Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-05 / 3. szám, kedd

II. A jordán fővárosban külföl­di újságíró és az amraani utca embere is azt latolgatta, hogy az ország uralkodója miért közvetlenül a parlament nyitása előtt, a trónbeszéd el­mondását öccsére bízva és miért Riadón és Kairón keresz­tül utazott az Egyesült Államok­ba. Husszein útja, amely min­denképpen jelzi Jordánia külpo­litikai orientációját, további problémákat is előtérbe állított, így a többi közt azt, van-e je­lentősége annak, hogy a jordán uralkodó Kairót megelőzve ke­reste fel Szaúd-Arábiát, más­részt pedig az egyiptomi láto­gatás olyan kísérlet-e. amely­nek révén Husszein hidat igyek­szik kovácsolni az arab világ jobbszárnyától a progresszívek­hez. Mindezekből logikusan kö­vetkezett az újabb, Husszeinre vonatkozó külpolitikai gordiusi csomó: a király manőverei va­jon nem azt a célt szolgálják-e, hogy lazítson a négy arab or­szág államszövetségének Jordá­niát körbeölelő politikai gyűrű­jén. Két tényező Ammanból és napjainkban feltétlenül árnyaltabb az a po­litikai képlet — amelybe Husz­szeint általában belehelyezik. Jordánia jelenlegi pozícióját az arab világban és a nemzetközi politikában is, ezt Ammanban a politikai megfigyelők nyomaté­kosan hangsúlyozták, alapve­tően két tényezőre lehet vissza­vezetni. Feltétlenül meghatározó je­lentősége van annak, hogy Husszein erősebben került ki a paiesztinalakkal vívott polgár­háborúból, mint korábban felté­telezték. A szemmel látható bel­politikai stabilizálódás, amely a folyamatos leszámoláson alapszik a palesztinaiakkal, arabközi vonatkozásban is egy­re inkább elfogadhatóvá válik azzal,' hogy a jordán uralkodó a közel-keleti válság politikai rendezését elutasító, a végső harcra elszánt s így a közeli megoldást akadályozó politikai erők ellenében lépett fel. Az arab világ ugyanis fejlődése, nyugalma és Jövője érdekében mindenekfelett békét és politi­kai rendezést kíván. Husszein helyzete ugyanak­kor alapvetően megváltozott Nasszer halála következtében is. A hatnapos háború előtt az egyiptomi államfővel váltott testvércsók Husszeint kötötte, a jordán uralkodó manőverezési lehetőségeit eleve korlátozta. A Nasszer utáni arab világban a korábbi kötelékek, ha nem is bomlottak fel, de meglazultak. Nemcsak új szövetségek kibon­takozása kezdődött el, gondolok elsősorban Egyiptom, Szudán, Líbia és Szíria négyes-szövetsé­gére, hanem az arab világon be­lüli politikai polarizáció is meg­gyorsult. A politikai múlt kötelez?! Husszein politikai múltjából egyenesen következik, hogy a hasemita uralkodó a kapcsola­tok újjárendeződésének idősza­kában olyan pozíciót igyekszik Amman számára biztosítani, amely a hagyományos jordán politikának megfelelően a nyu­gati orientáció restaurálását se­gítheti elő. A jordán uralkodó természe­tesen nemcsak a helyzetkínálta lehetőséget igyekszik felhasz­nálni arra, hogy Washington fe­lé nyisson. Nem ls csupán bizo­nyosfajta politikai nosztalgia magyarázza lépéseit. A hasemi­ta uralkodót feltétlenül erre ösztönzik az arab világon belül bontakozó csoportosulások ls. Így eleve kizárt, s ez a társa­dalmi rendszerek különbözősé­géből fakad, hogy Husszein va­laha is csatlakozna a négyek­hez. Amikor e témát szóbahoz­tam, magas rangú jordán poli­tikai személyiségek, bár udva­riasan, de maguk is elutasítot­ták ennek lehetőségét. Viszont a négyek mellett, a négyek ka­tonai és politikai szövetségének árnyékában Husszein kénytelen az ország társadalmi berendez­kedésének megfelelő partnere­ket találva kialakítani Jordánia új helyét, egyrészt a világban, másrészt az arab országok szö­vetségi rendszerében. S megkönnyíti számára az el lenség, Izrael barátsága, Jordá­nia régi szövetségese bizalmá­nak visszanyerését az a körül­mény, hogy az Egyesült Álla­mok — a Rogers-terv megfo­galmazásával — azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy maga is a közel-keleti válság rende­zésére törekszik. Partnerkeresés Közel-Keleten De ilyen körülmények között Jordánia politikai múltja el­lenére sem vállalkozhat Husz­szein egymaga a hatnapos háború következtében hűvössé vált arab—amerikai viszony megváltoztatására. Ehhez a lé­péséhez feltétlenül szüksége van partnerekre az arab vilá­gon belül is. Husszein ezért kezdte útját, s ebben egyetér­tenek az ammani politikai meg­figyelők biztosítva a vallásos központ és az olajgazdaság tá­mogatását — Riadban. De ha fontos is, értékes is, Fejszál szava és pénze, önma­gában még kevés. Az Amman— Riad tengely nem képezhet po­litikai ellensúlyt a Kairó—Khar­toum—Tripoli—Damaszkusz négyszög -ellenében. Sem kato­nailag, sem politikailag. Az arab világ jobbszárnya látha­tóan háttérbe szorult. Szerepe — az Iszlám-paktum csődje után — szinte arra korlátozó­dik, hogy — bár a politikai irányvonallal nem ért egyet — az arab szolidaritásnak megfe lelően finanszírozza a progresz szívek akcióit, kezdeményezé­seit. Következésképpen Husz­szelnnek is Riad után, de csak Riad után, el kellett mennie Kairóba, S hogy el is ment, ab­ban kétséget kizáróan nem a közvetítés játszotta a vezetősze­repet. Husszein országának jelenté­keny része izraeli megszállás alatt áll, éppen úgy, mint Egyiptomé. A háború következ­ményeinek felszámolását is Egyiptomhoz haspnlóan, politi­kai eszközökkel kívánja elérni. Ezek az érintkezési pontok a két ország politikájában bizo­nyosfajta együttműködést tesz­nek lehetővé és szükségessé. Sőt, a nyugat felé orientálódó Husszein — mint ezt a jordá­niai uralkodó tudja is — hasz­nos lehet az új egyiptomi veze­tés számára, amely nem rendel­kezik olyan nemzetközi tekin­téllyel, mint amilyent Nasszer mondhatott magáénak s olyan nyugati kapcsolatokkal sem, mint Husszein. Másrészt azon­ban Sadaték belső stabilizáló­dása, látható megerősödése miatt Husszein már nem is ke­rülhette el Kairót, noha egé­szen más pozícióból folytatott tárgyalásokat az egyiptomi ve­zetőkkel, mint ahogy annak ide­jén Nasszerrel tárgyalhatott. Kairó és Amman kapcsolata Kairó és Amman kapcsolata ilyen körülmények között, Husz­szein látogatása nyomán a kap­csolatok átmeneti stagnálásét követően nyilvánvalóan csak pozitív fordulatot vehetett. Em­lékezetes marad Husszeinnek az a kijelentése, amely Kairóból történt elutazásakor hangzott el. A jordániai uralkodó a kö­vetkezőket mondotta az egyip­tomi főváros repülőterén, indu­lóban a nyugati fővárosok felé: „Álláspontunk egy éš ugyanaz. S én éppen úgy fogok beszélni Jordánia, mint az Egyesült Arab Köztársaság nevében." Az azon­ban más kérdés, hogy ez a gya­korlatban miként realizálódik. Tény viszont, a kairói siker Husszein pozícióit mindenkép­pen javította is londoni, wa­shingtoni "tárgyalásain, noha kérdéses, Washington elég érett­nek látja-e a helyzetet arra; hogy alapvetően változtasson Jordániával kapcsolatos eddigi politikáján. Természetesen az a Husszein, aki a hadsereg segítségével energikus lépéseket tfesz a jor-: dániai kettős hatalom megszün­tetésére, aki ezzel párhuzamo­san és ennek ellenére növelni tudta pozícióit az arab világon belül is, s aki — és lényegében ez sem utolsó szempont — az izraeli politikusokkal ls képes megértetni magát, sokkal posz-* szibilisebb partner Washington számára, mint az a jordániai uralkodó, aki lényegében a pa­lesztinaiak foglyaként, hatalmá­ban korlátozva üldögélt palotá­jában s ennek következtében az arab világban is jelentéktelen szerepkörbe szorult. Több szintes, több menetes játszma Ammani megfigyelők szerint pillanatnyilag ez a több szintes, több menetes külpolitikai játsz­ma folyik. Természetesen, ami a színfalak, a nyilvánosság előtt történik, az csak jelez, eligazít, utal — anélkül, hogy egyértel­műen bizonyítana. De a husszei­ni taktika lényege nagyjából mégis az elmondottakban sum­mázható. A husszeini manőverezés ta­lán egy vonatkozásáról nem be­széltem még, bár utaltam már rá, amikor az arab világ politi­kai globetrotterének útjával kapcsolatos ammani kérdője­lekről esett szó. Mint említet­tem, Husszein nem várta meg a parlament őszi megnyitóját, öccsére, a trónörökösre ruházta a trónbeszéd felolvasását. A jor­dániai uralkodó a palesztinaiak elleni akciók lebonyolítását is másra, tábornokaira bízza. Vagyis Husszein láthatóan Igyekszik távol tartani magát a belpolitikától, ennek drasztikus lépéseitől. A cél teljesen egyér­telmű. Ez a látszatpozíció ked­vezőbb lehetőséget biztosít szá­mára külpolitikai manővereihez, aminek vezérmotívuma ugyan a politikai rendezés elfogadása és sürgetése, s ez szinte támadha­tatlanná teszi, de sokszor na­gyon is megkérdőjelezhető, sőt izraeli inlciatívákat sejtető kompromisszumok alapján. ÖNODY GYÖRGY ZBVCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 36. r Anna kis táskájával a kezében lépett be az antikváriumba. Nagyon szépnek tűnt most neki a világ. Csak azt sajnál­ta, Hogy el kell hagynia Varsót. Boldog volt. Élete legszebb akcióját végezte el, és külön öröm oolt számára, hogy éppen Klossal együtt hajtották végre ezt a fel­adatot. Boldog és büszke volt, hiszen Henning professzor terveinek megszer­zésével ö személyesen is beleszólt a há­ború sorsába. — Mi lesz Bénit óval — kérdezte, amint kifújta magát. Nárcisz vállat vont. t- Jobban szerettem volna, ha nem kell belekeverni azt a lányt. Rosszul jött ki a lépés, de már jelentettük a központnak. Most várom a választ. De Kloss lakásáról már eltávolították a lányt. Még hajnal előtt odaküldtem né­hány emberemet, akik biztonságosabb helyre szállították Benitát. — És aztán? — kérdezte Anna. — Nem tudom — vont vállat ismét Nárcisz. — Benita eltűnése fellármázza az egész Gestapót. —'Mi mást tehettünk volna? — kér­dezte Anna. — Féltem Klosst — mondta válasz helyett Nárcisz. Anna Is féltette, nagyon féltette. Hi­tzen ô is, Adám is eltűnnek Varsóból. Nárcisz gyanún felül áll. De Kloss itt marad. — Engedd meg, hogy ne utazzam el Varsóból — kérte Nárciszt a lány. — Hagyd ezeket az ostobaságokat. Innen azonnal a vasútállomásra indulsz, jelentkezel Radomiban Bartkánál. Ha meglátlak Varsóban, úgy veszem, hogy megszegted a parancsot. Anna szótlanul távozott. Amikor már ismét az utcán volt, visszatért a jóked­ve. Amikor a megállóba befutott a nul­lás kocsi, Kloss helyett Ruppertet pil­lantotta meg. Fel akart ugrani a moz­gó villamosra, de Ruppert megragadta a karját. — Engedjen el, kérem — kiáltotta hangosan. — Nem ismerem az urat, kérem hagyjon békénI Az emberek felugráltak gyorsan a vil­lamosra, mintha mi sem történt volna. Csak Ď maradt ott kettesben. A sarkon feítűnt a csendörségi járőr. — Fogják el — parancsolta Ruppert. Lothar azt mondta, hogy a lány meg­szerzése az utolsó lehetőség Ruppert számára. Ruppert most megszerezte a lányt, de valahogy mégis keserű száj­ízzel jelentette az ügyet a Sturmbann­führernek. Gondolta, hogy legalább meg­köszönik neki ezt a bravúrt, de Lothar egészen másként reagált most Ruppert jelentésére: — Bolond vagy, Ruppert. Ostoba tök filkó vagy — ordította. Ruppert érezte, hogy remegnek a ke­zei. — Marha vagy, használhatatlan ba rom — mondta most már nyugodt han­gon Lothar. — Ki mondta neked, hogy tartóztasd le ezt a lányt? Nekem nem mártírokra van szükségem, hanem az egész csoportra. Ha csak figyelted vol­na a lányt, akkor esetleg Órák vagy na­pok alatt a kezünkbe kerülhetett volna az egész varsói csoport. Ruppert kereste a megjelelő szava kat, hogy valamiképpen válaszoljon Lotharnak, de jobbnak látta, ha tovdbb­ra,is hallgat. — Teljesen használhatatlan vagy már, Ruppert — folytatta Lothar. — Ezt az ostobaságodat egy héttel ezelőtt még elfogadhattam volna úgy is, mint a lé­nyedből eredő baromságot. De most fel kell tennem magamban a kérdést: biz­tos, hogy csak egyszerű rupperti barom­ság következménye, vagy nagyon is ala­posan kiszámított keresztülhúzása 'ter­veimnek? Lothar Jolytatta még az átkozódást, Ruppert sértegetését, de felcsörgött a telefon. A vonal túlsó végéről olyan je­lentést kapott, amitől még az ő híres SD-s hidegvére is felforrt. Ellopták Be­nita von Henninget... Ruppertnek tulajdonképpen szeren­cséje volt. Lothar ugyanis már az első percekben elhatározta, hogy falhoz ál­lítja és lelövi, mint egy kutyát, de Be­nita von Henning eltűnésének hírére egyszerűen csak kirúgta. Professzor Henning már Berlinnek is jelentette a lánya eltűnését, de Lothar még órák múlva is értetlenül állt az ügy előtt. Két tucat embert kihallgatott már, de egyszerűen képtelen volt akár­csak sejteni is miként tűnt el Benita. Az őr, aki a kapuban állt, eskü alatt vallotta, hogy Benita Von Henning kö­rülbelül este 11.30-kor hazatért. A vál­tás valamennyi tagja esküdött, hogy őr ségük alatt senki sem hagyta el a vil­lát, oda senki sem lépett be. Hogyan történhetett? Miféle csodával határos módon tűnt el a villából Benita von Henning? És hol lehet? KI lopta el? Ha pedig ellopták, hogyan kerülhette el az őrség figyelmét? Lothar agyában az a lehetőség is megfordult, hogy va­lamennyi őrszem egy ellenállási szer vezet tagja, de elhesegette ezt a gon­dolatot, hiszen akiket a Henning villá­hoz beosztanak, azokat n maqa válogat­ta ki. Ugyanezeket az érveket mondta el néhány órával később a Gruppenjührer­nek, aki sürgősen magához rendelte. A Gruppenführer szinte jeges tekintet tel jogadta. Lothar pontosan úgy állt most főnöke előtt, mint ma reggel Rup­pert állt ő előtte. — Mindent megtettem, amit meg le hetett tenni, herr Gruppenführer! — vágta össze alázatosan bokáit Lothar. — Mindent, amire muga képes, igaz? — kérdezte gúnyosan a főnöke. — Ezek szerint holnap akár engem is el­lophatnak Varsóban, amíg maga van megbízva a személyes védelmem ellá­tásával? Maga semmit sem tett meg, és ha a Henning lány két nap alatt nem kerül elő, nem szeretnék a maga bőrében lenniI Remélem megértett?! Egyébként mit tud maga úgy általában Benita von Henningről? — Jelentem, hogy a politechnikai ta­gozat elvégzése óta a mi ügynökünk. — Kimehetett-e észrevétlenül a villá­ból? Lothar bizonytalankodott. Logikailag kellett, hogy legyen ilyen lehetőség, hiszen eltűnt. De hogyan, milyen körül­mények között tehette meg? A Gruppenführer felállt: — Elhanyagolta az ügyet, Herr Lot­har. Nem vette figyelembe, hogy Hen­ning és leánya hallatlanul fontosak a birodalomnak. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen elképzelései vannak Hen­ning személyes védelmének megerősí­tésére, milyen biztosítékai arra, hogy a Henning-tervek nem kerülnek az ellen­ség kezébe? Lothar további kiabálásra volt felké­szülve, így meglepte a Gruppenführer szinte tanácskozóan csendes hangja. Aztán rádöbbent, hogy ebből a Jlang­nemváltozásból még semmi jót nem ol­vashat ki a maga számára. Néhány percnyi hallgatás után a Gruppenführer végre ismét megszólalt. Utasította . Lothart, hogy mindenkit hallgasson ki, akinek bármilyen köze is volt, van, vagy lehet Henningékhez. — Természetesen Kloss főhadnagyot se hagyja kl a sorból — mondta a cso­portfőnök —, aki az utóbbi időben túl­ságosan nagy érdeklődéssel forgott Be­nita körül. Lothar már úgy érezte, hogy megúsz­ta ennyivel, amikor a Gruppenführer még beleszúrt egy tüskét önérzetébe: — fa, hogy el ne feledjem megmon­dani: egetverő baklövésnek tartom, hogy letartóztatta azt a lengyel lányt! Egészen meg vagyok döbbenve, hiszen kezdők ostobaságait halmozta fel az el- __ múlt huszonnégy órában. Remélem tud- JJfSI ja, hogy mit kellett volna tennie a len­gyei lánnyal? Figyeltetni kellett volna, kedves Lothar. S ha nem elég élénk a fantáziája, máskor kérdezzen meg egy j g értelmes embert. Lothar teljesen összetörve távozott főnökétől. £L (Folytatjuk) m

Next

/
Thumbnails
Contents