Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)
1970-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó
E gy jő barátom, alti nemrég uroszországba utazott, jóízű szatírát mondott el nekem, mely az az orosz hivatalnokok ellen van kompunalva, de mely a magyarokra is ráillik- Valószínűleg barátom is mástól hallotta, az a más egy harmadiktól, a harmadik egy negyediktől; alkalma, sint akadt olyan is, aki megírta, s mindenik toldott hozzá valamit. Ha utána szaladnék a hiteles szövegnek, azt közölném önökkel, hogy nevessenek egyet az oroszokon, a saját maguk hivatalnokaira gondolva. Űe mert nincs meg a szöveg, elkövetem a plágiumot, és megírom magyar történetnek. Ezért talán nem üzennek háborút az oroszok. Mondjuk tehát, hogy Kelemen Ferenc miniszteri számtiszt egy vasárnap délután elment a Városligetbe, ahol egy álLatseregletet mutogatott bizonyos mr. Blims. A mindenféle szelídített vadállatok közt volt egy rettenetes krokodilus is, melyet nagy érdeklődéssel nézegetett az illető magy. kir. szómtiszt. A krokodilus is feltűnő érdeklődéssel nézte a számtisztet, s minthogy a kalitkája vigyázatlanságból nem volt jól becsukva, egy lökéssel kidugta szőr. nyű fejét, s ham... lenyelte a közelálló hivatalnokot, tekintetes Kelemen Ferenc urat. Kelemen úr a krokodilus torkában érezvén magát, ijedten kiáltott a körülállóknak: — Jaj, végem van! Jelentsék kérem, a hivatali főnökömnek, hogy ... De már nem volt Ideje bevégezni, mert a krokodilus még egy pótnyelést tőn, s a hivatalnok végképp eltűnt a bolondos állatban. Az asszonyok sikoltoztak, a férfiak ellenben futottak mr. Blimshez, hogy engedje a krokodilnak gyomrát széthasítani, s kivenni a szegény Kelemen Ferenc számtisztet, aki MIKSZÁTH KÁLMÁN: — A szegény póruljárt embernek utolsó szava künn a világon úgyis a hivatali főnöke volt, hát talán legjobb volna ahhoz menni. — Ogy van, Forduljanak a főnökhöz. Rohantak Budára, a főnökhöz, akinek lihegve referálták el a szegény Kelemen Ferenc esetét. A főnök összeráncolta a homlokát, majd vállat vont. — Hüm! Ez bizony baj, nagy baj. De én nem tehetek semmit. Mert Kelemen Ferenc kivette tegnap a hatheti szabadság idejét. Márpedig ahhoz, hogy egyik vagy másik hivatalnokunk A hallgatók szívét újra megindítá a helyzetnek ez a részlete, s magukhoz vévén az asszonyt és a gyermekeket, magához a miniszterhez szaladtak, hogy tegyen valamit. A miniszter előhivatta a Kelemen Ferenc közvetlen hivatali főnökét, s miután az elreferálta az esetet a saját indokaival egyetemben, így szólt: — A főnök úrnak igaza van. Ml nem tehetünk semmit. A krokodilus gyomrából Kelemen Ferencet én ki nem vehetem, mert a krokodilus nem esik az én hatásköröm alá. A dolog a belügyminiszterhez tartozik. LÖRINCZ GYULA illusztrációja hivatalos folyton kiáltozott kl a krokodilusból, de szava csak tompán hallatszott, mintha messze a föld gyomrából jönne. Mr. Blims, az állatsereglet tulajdonosa megértvén a dolgot, csodálkozó arcot vágott: — Hát megbolondultak az urak, hogy én egy eleven krokodilust megöljek egy számtisztért? Hiszen mi az ördögöt ér egy számtiszt? — De uram, a humanizmus, az emberszereteti — Vigye ördög a humanizmust! Hiszen az állam annyi számtisztet kap ingyen, amennyit akar, én pedig pénzért is nehezen kapok egy Ilyen krokodilust. — Az mind igaz. De a könyörület. Felesége, gyerekei vannak a szegény úrnak. — Hagyjanak békén! Nekem is vannak gyerekeim. S a krokodilus voltaképpen ezáltal csak nyer értékében. A pokolba is, egy krokodilus, amelyikben egy gentleman vanl Ez nem tréfa dolog! Dehogy adom, a világért sem adom a korokdilusomat. Az emberbarátok tanácskozni kezdtek. hol tölti a szabad idejét, hol nem, semmi beleszólásunk. Legalább nincs rá precedens. Hanem jöjjenek az urak október 16-án, amikor a szabadságideje lejár, és akkor esetleg intézkedésnek is lehet helye. — De uram, odáig nem él meg a szegény pára a krokodilus gyomrában. — Sajnálom, de nem tehetek róla. Kétségbeesve szaladtak vissza az állatseregletbe, hol már ott volt nagy jajveszékelve Kelemen Ferencné, született Szabó Ida ls és a három apró Kelemen csemete. — Apa, apa, gyere ki! — siránkoznak. De a boldogtalan Kelemen semmit sem hallott ebből, ő maga is csak ritkán kiáltott ki egy-egy észrevételt: — Átkozott forróság van Idebent. Adjanak a krokodilusnak egy kis fagylaltot! Tíz szava közül jó, ha egyet-kettőt megértettek. Estefelé azonban emeltebb hangon tudatta: — Irtóztató! Most kezdődik rajtam az emésztés. A krokodilus gyomra úgy tesz velem,, mint egy ráspoly. Elmentek a belügyminiszterhez. Mr. Blimsnek a fővárosi hatóság ad-. ta az engedélyt, hogy a krokodilust mutogathassa. Minthogy voltaképpen a krokodilusről van szó, az úgy a fővárosi hatóság körébe esik. Elmentek a fővárosi hatósághoz. — Mi adtunk kl egy engedélyt — szólt Kammermayer —, hogy a krokodilust mutogathassa mr. Blims, de arra mi nem adhatjuk ki a parancsot, hogy a krokodilus gyomra fölhaslthassék, mert a krokodilus magántulajdon. A magántulajdon pedig szent. Mi legfeljebb az ügyészt utasíthatjuk, adjon e tekintetben jogi véleményt. Az ügyész egy nagy memorandumot készített a magántulajdon szentségéről, s hivatkozván Werbőczyre és az összes európai joggyakorlatra, tiltakozik a krokodilus fölhasítása ellen. Most már ki volt zárva minden út. Nem maradt fenn egyéb, mint kérvényt nyújtani be az országgyűléshez. Gajári Ödön, a kérvény! bizottság előadója, azt véli, hogy miután a krokodilus tudvalevőleg ősidőktől kezdve, természeténél fogva, eszi az embereket, ha megkapja, semmi jogtalanságot nem követett el, hanem csak azt, amíaz ősi szokások gyakorlatában volt Ad acta kéri tétetni a kérvényt. Polónyl Géza: Tisztelt Ház! (Halljuk, halljuk!) Nem volt szándékom felszólalni e kérdésben, mert örül az ember ; lelke, ha e nyomorult közös-ügyes gépezet egyik kereke, bármilyen csekély, legyen ls az, elpusztul. És mikor látom, hogy Tisza Kálmán úr politikája a vadállatok kétféle faját szabadítja e szegény hazára, hogy fölfalják az állampolgárokat, az egyik faj a finánc, a másik a végrehajtó, akkor eszembe se jön egyetlen krokodilustetten megütközni. (Ogy van! Igaz! A szélsőbalon. J Nem jutna eszembe megsiratni ama szerencsétlen polgárt, aki a krokodilus gyomrában van, mert a t. Ház, ml mindnyájan nem vagyunk szerencsésebbek, mert mi ahelyett mindnyájan a kétfejű sas gyomrában emésztődünk. (Általános helyeslés.) Ámde, t. Ház, midőn arról értesülök, hogy nevezett Kelemen Ferenc számtiszt, a legutóbbi belvárosi választás alatt, elvéhez híven, meg nem ijedve semmiféle terrorizmustól, a kormány, ellen szavazott, érteni kezdem az aljas bosszút s a hitvány közönyt, és követelem a legnemesebb emberi érzések nevében, hogy a vadállat gyomrából kivétessék. (Hosszantartó éljenzés a baloldalon.) Fél órai vita után a kérvény pártolólag kiadatott a kormánynak. A kormány néhány nap múlva minisztertanácsot tartott e kérdésben, miként lehetne a szegény Kelement kivenni a krokodilus gyomrából. Hosszú vita volt. Sok mindenféle észrevétel, érv, indítvány és megjegyzés merült fel, de a legnagyobb akadály, hogy az Illető szabadságon van, minélfogva joggal tartózkodhatik a krokodilusban is, alig volt elhárítható. Míg végre az egyik miniszternek pompás ötlete támadt. — Én megtalálom a módját, uraim. Egyszere feléje fordultak hatan is. — Nos? — Éljünk egy kis fikcióval. Vegyük úgy, hogy Kelemen Ferenc szabadságon bár, de tanulmányúton van. — Hát aztán? — És ezt bátran vehetjük. Mert ha Kelemen Ferenc kijön a krokodilus gyomrából, tényleg érdekes jelentést fog tehetni tapasztalatairól. — Ogy van. Ezt eddig el lehet fogadni De mit nyerünk vele? — Azt, hogy a szabályzat szerint, a tanulmányúton levő tisztviselő hivatalosan behívható. — Igen, Igen, de még mindig nem értjük a kibonyolódást. ,— Ha behívható, akkor behívási engedélyt kap, azt ott kézbesítheti a hivatalszolga, ahol találja. — A krokodilus gyomrában? — Mindjárt tisztában leszünk. A kézbesítő utasítása az, hogy ha a végzés nem volna kézbesíthető, szegezze kl az ajtóra. De minthogy a krokodiluson ajtó nincsen, kötelessége keresztülhatolni a krokodiluson, s ezt nem teheti másképp, ha csak fölhasítja. Quod erat demonstrandum. — Bravó, bravó! — hangzott a minisztertanácsban, s mindenki örült, hogy végre meg van találva a kellő hivatalos forma. Mondjam tovább, vagy ne mondjam? A krokodilus gyomrát fölhasították, de olyan soká tartott a húzás-halogatás, hogy már akkor nem volt benne Kelemen Ferenc. Az alatt valószínűleg megemésztette a krokodilus, vagy talán az ls lehetséges, hogy el sem nyelte volt a derék urat. MM 'O N csa •-s S
