Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-13 / 10. szám, szerda

A nacionalista és szovjetellenes hisztéria hatása az SZIKP rendkívüli kongresszusára (Folytatás az 5. oldalról) a pártba, mint a rendkívüli kongresszus szervezői. Elég fellebbentem a titokzatosság fátylát arról a szándékról, hogyan akarták érvényesíteni az „új fazék" elvét, például arra törekedve, hogy később a tudományos munkahelyekről és más intézményekből toborzott (pártonkívülieket is megnyertek pártmunkásoknak) új apparátussal cséréljék ki a „régi és megcsontosodott apparátust", s könnyen megállapítjuk, miről is volt szó. Azzal, hogy a kongresszus technikai és szervezési előkészítését rábízták a bratislavai városi pártbizottság egyes munkatársaira, elő akarták segíteni az SZLKP Központi Bizottsága apparátusának lejáratását a kongresszus küldöttei előtt, akiket gyorsan és tudatosan tájékoztattak arról, hogy az SZLKP Központi Bizottsága munkatársainak egy része hazament, s nincs biztosíték a kongresszus komoly előkészítésére ...! Nem csoda, hogy Ilyen magyarázatra különféleképpen reagáltak. A. Sarvaš megkérdezte „fin, mint kongresszusi küldött kérdem az SZLKP Központi Bizottságának apparátusában dolgozó elvtársaktól, akiket megbíztak a kongresszus előkészületeinek szervezeti biztosításával, ki adott nekik utasítást, hogy ne készítsék elő ezt a kongresszust..." A sokkal magasabb tisztségre pályázó TurCek már azzal a javaslattal áll elő, hogy számolják fel az SZLKP Központi Bizottságának apparátusát, és „szellemes" megoldást javasol: „...az itt elhangzott eddigi javaslatokkal egyetértek. Azt a meggyőződésemet fejezem ki, hogy szükség esetén az összes szlovákiai kerületi és járási pártbizottságok a kongresszus munkaelnökségének rendelkezésére bocsátják apparátusuk legfejlettebb és legbecsületesebb elvtársait. Azért mondom itt ezt, mert jelen van minden vezető titkár és e szervek számos tagja. Kérem, hogy azután abban az esetben, ha a munkaelnökség — tekintettel az SZLKP Központi Bizottságának apparátusában uralkodó helyzetre — önökhöz fordul, tegyenek eleget kérésének." Sajnos, abban a légkörben nagyon kevés küldött gondolkodott el az elhangzott demagógián és sekélyes érvelésen. Vajon a kongresszus előkészítése egyetlen nap kérdése volt csupán, és nem néhány tucatnyi ember többhetes céltudatos munkájának az ügye? Augusztus napjaiban a szabadságon levőkön kívül az SZLKP Központi Bizottságának valamennyi munkatársa a munkahelyén tartózkodott. Sőt, azon az éjszakán, amikor megkezdődött az SZLKP rendkívüli kongresszusa (1968. augusztus 26-án J, az elnökség utasítására valamennyi osztályon népes szolgálatot tartottak, hogy szükség esetén a szervek szolgájatára álljanak. A három jelenlevő osztályvezető közül ketten az SZLKP Központi Bizottságának póttagjai voltak. Az SZLKP Központi Bizottsága apparátusának munkatársaira azonban senkinek sem volt szüksége*.. 1968. augusztus 26-án este kb. 22 órakor szinte titokban hagyták el az SZLKP Központi Bizottságának épületét a jelenlevő elnökségi tagok. Mint az apparátus munkatársai később (az é<szakai ülés befejezése után) megtudták, távozásuk oka az SZLKP rendkívüli kongresszusának megkezdése volt. A kongresszus további lefolyása és főként eredményei megerősítik, hogy a kongresszus éjszakai ülése nem volt véletlen. Az SZLKP Központi Bizottsága elnökségi tagjainak egy része nagyon megfontoltan és kitartóan célra tört. # Az alapvető szempont Minden kongresszus egyik legfontosabb mozzanata az új szervek kiszemelése és megválasztása. Nem véletlen, hogy 1968-ban a kongresszusok előtt az opportunista és antiszocialista erők a pártban és a párton kívül is rendkívül nagy figyelmet szenteltek az új pártszerVekre vonatkozó javaslatoknak. Nem volt olyan nap, hogy a tömegtájékoztatási eszközök ne bélyegezzék az embereket, ne licitáljanak és ne értékeljék, ki kapjon és ki ne kapjon mandátumot a kommunisták képviselésére szerveikben. A nevetségessé tevést és sértegetést azok megfélemlítése követte, akik mertek más, saját nézeteket vallani, eltérőeket azokétól, akik meg akarták nekünk „mutatni", mit, hogyan kell csinálni. E helyzet nyomására is az SZLKP Központi Bizottságának volt vezetősége elhatározta, hogy az új szervekbe jelöltek széles választhatóságát készíti elő, nehogy azzal vádolják, hogy nem demokratikus és manipulál az emberekkel. Közvetlenül a szlovákiai alapszervezetek, a rendkívüli járási és kerületi pártkonferenciák ' terjesztették be a javaslatokat az SZLKP Központi Bizottsága új tagjainak széleseb körű kiválasztására. Nem is volt kevés javaslat. A KB összetételének új javaslata 324 jelöltet ölelt fel. A javaslatot a jelölt szükséges adataival és jelölőjének megnevezésével feldolgozták és kinyomtatták. A kongresszus küldöttei augusztus 27-én kapták meg a javaslatot. A jelölő bizottságnak lehetősége nyílott a legjobbak kiszemelésére. Joga volt további elvtársakat is kiválasztani, akiket közvetlenül a kongresszuson javasoltak, noha nem szerepeltek a szélesebb jelölőlistán. Sajnos, az SZLKP Központi Bizottságába jelölésnél nem az eddigi munka, a tapasztalatok, a politikai fejlettség, a párthűség, az osztályszármazás és az erkölcsi tulajdonságok szerepeltek fő kritériumként, hanem a javasolt egyén viszonyulása a pillanatnyi helyzethez. Ezt a legjobban B. Graca, a jelölő bizottság elnöke fejezte ki a javaslatok megindoklásakor: „A jelölő bizottság megbízott, hogy megismertessem önöket egyes szempontokkal és kiindulópontokkal, amelyek alapján a bizottság dolgozott. A jelölő bi zottság e helyzetben az alapvető szempontnak és az alapvető politikai kiindulópontnak a megszálláshoz, az idegen csapatoknak hazánkba történt betöréséhez való viszonyulást tartja. Tudjuk, hogy csak ilyen központi bizottság lesz egységes ebben a politikai szempontban és lesz képes egységesen és becsületesen dolgozni, s fog tudni tárgyalni a csapatokkal, a megszállóval, és a nemzet majd hisz benne ..." Aztán így folytatta: „... Az idegen csapatok betörése megváltoztatta a szempontokat, bizonyos sorrendjüket, s nekünk abból kell kiindulnunk, megkérdeznünk, ki volt a mozgás tengelye, a nemzeti büszkeség gerincoszlopa ebben a pillanatban, hogy nevén nevezzem a dolgokat." A kongresszuson az új központi bizottságra tett javaslat megismerése után egész sor megjegyzést fűztek u jelöltek kiszemeléséhez, szociális összetételéhez stb. B. Graca nagyon felkészülten és a maga módján reagált rájuk: „Komoly megjegyzés vagy komoly kérdés a plénum összetétele, miért javasolunk annyi értelmiségit az SZLKP új Központi Bizottságába, s erre én csak azt tudom válaszolni, hogy felkaroltuk a küldöttek aktivitását, a kongreszszus aktivitását, s ebben az aktivitásban bizonyára az értelmiség szerepe is megnyilvánult, mint ahogy általában érvényesült a demokratizálódási folyamatban. Ez bizonyos mértékben visszatükröződése az SZLKP-ben bekövetkezett strukturális változásoknak is — a legutóbbi 15—20 évben sok értelmiségi lépett be az SZLKP-be, s ez az objektív irányzat ma meg is mutatkozik a pártban". A kommunisták tisztában vannak az értelmiség szerepével. Senkinek sincs joga lebecsülni, s a CSKP nem is engedi meg az értelmiség szerepének lebecsülését a szocialista társadalomban. De miért diszkreditálták a munkásosztályt? Kommunista pártunkat mintegy ötven éven át elsősorban munkáspártként a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiségiek pártjaként építették. Ezt a tényt a párt összes alapvető dokumentumai is rögzítették, nem beszélve az alapszabályzatról. Ennek nemcsak a mostani fejlődési szakaszban, hanem a kommunista társadalom építésében is megvan a maga jelentősége és jogossága. Bizonyára Bohuslav Graca történész is tudja ezt. Az 1968. június 30-i statisztikai kimutatás szerint a 309 955 szlovákiai párttag 22,6 százaléka értelmiségi, 32,5 százaléka munkás volt, a párt új központi bizottságába azonban csak kilenc, közvetlenül a termelésben dolgozó munkás került. Akaratlanul is a tollamra kívánkozik a kérdés, kinek kellett képviselnie a munkásosztályt és a termelésben dolgozó kommunistákat? Minden kommunista és munkáspárt élén a munkásosztály soraiból származó emberek állnak, akik ismerik a munkásosztály életét és viszonyait, kapcsolatban vannak a haladó termeléssel, s a legjobban tudják tolmácsolni azokat a problémákat és nehézségeket, amelyekkel osztályuk küszködik, a legjobban ismerik a problémák okait és segítik a pártot esetleges kiindulópontjainak megfogalmazásában. Másrészt nem titok, hogy az újonnan választott központi bizottságnak néhány olyan ember is tagja lett, akiknek a párt alapszabályzata értelmében — párttagságuk időtartamát tekintve — még nem volt ott helye. A január utáni politikai erjedésben nagyon - harciasan kezdte magát elkötelezni főként a humán értelmiség egy része. Senkinek sem lehet ezzel szemben ellenvetése; csak az problematikus, hogy közülük sokan olyan tézisek és gyakorlat mellett kötelezték el magukat, amelyeknek semmi közük sem volt a marxizmus—leninizmushoz. Ebben az keltett figyelmet, hogy előbb Csehországban, majd később Szlovákiában is az ún. politikai „elit" tört a politikai történés előterébe azzal a feltett szándékkal, hogy uralkodjék. Így találkozunk Csehszlovákiában a szocialista társadalom viszonyai között Gaetano Mosco ismert elitelméletével; az elit kezében voltak a politikai hatalom döntő eszközei, hogy így uralhassa a társadalom többi tagjait. Volt lehetőségünk a múltban megismerni, mi az az elit és hatalma, éspedig nemcsak társadalmi, hanem nemzetiségi téren is ... Szlovákiában ez az elmélet konkrét formát öltött az „új fazék" elméletében. Az ezt hirdető emberek csoportjának a rendkívüli kongreszus előtti utolsó pillanatban volt elég mersze az önérvényesítésre s arra, hogy kihasználják rá a legmegfelelőbb pillanatot, és sem az eszközökre, sem az esetleges következményekre nem voltak tekintettel. Ennek a csoportnak képviselői jobboldali opportunisták voltak és szótáruk nagyon hasonlított a csehországi antiszocialista és szovjetellenes erők kifejezési eszközeihez. Demokráciáról beszéltek, de módszereikkel éppen az ellenkezőjét tették — tisztességtelen beavatkozásokra vetemedtek, lehetetlenné és nevetségessé tették, megalázták a becsületes kommunistákat és a többieket, akik húsz éven át szorgalmasan és önzetlenül fáradoztak hazánk dolgozó embereinek javán. Ez csupán néhány , tény az SZLKP rendkívüli kongresszusa előkészületeivel és éjszakai ülésének lefolyásával kapcsolatban. 0 A kongresszus második része vagy folytatása A kongresszus második része augusztus 28-án délután a Kultúra és Pihenés Parkjában kezdődött. Részt vett rajta a CSKP Központi Bizottságának Husák elvtárs vezette küldöttsége. Husák elvtárs felszólalásában elemzi a belpolitikai helyzetet és a nemzetközi összefüggéseket, felvázolja a továbbhaladás irányvonalát és egyöntetűen a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetség szilárdítására és elmélyítésére irányítja fejlődésünket. A küldöttek többsége rendkívül nagy rokonszenvvel fogadja Husák elvtárs találó érvelését, míg a küldöttek egy része zavarba Jön, a többi pedig taktikai-politikai fogást lát benne, amely szövetségeseink megtévesztésére szolgál. A „szlovák nép barátainak" és előharcosainak ez a csoportja így is viselkedik, nemcsak a kongresszuson, hanem m"5g jóval utána is magas tisztségekben. Husák elvtárs szavainak jótékony ós határozott hatása van, a tények tekintetbe vételére, értékelésére és megítélésére kényszeritik a felkorbácsolt agyakat. Ez mindjárt visszatükröződik a küldöttek vitafelszólalásaiban. Szóhoz jut a józan nézeteket vallók egy része is, akik osztályszempontokból értékelik a kialakult helyzetet, anélkül, hogy olcsó népszerűséget hajhásznának. Már itt, a kongreszszuson tétovázni kezdenek a megtévesztettek, az éjszakai tanácskozás szervezői pedig nem merészelnek a „tegnapi pozíciókból" kiindulni. A kongreszszus elfogadja a moszkvai megállapodásról nyújtott tájékoztatást, elveti az ún, vysočanyi kongresszus törvényességét, tartalmilag semmissé nyilvánítja az SZLKP kongresszusa első részének következtetéseit, egyértelműen jóváhagyja a moszkvai jegyzőkönyvet és az SZLKP Központi Bizottságának első titkárává választja Gustáv Husák elvtársat. A rendkívüli kongresszus a CSKP Központi Bizottsága küldöttségének megérkezése és Husák elvtárs felszólalása után teljes mértékben az SZLKP törvényes kongresszusa lett, melynek küldötteit a kerületi konferenciák jogérvényesen választották meg. Az éjszakai ülés szervezői összehúzódtak, de nem adták meg magukat, mert a „régen megkezdett játszma" befejezése még csak közelgett. Elvégre kezükben van a jelölő bizottság és kihasználják ezt a helyzetet arra, hogy minél több olyan egyén kerüljön be az új központi bizottságba, akinek erre „félévi vagy hatnapi érdemei" után hitellevele van, vagy mint ők maguk fogalmazták meg, azonosan viszonyulnak az augusztusi napokhoz és a „megszálláshoz". A manipulációk ellenére, melyek során az SZLKP Központi Bizottságába kölcsönös ismeretség és összjáték folytán szemeltek ki embereket, a becsületes emberek többsége is bekerült a központi bizottságba, főként azért, mert kevéssé voltak ismertek a politikai munkában. A jelölő bizottság határozottan visszautasította olyan elvtársak jelölését az SZLKP Központi Bizottságába, akik félreérthetetlenül viszonyultak a Szovjetunióhoz, a szovjet kommunistákhoz, vagy pedig netu voltak hajlandók elfogadni és terjeszteni az említett „érdemes" egyének revizionista nézeteit. A további fejlődés során — mint a Tanulság értékeli — „a párt vezetőségében levő jobboldal képviselői befolyásának és tevékenységének megbénításában nagyon aktívan elkötelezte magát Gustáv Husák elvtárs, akit a CSKP Központi Bizottságának 1968 novemberi plénuma megerősített az SZLKP Központi Bizottságának első titkári tisztségében ós a CSKP Központi Bizottsága elnökségének végrehajtó bizottsági tagjává választotta. Gustáv Husák elvtárs az ellenforradalommal szembeni szilárd és bátor cselekvésével, valamint az SZKP-vel és a többi testvérpárttal való elvtársi együttműködés és eszmei egység felújításával összefüggő valamennyi kérdés megoldásában tanúsított következetesen internacionalista magatartásával beírta nevét a párt egészséges derékhadának és szocialista államunk minden becsületes emberének a tudatába." BOHUMIL CHUDÝ lllilllllilllíílllllíll 3331 új lakás Ostraván (

ČSTK J — Az Ostravai Magasépítő Vállalat dolgozói az elmúlt évben 3331 új lakást adtak át. így 74 lakásegységgel szárnyalták túl az állami terv rájuk szabott részét. Ezt a sikert a hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25. évfordulójának tiszteletére szánt kezdeményezés és az építőmunkások igyekezete eredményeként érték el. Novemberben 510, decemberben pedig 480 lakás építését fejezték be. A tíz legsikeresebb építkezés között az első helyen áll a Tfineci NOSZF Vasmű társasháza. Az ostravai építőmunkások erre az évre a munkatermelékenység 8 százalékos növelését tervezik az elmúlt évhez viszonyítva. Ezt az eredményt a munkaidő tökéletesebb kihasználásával, a technológiai fegyelem megjavításával és további műszaki és szervezési intézkedésekkel óhajtják elérni. A bratislavai ]. Dimitrov Vegyipari Művek az alább felsorolt szakmunkásokat alkalmazza : lakatos villanyszerelő szerelő esztergályos festő samottozó kőműves ács — tolató (betanításra is) — darukezelő (tanfolyamokat nők részére is rendezünk) — továbbá nagyobb számban munkásokat vegyi és segédüzemeltetéshez a téli időszakban társadalmi munkásokat (brigádosokat), kőműveseket és építőipari munkásokat — 17 éven felüli leányokat műselyem és polipropilén gyártásához, készáruk csomagolásához, továbbá takarítónőket — az üzemi konyhára szakácsokat és konyhalányokat (segédmunkaerőket) Hajadonok és nőtlenek számára lakást biztosítunk. Étkezés az üzem éttermeiben. Felvilágosítást a személyzeti osztály nyújt. Telefon: 177, 24-76 és 20-41 -es mellékállomás. ÚF-Ií