Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-17 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

IBOL FAKAD A BIZTONSÁGÉRZET? Ahol megtalálták a formális munka ellenszerét • Racionalizálás szovjet módra • Mikor utal ki pénzt Ajupov elvtárs? • flja Iljics, a hivatalos emberismerő • Újdonságok érvényesülésének feltétele A

taskenti textilkonibmát krónikájában lapozgatok és egy látszólag természetes, ám számomra igen érdekes dolgon akad meg a szemem: az 1934-ben alapított gyár története évről évre rendszeres, egyenletes, zökkenőmentes, visszaesések és ugrások nélküli fejlődést mutat. Pedig tudom jól, érvényesült már ebben az elmúlt harminchat évben többféle gazdasági koncepció az iparirányításban, volt háború, volt szigorú és még szigorúbb központi irányítás, volt és van következetes gazdasági reform, volt földrengés és volt már előnyben részesítve a szűzföld, a kukorica, a nehézipar. De a textilkombinát egyre csak halad, egyenletesen. Egészen az ötnapos munkahétig, a tizenharmadik fizetésig, az üzemen belüli szépségszalonig és az évi 340 millió méteres termelésszintig. És, ahogy nézem, megy ez így tovább is, a műszaki-tudományos forradalom küszöbén át ki tudja milyen vívmányokig és eredményekig. Mindig jött és jön valami új. De ez az új sosem tör rá a gyárra, nem robban bele, nem forgatja föl fenekestül, nem szakad ró, hogy agyonnyomja azt, amit tegnap elértek. Pedig a heves vérű üzbégek hazájában vagyunk. Az ésszerűsítés nem kampány Vlagyimir Vasziljeoics Zikov, a 15 000 embert — 88 százalékban nőt — foglalkoztató textilművek gyártásvezetője annyira megszokta a fejlődésnek ezt a fentebb vázolt egyenletes ütemét, hogy nem érti, miért érdeklődöm főképp ez iránt. Bizonyára azt hiszi, hogy ilyen alapvető iparfejlesztési tételek megismeréséért kár volt ötezer kilométert utaznom. Ogy véli, hogy e téren aligha tud valami újat mondani, beszéljenek helyette a tények. Itt vannak — teszi elém az elektronikus irodagépekkel kiszámított termelési eredmények kötegét, ahol, mint mondja, mindent megtalálok méterekben, rubelekben, százalékokban. „Ebből nyilvánvaló — mondja — mennyire kedvezően befolyásolják munkánkat az új ösztönzési formák, a munkaszervezési ésszerűsítések és a műszaki újdonságok." — Nagyszerű eredmények, Vlagyimir Vasziljevics, csakhogy már ismerem őket — mondom a gyártásvezető nem csekély meglepetésére. — Tudja, a területi pártbizottságon már megismerkedtem velük. De hogyan érték el őket? Megtudtam például, hogy önöknél már három éve az új ösztönzési rendszer szerint dolgoznak, de más üzemek csak tavaly tértek át erre, sőt, némelyik még egyáltalán nem vezette be a gazdasági reformot. Miért van a textilkombinát az élvonalban? — Egyszerű a válasz: nálunk előbb értek be a feltételek. Miután kiaknáztuk a régi finanszírozási módszer minden lehetőségét és az már fékező hatást fejtett ki a termelésfejlesztésre, módosítani kellett. Ahol ez a fékező hatás még nem mutatkozik, ott nem kell úgy sietni, azt hiszem nem is lehet. — Hogyan volt ez a múltban? — Mindig azt kellett megjavítani, azon kellett módosítani, ami az egyenletes fejlesztés útjában állt. Ha az elöregedett géppark fékezte a jobb eredményeket, azt kellett kicserélni, ha munkaszervezési módszerek avultak el, azokat kellett megváltoztatni. Most az ösztönzési rendszer fékezett leginkább, tehát ez került sorra. — Most racionalizálási kampány folyik országszerte. Mi e téren a helyzet ebben a vállalatban? — A racionalizálás nem kampány. A műszaki fejlesztés és az ésszerűsítés állandö törekvésünk célja. Most egymillió rubelt vettünk fel a banktól ugyancsak műszaki fejlesztésre. Ezt hat év alatt törlesztjük. Lehet bármilyen kampány, én nem keverhetem a vállalatot, mondjuk tízmilliós adósságba. Azt az egymilliót képesek vagyunk záros határidőn belül visszafizetni. Nem takarózhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér... Nem azért racionalizálunk, mert ez kampány. Tőlünk senki sem kérdi, racionalizálunk e. Azt kérdik, milyen eredményeket értetek el? Mi a munkások véiemenyer? A forró napsugarak nem tikkasztanak el a textilgyárban, mert lombos fák vetnek hűvös árnyékot a gyárcsarnokokra, park övezi az épületeket. Találomra kérdezgetem az embereket a munkahelyeken, a terebélyes fák alatt megbúvó fodrászatban, a kelmefestő részleg melletti cipésznél, a limonádé-automatáknál, változott-e munkahelyükön, vagy az üzemi életben általában valami az utóbbi kéthárom évben? Mindenütt változott valami. Az újdonságok tömkelege azonban nem tév.aszt meg. Tovább kérdezősködök, most már afelől, hogy ezek az újdonságok hogyan váltak be? A fodrászatról és kozmetikai szalonról a munkásnőknek az a véleményük, hogy jobb Itt dolgoztatni, mint a városban, mert itt nem kell várakozni. Bejelentésre műszak előtt, vagy műszak után kerül sorra a vendég. A fodrászat vezetője elárulja, hogy Ajupov igazgatóhelyettes' csak akkor volt hajlandó kiutalni az összeget a szépségszalon létrehozására, amikor biztosították: több időt takarítanak meg vele a dolgozóknak és olyan rendszert vezetnek be. amelynél nem kell várakozni. A kelmefestő részlegen három új csehszlovák gyártmányú félautomata színnyomó gép működik. Jobbak, mint a régiek voltak? — kérdem, és nem árulom el, hogy, Csehszlovákiából jöttem, mert számítok az üzbégek udvariasságára. Kétségtelenül jobb, válaszolják és bemutatják, hogy a nyomóbenger kicserélése egyszerűbb {smerní M\ az embereket Uja Iljics Taiberg művezető. Fizetését azért kapja, hogy* teljesítse a tervet, a minőséget és a költségvetési előirányzatot. Egy 254 embert foglalkoztató üzemrészt vezet. Mind a 254 embert személyesen ismeri, nevén szólítja amikor találkozik vele, tudja, ki mely gépnél dolgozik és hogyan, mi volt előző foglalkozása, hanyag-e, indulatos-e, fegyelmezett-e, milyen teljesítményt nyújt, milyen teljesítményre képes. Beosztottjai oroszok, üzbégek, baskírok, tadzsikok, kazahok, tatárok, azerbajdzsániak és még vagy 16 nemzetiségűek. Persze, ezt is nyilvántartja, de nem a káderlapokon, hanem a fejében. Tudja, kit lehet piláfra meghívni, kivel teát inni, kivel nem illik családi állapotáról beszélni, kihez nem tanácsos a fényképező riportert odaengedni, nehogy, megsértődjék, hiszen vannak olyanok is, akikben még él a Korán tilalma, miszerint emberi arcot ábrázolni Allah akarata ellen való. Vannak nemzetiségek, amelyek tagjai — még ma is — idegen előtt nem hajlandók étkezni, vagy ha igen, viszolyognak tőle és kedvtelenül fogyasztják tízóraikat. Mindezt nem tanítják Iskolában, mindez nincsen meghatározva Ilja Iljics munkakörében nem ezért kapja a fizetését. De próbálna tájékozatlan lenni ezekben a kérdésekben! Formálisan jól teljesítené feladatait, ha az üzemvezetőségtől kapott utasításokat szószerint és pontosan végre hajtaná és formálisan senki sem vonhatná felelősségre, ha ennek ellenére lemaradna a tervteljesítéssel. Csakhogy Ilja Iljics részlegének tervteljesítése év eleje óta nem csökkent 108 százalék alá! És senki sem kérdi tőle, végrehajtott-e ilyen vagy amolyan utasítást. Tőle azt kérdik, mennyire teljesítette a tervet, milyen a részleg gyártmányainak minősége, nem léptee túl a költségvetési keretet. Ilja Iljics nem üzemrészleget vezet, hanem embereket, járnak utána lakásügyben, gyermek- üdültetési ügyben, magánügyben, az üzemi étkezde ügyében. Idén kilenc gyereknek eszközölte ki a szakszervezetnél és a nőtanácsnál az üdülést. Néni kérdezték meg tőle, kihasználja-e az üdültetési előirányzatot. Azt kérdezték tőle, hogy áll a tervteljesítésben. De ő tudta, hogy Ahmatova kisfiát üdülni kellene küldeni, mert tavaly kimaradt és édesanyja, ha érezni fogja, hogy főnöke törődik vele, egészen másképp veszi utasításait és szigorát Mert Ilja Iljics szigorú ember. A mesterek nagyon tartanak tőle. Beszéltem egyi kükkel, akit egynapos mulasztásért hívott szőnyegre Ilja Iljics hat évvel ezelőtt és még ma is emlegeti. „És látták volna mit csinált, amikor egyszer nem volt idejében meleg étel a konyhán!" — mondják a munkások. — Mi a jutalma ezért a törődésért. Ilja Iljics? — Az, hogy különösebb problémák nélkül túlteljesítjük a tervét, alig akad konfliktus a munkahelyeken, senki sem panaszkodik igazságtalanságra a jutalmazásnál és az üdültetésnél, senki sem sértődik meg, ha megbírálom rossz, vagy hanyag munkáját. Persze, ehhez az kell, hogy mindig igazam legyen és mindent sikerüljön elintéznem. Az ember azon# ban néha téved. De ezt a magam hibájának róvom föl. Ismerni kell az embereket, ha nem jól ismerem őket, az én bajom, nem csodálkozhatok, ha csalódok. De aki nem ismeri beosztottjait, nem megy sokra ... Azt kérdezte, mi a jutalmam? Nos, nemrég beteg voltam. Képzelje, küldöttség jött meglátogatni a műhelyekből Nagyon jólesett. Nafiwn ... jümire szükség van Az egyenletes fejlődés titkát akartam felfedni a taskenti textilmüvekben, rá akartam jönni, miért nem okoz az újdonságok bevezetése, új gazdasági elméletek problémája vitákat, miért nem képes valami újszerű, vagy annak tűnő gondolat megbolygatni a zökkenőmentes fejlődés folyamatosságát, rendjét. Míg V. V. Zikov gyártásvezető csodálkozott, hogy ilyen alapvető dolgok iránt érdeklődöm, a hazai olvasó bizonyára megérti miért pont efelől érdeklődtem. A taskenti találkozásokból, beszélgetésekből, a textllművekben látottakból egyértelműen kitűnik egy logikus és természetes következtetés: az új azért nem von maga után ked vezotlen hatásokat, mert nagyon tőrödnek vele, hogy az új mindig jobb is legyen egyben. Nem azért újítanak, mert ez a divat, ez az irányvétel, ez a közhangulat, hanem fordítva: azért és azt módosítanak, újítanak, amire szükség van és ez alakítja ki azután a légkört. Az ilyen gyakorlat, ha következetes — és a textilgyárban kö vetkezetes — lehetetlenné teszi, hogy avanturizmusba essenek, légvárakat építsenek, többet akarjanak, mint amennyi lehetséges, amennyi ésszé rű. V. V. Zikovnak nem ad a bank hitelt, ha nem tudja bizonyítani felhasználásának kifizetődését, Ajupov elvtárs nem ad pénzt a fodrászatra, ha az nem lesz jobb, mint a városi, Taiberg művezető emberei magánügyeivel nem azért foglalkozik, mert így tanítja a „humán relations" nevű tudományág, hanem mert ennek konk rét eredményét tapasztalja. Csak azért, mert valami új — még nem vezetik be. Csak és kizárólag azért vezetnek be valami újdonságot — , legyen az gép, gazdasági mechanizmus, vagy munkaszervezés — mert előbb bizonyosságot szereznek felőle, hogy az jobb. És ebből fakad a 15 000 dolgozó biztonságérzete: ha valami új jön. az jobb is lesz, javunkra válik. VILCSEK GÉZA Ilja Iljics Taiberg a részlegén gyártott szövetmintákkal büszkélkedik: „A tavalyi jobb volt a tavaly előttinél, az idei jobb a tavalyinál. Ezt másképp el sem tudom képezlni." (Vilcsek G. felv.J