Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-13 / 10. szám, szerda

t A nacionalista és szovjetéi lenes hisztéria hatása az SZLKP rendkívüli kongresszusára A párt és a társadalom jelenlegi helyzete, mely a közelmúlt negatív fejleményeit tükrözi, arra késztet minket, hogy elgondolkozzunk a január utáni fejlődés egyes szakaszainak folyamatain és területi körülhatároltságán. A szlovákiai fejlődéssel kapcsolatban a valóságnak megfelelően be kell ismernünk, hogy az opportunista és antiszocialista erőknek itt nem sikerült oly nagy mértékben kételyeket kelteniük a dolgozó emberek tudatában a szocializmussal szemben és gyűlöletet szítaniuk szövetségeseink ellen, mint egyes csehországi kerületekben. Ennek okai nem abban rejlenek, mintha Szlovákiában nem lettek volna hasonló szándékaik, esetleg kellő bátorságuk, hanem inkább abban, hogy az SZLKP Központi Bizottságának vezetősége idejében felismerte a fejlemények veszélyes. voltát, specifikálni tudta őket, és szembe tudott szállni a veszéllyel. A szlovákiai pártvezetőség, főként a január utáni időszakban, egységesebb, ezért akcióképesebb is volt. Ezért beszélhetünk a szó pozitív értelmében a szlovákiai fejlődés bizonyos sajátosságairól. Bizonyára az is kedvezett, hogy a szlovák embert inkább érintette sorsdöntőén a nemzetiségi kérdés beharangozott megoldása és az állam igazságos nemzetiségi elrendezése, mint az, hogy mit gondolnak rólunk a „nagyvilágban", hogyan értékelik „bátorságunkat" a Nyugaton, nagyok vagyunk-e vagy talán a legnagyobbak „páratlan példánkkal". Talán főként ezért nem sikerült felbomlasztani a szlovákiai alsóbb pártszerveket (járási pártbizottságokat), amelyek legnagyobb mértékben befolyásolják alapszervezeteik kommunistáinak munkáját. Lényegében épségben megmaradt a pártaktíva, és képes volt fokozatosan megvalósítani a párt központi bizottságának irányelvét. Csak az a kár, hogy valamelyest sokáig halogatták az aktíva felhasználását, pedig sok irányban már előbb segíthetett volna a pártnak nemcsak a kommunisták és egész alapszervezeti kollektívák aktivizálásában, hanem a párt politikájának magyarázásában és az előző fejlődés — főként 1968 és egyes kulcsfontosságú eseményei körüli homályosságok vagy kétségek eloszlatásában. Sok szó esik például az SZLKP rendkívüli kongresszusáról. Az egyszerű párttagok mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak iránta és a pártgyűléseken is gyakran vetődnek fel olyan kérdések, hogyan is szervezték meg és készítették elő a rendkívüli kongresszust. Igaz, ezek nem újkeletű kérdések, mert már az 1968. augusztus 26-ról 27-re virradó éjszaka tartott ülésen, amellyel voltaképpen megkezdődött a rendkívüli kongresszus, több küldött megkérdezte, miért nem készítették elő megfelelően a kongresszust, s mi az oka annak, hogy változtattak a megnyitás időpontján, mit csinál az SZLKP Központi Bizottságának apparátusa stb. Mindnyájan élénken em léikezünk arra a légkörre, amelyben az SZLKP kongresszusa ülésezett. A kongresszus kezdetének időpontját különféle okokból többször is megváltoztatták. A rendkívüli kerületi pártkonferenciák után az SZLKP Központi Bizottságának plénuma a „szocializmus új modellje" képviselőinek és magának DubCeknak unszolására — mellesleg a tömegtájékoztatási eszközök jelentős részével rendelkeztek — elhatározta, hogy 1968. augusztus 26-ra összehívja az SZLKP rendkívüli kongresszusát. Az SZLKP Központi Bizottságán meggyorsították a kongresszus szervezési és technikai előkészítését. A szokásosnál gyorsabb ütemben, de rendkívül felelősségteljesen és komolyan dolgozták ki az alapanyagokat, úgyhogy szervezésileg a kongresszust már egy héttel a kezdete előtt előkészítették. Minden szükséges anyagot és az egyes dokumentumok előzetes tervezeteit kinyomtatták. (Mintegy húsz anyagról van szó.) A legnagyobb figyelmet, természetesen, „Az SZLKP Központi Bizottságának tevékenységéről szóló beszámoló" előkészítésének szentelték. Ez felölelte az 1963-tól 1967-ig eltelt időszaknak és annak a munkának értékelését, amelyet a párt, szervei és az SZLKP Központi Bizottságának apparátusa a legutóbbi kongresszustól 1968 januárjáig végzett. Külön részt alkotott 1968 január utáni időszakának értékelése a pártmunka, a párt ideológiai tevékenysége és gazdaságpolitikája kedvezőtlen helyzetéből kivezető utak megmutatásával. A kongresszus előkészítésébe bevonták az SZLKP Központi Bizottságának tagjait, a tudományos intézmények, főiskolák, különféle munkahelyek, üzemek és az alsóbb pártszervek kommunistáinak széles aktíváját. Ezeket az anyagokat 1968. augusztus 21-én és 22-én kézbesíteni kellett közvetlenül a gát tekintve kételyeket keltettek; állítólag kérdéses, vajon valóban beszélgettek-e a Moszkvában tárgyaló elvtársakkal s véletlenül nem találták-e ki ezeket az állításokat, hogy félrevezessék a pártot és a közvéleményt stb. Valóban, nem véletlenül támadtak e kételyek. Valaki irányította a Dunaváros rádióállomás adását és a bemondók bizonyára az ő utasítására és kívánságára ismételgették a végkimerülésig ezt és még más hazugságokat is. Törekvésük célja az volt, hogy mindenáron izgassanak, uszítsanak, idegesítsenek és egymásnak uszítsák az embereket. Nem átallottak mindenféle felháborító koholmányokat kitalálni becsületes kommunistákra, „ellenőrzött" híreket terjeszteni a „megszállók" különféle „állazott számának jelenlétében kezdődött, de a jelenléti íven azoknak a küldötteknek aláírása is ott látható, akik nem vettek részt az éjszakai ülésen, mint például a kelet-szlovákiai kerület küldötteinek egy része, amely csak a kongresszus tanácskozásának befejezése után érkezett meg Nyitráról. Mire voltak jók azok az aláírások? Kinek az érdekében történt ez így, mi célt követtek vele? Ki tiporta lábbal az elemi alapelveket, ki feledkezett meg a társadalmi erkölcsről, ha már a párterkölcs semmi sem volt számára? Hadd -beszéljenek a tények! A tárgyalóterembe mindenki beléphetett, aki csak az üzem térségében tartózkodott, függetlenül attól, küldött volt-e vagy sem! Senki sem ellenőrizte a // a vysočanyi gyulesezes platformján kongresszusi küldötteknek, hogy alaposan felkészülhessenek a kongresszus tanácskozására. (A levéltárban található anyagokról meg lehet bizonyosodni.) A szövetséges csapatok csehszlovákiai bevonulása után az SZLKP egyes vezető funkcionáriusai ellen mesterségesen szított hisztéria nem maradt következmények nélkül. Az elnökség tagjainak egy része a rendkívüli kongresszus gyors összehívására használta ki az általános zűrzavart és a tömeghisztériát, annak ellenére, hogy érvényben volt az SZLKP Központi Bizottsága (1969. augusztus 25-1) ülésének az a döntése, hogy a kongresszus csak azután üljön össze, ha majd küldöttségünk visszatér Moszkvából. Az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége abban az időben már permanensen ülésezett. Főként a rendkívüli kongresszus előtti utolsó napokban sok más — hivatott és hívatlan — személy is részt vett az ülésen, akik nemcsak az elnökségnek nem voltak tagjai, hanem a párt- vagy az állami szervekben sem töltöttek be felelős tisztséget, viszont nyilvánvaló célt követtek. Bilak elvtársat távollétében Hruškovič elvtárs helyettesítette, aki nem vett részt a „döntő" éjszakai ülésen. # Tények az SZLKP rendkívüli kongresszusáról Az SZLKP rendkívüli kongresszusa körüli összefüggések helyes megértése végett részleteznünk kell bizonyos tényeket. 1968. augusztus 24-én 10 órakor befejeződött az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének megbízásából lefolytatott második telefonbeszélgetés janik, Klokoč, Pavlenda, Zrak elnökségi tagok ós a Moszkvában tárgyaló elvtársak között, akik kérve kérték, az említett elnökségi tagok győzzék meg az SZLKP rendkívüli kongresszusának küldötteit annak szükségességéről, hogy halasszák későbbre a kongresszus tanácskozásét. Maga A. Dubček, a CSKP Központi Bizottságának akkori első titkára szintén kérte ezt nemcsak a maga, hanem Svoboda Husák és Bilak elvtárs nevében is. Kijelentette, hogy „hazatérve, ha majd befejezzük munkánkat, megtárgyaljuk a kongresszus megtartásával összefüggő összes ügyeket". Husák elvtárs álláspontja azonos volt A. Dubček kívánságával, sőt, ő még inkább hangsúlyozta, hogy értsék meg: nem valamilyen taktikázásáról, hanem arról van szó, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érdekében érvényesüljön a józan ész. E beszélgetés ismertetése alapján az egész elnökség arra a következtetésre jutott, mindent meg kell tenni, hogy nevezett elvtársak kínvánságának megfelelően járjanak el. A hírközlő eszközök, főként az ún. „Dunaváros szabad legális adóállomás", azonban olyan híreket terjesztettek, amelyek a beszélgetés valódisáti" tetteiről, amikor például többek között azt állították, hogy Breclavnál feltartóztatták a Husák és Colotka elvtárs vezetésével a XIV. pártkongreszszusra tartó küldötteket stb. Vasárnap, 1968. augusztus 25én 10 órakor Bratislavában öszszeült az SZLKP Központi Bizottságának bővített plénuma, amelyen a rendkívüli kongreszszus küldötteinek képviselői is részt vettek. Az első napirendi pont keretében megvitatták a szlovákiai legfelső pártszervekben eszközlendő személyi változásokat, majd a jelenlegi helyzetről szóló beszámolót a rendkívüli pártkongresszus ösz szehívásával kapcsolatos állásfoglalással együtt, melyet V. Pavlenda terjeszteti elő. Az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének nevében javasolta, hogy haladéktalanul hívják öszsze az SZLKP rendkívüli kongresszusát, végleges időpontjáról azonban majd a Moszkvából hazatérő A. Dubčekkel folytatandó személyes beszélgetés után döntenek. Ennek alapján az SZLKP Központi Bizottságának plénuma határozatot hozott, amelynek 5. pontja kimondja: „... az SZLKP Központi Bizottságának plénuma arra a következtetésre jutott, hogy a helyzet megköveteli az SZLKP rendkívüli kongresszusának azonnali összebívását, ám kifejezve, hogy szilárdan állunk Dubček elvtárs és pártvezetése, Svoboda, Černík elvtársak mellett, személyes kérésükre elhatároztuk, hogy elhalasztjuk az SZLKP 1968. augusztus 26-ra kitűzött kongresszusát. A kongresszus időpontját rögtön azután tűzzük ki, hogy küldöttségünk hazaérkezik Moszkvából ..." Tehát valamennyi kerület küldöttei képviselőinek részvételével elhatározták, hogy elhalasztják a kongresszust és időpontját a küldöttség visszaérkezése után tűzik ki. Így áll ez a határozatban, ám ennek ellenére, egyes elnökségi tagok mindjárt másnap összehívták a kongresszust. Egyáltalán nem hökkentette meg őket, hogy eljárásukkal figyelmen kívül hagyják a jogérvényes plenáris ülés határozatait, sőt saját döntésüket is, vagy talán már nem emlékeztek rá (?). Ugyanis az augusztus 27-i közleményt így fogalmazták meg: „Tegnap, 1988. augusztus 26-án az éjszakai órákban megkezdte tanácskozását az SZLKP rendkívüli kong resszusa. Összehívásáról a helyzet sajátosságára való tekintettel az SZLKP Központi Bízott sága 1968. augusztus 25-i plenáris ülésének határozatával összhangban az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége döntött." Az elnökség egyes tagjai és a többiek talán elfelejtették, vagy a „hivatottak" el akarták ezt feledni, mert minden a demokrácia érdekében, a deformációk megszüntetése érdekében és főként azért történik, hogy manipulálni lehessen az emberekkel I A kongresszus, érthetően, öszszeült. A kongresszus éjszakai ülése- csak a küldöttek korlátomandátumokat, mert ilyenek nem is léteztek — a küldöttek csak a tanácskozás második napján kapták meg mandátumukat. A kongresszus éjszakai ülését A. Ťažký nyitotta meg, aki a következő érvekkel indokolta meg, miért hívták össze sebtiben a kongresszust — éjszaka —, hisz minden probléma nélkül másnap reggel is megkezdhette volna tanácskozását a jogérvénye.s küldöttek jelenlétében, akiknek szintén számot kellett adniuk tevékenységükről: „1. de jure meg kell fosztani mandátumuktól, párt képviseletük törvényességétől a kor és saját tevékenységük által diszkreditált funkcionáriusokat, miután de facto ezt már régen elvesztették; 2. a cseh pártpolitikai képviselettel folytatandó tárgyalásra jellegzetes, progresszív, demokratikus, teljes mértékben kvalifikált szlovák garnitúrát kell alakítani. Olyan képviselőket kell kijelölni tárgyalások folytatására a Varsói Szerződés azón tagországaival, amelyeknek csapatai megszállták hazánkat, akiket nem ejt meg fondorlatos ajándékok csábja és nem hajlítanak meg fenyegetések". Tovább pedig „ ,.. a párt élére Szlovákiában olyan embereket kell állítani, akik képesek teljes mértékben megvalósítani a humánus értelmű és valóban „emberi arcú" demokratikus szocializmus feladatait." 0 Mi volt becsületes dolog és mi becstelen Anton Ťažký bevezetőjében nem felejtette el megemlíteni, hogy „holnap reggel valószínűleg normálisan rendeztük volna meg a kongresszust, de..." Akaratlanul is beismeri, hogy az éjszakai ülés nem volt normális! Ez ugyan becsületes beismerés, de becstelenség az, hogy nemcsak mindnyájan tudtak róla, hogy küldöttségünknek 1968. augusztus 27-én haza kellett érkeznie Moszkvából, hanem szavukat is adták, hogy megvárják visszaérkezését. Közben azonban meggondolták magukat, mert a kongresszuson Bilak elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára is részt vett volna, aki előadta volna az új tényekkel kiegészített, előkészített beszámolóját, s ez a kongresszus éjszakai ülése szervezőinek nyílván nem volt ínyére. Ezért — mint A. Ťažký mondotta — úgy döntöttek, hogy az SZI.KP rendkívüli kongresszusának előkészítésével és összehívásával a bratislavai városi pártszervezetet és az egyes kerületek küldöttségeinek vezetőit bízzák meg (nyilván Prága példájára, nehogy valamiben is lemaradjanak), hogy a kongresszus kezdődjék meg gyorsan, s a szlovákiai politikai munka irányítását e rendkívüli permanens kongresszus munkaelnöksége vehesse át. Ez volt a fontos." Ezt a szándékol ). Zrak is megerősíti, amikor az éjszakai ülésen felszólalásában megindokolta a városi pártszervezet képviselőinek eljárását és a rendkívüli kongresszus gyors összehívásának okait. Többek között a következőket mondotta: „Ügy vélem, hogy ma nagy munkát végezhetnénk már csak azért is, mert megnyitottuk a kongresszust, másodszor azért, mert megválasztottuk az elnökséget, melyre az SZLKP Központi Bizottságának szerepét bíztuk, mivel a kongresszus tanácskozása megkezdésének pillanatától kezdve gyakorlatilag elveszítik mandátumukat minden más, az előző kongresszusokon választott szervek, s egyedüli legális szerv marad a kongresszus elnöksége úgy, ahogyan azt ma egyhangúlag meg választottuk." Ez volt tehát az éjszakai ülés összehívásának igazi oka. Ezért a kongresszus küldötteivel körülbelül úgy bántak, mint valamilyen felügyelet nélküli gyerekekkel, midőn kis részüket kulisszának használták fel egyéni céljaik elérésére. Mint látjuk, ezek a fő okai annak, hogy durván megsértették a párt alapszabályzatát, nem tartották tiszteletben az SZLKP Központi Bizottságának határozatait, előkészítés, az első titkár, a központi bizottsági tagok részvétele nélkül hívták össze az SZLKP rendkívüli kongresszusát, s báláz utóbbiakat nem választották a rendkívüli kongresszus küldötteivé, azt akarták, hogy feleljenek „bűneikért". A kongresszus szervezési és technikai előkészítését a megnyitás napján a bratislavai városi pártbizottságra bízták. A kongresszus színhelyét illetően a „szervezők" négv lehetőségre készültek. Az SZLKP rendkívüli kong^resszusának szervezési és technikai előkészítését az SZLKP Központi Bizottságának apparátusa már heteken át folytatta. Ám az éjszakai ülés „szervezői", természetesen, megkerülték azokat, akik részletesen ismerték kötelességeiket. Később, amikor felvetődött ez a kérdés, véletlennel és a nagy hajszában elkövetett gondatlansággal indokolták ezt a döntésüket.:. Az SZLKP Központi Bizottsága munkatársainak címére kijelentették, hogy fölöslegesen dramatizálják a dolgokat és túloznak, mert állítólag semmilyen „sakkhúzásról" nem volt szó. A valóságban azonban ez nem „sakkhúzás", hanem átlátszó cselszövés volt, amelyről csak a kiválasztottak tudhattak. Egyébként a kongresszus küldöttei augusztus 28-án meggyőződhettek az SZLKP Központi Bizottsága munkatársainak alapos felkészültségéről, amikor a Kultúra és Pihenés Parkjában megkapták az előre elkészített anyagokat, s így kialakultak a kongresszus normális lefolyásának feltételei. A kongresszust előkészítő csoport ugyanis igyekezett „egy csapással két legyet ütni". Már hetekkel a kongresszus elélt kampányt indított egy új szlovák- képviseletért. Hivatalosan ezt az „új fazék" politikájának nevezték. Az „ťkj fazék'

1 politikája teljesen új, drótozás és foltozás nélküli párt- és állami képviseletet jelentett, új emberekkel, akikre múltbani munkájuk „nem nehezedik" terhelően, amint erről V. Pavlenda a kongresszusi küldöttek Banská Bystrica-i aktíváján beszélt. Néhány órával küldöttségünknek Moszkvából való visszaévkezése előtt megfelelő alkalom nyílt arra, hogy végre megvalósítsák szándékukat. Már csak az SZLKP Központi Bizottságának túlnyomórészt képzett munkatársakból (több mint 70 százalékuk főiskolai végzettségű), gazdag gyakorlati tapasztalatokkal, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező, az alsóbb pártszervek tevékenységére befolyással levő munkatársakból álló apparátusa jelentett akadályt. Ezt mindenesetre meg kellett bolygatni. Az új képviselet számára elfogadhatatlan volt ez az apparátus, mely — kevés kivétellel — min dig, bonyolult időszakokban is tudta, hol a helye, szilárdari a marxizmus—leninizmus pozícióin állt, következetesen védelmezte az internacionalizmus érdekeit, lehet, hogy azért is, mert többségük előbb lépett be (Folytatás a 8. oldalon)