Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

Utazó falu • Belterjesség és az intenzitás növelése • Október végéig 260 tojás egy-egy tojós tyúktól • Ötvenezer esirke a piacra • Ho Si Minhnek is tetszett a szövetkezet •Észtország és az állattenyésztés • Szaratov tanulmányközelségbe került • A moszkvai körzetben is sok a tanulnivaló * Sok ország—több tapasztalat A cukorrépa az idén nem remekelt. Mindössze 375 mázsa az átlag. Igaz, hogy 10—15 évvel ezelőtt ezt is kiváló eredménynek tartották volna, de például nia a járási versenyben inkább már csak az ötszáz mázsán felüli átlaggal lehet az élvonalba törni. Felsőszelinek ebben az évben nem sikerült. A lucerna már jobban bevált — hetvenkét mázsa szénát gyűjthettek be egy-egy hektárról. Van is elegendő takarmány, terinlésből és abrakból egyaránt. És éz így nagyon jó, mert teljesíteni tudják azt a feladatot, amely az új ötéves tervből az állattenyésztés terén GYÜMÖLCSÖZŐ ARÁTKOZÁS Felsőszeliről van szó. Arról a mátyusföldi faluról, amelynek alig 1800 hektáros a határa, de több mint 3000 ember lakja. Van is tülekedés a korai autóbuszoknál. Igaz, hogy a felszállók közül nem mindenki utazik munkába, dé a nagy többség — igen. Galánta, Vágsellye, Sered, Bratislava — ki itt, ki ott talált munkahelyet. Van, aki a képességének megfelelőt, többen azonban csak azért fordítanak hátat naponta vagy hetente a falunak, mert — főleg a fiatalok — megijedtek a szövetkezettől, a kezdeti nehézségektől. Persze mi tagadás, a kezdet nem is volt valami könnyű. De nem volt az másképp másutt sem, mit szóljunk akkor egy félig-meddig iparosközségre. Itt az utazás nem újkeletű, mindig is sokat kerestek munkát másutt. Lényegében ez az utazó falu mégsem különbözik a galántai járás többi községétől. Még így is marad annyi munkaerő, amennyi a jelenlegi gazdálkodás beállítottsága szerint elegendő a tennivaló elvégzéséhez, mármint a szövetkezetben. Igaz ugyan, hogy Ily módon a termelés belterjesítése, az intenzitás fokozása csorbát szenved. De a belterjesség és az intenzitás fokozása — sajnos — nem mindig jár annyi haszonnal, mint amennyi pénzt és munkát bele kell fektetni. A beruházásról nem is beszélve. Mindent beleszámítva, az egy dolgozóra jutó tiszta jövedelem egy külterjesen gazdálkodó mezőgazdaságban legalább anynyi, mint a legbelterjesebben gazdálkodó szövetkezetben. Csak éppen az egy hektárra jutó termelés kisebb. De ne gondoljuk, hogy olyan kullogó ez a szövetkezet. Erről sző sincs. Mert .amit termelnek, azt Jól termelik, az eredmények miatt nem kell szégyenkezniük, még az olyan Járásban sem, mint a galántai, amely tudvalevőleg Szlovákiában évről évre a legjobbak között van. Az idén nem értek el ugyan csúcseredményeket a növénytermesztésben, de a hektárhozamok így sem lebecsülendők. Slávik János agronőmus ugyan többet várt, elsősorban búzából, mint amennyi termett, ám lássuk a számokat. Kezdjük a búzával. Ebből 37—38 mázsa ígérkezett hektáronként, viszont az időjárás 33 mázsára szorította el a hektárhozamot. Ennél már két évben is jobbat értek el. De hát ilyen a mezőgazdasági termelés. Elég volt néhány forró nap a viaszérés idején és 5—6 mázsával kevesebb lett a búza hektárhozama. Sajnos, a mezőgazdaságban ez már így van. Megnyugtató azonban az, hogy az árpa jobban fizetett, mint amennyire a kései vetés miatt számítani lehetett. Harmincöt mázsa volt az átlagos hektárhozam. Ez még kedvező esztendőben ls jó eredmény. Hiszen tíz évvel ezelőtt még 20 mázsa körüli volt az átlagos hektárhozam, Felsőszeliben sem különben. A kukoricára sem lehet panasz, mert szemesen számítva is 51 mázsát adott egy-egy hektár. Ez sem rekord ugyan náluk, de ha „csak" ennyi terem ls, akkor a számítás már beválik. hárul rájuk. Ha van takarmány, eredményes lehet az állattenyésztés ls. Náluk nemcsak lehet, hanem az is. Farkas Mihály zootechnikus mégsem elégedett. Pedig az Idén elérik tehenenként a 3100 literes átlagot. Ezzel a járásban a jók legjobbjai közé kerülnek. A hizlalásnál sem lebecsülendők az eredmények. A hízó marhák napi súlygyarapodása átlagosan 0,95 kg s ezt aránylag kevés abraktakarmánynyal érik el. A sertések napi súlygyarapodása 0,51 kg. Méginkább említésre méltó, hogy október végéig átlagosan 250 tojást tojt egy-egy tojós tyúk. Kár, hogy ezt az állományt már likvidálni kell, mert kiöregedett. Bár az sem kizárt, hogy az új állomány még a jelenlegin is túltesz. Hiszen a fajtaminőség javításán kívül a gondozás, a takarmányozás is javul. Nagyon eredményesnek mondja Zelenák György üzemgazdász a csibenevelést is. A brojlerek kilóját 10 koronából állították elő s az eladási átlagár 15 korona volt. Nem kevesebb, mint ötvenezer csirkét adtak el 1,2 kilogrammos átlatgsúlyban. Nos, akinek kedve van, számoljon, mennyit jövedelmezett a csibenevelés. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy az említett súlyt nyolc hét alatt érték el. Van még más említésre méltó eredmény Is. A többi között: a fűszerpaprika ebben a kedvezőtlen évben is 30 ezer koronát jövedelmezett hektáronként, a szőlő jrfedig hetvenezer koro nát Hát ez sem csekélység egy ilyen sík vidéken. Meg az sem, hogy bár nem nagyban, azért mégis munkaalkalmat ad sok olyannak, akinek jói jön az idénymunkák végzésekor megkereshető néhány korona. Egyszóval van ebben a szövetkezetben valami olyan, ami figyelemre méltó. Ennek megcáfolhatatlan bizonyítékai vannak. Ügy gazdálkodnak, ahogyan a lehetőségek engedik. Nem véletlen, hogyha a galántai járásban külföldi küldöttségeket kellett fogadni, leggyakrabban Felsőszelire esett a választás. Meglehet azért is, mert vendégszerető nép, de szerepe van ebben a rendezett szövetkezeti gazdálkodásnak ls. Annak idején Ho Si Minh is ezt a szövetkezetet látogatta meg. Nagyon tetszett neki a szövetkezet. És ahogy szétnézett, abból látni lehetett, hogy nem udvariasságból tekintett ide meg oda, nem a beszélgetés folyamatossága miatt kérdezett, hanem azért, mert minden érdekelte. Az emlékkönyvbe bejegyzett sorait ugyan nem tudtam megfejteni, de a helybeli vezetők a tolmács útján jól megőrizték az ősz vezér néhány mondatát a pohárköszöntőből: „A ml országunk még mindig ki van téve az imperialista támadásnak. De nem lankadunk, mert tudjuk, hogy vannak barátaink. Itt lépten-nyomon érezzük, hogy egyetértenek velünk s a szükségben támogatnak bennünket... Erősít a harcban az a tudat, hogy egyszer majd mi is ilyen gazdag országot, szabad, boldog népet mondhatunk a magunkénak." Persze nem ezzel kezdődött a felsőszeli szövetkezet kapcsolata a külfölddel. Már 1956 novemberében járt náluk egy ukrán küldöttség, ök is viszonozták a látogatást. Természetes, hogy tapasztalatcsere lett a kölcsönös látogatásból. Vagy például a szaratovi körzettel való kapcsolatuk. Onnan se jöttek vissza üres notesszal. Volt mit feljegyezni, különösen a vegyszeres és a gépesített növénytermesztéssel kapcsolatosan. Hát még a moszkvai körzetben! Ott a fő törekvés a főváros több millió lakosának az ellátása. Ez pedig magas fokú belterjességet követel, elsősorban a kertészetektől. Michal Záluský elnök meg is jegyezte: — Hej, ha nekünk is ilyen piacunk volna! Mert hogy el ne felejtsem, a főváros körzetében gazdálkodó kolhozok és szovhozok terményeinek és termékeinek nem csupán a napi piac biztosított. Ugyanis a fölös terméket átveszi a feldolgozó ipar, nem romlik meg ott a kertészetekben vagonszámra a zöldség, a gyümölcs, de egyéb termék sem. Hát ezt bizony nagyon megfigyelték, de arra még nem volt alkalmuk, hogy itthon is így biztosítsák a megtermett áru felvásárlását, illetve eladását. Mert — mint mondják — a felvásárló vállalat a közepes terméssel is nehezen tud megbirkózni, hát még a rekordterméssel. — Észtországban még többet láttunk — mondják. — Leginkább az állattenyésztés nagyarányú gépesítése kötötte le figyelmünket. Általában — de főleg a szovhozokban — több mint kilencven százalékra gépesített az állattenyésztés. És kiválóak az eredmények. Számokat már nein is akarok mondani, mert 1965 óta bizonyára ott is lényegesen fejlődött az állattenyésztés. Kapcsolatokat tartanak fenn a Tótkomlósi Alkotmány Tszcs-vel is, de ennek már nem annyira a szakmai része kívánkozik az első helyre, hanem inkább a baráti kapcsolatok ápolása. A felsőszeli szövetkezetesek jelentős része ugyanis Tótkomlósról és környékéről települt át a mátyusföldi faluba. Persze ettől függetlenül sem múlik el egy-egy találkozó anélkül, hogy ne tanulnának valamit egymástól. Hogy ki kitől többet, arról nehéz lenne kimutatást készíteni. De nem is ez a lényeges, hanem a barátkozás. Amennyire megismerik egymás gondjait, problémáit, eredményeit, annyival közelebb kerülnek egymástioz. A Felsőszeli Efsz vezetőinek alapelve, hogy a látogatásoknak, eszmecseréknek elsősorban ők maguk látják hasznát. Éppen ezért jártak a felsoroltakon kívül még jó néhány országban, többek között Norvégiában, Dániában, Németországban, Bulgáriában stb. A barátság szálai legerősebben a Szovjetunióhoz fűződnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának esztendejében kérték az illetékeseket, hogy szövetkezetük megkaphassa a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szövetkezete címet. Meg is kapta 1967. augusztus 8-án. Azóta viseli e megtisztelő nevet És nem hoztak szégyent e névre. HARASZTI GYULA AMIKOR HÖ SI MINft NÄIDK VOLT ÍÄTOGÄTÔBAN