Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-05 / 289. szám, szombat

A szovjet irodalomkritika úttörője volt K

ilencvenöt évvel ezelőtt, 1875. december 5-én született Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkif, a szovjet irodalomkritika egyik legelső és legkiválóbb művelője, a fiatal munkásállam kultúrpolitikájának egyik megteremtője és megvalósítója. Fiatal korában baloldali nézetei miatt a cári rendszer illetékesei gyakran zaklatták öt, s ezért egy időre Svájcban telepedik le. Az elmúlt évszázad utolsó évében tér vissza Moszkvába, ahol később megismerkedik Leninnel és aktívan bekapcsolódik uz ellenállási mozgalomba. A második pártkongresszus után a bolsevik sajtó (Vperiod, Proíetarij) szerkesztőségi tagja lett. A forradalom győzelmét' kővető 15 éven át népművelési népbiztos volt. A sokoldalú műveltség kitartó energiával párosul benne, a szovjet népművelés és a művészei felvirágzása elválaszthatatlan Lunacsarszkij nevétől. Úttörő jelentősége volt irodalomelméleti éa irodalomtörténeti kutatásának, melynek középpontjában a művészet és forradalom, művészet és a munkásosztály, művészet és proletár forradalom alapvető kérdése állt. E téma részeiként foglalkozik a művészei pártosságának, az új, szocialista művészet megteremtésének, valamint a modem polgári művészethez való viszony nak a kérdéseivel. A művészet területén, a társadalmi tevékenyseg egyéb területeihez hasonlóan, fontosnak tartotta a pártirányítást, ugyanakkor azonban erélyesen síkraszállt a művészet irányításának vulgarizálása ullen. írásaiban megtalálható a marxista kritika elméleti alapja. A marxista kritikus az írókkal és más művé szekkel szembeni magatartásáról többek között a következőket írja: „A marxista kritikus legyen a priori jóindulatú, anélkül, hogy a legkevésbé beleesne a jólelkűség és elnézés súlyos hibájába. Szolgáljon nagy örömére, amikor valami jót talál és maradéktalanul mutassa meg értéicél az olvasónak. Másik céllá a segítés legyen — a helyes irányba terelés, az óvás, s csak ritka esetekben kell arra törekednie, hogy megsemmisítse a silányat a nevetés vagy a megvetés leterítő nyilával, vagy szétzúzza kritikájának pörölyével, amely válóban legyen képes egyszerűen megsemmisíteni bármely felfújt vagy vélt nagyságot". Nézete, a művészet különböző irányzatairól alkotott véle ménye nem mindig volt tévedésektől mentes (például a lutu rizmus szerepének megítélése), azonban minden tettét az az őszinte vágy sugallta, hogy segítse az új szocialista művészet kibontakozását, s ezáltal a fiatal szovjet állam harmonikus fejlődését. Különösen irodalomelméleti írásai között ma is sok időszerű s megszívlelendő gondolatot és észrevételt találhatunk. I unacsarszkij utolsó éveit a diplomáciai tevékenységnek • szentelte. 1932-ben szívbaja súlyosra fordult, s egy évvel Később ez a betegség okozta halaiát. A bizalom egyik fokmérője A Ihália Színház bemutatója elé Farkas Endre, a Miskolci Nemzeti Színház művésze és Gálán Géza Az altonai foglyok egyik jelenetében. (Foto: L. Laputka) Hazánk gazdasági, sőt politikát helyzetének legérzékenyebb barométere a lakosság hangulata, pénzünkbe vetett bizalma. Ez a fokmérője a folyamatban levő konszolidációnknak, melyet ma már hűségesen tükröz a polgárok takarékoskodása is. Frantiftek Pazdera mérnöknek, a Cseh Állami Takarékpénztár vezérigazgatójának a veteménye szerint erre nézve a legjobb bizonyíték az összehasonlítás. A pénzintézetekben 1968ban és 1969 első három negyedévében elhelyezett összeg együttvéve ugyanis alig a felét tette ki az ez év szeptember végéig elhelyezett megtakarításoknak. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy a CSSZK-ban ez év szeptember végéig a lakosság pénzbetétei 5 milliárd 762 millió koronával nőve kedtek, az SZSZKbau pedig több mint kétmilliárd koronával. Olyan eredményről beszélhetünk tehát, amilyenre az nlóbbi tíz esztendőben nem volt példa. • Milyen további kedvezd jelenségekre figyeltek fel a szakemberek? - A lakosság pénzünkbe be lyezett bizalmát igazolja az js, hogy a legtöbben — a magasabb kamatlábat választva —, féléves, illetve egyéves felmondásra helyezik el pénzüket a bankban. Különösen a 4 százalékom kamat iránt mutatkozik nagy érdeklődés, úgyhogy az ezeken a betétkönyveken elhelyezett összegek szeptember végéig a CSSZK-ban 4 milliárd 504 millió koronával, az SZSZKban pedig majdnem 1 milliárd koronával gyarapodtak. • Milyenek a tapasztalataik a múlt évben bevezetett ifjúsági prémiumos takarékoskodással? — Az ezekre a takarékkönyvekre elhelyezett összegek után 2 százalékos kamatot fizetünk. A feltételek teljesítése esetén azonban, vagyis, ha a betétr könyv tulajdonosa öt éven keresztül havonta rendszeresen elhelyezi intézetünkben azt az összeget, amelyre kötelezte ma gát, akkor az öt év elteltével prémiumban részesítjük, amely a pénzbetét 5,3 százalékát teszi ki. A takarékoskodásnak ez a fajtája különösen a 16—24 évesek között népszerű, akik havonta átlagosan mintegy 50 millió koronát helyeznek el pré miumos betétkönyveikre. • Milyen célokra takarékos kodnak ezek a fiatalok? — Ezek a fiatalok — becslésem szerint negyedmilliónál is többen vannak és havonta átlag 200—220 koronát tesznek félre keresetükből, vagy abból az összegből, ame'Jlyel szüleik támogatják őket — főleg a családalapításra gondolnak. Tisztában vannak azzal, hogy háztartásuk berendezése nagyobb összeget igényel majd és ennek a kiegészítésére minden bizonnyal „jól jön" a soronkívül megtakarított összeg a prémiummal. Megjegyzem, hogy a takarékoskodásnak ezzel a formájával kapcsolatban a fiatalok nemegyszer érdekes leveleket is intéznek hozzánk, melyeknek nemcsak örülünk, hanem tőlünk telhetőleg igyekszünk kívánságaiknak is eleget tenni. Nemrégiben pl. egy fiatal lány ajándékozott meg bennünket bizalmával. Őszintén megírta, hogy szívesen kitartana továbbra is a prémiumos takarékoskodás mellett, ha a vőlegénye ezt nem ellenezné. Kö zölte velünk jövendőbelije pontos címét és arra kért, győzzük meg érveinkkel téves felfogásáról a fiata'iembert. • A takarékoskodásnak még milyen fajtái váltak be? — Élénk érdeklődés mutatkozik pl. a vállalati takarékoskodás iránt, melyben havi 404 milliót kitevő betétjével több mint másfél millió polgárunk vesz részt. Az EFSZ-tagok takarékoskodása is eredményes. Mintegy 120 ezren vesznek részt akciónkban és havonta rendszeresen kb. 50 millió koronát helyeznek el pénzintézeteinkben. • A takarékpénztárak természetesen külesöniiket is folyósítanak a lakosságnak. Milyenek a tapasztalataik ezen a téren? — A polgárok betétkönyveire elhelyezett összegek együttvéve az egész ország területén meghaladják a G0 milliárd koronát. Ebből nemcsak az eddig erre a célra folyósított, kb. 4 milliárd koronát kitevő kölcsönökre futja, hanem a kedvező fejlődés következtében az Idén mintegy 300 millió koronával sikerült megtoldanunk ezt az összeget. A kölcsönöket elsősorban szövetkezeti lakás építésére, családi ház vásárlására, sőt az utóbbi időben pl. víkendház és gépkocsivételre is engedélyezzük, feltéve, hogy a gépkocsi ára meghaladja a 00 000 koronát. A célkölcsönök — 100 koronás havi törlesztéssel — már nem csupán tv-készülékre fordíthatók. Újabban ez a kölcsön zsebrádió, magnetofon és bizonyos hűtőszekrények vásárlására is felhasználható. • Ügy tudjuk, takarékpénztáraink az utóbbi időben a szocialista országok takarékpénztáraival is együttműködnek. Mi jellemzi ezt a tevékenységüket? — Együttműködésünk gondolata a hazai és a magyarországi takarékpénztárak kezdeményezésére ez év szeptemberében született meg, az automatizálás jelentőségével foglalko* zó nemzetközi értekezleten. Bebizonyosodott ugyanis, hogy fejlődő turistaforgalmunk megköveteli a kölcsönös együttműködést és az ennek alapján nyújtandó szolgáltatásokat, melyeket azonban még nem vezettünk be a gyakorlatba s ezért egyelőre nem sokat mondhatok róluk. Am a tapasztalatcserével máris jő eredményeket értünk el. Ennek köszönhető, hogy pl. a magyarországi takarékpénztárak a mi példánkra meghonosították az ifjúsági prémiumos takarékoskodást, mi pedig a magyaroktól a magasabb kamat ellenében a fél évre és egy évre felmondható betétkönyvek rendszerét vettük át. • A takarékpénztárak tevékenysége közé tartozik az állami sorsjegyek árusítása is. Polgáraink mindig szívese^ tették próbára szerencséjüket. Mi a helyzet ma? — A sorsjegyek iránti érdeklődés ma sem csappant meg, sőt ellenkezőleg. Ez tette lehetővé, hogy az egész ország területén szeptember végéig elkelt sorsjegyek ellenértékéből 46 millió koronát juttattunk az állami költségvetésbe. Az új sorsjegyek közül igen népszerűek a 15 koronáért árusított, kuponnal ellátottak, melyek két sorsolásban Is részt vesznek, úgyhogy minden harmadik sorsjegy nyer egy bizonyos összeget. A karácsonyi sorsjegyeket november elejétől bocsátjuk forgalomba. Áruk 50 korona ugyan, de fé'l sorsjegy is kapható, ami ugyancsak kifizetődő, ha meggondoljuk,, hogy a főnyeremény 250 000 koronát tesz ki. A húzás napját karácsonyra, pontosabban december 22-re tűztük ki, s így ez az újfajta sorsjegy kitűnő karácsonyi ajándéknak Is bizonyul. A konszolidációs folyamat sikerében tehát — amint az az elmondottakból is kitűnik — nincs okunk kételkedni. A pénzintézetek, de a saját kedvező tapasztalataink is arra mutatnak, hogy a kedélyek megnyugodtak. Csak azt vásárolja mindenki, amire valóban szüksége van. Röviden: takarékoskodunk. Ki-ki keresete és képességei szerint. Ezért nem mulaszthatjuk el ezt az utolsó kérdést: • Ki tudja, talán már milliomosok is akadnak közöttünk? — Erre sajnos, nem tudok válaszolni. Részben, mert a betét könyvek tulajdonosai nem kötelesek a nevüket feltüntetni, azután meg mindenkinek több betétkönyve lehet, sőt van is. Ilyen nyilvántartásunk tehát nincs, de ha volna is, a hivatalos titoktartás kötelezne engem. KARDOS MÁRTA „Az altonai foglyok" című antifasiszta dráma bemutatójára készül a kassai Thália Színház. A második évad első bemutatója nagy feladat mind a rendező, mind a színészek számára. Azt is mondhatnánk, hogy új erőpróba. Olyan erőpróba, amelynek megoldása izgalmas művészi munkát jelent. A főszerepet a Miskolci Nemzeti Színház művésze, Farkas Endre alakítja. Itt kell elmondani azt is, hogy a közelmúltban a színház vezetősége meglátogatta a Miskolci Nemzeti Színházat, s e látogatás egyik eredménye Farkas Endre vendégszereplése. Von Gerlach alakítója bizonyára elnyeri közönségünk tetszését. Az altonai foglyokban először mutatkozik be közönségünknek színházunk két új tagja, s mindjárt főszerepben — Sunyovszky Szilvia és Gálán Géza. A dráma további szereplői: Szabó Rózsi, Csendes László, Horváth Lajos és Érsek György. A drámát Beke Sándor rendezi. A bemutató december 10-én lesz Kassán. — gs— 1970. XII. 5. • Egy fiatal nyugatnémet műépítész sátor-színháza 800 kilót nyom, 1200 nézőt fogad be, félóra alatt felállítható szabad mezőn is, és egyetlen tehergépkocsin szállítható. A lagyanyám ebben az évben /\# érte meg az ötvennyolca' Y dik őszt. Felnevelte három gyermekét, felváltva nevelgeti — ápolgatja hét unokáját, de a járása fürge még és vadgesztenyeszín, hullámos haját alig-alig ütötte meg az öregség dere. Ölbetett kézzel ülni nem láttam még soha s ilyenkor, december elején egy délutánt mindig csomagolásra szán. Készíti a csomagokat, amelyeket majd odabújtat kiscipőkbe, kiscsizmákba. A csomagokba egyformán jut csoki, narancs meg mogyoró minden unokának. Csak az az egy kap melléjük még valamit, amelyik éppen nyolcéves. Mégpedig egy selyempapírba csomagolt apró, keménypapírból formázott Mikulás-figurát. Hajdanán csúcsos süvegéről lekopott a csúcs, piros palástja színehagyottá fakult, derekára öv helyett ragasztószalag simul és palástja alsó szélén verébfejíí gyerekbetűkből áll össze egy rövidke mondat: Nincs Mikulás...! ... ötven kerek esztendővel ezelőtt, amikor nagyanyám nyolcéves volt, furcsa világ járta nálunk. Némelyik gyereknek annyi jutott a kalácsbóljóból, hogy meg is únta, némelyik örült, ha nagyünnepen szippanthatott kalácsszagot, némelyik meg az éhkoppot nyelte. Ezek közé tartozott nagyanyám is. — Ne tedd ki, kislányom a cipődet az ablakba. Azt üzente RÉNYI MAGDA: ta, hogy neki koszorú fiigét, meg mogyorót ajándékozott a Mikulás és emellé még saját képmását is papírszobrocska alakjában. — Ihol ni! — Ezt el is hozta, Böskének is adja. A a Mikulás, hogy ezidén sietős az útja, másfele van dolga. A mi ablakunk alatt meg se áll — mondta neki az édesanyja a mikulásvárás estéjén, de Böske — mert így hívják a nagyanyámat — nem hallgatott rá. Kisuvickolta a fekete ünneplőcipőjét ragyogóra s amikor senki se látta, odarakta az ablaküveg mögé. Hanemhát — hiába! Hiába volt ragyogó-fényes, hasztalan volt makulátlan-tiszta a kiscipő. Mikulás apó puttonyából csak nem került bele semmi. Böske szószegetten nézegette, forgatta a szürke decemberi reggelen, s amikor bekopogott hozzájuk a szomszédék fóskája, még inkább elborult a kedve, Mert Jóska azt újságolkislány elfogadta az ajándékot s amikor a vendég elfutott, ölé be vette és szótlanul odakucorodott vele a konyha sarkába a kisszékre. Édesanyja látta a szomorkodását és amikor delet harangoztak, odaölelte magához a gyerek bodros fejét: — Hallgass ide, kislányom — mondta neki csendesen — elég nagy vagy már hozzá, hogy elmondhassam neked az igazat. Azt, hogy Mikulás nincs is. Nem létezik. A kiscipőbe, kiscsizmába mindenkinek a szülők rakják az ajándékot. Csak hát nekünk ez idén még szerény ajándékra se tellett. Sűrű esőkkel, korai havakkal jött be az ősz, nem épített házat senki. Megérted talán, hogy édesapa kőműves, s ha nincs munka, kenyerkére való is alig akad. Érted-e? Megértette e a kislány a szomorkás szavakat — nem tudom. Ma már csak arra emlékszik, hogy szívébe szinte belehasított a fájdalmas csalódás: a habszakállú apóka nem lopakodik éjjel ablaktól-ablakhoz, nem osztogat ajándékot! Vagy csak neki, Böskének nem osztogat ...? Egyszerre kitépte magát édesanyja kezéből, tollat fogott s odakörmölte a karton Mikulás palástjának aljára a rövidke mondatot: Nincs Mikulás. De mielőtt még a tinta megszáradt volna, heves mozdulattal kétfelé szakította a papírszobrot és hangos, keserves sírásra fakadt... ... Ötven kerek esztendeje történt, de nagyanyám azóta se felejtette el azt a decemberi napot. S most újra kiscipőbe kerül a ragasztott derekú Mikulás. Az öt évtized alatt éppen hetedszer. Mert a hetedik unoka éppen nemrég lett nyolcéves. S a cukroscsomag mellett ott találja majd az ablakban a papírszobrocskát s meghallgatja a történetét is. És elolvassa a Mikulás palástján a megfakult gyermekbetűket, amelyek akkorák, mint egy-egy jókora kömycscpp.../