Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

Ami tíz évvel ezelőtt még szenzáció számba ment, ma már a mindennapi élet keretei közé tartozik. Olyan mér­tékben, ahogyan tűnőben vannak az emberiség ismerettérképén a „fehér foltok", számos kimagasló tudományos és műszaki sikerről szóló jelentés is mintegy elvész a naponta özönével születő információk tömegében. Tel­jes mértékben vonatkozik ez az űrha­józás rohamos fejlődésére is. Amikor most, az év végén elgondol­kozunk afelett, mi újat hozott ez a modern tudományág, meglehetősen nehéz helyzetbe kerülünk. Nem azért, mintha kevés esemény történt volna ezen a területen. Éppen ellenkezőleg, hiszen például a Luna-17 kiröpítése előtt eltelt két hónap leforgása alatt csupán a Szovjetunió 22 vállalkozást hajtott végre a a világűrben. Ki tudná rövid összefoglalóban jel­lemezni a sok tucatnyi szovjet Koz­mosz-típusú űrszondák sikersorozatát, a távközlési mesterséges holdak hi­bátlan „szolgálatát", azt, miként já­rulnak hozzá a föld körüli térben ke­ringő emberi kéz alkotta „égitestek" bolygónk térképezéséhez, fizikai tu­lajdonságainak megállapításához, a meteorológiai előrejelzések pontosab­bá tételéhez, a légüres tér sajátossá­gainak leleplezéséhez. Ma még nehéz beszélni arról is, mit jelent a cseh­szlovák tudomány és technika számá­ra az, hogy aktív módon hozzájárult az Interkozmosz-ürszonda megszer­kesztéséhez és kiröpítéséhez. Szorít­kozzunk ezért azokra az eseményekre, amelyek jóval távolabbra helyezték át a világűr meghódított területeinek „határkövét". Apollo—13 riZ ember utazásvágyának legköze­lebbi célja továbbra is a Hold ma­radt. Ez ideig csak egynéhány embe­ri lábnyom maradt rajta, ezért sorol­hatjuk az év kimagasló eseményei közé az amerikai Apollo-13 holdraké­ta sikeres útját. Utasai kb. 22 órát töltöttek a Hold felszínén s közben egy holdkrátert is megmásztak. Ez különösen érdekes kísérlet volt. Nem­csak azért, mert a holdkutatók első ízben tettek meg hosszabb utat és AZ ŰRKUTATÁS OJ HATÁRKÖVEI győztek le nagyobb magasságot, ha­nem egészségügyi szempontból is. Tudjuk, hogy az egész kísérlet si­keres volt és résztvevői újabb holdkő­zeteket gyűjtöttek össze és hoztak magukkal a Földre. Ezzel összefüggés­ben említést érdemel egy további, eb­ben az évben közölt hír is, amely sze­rint a tudósok az Apollo-12 személy­zete átal a Földre juttatott holdkőzet­mintákban kétséget kizáróan kimutat­ták az oxigént. 1000 C fok hőmérsék­letnél a kőminta szublimált, azaz szilárd halmazállapotból gázzá alakult át. Ebben a pillanatban a spektromé­ter oxigén jelenlétét jelezte. Az embe­riség történetében első ízben bizonyo­sodott be, hogy a Holdon megvan a le­vegő előállításának lehetősége Lima—16 a szovjet Luna-16 automatikus űrál­lomás sikeres útja, lágy leszállása és holdkőzetet szállító fokozatának visz­szatérése a Földre további mérföldkö­vet jelent a Hold-kutatásban. Szep­tember 20-án szállt le a holdbeli Ter­melékenység-tengerének közepe táján, a Webb-krátertől kissé nyugatra, meg­lehetősen sík vidéken. Leszálló foko­zata a Holdon maradt, talajminta-tar­tálya pedig szeptember 24-én simán földet ért Kazahsztánban. Az a hely, ahol a Luna-16 leszállt és ahonnan a talajszondával vett kő­zetmintákat a Földre hozta, a Hold­nak egészen más részén feküdt, mint ahol a régebbi leszállások történtek. Ez már önmagában véve is igen nagy jelentőségű, mert minél több kőzet­minta érkezik a Holdról, annál rész­letesebben lehet megismerni annak kőzettani viszonyait és történetét. Ezenkívül az Apollo-13-mal szemben, amely 5—10 centiméter mélységig végzett talajméréseket, 35 centiméter mélységig hatolt be a Hold talajába. A Luna-16 egy nagy, átfogó prog­ram részét, képezte, olyan programét, amelyben automatikus műszerek az ember közvetlen részvétele nélkül végzik a kutatást és a mérési felada­tokat. „Akik azt a nézetet vallják, hogy űrhajósokat kell küldeni a Hold­ra, a technikai lehetőségekre hivat­koznak" — írta ezzel kapcsolatban a Krasznaja Zvezda. — „Ugyanakkor au­tomatikus berendezések Holdra jutta­tásával az eredmény kisebb ráfordí­tással is elérhető. Kisebb kapacitású hordozórakétára van szükség ahhoz, hogy automatákat küldjenek más égi testekre. Feleslegessé válnak a lét­fenntartást biztosító, bonyolult és nagy kiterjedésű rendszerek. A műsze­rek mellett szól az a tény is, hogy terjedelmüket tekintve nem nagyok, kis energiamennyiséget igényelnek, képesek elviselni jelentős túlterhelést és hőmérsékleti ingadozásokat". Lums—17 A Luna-17 automatikus űrállomás november 10-én indult sikeres útjára, 15-én keringeni kezdett a Hold körül, majd 17-én simán leszállt az Esők­tengerének nyugati részén. Röviddel később, a Földről kapott rádióutasí­tásra „kilépett" az űrállomásból a Lu­nohod-1 holdjáró és megkezdte párat­lan „sétáját" a Hold felszínén. A két hétig ' tartó holdéjszaka kivételével azóta is sikeresen végzi felderítőútját. A Holdjárő-l-nek négytagú legény­sége van.: parancsnok, kocsivezető, navigátor és rádiós. Ezek azonban nem a járműben ülnek, hanem 400 000 kilométerről, a földi irányítóközpont­ból kormányozzák. Fő jelentőségét abban kell látni, hogy bebizonyoso­dott: az automatikus holdlaboratőriu mok, amelyek felbecsülhetetlen ada­tokat közölhetnek a földi megfigye­lőknek, nincsenek feltétlenül mozdu latlanságra kárhoztatva, járhatnak­kelhetnek a holdfelszínen, érzékenyen reagálnak földi vezetőjük utasításai ra, s mi több: automatikusan „vigyáz­nak magukra" s ki tudják kerülni a veszélyes akadályokat. A Holdjáró-1 kutatómunkájának tu­dományos értékét ma még nem lehet felbecsülni, hiszen szüntelenül tele­metrikus felvételeket, valamint fény­képeket és a fedélzeti műszerekről szóló tájékoztatást küld a Földre. Vénusz—7 December 15-én további eredményt jegyezhettek be a szovjet űrkutatás sikerlistájába: a Vénusz-17 bolygóközi automata űrállomás 120 napig tartó repülés után elérte az „esthajnalcsil­lagot". Augusztus 17-én indították út­jára, 320 millió kilométert tett meg, s mindjárt a Venus közvetlen közelsé­gébe kerülve adatokat kezdett közölni az ottani légköri és egyéb viszonyok­ról. Nem kétséges, hogy küldetése eredményes lesz és sok mindent el­árul arról, mi rejtőzik a Venus álarca mögött (távcsővel gyakorlatilag csak az őt körülvevő sűrű gőz- és gázbur­kot látjuk). • • II Mint látjuk, a kozmosz ostroma eredményesen folytatódik. Valameny­nyl siker az űrkutatás tervszerűségé­nek, valamint a tudományos megala­pozottságra, a maximális biztonságra építő, a látványosságokat kerülő űr­program céltudatosságának bizonyíté­ka. Hosszú évek munkájának eredmé­nye. Kíváncsian várjuk, mivel lep meg bennünket a küszöbönálló új évben. DÓSA JÓZSEF Szlovákia fővárosában a lakáskér­dés megoldása lényegesen függ a több mint 5000 dolgozói foglalkoztató Ma­gasépítő Vállalat munkájától. Nem­csak lakásokat, hanem üzletházakat, főiskolát, művelődési otthont, szállo­dát is építenek. Ez a kombinált épí­tési program már évek óta sok gondot okoz a vállalat vezetőinek. Ennek el­lenére 1960-tól 1967-ig évente öt szá­zalékkal nőtt a termelés, míg az utób­bi két évben ez a növekedés jóformán a felére csökkent. Foglalkoztak e kér­déssel a vállalat, a párt és a szakszer­vezet vezetői, elemezték a helyzetet és konkrét határozatokat fogadtak el a hiányosságok kiküszöbölésére. A termeléscsökkentést belső és kül­ső okok idézték elő. Ábel Škvarka mérnök, a vállalat igazgatója és mun­katársai, valamint Martin Hanzlík elv­társ, az összüzemi pártbizottság elnöke nagyon őszintén beszélt ezekről a problémákról. A vállalat dolgozóinak létszáma az első félév végén négy­százzal volt kevesebb, mint két évvel azelőtt. Szakmunkásokkal beszélgetve megtudtam, hogy egyáltalán nem von­zó a fővárosban dolgozni. Ugyanany­nyit keresnek, mintha lakóhelyükhöz közel, valamelyik járási székhelyen építenének. Legtöbbjük bejáró. Haj­nalban kelnek és késő este térnek vissza családjukhoz. Közel félezren munkásszálláson laknak, csak a hét végén utaznak haza. A vállalat dolgo­zóinak alig egyötöde bratislavai la­kos. Évente ezren mennek el a válla­lattól és ugyanannyi dolgozót vesz­nek fel. A munkaerő-hullámzást csak úgy csökkenthetik, ha növelik a fővá­rosban lakó dolgozók számát. A be­járó szakmunkások közül igen sokan — ha kapnának lakást — leteleped­nének Bratisiavában. Eddig évente 40 szövetkezeti lakást tudtak biztosítani saját alkalmazottaiknak. Ha e téren a vnb-vel karöltve nem érnek el lé­nyeges változást, akkor a munkaerők stabilizálása továbbra is gond ma­rad. (Csupán érdekességként emlí­tem, a közelmúltban Háluk járt a ki­jevi építőipari vállalat küldöttsége, akik elmondták, hogy válla)atuk a fe­lépített lakások 10 százalékát a saját alkalmazottainak adja. Csodálkoztak, hogy nálunk e téren „mostoha gyere­kek" az építők.) Ezen az áldatlan helyzeten erejéhez mérten segíteni akar a vállalat. Megkezdték 80 szövet­kezeti lakás építését « saját alkalma­zottaiknak és felépítenek egy kor­szerű 600 személyes munkásszállást Mérlegen a Bratislavai Magasépítő Vállalat • Munkaerő­hiánnyal küzdenek • Egyszobás vállalati lakások az ifjú há­zasoknak • Növelik a kapacitást, szilárdítják a fegyelmet ® Teljesítik a lakásépítés évi tervét. SZILÁRD INDULÁSI ALAP is. Érzékenyen érinti a vállalatot, hogy a jó szakmunkások többsége a kato­nai . szolgálat letöltése után azért hagyja el az üzemet, mert megnősül és nem kap lakást. Tudják, a fiatal házasok többségének nincsen megta­karított pénze, nem vehet szövetkezeti lakást. Ezért építenek egyszobás vál­lalati lakásokat, itt helyezik el a fia­tal házasokat addig, amíg összegyűj­tik a szövetkezeti lakás árát. Az utóbbi időben gyakran bírálták az építőket a lakások minőségéért. Az apróbb hibák mellett elsősorban azt vitatták, hogy miért ázott be a laká­sok egy része a racai és baronkai la­kótelepen. A három érdekelt fél — a tervező, a beruházó, és a kivitelező — igyekezett a saját igazát bizonyíta­ni. Tény, helyenként az építők, is megsértették a technológiai fegyel­met, de a „vízpróbák"^ az ablakok tervezésének és kivitelezésének fo­gyatékosságait is felfedték. Megfigyel­hető, hogy Račán a családi házak fa­lát északról és északnyugatról eternit­tel védik. Az említett oldalakon nin­csen ablak. A lakótelep tervezői erre a „népi tapasztalatra" nem figyeltek, így sebes esők idején az északra né­ző ablakok körül beszivárgott a víz a lakásokba. A panelgyárban most már szigorúbban ügyeinek a technológiai eljárások megtartására. Ez megmutat­kozik a minőségen is. Ugyanakkor, bár ipari nagyhatalom vagyunk, de még sem tudunk megfelelő , formákat készíteni a panelgyártásra. Márpe­dig enélkül nem képzelhető el a mi­nőség javítása. Jelenleg a panelgyár­ban 2400 lakáshoz készítenek előre­gyártott elemeket. Ez nem elégíti ki a szükségletet, ezért megkezdték egy kis panelgyár építését, melynek évi kapacitása 600 lakás lesz. Ugyanakkor igényt tartanak a Ligetfalun épülő új panelgyár termelésének 80 százaléká­ra, mivjel az új városrész építésében döntő szava lesz a vállalatnak. Azt tervezik, hogy a jövőben a kombinált építési programról a komplex lakás­építésre térnek át. Már az idén is a lakásépítést helyezik előtérbe, más jellegű építkezéseken csak azok a csoportok dolgoznak, amelyekre itt nincsen szükség. Ebből adódik, hogy az említett építkezéseken még 15 mil­lió korona értékű munkát kellene el­végezniük, hogy teljesítsék az évi ter­vet. Ezt az adósságot elsősorban a munkaerőhiány okozza. S mivel a közeljövőben sem várha­tó a dolgozók létszámának lényeges növelése, úgy határoztak, hogy csak lakásépítést vállalnak. Természeteseri bevégzik a már megkezdett más jel­legű építkezéseket (főiskola, szállo­da stb.). A szakemberek véleménye sze­rint célravezető lenne, ha az ilyen jel­legű építkezéseket egy másik, önálló vállalat végezné. így bizonyos fokú szakosítással sok problémát megolda­nának, gyorsulna az építés üteme és javulna a minőség is. Sok panasz hangzik el a felvonók­kal kapcsolatban, mivel kevés az olyan új lakóház, amelyben az átadás­kor üzemképesek a felvonók. A lakók az építőket szidják. Valójában ők vaj­mi kevésbé hibásak. A felvonókat gyártó üzem évek óta pontatlanul szállítja termékeit. Ennek a késésnek objektív oka van. Az utóbbi években ugrásszerűen nőtt az új lakások szá­ma, de az irányító szervek megfeled­keztek a felvonókat készítő üzem bő­vítéséről, így nem képes kielégíteni az igényeket. E téren még a közeljö­vőben sem várható lényeges javulás. Annak ellenére, hogy az építőválla­lat csak nehezen tudja beszerezni a lakásépítéshez szükséges ipari termé­keket, a termelő vállalatokat nem tanácsos bírálni a minőségért, mert ak­kor a következő megrendelésük alig­ha érkezne meg. Saját erejükből igye­keznek megoldani az évek óta vitatott kérdést: a kanalizáció, a víz, a távfű­tés és az utak építését, mielőtt meg­kezdik egy-egy lakótelepen a lakások' építését. Az említett mélyépítési mun­kálatokat január elsejétől egy üzem­részleg végzi, melyet idővel önálló üzemmé bővítenek. A vállalat dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy ez évben 16 lakást építenek terven felül, így az év végéig 3018 lakást adnak át a megrendelő­nek. Sikerült csökkenteniük az év vé­gi „hajrát", mert 1969 decemberében 792, az idén pedig csak 449 lakást kellett átadniuk az év utolsó hónapjá­ban. A Központi Bizottság ülése után a pártbizottság és a vállalat vezetősé­ge megvitatta a jövő évi feladatokat. Tudják, a termelési kapacitás bővíté­se, a munkatermelékenység növelése mellett, e faladatok teljesítésének kulcsát a technológiai és munkafegye­lem megszilárdítása képezi. E kérdé­sek megoldására irányítják a pártalap­szervezetek, valamint a szakszervezeti bizottságok figyelmét. Az 1970-ben elért eredményeik szilárd kiindulási alapul szolgálnak a megnövekedett feladatok teljesítéséhez. CSETÖ JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents