Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-04 / 288. szám, péntek

JÁN KOSTRA 60 ÉVES H

atvan évvel ezelőtt született a modern szlovák költészet egyik élvonalbeli képviselője, Ján Kostra. Alig húsz esztendős korában, a harmincas évek folyamán kezdte költői pályafutását. Olyan korszak volt ez, amely joggal váltott ki pesszimizmust az érzékeny lelkületű fiatal költőben, hiszen a társadalom a magaszülte nyomorúságok és ellentmondások rákfenéjében vajúdott és hivalkodva kezdte mutogatni „oroszlánkörmeit" a világtörténelem legnagyobb gyalázata, a fasizmus. Ez a lényegében romlott és kegyetlen, az egyén gondjával-bajávai vajmi keveset törődő társadalom a szubjektivizmus útjára vezette a költőt, aki első verseiben éppen ezért nem a közösség, a társadalom égető problémáinak szószólója, hanem csupán a saját útkeresésének, a jobb, erkölcsösebb élet és világ utáni sővárgásainak lett megéneklője. A harmincas évek második felében kiadott első versesköteteiben gyermekkora misztikusan szép éveiről, a gyermekkor gondtalan örömeiről, játékairól írt, kifejezést adott szülőfaluja, szülőhazája és népe iránti határtalan szeretetének és kialakította a maga sajátos, egyéni ízű humanizmusát, melynek megszületésére nagy hatással voltak a Csehszlovák Köztársaság megalakulása . után Prágában eltöltött diákévei, amikor az ifjú Kostra Wolker és a cseh szocialista költészet más nagyságainak jótékony hatása alá került. Első köteteiben ugyan még nem jutott el azokig a magaslatokig, mint példaképei, de már kialakult az a meggyőződése, hogy a fegyverkezés, a háborúra való készülődés korszakában sem szabad elveszíteni az ember jóságába, a társadalom megjavításának lehetőségébe vetett. hitet. A háború kitörése azonban tudatosította a költőben azt is, hogy a gonoszság hosszú időn át győzedelmeskedni tud a minden szépért és jóért küzdő erők felett és ezért fiatalkori költészetének vezértónusa továbbra is a pesszimizmus maradt. Erről tanúskodtak a második világháború folyamán megjelent kötetei: a „Fogas idő" (Ozubený Čas), „A megrepedt váza" (Puknutá váza) és a „Minden így van jól" (Všetko je dobre tak). Ugyancsak a háborús években jelent meg csodálatos líraisággal, lenyűgözően szép költői nyelvezettel megírt kötete, az „Ave Eva" (Ave Eva). A szerelmi líra és ezen belül az erotikus költészet hosszú időn keresztül — a szlovák nemzet sorsának és történelmének reális vetületeként — meglehetősen elhanyagolt területe volt a szlovák lírai költészetnek. Ján Jfostra azonban hűen Andrej Sládkovič hagyományához, Ján Smrek és Janko Jesenský rangos versenytársaként az erotikumra támaszkodó szerelmi líra terén kiválót teremtett és el lehet mondani, hogy említett költőtársainak egyikét sem utánozta szolgai módon, hanem egészen új erényekkel gazdagította a szlovák szerelmi líra e területét. A felszabadulás fordulópontot Jelentett Kostra költészetében. Individualizmusa, szubjektivizmusa és egoizmusa a társadalom egészséges erőinek felülkerekedése, a jobb és igazságosabb, a közösség erőire támaszkodó szocialista társadalom kialakulása és megizmosodása során egyre inkább háttérbe szorult és az ötvenes években már — költői kezdeteihez viszonyítva — egy egészen máshangú Kostra szólt költészetének kedvelőihez. Kostra esetében nem volt szükség valamiféle „pálfordulására", hiszen a felszabadulás előtti költészetnek is megvolt az az egészséges magva, gyökere, melyből felszabadulás utáni költészetének termő fája kiteljesedhetett. A költő csupán magábazárkózottságának fordított hátat, élénken érdeklődni kezdett a kialakuló új szocialista társadalom minden problémája iránt és igen helyes orientációs érzékkel csakhamar rájött a vitathatatlan valóságra: csakis ez a társadalom képes és hivatott a humanizmus olyan eszményi formáját valőraváltani, mint amilyenről az ifjú Kostra költő pályafutásának kezdetén csak bátortalanul ábrándozott. Sztálin 70. születésnapja alkalmából írta meg terjedelmes ódáját Sztálinról (Na Stalina). Hiba lenne ezt a színvonalas és a művészi igényesség szempontjából is mindenképpen helytálló művet a személyi kultusz szürke, sematikus termékének tekinteni. Ez a mű az alakulófélben levő szlovák szocialista költészet kibontakozásában komoly szerepet játszott. Kostra ugyanis nem kizárólag Sztálint ünnepelte e költeményben, hanem elsősorban azokat az eszméket, melyekért Sztálin harcolt és a költő ezen keresztül fejezte ki odaadását a szocializmus, a forradalmi marxista tanok, a munkásosztály, barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió iránt. Ez a költemény fényesen bizonyította, hogy a világnézetileg, filozófiai; lag a marxizmus—leninizmus talaján, álló költői alkotás, amely a párt politikájút és annak távlatait támogatja, nem válik törvényszerűen sematikussá és szürkévé, ha a költő pártossága tehetséggel és művészi .igényességgel is párosul. 1953ban jelent meg „Jávorjalevél" (Javorový list) című kötete. A „Jávorfalevél" kétségtelenül Kostra költői alkotásának csúcspontja. Ezt látszanak igazolni az utána megjelent kötetei is, mint például a .,Csipkerózsák és napraforgók" (Šípky a slnečnice) és a ,,Költemény, a te műved" (Báseň, dielo tvoje). E kötetek tematikája lényegesen eltérő az ötvenes években írott műveitől, tapasztalhatunk bennük valamiféle visszakanyarodást az intim, individuális jellegű költészet felé és ezért e kötetek nem elsősorban a társadalom problémáit átfogó mondanivalójukkal, hanem inkább a művészi szó magas kultúrája, a stílus csiszoltsága, a költői ábrázolásmód útólérhetetlensége által hatnak. A

z utóbbi években Ján Kostra a gyermekekhez szóló költészettel is foglalkozott, több népmese-motívumot dolgozott fel versben és műfordítóként is kiváló munkásságot fejtett ki. Műfordítói tevékenysége eredményeként születtek meg sikeres Villon, Baudelaire, Gorkij fordításai, valamint egy antológiára való műfordítás a 20. század cseh költészetéből, Wolker, Biebl, Nezval, Pujmanová, Závada és Hrubín műveiből. Sokoldalú tevékenysége arra enged következtetni, hogy a költő alkotóereje teljében van, s amikor most, 60. születésnapján mi, a költészet magyar barátai is szívből jövő őszinte jókívánságainkat tolmácsoljuk a költőnek, egyúttal azon reményünknek adunk kifejezést, hogy még sok, a nála megszokott művészi igényességgel és színvonalon megírt kiváló költeménnyel fogja megörvendeztetni a szlovák szocialista költészet barátait. SÄGHI TÓTH TIBOR Gyémántlakodalmát ünnepelte a minap a Bzince pod Javorinou-i 85 éves Martin šabršula és felesége, a 83 éves Katarína. (Ivan Dubovský felv. — CSTK) A SZLOVÁK KAMARAZENEKAR SIKERÜLT HANGVERSENYE Warchalékat már csakugyan régi jó barátokként üdvözöljük a hangversenydobogón. Prokofjev műsornyitó Andantéjának modern, jellegzetesen prokofjevi hangzásvilága után hétmérföldes csizmával visszatértünk a múltba, a zene ősatyjához. Bach d-moll csembalóversenyének magánszólamát Alexander Cattarino tolmácsolta. A fiatal művész a bachi együttmuzsikálás szellemében, tiszta billentéssel, kidolgozottal), egészben véve mégis túl paszszív játékmodorban adta elő szólamát. Kottából játszott, ami egyáltalában nem lett volna baj, de mintha lélekben is csak a kottaképet látta volna és nem a hangjegyek mögött élő lenyűgöző Bach muzsikát. Talán valamiféle hangszerével kapcsolatos stíluselképzelés köti, amin feltétlenül lazítania kellene. Hiszen a csembaló kezelési technikája is nagy fejlődésen ment át. Természetesen nem holmi technikai bravúr-megoldásokra gondolunk, de annak a mélyenszántó érzelmi folyamatnak érzékeltetésére, ami a Bach-verseny legbensőbb tartalmát képezi. Ha emlékezetünkbe idézzük például Zuzana Ružičková Bach tolmácsolását, tudjuk, hogy a közlés személyes ereje csembalón is kifejezhető. A te hetséges, muzikális fiatal művésznek nagy hasznára válna, ha játékába „beépítené" ezeket a lehetőségeket. Milan Zelenka Vivaldi D-dúr és Carulli A-dúr gitárversenyét adta elő. A gitár ... új, de nagyon kedves szín a „komoly zene" porondján, különösen olyan művész kezében, mint Zelenka. Vivaldi életművét még ma sem ismerjük teljesen. Az egyre jobban kiszélesedő Vivaldi renaissance idején örömmel fogadtuk az érdekes vállalkozást. A kalandos életű déli romantikus ebben a zsánerben is költőit és maradandót alkotott. Zelenka érzékeny muzikalitással, hangszere minden „fineszének" ismeretével játszotta szólamát. Bohdan Warchal keze alatt már ismerjük a kezdeményező játékmód és az alkalmazkodó kíséret nagyszerű keverékét. Ezúttal is remekelt, a Largo gyöngéd, áttetsző vonóshangzása megragadóan szép volt. A Carulli mű zenei értékében messze elmarad a Vivaldi verseny mögött, de a szólistáknak bőséges alkalmat nyújt, hogy sokoldalúan megcsillogtassa technikai készségét. Az együttes Mozart Kis éji zenéjének finom művű, belső hévtől átfűtött előadásával búcsúzott hálás hallgatóságától. A közönség nagy tetszéssel fogadta a műsort és nyndkét fiatal szlovák művész produkcióját. HAVAS MARTA Megkérdeztem a filozófust, hogy miért sír a gyerek? — Először is azért — válaszolta — mert ősei tapasztalata visszhangzik benne, miszerint ha az ember a világra jön, az mindig rosszul végződik. Másodszor azért sír, mert soha nem fogja elérni azt a célt, amire egész életében törekszik, amely folyton elszökik előle, mint a napsugár. Sír a nyaklevések miatt, amelyeket az élettől kap majd. Meg aztán azokért a nőkért, akiket szeretni fog, de nem viszonozzák szerelmét. Talán nem siratja meg ifjúságát, amely tiszta, mint az első hó? Azért is bőg, mert úgy kell távoznia az életből, hogy soha igazán meg nem értik, legnemesebb gondolatai kihunynak, mint a lángra kapó szikra az esőcsepektől. — De mit tegyen az ember, hogy ne sírjon a gyerek? — érdeklődtem tovább. — Meg kell neki magyarázni, hogy az élet azért nem annyira értelmetlen, mint amilyennek tűnik. Biztos lehet benne, hogy megszereti. Ha tudós lesz belőle, szeretni fogfa az életet azért, mert a csilagok atomokból állnak és az égitestek Kepler-törvényei szerint mozognak, az alma Newton törvénye alapján hullik a földre. Ha építész lesz, abban találja majd örömét, hogy városokat építhet. No és ha poétának csap fel talán nem fogja szeretni az életet? Ismeretlen végtelenbe röppenő űrhajók csodáján, a felhőkig érő fákon, a kristályos emlékű hölgyek iránti fellobbanáson lelkesedve? Es végülís mondja meg neki, hogy ... A csecsemő közben szakadatlanul bömbölt. E kritikus pillanatban belépett a szobába a gyerek anyfa. Összecsapta a tenyerét és így szóli: — Öli, te szegény poronty! Hát szabad így bőgni? Ki kell cserélni a pelenkád és meg kell etetni téged. Ahogy mondta, úgy is tett és a gyerek elhallgatott. Ekkor megkérdeztem a filozófust: — Mondja kérem, miért hallgat így ez a gyerek? A. KAZARJAN Oj, 375 méter inagas televíziós tornyot kezdtek építeni Kijevben. Képünkön a televíziós torony makettje. (Felvétel: CSTK — TASZSZ) ÚJ KÖNYVEK Deme László: NYELVI ÉS NYELVHASZNÁLATI GONDJAINKRÓL Az elmúlt öt évben vendégtanárként nálunk tevékenykedő magyarországi nyelvész új könyve eddig szinte teljesen érintetlenül hagyott területről meríti témáját. Elsősorban a szlovákiai magyar nyelvhasználat problémáit elemzi, külön fejezetekben tárgyalja hazai magyar sajtónk nyelvét, iskoláink nyelvi nevelő munkájának feladatait és szépirodalmunk nyelvi stílusát. A marxizmus talaján állva olyan általános, eddig úgyszólván figyelmen kívül hagyott kérdést világít meg, mint a nemzeti és a nemzetiségi kultúrák és nyelvek közötti kapcsolatok a szocialista társadalmakban. Deme László könyve minden bizonnnyal a tanítók, újságírók és mások nélkülözhetetlen segédeszközévé válik, s nagy érdeklődést vált ki külföldön — elsősorban a magyar nyelvterületen — is. Ára: 21,— korona Ardamica Ferenc: A ROKON CSELÉD A hazai sajtóból már ismert fiatal szerző elsőízben gyűjtötte könyvalakba legsikerültebb elbeszéléseit. A kötet írásai frissek, tárgyuk személyes élményben gyökerezik vagy a jelen, vagy a közelmúlt életének elemeiből áll össze. A fiatal Ardamica kezdő író de — egyéb erényei mellett — a cselekményszövésben már érzi, ml módon kell elválasztani a fontosat a jelentéktelentől, a kieinelnivalót az elhanyagolhatótól. Ára: 12,— korona Szabó Béla: PÁRIZSI CERUZAJEGYZETEK Az ismert csehszlovákiai magyar író új könyvében párizsi tartózkodásának élményeit írja le. Tarka fejezetekben számol be Szajna-parti sétáiról, a Rodin-, a Balzac-, a Vietor Hugomúzeumban tett látogatásairól, a francia munkások életéről. Párizs mégis mintha csak kulisszaként szerepelne e ceruzajegyzetekben. A szerző líraian naiv realizmusa önmagát tükrözi. Önarckép rajzolódik ki a sorok mögött, s a napló élesebben jellemzi íróját, mint a fiáját, amelyről fr. Ára: 13,— korona Pavel Neumann: AZ IDŐ ÁRNYÉKÁBAN Naumann regényének cselekménye egy úgynevezett szürke kis ügyből bomlik ki, mégis komoly és rendkívüli bűnügyi eset kerekedik belőle. A történet lebilincselően izgalmas, tele váratlan fordulatokkal, emberi sorsfordulókkal és. tragédiákkal. A szerző szimpatikus vonása, hogy regényének detektív figurái nem markáns arcélű pisztoly os-pipás mesterdetektívek, hanem a nyomozás egyszerű, névtelen közkatonái, akiket hősies lelkiismeretességük mellett egy különleges, letisztult erkölcsi érzés is hevít. Ára: 20,— korona Tamás Mihály: KÉT PART KÖZT FUT A VÍZ Az első köztársaság haladó magyar irodalmi hagyatékának egyik értékes műve lát most újra napvilágot. A regény cselekménye az 1918-as államfordulatot követő évek sodrában játszódik. Tamás e regényében nemcsak egyéni sorsokat ábrázol, hanem hitelesen vázolja föl századunk húszas éveinek társadalmi viszonyait is. Ára: 14,— korona llku Pál: ZENDÜL AZ OSZTÁLY A szerző 1930-ban írt, s először 1936-ban kiadott diákregénye annak idején nagy visszhangot váltott ki, bátor szókimondása és művészi értéke révén. Ezek az erények teszik időtállóvá llku Pál alkotását, melyet a mai olvasók is érdeklődéssel lapoznak föl. Ára: 15,— korona