez és célszerűbben összpontosítani a szövetségi kormány döntési jogkörét — jelentette ki dr. Karol Laco professzor, a CSSZSZK miniszterelnök-helyettese. Ennek köszönhető, hogy a gépipar, a kohászat, a fűtőanyag-, az energetikai ipar csakúgy, mint a közlekedés és a posta országos színvonalú irányítása ma már a szövetségi minisztériumok feladata. Bár a vegyipar, söt a fogyasztási és élelmiszeripar irányítása továbbra is változatlanul a nemzeti kormányok jogkörébe tartozik, a föderáció nagyobb befolyása mégis érezhetőbb lesz ezekben az iparágakban is. Hasonlóképpen lényegesen növekszik az állami népgazdasági terv és a szövetségi költségvetés szerepe. A népgazdasági terv alapelveinek betartása az irányítás minden fokán kötelező, a szövetségi költségvetésnek pedig — népgazdaságunk egységének a hangsúlyozásával — a célszerű strukturális változások megvalósítását is lehetővé kell tennie, hogy az egyes területek közötti aránytalanságok egyszer s mindenkorra megszűnjenek. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a nemzeti jövedelem az egész országban közös, vagyis egyik országrész nem kereshet, de nem is fizethet rá a másik gazdálkodására. Nincs tehát és nem is lehet szó arról, hogy valamelyik köztársaság kedvezőbb helyzetben legyen a másiknál. A CSSZK és a SZSZK életszínvonala közötti eltérés kizárt, hiszen termelésük fejlesztésének az ütemében nincs különbség. Ha tehát kétéves tapasztalataink felhasználásával sikerült jobban megismernünk a föderáció gépezetét a népgazdaságban, akkor célunk nem lehet más, mint egységes népgazdaságunk megteremtése és hatékonyabbá tétele. Ezért volt szükség az ez év (anuár 1-től hatályba lépett törvényekre, melyek minden bizonnyal teljesítik küldetésüket. KARDOS MARTA A reklám Kérem tisztelettel, én tu dom, hogy a reklám nélkülözhetetlen, hogy a jó bornak is kell cégér, de amit a STERN című nyugatnémet folyóirat 1970. december 13-i számában ezzel kapcsolatban olvastam, az határozottan meglepett. Utoljára akkor lepődtem meg ennyire, amikor egyszer éjfél után érkeztem haza egy baráti együttivásból és szerető hitvesem, — nagy műszaki leleményességről Í adva tanúbizonyságot — egy 10 kilós súlyt helyezett az ajtó fölé, úgyhogy amikor az ajtót kinyitottam, a súly a kalapomra esett. Véletlenül a fejem is benne volt a kalapomban. Az említett folyóiratból megtudtam, hogy az utóbbi időben a nyugatnémet lányoknak és asszonyoknak egy ízléses nyomtatványt kézbesít a posta. Szövege a következő: „Zu Ihrer Information '— Das Schwangerschafts Auskunftsbuero befindet sich in 79/81 Wigmore Street — London W. 1 — Telefonnummer: 01-935-3442, 01-935-3251 — Allé Anfragen werden strengstens vertraulich bepandelt — Direktor: Mrs. Lee Colleano". Kérem, ez a „reklám" arra hívja fel a lányok és asszonyok figyelmét, hogy a meg adott londoni címen egy Terhességi Felvilágosító Iroda működik és nem kell semmiféle indiszkréciótól aggódni, mert minden „felvilágosítást" szigorúan bizalmasan kezelnek. Kissé csodálkozva olvas tam .ezt a szöveget, mert hiszen ahhoz, hogy valaki terhes legyen, nem kell valami nagyon alapos és tudományos felvilágosítás és ha valaki nagyon kíváncsi az elméletre, annak nem kell Londonba utaznia. elég ha elmegy a moziba, vagy elolvas néhány könyvet, a témával részletesen foglalkozó sokezer „irodalmi" és „tudományos" mű közül. Némi töprengés után rájöttem, hogy ez a szigorúan diszkrét iroda nem azoknak ad felvilágosítást, akik nem tudják hogyan juthatnak gyermekáldáshoz, hanem ellenkezőleg — azoknak, akik elfelejtették bevenni az esedékes fogamzásgátló pirulát és kényes helyzetbe kerültek. Szóval kérem tisztelettel ez a humánus műintézet művi megszakításokkal foglalkozik. Persze bizonyos, hogy ez még csak a kezdet. Nemsokára már képes prospektusokon értesítik a nyugatnémet hölgyeket, hogy „Asszonyom csak egyszer próbálja meg nálunk, soha nem fordul máshoz! Kényelem! Csend! Esténként össztánc!" Nagyon jó reklám! Szenzációs reklám! Csak egy adat hiányzik róla: az, hogy ez a humánus, keresztényi szeretetből fakadó „felvilágosítás" kétezer j2000!) nyugatnémet márkába kerül! Ezt az adatot szigorú diszkrécióval kezelik! PÉTERFI GYULA % ^ , 2 <. ^SíííSiíÖríífSi: Érdekes tünet, a karácsonyi ünnepeket már rég magunk m gött tudjuk, de az üzletekben — képünkön a bratislavai PRIOR áruház — most sem megy ritkaságszámba a vásárlóközön ség nagy fokú érdeklődése. (Z. Repová — ČSTK felvételf\ rróthDŐl Gyula felvétele) Beethoven-ciklus ňa a VI. és VII. szimfónia közötti négyéves korszak a nagy érlelődés folyamataként van elkönyvelve a mester szimfóniáinak sorában, menynvivel nagyobb horderejű akkor az időben háromszorosára méretezett felkészülés, mely az utolsót, a IX-et előzi meg. Paul Bekker, századunk első három évtizedének híres zenetudósa Beethoven-tanulmányában ezeket írja: „Hogyha Beethoven 1813-ban — tehát a Vili. szimfónia után — meg talál halni, napnál világosabban bebizonyították volna, hogy halálával nem veszítettünk semmit, mert hiszen megírt már mindent, amit megírnia adatott." Ennek a szellemes megjegyzésnek gyökereit az általános és szinte egyöntetű kortársvéleményekben kell keresni, melyek a tizenkét éves hallgatás alatt már elkönyvelték, hogy a mester VII. és VIII. szimfóniájával a „hegytetőre érkezett" és szimfonikus téren már nincs többé nondanivalója az emberiség számára. Szerencsére a gyakran oly szűk látókörű kortársak nagyot tévedtek, mert a hallgatás csak látszólagos volt, mely után a megszólalás annál nagyobb döbbenetet, meglepetést, majd elmarasztaló véleményt szült 1824 májusában, mikor az új mű először hangzott el koncerttermi előadásban a nagy nyilvánosság előtt. Kezdetben ugyan a társadalmi siker igen nagy volt, de aztán rövidesen hosszú időre „ijesztő monstrumot", és az öreg Beethoven különcködésének megnyilvánulását látta benne a közönség, a kritika, sőt maguk a karmesterek is. Kis híján egy negyed század múlva Wagnerre várt aztán a nagy feladat és a dicsőség nimbusza, mikor 1847-ben Drezdában ideális előadásával megadta a kezdősebességet, és elindította a művet az őt egyedül megillető világhódító útjára. A végleges formábaöntés szakasza a Missa Solemnis befejezése után kezdődik, 1822— 23-ra esik, s pár hónappal az említett bemutató előtt ér véget, mely annak a megrendítő jelenetnek a momentuma, mikor a lelkes hívek táborának tomboló ünneplését a csúf, megviselt, nyomorúságos öregember már nem hallja — mert teljesen süket. És ez a süket ember, aki már csak a szférák daloló hangjának bűvkörében él, komponálta a IX-et, azt a művet, mely vitathatatlanul a szimfóniák szimfóniája. Mert bár utána Bruckner és Mahler komponált hosszabb szimfonikus müvet, de az a mindent egyesítő michelangelói szintézis, mely ennek a műnek a lényege, felülmúlhatatlan. Az üres, ködös hangulatból születő kezdettől hetven percen keresztül hömpölyög a zene hullámverése, mely a legmélyebb pokoljárásból felvezet a legdiadalmasabb örömujjongásba, hogy aztán a negyedik tételben Schiller ódájának szövegére eldalolja az öröm és a testvériség részegítő apoteózisát. De ahhoz, hogy megszülethessen a IX., meg kellett születnie Beethovennek, akiről ma már minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy ő a zenetörténet legnagyobb avantgardistája, mert neki volt bátorsága tetszése és igénye szerint lerombolni minden hagyományt, sutba vetni minden olyan szabályt, mely útját állta egyéni teremtő fantáziájának és logikájának. Ennek a gigantikus műnek a megszólaltatásával el is érkezett a Rádiózenekar ciklusának utolsó állomásához és egyben legsúlyosabb próbatételéhez. Ezt a próbatételt analizálva, meg kell állapítani, hogy a zenekar a sorozat folyamán határozott fejlődést mutatott, de a széphangzás és a pontosság terén még mindig nem érte el azt a színvonalat, mely a klaszszikus repertoár megszólaltatásának elengedhetetlen követelménye. Az utolsó estén ez leginkább az első és a harmadik tételben volt érezhető, pedig a vezénylő dr. Raj t e r Lajos koncepciója az egyes tételek felépítésében és az egész mű összefogásában igazán a legnagyobb dicséretet érdemli. Különösen a ragyogóan ritmizált és fokozott második tétel — a zenekar is itt volt a legjobb —, a harmadik tétel befeléfordulása és az örömóda vitalitása tetszett. A négy kiváló szólista — Mary O'B r i e n, Ľuba B a r i c o v á, fiH Zahradníéek és Zdenék Kroupa — közül kulturáltságukkal különösen a széphangú és kiegyenlítetten éneklő hölgyek emelkedtek ki. A Szlovák Filharmónia kórusa, fán Marian Dobrodinsktj betanításában, mint már anynyiszor, most is kiválóan tolmácsolta az örömőda fenséges szövegét és dallamát. Summázva az egész ciklus teljesítményét, örömmel szögezhetjük le, hogy a nagy vállalkozás nem okozott csalódást, méltó hódolat volt Beethoven géniusza előtt, s dr. Rajter, a ciklus spiritus rektora, aki mind a kilenc művet partitúra nélkül szuverénül vezényelte, megelégedetten .citálhatja Vörösmarty szavait: „Jó mulatság, férfimunka volt!" VARGA JÖZSEF