Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-28 / 306. szám, hétfő

Küzdelem a pártegységért - 50 évvel ezelőtt A szociáldemokrata Párt baloldala 1920 őszén a Komintern 21 feltételéről folytatott vitát. Elsősorbari azt vitatták, hogy Csehszlovákia jövendő kommunista pártja egységes párt legyen-e, vagy pedig két szekcióra, azaz a cseh, a szlovák, a magyar és az ukrán kommunisták szekciójára, és a német szekcióra oszoljon. A baloldal nem volt nacionalista. Tagjai osztályöntudatosak voltak és megtartották a proletár internacionalizmus elveit. Sokan aggódtak azonban amiatt, hogy az osztrák elnyomás alóli felszabadulás után a nemzeti önérzet megnövekedése nemcsak a rokonszenvezőket, hanem a párt egyes szilárd tagjait is félrevezetheti. Ez szakadást eredményezne és ezzel a baloldal elvesztené tömegjellegét és politikai hatását. Ezt egyébként a kommunizmus ellenségei, elsősorban az osztályellenség, a csehszlovák burzsoázia is tudta. A nemzeti szocialisták kihasználták a tömegeknek a függetlenség megszerzése fölötti örömét, fokozták a nacionalizmust, és a Szociáldemokrata Párt vezetőiben J6 szövetségesekre találtak. A bolsevizmus terjedése és a Vörös Hadsereg elöli félelem csak fokozta az osztályellenségnek azt a törekvését, hogy megbontsa a baloldal egységét, s ezzel megteremtse a feltételeket a forradalmi munkásság elleni sikeres harchoz. A baloldal politikai vezetői sokáig halogatták, hogy állást foglaljanak ebben a komoly elvi kérdésben. A vezetőség meggyőződése az volt, hogy az akkori viszonyokban csakis egységes kommunista párt alapitható, de nem bízott a cseh proletariátus öntudatában és abban, hogy ellen tud állni a burzsoázia egyre fokozódó nacionalista, sőt soviniszta propagandájának. Más volt a helyzet a forradalmi ifjúság körében. Három főiskolás, a szociáldemokrata baloldal tagjai már 1919 végén megalapították a Marxista Akadémikusok Nemzetközi Szövetségét. A szövetség tagjai beha tóan megismerkedtek a marxizmussal, sőt Lenin legjelentősebb írásait is ismerték. Ezek az elvtársak nagy aktivitást fejtettek ki a főiskolások és a munkások között, számos előadást tartottak. A baloldal keretében folytatott vita kicsúcsosodott. A némtet elvtársak Kreibicli elvtárs vezetésével egyértelműen az egységes kommunista párt mellett foglaltak állást. A forradalmi munkásság türelmetlenül várta vezetőinek döntését. A baloldal fiatal szövetségesei, elsősorban a Marxista Akadémikusok Nemzetközi Szövetségének tagjai nyomást gyakoroltak a vezetőkre. Šmeral elvtárs, a baloldal ismert vezetője, aki ismerte a marxizmust és Lenin műveit is, aki figyelemmel kísérte az orosz forradalmi mozgalmat, felelőssége tudatában óvatosan viszonyult e fontos kérdés végleges megoldásához. Nem akart fegyvert adni az osztályellenség kezébe a proletár internacionalizmus ellen, és azt várta, hogy leapad a nacionalizmus és a sovinizmus hulláma. Elérkezett a döntő pillanat. Šmeral elvtárs, aki nagy közkedveltségnek örvendett a prágai fémmunkások körében, nagy tömeggyűlésre hívta őket össze. A Marxista Akadémikusok Nemzetközi Szövetségének két tagja megragadta ezt az alkalmat, felkereste Šmeral elvtársat. Megkérték őt, hogy ezen a gyűlésen foglaljon állást az egyséf

es kommunista párt mellett. meral elvtárs megértően fogadta a fiatal elvtársakat. Kijelentette, hogy ő maga helyesnek tartja nézetüket, de nem biztos abban, hogyan fogadná a forradalmi cseh proletariátus legöntudatosabb része ezt a nyilatkozatát. A kudarc hosszú Időre meghiúsítaná a helyes gondolat valóra váltását. Higgadt, elvi vita bontakozott ki. Šmeral elvtárs tárgyilagosan érvelt, de nem tudta meggyőzni a fiatalokat arról: még nem értek meg a körülmények ahhoz, hogy a pártvezetőség véglegesen döntsön ebben a kérdésben. Ezután a két fiatal így szólt: „Šmeral elvtárs, ha te, a fémmunkások kedvence ezen a gyűlésen kijelented, hogy a proletariátus öntudatos forradalmi derékhadát nem tévesztheti meg az osztályellenség hazug, szocialistaellenes, soviniszta propagandája és a Csehszlovákiában élö többi nemzetiség proletárjainal kéz a kézben halad eaentúl, akkor ezzel bizonyára megnyered őket s győz az egyedüli helyes irányzat." Šmeral elvtárs egy pillanatra elhallgatott, majd Igý szólt: — Még gondolkozom. Ezzel a beszélgetés befejeződött. Közeledett a tömeggyűlés megkezdésének órája. Azt a teret, ahol a gyűlést rendezték, munkások töltötték meg. Anynyian voltak, hogy a két fiatal elvtárs alig tudott a szónoki emelvény közelébe jutni. Türelmetlenül várták a gyűlés megkezdését és Šmeral elvtárs beszédét. A hangulat kitűnő volt. A jelenlevők lelkes tapssal üdvözölték az emelvényre lépő Šmeral elvtársat. A munkások nyelvén beszélt, és meggyőző érveket sorakoztatott fel. Beszédét gyakran szakította félbe taps. Foglalkozott a jövendő csehszlovákiai kommunista párt szervezeti formájával. A két fiatal büszkeséggel nyugtázta, hogy Šmeral elvtárs csaknem ugyanazokkal a szavakkal, forradalmi lelkesedéssel ismételte el azt, amit délelőtt javasoltak neki. S amikor kijelentette, meggyőződése, hogy a fémmunkások sohasem tévesztik szem elől a proletár internacionalizmus elveit és az egységes forradalmi párt mellett foglalnak állást, az egyetértés jeléül hatalmas tapsvihar tört ki. A gyűlés a Komintern helyes irányvonalát támogatta, és nagy lépést tett előre a pórtegység megteremtése felé. IBBj „Fehér hét" (CSTK) — A radotíni cementgyárban a „fehér hét" keretében bármelyik vállalatnak azonnal szállítanak ömlesztett vagy zsákolt cementet. A raktárban kb. 30 00Ô tonna anyag vár eladásra. A cementgyár dolgozói így akarják megoldani a kedvezőtlen időjárásból eredő szállítási nehézségeket. A fehér hét 1971 január végéig tart. A cementgyár sikeresen teljesíti a tervet. Az évi tervfeladatokat még az év vége előtt sikerül teljesíteniük. Az eredményekhez hozzájárul a szovjet hadsereg tagjainak önzetlen segítsége ls. Tavasz óta állandóan 30 szovjet ^atona dolgozik a termelésben. KtÜlíTJÁK A KERÜLETEKET SZLOVÁKIÄBAN Parlamenti tudósítónk kommentárja A Szövetségi Gyűlés vasárnap jóváhagyta a Szlovák Nemzeti Tanács alkotmányerejű törvényjavaslatát a kerületi közigazgatási és államhatalmi láncszem felújításáról Szlovákiában. Nyilván sokakban felvetődik a kérdés: miért van erre szűkség, hiszen alig egy éve arról volt sző, hogy a kétlépcsős — azaz a kerületek nélküli — közigazgatási rendszer jobban megfelel a föderáció igényeinek. A szlovákiai kerületi nemzeti bizottságok megszüntetése nem hozta meg a várt eredményt. A knb-k megszüntetése után nem nőtt az alsóbb szintű nemzeti bizottságok jogköre. A knb-k jogkörének nagyobb része a minisztériumokra, kisebb része pedig a járási, helyi, illetve városi nemzeti bizottságokra szállt. Fontos körülmény annak figyelembevétele is, hogy a knb-k megszüntetése után Szlovákiában tovább működtek a párt kerületi bizottságai. Olyan helyzet keletke- zett, hogy megszűnt az az államhatalmi szerv, amelyen keresztül is érvényesülhetett volna a kommunista párt vezető szerepe. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya számára bonyolult feladatot jelentett a harmincnyolc jnb közvetlen irányítása. Egyes járásokban ezen kfvfil egészségtelen pártikularizmus jelei mutatkoztak, ami negatív hatással volt a kerületek fejlődésére. A Cseh Szocialista Köztársaságban a közigazgatási rendszer hatékonyságának és az elmúlt időszak elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy a CSSZK-ban nincsenek meg a szükséges feltételek a kerületi láncszem megszüntetéséhez. Ez a körülmény is alőhűzza az SZNT javaslatának indokoltságát, mert paradox megoldás lenne, ha egy államban, mégha föderatív államról is van szó. az államszövetség két köztársaságban eltérő területi elrendezés lenne. A telújftott knb-k létjogosultságát indokolja, hogy ezeknek a soron levő ötéves terv és a költségvetés előkészítéséből és teljesítéséből kerületi vonatkozásokban kel) kivenni részüket. A knb-k kötelessége lesz a többi közt az is, hogy tevékenyen kivegyék részüket a CSKP XIV. kongresszusa és az általános képviselőválasztások előkészítéséből. A kerületi láncszem felújítása nem gyengíti az SZSZK kormányának, mint nemzeti szervnek funkcióját, ellenkezőleg: nagyobb igényeket támaszt a kormánv munkájával szemben. A szlovákiai knb-k felúfítása, amint az SZNT törvényjavaslatának indokolása is leszögezi, nem jelenti az irányító és közigazgatási apparátus személyi állományának növelését. A jóváhagyott alkotmánytörvény kimondja, hogy a létesítendő kerületi nemzeti bizottságok képviselőit az áütalános választásokig terjedő időszakra az SZNT választja meg. A törvényjavaslat előterjesztői indítványozták, hogy erre az átmeneti időre, s arra való tekintettel, hogy a felújított knb-k már 1971. január l-ével megkezdhessék működésüket, a képviselőket az SZNT közvetett módon, azaz az alkotmányból eredő törvényes felhatalmazás alapján válassza meg. Erre lehetőséget nyújt a most elfogadott alkotmánytörvény. Ennek a módnak az az elttnye, hogy egy testület saját hatáskörében gyorsan, bonyolultabb előkészités nélkül ejtheti meg a képviselőválasztásokat. A képviselőjelöltekre a Nemzeti Front kerületi bizottságainak javaslatai alapján az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottsága tesz javaslatot. Ez az intézkedés hozzájárulást jelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság integrációs szerepének megerősítéséhez a gazdasági, politikai és társadalmi élet szakaszain, s országos viszonylatban is elősegíti az egységes közigazgatási rendszer megerősödését. SOMOGYI MATYAS ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 31. — Nem messze lakom, azért járok oda — dadogta Ruppert meglepetten. A lány kedvesen rámosolygott, csókra nyújtotta kezét és leült Ruppert mellé. — Szíveskedjék megrendelni egy kávét — mondta a még mindig tehetetlen, zavart férfinak, — és viselkedjék úgy, mintha egy régen várt randevú sikerének örülne. — Nem szeretem, ha ilyen ügyekbe a nők is beleütik az orrukat — mondta a százados. — Egyáltalán nem változott semmit, százados úr — mondta Anna félhangosan, folytatva a szerepét, — de mondja már, mi újság Elizabet néniéknél? — Kérdezte, amikor a felszolgálónő közelükben haladt el. — Semmiféle Elizabetet nem ismerek — mondta bosszúsan Ruppert. — Én sem — súgta mosolyogva a lány, — de ez most egyáltalán nem számít. Az a fontos, hogy minden rendben van — tette hozzá, s ügyes mozdulattal söpörte táskájába a cigarettás dobozt, amit Ruppert készített az asztalra. — Minden rendben — mondta megadóan Ruppert, — kérem, mondja meg megbízóinak, hogy holnapután utoljára találkozunk. Átadom az utolsó anyagot is és ezzel befejeztem Önöknek a munkát. — Kitűnő — mondta ismét hangosan a lány, aztán csendesebben hozzátette, — tehát holnapután ugyanitt és ugyanebben az időben. Anna elsőként hagyta el a presszót. Ruppert várt még néhány percet, időközben fizetett és csak igen alapos körültekintés után távozott. Alig lépett ki az utcára, sietve az Órájára nézett. Néhány percet máris késett Henningtőll Ez a késés felkeltheti az amúgy is örökké bizalmatlan öreg gyanúját. Megnyújtotta hát a lépteit. Majdnem futott. — A professzor úr már várja Önt — mondta szárazon Benita és kényszeredetten nyújtott kezet a századosnak. Ruppert első perctől kezdve félt ettől a lánytól. Hidegségétől, germán józanságától, attól, hogy ez a csúnyaság a birodalom leg f éltetettebb tudományos koponyájának a lánya. — A jövőben kérem emlékezzék jobban arra — kezdte Henning, amint Ruppert belépett, — hogy szeretem a pontosságot. — Igenis — mondta a százados. — Tegnap ivott — folytatta a professzor. — Kérem, tartózkodjék az alkoholtól, amíg velem dolgozik. Végre felállt az íróasztaltól, a rajztáblához lépett. — Tanulmányozza át a rajzokat. Mint tapasztált utász bizonyára gyorsan megérti, hogy a kísérlethez eredeti helyszínre van szükségem. Ebben a pillanatban Benita jelent meg az ajtóban: — Telefon Berlinből, — jelentette — Nem tudom átkapcsolni. — Várjon meg, Ruppert — mondta a professzor és távozott. A százados végre maga maradt a szobában. Váratlanul jött ez a nagyszerű alkalom, tudta, hogy van néhány szabad perce a feladat végrehajtására. Nem tétovázott. Kinyitotta az öreg íróasztalának fiókjait, fellapozta a terveket és miniatűr fényképezőgépével sorra rögzítette a részletrajzokat, szövegrészeket. Rövidesen végzett. Még arra is volt ideje, hogy a felvevőgépet zubbonya bélésébe rejtse el, aztán tétlenkedve visszaállt a rajztáblához. — Gyanítottam — mondta odakint Lothar, aki Benita és a professzor társaságában egy rejtett kémlelőnyílásán át figyelte Ruppertct. — Gondoltam, hogy a lengyel, vagy az orosz hírszerzés nem hagyja kihasználatlanul ezt a lehetőséget. — Mit fog most tenni, Lothar? — kérdezte a lány. — Nemsokára meglátja, kisasszony — mondta mosolyogva Lothar, és intett a professzornak, hogy visszatérhet dolgozószobájába. Kloss nem tudott gondtalanul örülni annak, amit Nárcisz elmondott Anna és Ruppert első találkozásáról. — Nagyon simán Indult, túlságosan jól — mondta elngondolkozva. — Kételkedsz a rajzok hitelességében? — kérdezte Nárcisz. — Sn jelentős sikerként értékelem. — Igen, igen — mondta Kloss, — siker, az kétségtelen. De nem hagy nyugton az a tény, hogy Ruppert egyszer már dolgozott nekünk és a Gestapó nem tudott róla. Ruppert egyáltalán nem a bátrak közül való, ha neki éppen egy ilyen bonyolult feladat ilyen simán sikerül, ott valami nem stimmel. Gondolatban elhatározta, hogy holnap is biztosítja Annát. Nárcisz szakította félbe gondolatait: — Holnap megkapjuk a rajzok másik felét, és akkor ... — Akkor Annának el kell tűnnie egy időre Varsóból — vágott szavába Kloss. — Jó, jó — mondta az antikvárius. — De mi van Benita Henninggel? — Ha Ruppert leteszi az asztalra a terveket, Benita feleslegessé válik. — Ha... — mondta Nárcisz, — de egyelőre ne mondj le róla. Kloss nem mondott le a lányról. Eddig már két alkalommal megsétáltatta az esti Varsóban. Minél több időt töltöttek együtt, Kloss annál jobban érezte, hogy a csúnya, szemüveges lány sokkal veszélyesebb, mint gondolta. Veszélyes ellenfél. Kloss most is Varsóról beszélt a lánynak. Arról, hogy mennyi műemlék, évezredes kincs semmisült meg a bombázások álatt. Benifa félbeszakította: — Ogy beszél, főhadnagy úr, mintha sajnálná ezt a csürhét?! Erezte, hogy egy percre sem szabad kiesnie a szerepéből. Nevetve válaszolt: — Csak nem gondolja ezt komolyan? De a műkincseket, azt sajnálom, mert azok a csürhe nélkül ts kincsek maradtak volna. — Szóval Varsót mégiscsak sajnálja? — Nem vagyok szentimentális — mondta Hans. — Varsó szebb lesz, mint volt. A győzelem után szebb lesz. — Lám, mégis szentimentális — mondta a lány. -- Szerintem minden német szentimentális. Őrjárat léptei koppantak a sötét utcán. A közeli melléktucából egy szakasznyi német fordult kl. Parancsnokuk tisztelgett, Jíloss hanyagul visszaköszönt. Miközben balra fordította fejét, észrevette, hogy egy ember siet a túloldalon. Menekül, gondolta, és tovább akart menni, de Benita is felfedezte már a tClodáll járdán menekülőt: — Az őrjárat elkapja — nézett gonoszul vigyorogva Klossra. — Halt! Az idegen futásnak eredt, az őrparancsnok lőtt. Rövid sorozatban egy más után ötször. Az idegen futása meg torpant, majd élettelenül a földre zu hant a teste. Kloss a pisztolyához ka pott, de a lány megszorította a karlát: — Lőni akartál, Hans? Pisztollyal nem lehet olyan távolra pontosan lőni, — Kloss magán érezte a lány vallatóan hideg tekintetét. IFoly tatjuk) 1970