Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-05 / 3. szám, kedd

II. A

jordán fővárosban külföldi újságíró és az amraani utca embere is azt latolgatta, hogy az ország uralkodója miért közvetlenül a parlament nyitása előtt, a trónbeszéd elmondását öccsére bízva és miért Riadón és Kairón keresztül utazott az Egyesült Államokba. Husszein útja, amely mindenképpen jelzi Jordánia külpolitikai orientációját, további problémákat is előtérbe állított, így a többi közt azt, van-e jelentősége annak, hogy a jordán uralkodó Kairót megelőzve kereste fel Szaúd-Arábiát, másrészt pedig az egyiptomi látogatás olyan kísérlet-e. amelynek révén Husszein hidat igyekszik kovácsolni az arab világ jobbszárnyától a progresszívekhez. Mindezekből logikusan következett az újabb, Husszeinre vonatkozó külpolitikai gordiusi csomó: a király manőverei vajon nem azt a célt szolgálják-e, hogy lazítson a négy arab ország államszövetségének Jordániát körbeölelő politikai gyűrűjén. Két tényező Ammanból és napjainkban feltétlenül árnyaltabb az a politikai képlet — amelybe Huszszeint általában belehelyezik. Jordánia jelenlegi pozícióját az arab világban és a nemzetközi politikában is, ezt Ammanban a politikai megfigyelők nyomatékosan hangsúlyozták, alapvetően két tényezőre lehet visszavezetni. Feltétlenül meghatározó jelentősége van annak, hogy Husszein erősebben került ki a paiesztinalakkal vívott polgárháborúból, mint korábban feltételezték. A szemmel látható belpolitikai stabilizálódás, amely a folyamatos leszámoláson alapszik a palesztinaiakkal, arabközi vonatkozásban is egyre inkább elfogadhatóvá válik azzal,' hogy a jordán uralkodó a közel-keleti válság politikai rendezését elutasító, a végső harcra elszánt s így a közeli megoldást akadályozó politikai erők ellenében lépett fel. Az arab világ ugyanis fejlődése, nyugalma és Jövője érdekében mindenekfelett békét és politikai rendezést kíván. Husszein helyzete ugyanakkor alapvetően megváltozott Nasszer halála következtében is. A hatnapos háború előtt az egyiptomi államfővel váltott testvércsók Husszeint kötötte, a jordán uralkodó manőverezési lehetőségeit eleve korlátozta. A Nasszer utáni arab világban a korábbi kötelékek, ha nem is bomlottak fel, de meglazultak. Nemcsak új szövetségek kibontakozása kezdődött el, gondolok elsősorban Egyiptom, Szudán, Líbia és Szíria négyes-szövetségére, hanem az arab világon belüli politikai polarizáció is meggyorsult. A politikai múlt kötelez?! Husszein politikai múltjából egyenesen következik, hogy a hasemita uralkodó a kapcsolatok újjárendeződésének időszakában olyan pozíciót igyekszik Amman számára biztosítani, amely a hagyományos jordán politikának megfelelően a nyugati orientáció restaurálását segítheti elő. A jordán uralkodó természetesen nemcsak a helyzetkínálta lehetőséget igyekszik felhasználni arra, hogy Washington felé nyisson. Nem ls csupán bizonyosfajta politikai nosztalgia magyarázza lépéseit. A hasemita uralkodót feltétlenül erre ösztönzik az arab világon belül bontakozó csoportosulások ls. Így eleve kizárt, s ez a társadalmi rendszerek különbözőségéből fakad, hogy Husszein valaha is csatlakozna a négyekhez. Amikor e témát szóbahoztam, magas rangú jordán politikai személyiségek, bár udvariasan, de maguk is elutasították ennek lehetőségét. Viszont a négyek mellett, a négyek katonai és politikai szövetségének árnyékában Husszein kénytelen az ország társadalmi berendezkedésének megfelelő partnereket találva kialakítani Jordánia új helyét, egyrészt a világban, másrészt az arab országok szövetségi rendszerében. S megkönnyíti számára az el lenség, Izrael barátsága, Jordánia régi szövetségese bizalmának visszanyerését az a körülmény, hogy az Egyesült Államok — a Rogers-terv megfogalmazásával — azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy maga is a közel-keleti válság rendezésére törekszik. Partnerkeresés Közel-Keleten De ilyen körülmények között Jordánia politikai múltja ellenére sem vállalkozhat Huszszein egymaga a hatnapos háború következtében hűvössé vált arab—amerikai viszony megváltoztatására. Ehhez a lépéséhez feltétlenül szüksége van partnerekre az arab világon belül is. Husszein ezért kezdte útját, s ebben egyetértenek az ammani politikai megfigyelők biztosítva a vallásos központ és az olajgazdaság támogatását — Riadban. De ha fontos is, értékes is, Fejszál szava és pénze, önmagában még kevés. Az Amman— Riad tengely nem képezhet politikai ellensúlyt a Kairó—Khartoum—Tripoli—Damaszkusz négyszög -ellenében. Sem katonailag, sem politikailag. Az arab világ jobbszárnya láthatóan háttérbe szorult. Szerepe — az Iszlám-paktum csődje után — szinte arra korlátozódik, hogy — bár a politikai irányvonallal nem ért egyet — az arab szolidaritásnak megfe lelően finanszírozza a progresz szívek akcióit, kezdeményezéseit. Következésképpen Huszszelnnek is Riad után, de csak Riad után, el kellett mennie Kairóba, S hogy el is ment, abban kétséget kizáróan nem a közvetítés játszotta a vezetőszerepet. Husszein országának jelentékeny része izraeli megszállás alatt áll, éppen úgy, mint Egyiptomé. A háború következményeinek felszámolását is Egyiptomhoz haspnlóan, politikai eszközökkel kívánja elérni. Ezek az érintkezési pontok a két ország politikájában bizonyosfajta együttműködést tesznek lehetővé és szükségessé. Sőt, a nyugat felé orientálódó Husszein — mint ezt a jordániai uralkodó tudja is — hasznos lehet az új egyiptomi vezetés számára, amely nem rendelkezik olyan nemzetközi tekintéllyel, mint amilyent Nasszer mondhatott magáénak s olyan nyugati kapcsolatokkal sem, mint Husszein. Másrészt azonban Sadaték belső stabilizálódása, látható megerősödése miatt Husszein már nem is kerülhette el Kairót, noha egészen más pozícióból folytatott tárgyalásokat az egyiptomi vezetőkkel, mint ahogy annak idején Nasszerrel tárgyalhatott. Kairó és Amman kapcsolata Kairó és Amman kapcsolata ilyen körülmények között, Huszszein látogatása nyomán a kapcsolatok átmeneti stagnálásét követően nyilvánvalóan csak pozitív fordulatot vehetett. Emlékezetes marad Husszeinnek az a kijelentése, amely Kairóból történt elutazásakor hangzott el. A jordániai uralkodó a következőket mondotta az egyiptomi főváros repülőterén, indulóban a nyugati fővárosok felé: „Álláspontunk egy éš ugyanaz. S én éppen úgy fogok beszélni Jordánia, mint az Egyesült Arab Köztársaság nevében." Az azonban más kérdés, hogy ez a gyakorlatban miként realizálódik. Tény viszont, a kairói siker Husszein pozícióit mindenképpen javította is londoni, washingtoni "tárgyalásain, noha kérdéses, Washington elég érettnek látja-e a helyzetet arra; hogy alapvetően változtasson Jordániával kapcsolatos eddigi politikáján. Természetesen az a Husszein, aki a hadsereg segítségével energikus lépéseket tfesz a jor-: dániai kettős hatalom megszüntetésére, aki ezzel párhuzamosan és ennek ellenére növelni tudta pozícióit az arab világon belül is, s aki — és lényegében ez sem utolsó szempont — az izraeli politikusokkal ls képes megértetni magát, sokkal posz-* szibilisebb partner Washington számára, mint az a jordániai uralkodó, aki lényegében a palesztinaiak foglyaként, hatalmában korlátozva üldögélt palotájában s ennek következtében az arab világban is jelentéktelen szerepkörbe szorult. Több szintes, több menetes játszma Ammani megfigyelők szerint pillanatnyilag ez a több szintes, több menetes külpolitikai játszma folyik. Természetesen, ami a színfalak, a nyilvánosság előtt történik, az csak jelez, eligazít, utal — anélkül, hogy egyértelműen bizonyítana. De a husszeini taktika lényege nagyjából mégis az elmondottakban summázható. A husszeini manőverezés talán egy vonatkozásáról nem beszéltem még, bár utaltam már rá, amikor az arab világ politikai globetrotterének útjával kapcsolatos ammani kérdőjelekről esett szó. Mint említettem, Husszein nem várta meg a parlament őszi megnyitóját, öccsére, a trónörökösre ruházta a trónbeszéd felolvasását. A jordániai uralkodó a palesztinaiak elleni akciók lebonyolítását is másra, tábornokaira bízza. Vagyis Husszein láthatóan Igyekszik távol tartani magát a belpolitikától, ennek drasztikus lépéseitől. A cél teljesen egyértelmű. Ez a látszatpozíció kedvezőbb lehetőséget biztosít számára külpolitikai manővereihez, aminek vezérmotívuma ugyan a politikai rendezés elfogadása és sürgetése, s ez szinte támadhatatlanná teszi, de sokszor nagyon is megkérdőjelezhető, sőt izraeli inlciatívákat sejtető kompromisszumok alapján. ÖNODY GYÖRGY ZBVCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 36. r Anna kis táskájával a kezében lépett be az antikváriumba. Nagyon szépnek tűnt most neki a világ. Csak azt sajnálta, Hogy el kell hagynia Varsót. Boldog volt. Élete legszebb akcióját végezte el, és külön öröm oolt számára, hogy éppen Klossal együtt hajtották végre ezt a feladatot. Boldog és büszke volt, hiszen Henning professzor terveinek megszerzésével ö személyesen is beleszólt a háború sorsába. — Mi lesz Bénit óval — kérdezte, amint kifújta magát. Nárcisz vállat vont. t- Jobban szerettem volna, ha nem kell belekeverni azt a lányt. Rosszul jött ki a lépés, de már jelentettük a központnak. Most várom a választ. De Kloss lakásáról már eltávolították a lányt. Még hajnal előtt odaküldtem néhány emberemet, akik biztonságosabb helyre szállították Benitát. — És aztán? — kérdezte Anna. — Nem tudom — vont vállat ismét Nárcisz. — Benita eltűnése fellármázza az egész Gestapót. —'Mi mást tehettünk volna? — kérdezte Anna. — Féltem Klosst — mondta válasz helyett Nárcisz. Anna Is féltette, nagyon féltette. Hitzen ô is, Adám is eltűnnek Varsóból. Nárcisz gyanún felül áll. De Kloss itt marad. — Engedd meg, hogy ne utazzam el Varsóból — kérte Nárciszt a lány. — Hagyd ezeket az ostobaságokat. Innen azonnal a vasútállomásra indulsz, jelentkezel Radomiban Bartkánál. Ha meglátlak Varsóban, úgy veszem, hogy megszegted a parancsot. Anna szótlanul távozott. Amikor már ismét az utcán volt, visszatért a jókedve. Amikor a megállóba befutott a nullás kocsi, Kloss helyett Ruppertet pillantotta meg. Fel akart ugrani a mozgó villamosra, de Ruppert megragadta a karját. — Engedjen el, kérem — kiáltotta hangosan. — Nem ismerem az urat, kérem hagyjon békénI Az emberek felugráltak gyorsan a villamosra, mintha mi sem történt volna. Csak Ď maradt ott kettesben. A sarkon feítűnt a csendörségi járőr. — Fogják el — parancsolta Ruppert. Lothar azt mondta, hogy a lány megszerzése az utolsó lehetőség Ruppert számára. Ruppert most megszerezte a lányt, de valahogy mégis keserű szájízzel jelentette az ügyet a Sturmbannführernek. Gondolta, hogy legalább megköszönik neki ezt a bravúrt, de Lothar egészen másként reagált most Ruppert jelentésére: — Bolond vagy, Ruppert. Ostoba tök filkó vagy — ordította. Ruppert érezte, hogy remegnek a kezei. — Marha vagy, használhatatlan ba rom — mondta most már nyugodt hangon Lothar. — Ki mondta neked, hogy tartóztasd le ezt a lányt? Nekem nem mártírokra van szükségem, hanem az egész csoportra. Ha csak figyelted volna a lányt, akkor esetleg Órák vagy napok alatt a kezünkbe kerülhetett volna az egész varsói csoport. Ruppert kereste a megjelelő szava kat, hogy valamiképpen válaszoljon Lotharnak, de jobbnak látta, ha tovdbbra,is hallgat. — Teljesen használhatatlan vagy már, Ruppert — folytatta Lothar. — Ezt az ostobaságodat egy héttel ezelőtt még elfogadhattam volna úgy is, mint a lényedből eredő baromságot. De most fel kell tennem magamban a kérdést: biztos, hogy csak egyszerű rupperti baromság következménye, vagy nagyon is alaposan kiszámított keresztülhúzása 'terveimnek? Lothar Jolytatta még az átkozódást, Ruppert sértegetését, de felcsörgött a telefon. A vonal túlsó végéről olyan jelentést kapott, amitől még az ő híres SD-s hidegvére is felforrt. Ellopták Benita von Henninget... Ruppertnek tulajdonképpen szerencséje volt. Lothar ugyanis már az első percekben elhatározta, hogy falhoz állítja és lelövi, mint egy kutyát, de Benita von Henning eltűnésének hírére egyszerűen csak kirúgta. Professzor Henning már Berlinnek is jelentette a lánya eltűnését, de Lothar még órák múlva is értetlenül állt az ügy előtt. Két tucat embert kihallgatott már, de egyszerűen képtelen volt akárcsak sejteni is miként tűnt el Benita. Az őr, aki a kapuban állt, eskü alatt vallotta, hogy Benita Von Henning körülbelül este 11.30-kor hazatért. A váltás valamennyi tagja esküdött, hogy őr ségük alatt senki sem hagyta el a villát, oda senki sem lépett be. Hogyan történhetett? Miféle csodával határos módon tűnt el a villából Benita von Henning? És hol lehet? KI lopta el? Ha pedig ellopták, hogyan kerülhette el az őrség figyelmét? Lothar agyában az a lehetőség is megfordult, hogy valamennyi őrszem egy ellenállási szer vezet tagja, de elhesegette ezt a gondolatot, hiszen akiket a Henning villához beosztanak, azokat n maqa válogatta ki. Ugyanezeket az érveket mondta el néhány órával később a Gruppenjührernek, aki sürgősen magához rendelte. A Gruppenführer szinte jeges tekintet tel jogadta. Lothar pontosan úgy állt most főnöke előtt, mint ma reggel Ruppert állt ő előtte. — Mindent megtettem, amit meg le hetett tenni, herr Gruppenführer! — vágta össze alázatosan bokáit Lothar. — Mindent, amire muga képes, igaz? — kérdezte gúnyosan a főnöke. — Ezek szerint holnap akár engem is ellophatnak Varsóban, amíg maga van megbízva a személyes védelmem ellátásával? Maga semmit sem tett meg, és ha a Henning lány két nap alatt nem kerül elő, nem szeretnék a maga bőrében lenniI Remélem megértett?! Egyébként mit tud maga úgy általában Benita von Henningről? — Jelentem, hogy a politechnikai tagozat elvégzése óta a mi ügynökünk. — Kimehetett-e észrevétlenül a villából? Lothar bizonytalankodott. Logikailag kellett, hogy legyen ilyen lehetőség, hiszen eltűnt. De hogyan, milyen körülmények között tehette meg? A Gruppenführer felállt: — Elhanyagolta az ügyet, Herr Lothar. Nem vette figyelembe, hogy Henning és leánya hallatlanul fontosak a birodalomnak. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen elképzelései vannak Henning személyes védelmének megerősítésére, milyen biztosítékai arra, hogy a Henning-tervek nem kerülnek az ellenség kezébe? Lothar további kiabálásra volt felkészülve, így meglepte a Gruppenführer szinte tanácskozóan csendes hangja. Aztán rádöbbent, hogy ebből a Jlangnemváltozásból még semmi jót nem olvashat ki a maga számára. Néhány percnyi hallgatás után a Gruppenführer végre ismét megszólalt. Utasította . Lothart, hogy mindenkit hallgasson ki, akinek bármilyen köze is volt, van, vagy lehet Henningékhez. — Természetesen Kloss főhadnagyot se hagyja kl a sorból — mondta a csoportfőnök —, aki az utóbbi időben túlságosan nagy érdeklődéssel forgott Benita körül. Lothar már úgy érezte, hogy megúszta ennyivel, amikor a Gruppenführer még beleszúrt egy tüskét önérzetébe: — fa, hogy el ne feledjem megmondani: egetverő baklövésnek tartom, hogy letartóztatta azt a lengyel lányt! Egészen meg vagyok döbbenve, hiszen kezdők ostobaságait halmozta fel az el- __ múlt huszonnégy órában. Remélem tud- JJfSI ja, hogy mit kellett volna tennie a lengyei lánnyal? Figyeltetni kellett volna, kedves Lothar. S ha nem elég élénk a fantáziája, máskor kérdezzen meg egy j g értelmes embert. Lothar teljesen összetörve távozott főnökétől. £L (Folytatjuk) m