Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-08 / 291. szám, kedd

•••••••••••BöaaD -OJ FILMEKo c _ ••••••••••••• VALÉRIA ÉS A CSODÁK HETE (cseh) Jaromil Jireš harmadik játékfilmje a barrandovi filmstúdió egyik legújabb produkciója. A rendezőt — előző két alkotása alapján — realistaként Ismerhettük meg, most viszont újszerű, merészebb eszközökhöz folyamodik. A rendezés eddig általa használt skáláját elsősorban az alkotó kollektíva hatványozottabb foglalkoztatásával gazdagítja. Jireš kissé rendhagyóvá válik azáltal, hogy a film szereplőit teljesen beolvasztja a történésbe — a színészek végig a háttérben maradnak, sodródnak a zsúfolt eseményekben. A rendező éppen ezért az alkotótársak kulcsszerepét igyekszik hangsúlyozni. Elsősorban az operatőr, Ján Cufík munkája figyelemre méltó. Színes felvételei a film — és maga a történés szerves részévé válnak. Élénk, bizarr színeket használ, a különös, álombeli eseményeket pompásan tudja érzékeltetni, ezáltal plasztikussá teszi azokat. A képbeállítások, a látószögek is mély, komoly alkotót, vérbeli operatőrt mutatnak, színei, képváltásai hosszú ideig bennünk vibrálnak. Jelentős szerephez jutott a zeneszerző, Ján Klusák is. Az említett alkotócsoport így törvényszerűen föléje emelkedik a színészgárdának, hiszen a bonyolult cselekvést csak így ÍTÉLET tudták plasztikussá alakítani, keretbe fogni. A történés paradox helyzet, éppen ezért veszélyeket rejtegető. A cselekményt lényegében így foglalhatnánk össze: egy serdülő kislány a történést álomban vagy még inkább az álmot történésben éli át. És ezen belül válnak az események rendkívül bonyolulttá és zsúfolttá. A gyermek belső világa lázas keresés; ismeretlen, titokzatos dolgokba ütközik, amit a rendező néha szürreális világba emel. A kislány a hosszú sodródásban sorra felfedi az élet titkait, melyeket finom horror sző át, úgy is mondhatnánk, lírai rémképek övezik őket. A film szuggesztív, művészien koncentrált jelenetei találóak. Ismerős képeket láthatunk, melyek jelen voltak valamenynyiünk gyerekkorában, rejtve, elfojtottan. A megoldások néhol talán már ismertek, hagyományosak, de a filmben túlsúlyban van az újszerű, eredeti látásmód, az eseményváltások különös, egyéni alkalmazása. A rendezőnek sikerül nyugtalanná tenni és gondolkodóba ejteni a nézőt, ami bizonyára a filmművészet és minden művészet elsődleges szerepe. KULCSÁR FERENC (magyar—szlovák—román) Csoóri Sándor (a forgatóköny.v Írója) és Kósa Ferenc rendező filmjének méltatásánál véleményem szerint föl kell idézni az blkotás létrejöttének előzményeit, mert ezek a tények befolyásolták stílusát, némely esetben pedig a tartalmát is. A forgatókönyv először irodalmi folyóiratban látott napvilágot, s már ekkor nagy vitát kavart föl sajátos hangvételével, sokak számára szokatlan történelemszemléletével, s ebből eredő érveivel. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szerzők a film realizálásánál is — nemcsak anyagi meggondolásokból — három közép-európai filmstúdió összefogását szorgalmazták. Időbe telt, mlg ezt a tervüket sikerült megvalósítani, s ezt mindenképpen pozitívan kell értékelni, mert internacionalista szellemben fogant filmet hoztak létre. A film történelmet — a Dózsaféle parasztlázadást — idéz föl, ám mégsem tarthatjuk történelmi alkotásnak. Egy konkrét esemény tényeinek és hatásának részben szubjektív felvázolásával, olykor a naturalizmus határát súroló képsoraival a cselekvés tudatosságáról, illetve ellenpólusként a tett ösztönösségének problémáiról vall a film. A szerzők Jól látják, hogy Dózsa nem az izzó vastrónon lett hőssé, hanem akkor, amikor vállalta szerepét, a keresztes hadak fővezéri tisztjét ott tudta hagyni, s az ösztönösen lázadó parasztság élére állt. Itt kezdődnek tulajdonképpen a dilemmák: Dózsa, de a film buktatói is. A lázadást visszaidéző képsorok meglehetősen kuszák, kevés olyan objektív ténnyel ismertetnek meg, melyek szubjektív gondolatok hordozói lehetnek. A történelem e részének tényeit nem ismerő néző értetlenül szemléli a filmet. Az ábrázolás szubjektivizmusa, s ezáltal a gondolatok elvontsága miatt a szerzőknek a mozilátogatók másik részével sem sikerült az eredeti szándék szerint párbeszédre ösztökélő termékeny kapcsolatot kialakítani. A nézőt — beleértve a kritikusi szemüvegen keresztül szemlélőket is — Így csupán néhány balladai szépségű jelenet, s emlékezetes képsor ragadja meg, amelyben Sára Sándor operatőr s a segédrendezők is komoly érdemet szereztek. A film szerepiői közül Bessenyei Ferenc Dózsája elsőrangú alakítás. Bessenyei előző szerepformálásaival ellentétben a mozgalmas jelenetek mellett az „intellektuális" részeknél is otthonosan mozog. Major Tamás Werbőczyje valósággal testreszabott figura. A színész sajátos játékstílusának erényeit csillogtatta meg. A többi többszáz szereplő közül az eddig még moziban sem lévő erdélyi asszony, Kiss Sára (Dózsa édesanyja) és George Mottoi (diák) arca maradt meg leginkább emlékezetemben. —y—f annien Holt :.zon a címe annak a szovjet kémtörténetnek, melyet Szavva Kulis rendezett. A filmben egy volt német háborús bűnös újabb fondorlataival pszichológiai fegyverkezésre készül, mesterkedéseire azonban fényt derítenek ...Az Izgalmakkal és váratlan fordulatokkal telitett film egyes részel a valóságra épülnek, a legendáshírű szovjet felderítők sorsát idézik. A film egyik legfőbb erénye a színészi alakítás. A főhőst alakító Donatasz Banionisz litván színész játéka figyelmet érdemlő, a tőle megszokott teljesítményt nyújtja. A felvételen: a film egyik Jelenete. Csillagászat A PULZÁROK REJTÉLY k Néhány évvel ezelőtt rendkívül szabályosan ismétlődő jelzésekre íigy,°ltek fel a tudósok az ég bolt kaotikus sugárözönében. A jelek oly szabályosan ismétlődtek, hogy a kutatók kezdetben arra gondoltak: talán valamilyen ismeretlen civilizáció értelmes üzenetei. Azóta több tucatnyi ilyen lüktető égi objektumot — pulzárt — fedeztek fel a különböző országok kutatói, s kétségtelenül' bebizonyosodott, hogy szabályosan változó rádiósugárzásuk a természet műve, s nem értelmes lényeké. Mai elképzeléseink szerint a pulzárok rendkívül masszív neutroncsillagok. Tömegük eléri a mi Napunkét, átmérőjük azonban csak mintegy tíz kilométer. Mindebből következik, hogy fajsúlyuk elképesztően nagy: köbcentiméterenként több millió tonna. Az ilyen óriási súlyú, de kis átmérőjű test gyorsan foroghat tengelye körül, és forgási sebességét nagy pontossággal megtarthatja. Ha pedig a csillag valamelyik részéből vékony rádiőhullámny.aláb indul ki, ezt egy-egy fordulat alatt csak egy alkalommal lehet észlelni a Földről, akárcsak a hajókról a világítótornyok forgó fényforrásának hullámnyalábját. A neutroncsillagok létezését már három évtizeddel ezelőtt megjósolta elméleti alapon Lev Landau szovjet fizikus. Megfigyelésekkel azonban nem sikerült igazolni az elméleti feltevést, mert a neutroncsillagok ugyan forróbbak, mint a mi Napunk, de kis átmérőjük következtében a legnagyobb csillagászati távcsövekkel is nehezen fedezhetők fel. És arra sem volt módszer, hogy a neutroncsillagokat megkülönböztethessék a közönséges halvány csillagoktól. A pulzárok felfedezésével megváltozott a helyzet.' Miután már rádiócsillagászati módszerekkel meghatározták a pulzár helyét, erre a térségre optikai távcsövet is ráirányozhattak, hogy ezen a módon felderítsék: vajon a látható objektum fényének ingadozása megegyezik-e a rádiósugárzás periodikus változásaival. Az első optikai pulzálnak egy piciny csillagocska bizonyult a Rák-köd központjában — annak a szupernóva-robbanásnak a maradványában, amelyet kínai csillagászok figyeltek meg 1054ben. Ez a felfedezés azért érdekes, mert elméleti megfontolások szerint a neutroncsillagok csak a szupernóvák belső részének maradványaként képzelhetők el. Nem sokkal később második optikai pulzárt is sikerült felfedezni, ugyancsak egy szupernóva maradványában, a Vela-X rádiósugár-forrásban. Ez a pulzár az RSR 0833-45 jelzést kapta. Hanem ezzel a pulzárral kapcsolatban olyan meglepetés érte a tudósokat, amilyen csak a krimikben fordul elő. Tudnivaló ehhez, hogy az eddig felfedezett mintegy 40 pulzár esetében a lüktetést periódus meghosszabbodását észlelték a kutatók, ami nyilvánvalóan a neutroncsillag forgásának lelassulására vezethető vissza. A lassulást persze aligha lehetne mérni közönséges órával. Huszonnégy óra alatt csak egymilliárd másodpercnyi lehet az eltérés, s pontosan tízmillió év kell ahhoz, hogy a lassulás elérje az 1 másodpercet. Ezt a lassulást egyébként a csillagközi anyag fékező hatása idézi elő. A Vela-X pulzárt két tudóscsoport tartotta ellenőrzés alatt: a kaliforniai technológiai intézet és az ausztráliai rádiófizikai intézet egy-egy csoportja. Különböző okok miatt azonban mindkét csoport a múlt év elején abbahagyta a megfigyeléseket. Éppen ezt az időszakot használta fel a Vela-X, hogy különös dolgot műveljen: egyszerre százmilliárd másodperccel megváltoztatta periódusát. Hogyan történhetett ez? Egyelőre senki sem tud rá válaszolni. Azt sem tudják, néhány nap alatt ment-e végbe a lassulás, vagy másodpercek alatt. Vajon törvényszerűek-e az ilyen ugrásszerű változások, vagy a véletlen művei? A Vela-X hallgat, sőt minden nyomot eltüntetett. Az ilyen változás azt jelentheti, hogy a neutroncsillag sugara 1—2 centiméterrel megváltozhatott^ a csillag anyaga még jobban „összehúzódott', Felteszik, hogy az ilyen változás kezdetben viharos, s később fokozatosan lelassul. Ha elfogadjuk a feltevést, hogy a Vela-X pulzár kezdetben gyorsabban lassult, mint napjainkban, akkor kora nem 900 év, mint a Rák-ködé, hanem kereken tízezer év. Csakhogy annak a ködnek a kora, amelyben a Vela-X található, legalább 50—100 ezer év, márpedig a pulzár csak ugyanolyan idős lehet, mint a körülötte levő köd. Joszif Sklovszklj, a neves szovjet csillagász úgy látja áthidalhatónak ezt az ellentmondást, hogy a pulzárok életében is több fejlődési szakasz lehet. Ennek során több ugrásszerű változást élhetnek át, amelyek megváltoztatják forgási periódusukat. Nincs kizárva, hogy akár több ilyen ugrásszerű változáson mehetnek át a pulzárok. Akár minden évre eshet egy-egy ilyen ugrás. Ha a Vela-X pulzárt szigorú megfigyelés alatt tartják a következő években, nyilván fény derül változásainak törvényeire is. Gépipar KERÁMIA AZ AUTÓMOTORBAN Korunk gépkocsijainak meglehetősen sok a sebezhető pontjuk, Achilles-sarkuk. A különböző gépalkatrészeket üzem közben szélsőséges igénybevételek érik: hőhatások, súrlódás, ütések, rázkódások. Ezek a fizikai hatások koptatják, fárasztják, rongálják a különböző elemeket, amelyek előbb-utóbb felmondják a szolgálatot. Különösen szélsőséges hatásoknak van kitéve a motor. Alkatrészei magas üzemi hőmérsékleten működnek, a dugattyúk szakaszos mozgása jelentős súrlódással jár, a forgattyústengely működése is jelentős erőhatásokat ébreszt. A motorhengerben mozgő dugattyúk tömítésére közismerten nyersvasból készült gyűrűket használnak. E dugattyúgyürűk jó tömítő hatásától függ a kompresszió, a sűrítés a hengerekben, vagyis a motor jő működésének egyik legfontosabb feltétele. Sajnos, a nyersvasból kialakított dugattyúgyűrűk élettartama meglehetősen rövid. Gyorsan elkopnak, emiatt a gépkocsikat újra és újra a javítóműhelyekbe kell vinni. A Szovjetunió autóipari tudományos kutatóintézeteiben régóta keresik már a hagyományos dugattyúgyűrűk Jobb megoldásával való helyettesítésének lehetőségeit. Sok éves kutatómunkával sikerült olyan fémkeramikus dugattyúgyűrűket előállítani, amelyeknek lényegesen hosszabb az élettartamuk, mint a hagyományos szerkezeteké, és sokkal hőállóbbak ls. Az eddigi kísérleti eredmények adatai szerint a keramikus dugattyúgyürűk kétszer annyi ideig tartanak, mint a nyersvasból készültek, így alkalmazásukkal jelentős javítási kapacitást és költséget, továbbá pótalkatrészt lehet megtakarítani. De nemcsak ez az egyetlen előnyük az újfajta keramikus dugattyúgyűriíknek. Előállításuk is jóval egyszerűbb, a gyártásukhoz szükséges munkaráfordítás legalább 33 százalékkal kisebb. Készítésükhöz nincs szükség bonyolult öntőberendezésekre, s ez csökkenti a beruházási költségeket. A keramikus dugattyúgyűrű-gyártás legtöbb műveletét már sikerült automatizálni. A fémfelhasználás a kétharmadára csökken, s ennek megfelelően kisebb a gyártás közben keletkező fémhulladék is. A keramikus dugattyúgyürűk a különböző üzemi próbák során nagyszerűen megállták a helyüket. Sorozatgyártásukat már megkezdték a Mtcsurlnszk városában működő Lenin-művekben. Állattan „BESZÉLGETÉS" A HALAKKAL Néma mint a hal — mondjuk, s ez a szól ásmondás is azok közé tartozik, amelyeket a tudományos kutatás alaposan megcáfolt az utóbbi években, évtizedekben. Speciális berendezések segítségével sikerült már a mélytengerek számos lakójának hangjait hangszalagra venni. Ezekből a tudományos dokumentumokbői kiderült, hogy a csend világa korántsem csendes, a halak nagyon is beszédesek. Táplálkozás közben, veszély észlelésekor és sok más esetben különböző hangokat bocsátanak kl. E hangok Jellegzetességei alapján az ls meghatározható, milyen halfajta bocsátja ki a hangokat. A heringek ,fieszéde" például a madarak csicsergésére hasonlít, a delfineké pedig 32 hangból áll. A kutatók természetesen nem elégedtek meg a halak beszédének lehallgatásával, hanem megpróbálták utánozni is a halak beszédét. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Ultrahangos sugárzók segítségével, amelyek a fogási területen táplálkozási hívő hangokat bocsátottak ki, egész halrafokat sikerült beterelni a kivetett halászhálókba. Az ultrahangokat egyébként nemcsak csalogatásra, hanem a halrajok felkutatására ts felhasználják a tengeri 'halászatban. A levegővel telt halhólyagok ugyanis kitűnően visszaverik az ultrahangokat, s ennek alapján nagyszerűen behatárolhatók a halrajok. Szovjet kutatók arra ls Javaslatot dolgoztak kl, hogy megpróbálják a vastag Jégtakarón át behatárolni a halrajokat az ultrahangos keresO-berendezésekkel. Sokáig az volt a vélemény, hogy a vastag Jégrétegen át valő ultrahangos mérés nagy nehézségekkel jár. A szovjet feltalálók azonban bebizonyították, hogy ez az eljárás nagyon gyümölcsöző; nemcsak a halrajok, hanem még az egyes halak is behatárolhatók ultrahangokkal a vastag jégen keresztül. A Szovjetunió sok folyóján napjainkban már zárógátak állják a víz útját. Ezek az áthatolhatatlan akadályok lehetetlenné teszik számos értékes halfaj, közöttük a tok vándorlását is, amelyek íváskor sok ezer kilométeres utat tesznek meg. Ha akadályba ütköznek, visszatérnek és újra nekivágnak az útnak. Számos duzzasztó gátat már különleges hallifttel láttak el, hogy átsegítsék a mesterséges akadályokon az értékes halfajtákat. A vizsgálatok azonban kiderítették, hogy ezeket a különleges emelőket csupán a halak 10 százaléka használja. Hogyan lehetne segíteni a vándorútra induló halakon? Vajon nem lehetne megmutatni nekik a helyes utat? A megoldás útjait keresve, a tudományos kutatók az ultrahangok felhasználását javasolják erre a célra. A „párbeszédre" a gátba szerelt elektrodinamikus hangszórók útján kerülne sor a halakkal. Az ultrahangos berendezések szünet nélkül veszélyjelzéseket bocsátanának ki, s valósággal a halátjárőkba tuszkolnák a vizek lakóit. Az adások szövegét mérnököknek és lchtiolőgusoknak, halkutatőknak közösen kellene összeállítaniuk. Az adások egyszerre több „halnyelven" folynának, hogy minél több ívni Igyekvő halfajtát Igazíthassanak útba. A következő évek kísérletei során elválik, megvalősíthatő-e a gyakorlatban ls ez az érdekes elgondolás, (dfl