Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-28 / 306. szám, hétfő

Küzdelem a pártegységért - 50 évvel ezelőtt A szociál­demokrata Párt baloldala 1920 őszén a Komintern 21 feltételéről folytatott vi­tát. Elsősor­bari azt vitat­ták, hogy Csehszlová­kia jövendő kommunista pártja egysé­ges párt le­gyen-e, vagy pedig két szekcióra, azaz a cseh, a szlovák, a magyar és az ukrán kommunisták szekció­jára, és a német szekcióra oszoljon. A baloldal nem volt nacionalista. Tagjai osztályöntu­datosak voltak és megtartották a proletár internacionalizmus elveit. Sokan aggódtak azonban amiatt, hogy az osztrák elnyo­más alóli felszabadulás után a nemzeti önérzet megnövekedése nemcsak a rokonszenvezőket, hanem a párt egyes szilárd tag­jait is félrevezetheti. Ez szaka­dást eredményezne és ezzel a baloldal elvesztené tömegjelle­gét és politikai hatását. Ezt egyébként a kommuniz­mus ellenségei, elsősorban az osztályellenség, a csehszlovák burzsoázia is tudta. A nemzeti szocialisták kihasználták a tö­megeknek a függetlenség meg­szerzése fölötti örömét, fokoz­ták a nacionalizmust, és a Szo­ciáldemokrata Párt vezetőiben J6 szövetségesekre találtak. A bolsevizmus terjedése és a Vö­rös Hadsereg elöli félelem csak fokozta az osztályellenségnek azt a törekvését, hogy meg­bontsa a baloldal egységét, s ezzel megteremtse a feltételeket a forradalmi munkásság elleni sikeres harchoz. A baloldal politikai vezetői sokáig halogatták, hogy állást foglaljanak ebben a komoly elvi kérdésben. A vezetőség meggyő­ződése az volt, hogy az akkori viszonyokban csakis egységes kommunista párt alapitható, de nem bízott a cseh proletariátus öntudatában és abban, hogy el­len tud állni a burzsoázia egy­re fokozódó nacionalista, sőt soviniszta propagandájának. Más volt a helyzet a forradal­mi ifjúság körében. Három fő­iskolás, a szociáldemokrata bal­oldal tagjai már 1919 végén megalapították a Marxista Aka­démikusok Nemzetközi Szövet­ségét. A szövetség tagjai beha tóan megismerkedtek a marxiz­mussal, sőt Lenin legjelentősebb írásait is ismerték. Ezek az elv­társak nagy aktivitást fejtettek ki a főiskolások és a munkások között, számos előadást tartot­tak. A baloldal keretében folyta­tott vita kicsúcsosodott. A né­mtet elvtársak Kreibicli elvtárs vezetésével egyértelműen az egységes kommunista párt mel­lett foglaltak állást. A forradal­mi munkásság türelmetlenül várta vezetőinek döntését. A baloldal fiatal szövetségesei, el­sősorban a Marxista Akadémi­kusok Nemzetközi Szövetségé­nek tagjai nyomást gyakoroltak a vezetőkre. Šmeral elvtárs, a baloldal is­mert vezetője, aki ismerte a marxizmust és Lenin műveit is, aki figyelemmel kísérte az orosz forradalmi mozgalmat, felelős­sége tudatában óvatosan viszo­nyult e fontos kérdés végleges megoldásához. Nem akart fegy­vert adni az osztályellenség ke­zébe a proletár internacionaliz­mus ellen, és azt várta, hogy leapad a nacionalizmus és a sovinizmus hulláma. Elérkezett a döntő pillanat. Šmeral elvtárs, aki nagy köz­kedveltségnek örvendett a prá­gai fémmunkások körében, nagy tömeggyűlésre hívta őket össze. A Marxista Akadémikusok Nem­zetközi Szövetségének két tag­ja megragadta ezt az alkalmat, felkereste Šmeral elvtársat. Megkérték őt, hogy ezen a gyű­lésen foglaljon állást az egysé­f es kommunista párt mellett. meral elvtárs megértően fo­gadta a fiatal elvtársakat. Kije­lentette, hogy ő maga helyes­nek tartja nézetüket, de nem biztos abban, hogyan fogadná a forradalmi cseh proletariátus legöntudatosabb része ezt a nyi­latkozatát. A kudarc hosszú Idő­re meghiúsítaná a helyes gon­dolat valóra váltását. Higgadt, elvi vita bontakozott ki. Šmeral elvtárs tárgyilagosan érvelt, de nem tudta meggyőzni a fiatalo­kat arról: még nem értek meg a körülmények ahhoz, hogy a pártvezetőség véglegesen dönt­sön ebben a kérdésben. Ezután a két fiatal így szólt: „Šmeral elvtárs, ha te, a fém­munkások kedvence ezen a gyű­lésen kijelented, hogy a prole­tariátus öntudatos forradalmi derékhadát nem tévesztheti meg az osztályellenség hazug, szo­cialistaellenes, soviniszta propa­gandája és a Csehszlovákiában élö többi nemzetiség proletárjai­nal kéz a kézben halad eaentúl, akkor ezzel bizonyára megnye­red őket s győz az egyedüli he­lyes irányzat." Šmeral elvtárs egy pillanatra elhallgatott, majd Igý szólt: — Még gondolkozom. Ezzel a be­szélgetés befejeződött. Közeledett a tömeggyűlés megkezdésének órája. Azt a te­ret, ahol a gyűlést rendezték, munkások töltötték meg. Any­nyian voltak, hogy a két fiatal elvtárs alig tudott a szónoki emelvény közelébe jutni. Türel­metlenül várták a gyűlés meg­kezdését és Šmeral elvtárs be­szédét. A hangulat kitűnő volt. A je­lenlevők lelkes tapssal üdvözöl­ték az emelvényre lépő Šmeral elvtársat. A munkások nyelvén beszélt, és meggyőző érveket sorakoztatott fel. Beszédét gyak­ran szakította félbe taps. Fog­lalkozott a jövendő csehszlová­kiai kommunista párt szerveze­ti formájával. A két fiatal büsz­keséggel nyugtázta, hogy Šme­ral elvtárs csaknem ugyanazok­kal a szavakkal, forradalmi lel­kesedéssel ismételte el azt, amit délelőtt javasoltak neki. S amikor kijelentette, meggyő­ződése, hogy a fémmunkások sohasem tévesztik szem elől a proletár internacionalizmus el­veit és az egységes forradalmi párt mellett foglalnak állást, az egyetértés jeléül hatalmas taps­vihar tört ki. A gyűlés a Komintern helyes irányvonalát támogatta, és nagy lépést tett előre a pórtegység megteremtése felé. IBBj „Fehér hét" (CSTK) — A radotíni cement­gyárban a „fehér hét" keretében bármelyik vállalatnak azonnal szállítanak ömlesztett vagy zsá­kolt cementet. A raktárban kb. 30 00Ô tonna anyag vár eladásra. A cementgyár dolgozói így akarják megoldani a kedvezőtlen időjárásból eredő szállítási nehéz­ségeket. A fehér hét 1971 január végéig tart. A cementgyár sikeresen teljesí­ti a tervet. Az évi tervfeladato­kat még az év vége előtt sike­rül teljesíteniük. Az eredmények­hez hozzájárul a szovjet hadsereg tagjainak önzetlen segítsége ls. Tavasz óta állandóan 30 szovjet ^atona dolgozik a termelésben. KtÜlíTJÁK A KERÜLETEKET SZLOVÁKIÄBAN Parlamenti tudósítónk kommentárja A Szövetségi Gyűlés vasár­nap jóváhagyta a Szlovák Nemzeti Tanács alkotmány­erejű törvényjavaslatát a ke­rületi közigazgatási és állam­hatalmi láncszem felújításá­ról Szlovákiában. Nyilván so­kakban felvetődik a kérdés: miért van erre szűkség, hi­szen alig egy éve arról volt sző, hogy a kétlépcsős — az­az a kerületek nélküli — közigazgatási rendszer job­ban megfelel a föderáció igényeinek. A szlovákiai kerületi nem­zeti bizottságok megszünteté­se nem hozta meg a várt eredményt. A knb-k megszün­tetése után nem nőtt az al­sóbb szintű nemzeti bizottsá­gok jogköre. A knb-k jogkö­rének nagyobb része a mi­nisztériumokra, kisebb része pedig a járási, helyi, illetve városi nemzeti bizottságokra szállt. Fontos körülmény an­nak figyelembevétele is, hogy a knb-k megszüntetése után Szlovákiában tovább működ­tek a párt kerületi bizottsá­gai. Olyan helyzet keletke- ­zett, hogy megszűnt az az ál­lamhatalmi szerv, amelyen ke­resztül is érvényesülhetett volna a kommunista párt ve­zető szerepe. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a Szlo­vák Szocialista Köztársaság kormánya számára bonyolult feladatot jelentett a harminc­nyolc jnb közvetlen irányí­tása. Egyes járásokban ezen kfvfil egészségtelen pártikula­rizmus jelei mutatkoztak, ami negatív hatással volt a kerü­letek fejlődésére. A Cseh Szocialista Köztár­saságban a közigazgatási rend­szer hatékonyságának és az elmúlt időszak elemzése so­rán arra a következtetésre ju­tottak, hogy a CSSZK-ban nin­csenek meg a szükséges fel­tételek a kerületi láncszem megszüntetéséhez. Ez a kö­rülmény is alőhűzza az SZNT javaslatának indokoltságát, mert paradox megoldás lenne, ha egy államban, mégha fö­deratív államról is van szó. az államszövetség két köz­társaságban eltérő területi el­rendezés lenne. A telújftott knb-k létjogo­sultságát indokolja, hogy ezeknek a soron levő ötéves terv és a költségvetés előké­szítéséből és teljesítéséből ke­rületi vonatkozásokban kel) kivenni részüket. A knb-k kötelessége lesz a többi közt az is, hogy tevékenyen ki­vegyék részüket a CSKP XIV. kongresszusa és az általános képviselőválasztások előké­szítéséből. A kerületi lánc­szem felújítása nem gyengíti az SZSZK kormányának, mint nemzeti szervnek funkcióját, ellenkezőleg: nagyobb igénye­ket támaszt a kormánv mun­kájával szemben. A szlováki­ai knb-k felúfítása, amint az SZNT törvényjavaslatának in­dokolása is leszögezi, nem je­lenti az irányító és közigaz­gatási apparátus személyi ál­lományának növelését. A jóváhagyott alkotmány­törvény kimondja, hogy a lé­tesítendő kerületi nemzeti bi­zottságok képviselőit az áüta­lános választásokig terjedő időszakra az SZNT választja meg. A törvényjavaslat elő­terjesztői indítványozták, hogy erre az átmeneti időre, s ar­ra való tekintettel, hogy a felújított knb-k már 1971. ja­nuár l-ével megkezdhessék működésüket, a képviselőket az SZNT közvetett módon, azaz az alkotmányból eredő törvényes felhatalmazás alap­ján válassza meg. Erre lehe­tőséget nyújt a most elfoga­dott alkotmánytörvény. Ennek a módnak az az elttnye, hogy egy testület saját hatásköré­ben gyorsan, bonyolultabb előkészités nélkül ejtheti meg a képviselőválasztásokat. A képviselőjelöltekre a Nemzeti Front kerületi bizottságainak javaslatai alapján az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bi­zottsága tesz javaslatot. Ez az intézkedés hozzájá­rulást jelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság integ­rációs szerepének megerősí­téséhez a gazdasági, politikai és társadalmi élet szakaszain, s országos viszonylatban is elősegíti az egységes köz­igazgatási rendszer megerősö­dését. SOMOGYI MATYAS ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 31. — Nem messze lakom, azért járok oda — dadogta Ruppert meglepetten. A lány kedvesen rámosolygott, csók­ra nyújtotta kezét és leült Ruppert mel­lé. — Szíveskedjék megrendelni egy ká­vét — mondta a még mindig tehetet­len, zavart férfinak, — és viselkedjék úgy, mintha egy régen várt randevú sikerének örülne. — Nem szeretem, ha ilyen ügyekbe a nők is beleütik az orrukat — mond­ta a százados. — Egyáltalán nem változott semmit, százados úr — mondta Anna félhan­gosan, folytatva a szerepét, — de mondja már, mi újság Elizabet néniék­nél? — Kérdezte, amikor a felszolgáló­nő közelükben haladt el. — Semmiféle Elizabetet nem isme­rek — mondta bosszúsan Ruppert. — Én sem — súgta mosolyogva a lány, — de ez most egyáltalán nem számít. Az a fontos, hogy minden rend­ben van — tette hozzá, s ügyes moz­dulattal söpörte táskájába a cigarettás dobozt, amit Ruppert készített az asz­talra. — Minden rendben — mondta meg­adóan Ruppert, — kérem, mondja meg megbízóinak, hogy holnapután utoljára találkozunk. Átadom az utolsó anyagot is és ezzel befejeztem Önöknek a mun­kát. — Kitűnő — mondta ismét hango­san a lány, aztán csendesebben hozzá­tette, — tehát holnapután ugyanitt és ugyanebben az időben. Anna elsőként hagyta el a presszót. Ruppert várt még néhány percet, idő­közben fizetett és csak igen alapos kö­rültekintés után távozott. Alig lépett ki az utcára, sietve az Órájára nézett. Néhány percet máris késett Henningtőll Ez a késés felkelt­heti az amúgy is örökké bizalmatlan öreg gyanúját. Megnyújtotta hát a lép­teit. Majdnem futott. — A professzor úr már várja Önt — mondta szárazon Benita és kénysze­redetten nyújtott kezet a századosnak. Ruppert első perctől kezdve félt ettől a lánytól. Hidegségétől, germán józan­ságától, attól, hogy ez a csúnyaság a birodalom leg f éltetettebb tudományos koponyájának a lánya. — A jövőben kérem emlékezzék job­ban arra — kezdte Henning, amint Ruppert belépett, — hogy szeretem a pontosságot. — Igenis — mondta a százados. — Tegnap ivott — folytatta a pro­fesszor. — Kérem, tartózkodjék az al­koholtól, amíg velem dolgozik. Végre felállt az íróasztaltól, a rajz­táblához lépett. — Tanulmányozza át a rajzokat. Mint tapasztált utász bizonyára gyor­san megérti, hogy a kísérlethez eredeti helyszínre van szükségem. Ebben a pillanatban Benita jelent meg az ajtóban: — Telefon Berlinből, — jelentette — Nem tudom átkapcsolni. — Várjon meg, Ruppert — mondta a professzor és távozott. A százados végre maga maradt a szo­bában. Váratlanul jött ez a nagyszerű alkalom, tudta, hogy van néhány sza­bad perce a feladat végrehajtására. Nem tétovázott. Kinyitotta az öreg író­asztalának fiókjait, fellapozta a ter­veket és miniatűr fényképezőgépével sorra rögzítette a részletrajzokat, szö­vegrészeket. Rövidesen végzett. Még arra is volt ideje, hogy a felvevőgépet zubbonya bélésébe rejtse el, aztán tétlenkedve visszaállt a rajztáblához. — Gyanítottam — mondta odakint Lothar, aki Benita és a professzor tár­saságában egy rejtett kémlelőnyílásán át figyelte Ruppertct. — Gondoltam, hogy a lengyel, vagy az orosz hírszerzés nem hagyja kihasználatlanul ezt a lehető­séget. — Mit fog most tenni, Lothar? — kér­dezte a lány. — Nemsokára meglátja, kisasszony — mondta mosolyogva Lothar, és intett a professzornak, hogy visszatérhet dol­gozószobájába. Kloss nem tudott gondtalanul örülni annak, amit Nárcisz elmondott Anna és Ruppert első találkozásáról. — Nagyon simán Indult, túlságosan jól — mondta elngondolkozva. — Kételkedsz a rajzok hitelességé­ben? — kérdezte Nárcisz. — Sn jelen­tős sikerként értékelem. — Igen, igen — mondta Kloss, — siker, az kétségtelen. De nem hagy nyugton az a tény, hogy Ruppert egy­szer már dolgozott nekünk és a Ges­tapó nem tudott róla. Ruppert egyál­talán nem a bátrak közül való, ha ne­ki éppen egy ilyen bonyolult feladat ilyen simán sikerül, ott valami nem stimmel. Gondolatban elhatározta, hogy hol­nap is biztosítja Annát. Nárcisz szakí­totta félbe gondolatait: — Holnap megkapjuk a rajzok má­sik felét, és akkor ... — Akkor Annának el kell tűnnie egy időre Varsóból — vágott szavába Kloss. — Jó, jó — mondta az antikvárius. — De mi van Benita Henninggel? — Ha Ruppert leteszi az asztalra a terveket, Benita feleslegessé válik. — Ha... — mondta Nárcisz, — de egyelőre ne mondj le róla. Kloss nem mondott le a lányról. Ed­dig már két alkalommal megsétáltatta az esti Varsóban. Minél több időt töl­töttek együtt, Kloss annál jobban érez­te, hogy a csúnya, szemüveges lány sokkal veszélyesebb, mint gondolta. Ve­szélyes ellenfél. Kloss most is Varsóról beszélt a lány­nak. Arról, hogy mennyi műemlék, év­ezredes kincs semmisült meg a bombá­zások álatt. Benifa félbeszakította: — Ogy beszél, főhadnagy úr, mintha sajnálná ezt a csürhét?! Erezte, hogy egy percre sem szabad kiesnie a szerepéből. Nevetve vála­szolt: — Csak nem gondolja ezt komolyan? De a műkincseket, azt sajnálom, mert azok a csürhe nélkül ts kincsek ma­radtak volna. — Szóval Varsót mégiscsak sajnálja? — Nem vagyok szentimentális — mondta Hans. — Varsó szebb lesz, mint volt. A győzelem után szebb lesz. — Lám, mégis szentimentális — mondta a lány. -- Szerintem minden német szentimentális. Őrjárat léptei koppantak a sötét ut­cán. A közeli melléktucából egy sza­kasznyi német fordult kl. Parancsno­kuk tisztelgett, Jíloss hanyagul vissza­köszönt. Miközben balra fordította fe­jét, észrevette, hogy egy ember siet a túloldalon. Menekül, gondolta, és tovább akart menni, de Benita is felfedezte már a tClodáll járdán menekülőt: — Az őrjárat elkapja — nézett go­noszul vigyorogva Klossra. — Halt! Az idegen futásnak eredt, az őrpa­rancsnok lőtt. Rövid sorozatban egy más után ötször. Az idegen futása meg torpant, majd élettelenül a földre zu hant a teste. Kloss a pisztolyához ka pott, de a lány megszorította a karlát: — Lőni akartál, Hans? Pisztollyal nem lehet olyan távolra pontosan lő­ni, — Kloss magán érezte a lány val­latóan hideg tekintetét. IFoly tatjuk) 1970

Next

/
Thumbnails
Contents