Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-13 / 10. szám, szerda

A nacionalista és szovjetellenes hisztéria hatása az SZIKP rendkívüli kongresszusára (Folytatás az 5. oldalról) a pártba, mint a rendkívüli kongresszus szervezői. Elég fellebbentem a titokza­tosság fátylát arról a szándék­ról, hogyan akarták érvényesí­teni az „új fazék" elvét, pél­dául arra törekedve, hogy ké­sőbb a tudományos munkahe­lyekről és más intézményekből toborzott (pártonkívülieket is megnyertek pártmunkásoknak) új apparátussal cséréljék ki a „régi és megcsontosodott appa­rátust", s könnyen megállapít­juk, miről is volt szó. Azzal, hogy a kongresszus technikai és szervezési előké­szítését rábízták a bratislavai városi pártbizottság egyes mun­katársaira, elő akarták segíte­ni az SZLKP Központi Bizottsá­ga apparátusának lejáratását a kongresszus küldöttei előtt, aki­ket gyorsan és tudatosan tájé­koztattak arról, hogy az SZLKP Központi Bizottsága munkatár­sainak egy része hazament, s nincs biztosíték a kongresszus komoly előkészítésére ...! Nem csoda, hogy Ilyen ma­gyarázatra különféleképpen reagáltak. A. Sarvaš megkérdez­te „fin, mint kongresszusi kül­dött kérdem az SZLKP Központi Bizottságának apparátusában dolgozó elvtársaktól, akiket megbíztak a kongresszus előké­születeinek szervezeti biztosítá­sával, ki adott nekik utasítást, hogy ne készítsék elő ezt a kongresszust..." A sokkal ma­gasabb tisztségre pályázó Tur­Cek már azzal a javaslattal áll elő, hogy számolják fel az SZLKP Központi Bizottságának apparátusát, és „szellemes" megoldást javasol: „...az itt elhangzott eddigi javaslatokkal egyetértek. Azt a meggyőződé­semet fejezem ki, hogy szükség esetén az összes szlovákiai ke­rületi és járási pártbizottságok a kongresszus munkaelnökségé­nek rendelkezésére bocsátják apparátusuk legfejlettebb és legbecsületesebb elvtársait. Azért mondom itt ezt, mert je­len van minden vezető titkár és e szervek számos tagja. Kérem, hogy azután abban az esetben, ha a munkaelnökség — tekin­tettel az SZLKP Központi Bizott­ságának apparátusában uralko­dó helyzetre — önökhöz fordul, tegyenek eleget kérésének." Sajnos, abban a légkörben nagyon kevés küldött gondolko­dott el az elhangzott demagó­gián és sekélyes érvelésen. Va­jon a kongresszus előkészítése egyetlen nap kérdése volt csu­pán, és nem néhány tucatnyi ember többhetes céltudatos munkájának az ügye? Augusz­tus napjaiban a szabadságon levőkön kívül az SZLKP Köz­ponti Bizottságának valamennyi munkatársa a munkahelyén tar­tózkodott. Sőt, azon az éjsza­kán, amikor megkezdődött az SZLKP rendkívüli kongresszusa (1968. augusztus 26-án J, az el­nökség utasítására valamennyi osztályon népes szolgálatot tar­tottak, hogy szükség esetén a szervek szolgájatára álljanak. A három jelenlevő osztályveze­tő közül ketten az SZLKP Köz­ponti Bizottságának póttagjai voltak. Az SZLKP Központi Bi­zottsága apparátusának munka­társaira azonban senkinek sem volt szüksége*.. 1968. augusztus 26-án este kb. 22 órakor szinte titokban hagy­ták el az SZLKP Központi Bi­zottságának épületét a jelenle­vő elnökségi tagok. Mint az ap­parátus munkatársai később (az é<szakai ülés befejezése után) megtudták, távozásuk oka az SZLKP rendkívüli kongresszu­sának megkezdése volt. A kongresszus további lefolyása és főként eredményei megerősí­tik, hogy a kongresszus éjsza­kai ülése nem volt véletlen. Az SZLKP Központi Bizottsága el­nökségi tagjainak egy része na­gyon megfontoltan és kitartóan célra tört. # Az alapvető szempont Minden kongresszus egyik legfontosabb mozzanata az új szervek kiszemelése és megvá­lasztása. Nem véletlen, hogy 1968-ban a kongresszusok előtt az opportunista és antiszocialis­ta erők a pártban és a párton kívül is rendkívül nagy figyel­met szenteltek az új pártszer­Vekre vonatkozó javaslatoknak. Nem volt olyan nap, hogy a tö­megtájékoztatási eszközök ne bélyegezzék az embereket, ne licitáljanak és ne értékeljék, ki kapjon és ki ne kapjon man­dátumot a kommunisták képvi­selésére szerveikben. A nevet­ségessé tevést és sértegetést azok megfélemlítése követte, akik mertek más, saját nézete­ket vallani, eltérőeket azokétól, akik meg akarták nekünk „mu­tatni", mit, hogyan kell csinál­ni. E helyzet nyomására is az SZLKP Központi Bizottságának volt vezetősége elhatározta, hogy az új szervekbe jelöltek széles választhatóságát készíti elő, nehogy azzal vádolják, hogy nem demokratikus és manipulál az emberekkel. Közvetlenül a szlovákiai alapszervezetek, a rendkívüli járási és kerületi pártkonferenciák ' terjesztették be a javaslatokat az SZLKP Központi Bizottsága új tagjai­nak széleseb körű kiválasztásá­ra. Nem is volt kevés javaslat. A KB összetételének új javaslata 324 jelöltet ölelt fel. A javasla­tot a jelölt szükséges adataival és jelölőjének megnevezésével feldolgozták és kinyomtatták. A kongresszus küldöttei augusz­tus 27-én kapták meg a javas­latot. A jelölő bizottságnak le­hetősége nyílott a legjobbak ki­szemelésére. Joga volt további elvtársakat is kiválasztani, aki­ket közvetlenül a kongresszu­son javasoltak, noha nem szere­peltek a szélesebb jelölőlistán. Sajnos, az SZLKP Központi Bi­zottságába jelölésnél nem az eddigi munka, a tapasztalatok, a politikai fejlettség, a párthű­ség, az osztályszármazás és az erkölcsi tulajdonságok szerepel­tek fő kritériumként, hanem a javasolt egyén viszonyulása a pillanatnyi helyzethez. Ezt a legjobban B. Graca, a jelölő bi­zottság elnöke fejezte ki a ja­vaslatok megindoklásakor: „A jelölő bizottság megbízott, hogy megismertessem önöket egyes szempontokkal és kiindulópon­tokkal, amelyek alapján a bi­zottság dolgozott. A jelölő bi zottság e helyzetben az alapve­tő szempontnak és az alapvető politikai kiindulópontnak a megszálláshoz, az idegen csapa­toknak hazánkba történt betöré­séhez való viszonyulást tartja. Tudjuk, hogy csak ilyen köz­ponti bizottság lesz egységes ebben a politikai szempontban és lesz képes egységesen és be­csületesen dolgozni, s fog tudni tárgyalni a csapatokkal, a meg­szállóval, és a nemzet majd hisz benne ..." Aztán így foly­tatta: „... Az idegen csapatok betörése megváltoztatta a szem­pontokat, bizonyos sorrendjü­ket, s nekünk abból kell kiin­dulnunk, megkérdeznünk, ki volt a mozgás tengelye, a nem­zeti büszkeség gerincoszlopa ebben a pillanatban, hogy ne­vén nevezzem a dolgokat." A kongresszuson az új köz­ponti bizottságra tett javaslat megismerése után egész sor megjegyzést fűztek u jelöltek kiszemeléséhez, szociális össze­tételéhez stb. B. Graca nagyon felkészülten és a maga módján reagált rájuk: „Komoly meg­jegyzés vagy komoly kérdés a plénum összetétele, miért java­solunk annyi értelmiségit az SZLKP új Központi Bizottságába, s erre én csak azt tudom vála­szolni, hogy felkaroltuk a kül­döttek aktivitását, a kongresz­szus aktivitását, s ebben az ak­tivitásban bizonyára az értelmi­ség szerepe is megnyilvánult, mint ahogy általában érvénye­sült a demokratizálódási folya­matban. Ez bizonyos mértékben visszatükröződése az SZLKP-ben bekövetkezett strukturális vál­tozásoknak is — a legutóbbi 15—20 évben sok értelmiségi lé­pett be az SZLKP-be, s ez az objektív irányzat ma meg is mutatkozik a pártban". A kommunisták tisztában van­nak az értelmiség szerepével. Senkinek sincs joga lebecsülni, s a CSKP nem is engedi meg az értelmiség szerepének lebecsü­lését a szocialista társadalom­ban. De miért diszkreditálták a munkásosztályt? Kommunista pártunkat mintegy ötven éven át elsősorban munkáspártként a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiségiek pártja­ként építették. Ezt a tényt a párt összes alapvető dokumen­tumai is rögzítették, nem be­szélve az alapszabályzatról. En­nek nemcsak a mostani fejlődé­si szakaszban, hanem a kommu­nista társadalom építésében is megvan a maga jelentősége és jogossága. Bizonyára Bohuslav Graca történész is tudja ezt. Az 1968. június 30-i statiszti­kai kimutatás szerint a 309 955 szlovákiai párttag 22,6 százalé­ka értelmiségi, 32,5 százaléka munkás volt, a párt új közpon­ti bizottságába azonban csak ki­lenc, közvetlenül a termelésben dolgozó munkás került. Akarat­lanul is a tollamra kívánkozik a kérdés, kinek kellett képvi­selnie a munkásosztályt és a termelésben dolgozó kommu­nistákat? Minden kommunista és munkáspárt élén a munkás­osztály soraiból származó em­berek állnak, akik ismerik a munkásosztály életét és viszo­nyait, kapcsolatban vannak a haladó termeléssel, s a legjob­ban tudják tolmácsolni azokat a problémákat és nehézségeket, amelyekkel osztályuk küszkö­dik, a legjobban ismerik a problémák okait és segítik a pártot esetleges kiindulópont­jainak megfogalmazásában. Másrészt nem titok, hogy az újonnan választott központi bi­zottságnak néhány olyan em­ber is tagja lett, akiknek a párt alapszabályzata értelmé­ben — párttagságuk időtarta­mát tekintve — még nem volt ott helye. A január utáni politikai er­jedésben nagyon - harciasan kezdte magát elkötelezni fő­ként a humán értelmiség egy része. Senkinek sem lehet ez­zel szemben ellenvetése; csak az problematikus, hogy közü­lük sokan olyan tézisek és gya­korlat mellett kötelezték el ma­gukat, amelyeknek semmi kö­zük sem volt a marxizmus—le­ninizmushoz. Ebben az keltett figyelmet, hogy előbb Csehor­szágban, majd később Szlová­kiában is az ún. politikai „elit" tört a politikai történés előteré­be azzal a feltett szándékkal, hogy uralkodjék. Így találko­zunk Csehszlovákiában a szo­cialista társadalom viszonyai között Gaetano Mosco ismert elitelméletével; az elit kezében voltak a politikai hatalom döntő eszközei, hogy így uralhassa a társadalom többi tagjait. Volt lehetőségünk a múltban megis­merni, mi az az elit és hatalma, éspedig nemcsak társadalmi, hanem nemzetiségi téren is ... Szlovákiában ez az elmélet konkrét formát öltött az „új fa­zék" elméletében. Az ezt hirde­tő emberek csoportjának a rendkívüli kongreszus előtti utolsó pillanatban volt elég mersze az önérvényesítésre s arra, hogy kihasználják rá a legmegfelelőbb pillanatot, és sem az eszközökre, sem az eset­leges következményekre nem voltak tekintettel. Ennek a csoportnak képviselői jobbolda­li opportunisták voltak és szó­táruk nagyon hasonlított a csehországi antiszocialista és szovjetellenes erők kifejezési eszközeihez. Demokráciáról be­széltek, de módszereikkel ép­pen az ellenkezőjét tették — tisztességtelen beavatkozásokra vetemedtek, lehetetlenné és ne­vetségessé tették, megalázták a becsületes kommunistákat és a többieket, akik húsz éven át szorgalmasan és önzetlenül fá­radoztak hazánk dolgozó embe­reinek javán. Ez csupán néhány , tény az SZLKP rendkívüli kongresszusa előkészületeivel és éjszakai ülé­sének lefolyásával kapcsolat­ban. 0 A kongresszus második része vagy folytatása A kongresszus második része augusztus 28-án délután a Kul­túra és Pihenés Parkjában kez­dődött. Részt vett rajta a CSKP Központi Bizottságának Husák elvtárs vezette küldöttsége. Hu­sák elvtárs felszólalásában elemzi a belpolitikai helyzetet és a nemzetközi összefüggése­ket, felvázolja a továbbhaladás irányvonalát és egyöntetűen a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való szövetség szilárdítására és elmélyítésére irányítja fejlődésünket. A kül­döttek többsége rendkívül nagy rokonszenvvel fogadja Husák elvtárs találó érvelését, míg a küldöttek egy része zavarba Jön, a többi pedig taktikai-po­litikai fogást lát benne, amely szövetségeseink megtévesztésé­re szolgál. A „szlovák nép ba­rátainak" és előharcosainak ez a csoportja így is viselkedik, nemcsak a kongresszuson, ha­nem m"5g jóval utána is magas tisztségekben. Husák elvtárs szavainak jóté­kony ós határozott hatása van, a tények tekintetbe vételére, értékelésére és megítélésére kényszeritik a felkorbácsolt agyakat. Ez mindjárt visszatükröződik a küldöttek vitafelszólalásaiban. Szóhoz jut a józan nézeteket vallók egy része is, akik osz­tályszempontokból értékelik a kialakult helyzetet, anélkül, hogy olcsó népszerűséget haj­hásznának. Már itt, a kongresz­szuson tétovázni kezdenek a megtévesztettek, az éjszakai ta­nácskozás szervezői pedig nem merészelnek a „tegnapi pozí­ciókból" kiindulni. A kongresz­szus elfogadja a moszkvai meg­állapodásról nyújtott tájékozta­tást, elveti az ún, vysočanyi kongresszus törvényességét, tar­talmilag semmissé nyilvánítja az SZLKP kongresszusa első ré­szének következtetéseit, egyér­telműen jóváhagyja a moszkvai jegyzőkönyvet és az SZLKP Köz­ponti Bizottságának első titká­rává választja Gustáv Husák elvtársat. A rendkívüli kong­resszus a CSKP Központi Bizott­sága küldöttségének megérke­zése és Husák elvtárs felszóla­lása után teljes mértékben az SZLKP törvényes kongresszusa lett, melynek küldötteit a kerü­leti konferenciák jogérvényesen választották meg. Az éjszakai ülés szervezői összehúzódtak, de nem adták meg magukat, mert a „régen megkezdett játsz­ma" befejezése még csak kö­zelgett. Elvégre kezükben van a jelölő bizottság és kihasznál­ják ezt a helyzetet arra, hogy minél több olyan egyén kerül­jön be az új központi bizott­ságba, akinek erre „félévi vagy hatnapi érdemei" után hitelle­vele van, vagy mint ők maguk fogalmazták meg, azonosan vi­szonyulnak az augusztusi na­pokhoz és a „megszálláshoz". A manipulációk ellenére, me­lyek során az SZLKP Központi Bizottságába kölcsönös ismeret­ség és összjáték folytán sze­meltek ki embereket, a becsüle­tes emberek többsége is beke­rült a központi bizottságba, fő­ként azért, mert kevéssé vol­tak ismertek a politikai mun­kában. A jelölő bizottság hatá­rozottan visszautasította olyan elvtársak jelölését az SZLKP Központi Bizottságába, akik fél­reérthetetlenül viszonyultak a Szovjetunióhoz, a szovjet kom­munistákhoz, vagy pedig netu voltak hajlandók elfogadni és terjeszteni az említett „érde­mes" egyének revizionista néze­teit. A további fejlődés során — mint a Tanulság értékeli — „a párt vezetőségében levő jobbol­dal képviselői befolyásának és tevékenységének megbénításá­ban nagyon aktívan elkötelezte magát Gustáv Husák elvtárs, akit a CSKP Központi Bizottsá­gának 1968 novemberi plénuma megerősített az SZLKP Közpon­ti Bizottságának első titkári tisztségében ós a CSKP Közpon­ti Bizottsága elnökségének vég­rehajtó bizottsági tagjává vá­lasztotta. Gustáv Husák elvtárs az ellenforradalommal szembe­ni szilárd és bátor cselekvésé­vel, valamint az SZKP-vel és a többi testvérpárttal való elvtársi együttműködés és esz­mei egység felújításával össze­függő valamennyi kérdés meg­oldásában tanúsított következe­tesen internacionalista magatar­tásával beírta nevét a párt egészséges derékhadának és szocialista államunk minden be­csületes emberének a tudatá­ba." BOHUMIL CHUDÝ lllilllllilllíílllllíll 3331 új lakás Ostraván ( ČSTK J — Az Ostravai Ma­gasépítő Vállalat dolgozói az elmúlt évben 3331 új lakást ad­tak át. így 74 lakásegységgel szárnyalták túl az állami terv rájuk szabott részét. Ezt a sikert a hazánk szov­jet hadsereg által történt fel­szabadítása 25. évfordulójának tiszteletére szánt kezdeménye­zés és az építőmunkások igye­kezete eredményeként érték el. Novemberben 510, decemberben pedig 480 lakás építését fejez­ték be. A tíz legsikeresebb építkezés között az első helyen áll a Tfineci NOSZF Vasmű társas­háza. Az ostravai építőmunkások erre az évre a munkatermelé­kenység 8 százalékos növelését tervezik az elmúlt évhez viszo­nyítva. Ezt az eredményt a munkaidő tökéletesebb kihasz­nálásával, a technológiai fe­gyelem megjavításával és to­vábbi műszaki és szervezési in­tézkedésekkel óhajtják elérni. A bratislavai ]. Dimitrov Vegyipari Művek az alább felsorolt szakmunkásokat alkalmazza : lakatos villanyszerelő szerelő esztergályos festő samottozó kőműves ács — tolató (betanításra is) — darukezelő (tanfolyamokat nők részére is rendezünk) — továbbá nagyobb számban munkásokat ve­gyi és segédüzemeltetéshez a téli időszakban társadalmi munkásokat (brigádosokat), kőműveseket és építőipari munkásokat — 17 éven felüli leányokat műselyem és polipro­pilén gyártásához, készáruk csomagolásához, továbbá takarítónőket — az üzemi konyhára szakácsokat és konyhalá­nyokat (segédmunkaerőket) Hajadonok és nőtlenek számára lakást biztosítunk. Étkezés az üzem éttermeiben. Felvilágosítást a személyzeti osztály nyújt. Telefon: 177, 24-76 és 20-41 -es mellékállomás. ÚF-Ií

Next

/
Thumbnails
Contents