Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-08 / 291. szám, kedd

Megdöbbentő számok Sok csodálója van a Matranak A közelmúltban tartották meg Párizsban az autók hagyományos seregszemléjét a Versailles-i Kapu mellett levő Kiál lítási Parkban. Az autó már régóta a francia ember szívügye. Bár az autósztrádák hiánya nagy ne hézségeket okoz a közúti közlekedésben, az autó a franciák szenvedélyévé vált. Az 1970. évi autószalon is arról tanúskodik, hogy e járinű népszerűsége tetőpontjához ért. Az 1970. évi kiállítást a CITROEN-cég hatalmának visszatérése jellemzi. E cég két figyelemre méltó modellt mutat be: az egyik a Citroen S. M. 2670 köbcentiméteres Maseratí motorral rendelkezik. Ez a kocsi az új technika csodája, s azt bizonyítja, hogy első helyen a sebesség fokozása áll. De az ára is csodás: 46 000 frankba kerül (egy munkás négyévi bére). A Citroen által bemutatott másik kocsi a hat lóerős G. S., igen praktikus. Ez a gépkocsitípus a cég másodvirágzását jelentheti, ugyanis a Citroen az utóbbi 15 év alatt kis, két lóerős „D. S." kocsijainak babérjain nyugodott. RENAULT — Ez a cég nem szerepel újdonságokkal a kiállításon, de érdekes javításokkal mutatkozik be: a Renault T. S. néven forgalomba hozott kocsi a régi Renault—6, egy lóerővel megerősítve. Ezt a kocsit igen vásárolják és az újabb lóerő még csak hozzájárul népszerűségéhez. A R—12, amely break típusú ugyancsak jó ttton halad, és igen népszerű. PEUGEOT — A Peugeot 204es, 304-es éš 504-es típusok igen keresettek Franciaországban éppúgy, mint külföldön, fezeken ls látható néhány kisébb módosítás, de igazi újdonságról nem beszélhetünk. SIMCA—CHRYSLER — Különösen a Simca 1100-as típus érdemel figyelmet. Igen gyors, és érzékenyen reagál a gépkocsivezető minden mozdulatára. A hat lóerős gépkocsit sorában a legerősebb vetélytársa a Peugeot 204-esnek és főként a Renault—6-nak. Igen keresett típus a Sunbeam 1250-es és 1500-as is. A külföldiek Pillantsunk hamarjában végig a külföldi márkákon is. A VOLKSWAGEN egyre javítja „bogár" kocsijait. A FIAT bemutatja a 130-as típusú, luxus kivitelű, kényelmes és gyors nagy kocsit. Az AUTOBIANCHI A—112-es típusával „mini" gép- , kocsit mutat, amelynek nagy sikere lehet a nagyvárosi forgalomban. A FORD luxus kivitelű, Taunus 1600-val, a GENERAL MOTORS pedig sportvonalú öt férőhelyes kupékocsival, a La Mantával szerepel. A MOSZKVICS 412-es, amely hírnevet szerzett a London— Mexikó rallyen, sikerét erősségének és biztonságos voltának köszönheti. E kocsitípust népszerűsítő kampánnyal igyekeznek most bevezetni Franciaországban is. A ŠKODA 1100 kupét vonalai, erőssége és ára teszi figyelemre méltóvá. A hat lóerős kocsik közül a legolcsóbb: 10 990 frankba kerül. Sajnos, mint más külföldi márkánál itt is az eladást megnehezíti az, hogy hiányzik hozzá a szervízszolgálat. Néhány számadat Az autókiállításról adott rövid tudósításomat szeretném a gépkocsiipar néhány érdekes számadatával befejezni. 1970. január 1-én a francia gépkocsiállomány 13 millió 710 ezer gépkocsit számlált, az 1938. évi 2 millió 270 ezerrel szemben. 1969-ben összesen 2 millió 459 ezer gépkocsit gyártottak az 1968. évi 2 millió 75 ezerrel és az 1967. évi 2 millióval szemben. A francia háztartások 56 százaléka rendelkezik autóval. Ennek ellenére a francia gépkocsiállomány fejlődése csökken; 1969-ben a gépkocsik száma csak 5,8 százalékkal emelkedett, az 1967. évi ö,9 százalékos növekedéssel szemben. Míg a gépkocsigyártás két év alatt 25 százalékkal növekedett, a közvetlenül az autóiparban foglalkoztatott dolgozók jövedelme csak 14 százalékkal lett nagyobb. Igaz, hogy a technikai vívmányok fokozzák a termelékenységet, de ez nem minden. A munkást egyre job ban és jobban kizsákmányolják. A termelés üteme egyre gyorsabb: kilenc év alatt a termelékenység 1 munkásra és 1 évre számítva 7,87 gépkocsiról 11,65 gépkocsira emelkedett. És végül még egy utolsó számadat: tíz év alatt a gépkocsitulajdonosokat sújtó illetékek és adók báromszorosukra növekedtek. Ötödször vándorzászló A nagymihályi Malátagyár működésének hetedik évében 42 000 tonna sörúrpát dolgoz fel s ebből 32,5 ezer tonna malátát gyárt. A nyersanyagmenynyiség felét Kelet-Szlovákiából biztosítja, a többit elsősorban a nyugat-szlovákiai üzemektől vá súrolja. A Malátagyár termékeinek jelentős részét külföldre szállítja, a Szovjetunió, Románia, Kuba, NDK, Jugoszlávia részére. A jövő évben exportál malátát Venezuelába és más délamerikai országokba is. A gyár sikeresen teljesíti tervét, amit az is bizonyít, hogy az idén már másodszor, s fennállása óta ötödször nyerte el a vállalati vándorzászlót. A dolgozók vállalták az egészévi termelési tervidő 10 nappal való lerövidítését. Az év végéig terven felül előállítanak 1100 tonna malátát, s ebből ezer tonnáit exportálnak. . _ A miniszterhelyettes beszél... Gyermekkori emlékképek villannak fel képzeletemben. Vizek közelében nőttem fel. Hányszor néztem kora reggel és alkonyatkor a méltóságteljesen hömpölygő Dunát, a folyam felé siető, füves partokkal szegélyezett Vágót, a Nyitrát, a Zsitvátl A miniszterhelyettes beszél.. . Arcomat megérinti a vizek felől áradó hűs levegő. Tollam szorgalmasan fut a papíron. Jegyzetelek és egyszer csak hirtelen megdöbbenek: Szlovákiában évente 200—250 millió korona kárt okoznak azok az ipari üzemek, amelyek nem rendelkeznek szűrőberendezéssel és szennyezik a folyókat. 1953-tól valamennyi folyónk vizét jelentős mértékben károsítják. Az említett évben 850, és 1960-ban pedig már 1500 km-es szennyeződést mulatnak ki a statisztikák. Folyóinkba évente 700 millió köbméter szennyezett víz kerül, melynek csak egy harmadát sikerül tisztítani. A vízügyi szakemberek 850 szennyező gócot tartanak nyilván és ez a szóm csak az ipari üzemekre vonatkozik! Nem elhanyagolható ugyanis az a „vízszennyezés" sem, amely a mezőgazdasági üzemeket terheli! A miniszterhelyettes beszél . .. Szlovákiában 63 galvanizáló üzem évente 2,5 tonna ciamidot, 3 tonna krómtartalmú káros hulladékot és 3 tonna — ugyancsak a vizekre káros sót és savat ereszt a folyókba. Szlovákiában 34 meleg eljárással dolgozó fémnemesítő üzemből csak kettő semmisíti meg a vizet szennyező, káros anyagokat! Az egészségügyi intézetek nagy része nem szűri, illetve nem tisztítja az elhasznált és a folyókba eresztett szennyvizet. Hatvan húsfeldolgozó üzemből huszonnyolcnak nincs szűrőberendezése. Hiába is keresnénk enyhébb kifejezést, a lényeg úgyis ez maradna: iszonyatos az, amit a cellulózüzeinek művelnek. Egyetlen egynek sincs tisztítóberendezése. Az. ember hátán végigfut a hideg. Ennek fele se tréfa, mert nemcsak arról van szó, hogy egyre pusztul a folyók halállománya, hanem főleg arról, ha ez így megy tovább, maholnap a vízszennyezés az élet fenntartásához elengedhetetlenül szükséges és nélkülözhetlen ivóvizünket is veszélyezteti. A miniszterhelyettes beszél... A második világháború óta még egyetlen egy évben sem sikerült teljesíteni a szűrőberende zések építésére előírt munkatervet. A múlt évben például 54 berendezésnek kellett volna elkészülnie és az építők csak 16-ot adtak át. Az ipar fejlesztésével arányban nem történnek természetvédelmi intézkedések. Legtöbbet a Vág „szenved". Az embernek elmegy a kedve a jegyzetkészítéstől. A lassan, de biztosan pusztulásra ítélt, romantikus partok közt kanyargó vizekre gondol és keserűen nyel egyet, önkéntelenül is felmerül azonban a kérdés:- így kell ennek lennie? Egy-egy öj üzem átadásánál a kollaudációs bizottság sokszor szőrszálhasogató apróságokon „lovagol", ugyanakkor a szűrőberendezés kérdését mellőzi. Az iizemtervezők a termelés folyamatos és zavartalan menetét biztosító gyáregységek, magas kémények, ipari berendezések mellett miért nem számolnak szűrőberendezéssel is, amely nélkül nem lenne szabad átadni a gyárat?! Ha pedig terveztek ilyen berendezést s azt a gyárépítők nem realizálták, őket kell személyesen felelősségre vonni és pénzbüntetéssel sújtani! A Vízgazdasági Minisztériumban megrendezett sajtóértekezlet után egyik napilapunk szerkesztője találóan megjegyezte: „Intézkedések 5 perccel éjfél u*án!" Valamikor azonban el kell kezdeni. Még., ha éjfél utón 5 perccel is. Minden erőnk latba vetésével meuleui kell a menthetőt. A következő új ötéves tervben (1971^-75) meg kell gyorsítani az egyébként rendkívül munkaigényes szűrőberendezések építését, illetve felszerelését, én új üzemet nem szabad átadni olyan berendezések nélkül, amelyek nem védik a vlz és a levegő tisztaságát. Ha idejében átépítik a martini cellulózüzeinet, ha az 1968-ra ígért, de, még mindig épülőfélben levő hai^naneci üzem szűrőberendezése elkészül, ha felépül a ružouiberoki szennyvízderítő állomás, ha sikerül megfékezni azt a-felmérhetetlen nagy károkat okozó vízszennyezést, amelyet jelenleg a Slovnaft okoz, akkor azt a bizonyos éjfélt túlhaladó öt percet sikerül visszaperelnünk. Ez az öt perc tiszta ivóvizet, oxigént lehellő növényzetet és szennyező anyagoktól mentes levegőt biztosíthat nekünk és a következő nemzedéknek. KOMLOSI LAJOS ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 21, Kloss nagyon sietett. A villamoson egymást taposták az emberek. A Kaiserhídon torlódás volt. A második kocsiban ült. Mindig a második kocsiban szokott utazni, itt nem olyan feltűnő, ha az ember nézelődik. Kloss most a hídőrség megfigyelőiét vette szemügyre. A megállónál is tolongás volt. Kloss néhány percre megállt az Odera partfán, nézte a lomhán-lassan fodrozó vizet, aztán óvatosan körülnézett. Megállapította, hogy nem követik. Tétovázott. Felvillant benne a gondolat, hogy előbb az orgonistához kellene menni, mert lehet, hogy már tud valamit De maradt az eredeti elhatározásnál: felkeresi Kuschkát, hátha közelebb kerül a rejtély nyitjához, amelynek során választ kellett kapnia arra, hogy Liza vagy valaki más-e a Gestapó ügynöke. S ha más, akkor kicsoda? Hiszen már mindössze másfél napja van az ügyre. Liza mellett, de ellene is van éra. Igaz, ráterelődött eddig minden gyanú. Viszont, hogy védte Kuschkátl De hátha csak azért, hogy ő maga le ne bukfon a csoportnál? A megállótól mindössze két percnyi járásra volt Kuschka lakása. Kloss nem ismerte Wroclavot, de térképről kitűnően tájékozódott. Poller a szoba közepere rúgott egy széket, elterpeszkedett rajta, s kinyújtotta a lábait. — Most pedig beszélgetünk egy kicsit. Helena, Kuschka felesége pongyolában állt előtte. Vörösre sírt szemeivel, fáradt, középkorú asszony benyomását keltette. — Nos, hallgatom, mit tud, asszonyom. — Semmit. Sajnos semmit — mondta fásult hangon Helena. — Nem mondta az ura, hogy hová megy? — Nem. Semmit sem mondott. — Ismerősei, barátai? — Nem voltak barátai. — Tralalá — mondta pimasz vigyorral Poller. — Szokásos lengyel mese. Nekem viszont vannak egész speciális módszereim a lengyel nyelvek megoldására. No, meséljen szépen a könyvtárosokról. — Nem voltak ismerőseink a könyvtárból — sírt az asszony. — No, no. Csak minden hisztéria nélkül. A német nő megrázkódtatás nélkül viseli el az ilyen dolgokat. Igaz, maguk soha nem válnak igazi németté. De beszéljen akkor a kávézójukról. Oda sok ember jár. — Nincs abban semmi különös, ha sokan járnak be. Kávézó. — Az ura is járt oda — mondta Poller. — Igen. Bejött néha hozzám. — Persze, mindenkinek joga van bemenni a kávézóba, meginni egy kávét, vagy sört, s domínózgatni. Horst is domínózgatott, úgye? — Időnként. Ez volt az egyetlen szenvedélye. De igen kis tétekben játszott csak. Se nem ivott, se nem dohányzott, s a pénzt is rendesen hazaadta — zokogott megint Helena. — Engem a nagyobb tétek érdekelnek. Kivel szokott dominózni. Pollert lényegében nem érdekelte ttz asszony vallomása. A letartóztatással is csupán megszokásból fenyegette. Dé Helena erre is szenvtelen némasággal válaszolt, akárcsak az előbbi kérdésre, hogy kivel domlnózott a férje. — Szeretője volt? — kérdezte most egészen emberi hangon. — Nekem? Soha! — mondta Helena. — Az urának. — Nem, nem volt. — Vagy maga nem tudott róla — mondta idegesen nevetve Poller. — Nem látta például egy bizonyos Liza Schmidttel? Helenának ideje sem volt válaszra, mert felberregett az előszobacsengő. Poller felugrott: — Ahá! Szóval mégiscsak besétálnak Horst Kuschka barátai. Kellemes viszontlátás lesz. Nyisson ajtót — intett Helenának. — De meg se kísérelje figyelmeztetni a vendéget, mert felszólítás nélkül lövök. Az ajtó mögé állt, Helena riadtan nézett rá, aztán az ajtóra, de végül ki kellet nyitnia. — Jó napot — mondta a férfi, s Helena döbbenten vette észre, hogy az ajtóban a kis kávézó tegnapi vendége, egy német főhadnagy áll. •— Nem tudom jó helyen járok-e — kérdezte Kloss. — Horst KuschkQ úrral szeretnék beszélni. Helena félreállt az ajtóból, s Kloss belépett. Ebben a pillanatban becsapódott mögötte az ajtó. Poller állt előtte lövésre kész fegyverrel. Igaz, Pollert meglepte a német tiszti egyenruha, de néhány másodperc múlva újabb meglepetésben volt része, mert Kloss nyugodt hangon szólalt meg: — Kicsoda maga? Tegye le azt a fegyvert! Nem szeretem, ha civilek fegyvert fognak. Idegesít, érti? Idegesíti -— Kloss keze már a pisztolytáskán volt, közben felmérte a helyzetét <>s rádöbbent, hogy nem lett volna szabad idejönnie. De szenvtelen hangon • ját' szotta tovább hajmeresztő szerepéi. — Nincs itt civil, Herr ... — Hans Kloss főhadnagy — mutatkozott be Kloss. E pillanatban maga is meglepődött, hogy mennyire hidegvérűen játssza a szerepét. — Poller Hauptsturmführer a Gestapótó! — válaszolt Poller, s kérdőn - nézett Klossra: — Ha szabad érdeklődnöm, mit keres itt Herr Oberlautnant? Kloss időközben nyugtázta, hogy ez a bizonyos másik ellenfél, akivel meg akar ismerkedni, csak azt nem értette, pontosan, hogyan került Poller ide. Horst Kuschka lakására? Öt várta? Vagy a vasutas lett volna az áruló? Képtelenség az egész — gondolta. Azonban udvariasan válaszolt: — Részemről a szerencse, Herr Hauptsturmführer, hogy megismerked hettem önnel. — Részemről is — mondta Poller, de már magáratalált, és ismét csupa gyanakvás volt a hangja. — De hogyan történt, hogy éppen itt találkozunk? Vagy nem is engem keresett, hanem Horst Kuschka urat? Poller ezt már ismét ülő helyzetben kérdezte. Kloss érezte, hogy Poller kihallgatás-ízű helyzetet akar teremteni, de elhatározta, hogy nem hagyja magát kizökkenteni nyugalmából. Márcsak azért sem, mert lehet, hogy éppen Poller fogja kezébe adni a megoldás kulcsát. Lehet, hogy Gestapótól fogja megtudni az áruló nevét? — Egyszóval minek köszönhetem ezt a váfatlan találkozást főhadnagy úr? — Éppen önhöz készültem ma, ^^ Kuschka úrral együtt — mondta Kloss. fjíj — Ezért jöttem — Kloss érezte, hogy nem a legokosabb kifogást eszelte ki, 1q7n de válaszolnia kellett. — Kuschka úr nem vizitel többé a XH. Gestapónál — mondta Poller —, de önhöz főhadnagy úr, remélem lesz szeren- ^a csém. EJL (folytatjuk) ^