Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám, csütörtök

Alexander Dnbŕek a további fejlődés során sem segí­tette a pártot a nehéz helyzet megoldásában, nem ér­tékelte önbítálcan a párt érdekeit és internacionalista kötelezettségei ellen elkövetett vétségeit. A pártalapsza­bályzattai összeegyeztethetetlen pártellenes állásfoglalá­saiért és frakciós tevékenységéért 1970 júniusában kizár­ták Csehszlovákia Kommunista Pártjának soraiból. ' A CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi plénu­ma után a CSKP Központi Bizottsága elnökségében és titkárságában történt káderváltozások megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy leküzdjüR a párt és a társada­lom hosszú ideje húzódó válságét és támadöan lépjünk fel 'a jobboldali opportunista ős szocialistaellenes erők ellen. Különböző intézkedésekkel éš beavatkozásokkal megszilárdítottuk a szocialista állam hatalmi szerveit, melyek energikusan felléptek az ellenforradalmár erők és a szocialista törvényesség megsértői ellen. A tömeg­tájékoztatási eszközöket, melyekből fokozatosan kiszorí­tották a jobboldal fő képviselőit, a párt- és állami szervek kezdték irányítani és befolyásolni. A CSKP Központi Bizottságának 1969 májusi plénuma megtárgyalta és jóváhagyta az irányelveket, melyek le­szögezték a legközelebbi időszak programfeladatait. Cé­lunk az volt, hogy: — eszmeileg és szervezetileg legyőzzük a jobboldalt, a marxizmus és a leninizmus alapján felújítsuk a párt­egyseget és a társadalomban teljes mértékben felszámol­juk a szocialistaellenes erők pozícióit; — felújítsuk és megszilárdítsuk internacionalista kap­csolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal és a CSKP újból tekintélyt szerezzen a nemzet­közt kommunista mozgalomban; — továbbfejlesszük a szocialista állam szerepét s meg­szilárdítsuk szerveit; — a Nemzeti Front politikai rendszerében biztosítsuk a párt vezető szerepét és visszaadjuk a rendszer szo­cialista jellegét; — megállítsuk az inflációt és fokozatosan konszolidál­juk a népgazdaságot. E célok biztosítása érdekében helyes taktikát kellett választani, mely lehetővé tette a fölösleges óvatosság és a radikális hangulatok mellőzését. Csakis ez eredményez­hette a marxista—leninista baloldal megszilárdítását és befolyásának fokozását. Egyúttal megteremtette az optimá­lis feltételeket ahhoz, hogy a tömegek fokozatosan meggyő­ződjenek DubCek politikájának kétarcúságáról és arról, hogy az új vezetőség őszintén arra törekszik, hogy meg­oldja népünk létérdekeit s pártunkat, valamint társa­dalmunkat kivezesse a válságokbői. Az irányelvek feladatainak teljesítésénél a marxista­leninista erők pozíciókat szereztek a pártszervekben, a jobboldal számos képviselője kénytelen volt lemondani funkciójáról, vagji pedig megfosztották őket attól. A tö­megtájékoztatási eszközök új vezetőinek érdeme, hogy megváltozott hangnemük és irányvonaluk. A közvéle­mény fokozatosan megtudta, ml volt a megújhodási és demokratizálódási folyamat valódi háttere, meggyőződhe­tett a jobboldali vezetők aljas politikájának kártékonysá­gáról. A jobboldali és ellenforradalmár erők az augusztusi események első évfordulója alkalmából Prágában és má­sutt utcai zavargásokat idéztek elő, ellenséges akciókat szerveztek a párt politikai irányvonala és szocialista szö­vetségeseink ellen. Ez az erőpróba azonban a reakció és a jobboldal számára katasztrofálisan végződött, dön­tő vereséget szenvedtek. Nem sikerült nyílt tömeges el­lenállást előidézniük, mivel az emberek többsége, akiket addig sikerült becsapniuk, már látta akcióik kalandor voltát. Igy a jobboldal már csakis a bűnözők alvilágára támaszkodhatott. Az a tény, hogy 1969-ben az augusztu­si zavargásokat a párt- és kormányszervek határozott fel­lépése hiúsította meg, saját hatalmi eszközeinkkel szá­moltuk fel őket, nemcsak társadalmi életünk fokozódó konszolidálásának bizonyítéka volt, hanem egyúttal meg­erősítette a kommunisták és a szocializmus összes be­csületes híveinek biztonságérzetét. A népi milícia, a biz­tonsági szervek és a hadsereg katonáinak határozott be­Avatkozása bebizonyította, hogy .amennyiben a pártveze­tőség szilárd és határozott, megbízhatóan támaszkodhat fegyveres erőink erejére. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága 1969 szeptembert, valamint 1970 januári és júniusi ülésén megtisztította sorait a jobboldal képviselőitől és számos intézkedést fogadott el, melyek megteremtet­ték a feltételeket a revizionista és opportunista irányzat elleni politikai és ideológiai harc továbbfejlesztéséhez és szocialista társadalmunk további egészséges fejlődésének biztosításához. Aránylag rövid idő alatt újból megszilárdítottuk nép­gazdaságunk tervszerű irányítását, stabilizáltuk a piacot, elhárítottuk a gazdasági hanyatlás veszélyét és megte­remtettük az alapfeltételeket a gazdaság további fejlesz­téséhez. A CSKP Központi Bizottságának felhívására a dolgozók aktívan és kezdeményezően bekapcsolódtak a termelés és a munkatermelékenység fokozásába. A Szov­jetunió további segítségével jelentősen hozzájárult a cseh­szlovák népgazdaság stabilizálásához. Nagy jelentőségű volt a CSKP Központi Bizottsága 1970 januári plénurttónak határozata a tagkönyvcseréről. A szo­cializmus megmentéséért és a párt felszámolására kifej­tett törekvések elleni nagy harc próbára tette az összes csehszlovák kommunistát. E próbatétel eredménye lett a legfontosabb része a párttagok értékelésének a velük folytatott beszélgetések során. Csehszlovákia Kommunista Pártja tagjainak több mint egyötödétől megvált, mivel ezek a válságos időszakban nem tudtak helytállni, állásfogla­lásaik nem feleltek meg azoknak a követelményeknek, me­lyeket a Kommunistákkal szemben támasztunk. A beszélge­tések szervezetileg és eszmeileg is megszilárdították a pártot, megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy mint a szocialista társadalom élcsapata teljesítse történelmi kül­detését. A pártélet és az állam konszolidálásával párhuzamosan megszilárdult Csehszlovákia külpolitikai helyzete, felújí­tottuk Csehszlovákia Kommunista Pártjának internacio­nalista tekintélyét a kommunista mozgalomban. Pártunk küldöttségének a kommunista és munkáspártok 1969 jú­niusi moszkvai értekezletén való fellépése mindenkit meggyőzött arról, hogy a CSKP hagyományaival össz­hangban hatékonyan hozzájárul a világkommunizmus marxista—leninista egységének és akcióképességének megszilárdításához. Csehszlovákia és a CSKP 1969—1970 folyamán teljes mértékben felújította és továbbfejlesztette elvtársi kap­csolatait a többi szocialista országgal és testvérpártjaik­kal. Ezek a kapcsolatok mélyebbek és szilárdabbak, mint bármikor máskor a múltban. A csehszlovák állam és pártunk internacionalista kap­csolatainak alapja a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a Szovjetunióval való testvéri egységünk. Pártjaink és országaink érdekeinek és céljainak lenini egységét fejezi ki a Szovjetunióval 1970. május 6-án kötött új szö­vetségi szerződésünk, mely megerősíti nemzeteink azon elhatározását, hogy a szovjet elvtársakkal közös úton haladunk és soha másképp. Az elmúlt időszakban a párt több ezer tagja és funk­cionáriusa nem kímélve erőit, becsületes, áldozatos har­cot folytatott a párt megtisztításáért és marxista—leni­nista jellegiért. Ezért teljesen jogosan elismerés illeti őket. A Jobboldali opportunizmus oldaláról azonban még mindig veszély fenyeget. A jobboldali opportunizmust szervezetileg legyőztük, de még hosszú idő és sok erő kell ahhoz, hogy hatását teljes mértékben kiküszöböljük. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága pártunk és egész szocialista társadalmunk egy je­lentős fejlődési szakaszát zárja le. Ezt az időszakot a párt és az összes dolgozók áldozatos törekvése tölti ki, mely arra irányul, hogy hazánk állampolgárai számára minden tekintetben gazdag és boldog életet biztosítson. Ugyanakkor olyan időszak ez, mely történelmi próbának tette ki pártunk és társadalmunk, minden kommunista, minden állampolgár, legyen akár fiatal, akár öreg, szo­cialista meggyőződésének szilárdságát és erejét. Éles harcban a revizionista, opportunista és ellenforradalmi erőkkel tanultuk meg felismerni, ki a barát, és ki az 3 .15 A Központi Bizottság és elnöksége és a pártaktíva 1969 áprilisáról komoly munkái végzett aniak érdekében, hogy az egész párt, a munkásosztály és a lakosság előtt fel tárja a társadalmunkban beállt válság okait, amely 1966 ban az ellenforradalomban érte el csúcspontját. A CSKP KB 1969 szeptemberi és 1970 Januári ülésen elfogadott értékelések és határozatok alapján a pártszer vekben és a pártszervezetekben elemzéseket dolgoztak ki, amelyek a másfél milliónyi párttagsággal folytatott tagkönyvcsere-beszélgetésekkel együtt hozzájárultak a jobboldali és szocíalistaellenes erőknek a pártban és a társadalomban kifejtett tevékenysége további feltárásá­hoz. Az összegyűlt tapasztalatok és ismeretek lehetővé te­szik, hogy a párt kollektív felismeréseiből leszűrjük az általános tanulságokat. A CSKP Központi Bizottsága annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez a dokumentum tanulságul szolgál a párt számára, s hozzájárul további politikai, eszmei és szervezeti egységének meg­teremtéséhez, marxista—leninista jellegének megszilárdí­tásához és vezető szerepének megerősödéséhez, valamint társadalmunk sikeres szocialista fejlődéséhez. I A cseh és a szlovák nemzet újkori történelmére két alap­vető áramlat jellemző: a dolgozók társadalmi felszaba­dításáért folyó harc és nemzeteink küzdelme a létért és a szabadságért. E két áramlat osztály-, nemzeti-, belső és nemzetközi szempontjai kölcsönösen keresztezték egy­mást és hatottak egymásra. München és Csehszlovákia feldarabolása bebizonyítot­ta, hogy a cseh és a szlovák uralkodó burzsoázia kizsák­mányoló osztályérdekeiért áruba bocsátotta még az ön­álló csehszlovák állam létét is. A széles néptömegeknek ez a tragikus tapasztalata mély változást eredményezett a tömegek tudatában és politikai állásfoglalásában. E változás eredményeképp nőtt a CSKP tekintélye, azé a párté, amely az antifa­siszta harcban és a köztársaság védelmében egyedül har­colt következetesen a dolgozók osztály-, társadalmi és nem­zeti érdekeiért. Elvszerű politikájával, a kommunisták­nak a hazai és a külföldi nemzeti felszabadító küzdelem­ben — amelyből jelentősen kivette részét a Szovjetunió­ban alakult hadtestünk, s amely a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben és a cseh nép felkelésében érte el tetőpontját — tanúsított hősiessége és áldozatkészsége alapján a CSKP kivívta magának az általánosan elismert vezető politikai erőt megillető helyet. Ezzel egyidejűleg rendkívül meg növekedett a Szovjetunió tekintélye, és sokszorosan meg erősödtek népeinknek a szovjet néphez fűződő hagyomá­nyos kapcsolatai. A szovjet nép bebizonyította, hogy Mün­chen válságos napjaiban Csehszlovákia egyedüli hű szö­vetségese, viselte a második világháború legsúlyosabb ter­heit és döntő része volt a náci Németország leverésében. Ezek a csehszlovákiai fejlemények, együtt a szovjet győzelmek hatására bekövetkezett nemzetközi osztály­viszonyok áttolódásával megteremtették nálunk a nem­zeti demokratikus forradalom feltételeit. Hazánknak a szovjet hVdsereg általi felszabadítása után lehetőség nyílt arra, hogv a munkásosztály a többi dolgozóval való szö­vetségben bel'eiezze Csehszlovákia népe szociális és nem­zeti felszabadításáért vívott küzdelmét. A nemzeti demokratikus forradalom céljainak követ­kezetes megvalósítása, s e forradalomnak fokozatos átnö­vése szocialista forradalommá a burzsoázia egyre na­gyobb ellenállását váltotta ki. A további fejlődés fő kér­dése a hatalom kérdésének eldöntése, a burzsoázia és a munkásosztály közti „ki kiről" kérdés eldöntése volt: vagy a szocializmus, vagy pedig vissza a burzsoázia ural­mához. A burzsoázia nyílt ellenforradalmi puccskísérlete 1948 februárjában részét képezte a nemzetközi imperia­lizmusnak a második világháború eredményei revideálá­sára és az antikommunista, szovjetellenes front létrehozá­sára Irányuló terveinek. A CSKP azonban gyorsan és hatékonyan szervezte a vezetése alatt álló munkásosztály, parasztság és a dolgozók többi rétegeinek erőit, és el­lentámadásba lendült. A párt eljárásának eredménye, amelyben jelentős szerepet töltött be a népi milícia, a burzsoázia ellenforradalmi erőinek szétzúzása volt. A februári győzelem a nemzeti és demokratikus forra­dalom csúcspontját s a munkásosztálynak a szocialista útért vívott forradalmi harcának befejezését jelentette. Ezt belsőleg az erős, harcedzett, eszmeileg és szerveze­tileg egységes kommunista párt biztosította, amelynek élén Klement Gottwald állt. A párt bebizonyította, hogy képes a lenini stratégia, a hatalomért folyó harc takti­kájának elvszerű és alkotó alkalmazására országunk konkrét történelmi feltételei közt. A győzelem külső biz­tosítéka abban állt, hogy a Szovjetunióval kötött szö­vetségi kapcsolat kizárta az imperialista beavatkozás lehetőségét. 1948 februárjában teljesen szabaddá vált az út or­szágunkban a szocializmus építése előtt. A szocialista építés alapvető feltétele a dolgozó nép hatalmának meg­erősítése a munkásosztály és a kommunista párt veze­tése alatt úgy, hogy az új hatalom betölthesse a prole­tárdiktatúra valamennyi funkcióját. Ez szükségessé tette a burzsoázia hatalmi pozíciói maradványainak felszámo­lását, s egy új típusú szocialista állam és szocialista de­mokrácia kialakítását. A proletárdiktatúra szakaszában a párt előtt az az alapvető feladat állt, hogy biztosítsa a szocializmus anyagi-műszaki bázisának építősét és a nép kulturális és életszínvonalának rendszeres emelését; őrizze a párt egységét, s marxista—leninista tanításának tisztaságát; szüntelen politikai és eszmei harcot vívjon a legyőzött burzsoázia befolyása, a kispolgári rétegek ingadozása, valamint az imperialista világ nyomása el­len; állandóan mélyítse a szövetséget a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országgal. Ez volt a februári győzelem hagyatéka, amely kifejezésre jutott 1949-ben, a CSKP IX. kongresszusán jóváhagyott, a szocializmus épí­tésének fő irányvonalát meghatározó dokumentumban. A tő irányvonal a szocialista építés általános törvény­szerűségeiből, a lenini eszmékből, az SZKP tapasztalatai­nak általánosításából, azoknak hazánk konkrét felté­teleire való alkotó alkalmazásából indult ki. Megfelelt az addig elért fejlődés fokának, társadalmunk feltételei és

Next

/
Thumbnails
Contents