Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-11 / 294. szám, péntek

d íédeci pMda Orvosi tanácsadó A gyógyszerek hatása a mozgásszervekre Nyitrát járva, nem különösebb véletlen tarka népviseletü asszonyokkal találkozni. Ök a környező falvak küldöttei, impresszionisták élénk színei a konfekció szürke palettáján. Ezen asszonyok egyike biztosan lédeci, elárulja őt pomádéval ragasztott kétágú hajtincse s — a— drótkontyra feszülő főkötő. Lédec különös falu. Inkább szegény, mint gazdag, rossz minőségű földje így determinálja. A falu krónikája szerint székely település, a mindenkori királyok végvára volt, ma a magyar nyelvterület egyik szigete. 318 házában 1175 lakos él. Van új kultúrháza és Iskolája, falumúzeumát messzeföldről járnak megcsodálni. Az utóbbit Buday János tanító, a múzeum egyik szervezője mutatja be: — Tavaly alapítottuk. Abból Indultunk ki, hogy alaposan megváltoztak életkörülményeink. Az új életformák kiszorították a régieket, évszázados hagyományok váltak hasznavehetetlenné. Padlások zugaiból, kamrák sötétjéből kerültek elő a múzeum tételei, hogy elmúlt korok tanúivá válhassanak. Jelenleg három szobát foglal el a gyűjtemény. Egy falumúzeum a legmegdöbbentőbb dolgok egyike. Fejlődésünk kétségbevonóinak szívből ajánlom. Láthat alig néhány évtizede félretett vályogvetőrámát, házi készítésű egérfogót, szilvapasszírozót. Kipróbálhatja a szövőszéket ezer kellékével együtt. Vasalhat is utána, ha jólesik, igazán kecsesek ezek a tűzokádó fekete táltosok. Vagy vajat köpülhet a felfüggesztett bölcső közelében, amíg csendes a gyerek. Sok mindent láttat a múzeum. Dagasztó teknőjéből kifordul a múlt. Csinvattos ágyukból fejüket beverve kelnek fel a nyomor emberei. De hisznek magukban, tisztelik az életet. Viselt ruháikba bújnak, s olykor ínég dalolnak is. A tegnapi holnap itt van ajtajuk előtt. Fazekas Mátyás, a hnb és egyben a CSEMADOK helyi szervezetének titkára éppen erről beszél. — A lédeci menyecskék sikere a Tavaszi szél . . . c. országos vetélkedő után Magyarországon folytatódott. Részt vettünk a Magyar Televízió gálaestjén (a Röpülj páva rendezői hívtak meg bennünket), onnan pedig a kecskeméti fesztiválra siettünk, hogy hírt vigyünk az itthon maradókról. Színjátszó csoportunk működésével is elégedettek vagyunk, az ő közreműködésükkel teremtettük meg a kultúrház felépítésének alapfeltételeit: a Fehér Anna bevételén vettük az első cementet és homokot. A CSEMADOK jövő évi terveit az évzáró gyűlésen tudom meg. Ezek szerint továbbra is aktív munka vár úgy a menyecskékre, mint a színészekre. De az új év más feladatok megoldását is sürgeti. Szaporítani kívánják a népnevelői előadások számát, hogy méltóképpen hozzájárulhassanak a CSKP ötvenéves jubileumának ünnepségeihez. Felújítják a régi szüreti mulatságokat, ifjúsági klubot szerveznek a fiatalok számára. Üjból Lédec rendezi a járási népművészeti fesztivált. Molnár Izabella, gimnáziumi tanuló a még nem létező ifjúsági klubról beszél. Ügy hallották, hogy Érsekújvárban nagyon jól dolgoznak a fiatalok, ezért őket választották példaképül. Teremgondjuk nincs, a múzeum épületében még van üres helység. így kerül egymás mellé múlt és jövő. Vigyázza, őrzi egymást. Búcsúzóul hát egy fiatallal íratom le a lédeci népviselet jellegzetességeit: — Mint minden népviselet — mondja Jókai Mária —, a lédeci is inkább a nők ékessége. A férfi ruha kevésbé díszes, de két jellegzetes darabját azért kiemelném: a piros zsinóros klott kötényt és a zsabós inget. Hanem a menyecskék igazán ékesek, ünnepi viseletben olyanok, mint a fecskék. Ezt a főkötő jellegzetes formája, s az elütő fehér csipkés rész asszociálja. A két ágban hátrafésült hajfonatra kerül a drótkonty, majd egymás után a többi kellék: a slofen, a veresítő, a masni és a csipke. Nehéz jegyzetelni: furcsa, alig ismert szavak. Az „odolkára" {vászon pendely) négy kikeményített gyolcs alsószoknya kerül, a felső sáfol szoknyára ráncos selyem kötény, a fodros ingre pruszlik és bécsikeretű kendő. Elmaradhatatlan a fehér harisnya, s természetesen a csizma. A nyakat többsoros lánc díszíti. A lédeci vasútállomás 20 percre van a falutól. Visszavisszafordulok, talán integetnék, ha látna valaki. BÁRCZI ISTVÁN A csontváz, az inak és az izomzat arra szolgál az embernek, hogy lehetővé tegye a mozgást, amely nélkül az élet el sem képzelhető. Némely gyógyszer hatása főképpen az izmokon mutatkozik. Vázolni szeretném az egyes gyógyszerek nem kívánt mellékhatásalt, ahogyan azok a mozgásszerveken megmutatkoznak. A szulfonamidok, mint például a szulfatiazol, a gantrizin és a Furantoin hatására megfigyelhetjük néha az izomgyengeség fellépését. A gyakrabban használt gyógyszerek közül a sztreptomicin szokott izomgyengeséget, bénulást és néha teljes vérnyomáscsökkenéssel járó halált okozni. Ugyanilyen a neomicin nem kívánt mellékhatása is. A tetraciklin gyakran lelassítja a csontok fejlődését és a fogak és a csontok sárgás megfestödését is okozhatja. Nagy károkat okozhat különösen gyermekkorban, amikor a fogak és a csontok erősen fejlődnek. Egyes hormonok, amelyeket ma oly gyakran használnak —, mint például a prednizon, a stenolon stb. — súlyos fejlődési rendellenességet okozhatnak a csőntok fejlődésében és csontritkuláshoz, majd törésekhez is vezethetnek. E csontritkulást röntgenen ellenőrizhetjük és ha megkezdődik a ritkulási folyamat, a kérdéses hormonokat azonnal kiiktatjuk a kezelésből. Fontos figyelmeztető tünet a csontok ritkulására az a szűnni nem akaró fájdalom, amely a huzamosabb ideig kortikoid hormonokat szedő páciensek hátában és végtagjaiban jelentkezik! Ezek a hormonok azért is veszélyesek, mivel a hegeket a szó szerint vett értelemben felnyitják és így hatásukra megnyílhatnak a régebbi operációk helyei is. Súlyos izomrenyheséget is okozhatnak. Az előbb említett tüneteknek az ellenkezőjét váltják ki az úgynevezett anabolikus szteroidok, mint a Stenolon, a Supernem használja ki polgárainak tudását és tapasztalatait. Észszerűen, a társadalom érdekeit szem előtt tartva kell dönteni az olyan emberek elhelyezéséről, akik hibákat követtek el. Egyúttal figyelembe kell venni azt is, hogy a tudásuknak megfelelő munkakörben mit tehetnek a társadalomért, mivel tehetik jóvá hibáikat. Ez természetesen nem -vonatkozik a jobboldal aktív szervezőire és ideológusaira. A vezető dolgozókat nagy személyes felelősség terheli a káderkérdéseket illetően, s ezt a felelősséget nem szabad a pártszervekre hárítanunk. Az ideológiai nevelés elsődlegessége Az elmúlt évek további tanulsága, hogy a párt- és az állami szervek nem elégedhetnek meg azzal, hogy a vezetők bizonyos szakképzettséget szereztek. A kapitalista világ nagyon rafinált módszerekkel gyakorol Ideológiai hatást a szocialista állam polgáraira. Különösen a kevés élettapasztalattal rendelkező fiatalok sokszor nem tudják megkülönböztetni, mi a valóban új, és mi a burzsoá ideológia hatása. Ki kell küszöbölnünk az elmúlt évtized hibáit. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége ezért határozatot fogadott el a kádermunkát illetően, és ennek keretében a vezető dolgozók ideológiai és politikai nevelésének módszeréről. A vezetők munkájának az értékelése lehetővé teszi, hogy áttekintést nyerjünk képességeikről, és ennek alapján kialakítsuk koncepciós káderpolitikánkat. A kádertartalékok kialakításában számolnunk kell az ifjúsággal. Az illetékes szerveknek elnézőbbeknek kell lenniük a fiatalokkal szemben, tekintettel anabolon stb., amelyek nagyon meggyorsítják a fehérjék felépítését a testben, a csontok erősödését és az izomzat vastagodását is. Ezért sikerrel használhatjuk őket a csontritkulás és az izomgyengeség kezelésénél is. Nagyobb adagokban azonban a csont növekedésének időelőtti befejezéséhez vezetnek, ami bizonyára nem kívánatos jelenség, és ezért vigyázva adagoljuk e hormonokat a gyermekeknek. A fenylbutazon és az úgynevezett chlorochinek, amelyeket a reuma kezelésénél használunk, izomgyengeséget és bénulásokat is okozhatnak. Ugyanezt idézi elő például a glutetimid nevű altató (Noxyron) huzamosabb használat után, sőt ezenkívül elmebajt is kiválthat. A magas vérnyomást kezelő reserpin és a hydralazinok is kiválthatnak izomgörcsöket, érzékenységi zavarokat, magas lázat, ízületi fájdalmakkal. Izomgyengeséghez vezethetnek a thiazid-féle vizelethajtók, mint például a Hydrochlorothiazid és az Eurinol. Ezt a szérumbeli kalcium szintjének csökkentésével okozzák. A vérsűrűsödést megakadályozó heparin szintén okozhat — huzamosabb használatnál — csontritkulást. A D- és az A- vitamin túladagolásánál izom- és ízületi fájdalmak léphetnek fel, a csontok törékennyé válnak, mivel a bennük kissé nagyobb mennyiségben felhalmozódott mész miatt nagyon kemények. Ez csak rövid, korántsem teljes felsorolása azoknak a gyógyszereknek, amelyek adagolásánál mint kellemetlen mellékhatás jelentkeznek a kóros tünetek és elváltozások a csontokon, ízületeken és az izomzaton. Jó, ha erre is gondolunk és csak orvosi előírásra, csakis megfelelő orvosi felügyelettel szedjük az orvosságokat, nehogy az „önkiszolgáló" kezeléssel több kárt okozzunk magunknak mint hasznot! dr. JUHASZ ISTVÁN csekély élettapasztalataikra. Tegyük lehetővé a fiatal elkötelezett szakembereknek, hogy részt vegyenek igényes feladatok teljesítésében. Egyúttal gondoskodjunk ideológiai és politikai nevelésükről is, hogy többen közülük Jó vezetőkké váljanak. Az okos fiatalok attól függetlenül, hogy mai helyzetünket bírálóan ítélik meg, tudják, hogy sokat tanulhatnak idősebb munkatársaiktól. Fontos, hogy szakképzettséget szerezzenek, de ismereteiket a gyakorlatban is érvényesíteniük kell. Nem minden kiváló szakember alkaU mas az irányításra. Ez szükségessé teszi, hogy idejében és tapintatosan figyelmeztessük a fiatal vezetőket a hibákra. A szocialista társadalom további fejlődése csakis úgy biztosítható, ha szüntelenül újabb és újabb erők csatlakoznak építéséhez. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy nálunk nincs olyan káderplafon, mint amilyenről 1968-ban a jobboldal beszélt. Nálunk nincs „fentről" kialakított „plafon". Csehszlovákia Kommunista Pártja minden polgár számára kiharcolta azt a lehetőséget és jogot, hogy ingyen szakképzettséget szerezzen. Pártunk arra törekszik, hogy azok a polgárok is elmélyítsék szaktudásukat és ismereteiket, akik nem tagjai a pártnak. A káderplafonra vonatkozó elmélet durva hazugság. A szocialista rendszer céltudatosan megteremti a feltételeket ahhoz, hogy minden állampolgár képességeinek, szaktudásának és szorgalmának megfelelően érvényesüljön. VÁCLAV HAJCK, a CSKP központi ellenőrző és revíziós bizottságának alelnöke (Rudé právo) 1952-ben alakult az SZLKP bratislavai Púrttörténeti Intézete, ahol 20 000 fényképet és okmányt őriznek a munkásmozgalom múltjából és jelenéből. A fotogyűjtemény dolgozói közé tartozik a képünkön látható Ľudmila Hfúštiková. (Felvétel: Ivan Dubovský — ČSTK) Ki használ »káderplafont«? (Folytatás az 5. oldalról) Erkölcsi rendszer A mi szocialista társadalmunk erkölcsösebb rendszert alakított ki. Mindenkinek meg kell azonban értenie, hogy a szocialista társadalomnak is magas igényei vannak a vezetőkkel szemben. Ez társadalmunknak nemcsak joga, hanem kötelessége is. Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a kormánynak két fő kritériuma van a vezető funkcionáriusok kiválasztásakor. Az első kritérium a szocializmus elkötelezett támogatása, a második a szakképzettség. Csakis az tölthet be vezető funkciót, aki mindkét követelménynek megfelel. A politikai elkötelezettség nem fejezhető ki csupán szavakkal, nyilatkozatokkal. A párt politikáját a gyakorlatban is támogatnia kell. Egy bizonyos funkció betöltésének feltétele nem a párttagság, hanem a szocializmus ügyének elkötelezett támogatása és a magas szakképzettség. Ez lenne a káderplafon? Amennyiben igen, akkor ezt a plafont mindenki maga alakítja ki. A plafont nem határozza meg a párttagság, sem pedig valamelyik szociális csoporthoz való tartozás. Az önrealizáció határát minden állampolgár saját munkájával alakítja ki. Munkánkkal fejezzük ki politikai és szaktudásunkat, tapasztalatainkat, jellembeli tulajdonságainkat, felelősségünket, becsületességünket, őszinteségünket, szerénységünket, elvhűségünket és igényességünket. Természetesen egyes nagyon fontos állami funkciókkal a párt saját tagjait bízza meg. Amennyiben azonban a kinevezett elvtársak nem válnak be ezekben a funkciókban, leváltják őket. Plafon helyett nyitott ajtó Amint már megállapítottuk, a káderek kiválasztásakor nem lehet csupán a párttagságot figyelembe venni. A közelmúlt megmutatta, hogy egyes esetekben milyen helytelenül érvényesítették ezt a szempontot. Sok volt párttag nem tölthette be a várakozásnak megfelelően a rábízott funkciót. Voltak azonban olyan pártonkívüliek, akik ebben a bonyolult időszakban higgadtak maradtak és szilárdan kitartottak elveik mellett. Ha újból az nézet uralkodna, hogy csak a pártigazolvány teszi lehetővé a fényes pályafutást, akkor a párt nem tudna védekezni az elvtelen emberek áradata elől, akik képességeik és szorgalmuk helyett jobban bíznának a pártigazolványban. Ismerünk több olyan esetet, amikor a felelős funkcióval megbízott személyeket nem sokkal kinevezésük után felvették a pártba. Ezek az esetek azt a látszatot keltik, hogy egyes funkciók a párttagságtól függnek. A valóságban ez nincs így. Természetes, hogy a pártszervezetek érdeklődnek az olyan emberek iránt, akik politikailag és szakszempontból is fejlettek és felajánlják nekik a tagságot. Ezek az esetek sem jelentik azonban a káderplafont. Inkább ellenkezőleg. Megnyitjuk az ajtót az olyan emberek előtt, akik megérdemlik, hogy felelős posztot töltsenek be. Az állam, a társadalmi szervezetek és a párt választott szerveinek minden szintjén vissza kell tükröződnie társadalmunk osztályösszetételének. Ez azt jelenti, hogy még több munkásnak és parasztnak kellene részt vennie a pártéletben és a közügyekben. Igényes próbatétel Az elmúlt két év a politikai, a gazdasági és az állami funkcionáriusok, valamint a vezető dolgozók politikai és szakképzettségének próbája volt. Sok párttag és pártonkívüli nem tudott helytállni. Magatartásuk gyakran ellentétben állt szocialista államunk politikai és ideológiai elveivel, a párt programjával és alapszabályzatával. Csalódást okoztak, s ezért viselniük kell a következményeket. Csak olyan posztot tölthetnek be, melyre képességeik és ismereteik feljogosítják őket. Az emberek gyakran megütköznek azon, hogyan lehetséges, hogy sok művelt, főiskolát végzett szakember nem tudott helyesen orientálódni szocialista rendszerünk, politikánk és gazdaságunk alapvető kérdéseiben. Nem helyes az a nézet, hogy mindenkinek, aki az elmúlt bonyolult években a legkisebb hibát is elkövette, munkásként kell dolgoznia. Ez nem helyes állásfoglalás, még akkor sem, ha hirdetőiket becsületes szándék és személyes tapasztalataik vezéríik. A társadalom több százezer koronát fordít egy-egy mérnök, közgazdász vagy orvos kitanítására. A vezető dolgozó több évtizeden keresztül gyűjti tapasztalatait. Egy szocialista állam sem engedheti meg, hogy