Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-30 / 308. szám, szerda

Ä z „új" fogalmát rendsze­rint pozitív vonatkozás­ban használjuk Ha új gondolatokról beszélünk, előre­vezető, haladó eszméket, eddig nem látott, most felfedezett összefüggéseket értünk- „Üj gé­peket kapott a gyár" — ez a mondat műszaki haladásról is tudósít, nemcsak a gépek ko­ráról. „Oj kocsitípus" a foga­lomrendszerünkben jobb, töké­letesített kocsitípust is jelent. Üj munkamódszer egyben jobb, hatékonyabb, termelékenyebb módja a munkának — mond­juk és értjük. Az új fogalma összenőtt az előrehaladás, fej­lesztés, növekedés, gyarapodás, javulás fogalmaival. Van ebben a fogalom-össze­növésben valami megtévesztő, pontatlan, félrevezető. Nagyon jól tudjuk, hogy az új és a jobb kifejezések közé nem te­hetünk egyenlőség jelet, mégis hajlamosak vagyunk rá. Pszi­chológusok és nyelvészek bi­z»nyára pontosan meg tudnák magyarázni ezt a jelenséget. Bennünket azonban a kérdés nyelvi jelentőségén túl e foga­lom-társításnak gyakorlati kö­vetkezményei érdekelnek. Egyik legkirívóbb ilyen következmény a felületes gondolkodásmód, hanyagság, következetlenség leplezése az „új" körüli glorio la megtévesztő varázsa nyomán. Az új hovatovább nemcsak va­lamiféle tárgy, vagy gondolat megjelölése lesz, hanem m a­gyarázata és indoklása is. (Legalább ' zárójelben ide kí­vánkozik egy megfigyelés a divat területéről, ahol az új és a régi különösen jelentős, és kézzelfogható példát szolgáltat: a mini és a maxi „harcában" megfigyelhettük, hogy míg a mini szinte egyik napról a má­sikra tért hódított, a maxi las­sabban nyomul előre és vitákat vált ki. Tévedés lenne azt hin­ni, hogy csupán a maxi költsé­gesebb, anyagigényesebb volta ennek a magyarázata. A divat­ban az újnak nagy szerepe van és a mini — még elég új. Míg az előző divatok kisebb-nagyobb változásokkal négy-öt, sót, több idényt is kibírtak, a tnini gya­korlatilag két idény-hosszat lé­tezik csak. I e térjünk vissza ahhoz a deformációhoz — mint látni fogjuk méltán hasz nálható ez az erős kifejezés —, amely szerint az újszerűség egyben indoklás is, a megjelö­lés az indoklás helyébe lép. Ennek illusztrálására, sajnos, {közgazdasági példával is szol­gálhatunk, mert erre a terület­re is behatolt — észrevétlenül, de mégis — a felületes meg­ítélés bizonyos doígok élettar­tama, s nem minősége alap­ján. Egyik üzemünk nagy pénz­eszközök ráfordításával új gé­peket szerzett be a régiek he­lyébe. A műszaki fejlesztési alapot, sőt, hitelt is igénybe vett erre a célra- Csupán a gya­korlatban tűnt ki, hogy az új gépek zajosabbak a régieknél, gyakrabban romlanak el és így üzemeltetésük költségesebb, a végső effektus kisebb. Konkrét pénzeszközökkel — a dolgozók pénzével — fizetnek és fize­tünk rá az ilyen gyakorlatra. És "mégis az egész jelenség p o­z i t í v cselekedetként került a köztudatba: ez és ez a gyár ki­használja a hitelt (jó dolog), kimeríti a fejlesztési alapot (nagyon jó dolog), korszerűsít (nagyszerűi), felújítja a gép­oarkot, csökkenti a gépek át­lagkorát (kitűnői). Mindez elég ahhoz, hogy az újságban dicséretet, a felsőbb szervektől elismerést kapjon a gyár, s mindenki meg legyen eléged­ve. Az üzemben lezajlott gép­csere kapcsán • igen helyeslő légkör alakul ki mind a közvé­leményben, mind az irányító szerveknél. A helyzet azután úgy néz ki, hogy mindenki min­den poszton kitűnően helyt állt, teljesítette feladatát, jó viszonyt tanúsított az új technikához, a termelés mégsem megy. Akkor másutt kell keresni a hibát! És mivel hiba — akármilyen — mindig akad, akad mindig bűn­bak is. A figyelem apró, má­sodlagos területre irányul a hi­ba keresésben — egyszerűen azért, mert az új „természet­szerűen" jó is, ahhoz nem nyú­lunk. A fogalom-társítás ered­ménye itt, hogy a tényleges helyzet elemzése helyébe a meg­jelölés lépett és értékelő sze­repet kapott. Egy hovatovább nagyobb mértékben elharapózó szemlélet mutatkozik ilyen gya­korlatban. M ilyen káros, sőt, tömege­ket megmozgató ereje van a felületes szemlé­let elharapózásának, azt a két év előtti eszmei zűrzavar egyes jelenségei is bizonyítják. Az új és a régi kifejezések mellett a progresszív és konzervatív ki­fejezések járták, de ez mitsem változtat a lényegen. A politi­kai jobboldalnak igen hatásos fegyvere vof: ez a gondolattár­sítási jelenség. A gondolatok, sz'einélyek értékelése helyébe a megbélyegzés léphetett és ez elég volt. Az új irányítási rend­szer szükségszerűen jobbnak kellett, hogy tűnjék, bármilyen gyakorlat bújt is meg mögötte, a társadalmi érdek háttérbe szo­rításától az inflációs tendenci­ákig, a munkafegyelem és terv. szerűség felbomlasztásáig. Po­litikai téren ez a szemlélet és e szemlélet körmönfont kihasz­nálása szociáldemokrata, sőt, nemzeti szocialista, vagy más burzsoá eszmék és politikai programok beplántálását tette lehetővé a köztudatba. Ha meg­figyeljük néhány újságcikk szö. vegét 1968-ból meglepetten ál­lapíthatjuk meg például, hogy némely burzsoá párt 1946. évi választási programjából egész fejezetek szinte szószerint mint „új" gondolatok szerepelnek ben­nük- Azóta egy egész nemzedék múlt el és egy új lépett szín­re és az új nemzedéknek ilyes­mi is újnak számít, önkéntele­nül is eszünkbe jut az egyik vicclap rovatának bölcs mottó­ja: „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új." Frappánsabban aligha léhet ezt kifejezni. Nem csoda, hogy ép­pen a fiatal nemzedék körében ,,hódítottak" ezzel a módszer­rel. A minden új iránt fogékony fiatal ember megtévesztését sok esetben éppen az itt taglalt fo­galom-összenövés tette lehető­vé. U ' gy tűnhetne, hogy e so­rok túlzott óvatosságot tükröznek minden újjal szemben. Szó sincs róla. A jobb csak új lehet De az új nem mindiQ és szükségszerűen jobb. Értékelés, elemzés, a dolog mi­nőségi felülvizsgálása elenged­hetetlen követelmény minden új bevezetésénél, pozitívnak való elismerésénél. Az egyenlőség­jel vonás az új és a jobb között nem más mint előítélet, a pri­ori véleménymondás csupán a jelenség kora alapján. A je­lenségek sokoldalú vizsgálata adhat csak választ arra, ez jobb, vagy rosszabb-e másnál. A megjelölés nem elég. Ha va­lami új — legyen jobb is. Iga­zán jobb, a gyakorlatban jobb. Akkor jogos az új kifejezés egy­értelműen pozitív értelmezése. VILCSEK GÉZA v z a r a s e lőtt Nehéz, küzdelmes évet zár a mezőgazdaság. A késve érkezeti tavasz, a csapadékos nyár és a hasonlóan kedvezőtlen ősz ala­posan megnehezítette földműve­seink ez idei munkáját. Az elő­ző évek átlagához viszonyítva még a fokozott erőfeszítések el­lenére is sok helyen kisebbek lettek a hektárhozamok, gyen­gébbek a gazdálkodás Többi eredményei. A dunaszerdahelyi (Dun. Stre- da) járás szövetkezetesei, föld­művelői már a múlt év őszén sejtették, hogy az idén nem­igen számíthatnak kimagasló hozamokra. A szárazság miatt rosszul keltek a búzavetések. Szeptemberben alig kilenc, ok tóberben pedig három és fél milliméternyi csapadékot- mér­i tek. A talaj kipárolgása is több volt ennél. Az alacsony fejlett­ségi állapot következtében nem volt jó az őszi kalászosok át­telelése. A kései tavasz további károkat okozott a már egyéb­ként is ritka vetésekben. Tízegynéhány nappal megkés­ve, már az agrotechnikai határ­idő vége felé kerültek csak ta­lajba a tavaszi gabonafélék. Ennek ellenére némileg kedve­zőbben alakult a helyzet. Az ár­pavetések egyenletes és erőtel­jesebb növekedésének eredmé­nyeként a múlt évihez mérve átlagosan egy mázsával növe­kedtek a hozamok. Júliusig va­amennyire a búzavetések ls „rendbe jöttek". A terméshoza mokat illetően bizakodni kezd­tek az emberek. A nyári gabo­nabetakarítás során azonban mégis sok szövetkezetben és állami gazdaságban magasra tornyosultak a problémák. Az időjárás, a raktárgondok és a felvásárlás lassú üteme erősen fékezte az aratás folyamatossá­gát. A kenyérharc idején kora hajnaltól késő éjszakáig a ter­ményszállító járművek gyakran kilométerekig nyúló sorokban kígyóztak a felváráslóüzemek előtt. A többnyire órákig tartó tétlen várakozás miatt még a legjobb munkaszervezéssel is csak kis mértékben lehetett ki­használni a szállítóeszközöket. Mindezt tetézte az elégtelen al­Katrészellátás is. Szinte alig volt olyan mezőgazdasági üzem, ahol a munka-, vagy az erőgé­pek valamelyike éppen a leg­nagyobb szükség idején ne vesz­tegelt volna öt-hat napot.. Az .iyen kiesések pedig egye nesen lehetetlenné tették a le­maradás pótlását. Főleg ott okozott ez nagy gondot, ahol még kisebb fokú a gépesítés, hiszen a meglevő, régebbi gyárt­mányú gépeket csaknem telje­jesen megbénította az alkat­részhiány. A gyakorlati szakemberek so­kat panaszkodtak az új mező­gazdasági gépek minőségére is. A többnyire drágán megvásá­rolt eszközök alig egy-két évig használhatók. Persze akkor is csak gyakori javítások árán. Sürgősen orvosolni kellene ezt 3 problémát is. A növénytermesztés egyes részlegein azonban kellemes meglepetést is tartogatott szá­mukra a végéhez közeledő esz­tendő Elégedetten nyugtázhat­ják a"" szálas takarmányok ter­méshozamait. A három vagy esetleg négyszeri kaszálások folytán biztosítva tudhatják a jövő évi takarmányalapot. A já­rás legtöbb szövetkezetében a tervezett, illetve a szükséges mennyiségen felül mintegy 50— 80 százaléknyi tartaléktakar­mánnyal is rendelkeznek. Nemrég még bizonytalannak mutatkozott a kukoricatermés. Tavaly 52,42 mázsát takarítot­tak be hektáronként. Még ugyan nem ért véget az idei ér­tékelés, de előreláthatólag most sem maradnak ötven mázsán alul a termésátlagok. Ami vi­szont már kevésbé örvendetes: aránylag magas a termés víz­tartalma. A hosszabb tenyész­idejű fajtákat csaknem kivétel nélkül szárítani kell. A növénytermesztés állanfí eladási terveit globálisan min­denütt teljesítik a járásban. A sörárpánál és a cukorrépánál levő egy-kétszázaiékos lemara­dást más terményekkel már sikerült ellensúlyozni. Ha végül összegezzük a gaz­dálkodás elért eredményeit, az Idei évet nem sorolhatjuk a legrosszabbak közé. Nehéz volt ugyan, de tanulságos is Egyfor­mán érdeke mindannyiunknak, hogy ezeket a tanulságokat a jövőben a lehető legjobban hasznosítsuk majd. LALO KAROLY A Csehszlovák—Szovjet Bará­ti Szövetség új szervezete ala­kult a rimaszombati (Rimavská Sobota) önálló diákotthonban, ahol 640 diák lakik a helyi kö­zépiskolákból. A tizenkilenc ta­gú szervezet elnöke Botko Mar­git nevelőnő. A diákotthon dol­gozóinak csaknem fele belépett e nemes gondolatok megvalósí­tását szorgalmazó szervezetbe. A jövőben még a diákok köré­ből is sokan tagjai lesznek a szervezetnek. ÁDÄM ATTILA Ä lánggá vált szikra.. A lenini „Iszkra" hetvenéves jubileumára Oroszországban a „Harci Szö­vetség" néhány szervezete már 1898-ban megkísérelte, hogy szociáldemokrata pártban egye­süljön és megtartotta a megala­kult OSZDMP első kongresszu­sát. Lenin azon nem vehetett részt, mert abban az időben Szibériában élt száműzetésben. A munkásmozgalom növekvő fellendülése és a forradalom közeledése parancsolóan meg­követelte a munkásosztály egy­séges pártjának megteremtését, mely a forradalmi mozgalmat vezetni tudná. Ehhez előbb le kellett küzdeni a helyi szerve­zetek bizonyos fokú elmaradott ságát, szűk látókörét, de fő­képp az ún. „ökonomistákat", akik a további fejlődést fékez­ték. Az ökonomisták ugyanazo­kat az opportunista nézeteket vallották, mint a későbbi szo­ciáldemokrata pártokban a mar­xizmus ellenségei, az opportu­nista Bernsteín követői. Lenin vállalta e nehéz fel­adatot. Visszatérve többedmagá­val a szibériai száműzetésből, 1900 februárjában nagy ener­giával fogott hozzá tervének megvalósításához. Egy külföl­dön nyomtatott nagy országos lap segítségével akarta megte­remteni a párt szervezett és ideológiai egységét. Csak egy ilyen lap kapcsolhatta össze a szétszórt munkásszervezeteket. Tudta, hogy ilyen lapot a cári Ohranka spiclijeinek üldözése miatt nem lehetett volna Orosz­országban megszervezni, mert a szerkesztőség és a nyomda nem lett volna kellő biztonság­ban. Ezért Lenin úgy határo­zott, hogy a lapot külföldön ad­ja ki, és a szerkesztők egy ré­szét kiküldeti oda. Tervét még a száműzetésben dolgozta ki. Visszatértekor első tartózkodá­sa idején Pszkovban, majd Ufá­ban, Moszkvában és Pétervárott megbeszéléseket folytatott a szociáldemokrata vezetőkkel, akikkel megállapodott. Az óriási feladat aprólékos előkészítése 1900. február 26-tól kezdve csaknem egy évig tar­tott. Pszkov lett a forradalmi szociáldemokraták titkos főha­diszállása. Ide jöttek Leninhez tanácsért, utasításokért. Április­ban itt volt az első nagy érte kezlet, ahol jóváhagyták Lenin tervét és a létesítendő szer­kesztőség felhívását. Az „Iszk­ra" első számának előkészítésé nél Lenin azt szorgalmazta, hogy a lapban időszerű politi­kai, mozgalmi és társadalom­politikai cikkek jelenjenek meg. Lenin maga írta az „Iszkra" el­ső számának vezércikkét .,Moz­galmunk fontos feladatai" cím­mel, továbbá a „Kínai háború" és a „Szakadás az orosz szo­ciáldemokraták külföldi szövet­ségében" c. cikkeket. Hogy siettesse az első szám kiadá­sát, néhány napra Münchenből Lipcsébe utazott, ahol a lapot nyomták. 1900. december 24-én megje lent az „Iszkra" első száma. Az újság címe alatt ez a jelmon dat állott: „Szikrából lobban ki a láng". Ez a mondat idézet a dekabristák válaszából, amelyet Puskinnak írtak, amikor a köl tő üdvözletet küldött szibériai száműzetésükbe. Lenin a lap programnyilatko zatában a szétforgácsolt szer vezetek országos párttá egyesi tését jelölte meg a legfontosabb feladatnak, és azt, hogy minde­nekelőtt tisztázni kell a párt céljait és feladatait. Mielőtt egyesülnének meg kell teremte ni a párt közös ideológiai alap ját. A lap első vezércikke a kö­vetkező szavakkal zárult: „Előt­tünk áll teljes erejében az el­lenséges erőd, ahonnan ágyú- és puskagolyók záporát zúdítják ránk, amely elragadja a legjobb harcosainkat. Be kell vennünk ezt az erődöt, és el is foglal­juk, ha sikerül az ébredő pro­letariátus minden erejét az orosz forradalmárok erőivel egy párttá egyesíteni, amelyet mindenki követni fog, aki Oroszországban eleven és be­csületes ..." Lenin vezércikke irányadóul szolgált az „Iszkra" további számai politikai profil­jának kialakulásához. Ilyen for­radalmi marxista irányú párt­lapot a munkásmozgalom eddig nem Ismert. A lap az orosz szo- . ciáldemokratáknak és az egész munkásosztálynak marxista fe­lelettol válaszolt az orosz for­radalom összes kérdésére. Le­nin azon fáradozott, hogy az el­méleti kérdések az „Iszkrában" mindig első helyen jelenjenek meg, azonkívül, hogy Oroszor­szág társadalmi és politikai je­lenségei a forradalmi elmélet fényével legyenek megvilágítva. Minden cikknek és jelentésnek a munkásosztály politikai neve­lését, szervezettségét és a mar­xista párt megalapítását kellett segítenie. Lenin figyelmesen át­gondolta minden szám terveze­tét, a cikkek tematikáját, poli­tikai irányadását, felkereste a szerzőket, nagy gondossággal szerkesztett meg minden egyes számot, türelemmel javított és mindig arra ügyelt, hogy a la­pot idejében küldjék Oroszor­szágba. Lenin nemcsak irányí­totta a lapot, hanem óriási szervezési munkát is végzett. Az „Iszkrát" vékony és tartós papíron nyomták, és titokban szállították Oroszországba. A lap egyes számait később Baku, Kisinyov és Szibéria titkos nyomdáiban újra nyomták. Az „Iszkra" első számainak megjelenése új fejezetet jelen­tett az orosz munkásmozgalom történetében. Ez volt az átme­net, amikor az egyes szétforgá­csolt körökből és csoportokból megalakult az Egységes Orosz­országi Szociáldemokrata Mun­káspárt. A munkások és parasztok megmozdulása azt mutatta, hogy érik és közeledik a forra­dalom. Ebben a politikai hely­zetben Lenin eszmélt rá, hogy a munkásosztály politikai párt­jának felépítését egy országos jellegű harcos politikai lap megszervezésével kell elkezde­ni. Tudta, hogy egy ilyen lap nemcsak a párt eszmei egybe­fogásának lesz az eszköze, ha­nem elősegíti a helyi szerve­zetek párttá való egyesítését is. A lap megbízottai és levelezői, ezeknek a hálózata lesz az a váz, amely köré a párt szerve­zetileg tömörül. Ügy gondolta, hogy ennek a váznak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy átfogja az egész országot. Azt is tanácsolta 1, hogy a párt­nak két részből kell állania, éspedig a vezető pártmunkások állandó káderének szűk köré­ből, azaz hivatalos forradalmá­rokból, akik elméleti tudással, politikai tapasztalattal, szerve­zési tehetséggel s a konspirá­ció, rejtőzködés művészetével rendelkeznek, másrészt pedig a pártszervezetek széles hálózatá­ból, valamint a rokonszenvezők százezreiből, akik a mozgalmat anyagilag is támogatják. Lenin „Mivel kezdjük" c. cikkben, majd később részletesebben a „Mi a teendő" c. könyvében is­mertette a párt felépítésének konkrét tervét. Azt vallotta, hogy célját csakis a tudomá­nyos szocializmus elméletének segítségével érheti el, mert for­radalmi elmélet nélkül nem le­het forradalmi mozgalom sem. Az „Iszkra" megbízottai és levelezői széles körű propagan­dát fejtettek ki a párt kiépíté­sének lenini tervéért, a párt másodig kongresszusáért. Nagy figyelmet fordított Lenin a munkásleveleknek. Bennük lát­ta a forradalmi élet képviselőit, akik megmutatták az orosz munkásosztály növekvő öntuda­tát, szervezettségét és harcos szellemét. Lenin irányította a megbízottak munkáját, ő taní­totta őket a földalatti technikai munkára, hogy szervezzék meg az „Iszkra" szervezeteket, ter­jesszék a sajtótermékeket, gyűjtsenek pénzt a központi pártszervek és a lap részére. A lenini „Iszkra" 1900-tól 1903-ig óriási történelmi szere­pet töltött be azzal, hogy elő­készítette az orosz proletariá­tus önálló politikai pártjának megalapítását. 1903 novemberé­ben, a második kongresszus után az 52-számmal az „Iszkra" a mensevikiek kezébe került. Lenin kivált a szerkesztőség­ből. Ez időtől kezdve megkülön­böztették a régi lenini „Iszkrát" az új „Iszkrától", a mensevik opportunista laptól. A Lenin gyújtotta szikrából (oroszul „iszkra") lobbant ki annak a hatalmas forradalmi tűznek a lángja, amely előbb 1905-ben megperzselte, majd 1917-ben végleg porig égette a földesúri-nemesi-cári monar­chiát, és a burzsoázia uralmát. GREK IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents