Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-30 / 308. szám, szerda

Új igényekkel az új esztendőbe a Csehszlovák Rádió magyar adása jelentős tevékenységet fejtett ki az elmúlt években. Adásai közkedveltté váltak a rádióhallgatók körében, s különösen a megnövekedett műsoridő járult hozzá az egyre fokozódó igények lehetőségek szerinti kielégítéséhez. Az úf esztendőben némi változásokra kerül sor, ezért megkértük f ak ál Istvánt, a magyar adás főszerkesztőjét, tájékoztasson bennünket terveikről. — A Csehszlovák Rádió magyar adásának dolgozói lehetőségeikhez mérten mindig azon voltak, hogy hallgatóinknak sokoldalúan érdekes és tartalmas műsort sugározzanak. Annak ellenére, hogy adásunk a Csehszlovák Rádiónak csupán kis részét képezi, műsoraiban minden műfa] megtalálható. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy műsortervezetünkben módosítást kell eszközölni, annál is inkább, mivel a jelenlegi struktúránk, kisebb változások eszközlésével, immár tízéves. Műsorunk egy része már nem teljesíti küldetését, nem időszerű, gyakran Ismétlésekbe bocsátkoztunk és kevés lehetőség nyílt a szerkesztők kezdeményezésére. Ezért eddigi tapasztalatainkból, valamint jövőbeni feladatainkból kiindulva, amelyek teljesítéséhez nekünk is hozzá kell járulnunk, már hetek óta egy kiegészítő műsortervezeten dolgozunk, amelyet január 4-től léptetünk életbe. Milyen változásokkal számolhatunk az új esztendőben? Sürgősen meg kell oldanunk és tartalmilag meghatároznunk a fiataloknak közvetített műsorainkat. Az eddigi forma már nem felelt meg a követelményeknek, sem tartalmában, sem színvonalában. Elképzelésünk, hogy ez a műsor szórakoztató jellegű legyen, azonban hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a szocializmus gondolata ismét szimbólummá váljék ifjúságunk életében. Az eddigieknél többet kell foglalkoznunk majd a munkásés parasztifjúsággal, azok problémáival és szerepével az egész szocialista ifjúsági szervezet keretén belül. így az eddig kéthetente közvetített 30 perces műsor helyett minden szombaton 60 perces műsort sugárzunk fiatal hallgatóinknak. Hasonlóképpen módosítanunk kellett az iskolásoknak közvetített adásainkat is. Azt akarjuk, hogy ez a műsor szerves részét képezze az oktatásnak, azt kiegészítse. Űj sorozatot indítunk „Mit tudsz szülővárosodról" címmel. Lényegében egy vetélkedő műsorról van szó, amelynek keretében, díjak kiosztása mellett, egy-egy város vagy járás lakosságának versenyzői a járás törÚj kultúrház A lakosság eredményes összefogásának említést érdemlő példájával találkoztunk a košicei járás Somodi (Drienovec) községében, melynek gyümölcsét — egy közel kétmillió 200 ezer korona értéket képviselő kultúrházat — tegnap adták át rendeltetésének. Képes Ferenc elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke hét esztendeje áll a község élén s nagy érdeme van abban, hogy a község lakossága alig két év alatt önsegéllyel ilyen szép és korszerű kultúrházat épített. Ennél több mint egymillió korona értékű társadalmi munkát végeztek. Egyébként az építkezés kiadásait az Állami Banktól folyósított 700 000 koronából, valamint a járási szervek által adott kamatmentes további kölcsönből fedezték. Az új kultúrház 33 helyiségből áll. Modernül berendezett közel 800 férőhelyes nagyteremmel, könyvtárral, több klubhelyiséggel rendelkezik. Ebben az épületben cukrászdát is létesítenek, s itt kap otthont a helyi nemzeti bizottság is. (ik) % Ellopták Amenophis fáraó Időszámításunk előtti XV. századból származó kőtábláját az egyik gizehi műemléktemplomból. Az egyiptomi rendőrség rendkívüli biztonsági intézkedéseket tett, nehogy a felbecsülhetetlen értéket kicsempésszék az országból. ténelmi és forradalmi múltjával kapcsolatban vetélkednek. Sportkedvelő hallgatóinknak 15 perces műsort indítunk minden hétfőn délután. Többet foglalkozunk majd a képzőművészettel, és általában a művészettel, a művészek alkotásaival, és magukkal az alkotókkal. Időszerű heti bel- és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó műsort rendszeresítünk. Időszerűbbé és színesebbé tesszük a napi krónikánkat is. Kulturális híradónkban lényegében továbbra is a CSEMADOK kulturális és szervezeti problémáival foglalkozunk majd és bő teret adunk a népművészeti együttesek propagálásának és egyéb kulturális eseményeknek. Irodalmi adásainkban lényegében megmaradunk a régi felépítésnél. Hallgatóinkat elsősorban a hazai magyar, szlovák és cseh irodalom eseményeiről tájékoztatjuk. Bevezetünk az irodalmi adásokon belül egy új műsorformát, a címe: „Miért szép?" — Sorozatosan bemutatunk egy-egy szép verset hallgatóinknak, és az utána következő magyarázatban, tanulmányban megvilágítjuk, miért szép ez a műalkotás. # Ez csak dióhéjban felvázolt műsortervezet. — Természetesen ezenkívül zenei programunkban is némi változást eszközlünk. A sok tánczene, operettzene és népi muzsika mellett a komoly zene kedvelőire is gondoltunk. Ezenkívül minden vasárnap szóra koztató jellegű műsoraink váltakoznak majd rádiójátékokkal vagy egyéb más színes összeállításokkal. 9 Mivel készül a rádió szilvészteri és újévi műsorában? Mire hívná fel elsősorban a figyelmet? — Az Idei szilveszteri és újévi műsorunk — megítélésem szerint sokszínű és gazdag lesz. December 31-én, Szilveszterkor hagyományainkhoz híven „Szilveszter —1971" címmel búcsúzunk az óévtől. A szilveszteri műsor, amelyben sok tréfás jelenet, hangulatos monológ, vidám vers és zene váltja egymást 14,00 órától 16,00 óráig szórakoztatja majd hallgatóinkat. Újévkor ugyancsak érdekes műsorokkal jelentkezünk, kiemelhetjük talán azt az adásunkat, amelyben a különböző társadalmi állású emberek arról nyilatkoznak, mit hoz az új esztendő, mit várnak az új évtől. Igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy_4iallgatóink kellemesen és vidáman szórakozzanak. —dz— Csallóközi Kulturális Napok A múlt hét vége a kultúra jegyében zajlott le Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Csendes ünnep volt, néhány plakát hirdette mindössze, no meg a népművelési otthon gyakran nv.íló ajtaja. Hanem a forrás, amely éppen innen tört utat a várost környező falvakig, igazán friss volt és jóízű. Mert a nemes szó forrása volt. Számomra már az meglepetés, hogy ezt a nagyszabású ak ciót éppen a népművelési otthon szervezte meg, — pontosabban, hogy a dunaszerdahelyi népművelést éppen az a szerv szorgalmazza, amely ilyen irányú munkavégzésre hivatott. Okfejtésem paradoxona itt abban rejlik, hogy országjáró utaimon alig találkozom hasonló jelenséggel, pedig — foglalkozásomból adódóan — egyenesen kutatok utána. Az igazság kedvéért jegyzem csak meg, hogy az idei Csallóközi Kulturális Napok megszervezésében — lehetőségeihez mérten — a CSEMADOK szervezete is kivette a részét. A Csallóközi Kulturális Napok nem új keletű rendezvény. Néhány éve még Vnás neve volt, mert más volt a töltete is. A színházi napok sikerén felbuzdulva találta ki valaki, hogy az adott keret tágítható a csallóközi kultúra integráltabb felvonultatásával. A színjátszás mellé így sorakoztak fel más jellegű színpadi formák, ma már a színészeken kívül szavalók, bábosok, énekesek és énekkarok is szórakoztatják a közönséget. Stekler Rudolf, a Dunaszerdahelyi Népművelési Otthon igazgatója elégedett: — Számunkra már az is eredmény — mondja —, hogy ez az öt nap több ezer embert megmozgatott. A kultúra képletesen szólva vitamindús táplálék: emberi növekedésünk nélkülözhetetlen alapanyaga. Jó volt nézni a vidéki bemutatókat — Ekecsen (Okoč) pl. az énekkarok hangversenyére már előzetesen elfogyott 380 belépőjegy. Passzivitással csak itt, Szerdahelyen találkoztunk, valahogy kevés a felríőtt lakosság érdeklődése. — Nagymegyeren (Galovo) is baj volt a közönséggel — tudom meg később Szabó Károlynétól, a népművelési otthon színházi metodikusától. Ogy látszik, minél nagyobb egy település, annál kényelmesebbek az emberek. Pedig Nagymegyeren újdonságszámba menő bemutatók voltak, bábosaink léptek fel sikeresen. A dunaszerdahelyi járásban jelenleg 18 bábcsoport dolgozik. Szokatlan, örvendetes dolog. Ha meggondoljuk, a hazai magyar nyelvterületeken egyetlen is a maga nemében: országosan követhető példa. A nagymegyeri fellépések máris bebizonyították, hogy a legkisebbek körében rendkívüli sikere van. Nem csoda, a „játszva tanulás" módszereire aligha képzelhető el jobb színpadi forma. S ha már a fiatalokról van sző, elmondanám, hogy valami egészséges, alkotó forrongás jellemző rájuk. Most nemcsak a kulturális napok keretében megszervezett és igen színvonalas ifjúsági népdalvetélkedőre gondolok, de arra a nagy igényű munkálkodásra ls, mely a népművelési otthon vezetésével nap mint nap folyik DiKjjiszerdahelyen. Rácz Lászlót, a fiatalok művészeti klubjának vezetőjét erről faggatom: — Hát nem a legjobb hangulatban vagyok — mondja. — A Csallóközi Kulturális Napok keretében ugyanis kettős programmal akartunk részt venni, s ez nem sikerült teljesen. Egy képzőművészeti kiállítást terveztünk fiatal csallóközi művészek alkotásaiból, sok nagyszerű szobor és festmény gyűlt össze, de kiállításuk terem hiányában megvalósíthatatlan. A szándék pedig önmagában véve kevés, csak megvalósítva ér valamit. Az ürömhöz azért járult öröm is: jól sikerült költőink, szavalóink sárosfai (Blatná na Ostrove) fellépése. Ez egy kétrészes műsor volt: irodalmi színpad Villon verseiből, s regionális költőink szerzői estje. Nem állom meg szó nélkül: ez a most megalakult irodalmi színpad a Lévai (Levice) Pedagógiai Intézet végzett növendékeiből állt össze, azokból az óvónőkből, akik Csallóközbe kerültek tanítani. Azokból, akiket a Jókai-napokon tett szereplésükért (valójában eredetiségükért) akkoriban annyit bíráltak. Milyen óvónők lesznek ezek? — kérdezték a kételkedők. Nos ilyenek. Többletmunka-vállalók. összegezés helyett egy kis statisztika. A Csallóközi Kulturális Napok idei rendezvénye 7 községet érintett. Fellépett 3 színjátszócsoport (ebből egy ifjúsági, a Nagymegyeri Kilencéves Alapiskola 83 tagú színjátszó együttese j, 5 énekkar (a Tanítók Központi Énekkarát is beleszámítva), 2 bábegyüttes és egy irodalmi színpad. Fesztivál jellege csak az if júsági népdalversenynek volt. Az adatok önmagukért beszélnek. Egy azonban biztos: a Csallóközi Kulturális Napok lehetőségei ennél sokkal nagyobbak. BÁRCZIISTVÁN December a Tükörteremben A Bratlslavában lezajlott két decemberi kamarakoncertnek legfőbb erénye az, hogy lényeges színvonalemelkedést jelentett az előbbi hónap mélypontjához viszo nyitva, amikor is a Szlovák vonósnégyes kiegyenlítetlen játéka, valamint dr. Gustáv Papp és Marcela Maehotková nem mindenben stílusos Beethoven-dalestje meglehe tős csalódást okozott. December első keddjén a moszkvai Beethoven vonósnégyes lépett pódiumra Dimltrij Cigánov elsőhegedűs, Nyikolaj Zabavn y i k o v másodhegedűs, Teodor Druzsinyin brácsás és Szergej S í r i n s z k 1 j csellós összeállításban. Az együttes még 1923ban alakult, de ma már a két középső szólamban megfiatalított összeállításban játszik. Az alapító Cigánov professzor, aki mint pe dagógus is a moszkvai nagynevű • A kubai sajtó nagy figyelmet szentel a Nemzetközi Újságíró Szervezet 7. kongresszusa előkészületeinek, amelyet január elején rendeznek meg Havannában. A havannai lapok jelentették, hogy a csehszlovák küldöttség vezetője Miroslav Moc, a Rudé právo főszerkesztője lesz. ALTON A FOGLYAI BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN Hadd kezdjem a végével. Amikor befejeződött az Altonak foglyok bemutató előadása, a színházból kifelé jövet ismerőseim közül többen megkérdezték, hogy vajon erről az előadásról mit fogok írni. Ez, mint a beszélgetés folyamán kide rült, nem a szokásos élcelődés, esetleg udvariasság volt, hanem őszinte érdeklődés, s a válaszkeresés egy módja azokra a problémákra, melyek e színmű kapcsán fölmerültek. Oldalakat lehetne írni a szerző, /. P. Sartre életéről, filozófiai nézeteiről, politikai állásfoglalásáról, mert csak ezek ismeretében vizsgálhatjuk behatóan színpadi alkotásait. Most azonban a rendelkezésre álló terjedelemhez alkalmazkodva, néhány alaptételnek mondható tényt említünk meg. Sartret az egzisztencializmus egyik vezető képviselőjeként tartják számon, aki minden proklamáció ellenére lényegében nem tudott tovább lépni a szubjektív idealizmus határánál. Az is tény viszont, hogy politikai kérdésekben nem egyszer (a francia— algériai konfliktus, vietnami háború) haladó nézetek jt képvisel, természetesen a nyugati világ körülményeihez képest. Színpadi alkotásait is ez a tényező határozza meg. A második világháború alatt és közvetlen utána Irt műveiben csupán a filozófiai gondolt tai domborodnak ki. A későbbiek folyamán drámáiban politikai és erkölcsi problémák is fölbukkannak, melyek azonban a szerző említett ideológiai látószöge szerint vannak elrendezve. Több művét (az Altona foglyait is) antifasiszta drámaként emlegetik, helyénvalóan. Am nekünk figyelembe kell venni azt a régóta ismert tényt is, hogy az antifasiszta jelzésű gyűjtőszóba — ez vonatkozik az ilyen jelzővel, alapállással illetett műalkotásokra ls — rendkívül sokrétű, ellentmondó, sőt a későbbi fejlődés folyamán egymást kizáró áramlatok férnek bele. Más szavakkal fogalmazva: szocialista kultúránk nem fogadhat be a priori minden polgári talajból kinőtt alkotást, még akkor sem, ha azt antifasiszta jelzővel látják el. Nézzük konkrétan: az Altona foglyai lényegében filozófiai és részben lélektani tükörkép a fasizmus egyénre gyakorolt romboló és lealacsonyító hatásáról, valamint hamis illúziókat-tapláló voltáról. Eddig rendben is volna, csakhogy Sartre a már említett filozófiájából kiindulva építi föl drámáját, s tesz föl az egyén erkölcsi és politikai helytállásával kapcsolatban kérdéseket, melyek azonban a társadalmi szempontok hiánya nélkül legjobb esetben is tetszetősnek tűnő gondolatok csupán. Szükségesnek tartottuk ezt a szokatlanul hosszú bevezetőt, mert a fentebb említett tényekkel bizonyítjuk véleményünket, miszerint enyhén szólva is vitathatónak tartjuk e színmű bemutatását. Ugyanezekről a kérdésekről, legalább ilyen művészi szinten, más dráma bemutatásával mélyebben és felelősségteljesebben elgondolkozhatott volna a rendező, de a néző is. A művészetpolitikai érvek mellett tisztán dramaturgiai szempontból is lehet vitatkozni a vontatottságánál és terjedelménél fogva a könyvdrámát súroló színmű bemutatásáról. Ilyen körülmények között nehéz valami érdemlegeset írni az előadásról. Tény, hogy Beke Sándor rendező igyekezett a dráma adottságaihoz képest kidomborítani az Itt-ott fölbukkanó társadalmi összefüggéseket. Frank alakját állította középpontba, s előtérbe helyezte Johanna figuráját is, mintegy az epizódokból összeálló játék lelkismereteként. Ezek a tények kissé megváltoztatták a játék kicsengését, ám természetesen a beállítást és a konfliktusok fölvetésének mikéntjét nem befolyásolhatták. Keserű vigasz ilyen körülmények között, hogy ha csupán a színészi teljesítményeket értékeljük, akkor azok jóval az átlagon felül mozogtak. Különösen Gálán Géza és a budapesti tanulmányai után visszatért Sunyovszky Szilvia játékára vonatkozik ez a megállapítás. Reméljük, a színház művészeti vezetősége okul ebből a dramaturgiai ballépésből és megteremti az eszmeileg is helytálló művészi munka előfeltételeit. SZILVASSY JÓZSEF hegedűiskola márkáját képviseli, most is vezéregyéniség a négy muzsikus között. Az ő játéka a legérettebb, gyönyörű lekerekített és behízelgő hegedűhangjával társai fölé emelkedik. Az együttes egészben véve szolid nívót képvisel, de nem tartozik a nagy nevek, a Julliard, Amadeus avagy -Smetana kvartettek családjába. Műsoruk természetesen névadójuk három művéből állt. Nyitószámként az ifjú alkotása, az op. 18-ban összefoglalt első hat vonósnégyes — mely fontos fordulópont zeneszerzői működésében — majd a G-dúr szólalt meg, mely a köztudatban jellegének és stílusának megfelelően „Bókkvartett" néven él ma is. Majd az érett mester középső periódusának egyik magányosan álló remeke, az op. 74-es Esz-dur, a „Hárfakvartett" következett, végezetül pedig az utolsó öt mű középső alkotása, az op. 131-es Clsz-moll négyes hangzott el. Vendégeink kiművelt játékának legfeltűnőbb sajátossága, hogy Beethovent nagyon egyéni módon, mintegy melankolikus, lágy ködbe burkoltan tolmácsolják. Ez a felfogás új színt ad a műveknek, de egyben vitatható is, mert az eredeti jelleg rovására megy. Ennek ellenére a technikailag is kifogástalan előadás élvezetes és emlékezetes perceket jelentett. Az első négyesből viszont hiányzott a gáláns rokokó hangulat atmoszférájának megidézése, az utolsóból pedig, mely minden Beethoven-hivő előtt megszentelt fogalom, a mű belső feszültsége, egymásután következő részelnek hangulati és dinamikai sokfélesége és titánt ereje. A ráadásként játszott Csajkovszkij tétel viszont maradéktalanul tetszett. A kétszázad!!; születésnap előestélén — az ősz! monotematlkus Beethoven-sorozat záróműsoraként — Hans Graf bécsi pedagógus és zongorista szólaltatta meg a fekete-fehér billentyűkön a bonni mester szonátáit. Elsőnek a fiatalkori, még opusjelzés nélküli A-dur variáció hangzott el, majd a közismert „Pathetique" szonáta következett. A műsor másik felében az op. 10 F-dúr műve, végül pedig az utolsó nagy szonáták bevezetője, az A-dúrban komponált op. 101 került sorra. Érdekes műsor. Az alig hallható variáció után a „legelcsépeltebb" szonáta, majd ismét egy érdemtelenül mellőzött mii, végül pedig Beethoven új polifónikus stílusának első képviselője következett, mely ugyancsak próbára teszi megszólaltatója képességeit. Graf professzor, aki már úgyszólván az egész világot végigkoncertezte. három évvel ezelőtt már nálunk is járt, érdekes, hogy többek között akkor is az A-dúr szonátát játszotta. Mostani fellépésével ls bebizonyította, hogy elvitathatatlanul kitűnő pianista, akinek technikája. manuális készségei szinte kifogástalanok. Acélos és markáns Játékával lenyűgöző hangtömegeket varázsol elő a klaviatúrából, mellyel megnyeri hallgatóját és el is kápráztatja. Mégis az egész műsor summázott eredménye hiányérzetet eredményez. Az említett erények ugyanis lassan öncélúak lesznek és a színes, változatos beethoveni arckép, mely dalolni, és tombolni egyaránt tud. egysíkú fekete fehér reprodukció vá válik, melyben az ész uralko dlk a szív felett. VARGA JÖZSEF