Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-05 / 3. szám, kedd

SDD0DBBD -OJ FI •••••••• Dr. SOMMER L M E K • SBDBDDQ (NDK) Egy ifjú orvos pályakezdésének története elevenedik íel Lothar Warneke fiatal NDK-beli rendező debütáns munkájában. Az alkotó művében arra törekedett, hogy a pályakezdő orvos sorsán keresztül bemutassa a Német Demokratikus Köztársaságban élő egyének hétköznapjait, vázolja problémáikat és szemléltesse azok megoldását. Nem véletlen, hogy a rendező kórházi környezetbe ágyazta a cselekményt s a film főhősévé orvost választott. Ez érthető, hiszen az orvos hivatásának teljesítése közben társadalmi jellegű problémákkal is találkozik s a kórházi környezet alkalmas közeg a különféle gondok, ügyes-bajos dolgok fölvillantásárá. Dr. Sommer tanulmányait sikeresen befejezve, egy klinikára kerül. Jó orvosnak, derék embernek mutatkozik. Nagy figyelmet fordít munkájára, lelkiismeretes, bátor és őszinte. Együttérző, meghallgatja a betegek panaszait és készségesen segít munkatársainak. Kellő megértéssel és ügyszeretettel — A CSENDŐR NŐSÜL szerinte — sok probléma megoldható, még a krónikus munkaerőhiány is javítható. Dolgos, derűs napjait azonban egy beteg öngyilkossága megzavarja. A fiatal orvos ugyanis a beteg követelésére elárulta, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Az orvos súlyos lelkiválságot él át, amit a magánéletében bekövetkezett konfliktusok még csak súlyosbítanak. Töretlen akaratának, munkaszeretetének és fáradhatatlanságának köszönheti, hogy ismét visszanyeri a munkatársak bizalmát. A rendező a főhős sorsán keresztül általános érvényű tanul ságot von le a történtekből: a felelősségteljes munka sikeres ségéhez nem elegendő csak a jó bizonyítvány, a gyakorlat, az ügyszeretet és az áldozatkész ség. Szükséges, hogy tudásunkat és tapasztalatainkat a közösségben, a társadalomban is kamatoztatni tudjuk, s a kollektíva ismereteit és kezdeményezését képesek legyünk a magunkévá tenni. Az egyén csak így boldogulhat s érhet el munkasikereket. (francia) A francia filmipar szinte futószalagon gyártja azokat az alkotásokat, melyek Louis de Funés tehetségét és népszerűségét igyekeznek kiaknázni. A híres francia komikus a legkülönfélébb szerepekben tűnik fel, hol póruljárt embert, hol vendéglőst, hol pedig a hivatását mindennél többre becsülő csendőrt alakít. Örökös izgágasággal és feltünnivágyással leplezett szellemi Jelentéktelensége rendkívül mulatságos. Nem csoda, ha egyéniségével és eredetiségével a nevettetés nagyjainak a tündöklését ls elhomályosította. A mozilátogatók most a j,csendőrsorozat" újabb, önálló folytatásában láthatják kedvencüket. A Saint Tropez-i és a New York-i kalandjairól híres, rettenthetetlen és felülmúlhatatlan Cruchot ezúttal — amint arra a film címe is utul — meg nősül, csakhogy mint az sejthető, ezt a sorsdöntő lépését számos bonyodalom előzi meg, a hallatlan odaadással végzett kötelességeinek teljesítését soksok kaland fűszerezi. Jean Girault rendező a filmet Louis de Funés játékára építi, aki kellemes perceket szerez a közönségnek. A film egyébként nem hozott újat a műfaj hasonló jellegű átlagos színvonalú termékeihez képest, sőt a sorozat előző két alkotásához viszonyítva nem bővelkedik eredeti ötletekben sem, egyes részei pedig kimondottan vontatottak. Louis de Funés puszta jelenléte viszont már önmagában véve is mulatságos. -'im Jelenet az Erotissimo című francia filmből. EROTISSIMO (francia) Olyan film, amelyre azt szokás mondani: egy fokkal jobb az unalomnál, tehát jobb műsor híján érdemes másfél órára beülni a moziba. Megvallom, hallcmiásból is alig ismerem a film rendezőjét. (Gérard Pires] s amennyiben a most látottak alapján kellene jellemeznem őt, akkor jó szemű, üzleti érzékkel is megáldott s amellett „franciásan" udvarias, gáláns embernek tartanám, aki szórakoztatni, nevettetni, olykor még elgondolkoztatni szeretné a nézőt, persze azért mindent csak módjával, olyan „ebből is egy kicsikét, abból is egy kicsikét" alapon, nehogy a tisztelt „nagyérdemű közönség" 'közül valaki is nevető-, vagy sírógörcsöt kapjon. A meglehetősen naivan összetákolt cselekményből azért felsejlenek a nyugati országokban az „erotikus hullám" által felszínre hozott problémák, azután a film utal a határokat nem ismerő reklámozás negatív hatására, az ottani fiatalok életének kérdőjeleire, s nem utolsó sorban a mai átlagcsalád egyensúlyának fellazulására. Ha a rendezőnek valóban ez volt a szándéka, akkor elérte célját. — y-f Fonóüzemünkben nagyobb számú női munkaerőt akarunk alkalmazni Kitanult vagy begyakorolt fonógyári munkásnőknek elszállásolást biztosítunk. Közelebbi felvilágosítást a NEMZETKÖZI NŐNAP ÜZEM személyzeti osztálya nyújt. Címe: MDŽ-02, BRATISLAVA, TRNAVSKÁ 2/c. 1341111 HEGESZTÉS MÉLY VÍZBEN Két amerikai társaság, az Ocean Systems Incorporation és az Union Carbide Linde mérnökei hatásos módszert dolgoztak ki 200—300 méteres mély vízben végzett hegesztésre. Ez a módszer a tengerfenéken épülő különféle víz alatti konstrukciók, olajvezetékek csöveinek összehegesztésére alkalmas, és elsősorban a víz alatti olajbányászat számára lesz hasznos. A wolframos közömbösgáz hegesztési módszer elegáns megoldásnak ígérkezik, és lehetővé teszi csaknem az összes mélyvízi hegesztési probléma megoldását. A rendszer egy speciális harangbúrából áll, amelyet oly módon eresztenek le a tengerfenékre, hogy fedje a munkafelületet, s egyben biztos, légmentesen záró védelmet nyújtson az alatta dolgozó hegesztőknek. A rendszer kikísérletezésekor többféle harangot konstruáltak, részben merev, részben felfújható köpennyel. A harang belső atmoszféráját a tengermélységnek megfelelő légzőelegy biztosítja. A búvárhegesztők a harang belső terében zsilipkamrán keresztül, autonóm szkafanderben szállnak le. A kutató mérnököknek nem volt könnyű dolguk a közömbösgázzal való wolframos hegesztési eljárás kidolgozásával. Tekintetbe. kellett venniük azokat a körülményeket, amelyeket a mélytengeri nyomás és a légnedvesség okoz a búvárharangon belül. A közömbösgáz elosztása, kompressziófának szabályozása, valamint a víz alatti munkahely gázszennyeződésének minimálisra csökkentése voltak a fő problémák, amelyeket azonban hosszú kísérletek után kielégítően sikerült áthidalni. A víz alatti körülményeket hosszúra nyúlt keszonkísérletek szimulálták, ezek során határozták meg az elektromos áram paramétereit, a gázadagolást; a relatív nyomást stb. A víz alatti munkálatok időtartama a tengermélységtől, annak jellegétől, és még számos más körülménytől függ. Egy víz alatti olajvezeték csövének öszszehegesztése kb. 4 napot vesz igénybe. Ebből 3 nap a fel- és leszállás, a víz alatti munkahely elkészítése, és maga a hegesztési munka kb. S órát igényel. Általában, mint minden tenger alatti munkánál, a felvonulás, az előkészítés, a biztonsági rendszabályok ellenőrzése veszi el a legtöbb időt. Az aktív munka közti Időszakban a búvárok a pihenő keszonban tartózkodnak. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy itt is megfelelő atmoszférikus nyomáson pihenhetnek, és várhatják meg bevetési idejüket. Nem kell tehát minden fel- és leszállásnál kizsilipelni. A keszont a hajó fedélzetére is ki lehet emelni. A búvárok a pihenő keszonból a munkaharangba két zsilipnyíláson keresztül lépnek át, és autonóm szkafanderük kizárólag az átszállás rövid idejére szükséges. Probléma volt az is, hogy búvárokat képezzenek-e ki hegesztőkké, vagy hegesztőket búvárokká a speciális és nem kis szakértelmet igénylő víz alatti munkálatok elvégzéséhez. Végül úgy döntöttek, hogy gyakorlott és kiváló egészségi állapotban levő hegesztőket képeznek ki búvárokká, mert ez kevesebb időt vesz igénybe, mint fordítva. A technika fejlődésének jóvoltából a biológiai kutatás fegyvertára egyre újabb eszközökkel gazdagodik. Ma már elektronmikroszkóp segítségével vizsgálják a sejtszerkezetet s különleges technikai felszereléssel folytatnak biológiai kísérleteket. Mesterséges denevér Kenneth Raeder, az amerikai Tufts Egyetem professzora szellemes berendezés segítségével vizsgálja azt az éjszakai „légiharcot", amelyet a denevér vív az éjjeli lepkével. Ismeretes, hogy a denevér éjszakai repülése közben természetadta ultrahangos szonár készülékével méri be az előtte levő akadályokat, és ily módon tájékozódik repülés közben. Az éjjeli lepke torának két oldalán viszont olyan érzékelő szervek fejlődtek ki, amelyekkel a lepke már 30 méter távolságról be tudja mérni a denevér által kibocsátott tapogató ultrahangokat s így idejében kezd menekülni, hála „antiszonár" készülékének. Kenneth Raeder professzor elsősorban arra volt kíváncsi, a párharcot vívók milyen helyzetében legerősebb a visszhang. A kísérletekhez „mesterséges denevért" készített, tehát egy ultrahangokat kibocsátó elektronikus szerkezetet, és ez elé függesztett vékony szálon élő éjjeli lepkét. A denevér és a lepke szonár-antiszonár párbaját, a lepke reakcióját bonyolult fűtőberendezés, oszcilloszkóp, vetítővászon és elektronikus berendezés segítségével követte nyomon. Az értékelés szerint a denevér akkor kapta a legerősebb szonár visszhangot, amikor merőleges irányban volt a lepkére, tehát amikor a két repülési pálya keresztezte egymást. Ez a helyzet jelentette a legnagyobb veszélyt a lepkére. A kísérletet most tovább folytatják a lepke érzékelő mechanizmusával kapcsolatos részletek kiderítésére. Régóta izgatja a kutatók fantáziáját az állatok repülési mechanizmusa, mind a madarak, mind a rovarok esetében. Az ezzel kapcsolatos kísérleteket ma már kis szélcsatornákban' végzik, ahol az állatok repülését különféle szélerősségben regisztrálják. Állatok a szélcsatornában D. W. Wilson angol kutató a vándorsáskák repülési mechanizmusát tanulmányozta. A rovarokat ingaszerkezetre függesztette fel, majd az ingát kis szélcsatorna torkába helyezte és különböző erősségű szelet bocsátott a sáskákra. Az ingához érzékeny mutatókapcsolódott. A kísérletek során sikerült kimutatni, hogy a sáska mindig alkalmazkodik repülése közben a pillanatnyi szélerősséghei, és a szélsebességnek megfelelően alakul a szárnycsapások száma. A sáska izmaiba vezetett parányi elektródok segítségével mérték azt az energiát is, amelyet repülése közben kifejtett Vance A. Tucher angol egyetemi tanár törpepapagájok repülés közben tanúsított viselkedését és oxigénfogyasztását mérte, szintén szélcsatornában. A madarak műanyag maszkot kaptak a fejükre. A maszkot egy flexibilis eső légszivattyúval kötötte össze. A papagáj oxigénfogyasztását repülés közben a maszkba belépő és a maszkból kilépő levegő gázkoncentrációjából számította ki Tucher. A kísérletek során kitűnt, hogy a törpepapagáj repülés közben okosan gazdálkodik energiájával, és ami igen érdekes, nagyobb erőkifejtésnél (emelkedés) nem fogyaszt több oxigént, mint kisebb erőkifejtés (siklás) esetén. A mágneses mező hatása A gyorsan fejlődő űrkutatással kapcsolatban számos kísérletet végeztek annak megállapítására, hogy az állatok hogyan reagálnak a mágneses mezőre. Az egyik ilyen kísérletnél macskát mágneses „cipőbe" bújtattak, és ily módon függesztették fel a mennyezetre. Hasonló helyzetbe került mellé az egér. Érdekes volt, hogy ebben a szokatlan helyzetben a macska ügyet sem vetett az egérre. Az említett kísérletek nemcsak a biológia számára szolgáltatnak érdekes adatokat, hanem gyakorlati hasznuk is van a legtöbb esetben. így például a madarak, rovarok hangjával kapcsolatos mérések segítségével készítenek olyan hangcsalogató berendezéseket, amelyeket az utóbbi időben a növényvédelemben, valamint repülőterek környékén a madarak riasztására alkalmaznak. A halakkai és a denevérekkel végzett ultrahangos kísérletek nyomán mód nyílik a víz alatti ultrahangos bemérés tökéletesítésére. SZIVÁRVÁNYOS" MINŐSÉGELLENŐRZÉS rr Az órákban, fényképezőgépekben, filmfelvevőkben és sok más szerkezetben gyakran alkalmaznak olyan alkatrészeket, amelyeknek mérete kisebb, mint egy ötfilléres pénzérméé, ugyanakkor formájuk nagyon bonyolulf, és néha sok tucatnyi különböző átmérőjű lyuk, furat is van bennük. Hogyan lehet ezeket az alkatrészeket századmilliméteres pontossággal ellenőrizni? Olyan munka ez, amely kifog még az igazán törpe méretekhez szokott, nagy tapasztalatú aranyműveseken, ékszerészeken ls. furij Kolomijcov, a leningrádi Vavilov Optikai Intézet laboratórium vezetője és Jefim Finkelstejn, a novoszibirszki műszergyár főkonstruktőrje nemrégiben olyan mérési eljárást dolgozott ki, amellyel a különböző lapos alkatrészek mérete vizuális úton, nagy pontossággal ellenőrizhető. A mérés, az ellenőrzés összehasonlítás útján megy végbe. Szükséges egy nagy pontosságú mintapéldány, mondhatnók úgy is, etalon, amelyet rendre összehasonlítanak az újonnan elkészült alkatrészpéldányokkal. Helyesebben: nem is magát az etalont hasonlítják össze az ellenőrzésre kerülő alkatrésszel, hanem annak optikai képét. Ehhez különleges profilmikroszkópot használnak, olyan optikai berendezést, amely abban különbözik a közönséges mikroszkóptól, hogy két tárgyasztala és két objektívje van. Erre a két tárgyasztalra helyezik rá a mintapéldányt, az etalont és az ellenőrzésre kerülő, újonnan elkészült munkadarabot. Ezután bekapcsolják a fényforrást. A fénysugár különböző szűrőkön halad át, s így az egyik munkadarabot, az etalont zöld, a másikat pedig vörös fénnyel világítja meg. Az optikai rendszer ugyanabba az okulárba, szemlencsébe vetíti a két képet, méghozzá úgy, hogy fedik egymást. Persze, ez csak abban az esetben következik be, hogyha a két alkatrész, az etalon és az éppen most ellenőrzött pontosan egyforma. Ha körvonalaikban eltérés van, színes szegély látható körülöttük a mikroszkópos képen; ha a vizsgált alkatrész kisebb, mint az etalon, zöld a szegély, ha nagyobb, akkor piros. A méreteltérés a mikroszkóp kompenzációs csavarjának elforgatásával kiegyenlíthető, ebből pontosan megtudható az is, mekkora a méreteltérés. Ha a méreteltérés túllép bizonyos értéket, a vizsgált alkatrészt kiselejtezik. Az újfajta vizsgáló mikroszkóp kísérleti példánya már el is készült a novoszibirszki műízergyárban. Tetszés szerinti méretű alkatrészek vizsgálhatók vele, csupán egyetlen feltétel van: az alkatrésznek és az etalonnak el kell férnie a mikroszkóp tárgyasztalán. Az újfajta mikroszkóp rendkívüli mértékben leegyszerűsíti a műszeralkatrészek ipari ellenőrzését, és a jövőben hozzásegíthet e folyamat teljes automatizálásához. ídf

J