Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-06 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

NÉMETH JÁNOS LENINGRÁDI RIPORTJA ségüket és tudásukat. Nálunk az igaz­gatótól kezdve mindenki tanul. Ez a ma parancsa. Ha nem így volna, egy helyben topognánk, pedig a termelés tökéletesítése és korszerűsítése a cé­lunk. Ennek az igyekezetnek, céltudatos munkának meg is látszik az ered­ménye. Az üzemben például számos olyan kiváló mérnök dolgozik, aki országos, illetve világhírnévre tett szert. Talán a mi szempontunkból ért­hetetlen, de ez csak jót eredményez­het, hogy a vállalatnál dolgozik N. P. Kosztyenko akadémikus, l. 0. Ogying, A. E. Alekszejev. a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia levelező tagjai, fi. A. I.ulyer professzor, D. V. Jejremov és M. F. Moszkouszkij, a műszaki tudo­mányok doktorai stb. Az ilyen műsza­ki kollektíva minden bizonnyal csak kiváló munkát végez, s biztosítani tudják azt is, hogy az üzemben min­denki tanulhasson. Persze mindez Ebben a több mint 3 millió lakosú városban az idegen számára leggyor­sabb és a legmegbízhatóbb közlekedé­si eszköz a taxi. Jómagam is ezt vá­lasztottam, hogy a Kirov nevét viselő „Elektroszila" üzembe eljussak. Ami­kor megérkeztünk, a gépkocsivezető jobbra, majd balra mutatott. Az em­lített üzem ugyanis az utca mindkét oldalán terül el. A főbejáratnál magas, szikár ember vár rám. Az egyik gazdasági épület felé kalauzol, miközben beszélget. Jól ismeri Bratislavát, Prágát, Karlové Varyt, Ceské Budéjovlcét és hazánk számos más városát. Talán itteni em­lékeit is felidézné, ha közben meg nem érkeznénk az üzemi pártszervezet titkárságának épületéhez, ahol Aszta­lejev Arkagyin Mihajlovics, a vállalat párttitkára meleg kézszorítással üdvö zöl - A csehszlovák elvtársakkal, a CKD dolgozóival, jól megértjük egy­mást. ök gyakran eljönnek hozzánk, mi pedig viszonozzuk a látogatást. Ez a barátság nem formális, mélyreható gazdasági jelentőségű. Kicseréljük ta­pasztalatainkat, s amiben csak tudjuk — műszaki téren is — segítjük egy­mást — mondja a titkár. Közben többen érkeznek az irodába. Kötetlen beszélgetés kezdődik. Meg­tudom, hogy az Elektroszila 1892-ben jött létre. Kis manufaktúra-üzemhez hasonlított. Az első világháború évei­ben csaknem teljesen szünetelt a ter­melés. Lényeges változás csak akkor állott be, amikor Lenin kidolgozta a Szovjetunió villamosításának tervét. Az első szovjet turbogenerátor — 500 és 15 000 kllowattos teljesítménnyel — 1924 ben készült el. Ma már nehezen tudnák megmondani, hogy a Szovjet­unió melyik részébe kerültek. Nem is az volt akkor a fontos, hanem az, hogy kommunistákhoz, forradalmá­rokhoz méltóan elősegítsék a nagy Le­nin terveit, az első szocialista ország fejlődését. — A harmincas években üzemünk rohamos fejlődésnek indult — mond­ja a párttitkár. Ekkor a 750—100 000 kilowatt teljesítményű turbogenerá torokat már sorozatban gyártottuk. 1932 ben készítettük el az első 62 000 kilowattos hidrogenerátort a dnyepe­ri vízi erőműhöz. Ezek voltak a neve­zetes, a nagy eredmények ével. 1939­ben mekgaptuk az első Lenin-rendet. A7«án úiból háború zavarta meg a? üzemet, a szovjet emberek életéi. A gyár dolgozóinak nagyrészét kitelepí­tették, de aki Itt maradt, az a 900 na­pos fasiszta blokád alatt is dolgozott. Ügyhogy az 1940-es termelési szin­tet már 1944-ben elérték, jóllehet a háború utáni napokban romokban he­vert az üzem nagy része. — Évről évre fejlődtünk, erősöd­tünk — mondja a titkár. — 1945-ben készítettük el az első T. V. F. 200 jel­zésű 200 000 kilowatt teljesítményű turbogenerátort, amely a brüsszeli világkiállításon „Grand Press" díjat nyert. Három évvel később a bratszki vízi erőmű részére gyártottunk egy 125 000 kilowatt teljesítményű hidro­generátort, amely abban az időben a legnagyobb ilyen létesítmény volt. Ezután 1963-ban indiai megrendelé­seknek tettünk eleget. A fejlődés nem állt meg. 1963-ban az üzem néhány hasonló jellegű üzemmel egyesült. Ez lehetővé tette a termelés növelését, szakosítását és azt is, hogy a sorozatgyártáson kí vül az egyes üzemek részére speciális megrendeléseknek is eleget tehesse­nek. Például a cserepovszki gépgyái részére egy 17 500 kilowatt teljesítmé nyű aggregátort és egy 5200 kilowatt teljesítményű generátort készítettek Jó szolgálatot tesz a Lenin jégtörő ha jő részére készített villanymotor is. — Az első években 500 kilowan teljesítményű turbogenerátoroka gyártottunk. 1964-ben azt a feladatot kaptuk, hogy 500 ezer kllowattos tui bo- és hidrogenerátorokat állít sunk elő. Ezzel a feladattal fs megbir kőztünk, s egy évvel később minden nehézség nélkül 530 000, 730 000 és 800 000 kilowattos hidrogenerátoro kat készítettünk a Szajanszkij vlzt erőműhöz — mondja nem kis büszke seggel a titkár. Az üzem minden dolgozója büszki lehet az elért eredményekre. Az Elekt roszila termékeit ma nemcsak a szo­cialista országokban, hanem a tőkés államokban is jól Ismerik. Exportjuk az utóbbi két évben a kétszeresére növe kedett. Gyártmányaikat ma 45 ország ba szállítják, köztük Angliába, Svéd országba, Hollandiába, Belgiumba, Gö­rögországba, Finnországba stb. A Du nán most készülő vaskapui vízi erőmű­höz is hat nagy teljesítményű hidro­generátort gyártanak. Hogyan értek el ilyen rohamos fej­iňrtóct votődik fel bennem a gondolat. Rpí'ik a 165 000 kiliiwattos tiirbnwp' (ipätn"-' nem azért történik, hogy a szakin un kások utolérjék az említett tudósokat, mérnököket, hanem azért, hogy azok elgondolását a lehető legjobban val</ ra tudják váltani. A párttitkár húszezer munkásról gondoskodik, ilyen nagy kollektívá ban pártmunkát irányítani nem köny­nyű feladat. Ennek ellenére örömmel szögezhetjük le, hogy éppen a kom munisták azok, akik példát mutatnak a termelésben és a tanulásban egy aránt. A párttagkönyv — vallják — nem előnyöket biztosít, hanem köte­lezettségeket ró a párttagra. Minden műhelyben megtalálható a párt és a Komszomol faliújsága, ahová felke rül a jó eredményeket elérő dolgozók neve és arcképe is. Nem félnek ki pellengérezni viszont azt sem, aki munkáját elhanyagolja. Az üzemben nem mindenki kommu­nista. Igaz, hogy az anyaiizemben — amely 50 hektáron terül el — minden negyedik ember párttag. A vállalat dolgozóinak azonban csupán 20 szá­zaléka tagja a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának. A szocialista munka­versenyben a dolgozók 85 százaléka vesz részt, s 48 százalékuk a kommu­nista munkabrigád címért verseng. A szocialista munkaverseny egyik moz­gató ereje az anyagi érdekeltség. Persze, egy rövid üzemlátogatás ke­retében mindent nem láthat, nem tud­hat meg az ember. Arra sincs idő, hogy mindezt a vendéglátók felsorol­ják. Egy példát azonban mégis meg kell említeni. Az úgynevezett 13. fize tésnél a kommunista munkabrigád tagjai 10 százalékkal nagyobb jutal­mat kapnak, mint az üzem többi dol­gozói. Le kell viszont azt ls szögezni, hogy nem bármelyik kollektíva verse nyezhet a megtisztelő címért, hanem csak az, amely jó munkaeredménye­ket ér el és kiváló pártmunkát vé­gez. Egyszóval: a lehető legnagyobb mértékben arra töröködnek, hogy mel lőzzék a formalizmust. — Mi értelme volna a szocialista inunkaversenynek, ha az csak papí­ron és nem az életben létezne — mondja a pártitkár. — A szocialista munkaverseny keretei között arra törekszünk, hogy a minőségi mutatók megtartásával lerövidítsük a gyártási határidőt. Ezt tartottuk szem előtt ak­kor is, amikor a párt közelgő XXIV. kongresszusa tiszteletére kötelezett ségvállalásunkat készítettük, amely­nek értéke 1 millió rubelt tesz kl. Ilyen távlatokkal néznek a lenin­grádi Elektroszila dolgozói a jövőbe. Az üzem fejlesztésére a kővetkező Bt évben 30 millió rubelt fordít az állam. Hogy ez nem válik holt tőkévé, azt az elmúlt év eredményei — amelyekért négy érdemrendet kaptak — bizo nyitja. — Nemcsak munkával él az ember — jegyzi meg a titkár mosolyogva. Szép, takaros kultúrházunk van, amelyben számos szakkör és esztrád csoport tevékenykedik. Egyik-másik már külföldön is jó hírnevet szerzet! vállalatunknak. Az Elektroszila-üzemben uagy múlt­ja van a sportnak is. 16 sportkörben mintegy 4500 fiatal sportol. Több olyan sportolóval is dicsekedhetnek, akiknek nevét nemcsak a Szovjetunió­ban, hanem külföldön is jól ismerik. Jóleső érzéssel távozom a leningrá di Elektroszila üzemből. Egy kicsit büszke is vagyok rájuk, elért eredmé­nyeikért, lankadatlan munkakedvü kért. Erre gondoltam, amikor az üzem kapuján kiléptem és a leningrádi re­pülőtér felé vettem az utam, hogy további emberekkel, érdekességekkel ismerkedjem, ezúttal Moszkvában. HÍRNÉV, ELISMERÉS 1939-ben kapták az első Lenin-rendet • Hősiesen helytálltak a 900 napos fasiszta blokáíf alatt • A vaskapui vízi erőműhöz hat hidrogenerátort készítenek • Termékeiket 45 or­szágba exportálják • Egymillió rubel értékű kötelezettségvállalással köszöntik a párt XXIV. kongresszusát • A párttagkönyv kötelez • Eredményes kulturális- és sportmunka A. A. Mihajlovics mintha csak kitalál­ta volna gondolatomat, erre a téma­körre tereli a beszélgetést. — Vállalatunknak mintegy 800 ipa­ri tanulója van. Ezenkívül a gyáron belül bárki elvégezheti a közép-, illet­ve a főiskolát,-mégpedik a rendes, vagy az esti tagozaton, esetleg táv­fiton. Például 1964-ben két techniku­munkon 90 dolgozónk végzett, illetve szerzett magasabb képesítést, pedig ez csak egy átlagév volt. Az említet­teken kívül számos politechnikai és más tanfolyamokat rendezünk. Eze­ken növelik a dolgozók szakképzelt­Ahol az első szovjet turbogenerátort készítették

Next

/
Thumbnails
Contents