Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-04 / 288. szám, péntek

A Varsói Szerződés tagországai politikai tanácskozó testülete (Folytatás az 1. oldalról) tói, elősegítené az európai helyzet javulását, az NSZK és a szocialista államok kapcsolatainak fejlődését. Az ülés hangoztatta, hogy létrejönnek tuvábbi európai problémák rendezésének feltételei, s ezzel kapcsolatban azt a reményét fejezte ki, hogy a Nyugat Berlinről folyó jelenlegi tárgyalások a közép-európai enyhülés érdekeinek, valamint a nyugat-berlini lakosság szükségleteinek, az NDK törvényes jogainak és felségjogainak megfelelő, kölcsönösen elfogadható egyezménnyel zárulnak. Az ülés részvevői azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása újabb jelentős szakasz lenne az európai béke megszilárdításához vezető úton. Az eddigi előkészítő munkálatok eredményeként létrejöttek az értekezlet megfelelő feltételei. Lényegében javasolták programját, meghatározták az értekezlet részvevőinek összetételét, lerakták a kölcsönös megértésnek és az értekezlet pozitív eredményei biztosításának széles alapját. Az értekezlet összehívásával kapcsolatban összes kérdések egybehangolásának befejezése most megköveteli, hogy a kétoldalú kapcsolatok mellett sokoldalú tanácsberlini ülésének dokumentumai kozásuk is folyjanak az összes érdekelt államok bevonásával. Már sok európai állam nyilatkozott e módszer mellett. Az értekezlet résztvevői megelégedéssel fogadták a finn kormány új kezdeményezését, hogy az összes érdekelt államok képviselői Helsinkiben előkészítő találkozót tartsanak, s ezen vitassák meg az európai értekezlet összehívásával kapcsolatos kérdéseket. Az Uiésen részt vevő államuk egyetértésüket fejezik ki részvételükkel az ilyen találkozókon. amelyek elősegíthetik az európai értekezlet gyakorlati előkészítését. Nincs ok az értekezlet összehívásának halogatására, bármilyen előzetes feltételekhez kötésére. Az európai biztonságért és együttműködésért kibontaknzó mozgalom mind szélesebb és tömegesebb jellegű. Az ülésen részt vett szocialista államnk szilárd elhatározása, hogy minden erőfeszítést megtesznek az európai népek békevágyának megvalósítására. Az ülés részvevői megállapíthatják, hogy a feszültség enyhülésének és az európai békés együttműködésnek ellenfelei nem adták fel veszélyes tevékenységüket. Ezzel összefüggésben felhívták a figyelmet a NATO agresszív köreinek aktivizálódására, az NSZK revansista és militarista erőinek veszélyes akcióira, az európai földrészen tapasztalható pozitív folyamatok fejlődésének külső fékezésére irányuló állandó kísérletekre. A részvevők annak a szilárd meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy az európai békeszerető erők letudják küzdeni a béke ellenségei okozta nehézségeket, s egyesült erővel képesek megoldani e világrész szilárd békéje biztosításának feladatát. Az ülés részvevői igazolják az európai biztonság, a feszültség enyhítése és a leszerelés kérdéseivel kapcsolatos, az 1956. július 5-i bukaresti nyilatkozatban kifejezett állásfoglalásukat. Az ülés részvevői kifejezték országaik, pártjainak és kormányainak azt az elszántságát, hogy Európa és az egész világ szilárd biztonságának szavatolása érdekében nemzetközi téren továbbra is egybehangolják közös akcióikat. E célból mindegyikük folytatja az aktív békepolitikát, a feszültség enyhítésének és a széles körű nem zetközi együttműködésének a politikáját. Nyilatkozat az indokínai helyzet éleződéséről A Bulgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió, amelyek részt vettek a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülésén, megvitatták az indokínai helyzetet. Az utóbbi időben az Egyesült Államok újabb katonai agreszsziót hajtott végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s több ízben támadta a VDK területét. Az amerikai imperializmusnak ezek a kihívó akciói világszerte a tiltakozás és felháborodás hullámait váltották ki. Az Egyesült Államok ezzel a lépésével nemcsak azt bizonyítja, hogy nem hajlandó tekintetbe venni a szuverén államok között elfogadott normákat, hanem ellentmond saját ígéreteinek is. Az Egyesült Államok kormánya cinikusan megszegte kötelezettségét, amely szerint befejezi a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni légitámadásokat. Ez a tény, illetve a bombatámadások befejezéséről szóló megállapodás tették lehetővé a vietnami probléma megoldásával kapcsolatos párizsi négyoldalú tárgyalásokat. Az Egyesült Államok elnöke által meghirdetett program, amelynek a vietnami békés megoldást kellene szolgálnia, a valóságban az agresszió folytatásának és kiterjesztésének leplezését szolgálja. A Dél-Vietnamban folytatott rablóháburú. a laoszi fegyveres beavatkozás kiszélesítése, Kambodzsa semlegességének lábbal tiprása, az ország ellen elkövetett agresszió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen folytatott légitámadások olyan politika láncszemei, amelynek célja a népi, nemzeti felszabadító mozgalmak elnyumása, az imperialista politika diktátumainak durva érvényesítése, illetve követelményeinek ráeruszakolása más nemzetekre. Nem véletlen, hogy az Egye sült Államok éppen must élezi ki a távol-keleti kérdést. Olyan japán erőket támogat, amelyek elsődleges célja az ország militarista és expanziós érdekeit képviselő pnlitikájának támogatása. Az amerikai katonai klikk és szöuli bábjai szüntelenül szervezik provokációikat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok továbbra is katonailag támogatja Csang Kaj sek klikkjét és fenntartja támaszpontjait Tajvan szigetén, amely mint ismeretes, a Kínai Népköztársaság szerves része. Az USA az akadálya annak, hogy az ENSZben felújítsák a Kínai Népköztársaság jogait. Ezek a politikai körök úgy vélik, hogy minél inkább belerántják az országot e veszélyes játékba, amely kétség kívül a nemzetközi helyzet további kiéleződéséhez vezet, an nál könnyebben érik el imperialista célkitűzéseiket. Ezen az úton az Egyesült Államukat csupán újabb sikertelenség érheti. Ez az út a politikai csőd útja. Az amerikai imperialistáknak az a törekvése, hogy megtörjék a vietnami nép erejét és térdre kényszerítsék sikertelenül végződött. Az Egyesült Államok politikája az ország történetében egyik legnagyobb csődje elébe néz. Ugyanis Washington mindjobban kiterjeszti intervencióját, s így természetesen növekszik a hősi vietnami nép ellenállása is, amelyet mind a testvéri szocialista országok, mind a szabadságszerető erők támogatnak. A közel-keleti tartós béke és biztonság megteremtéséért 1970 XII. 4. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió vezetői a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülésén megtárgyalták a közel-keleti helyzetet és ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot hagyták jóvá: A Közel-Keleten tovább tart a békére veszélyes helyzet. Az izraeli csapatok több mint három éve megszállva tartanak arab területeket. Izrael uralkodó köreinek imperialista politikája, amelyet a nemzetközi reakció erői támogatnak, egyre újabb akadályokat gördít a közel-keleti politikai rendezés útjába. Figyelembe véve e terület nemzetközi jelentőségét, nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos veszély nagyságát és mélységét. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal észlelhető. Az egyik irányvonal következetesen törekszik olyan politikai rendezésre, amely minden közel-keleti népnek — beleértve az izraeli népet is — független biztos létet biztosítana, megszilárdítaná határaikat, lehetővé tenné, hogy erejüket, eszközeiket és energiájukat jelenlegi szükségleteik kielégítésére fordítsák. A Közel-Keleten azonban mindaddig nem lehetséges a béke, míg az izraeli csapatok nem távoznak el valamennyi megszállt arab területről. E feltétel nélkül nem képzelhető el, liogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. Ennek ten, megdönteni a haladó arab rendszereket és megtörni az arab nemzeti felszabadító mozgalmat. Izrael és támogatói csökönyösen elszabotálják mind azt, ami az igazságos rendezéshez vezet. E területen élő népekre igyekeznek rákényszeríteni saját imperialista követeléseiket, s a valóságban azt hirdetik, hogy ha e követeléseket nem fogadják el, akkor nem lesz béke. E pulitikát nemrégen újból elítélte az ENSZközgyűlés 25. ülésszaka. Minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a világfeszültség egyik legveszélyesebb tűzfészke, a nemzetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus erőire hárul. Izrael militarista uralkodó körei agresszív terveket kovácsolva, „nagy Izrael" felépítésének programját kitűzve, a valóságban az izraeli nép létérdekei ellen támadnak. Az ülés kifejezi meggyőződését, hogy az imperialista országok azon kísérleteire, hogy megosszák az arab országokat és egymással szembeállítsák őket, az arab államok és népek továbbra is egységük és felzárkózottságuk megszilárdításával válaszolnak. Az ülés részvevői meg vannak győződve arról, hogy éppúgy, mint a múltban a nemzetközi reakciónak a haladó reudszerek elleni merényletei bukásra vannak ítélve. Ezzel összefüggésben mélységes megelégedésüket fejezik ki az Egyesült Arab Köztársaság vezetőinek azon kijelentései felett, hogy szilárdan folytatni akarják azt az irányvonalat, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, hogy a közel-keleti konfliktus politikai megoldását óhajtják, szembeszállnak a nemzetközi imperializmussal, függetlenséget, szabadságot, haladást akarnak, barátságot a szocialista országokkal, s hitet tesznek a béke és a nemzetközi összefogás mellett. Az ülés részvevői megerősítik, hogy készek továbbra is határozottan támogatni az arab népek — beleértve Palesztina arab népe — igazságos harcát a közel-keleti imperialista agresszív politika ellen, a megszállt arab területek felszabadításáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. Legyen vége a független afrikai államok ellen irányuló imperialista provokációnak A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány konstruktív javaslatai, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság is támogat, lehetőséget adnak az Egyesült Államoknak a konfliktus rendezésére, a gyarmatosító politika beszüntetésére, amelybe belekényszerítették országukat. Az amerikai katonai egységek feltétel nélküli távozása Dél-Vietnamból a meghatározott időben, az ideiglenes koalíciós kormány megalakítása a politikai rendezés reális útja Vietnamban. Az ülés részvevői határozottan elítélik az Egyesült Államnk agresszióját. Szolidárisak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népével, amely függetlenségéért harcol, s azért az elvitathatatlan jogáért, hogy külső beavatkozás nélkül a nemzeti érdekeknek megfelelően dönthessen országa további sorsáról. A szocialista országok a proletárinternaciunalizmus szellemében védik a békét és a haladást, továbbra is segítséget nyújtanak Indokína népeinek a fegyveres imperialista agresszió visszaverésében. Támogatták és a jövőben is támogatják a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, a laoszi és kambodzsai hazafias erők törekvését az indokínai konfliktus békés rendezésére. A szocialista országok szilárdan hisznek az igazságos ügy győzelmében, amelyért a vietnami, laoszi és kambodzsai nép síkra szállt. Felhívják az egyes országok kormányait, pulitikai és társadalmi szervezeteit, azokat az erőket, amelyek a békére és a nemzetek szabadságára törekszenek, hogy fokuzottabb mértékben támogassák Indokina népeit. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői a Varsái Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének berlini ülésén a gyarmatosítóknak a Guineai Köztársaság elleni agressziójával kapcsolatban kijelentik: Az imperializmus újabb gaztettet követett el a szabad Afrika ellen. A portugál gyarmatosítók november 22-én fegyveres agressziót követtek el egy szuverén állam, ENSZ-tag. a Guineai Köztársaság ellen. A nemzetközi jog elemi szabályait durván, lábbal tipró kaland célja a haladó guineai rendszer megdöntése volt, az új élet építéséhez vezető út elzárása a guineai nép előtt, idegen elnyomás igájának újbóli rákényszerítése a guineai népre. Az imperialisták csapása egyidejűleg más független afrikai országok ellen is irányult. Az agresszorok arra számítottak, hogy sikerül feltartóztatniuk Bissau-i Guinea, Angola, Mocambique, Dél-Afrika, Zimbabwe és Namíbia népeinek felszabadító harcát. E népek igyekeznek kiszabadulni a gyarmati és faji elnyomás harapófogójából, s maguk dönteni sorsukról. A Guineai Köztársaság ellen in tézett fegyveres támadáskor a portugál gyarmattartók az imperialista erők, mindazok rohamosztagának, eszközének szerepét játszották, akik az afrikai földrész kincseire fenik a fogukat. Portugália sohase szánta volna el magát ilyen arcátlanságra az imperialista erők tudta és támogatása nélkül. Ezek fegyverezik fel ezt az országot és szabnak irányt politikájának, beleértve azt a kísérletet is, hogy felszámolja a nemzeti felszabadító mozgalmat. Az imperialista kalandorpolitika egyre jobban kiéleződik. A guineai nép a baráti afrikai országok, a szocialista államok támogatásával és általában a haladó és imperialistaellenes erők segítségével sikeresen veri vissza a fegyveres beavatkozást és védi önálló fejlődésének jogát. A Guinea elleni imperialista agresszió ismét annak szükségességét bizonyítja, hogy a lehető leggyorsabban fel kell számolni a gyarmattartó és fajüldöző rendszereket. Amíg az afrikai kontinensen egyetlen gyarmatosító rendszer is marad, amíg a világnak ebből a részéből nem távolítják el az idegen katonaságot, és nem számolják fel a gyarmatosítók támaszpontjait, addig veszélyeztetve van az afrikai államok békés szabad fejlődése. A kolonializmus és a fajüldözés teljes felszámalására annál gyorsabban kerül sor, minél egységesebbek és határozottabbak lesznek a független afrikai országok és népek akciói — beleszámítva az Afrika Egység Szervezetét is — minél jobban megerősödik a világ imperialistaellenes erőinek akcióegysége. Az ülés részvevői határozottan elítélik a Guineai Köztársaság ellen elkövetett bűnös, imperialista neokolonialista támadást. Ismét kifejezik szolidaritásukat a guineai nép igazságos harcával, valamint az összes afrikai nép küzdelmével a szabadságért és a haladásért, annak az ENSZ-határozatnak érvényesítéséért, amely a gyarmati sorban élő népek és országok függetlenségéről szól. Az afrikai országok úgy mint eddig is, számíthatnak a szo ciat'sta tábor segítségére. az irányvonalnak a hívei: az EAK és más arab államok, a szocialista és más békeszerető országok, amelyek támogatják őket, s a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata valamennyi pontjának teljesítésére törekszenek. Ez a határozat a közel-keleti béke felújításának alapja. A kapcsolatok és a tárgyalások felvételét kívánják a szemben álló felek között Jarring nagykövetnek, az ENSZ főtitkára különleges megbízottjának közvetítésével. Ezek volnának a legközelebbi gyakorlati lépések, amelyek sürgetik az érdekelt felek közeledését. A másik irányzat minden eszközzel igyekszik megtartani és annektálni az arab országok megszállt területeit, fenntartani a feszültséget a Közel KeleAz egyes dokumentumokat aláírták: A Bolgár Népköztársaság részéről: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről: GUSTÁV HUSÁK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára; LUBOMlR ŠTROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke; a Magyar Népköztársaság részéről KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke; a Német Demokratikus Köztársaság részéről: WALTER ULBRICHT, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, WILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Lengyel Népköztársaság részéről: WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, JOZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Román Szocialista Köztársaság részéről: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, ILIÉ VERDETS, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének első helyettese; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Berlin, 1970. december 2.