Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-08 / 291. szám, kedd

HARC A JOBBOLDAL ELLEN, KÜZDELEM A PARTEGYSÉGÉRT Drahomír Kolcier, a CSKP Központi Bizottsága cseh irodá­jának tagja, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság elnöke in­terjút adott a Nová svobodának a pártmunka időszerű kérdései­ről. Az alábbiakban tájékoztat­juk olvasóinkat a közérdekű kérdésekre adott válaszairól. Kolder elvtárs az első kérdés­re válaszolva megemlítette, hogy a párt megtisztítása meg­teremti az alapfeltételeket az eszmei és a cselekvési egység­hez. A pártszervek és az egész párt megtisztult, minden kom­munista a Központi Bizottság levele alapján megismerkedett a párt politikájának alapkérdé­seivel. Ezek a tények feltétele­zik a párt eszmei és akcióegy­ségét. Sok kérdéssel azonban mi;g részletesebben kell foglal­koznunk. így például rá kell mutálnunk, ml okozta, hogy az 1968 előtt összegyűlt problémá­kat nem oldották meg, miért volt szükségszerű 1968 január­ja. A beszélgetések tapasztalata azt mutatja, hogy még mélyeb­ben rá kell világítanunk az el­lenforradalom fellépésének megnyilvánulásaira, hogy min­denki lássa, a szövetséges csa­patok bevonulása volt az egye­düli lehetőség, ez akadályozta meg Csehszlovákiában a polgár­háború kitörését. Más lehetőség nem volt, mivel az egészséges erők nem voltak úgy megszer­vezve, hogy saját erejükből fel iudtak volna lépni az ellenfor­radalom ellen. • Továbbra is leyfontosabb feladatunk a fobboidal elleni harc. A pártszerveknek most milyen problémákra kell össz­pontosítaniuk figyelmüket, ho­gyan és hol nyilvánul meg leg­fobban a jobboldal hatása? Ügy gondolom, elsősorban fel kell mérnünk az elmúlt idősza­kot, le kell vonnunk a tanulsá­got, hogy ne álljunk meg a fél­úton. Emlékszem az SZKP XX. kongresszusa utáni évekre, ami­kor először hallattak magukról az opportunista és a revizionis­ta erők. A párt ekkor megoldot­ta ugyan a helyzetet, de nem Végérvényesen. A dogmatizmus elleni harc leple alatt már ebben az időben is támadták a lenini elveket, (átértek az osztályszempontok­iól, a marxista-leninista elvek­től, és szociáldemokrata elveket propagáltak. Ezzel előkészítet­ték a talajt ahhoz a revizionis­ta platformhoz, amellyel a re­vizionista erők 1968-ban fellép­tek. Az alapvető hibát abban lá­tom, hogy pártvezetőségünk nem tudott különbséget tenni a fogyatékosságok jogos bírálata és a jobboldali kispolgári dema­gógia között. A pártvezetőség nem teljesítette a párt eszmei egységéért folytatott elvhö küz­delem feladatát. Részmegoldá­sokkal elégedtünk meg. Az op­portunista és a revizionista erők ezt kihasználták és egy ideig nem hallattak magukról. A kellő pillanatra vártak, s akkor, amikor a párt egészsé­ges derékhada szükségesnek tartotta az összegyűlt problémák megoldását, kihasználták a ve­zetőség gyengeségét és táma­dásba lendültek. A jobboldal nem egycsapásra vette kezébe 1970. XII. 8. Százéves a kassai gázgyár A Szlovák Gázgyárak kassai üzemének dolgozói a napokban ünnepelték üzemük 100 éves fennállását. Az eltelt évszázad alatt a kassai gázgyár sokszor cserélt gazdát, míg 1920-ban a városi szervek vették birtokuk­ba. Az utcákról már eltűntek a hagyományos gázlámpák, de annál nagyobb szolgálatot tesz a gáz a kassai üzemekben s a számbelileg megnövekedett ház­tartásokban. A gáz iránti igény annyira megnövekedett, hogy 1964-ben Emiske község mellett, Kassa közelében felépítették ha­zánk legmodernebbül felszerelt új gázgyárát. Jelenleg hét nagy­fogyasztót, löbb mint 34 ezer kisfogyasztót látnak el az itt termelt gázzal és több mint hét­ezer fogyasztót földgázzal... H tömegtájékoztatási eszközö­ket, a különféle tudományos in­tézményeket, már több éven ke­resztül kiépítette pozícióit, hogy érvényesíthesse politikai és ideológiai hatását. A gyenge pártvezetőség nem tudta leleplezni ezeket az erő­ket a munkásosztály előtt. Az összegyűlt problémák és válság­jelek tovább mélyültek. Ma, amikor megtisztítottuk a pártot, szervezetileg különvál­tunk a jobboldaltól, nagyon té­vednénk, ha úgy gondolnánk, hogy ezzel az ügy lezárult. Alapvető feladatunk, hogy ideo­lógiai és politikai küzdelmet folytassunk a jobboldali ideoló­gia hatása ellen. Ennek az ideo­lógiának hazai viszonylatban és külföldön is megvan a szociális alapja. Nyugaton hatalmas eszközöket fordítanak a burzsoá propaganda terjesztésére, fgy tehát alapvető feladatunk, hogy ideológiai eszközökkel harcol­junk a revizionizmus és a jobb­oldali opportunizmus ellen. Egy­úttal nagy hangsúlyt kell fek­tetnünk az ideológiai munkára, mivel a beszélgetések megmu­tatták, milyen sok a fogyaté­kosság ezen a téren. A harc módszerei megváltoznak • ügyes becsületes elvtársak, akik elégedetlenek az átigazo­lások esetleges kisebb fogyaté­kosságai miatt, azokat a mun­kamódszereket akarják alkal­mazni, melyek 1968 ban én 1969­ben voltak szükségesek, s ezzel bizalmatlanságukat fejezik ki a pártszervek iránt. Igen, egyes helyeken még mindig azokat a módszereket al­kalmazzák, melyek f968-ban és 1969-ben a pártvezetőség jobb­oldali szárnya elleni harcban szükségesek voltak. 1968 au­gusztusa óta a jobboldali erő* megszilárdították pozícióikat, s a pártszervekben az egészséges erők kisebbségben voltak. A párt egészséges derékhada ki­használta n politikai küzdelem minden formáját. így alakult meg a Zprávy szerkesztősége. Ennek az újságnak a segítségé­vel tájékoztatták és segítették azokat az elvtársakat, a'kik a pártszervekben kisebbségben voltak. Nélküle nem lett voina sikeres a CSKP jobboldali szár­nya elleni harc. A pártszervek vezetősége is a jobboldal kezé­ben volt. Így természetes, hogý a CSSZBSZ szervezeteit is ki­használtuk a jobboldal elleni harcra ott, ahol a CSSZBSZ tag­jai hűek maradtak a csehszlo­vák—sz.ovjet barátsághoz. Har­cunk sikeres volt, 1969 áprilisá­ban változások történtek a Köz­ponti Bizottság vezetőségében. Egyesek folytatni akarják ezeket a munkamódszereket, habár erre nincsen okuk. Le szeretnénk szögezni, hogy akik még ma is ezeket a módszere­ket használják, azok ártanak ügyünknek. Az ilyen módszerek alkalmazását anarchizmus és avanturizmus megnyilvánulásé­nak kell minősítenünk. Ma már nem úgy kell harcolnunk a marxista—leninista irányvonal megvalósításáért, mint tegnap. Természetesen nézeteltérésekre ma is sor kerülhet. Mindenki­nek jogában áll, hogy nézeteit megismertesse a pártbizottság­gal, vagy a felsőbb pártszervek­kel. Azért beszélek erről a problémáról, mivel jobboldali erők ki akarják használni né­zeteltéréseinket. A párt alap­szabályzatának esetleges meg­sértésénél lenini módszerekkel kell a kérdést megoldanunk. Ha nem elegendő a személyes fi­gyelmeztetés, az ügyet az ille­tékes pártszervnek vagy az egész kollektívának kell megvi­tatnia, és ha ez sem segít, tu­datosítanunk kell, hogy az alap­szabályzat megtartása mindenki számára egyformán kötelező. Üjitsuk fel az elvtársi kapcsolatokat • Az átigazolás után foko­zott gondot kell fordítanunk az elvtársi kapcsolatok kialakítá­sára. Meg kell teremtenünk a Jeltételeket az elvtársi viták­hoz. Helytelen, ha „baloldal ŕ­aknak nevezzük azokat, akik ki­fogásolják egyes párttagok te­vékenységét, és ellenkezőleg Jobboldali"-aknak azokat, akik pozitívan nyilatkoztak azok fel lebbezéséről, akik tiltakoztak a ráfuk kiszabott pártbüntetés el­tén. Nagy hibát követnénk el, ha elhallgattatnánk a párton belül kifejlett nézeteket. A funkcio­náriusoknak meg kell teremte­niük az egyes pártszervekben a szabad véleménycsere feltéte­leit. Amint azonban döntés szü­letik, ez mindenki számára kö telező. Ellenkező esetben párt­életünk formálissá válna. Tapasztalatainkból tudjuk, hogy az egyes esetek megoldá sának halogatása, az egyes problémák helytelen megítélése és a pártmunka hibás módsze­rei különféle radikális hangula­tokat keltenek. Amennyiben ki­elégítetlen személyes ambíciók­ról van szó, ez helytelen. Ter­mészetesen nem általánosítha­tunk, és azokat, akik bírálnak, nézeteik elemzése nélkül nem szabad megbélyegeznünk. Ki kell állnunk azok mellett az elvtársak mellett, akik ugyan hibát követtek el a jobboldali opportunizmus elleni harcban, de idejében kijózanodtak és marxista—leninista politikát folytattak. A legbántóbb az, amikor olyan elvtársakkal ta­lálkozom, akik hallgattak akkor, amikor harcolniuk kellett volna, ma viszont azok felett akarnak bíráskodni, akik harcoltak, ha nem is minden esetben sikere sen. A kommunista mozgalom bal­oldali mozgalom, de a „balolda li"-ság szektás megnyilvánulás. Hogy a szektásság milyen ve­sgélyes, azt saját tapasztala­tainkból tudjuk. A szektásság veszélye nem a legfőbb veszély, de nem vagyunk vele szemben tmmunisok. Lenin többek között azért nevezte gyermekbetegség­nek a baloldaliságot, meri gyó­gyítható. Egyforma jogok, egyforma kötelességek • Helyenként felvetődhet a kérdés, vajon helyes-e, hogy azonos jogaik legyenek azok­nak, akik 1968-ban nem inog­tak meg és azoknak, akik pél­dául megingásukért pártbünte­tést kaptak. Ehhez á kérdéshez elsősorban azoknak kell hozzá­szólniuk, akik becsületesen helytálltuk. Ha visszatérünk a normális pártmunkához, akkor természe­tes, hogy a párttagok jogai és kötelességei egyformák. Azok, akik az augusztus előtti bonyo­lult politikai helyzetben látták, milyen veszély fenyegeti Cseh­szlovákiát és becsülettel helyt­álltak, habár egyes esetekben nem tudtak megbirkózni a kö­rülmények által megszabott fel­adatokkal, kommunista köte lességüknek tettek eleget. Miért mondom azt, hogy becsületesen helytálltak, ha néha nem is tudtak megbirkózni a körülmé­nyek által megszabott felada­tokkal? Azért, mert egyetértek Husák elvtárssal, hogy nincse­nek „teljesen tiszta" emberek. Teljesen tiszták csak azok le­hetnek, akik nagy távolságból figyelték a politikai küzdelmet. Fontos, hogy mindenki tisztáz­za magában, milyen hibákat kö­vetett el és mi ebből a tanul­ság. Azoknak az elvtársaknak, akik a nehéz időszakban helyt­álltak, a párt megtisztítása után is példaképül kell szolgálniuk. Ogy gondolom, kevesen vannak, akik becsületes helytállásukért privilégiumokat követelnek. Ha ezt valaki mégis megteszi, na­gyon helytelenül csel&kszik. A pártnak mindig bizonyos kritériumai voltak a kádermun­kában, de ezek egészen mások, mint a privilégiumok. A párt fő kritériuma mindig a politikai fejlettség, a szaktu­dás, a szervezőképesség és a jellembeli tulajdonságok voltak. Az elmúlt évek megmutatták, mit eredményez az, ha figyel­men kívül hagyjuk a jellembeli tulajdonságokat. Ezért fontos feladatunk a kommunista er­kölcs megszilárdítása, mivel enélkül nem nyerhetjük meg a fiatal nemzedéket. t-ri # Uj városrész születik „A természetes környezet ott szerepel a mai urbanizmus »törvénytábláinak« egyikén a következő háromságban: tiszta levegő, napfény és zöld környezet." L A három követélmény közül kettő a természet ajándéka, a zöldövezetet pedig majd szor­gos emberi kezek alakítják ki Bratislava új lakónegyedében „Kútikyn". >j. Emil Hu m ay, a Károlyfa­lu—Dévény-i Nemzeti Bizottság titkára irodája ablakából mu­tatja az őszi napfényben ragyo­gó hatalmas, korszerű lakóhá­zakat és a házak mögött húzó­dó, szemet gyönyörködtető dombok türemlő vonulatát. — 1968-ban kezdték meg a negyed építését és ma a lako­sok száma már meghaladja a 15 ezret. Ez városunk legfiatalabb negyede, nemcsak azért, mert a falai, hanem mert lakosai is nagyon fiatalok. Szlovákia kü­lönböző részeiről jöttek, falvak­ból és városokból és bizony szép számmal akadnak köztük olyanok is, akik nehezen szok­ják meg egy ilyen nagyvárosi konglemerátum kollektív élet­formáját. Természetesen az anyagi és erkölcsi környezet kialakítását jelentősen fékezik a hiányos­ságok. Két kilencéves iskolánk van, de szükségünk lenne álta­lános és a szakközépiskolára is, mert bár a közlekedés na­gyon jó, de a napi utazgatás sok hasznos időt rabol el gyer­mekeinktől. Még ennél is na­gyobb szükség van bölcsődékre .és óvodákra, mert a két bölcső­de és két óvoda nem elég, jelen­leg 400 csecsemő és 400 óvodás­korú gyermeket nem tudunk el­helyezni. Mit tehetnek a szü­lők? Akiknek sikerült valame­lyik városi óvodában helyet szerezni, naponta korán reggel viszik be a kis embereket a vá­rosba, vagy sikerült — jó pén­zért — valami nénit alkalmaz­ni, aki vigyáz a gyermekekre, amíg a szülők dolgoznak, vagy pedig az édesanya kénytelen otthon maradni, s nem kapcso­lódhat be a termelő munkába. Az üzlethálózat sem kielégí­tőd A második önkiszolgálót át­menetileg a Kultúrházban he­lyeztük el, a zöldség- és húsbol­tol pedig a hőelosztó állomás helyiségeiben. Nyilvánvaló, hogy egy egyre fejlődő város­negyed ellátása nem oldható meg provizóriumokkal. Sajnos ezekkel a hiányossá­gokkal szinte minden lakóne­gyed születésénél találkozunk. A jelek szerint a tervező és ki­vitelező szervezetek még ma sem teljesítik maradéktalanul a komplex lakásépítésből eredő feladatokat, holott a párt és a kormány határozatai és rendele­tei éppen azt hangsúlyozzák, hogy a lakásépítésnek nemcsak mennyiségi, hanem minőségi mutatói is vannak. Az új negyedben egyre több személyautó parkol — az épü­lő, vagy már felépült kiváló be­tonutakon, ezért a gyalogjárók kénytelenek a vendégmaraszta­ló sarat dagasztani, amit sem­miféle lábtörlő nem tud letisz­títani a cipőről, tehát ilyen nyúlós, esős, téli időszakban Kútikyn nemcsak a lépcsőházak sárosak, hanem a lakásokat dí­szítő szőnyegek is. Dehát mindez egy most szüle­tő lakónegyed gyermekbetegsé­ge, objektív nehézség. Bizonyos, hogy 1975-ben, amikor az építők befejezik munkájukat, az új vá­rosrész 30 000 lakosa a város egyik legkorszerűbben épített és felszerelt részét vallhatja ott­honának. Vannak azonban szubjektív nehézségek is! A korszerű élet­hez nemcsak korszerű lakás kell, hanem korszerű magatar­tás is! A környezet kialakítása, a szocialista tulajdon védelme nemcsak a nemzeti bizottságok kötelessége, hanem elsősorban azoké, akik ebben az új ne­gyedben kaptak otthont. Az em­ber nemcsak a saját lakásának falai között lakik, hanem egy városban, egy városkerületben, egy negyedben, egy lakótelepen, tehát nemcsak azt védi, fejlesz­ti, ápolja, szépíti, amit saját la­kásának falai határolnak, ha­nem gondoskodása, szeretete kiterjed az egész várósra. av. egész városkerületre és első­, sorban „szűkebb pátriájára", a lakótelepre. Bratislava legré­gibb városkörzetében, az Óvá­rosban van egy régi egészsé­ges lokálpatriotizmus, ami a körzet lakosságának sajátja és ugyanilyen, vagy talán még in­dokoltan magasabb hőfokú lo­kálpatriotizmus szépíthetné, még a jelenlegi nehéz körülmé­nyek között ls, városunk legfia­talabb negyedét. A nemzeti bizottság valóban mindent elkövet azért, hogy a gondjaira bízott negyed kiérde­melje a „legkorszerűbb" jel­zőt, de rendkívül összetett, sok­felé ágazó feladatait csak a ne­gyed lakosainak segítségével teljesítheti és kissé lehangoló, hogy azok, akik többnyire rosse lakásviszonyok korlátai közül szabadultak ki és jutottak új, modern fészekhez ez ideig ínég semmivel sem járultak hozzá a már említett „tágabb" életkör­nyezet szépítéséhez. A társadalmi kezdeményezés­re kiváló alkalom pártunk fenn­állásának 50. évfordulója és re­méljük, hogy a város- és köz­ségfejlesztési versenybe, az élet­környezet szépítésébe a kútikyi cement-üveg paloták lakói is bekapcsolódnak és bebizonyít­ják, hogy nemcsak a falak fia­talok, nemcsak a lakók fiatalok, hanem a lelkesedésük is fiatal és tettekkel járulnak hozzá a közös műhöz — hazánk, váro­sunk, otthonunk szépítéséhez! . PÉTERFI GYULA MIÉRT KESZTYŰS KÉZZEL? Az elmúlt évben csupán Sxlo vákia fővárosában 1100 antút lop­tak el. Az idén sem kedvezőbb a helyzet. Az év kilenc hónapja alatt Szlovákiában 1504 antúlopás történt, ebből Bratlslavában 459. Érdekes képet kapunk ha be lelapozunk az autótolvajok bíró­sági tárgyalásainak anyagába. An­nak ellenére, hogy a visszaeső autótolvajokat 5 évi szabadság vesztéssel lehel sújtani, gyakran csak feltételes bUntetést kap nak. Igaz, hogy legtöbb esetben, kiskorú bűnözőkről van szó, de ha csökkenteni akarjuk az autó­lopások számát, akkor szigorú büntetésekre van szükség. Példa ként hozhatjuk fel az A. Micha lik és két társa által elkövetett autólopást. Az épülő új dunai hídtól ellopták a legnagyobb au­tódarut. Ok is kocsikázni akartak. A bergi határátjáró sorompójának hajtottak, mégpedig azzal a cél­lal, hogy azt áttörve a határ má­sik oldalára jussanak. Tettük nem sikerült. Az anyagi kár 9000 ko­rona. Az első fokú bírósági tár­gyaláson feltételes büntetéseket kaptak. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett. Sorolhatjuk a többi esetet, hisz van belőlük éppen elég. Érdemes még megemlíteni J. Csóka öttagú csoportját, akik a bratislavai Dukla utcában egy személygépko­csit loptak el, s ezzel Nové Ko­šariskába mentek, ott betörtek az Üzletbe és 4600 korona értékű árut vittek magukkal. Brattslavá­ba visszatérve karambolozlak, s az fgy keletkezett anyagi kár' 32 ezer koronát tesz kl. A csoport két lagja ezután a Mier mozi elölt feltört egy másik személygépko­csit és több értékes tárgyat, köz­tük egy tranzisztoros magneto font lopott el. A növekvő gépkocsilopásoknak több oka van. Ezek egyike, hogy a garázshiány következtében a gépkocsik az utcákon éjszakáz nak. Több autótulajdonos éjsza­kánként kétszer háromszor is ki­néz az ablakon, hogy megvan-e még a gépkocsija. Ezt pedig nem lehet a legjobb éjszakai pihenés­nek nevezni. Az ilyen ember más nap fáradtan, idegesen érkezik munkahelyére. A további ok. hogy még mindig nem sikerült olyan biztonsági zárat előállítani, amely lehetetlenné tenné azt, hogy ide­gen személy a gépkocsit el tud­ja indítani. Az autólopások elleni harc nem lehet csupán a közbiz­tonsági szervek feladata, hanem az egész társadalomé. Néhány szóval említést kell még tenni arról, hogy a szülők is job­ban meggondolhatnák tetteiket. Sok esetben ngyanis maguk ta­nítják meg gyermekeiket a kocsi­vezetésre. Lehet, hogy ezzel az állítással sokan nem értenek egyet. Akárhogy is van a dolog, szigorúbb szülői fegyelemre és nagyobb felügyetletr'e van szük­ség. Végre valahára oda kell hat­ni, hogy a bíróságok szigorúan éljenek a törvény adta lehető­ségekkel. A kiskorú gyerek cse­lekedeteiért a szülők a felelősek, és az éltalnk okozott károkat te nekik knll megtéríteniük.

Next

/
Thumbnails
Contents