Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

ALOIS INDRA: A tapasztalatok óva intenek A tagkönyvcseréről előterjesztett zárójelentés, a XIII. kongresszus óta eltelt válságos időszak tanulságai, a pártegységről szóló határozat és a gazdasági feladatok, véleményem szerint, szerves egységet alkotnak. Az utóbbi évek, beleértve az 1969 áprilisától eltelt időszakot is, tapasztalataiból, valamint a testvérpártok tapasztalataiból az az egyöntetű következtetés vonható le, hogy a szocialista építés sikerei és kudarcai mindenkor közvetlen összefüggésben vannak a párt eszmei és szervezeti egységével, akcióképességével, azzal a képességével, hogy helyes stratégiai célokat tudjon kijelölni és meg tudja választani elérésük legcélravezetőbb taktikáját. A központi bizottságnak tavaly április óta tett lépései és az elért eredmények azt bizonyítják, hogy okultunk a keserű tapasztalatokból. A központi bizottság a pártnak ismét tényleges központja, melyben az elméleti megismerés kiegészül a nép tapasztalataival; olyan központ, | amelyben nagyzolás nélkül formálódik az elvszerű kommunista politika, tehát olyan politika, amely összhang , ban van az ország és a nemzetközi kommunista mozga-1 lom érdekeivel és szükségleteivel. Ennek a központi bizottságnak tevékenységében nemcsak sebhelyek vannak, hanem ez nagy pozitív munkát is végzett. Hálával tartozunk azon kommunisták és pártonkívüliek százezreinek azért, hogy megértik és tevékenyen támogatják ezt a po litikát, azért, hogy a nehéz politikai küzdelemben döntő modon hozzájárultak a marxista-leninista baloldal győzelméhez. A partegységről szóló határozatot a párt akcíoképességének fokozására irányuló törekvésünk logikus folytatásának, a jobboldali revizionizmus és opportunizmus és életünkben mutatkozó következményei elleni további eredményes küzdelem feltételének tartom. A határozat kifejezi a lenini értelmezésű pártegységet, magában foglalja annak összes alapvető vonásait, egybekapcsolja a demokratikus centralizmust és a párton belüli demokráciát, a kommunistáknak nemcsak a kötelességeit, hanem a jogait is rögzíti és teljesen összhangban van a párt alapszabályzatával. E határozatot így kell a gyakorlatban értelmezni és érvényesíteni. Gondoljunk mindig arra, hogy az, aki elfojtja a jogos bírálatot és megvonja a kommunistáktól tagsági jogaikat, nem védelmezi, hanem megszegi az alapszabályzatot, nem erősíti, hanem megbontja a pártegységet, az bármilyen politikai aktivitás sírásója. Azt hiszem, helyénvaló megemlíteni, hogy ebben az értelemben is mindannyiunkra vonatkoznak a pártélet lenini normái Csehszlovákia kommunistái viszonylag rövid idő alatt átütő erejű sikereket értek el. Szólt erről Husák elvtárs is, elismerik ezt dolgozóink, értékelik a testvérpártok, sőt ellenségeink is elismerik. A tapasztalat persze arra késztet bennünket, hogy ne essünk önelégültségbe, ne altassuk el a pártot, ne alkossunk egyének fáradtságából és pihennivágyásábót politikai fogalmat. A párt mint egész, mint élő politikai szervezet sohasem pihenhet. A jogos öntudatnak nem lehet kísérőjele a bírálat és önbírálat hanyatlása, a kölcsönös igényesség csökkenése, a fejlődést követő és értékelő figyelmünk elernyedése. Elvégre mindnyájan tudjuk, hogy a harc még nem fejeződött be, hogy nem kevesebb, hanem inkább több munka var ránk. Nem becsüljük le politikai ellenfeleinket. A jobboldali revizionisták és opportunisták és a szovjetellenes exponensek tapasztalt és kemény ellenfelek. Nagy részük sohasem felejti el nekünk, hogy megakadályoztuk 1968ban kínálkozott páratlan esélyük teljes kihasználását. Minden képességüket, leleményességüket felhasználják, hogy különféle formában harcoljanak politikánk ellen, leginkább saját hibáink és fogyatékosságaink hajtanák malmukra a vizet, az, ha nem volnánk egységesek és határozottak a cselekvésben, ha egy helyben topognánk vagy megelőznénk a fejlődést. A jobboldal elleni küzdelemben sikerünknek az is a feltétele, hogy rutinmunkával és rossz szokásokkal nem hagyjuk megkötni kezünket, hogy rendszeresen leküzdjük a tudatunkban és munkánkban megmaradt dogmatikus csökevényeket, hogy nem fogjuk egyszerűsíteni a komoly problémákat. Általában nem ringatjuk magunkat olyan ábrándokban, hogy immúnisak leszünk esetleges további hibákkal és fogyatékosságokkal szemben Az a fontos, hogy legyen min(Folytatás a 3. oldalon) Hivatalos fcjiárás (14. OLDAL)