Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-05 / 3. szám, kedd

PARTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL Megtörni engem nem tudtak" Kutrucz László nemrég betöl­tött 70. születésnapja alkalmá­ból átvette a köztársasági el­nök kitüntetését. Az oklevélen tömören mindössze ez áll: „Az építésben szerzett érdemekért". Hogy konkréten mi mindent tett Kutrucz László az elmúlt hét évtized alatt, arról akár egy hosszú, nagyon gazdag cselek­ményű és főleg tanulságos re­gényt lehetne írni. Megírása nem is lenne túlságosan nehéz feladat, hiszen Laci bácsi na­gyon jól emlékszik élete min­den jelentősebb eseményére. Élete a munkásmozgalom, s egyben pártunk történetének szerves része... De ne vágjunk a dolgok elébe. Vegyünk min­dent szépen sorjában, ahogy La­ci bácsitól hallottuk szímői (Zemné) otthonában. — Pontosan 17 éves voltam — kezdi élete történetét —, ami­kor rám adták a katonaruhát. Három és fél hónapot az olasz fronton töltöttem. Tényleges ka­tona koromban — 1920-ban — a sztrájk alatt kivezényeltek ben­nünket Kladno környékére ren­det teremteni. A sztrájk leveré­se engem igen lesújtott. Később Pozsonyban dolgoztam. Egy cu­korgyárat építettünk. Ez 1924­ben volt. Ekkor részt vettem a drágaság elleni tüntetésen. Min­ket, szímőieket — hatvanan­hetvenen dolgoztunk ott a falu­ból — a sókiak szerveztek meg. Előtte Major elvtárs is volt kint köztünk. A tüntetéskor a Hal té­ren sorakoztunk. Nagyon szegé­nyesen éltünk. Ugyanabban a ruhában jártunk, amelyben dol­goztunk. Lábbelink nem volt. A gyár közelében épített nádkuny­hóban laktunk. Már ott szervez­tük a szímői pártszervezetet. Az ott dolgozó kubikosokból alakult a szervezet magva. A szervezet megalakítása persze otthon történt meg — 1927. szeptember 17-én. Az alakuló gyűlésen kb. 30—35-en lehet­tünk. Kommunista szavazóink már 1923-ban is voltak. A sze­gények csalódtak az agrárpárt­ban, mert kevesebb földet kap­tak s eladta szavazataikat. Az alakuló gyűlés előtt kint járt Steiner Gábor, majd Major Ist­ván elvtárs. Az október 15-1 községi választásokon 30 képvi­selőből kettő már kommunista volt. 1931-ben pedig már tizen­egy kommunista képviselőt vá­lasztottak. Ekkor három párt indult a választásokon. Elővesz egy gondosan őrzött borítékot és méltóságteljes mozdulatokkal kivesz a néhány fénykép közül egy megsárgult cédulát: a CSKP 1931. évi jelö­lőlistáját. — Tessékl — nyomja kezem­be az immár muzeális értékű dokumentumot. — Amint látja, én voltam a listavezető, — mondja jogos büszkeséggel. Valóban a listán feltüntetett 30 név közül Kutrucz Lászlóé áll az első helyen, majd Boros István, Sajtos lózsef, Nagy Béla, Szljjártó József, Kantár Ede, Ludas Gyula, Kutrucz Dénes, Koslk Alajos, Varga Vince és Szapu Géza következik. Az utóbbi nevet, vagyis a tizen­egyediket ceruzával aláhúzták. A fényképeket is megmutatja. A községben megtartott május elsejei ünnepségek egy-egy pil­lanatát rögzítik. Harminckettőtől helyben tar­tottuk meg a május elsejéket — magyarázza Laci bácsi. — Lát­ja ezt a lovas parádét? — mu­tat az egyik képre, aztán így folytatja: — Nekünk, proletá­roknak nem voltak lovaink, ezért a kisparasztokat is meg­nyertük, hogy üljenek lóra má­jus elsején. Külön fejezetet érdemelne Kutrucz László bátorsága, mely főleg a különféle követelések alkalmából nyilvánult meg. Pl. 1931-ben Gútán (Kolárovo) ke­vesebbet akartak fizetni a kubi­kosoknak, mint amennyiben megegyeztek a munkaadóval. Állítólag azért, mert többet ke­restek volna, mint amennyire számítottak. Persze többet is U2 dolgoztak. Laci bácsi nyomban kiadta a parancsot: leállni. A 197 1 munkaadóhoz ezzel a kérdéssel fordult: megadja, vagy nem?! I, 5. Ezúttal megkapták az ígért összeget... 1932-ben a csendő­5 rök elvittek hat embert a falu­ból. Ebből kettő kommunista volt. Néhány nap múlva, már­cius elsején este a harangszó elhangzása után indult a nép a községháza elé demonstrálni. — Én már ott vártam őket — idézi fel a történetet Kutrucz I.ászló. — Ha nem engeditek őket azonnal haza, holnap nap­pal is ide jövünk! — mondta. Az eredmény az lett, hogy bá­tyámat és engem is elvittek. Egy hónapot ültünk Komárom­ban. Az akkori jegyző kijelen­tette, hogy Szímőn megszűnt a kommunista párt szervezete, mert a Kutruczokat levizsgáz­tatta. Elgondolkodik. Látni, hogy az események emiékezetében is­mét lejátszódnak. — Megtörni engem nem tud­tak — mondja, inkább saját magának, mint nekem. — Pedig sokszor próbáltak megtörni. A legrosszabb a hariíiincnyolcas megszállás volt. Már az első nap összeszedtek bennünket. Három éjjel és két napig val­lattak, ütöttek, vertek. Azért mindjárt az első nap vittek el bennünket, mert a helyi pap, aki az emelvényen ünnepélye­sen fogadta a megszálló csa­patokat, kérte a parancsnokot, hogy „még ma számoljon le a zsidó-bolsevizmussal." Négy kommunistát és két baloldali érzelmű zsidót szedtek össze. Miután kiengedtek, öt nap múl­va újból elvittek (rajtam kívül másokat is) és kínoztak ben­nünket. A pap azért haragudott rám, mert megtagadtuk az egy­házi adó juttatását. Pert is in­dított ellenünk, s azt természe­tesen megnyerte. De én meg­TETTEKKEL BIZONYÍTANAK „Elvárjuk a fiataloktól, hogy lelkesedésüket, energiájukat a szocialista társadalom fejlesztése nagy ügyének szolgálatába állftják. és mindenütt, az üzemekben, a földeken, az isko­lákban és a kutatóintézetekben aktívan bekapcsolódnak ha­zánk építésébe". (GUSTÁV HUSAK ELVTÁRSNAK, A CSKP KB ÜLÉSEN ELMONDOTT BESZÉDÉBŐL.) ifjúmunkással, és közbeszól­tam, hogy Itt nem évek múlva kell a jobb sors, hanem azon­nal. Meg hogy az itteni szegény népen csak a kommunista pórt segíthet. Az előadó a német fajról szónokolt, amely állítólag segít. Én azt mondtam, hogy nem fajról, hanem a nemzetkö­ziségről kell beszélni. Azt is megkérdeztem az idegentől, hol volt, amikor a parasztság de­monstrált. Végül ráparancsol­tunk, hogy negyedórán belül hagyja el a falut. El is tűnt. tűzött ki, mégpedig: erdei és gyümölcsfák ültetése, térítés­mentes véradók megnyerése és . a legjobb újítókollektívák lét­rehozása. A rövid ideig tartó feladatok a kulturális munka fellendítését célozzák. Az első hónapban a műkedvelő gitáro­sok vetélkedtek, mégpedig sa­ját szerzeményű alkotásaikkal. A legközelebbi feladat a gyermek-korcsolyapályák építé­se volt december 20-ig, termé­szetes világítással. A feladat másik része a jégpályák kar­bantartása volt, főleg a kará­csonyi szünidő alatt. Az egyes kerületi törzskarok maguk is adhatnak speciális rövid ideig tartó feladatokat. A közép-szlo­vákiai kerületben például az er­dészeti szakigazgatósággal kar­öltve a téli fahordás elősegíté­sét tűzték ki feladatul. Szabad szombatokon és vasárnaponként a szervezeteknek 2000 fizetett brigádórát kell Itt ledolgozniuk. A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő, a versenyt irányító törzskar a múlt napokban értékelte a „Szignál 50" verseny eredmé­nyeit. Szlovákiában a fiatalolc 180 690 erdei és 54 280 gyü­mölcsfát ültettek ki. Ezenkívül a bratislavai fiatalok 10 000 díszbokrot is kiültettek. Ha­sonló eredményre van kilátás Koäicén és Prešovon is. Novemberben a vérátömlesz­tő-állomásokon 411 fiatal aján­dékozott vért. Ez a szám na­gyobb Is lehetett volna, de a vérátömlesztő-álloinások nem voltak erre kellően felkészülve. A helyzet egyre javul. Számíta­ni lehet rá, hogy e téren de­cemberben jobb eredményeket értek el, mivel több mint 20 ezer fiatal jelentkezett véradó­nak. Ezek részeredmények. Az egyes „ügyintéző" alapszerveze­tek eredményei — amelyek kör­zetükben a versenyt irányít­ják —, mint pl. a bratislavai Slovnaft, amely a verseny ke­retében 47 996 korona értékű munkát végzett el, igazán fi­gyelemre méltó, s egyben azt is bizonyítja, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai méltó munkasíkerekkel akarják meg­ünnepelni pártunk megalakulá­sának 50. évfordulóját. A nyilasok alatt ellenem és négy társam ellen elfogatási parancsot adtak ki, de nem ta láltak meg bennünket. Egy pad­láson bújtam meg. A felszabadulás otthon ért. 1945-ben mindennel elláttuk a szovjet katonákat. Egy évvel később a faluból 96-an önként építőmunkára mentünk Csehor­szágba, majd 1948-ban Morvába. Ott kaptuk meg a pártigazolvá­nyokat is, mivel mint magya­rok addig nem kaphattuk meg. A község szövetkezetét '1949­ben szerveztük meg s egy esz­tendővel később már termeltünk is. Azonnal 3. típusú szövetke­zetünk lett. Most szilárd a ju­talmazás. A szövetkezetben a felügyelő bizottság elnöke vol­tam. A szövetkezetesítés idejéből is, van egy kellemetlen élménye Kutrucz elvtársnak. 1950-ben megbízták a szomszédos kamo­csai szövetkezet létrehozásával. Ekkor egy este gyűlésről jövet orvul megtámadta egy bűnöző HATÁRAINK VÉDELMÉBEN ... (ČSTK felvétel* % Szép munkosilc ert ho zott a „Szignói 50" ifjúsági verseny és meg akarta gyilkolni. Lövés is érte . . . Nyugdíjba 1961-ben vonult. Egy évig azonban még azután is segített a könnyebb munkáknál. Ma már csupán a politikai élet­ből veszi ki részét. Otthon is sok a munkája, mivel felesége beteg, és ápolásra szorul. Rá­adásul korábban Laci bácsi is átesett egy szívinfarktuson. Ezért ma már nemigen hagyja el a falut. Ha mégis eljut Új­várba (Nové Zámky) vagy a környékre, az Idősebbek min­denhol ismerik, megsüvegelik. Legutóbb a kitüntetés átvétele­kor járt a járás székhelyén. És akkor — minek tagadná? — könny szökött a szemébe. Öröm­könny. Azért, mert jólesik ne­ki, hogy méltányolják azt a sok-sok küzdelmet, mely egész életét jellemzi. S mert tudja, hogy erőfeszítése nem volt hiá­bavaló. FÜLÖP IMRE Középen az ünnepelt Kutrucz László mondtam neki, hogy csak azért, mert burzsoá rendszerben élünk. Azt is megkérdeztem tőle, miért nem követi Krisztus példáját, s miért nem osztja szét a szegé­nyek közt a tüzelőfát, amelyet a pereskedéssel kiharcblt magá­nak. Annak is érdekes története van, miért nem hagyták Jóvá, hogy Laci bácsi bíró legyen, noha megválasztották. Állítólag azért, mert nem rendelkezett" vagyonnal. A komáromi (Ko­márno) szolgabíró figyelmez­tette, mondjon le arról, hogy máskor is lázítani fog. — Engem nem lehet meg­vesztegetni — mondtam a szol­gabírónak, aztán megkérdeztem tőle: ha én lemondok, akkor a többieknek jobb lesz? Mert ha igen, szívesen lemondok. Ekkor a szolgabíró dühösen ezt felel­te: „Nem politizálni hivattam ide!" Az eddig elmondottakból is kivehető, milyen forrongó a múltja Szímő községnek és népének. Laci bácsi büszkén mondja el, hogy Szímöt gyak ran mint kis Moszkvát emleget ték. Ehhez nyilván az is hozzá járul, hogy már 1932-ben szov jetbaráti egyesületet alapítót tak a faluban. Igaz, később fel is oszlatták. Érről ezt mondja Kutrucz László: — Amikor feloszlatták, át­mentünk a proletár testedző egyesületbe. Az sem véletlen, hogy ennek az egyesületnek 1936-ban Szímőn volt az or­szágos találkozója, melyen kü­lönféle sportbemutatókra került sor. — Persze, a fasiszta pártot is meg akarták alapítani a falu­ban — szól Laci bácsi mintegy jelezve, hogy ez az igazsághoz tartozik. — Valamikor a har­mincas években volt így. Jött egy előadó a faluba és rózsás jövőt ígért az összegyűl teknek. Én azonnal odamentem három Az ifjúsági mozgalmon mély nyomot hagytak az elmúlt évek eseményei. Erőszakkal szétfor­gácsolták, a jobboldali erők be­folyása alá került. A legtöbb já­rásban az egység mellett fog­laltak állást, de felsőbb utasí­tásra mégis széttagolták. Ami­kor végre ismét létrejött az egységes Szocialista Ifjúsági Szövetség, az elvhű ifjúsági funkcionáriusok, a volt CSISZ­tagok nagy részével megkezd­ték a munkát. A Szocialista Ifjúsági Szövet­ség még nem tekint nagy múlt­ra vissza, ám az eltelt néhány hónap is azt bizonyítja, hogy a helyes úton járnak. A fiatálok tudásukkal és tetteikkel a szo­cializmus ügyét szolgálják. Er­re számos példát lehetne fel­hozni. A legértékesebb a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságá­nak, a rádióval együtt meghir­detett „Szignál 50" elnevezésű országos versenye, melyet a CSKP megalakulása 50. évfor­dulójának tiszteletére kezdemé­nyeztek. A versenyben minden járást három alapszervezet képvisel, illetve irányítja a többi alap­szervezet tevékenységét. A Köz­ponti Bizottság távlati és rövid ideig tartó feladatokat tűz ki. Az első hónapban (november­ben) három távlati feladatot A Koreai NDK eredményesen fejleszti gépiparát. Felvételün­kön a Kim Jong Tae-i villanymozdonygyár szerelőcsarnoka. (ČSTK — KTK)

Next

/
Thumbnails
Contents