Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-30 / 308. szám, szerda

Népgazdaságunk ütőere Ha a közlekedésre terelődik a szó, a legtöbb ember elsősorban a vasút, az autóközlekedési vállalat és a légi közlekedés személyszállítására ' gondol, s csak aztán tudatosítja, hogy a személyek szállításán kívül mindháromnak igen nagy szerepe van az áru és a nyersanyag szállítása terén is. Például 1969-ben 450 millió tonna árul juttattak el rendeltetési helyére. Az említett áru felét az államvasutak, 221 millió tonnát az autóközlekedési vállalatok, 3,8 millió tonnát pedig a vízi közlekedési eszközök szállítottak el. Népgazdaságunkban tehát a szállításnak igen nagy szerepe van, ahogy mondani szokás: annak ütőere. Ha ugyanis nem érkezik meg idejében a nyersanyag, az üzemek munkája akadozik, különösen akkor, ha nem rendelkeznek elegendő tartalék kai. Ha ez többször megismétlődik, a terv teljesítése is veszélyben forog. A nyersanyag, a félkészáru és a gyártott gépek stb. szállítása pontos harmonogram szerint történik. A rendszeres nyersanyag- és áruszállítás azonban megköveteli, hogy a vagonok ki- és berakása folyamatos legyen. Sajnos, hazánkban az utóbbi időben az éjszakai ki- és berakodást csaknem felszámolták és szaba,d szombatokon, ünnepnapokon nem mindenütt dolgoznak. A vagonok egy helyen megrakva, máshol üresen vesztegelnek. A nagy fekbér megfizetése, úgy látszik, nem a legjobb orvosság, elsősorban azért mert azt az üzem fizeti, és nem az az egyén, illetve a vezető, aki a munkáért felelős. A legtöbb üzemben már az évi pénzügyi terv elkészítésekor számoltak a fekbérekkel, ahelyett, hogy inkább a szervező munkát javítanák meg, illetve állandó szállítócsoportot alakítanának. Az említett fogyatékosságon kívül nem hagyható szó nélkül, hogy néha egyik üzemből a másikba küldözgetik az árut, a nyersanyagot. Nem tudatosítják, hogy ezzel vagonokat, autókat foglalnak le. Az üzemek a nyersanyag-takarékosság terén is tehetnének és kell is, hogy tegyenek hathatós Intézkedéseket. A gépiparban és másutt is sokkal nagyobb hulladékkal termelünk, mint a világ más iparilag fejlett országban. Üzemeinknek évente 220 milliárd korona értékű nyersanyagot, léikészárut szállítanak. Hu tehát csupán egy százalékos megtakarítást érnénk is el, ez is több mint kétmilliárd koronát jelentene. S ez már valami. Mint népgazdaságunk más ágazataiban, a szállítási vállalatokban is az ötödik ötéves terv feladatainak teljesítésére készülnek. Az irányszámokat már megkapták, s most azok valóra váltásának módját határozzák meg. Az általános terv szerint a szállítás az ötéves tervben egy heteddel fog növe kedni. Ez a növekedési arány valamivel kevesebb, mint az előző öt évben volt, de abból indultak ki, hogy az üzemek egységesebben fognak gazdálkodni, s hogy csökkenni fog nyersanyagszükségletük. Az üzemeknek jól és ésszerűen kell tartalék-bázisukat kiépíteniük, és a minimumra kell csök kenteniük a felesleges, a céltalan nyersanyagszállítást. A gépkocsival történő szállítás terén — amelynek feladatai megnövekednek — a jelenlegi 12 kilométer átlag-távolságot a teherszállítás terén növelni kell. Ezzel részben tehermente sitik majd a vasutat. A szállítás növelése és zavartalan biztosítása korszerűsítést igényel. Ez csakis beruházások útján valósitható meg. Jól tudjuk, hogy népgazdaságunk jelenlegi helyzete nem engedi meg a bőkezűséget. Ennek ellenére a vasútnál az előző ötéves tervhez viszonyítva az ötödik ötéves terv éveiben egyötöddel növekedik a beruházások aránya. Például a gőzmozdonyok száma lényegesen csökken, úgy hogy 1980-ig teljesen kiesnek a forgalomból, illetve a műszaki múzeumba kerülnek. Számíta nak a műhelyek és a műszaki berendezések korszerűsítésére is. A légi közlekedésben TU 154 és BI 62-es gépek kapnak helyet. A kisebb forgalmú hazai légi útvonalakon L 140-es repülőgépek fognak közlekedni. Oj teherautókat és autóbuszokat kapnak az autóközlekedési vállalatok. A folyami közlekedés, illetve áruszállításának növelését több kikötő korszerűsítése teszi majd lehetővé. Az ötödik ötéves terv feladatait csakis úgy tudjuk maradéktalanul teljesíteni, ha a szállító vállalatok jó munkát végeznek. Minden üzemben, vállalatban igen sokat tehetnek annak érdekében, hogy a következő öt évben ne akadozzon a teheráru szállítás. Ezt megkívánja az ötéves terv feladatainak teljesítése, népgazdaságunk további fejlődése. — nj— A bratislavai Aliami Faipari Kutatóintézetben a tűzálló faanyagok problémáival foglalkoznak. Felvételünkön Marta Vargová mérnök falemezpróbát végez. (Felvétel: I. Dubovský — CSTK) — Az 1970-es év jelentós határkő népgazdaságunk egész társadalmi életünk fejlődésében — jelentette ki K. Martinka, a szövetségi kormány minisyfere. Eredményeink az ipari termelésben, de különösen u i :íü -izdaságban — az itt-o zlelhe' lemaradásoktól c :Kintve — máris javulnak. Ez az örvendetes fejlődés azonban mégsem jelenti azt, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítése problémamentes voina. Hiszen valamennyien tapasztalhatjuk, hogy bár általánosságban elegendő az áru, egyes árufajtákban mégsem kielégítő a válaszlék. Hiánycikkek is vannak, hogy ne is beszéljünk a még mindig gyakran észlelhető gyenge minőségről. Miért van ez így? A hiba elsősorban a termelő üzemekben van, melyek a társadalom kárára a saját érdekeiket helyezik előtérbe. Nem a keresletet, az olcsóbb, de jó minőségű árucikkeket tartják szem előtt, hanem inkább a nyereséget. Persze ezekért a fogyatékosságokért a kereskedelmi vállalatok is elmarasztalhatok. Ha ugyanis szorosabban együttműködnének a termelő vállalatokkal, ha erélyesebben tolmácsolnák a fogyasztók kívánságát, akkor a piac a kínálat helyett a kereslethez és a lakosság igényeihez igazodna. Ez pedig egész társadalmunk, népgazdaságunk elsődleges érdeke. A piaci egyensúlyt természetesen a külkereskedelem feladatainak teljesítése is tükrözi. Ezzel kapcsolatban talán elegendő, ha elmondjuk, hogy ez év első 10 hónapjában külkereskedelmi forgalmunk — a múlt évihez viszonyítva — 16 százalékkal növekedett, és az utóbbi hónapokban sikerült az aránytalan behozatalt megfékezni a kivitel javára. Nem vitás, hogy a tervfeladatok teljesítésével kapcsolatos eredmények elképzelhetetlenek volnának a szövetségi kormány erélyes intézkedései nélkül, melyeket 1971-ben továbbiak fognak követni. A tervirányítás megszilárdítása megkívánja n ixoteiezö leiadatok és limitek terjedelmének pontos kijelölését és a kulcsfontossága nyersanyagokkal való gazdálkodás megszigorítását, vagyis a nagyobb takarékoskodást ezekkel a nehezen beszerezhető értékekkel, melyekért devizával fizetünk. A népgazdaság ez évi fejlődéséről beszélő lények alapján tehát megállapítható, hogy a kisebb-nagyobb fogyatékosságok ellenére is gazdasági helyzetünk fokozatosan konszolidálódik. A munkaerőkben, a munkatermelékenységben, a nyersanyagok megtakarításának lehetőségében stb. mutatkozó tartalékok pedig szinte kiapadhatatlanok — jelentette ki K. Martinka szövetségi miniszter. Az 1971 évi terv a népgazdaság fejlesztésének, a hatékonyság fokozásának, a termelés folyamatosabbá tételének, nem utolsó sorban pedig a nyersanyagok, az energia, a munkaerő gazdaságosabb kihasználásával a további források és tartalékok biztosításának a terve lesz. Mert az 1971 évi terv küldetése az, hogy a józan gazdasági politika jegyében, az ötéves terv konstruktív programjának a pillérjeként, a modern szocialista társadalom felépítésének egyik záloga legyen. Összefoglalva az elmondottakat, a normalizálódás útján haladva kilátásaink biztatók. Már most tudjuk azonban, hogy intenzívebben kell a jövőben kihasználnunk lehetőségeinket. Azzal is tisztában vagyunk, hogy célkitűzésünk csupán a zavaró körülmények, a megfontolatlan intézkedések elkerülésével sikerülhet. A munkatermelékenység is az emberektol, a dolgozóktól függ, akár a műhelyekben, kétkezi munkájukkal, akár az írógépnél vagy az igazgatói szobában, szellemi munkával keresik is meg kenyerüket. Erre az igazságra, gondtalan jövőnk és elégedettségünk érdekében, valamennyiünknek figyelni kell. KARDOS MARTA ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZÁZADOSKALANDOS TÖRTÉNETE 33. Idegfeszítő pillanatok következtek. Kloss már attól félt, hogy Annát és Ruppertet akkor vezetik Lotharhoz, amikor ő még itt lesz ennél a vadállatnál. Végre Lothar ismét meghálált: — Igen, lelepleztük Ruppert üzelmeit, de ezek szerint a maguk segítsége nélkül, — hangja gúnyos volt és megalázó. — Ebből az ügyből ismét leszűrhetik a tanulságot: az Abwehr egy sóhivatal. Ezt megismételheti a parancsnokának! — Ha szabad kérdeznem — mondta Kloss ingerülten —, ki osztotta be Ruppertet Henning professzor mellé? Es kinek volt kötelessége ellenőrizni Ruppert múltját? — Kloss az órájára nézett, Lothar észrevette a mozdulatot. — Nagyon siet, főhadnagy úr? — Igen, sietek. Rechte ezredes vár. Mit adhatok át üzenetként a beszélgetésből? — Már háromnegyed tizenkettő volt. — Csak néhány személyes jellegű kérdést, hiszen ön Ruppert barátja volt! — Túlzás — mondta Kloss. — Egyszerűen csak ismertem, mint egyik tiszt a másikat. — Sokat beszélgetett vele Henningék érkezésekor. — Fogadást adtak, meghívtak. Mint önt is. Én Benita kedvéért mentem oda. Ruppert már biztosan ott van a preszszóban — gondolta Kloss. Lothar bizto san nem tartóztatta le, kiszedett belőle mindent, amit tudni akart, most pedig azért olyan magabiztos, mert tudja, hogy néhány perc múlva Anna is a kezében lesz. — Letartóztatta Ruppertet? — kockáztatta meg a kérdést Kloss. — Idiótának néz engem, Kloss? Egyébként mondja meg Rechte ezredesnek, hogy nézze át még egyszer az archívumát. Ha van valami Ruppertról, küldje át. Ugyanabban az időpontban, amikor Kloss elhagyta a Gestapo épületét, Ruppert kávét rendelt a presszóban. Idegesen bámult maga elé a kiterített újságra és a cigarettás dobozra, amit elkészített a lány számára. Ebben a percben sajnálta a lányt. Ahogy múltak a percek, sajnálata egyre erőteljesebben önmaga felé fordult. Hogyan iuthatott ide ő, Ruppert százados? A zongoránál egy idős ember játszott, sok mellékfogással egy ismert melódiát. Ruppertot máskor idegesítette volna ez a hamis játék, mert gyermekkora óta játszott, de most ríem tudott odafigyelni. Csak önmagára, és a két gesztapósra, akik percenként az órájukra néztek, mintha csak az ő perceit számlálnak. Kloss az Unia téren konflisba ült és minden óvatosságról megfeledkezve, lengyelül szólt oda a fiúnaki' — Siess, testvér. A gyerek csodálkozva nézett rá, aztán mintha megértette volna ezt a fura helyzetet, vágtára biztatta gebéjét. A presszótót néhány méternyire, a Fonyanovszkif utca sarkán kiszállt. Már ismét kimért német tiszt volt. A szíve elszorult az izgalomtól, de sétálva tette meg az utat a kávézóig. Rágyújtást színlelve megállt egy pillanatra az ablaknál, látta, hogy Ruppert még egyedül van. — Hol lehet Anna? — riadt fel ben-' ne a kérdés. Még egyszer szemügyre vette a kávézót. Nem tévedett, Ruppert egyedül ült az asztalnál, előtte a cigarettás doboz, Anna sehol. Anna ugyanebben a percben a Wilcsa utcán sietett a kávézó felé. Amikor a Mokotovszkij sarokhoz ért, észrevette, hogy szokatlanul néptelen az utca. Rossz előjelnek vette, hogy a járókelők eltűntek. Egy trafikus éppen mellette rántotta le a redőnyt. Anna megállt egy pillanatra, éppen kérdezni akart valamit, amikor belerohant egy asszony, aki szinte húzta maga után a kenyeres szatyrát: — Fogdossák az embereket a Krucsej sarkon — lihegte és futott tovább. Anna rögtön útirányt változtatott, közben- megállapította, hogy már tíz percet késett. Kloss várt. Megfeszített figyelemmel nézte az utcát, találgatta, hogy melyik irányból érkezhet a lány, ha egyáltalán eljön. Kloss szerette volna hinni, hogy Anna nem érkezik meg. Közben azon töprengett, hogy Lothar figyelteti-e az utcát és a környéket? Észre kell venni Annát, mielőtt a kávézó közelébe ér — mondta újra meg újra magának. A megállóba érkező villamos egy ' percre eltakarta az utcát, de amikor az utolsó kocsi is elhaladt, Kloss megpillantotta a lányt. Milyen nehéz most nem jutni — állapította meg, ahogy átsietett az úttesten, Anna felé. Egy katonai teherautó majdnem elgázolta, a fékcsikorgásra felfigyelt a lány is. Kloss melléje lépett, egy mozdulattal kiütötte a lány kezéből a kis kézitáskát. — Bocsánat — mondta Kloss. Miközben lehajolt a táskáért, odasúgta: — Riadó! A Gestapo megszállta a presszót. Ruppert áruló. Annak megköszönte a táskát, majd irányt változtatva eltűnt a környékről. Kloss végre egyedül maradt. Elindult a Mokotovszkij utcán, mélyeket szippantott a cigarettából. — Nyugodj meg, pajtás — mondta önmagának. — Ha nehéz is volt ez a tánc, már vége. Anna biztonságban ér haza. Megállt egy régi épület előtt, szíve összeszorult az örömtől, amint olvasta a gyatrán mázolt feliratot a falon: „Varsó harcol!" Tizenkettő negyvenkor a két gestapós Rupperthez lépett: — Na, menjünk. A lány szimatot kapott. Ruppert kényszeredetten állt fel a helyéről. Erezte, tudta, hogy mi vár rá odabent, Lothar rezidenciáján. Már csak abban reménykedett, hogy az utcán még találkozhat a lánnyal, és akkor minden megoldódik. De a Marsallkovszkij utca néptelen volt. Már nem sajnálta a lányt. Már kívánta, hogy Lothar kezébe kerüljön. Mert ez jelenthetett számára valami reményt a menekülésre. Anna nem jött. Az iszonyú félelem egyre erőteljesebben hatalmába kerítette a századost. Lothar már várta őket. Kifejezéstelen arccal nézte végig Ruppertet, mintha életében először látná, vagy ahogy a hóhér méri végig áldozatát. A Sturmbannführer cigarettára gyújtott. Ruppert hiába várta, hogy a megszokott mozdulattal feléje nyújtja a tárcát. Ojabb félelem ébredt a századosban. Lothar végre megszólalt: — Becsaptál minket, Ruppert — mondta pimasz hangon Lothar. — Pedig neked illene tudnod, hogy a Gestapót nem szabad becsapni. Ruppert szeretett volna tiltakozni a tegezés ellen, végtére is német tiszt, még akkor is, ha gyanúsítják, de tiltakozás helyett csak' ennyit tudott kinyögni kétségbeesetten: — Én igazán megbeszéltem a lánynyal a találkozót, Herr Sturmbannführer. Megbeszéltem,- ezt elhiheti nekem. — Folytatjuk — ÚJ SZÓ 197IJ XII 30.