Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-28 / 306. szám, hétfő

SZALAGAVATÁS Mottó: „Ne felejtsd a munkát és becsületet, bogy a jutalmat aszerint vehesd, Ne felejts el lenni ember * hű barát, Soha ne felejtsd el A diákotthon udvarán sze­mélyautók sorakoznak. Rendszámtáblájuk elárul Ja, hogy Dél-Szlovákia külön­féle járásaiból érkeztek Losonc­ra (Lučenec) Az internátus tágas éttermében fényes kivilágítás, feldíszített, terített asztalok, ze­ne szól, ünnepélyes, szinte meg­illetődött a jelenlevők hangula­ta. Az esemény jellegéhez illő: szalagavató ünnepélyét tartja itt ma este a losonci Klement Gottwald Építőipari Technikum IV./B osztálya. Huszonhét fiatal, tizenhét fiú és tíz leány foglalt helyet há­rom évvel és néhány hónappal ezelőtt az első osztály padjai­ban. Az ország különféle vidé­keiről jöttek a kilencedik álta­lános elvégzése után, hogy a jó­nevű építőipari középiskolában szakképzettséget szerezzenek. Érkezésükkor gyerekek voltak még, most komoly, felnőtt fia­talemberek sorakoztak fel a szülők és a tanárok előtt, hogy osztályfőnökjük gomblyukjukba tűzhesse a zöld szalagot, amely tanúsítja, hogy viselője életé­nek nagyon komoly erőpróbája, az érettségi vizsga előtt áll. Csölle Rozália, a talpraesett fellépésű osztályelnök a diákok élén köszönetet mond a szü­lőknek eddigi gondoskodásu­kért, az anyagi áldozatokért, a tanároknak pedig sok fáradozá­sukért, melyet annak érdekében fejtettek ki, hogy jól felkészít­sék őket az életre, jövőbeni fe­lelősségteljes foglalkozásukra. Külön megköszönte Agonás Já­nos mérnök, igazgatóhelyettes igyekezetét, aki három éven ke­resztül volt az osztályfőnökük, meg a hetvenhárom éves Koz­ma Géza mérnök, a mostani osztályfőnök munkálkodását. Tanulótársai nevében őszintén ígérte, hogy mindazt a jőt, amit eddig kaptak, a hátralévő hóna­pokban szorgalmas tanulással és példás viselkedéssel viszo­nozzák, hogy az érettségi vizs­ga próbatételén senkinek ne okozzanak csalódást. A gonás igazgatóhelyettes rövid beszédben méltá­nyolta a mostani ünnepi esemény jelentőségét a diákok életében, s a szülők meg a szo­cialista társadalom iránti hála kötelezettségére hívta fel a fi­gyelmüket. „Társadalmi rend­szerünknek nem közömbös, mi­lyen emberek válnak a fiatalok­ból, ezért tanulmányaik elvég­zéséhez minden lehetőséget megad" — hangoztatta. Kozma osztályfőnök az idén kapta meg az aranydiplomát. Kerek ötven év telt el azóta, hogy átvette a mérnöki diplo­mát. Beszédében az osztály ta­nulóinak értékelésén, választott életpályájuk iránti felelősség tudatuk hangoztatásán kívül fő­leg fél évszázados gyakorlatá­nak tapasztalataiból idézett pél­dákat a fiatalok okulására. „Ötven évvel ezelőtt diplomám tigyan volt, de kenyerem nem volt" — emlékeztette egye­bek között a tanulókat arra, hogy valamikor az iskolából ki­került szakembereket nem vár­ta . kész munkahely. A diákok figyelmesen hall­gatták az idős tanár beszédét. Közben sok dicsérő szót hallot­tak magukról is. Ezek nem azért hangzottak el, mert az ünnepi alkalom megkívánta, hanem mert ezek a fiatalok va-' lóban megérdemelték. „Nem sokkal azután, hogy a IV./B osztályfőnöke lettem — idéz fel jellemzésükre Kozma mérnök egy epizódot —, az egyik taní­tónő azt mondja nekem: Mindig azlvesen megyek a maga osztá­lyába, mert ott nagyon rendes, tisztességtudó diákok vannak!" ilyen jellemzést, úgy hiszem, elégedetten hallgattak nemcsak a diákok, hanem a szüleik is. Minden bizonnyal nagy örömük telik abban is, hogy a negyed­évi tanulmányi előmenetel érté­kelésekor egyetlen intőt sem kellett elküldeni. Valószínűleg nagy része van mindezekben annak is, amit a pedagógusok a beszélgetés során úgy som­máztak, hogy az iskola nem­csak tanítja a diákokat, hanem igyekszik nevelni is őket, hogy becsületes, jellemes emberekké, honfi, a hazát! . . ." Vörösmarty szocialista köztársaságunk jó hazafiaivá váljanak. „Tavaly is, az idén ís minden héten politikai kört tartok az osztály tanúiéival — tájékoztat Agonás mérnök. — Politikailag jól felkészültek a diákok. Az 1968-as év megtanított arra, mennyire fontos az ifjúság he­lyes politikai tájékoztatása, ve­zetése." A szalagfeltttzés ünnepélyes aktusa, a „kőműves céh tagjává avatás" tréfás szertartása utón az osztály ta­nulóinak színvonalas kulturális műsora következett. Különösen a nagyon találó csasztuskák, a humoros, szatirikus versikék tetszettek, amelyekben minden egyes diákról nagyon sikerült jellemrajzot festettek. Persae volt irulás-pirulás is, főleg a gyengébb nem részéről, mert a versikék a szülők, az ismerősök előtt kiteregették a diákélet legrejtettebb titkait is. A versi­kék ügyes szerzői köre „nem ir­galmazott" senkinek, saját ma­gának sem. Mindenki igen jól mulatott, semmiféle sértődés nem volt. A bőséges vacsora után két zenekar váltott erővel gondos­kodott a kellemes hangulatról, a diákok és vendégeik szóra­koztatásáról. Közben további terveikről beszélgettem az osz­tály néhány tanulójával. Tóth Jolán Zsigárd községből való. „Szeretném a munkámat jól elvégezni — mondotta be­vezetőben. — Eddigi tapaszta­lataim szerint az ember nem bízhat meg feltétlenül minden­kiben, mert csalódás érheti. Vannak felnőttek, akik nem tartják meg a szavukat, pedig annak, aki nem teljesíti ígére­tét, többé nem hisznek. Az átlagos tanulmányi eredmé­nyem kettes körüli. Főiskolára nem készülök. Érettségi után a Galántai Járási Nemzeti Bizott­ságon szeretnék elhelyezkedni. Remélem, megfelelek arra a helyre, amit megpályáztam és a feladataimat teljesíteni fo­gom." Szalay Károly kolozsnémai lakos. A következőket mondja: „Főiskolán szeretnék tovább ta­nulni, hogy megszerezzem az építészmérnöki diplomát. Utá­na vagy járási építővállalatnál, vagy pedig a Magasépítő Válla­lat valamelyik tizemében lépnék munkába. Tudom, hogy most elég sok a nehézség az építőiparban. Nem elég szilárd a munkafegye­lem, a munkaerkölcs, sok em­bert csak a maga haszna érdek­li. Az ilyen visszásságok ellen szeretnék fellépni. Ogy hiszem, minden fiatal azzal a céllal In­dul az életbe, bogy valamit el­érjen, valamit adjon az emberi­ségnek. Elképzelésem szerint az életnek az a célja, hogy meg­szerzett tudásunkat az emberi­ség szolgálatába állítsuk. A fiatalság nevelésében, he­lyes irányításában szerintem nagy szerepe van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. Ha a SZISZ úgy fog tevékenykedni, ahogy programnyilatkozata le­szögezte, akkor nagyon jó lesz. Én is tagja vagyok szerveze­tünk bizottságának. A munkába olyan fiatalokat igyekszünk be­kapcsolni, akik valóban dolgoz­ni akarnak." T erveik, céljaik megvalósí­tásához, főképpen pedig az érettségi vizsgához a IV./B osztály diákjainak sok si­kert kívánunk. GAL LASZLO FOKOZOTT AKTIVITÁSSAL ÉRVÉNYESÍTIK A PART VEZETŐ SZEREPÉT Jelenleg a társadalom minden szakaszán aktivizálódás figyel­hető meg. A kommunista párt alapszervezeteiben főleg a tag­könyvcsere sikeres befejezése után fokozódott a tagság tevé­kenysége, Igaz, nagyon sok szervezetben még a legválságo­sabb időszakban — 1968-ban és 1969 első felében — is megáll­ták a helyüket. Ezek közé tar­tozik az érsekújvári (Nové Zámky) Novodev álapszerve­zete is, melynek fiatal elnöké­től, Oršulík Róbert elvtárstól ér­deklődtünk a szervezet tevé­kenysége felől. Megtudtuk, hogy a 303 tagot és 60 tanoncot számláló szövetkezet alapszer­vezetének 20 tagja van. Ebből 4 nő. Ez az arány ugyan fordítva is elképzelhető lenne, hiszen a szövetkezet tagságának csak­nem 98 százaléka iiő. Az igaz­sághoz tartozik azonban az is, hogy nagyon sok köztük a vi­dékről naponta bejáró fiatal lány. Ezért fordít nagy gondot a pártszervezet az üzem ifjúsá­gi szervezetének irányítására, mellyel Emerika Benková mes­tert, párttagot bízta meg. A SZISZ-nek 56 tagja van. Ebben a számban azonban nem szerepel­nek a tanoncok. Itt jegyezzük meg, hogy a tagság átlagos életkora 21 év. Vagyis a legtöb­ben az alapiskola befejezése után jöttek ide dolgozni. Az (izemben főleg készruhákat varrnak. Egyebek közt itt ké­szül az egész ország postásai­nak egyenruhája. Egy kárpitos­részlegük — 20 alkalmazottal — a közeli Tardoskedd község­ben működik. A szövetkezet sa­ját üzletekkel is rendelkezik — Újvárban, Párkányban, Surány­ban, Gútán és Komáromban. A Novodev termelőszövetke­zetről beszélve méltánytalanság lenne elhallgatni, hogy tagjai a politikai zűrzavarok és a mun­kabeszüntetések idején sem foglalkoztak felhívások küldöz­getésével, hanem teljes erőfe­szítéssel dolgoztak. Igaz, ebben az is szerepét játszott, hogy a pártszervezet és a szövetkezet vezetősége közösen gyűlést hí­vott össze, melynek során a tag­ságot felvilágosította az akko­ri politikai helyzetről és arról, hogy a termelés nem szűnhet meg. A tagság ezt meg is értet­te. A társadalom konszolidálása érdekében az üzemben is min­dent elkövettek. Feldolgozták a CSKP KB 1968 novemberi plé­numa határozatának és a reali­zációs irányelvek helyi viszo­nyokra való alkalmazásának tervét. Ennek értelmében a párt vezetősége főleg azt tűzte ki célul,.. hogy megszilárdítja a párt vezető szerepét, kellő szint­re emeli a szövetkezetre háruló feladatokat, mint az állami terv szerves részét. Szoros együtt­működésben a szövetkezét veze tőségével a szövetkezet gazda­sági kérdéseinek megoldására törekedtek. Szem előtt tartották az ideológiai és a nevelőmun­kát, a káderpolitikában a párt vezető szerepének következetes érvényesítését stb. A pártszervezet vezetősége az egyes tagok számára konkrét feladatokat jelölt ki, melyeknek teljesítésétől függ az egész szervezet munkájának sikere. Ezek közé a feladatok közé tartozik egyebek közt: a kom­munisták tevékenysége a pár­tonkívüliekkel, a CSSZBSZ akti­vizálása, az új párttagok kivá­lasztása, az Ifjúsági szervezettel való együttműködés, a pártok Forradalmi hagyományok ismertetője | ČSTK j — A rozsnyói (Rožňava) bányamúzeum dolgozói is készül •ek a CSKP megalapítása 50. év fordulójának megünneplésére. A munkásmozgalmunk jelentós törté netml eseményeinek ismertetésé beo szerzett tapasztalataikat át akarják adni az ifjúságnak. Az is kolaévben tanulmányi kirándulá sokat, előadásokat szerveznek, me lyeknek keretében megismertetik az ifjúsággal a járás forradalmi eseményekben gazdag tfirténetét. „A munkásmozgalom nyomdokain" jelszóval rendezett tanulmányi ki­rándulás iránt nagy az érdeklfidés a tanulóifjúság és a diákság bö ráben. A múzeum dolgozói már több tanulmányi látogatást szervez­tek Gömörhorkára (Gem. Hfirka), Slavoäovcftre, Čierna Lehotára, Dobšinára, Zeleznlkre és más he­lyekre. A báoyamúzeum a kommu nista párt megalapítása idejéből származó értékes dokumentumok megőrzése céljából pályázatot hir detett a CSKP és a forradalmi mnnkásmozgalom helyi történeté­nek feldolgozására a járás egyes területeiről. A múzeum dolgozóinak kezdemé­nyezésére az SZLKP járási bízott sága épületében emléktermet léte sftenek. ahol a párt érdemes tag jai találkozásokat rendezhetnek. Ugyanakkor két kiállítást készite nek elő, amelveken bemutatják a CSKP-nak a rozsnyói tárásban foly­tatott küzdelmei történetét. tatás biztosítása stb. A kijelölt feladatokat a tagok vállaltá,x, s teljesítésüket a szervezet figye­lemmel kíséri és rendszeresen ellenőrzi. Máris elmondható, hogy a tagság aktivitása az igazolványcsere után nagyban fokozódott. A pártoktatás is fo­lyik. Havonta egyszer rendezik — a tagsági gyűlés előtt vagy annak befejeztével. A tagok száma az utóbbi időben három­mal csökkent, mivel ketten nyugdíjba vonultak, egy tag pe­dig betegség miatt vált ki a szervezetből. Oj tagokat már csak a jövő évben vesznek fel. A párt Vezető szerepe min­denkor és mindenhol érvényre jut a szövetkezetben. Nincs olyan javaslat, melyet az alap­szervezet vezetősége ne tár­gyalna meg. A szövetkezet ki­lenctagú vezetőségéből 5 kom­munista, ketten pedig tagjai az alapszervezet vezetőségének is. A pártelnököt a szövetkezet ve­zetősége minden gyűlésre meg­hívja. A szövetkezet elnöke is párttag. A dolgozókról való gondoskodás öttagú tanácsából kettő szintén kommunista. Ugyanez vonatkozik az ellenőrző bizottságra stb. A szövetkezet sikerei tehát szervésen össze­függnek mind a pártszervezet, mind a szövetkezet vezetőségé­nek a munkájával. Na meg az­zal, hogy á Novodevban nagyon jó a munkafegyelem. A párt­alapszervezet élvezi a szövetke­zet tagjainak bizalmát. Ez egyebek között abból is kitűnik, hogy a szövetkezet tagjai gyak­ran fordulnak ügyes-bajos dol­gaikkal az üzem kommunistái­hoz, akik maguk is tagjai a szövetkezetnek, köztük élnek, velük dolgoznak. A pártelnök például mesterként dolgozik. Nem ís csoda, hogy alig tud időt szakítani a beszélgetésre, hiszen a termelésben most fo­lyik az év végi hajrá. A harma­dik negyedévi tervet teljesítet­ték, s mindent elkövetnek an­nak érdekében, hogy a negye­dik negyedévit is teljesítsék. Hogy mindig helytállnak . .. Ed­digi tevékenységük, helytállá­suk alapján ebben nem is kétel­kedünk. FÜLÖP IMRE ÜNNEP VOLT... PRÁGAI MOZAIK Ezüstvasárnapon képeslapot küldtem a lányomnak. Amikor a főváros csodálatosan szép, az esti és az éjszakai órákban fényárban úszó utcáinak hangu­latát sűrítettem mondatokba, az ötödik vagy hatodik jelzőnél megállt a toll a kezemben, mert megtelt a néhánysoros üdvözlet befogadására szánt, szűkre sza­bott hely. Valami Ilyesfélét ír­tam: Üdvözöllek ebből a kará­csony előtti tündér-hangulatú, fénykoszorús, neonfényes, moz­gólépcsős, világvárosi forgalmú káprázatos prágai éjszakából... Hát igen, valóban ilyen ... azaz dehogy ilyen, ennél sok­kal, de sokkal szebb volt Prá­gai A Vencel téren a múzeum előtt választékos ízléssel a jár­da fölé villanyégök százalt sze­relték fel. az ékszerész-üzletek­ben még egy héttel később is — aranyvasárnap — a késő esti Órákban is nézegették, próbál­ták magukra a nők a szivárvány minden színében pompázó, szi­porkázó ékszereket. A taxiban az autórádióból a Tavaszi zson­gás című zenemű kellemes me­legségét árasztó hangjai vias­kodtak a szélvédő üvegeri túl fütyörésző' decembert széllel, s amikor forgalmi dugóba kerül­tünk, az egyik üzlet kirakatá­ban ezt olvastam egy feltűnő helyen elhelyezett táblán: „Mű­hó nem kapható". Szó, ami szó, ezüst- és aranyvasárnap valódi hó sem volt Prágában, így a tü körsima és a mai zsúfolt for galom lebonyolítására nem min­denütt alkalmasan széles utakon olyan sebességgel száguldoztak az autók, mintha nem belvárosi utcákon, hanem versenypályán küszködtek volna a kérlelhetet­lenül futó másodpercekkel. Pér sze ünnepek előtt mindenki sie­tett. Az emberek legszívesebben megvásárolták volna az egész Fehér Hattyú áruházat, de a vé­gén talán kiderült volna, hngy az is kevés lenne. Az éttermek zsúfoltak voltak a cukrászdákban hosszú sorok ban álltak az emberek. Napról napra észrevétlenül felgyorsult az élettempó. Néhány járókelő vei az egyik útkereszteződésnéí türelmetlenül topogtunk. Nem és nem akart kigyulladni a meg­váltást, pontosabban szólva az átkelést engedélyező zöld színű egyébként emberi alakot ábrá­zoló figura. Konokul pirosai mutatott. A piros pedig tilos\ A szolgálattevő rendőr körülné zett, látta, hogy alábbhagyott c „gépkocsiinvázió" és kedvesen intett: Tessék! Még hozzátette• „Siessenek csak, egy évben egyszer van karácsony ..." A Fehér Hattyú áruházban már ezüstvasárnap „egyirányú" közlekedést vezettek be. Nyüzs­gést, ide-oda mászkálást az éber teremőrök nem engedélyezlek Valahogy azonban már íqy is kicsinek tűnt az épület. Nem az áruház lett kisebb, az érdeklő­dők száma nőtt meg. A Moldva partján elállt a lé­legzetem: autókiállítás az ut­cán? Dehogy! Mindössze az tör­tént, hogy a környék lakosai rándultak fel a fővárosba. Míg a tulajdonos és családja a nagy­szabású karácsonyi vásáron mér­legelte: mit vegyen Vérának, Mirkónak, nagyaplnak és nagy­maminak, a kocsik ablaksze­meikkel a folyó felett képződő ritkás ködben lebegő, örökké a víz tükrét figyelő, kóválygó si­rályokat nézték... Aki karácsony előtt étterem­ben szándékozott vacsorázni, rossz csillagzat alatt született. A belvárosban tízméterenként csalogatják a neonreklámok az embereket. Világító nyilak pon­tosan mutatják: merre menjen a halandó a kacskaringós átjá­rókon, míg megtalálja a fehér abrosszal borított, vendégváró asztalokat, csak éppen üres szé­)rö1 nem tnlňl KQU n*rii?*lň Vh gítségével se, és naqy telfesít­ményű nagyítóval se! Éjszaka a szállodai szobában magyar sláger hangjai szűrőd­tek ki a vezetékes rádióból. Csa­vartam egyet az erősítő gom­bon: „Lábujjhegyen lopództam be hozzád .." énekelte egy is­meretlen magyar énekes. Elmo­solyodtam Nem lábujjhegyen, hanem a prágai rádió éterbe bocsátott hullámain! Jólesett hallani. A kirakatok elé pánt­likás csomagokat helyeztek el. Ünnep közeledett. Ünnepi kön­tösbe öltözött a száztornyú arany Práqa ls ... A várostól távolabb a suhanó gépkocsi ablakából egy idős emberre figyeltünk fel. A sofőr megállította az autót, lementünk a vízpartra és „szurkoltunk" neki. A bácsi ugyanis az éles széllel, hideggel dacolva egy imbolygó ladikban ülve saját kezűleg szándékozta kifogni a karácsonyi étkezésnél már ha­gyományossá vált halat. Akarat­lanul is az „öreg halász és a tenger" jutott az eszembe. Nekt sem volt szerencséfe. A parton viszont kárpótolták őt a körülöt­te ugrándozó unokák. Aki pedig egyedül él, nincs unokája, hoz­zátartozója, karácsonykor nem maradt egyedül. A Vöröskereszt városi szervezetének tagjai fel­keresték a kill- és a belvárosban élő, magányos aggokat, öreg­anifókat, és néhány órára csa­ládtaggá alakultak át. Persze nemcsak emberséget, szeretet, csomagokat is vittek magukkal. Karácsonykor — máskor is — mindenki szeretetre vágyik. A kőcsipkés házak pedig a hagyo­mányos karácsonyi havat vár­ták. Megérkezett az is. Szinte megrendelésre. A milliós város felett szélesre tárult az idei ka­rácsonvon a szeretet szárnya. És kivétel nélkül mindenkit me­legen betakart . Prága, 1970 decem>~ KOMLÖSI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents