Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-28 / 306. szám, hétfő

SZALAGAVATÁS Mottó: „Ne felejtsd a munkát és becsületet, bogy a jutalmat aszerint vehesd, Ne felejts el lenni ember * hű barát, Soha ne felejtsd el A

diákotthon udvarán személyautók sorakoznak. Rendszámtáblájuk elárul Ja, hogy Dél-Szlovákia különféle járásaiból érkeztek Losoncra (Lučenec) Az internátus tágas éttermében fényes kivilágítás, feldíszített, terített asztalok, zene szól, ünnepélyes, szinte megilletődött a jelenlevők hangulata. Az esemény jellegéhez illő: szalagavató ünnepélyét tartja itt ma este a losonci Klement Gottwald Építőipari Technikum IV./B osztálya. Huszonhét fiatal, tizenhét fiú és tíz leány foglalt helyet három évvel és néhány hónappal ezelőtt az első osztály padjaiban. Az ország különféle vidékeiről jöttek a kilencedik általános elvégzése után, hogy a jónevű építőipari középiskolában szakképzettséget szerezzenek. Érkezésükkor gyerekek voltak még, most komoly, felnőtt fiatalemberek sorakoztak fel a szülők és a tanárok előtt, hogy osztályfőnökjük gomblyukjukba tűzhesse a zöld szalagot, amely tanúsítja, hogy viselője életének nagyon komoly erőpróbája, az érettségi vizsga előtt áll. Csölle Rozália, a talpraesett fellépésű osztályelnök a diákok élén köszönetet mond a szülőknek eddigi gondoskodásukért, az anyagi áldozatokért, a tanároknak pedig sok fáradozásukért, melyet annak érdekében fejtettek ki, hogy jól felkészítsék őket az életre, jövőbeni felelősségteljes foglalkozásukra. Külön megköszönte Agonás János mérnök, igazgatóhelyettes igyekezetét, aki három éven keresztül volt az osztályfőnökük, meg a hetvenhárom éves Kozma Géza mérnök, a mostani osztályfőnök munkálkodását. Tanulótársai nevében őszintén ígérte, hogy mindazt a jőt, amit eddig kaptak, a hátralévő hónapokban szorgalmas tanulással és példás viselkedéssel viszonozzák, hogy az érettségi vizsga próbatételén senkinek ne okozzanak csalódást. A

gonás igazgatóhelyettes rövid beszédben méltányolta a mostani ünnepi esemény jelentőségét a diákok életében, s a szülők meg a szocialista társadalom iránti hála kötelezettségére hívta fel a figyelmüket. „Társadalmi rendszerünknek nem közömbös, milyen emberek válnak a fiatalokból, ezért tanulmányaik elvégzéséhez minden lehetőséget megad" — hangoztatta. Kozma osztályfőnök az idén kapta meg az aranydiplomát. Kerek ötven év telt el azóta, hogy átvette a mérnöki diplomát. Beszédében az osztály tanulóinak értékelésén, választott életpályájuk iránti felelősség tudatuk hangoztatásán kívül főleg fél évszázados gyakorlatának tapasztalataiból idézett példákat a fiatalok okulására. „Ötven évvel ezelőtt diplomám tigyan volt, de kenyerem nem volt" — emlékeztette egyebek között a tanulókat arra, hogy valamikor az iskolából kikerült szakembereket nem várta . kész munkahely. A diákok figyelmesen hallgatták az idős tanár beszédét. Közben sok dicsérő szót hallottak magukról is. Ezek nem azért hangzottak el, mert az ünnepi alkalom megkívánta, hanem mert ezek a fiatalok va-' lóban megérdemelték. „Nem sokkal azután, hogy a IV./B osztályfőnöke lettem — idéz fel jellemzésükre Kozma mérnök egy epizódot —, az egyik tanítónő azt mondja nekem: Mindig azlvesen megyek a maga osztályába, mert ott nagyon rendes, tisztességtudó diákok vannak!" ilyen jellemzést, úgy hiszem, elégedetten hallgattak nemcsak a diákok, hanem a szüleik is. Minden bizonnyal nagy örömük telik abban is, hogy a negyedévi tanulmányi előmenetel értékelésekor egyetlen intőt sem kellett elküldeni. Valószínűleg nagy része van mindezekben annak is, amit a pedagógusok a beszélgetés során úgy sommáztak, hogy az iskola nemcsak tanítja a diákokat, hanem igyekszik nevelni is őket, hogy becsületes, jellemes emberekké, honfi, a hazát! . . ." Vörösmarty szocialista köztársaságunk jó hazafiaivá váljanak. „Tavaly is, az idén ís minden héten politikai kört tartok az osztály tanúiéival — tájékoztat Agonás mérnök. — Politikailag jól felkészültek a diákok. Az 1968-as év megtanított arra, mennyire fontos az ifjúság helyes politikai tájékoztatása, vezetése." A

szalagfeltttzés ünnepélyes aktusa, a „kőműves céh tagjává avatás" tréfás szertartása utón az osztály tanulóinak színvonalas kulturális műsora következett. Különösen a nagyon találó csasztuskák, a humoros, szatirikus versikék tetszettek, amelyekben minden egyes diákról nagyon sikerült jellemrajzot festettek. Persae volt irulás-pirulás is, főleg a gyengébb nem részéről, mert a versikék a szülők, az ismerősök előtt kiteregették a diákélet legrejtettebb titkait is. A versikék ügyes szerzői köre „nem irgalmazott" senkinek, saját magának sem. Mindenki igen jól mulatott, semmiféle sértődés nem volt. A bőséges vacsora után két zenekar váltott erővel gondoskodott a kellemes hangulatról, a diákok és vendégeik szórakoztatásáról. Közben további terveikről beszélgettem az osztály néhány tanulójával. Tóth Jolán Zsigárd községből való. „Szeretném a munkámat jól elvégezni — mondotta bevezetőben. — Eddigi tapasztalataim szerint az ember nem bízhat meg feltétlenül mindenkiben, mert csalódás érheti. Vannak felnőttek, akik nem tartják meg a szavukat, pedig annak, aki nem teljesíti ígéretét, többé nem hisznek. Az átlagos tanulmányi eredményem kettes körüli. Főiskolára nem készülök. Érettségi után a Galántai Járási Nemzeti Bizottságon szeretnék elhelyezkedni. Remélem, megfelelek arra a helyre, amit megpályáztam és a feladataimat teljesíteni fogom." Szalay Károly kolozsnémai lakos. A következőket mondja: „Főiskolán szeretnék tovább tanulni, hogy megszerezzem az építészmérnöki diplomát. Utána vagy járási építővállalatnál, vagy pedig a Magasépítő Vállalat valamelyik tizemében lépnék munkába. Tudom, hogy most elég sok a nehézség az építőiparban. Nem elég szilárd a munkafegyelem, a munkaerkölcs, sok embert csak a maga haszna érdekli. Az ilyen visszásságok ellen szeretnék fellépni. Ogy hiszem, minden fiatal azzal a céllal Indul az életbe, bogy valamit elérjen, valamit adjon az emberiségnek. Elképzelésem szerint az életnek az a célja, hogy megszerzett tudásunkat az emberiség szolgálatába állítsuk. A fiatalság nevelésében, helyes irányításában szerintem nagy szerepe van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. Ha a SZISZ úgy fog tevékenykedni, ahogy programnyilatkozata leszögezte, akkor nagyon jó lesz. Én is tagja vagyok szervezetünk bizottságának. A munkába olyan fiatalokat igyekszünk bekapcsolni, akik valóban dolgozni akarnak." T

erveik, céljaik megvalósításához, főképpen pedig az érettségi vizsgához a IV./B osztály diákjainak sok sikert kívánunk. GAL LASZLO FOKOZOTT AKTIVITÁSSAL ÉRVÉNYESÍTIK A PART VEZETŐ SZEREPÉT Jelenleg a társadalom minden szakaszán aktivizálódás figyelhető meg. A kommunista párt alapszervezeteiben főleg a tagkönyvcsere sikeres befejezése után fokozódott a tagság tevékenysége, Igaz, nagyon sok szervezetben még a legválságosabb időszakban — 1968-ban és 1969 első felében — is megállták a helyüket. Ezek közé tartozik az érsekújvári (Nové Zámky) Novodev álapszervezete is, melynek fiatal elnökétől, Oršulík Róbert elvtárstól érdeklődtünk a szervezet tevékenysége felől. Megtudtuk, hogy a 303 tagot és 60 tanoncot számláló szövetkezet alapszervezetének 20 tagja van. Ebből 4 nő. Ez az arány ugyan fordítva is elképzelhető lenne, hiszen a szövetkezet tagságának csaknem 98 százaléka iiő. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy nagyon sok köztük a vidékről naponta bejáró fiatal lány. Ezért fordít nagy gondot a pártszervezet az üzem ifjúsági szervezetének irányítására, mellyel Emerika Benková mestert, párttagot bízta meg. A SZISZ-nek 56 tagja van. Ebben a számban azonban nem szerepelnek a tanoncok. Itt jegyezzük meg, hogy a tagság átlagos életkora 21 év. Vagyis a legtöbben az alapiskola befejezése után jöttek ide dolgozni. Az (izemben főleg készruhákat varrnak. Egyebek közt itt készül az egész ország postásainak egyenruhája. Egy kárpitosrészlegük — 20 alkalmazottal — a közeli Tardoskedd községben működik. A szövetkezet saját üzletekkel is rendelkezik — Újvárban, Párkányban, Surányban, Gútán és Komáromban. A Novodev termelőszövetkezetről beszélve méltánytalanság lenne elhallgatni, hogy tagjai a politikai zűrzavarok és a munkabeszüntetések idején sem foglalkoztak felhívások küldözgetésével, hanem teljes erőfeszítéssel dolgoztak. Igaz, ebben az is szerepét játszott, hogy a pártszervezet és a szövetkezet vezetősége közösen gyűlést hívott össze, melynek során a tagságot felvilágosította az akkori politikai helyzetről és arról, hogy a termelés nem szűnhet meg. A tagság ezt meg is értette. A társadalom konszolidálása érdekében az üzemben is mindent elkövettek. Feldolgozták a CSKP KB 1968 novemberi plénuma határozatának és a realizációs irányelvek helyi viszonyokra való alkalmazásának tervét. Ennek értelmében a párt vezetősége főleg azt tűzte ki célul,.. hogy megszilárdítja a párt vezető szerepét, kellő szintre emeli a szövetkezetre háruló feladatokat, mint az állami terv szerves részét. Szoros együttműködésben a szövetkezét veze tőségével a szövetkezet gazdasági kérdéseinek megoldására törekedtek. Szem előtt tartották az ideológiai és a nevelőmunkát, a káderpolitikában a párt vezető szerepének következetes érvényesítését stb. A pártszervezet vezetősége az egyes tagok számára konkrét feladatokat jelölt ki, melyeknek teljesítésétől függ az egész szervezet munkájának sikere. Ezek közé a feladatok közé tartozik egyebek közt: a kommunisták tevékenysége a pártonkívüliekkel, a CSSZBSZ aktivizálása, az új párttagok kiválasztása, az Ifjúsági szervezettel való együttműködés, a pártok Forradalmi hagyományok ismertetője | ČSTK j — A rozsnyói (Rožňava) bányamúzeum dolgozói is készül •ek a CSKP megalapítása 50. év fordulójának megünneplésére. A munkásmozgalmunk jelentós törté netml eseményeinek ismertetésé beo szerzett tapasztalataikat át akarják adni az ifjúságnak. Az is kolaévben tanulmányi kirándulá sokat, előadásokat szerveznek, me lyeknek keretében megismertetik az ifjúsággal a járás forradalmi eseményekben gazdag tfirténetét. „A munkásmozgalom nyomdokain" jelszóval rendezett tanulmányi kirándulás iránt nagy az érdeklfidés a tanulóifjúság és a diákság bö ráben. A múzeum dolgozói már több tanulmányi látogatást szerveztek Gömörhorkára (Gem. Hfirka), Slavoäovcftre, Čierna Lehotára, Dobšinára, Zeleznlkre és más helyekre. A báoyamúzeum a kommu nista párt megalapítása idejéből származó értékes dokumentumok megőrzése céljából pályázatot hir detett a CSKP és a forradalmi mnnkásmozgalom helyi történetének feldolgozására a járás egyes területeiről. A múzeum dolgozóinak kezdeményezésére az SZLKP járási bízott sága épületében emléktermet léte sftenek. ahol a párt érdemes tag jai találkozásokat rendezhetnek. Ugyanakkor két kiállítást készite nek elő, amelveken bemutatják a CSKP-nak a rozsnyói tárásban folytatott küzdelmei történetét. tatás biztosítása stb. A kijelölt feladatokat a tagok vállaltá,x, s teljesítésüket a szervezet figyelemmel kíséri és rendszeresen ellenőrzi. Máris elmondható, hogy a tagság aktivitása az igazolványcsere után nagyban fokozódott. A pártoktatás is folyik. Havonta egyszer rendezik — a tagsági gyűlés előtt vagy annak befejeztével. A tagok száma az utóbbi időben hárommal csökkent, mivel ketten nyugdíjba vonultak, egy tag pedig betegség miatt vált ki a szervezetből. Oj tagokat már csak a jövő évben vesznek fel. A párt Vezető szerepe mindenkor és mindenhol érvényre jut a szövetkezetben. Nincs olyan javaslat, melyet az alapszervezet vezetősége ne tárgyalna meg. A szövetkezet kilenctagú vezetőségéből 5 kommunista, ketten pedig tagjai az alapszervezet vezetőségének is. A pártelnököt a szövetkezet vezetősége minden gyűlésre meghívja. A szövetkezet elnöke is párttag. A dolgozókról való gondoskodás öttagú tanácsából kettő szintén kommunista. Ugyanez vonatkozik az ellenőrző bizottságra stb. A szövetkezet sikerei tehát szervésen összefüggnek mind a pártszervezet, mind a szövetkezet vezetőségének a munkájával. Na meg azzal, hogy á Novodevban nagyon jó a munkafegyelem. A pártalapszervezet élvezi a szövetkezet tagjainak bizalmát. Ez egyebek között abból is kitűnik, hogy a szövetkezet tagjai gyakran fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal az üzem kommunistáihoz, akik maguk is tagjai a szövetkezetnek, köztük élnek, velük dolgoznak. A pártelnök például mesterként dolgozik. Nem ís csoda, hogy alig tud időt szakítani a beszélgetésre, hiszen a termelésben most folyik az év végi hajrá. A harmadik negyedévi tervet teljesítették, s mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a negyedik negyedévit is teljesítsék. Hogy mindig helytállnak . .. Eddigi tevékenységük, helytállásuk alapján ebben nem is kételkedünk. FÜLÖP IMRE ÜNNEP VOLT... PRÁGAI MOZAIK Ezüstvasárnapon képeslapot küldtem a lányomnak. Amikor a főváros csodálatosan szép, az esti és az éjszakai órákban fényárban úszó utcáinak hangulatát sűrítettem mondatokba, az ötödik vagy hatodik jelzőnél megállt a toll a kezemben, mert megtelt a néhánysoros üdvözlet befogadására szánt, szűkre szabott hely. Valami Ilyesfélét írtam: Üdvözöllek ebből a karácsony előtti tündér-hangulatú, fénykoszorús, neonfényes, mozgólépcsős, világvárosi forgalmú káprázatos prágai éjszakából... Hát igen, valóban ilyen ... azaz dehogy ilyen, ennél sokkal, de sokkal szebb volt Prágai A Vencel téren a múzeum előtt választékos ízléssel a járda fölé villanyégök százalt szerelték fel. az ékszerész-üzletekben még egy héttel később is — aranyvasárnap — a késő esti Órákban is nézegették, próbálták magukra a nők a szivárvány minden színében pompázó, sziporkázó ékszereket. A taxiban az autórádióból a Tavaszi zsongás című zenemű kellemes melegségét árasztó hangjai viaskodtak a szélvédő üvegeri túl fütyörésző' decembert széllel, s amikor forgalmi dugóba kerültünk, az egyik üzlet kirakatában ezt olvastam egy feltűnő helyen elhelyezett táblán: „Műhó nem kapható". Szó, ami szó, ezüst- és aranyvasárnap valódi hó sem volt Prágában, így a tü körsima és a mai zsúfolt for galom lebonyolítására nem mindenütt alkalmasan széles utakon olyan sebességgel száguldoztak az autók, mintha nem belvárosi utcákon, hanem versenypályán küszködtek volna a kérlelhetetlenül futó másodpercekkel. Pér sze ünnepek előtt mindenki sietett. Az emberek legszívesebben megvásárolták volna az egész Fehér Hattyú áruházat, de a végén talán kiderült volna, hngy az is kevés lenne. Az éttermek zsúfoltak voltak a cukrászdákban hosszú sorok ban álltak az emberek. Napról napra észrevétlenül felgyorsult az élettempó. Néhány járókelő vei az egyik útkereszteződésnéí türelmetlenül topogtunk. Nem és nem akart kigyulladni a megváltást, pontosabban szólva az átkelést engedélyező zöld színű egyébként emberi alakot ábrázoló figura. Konokul pirosai mutatott. A piros pedig tilos\ A szolgálattevő rendőr körülné zett, látta, hogy alábbhagyott c „gépkocsiinvázió" és kedvesen intett: Tessék! Még hozzátette• „Siessenek csak, egy évben egyszer van karácsony ..." A Fehér Hattyú áruházban már ezüstvasárnap „egyirányú" közlekedést vezettek be. Nyüzsgést, ide-oda mászkálást az éber teremőrök nem engedélyezlek Valahogy azonban már íqy is kicsinek tűnt az épület. Nem az áruház lett kisebb, az érdeklődők száma nőtt meg. A Moldva partján elállt a lélegzetem: autókiállítás az utcán? Dehogy! Mindössze az történt, hogy a környék lakosai rándultak fel a fővárosba. Míg a tulajdonos és családja a nagyszabású karácsonyi vásáron mérlegelte: mit vegyen Vérának, Mirkónak, nagyaplnak és nagymaminak, a kocsik ablakszemeikkel a folyó felett képződő ritkás ködben lebegő, örökké a víz tükrét figyelő, kóválygó sirályokat nézték... Aki karácsony előtt étteremben szándékozott vacsorázni, rossz csillagzat alatt született. A belvárosban tízméterenként csalogatják a neonreklámok az embereket. Világító nyilak pontosan mutatják: merre menjen a halandó a kacskaringós átjárókon, míg megtalálja a fehér abrosszal borított, vendégváró asztalokat, csak éppen üres szé)rö1 nem tnlňl KQU n*rii?*lň Vh gítségével se, és naqy telfesítményű nagyítóval se! Éjszaka a szállodai szobában magyar sláger hangjai szűrődtek ki a vezetékes rádióból. Csavartam egyet az erősítő gombon: „Lábujjhegyen lopództam be hozzád .." énekelte egy ismeretlen magyar énekes. Elmosolyodtam Nem lábujjhegyen, hanem a prágai rádió éterbe bocsátott hullámain! Jólesett hallani. A kirakatok elé pántlikás csomagokat helyeztek el. Ünnep közeledett. Ünnepi köntösbe öltözött a száztornyú arany Práqa ls ... A várostól távolabb a suhanó gépkocsi ablakából egy idős emberre figyeltünk fel. A sofőr megállította az autót, lementünk a vízpartra és „szurkoltunk" neki. A bácsi ugyanis az éles széllel, hideggel dacolva egy imbolygó ladikban ülve saját kezűleg szándékozta kifogni a karácsonyi étkezésnél már hagyományossá vált halat. Akaratlanul is az „öreg halász és a tenger" jutott az eszembe. Nekt sem volt szerencséfe. A parton viszont kárpótolták őt a körülötte ugrándozó unokák. Aki pedig egyedül él, nincs unokája, hozzátartozója, karácsonykor nem maradt egyedül. A Vöröskereszt városi szervezetének tagjai felkeresték a kill- és a belvárosban élő, magányos aggokat, öreganifókat, és néhány órára családtaggá alakultak át. Persze nemcsak emberséget, szeretet, csomagokat is vittek magukkal. Karácsonykor — máskor is — mindenki szeretetre vágyik. A kőcsipkés házak pedig a hagyományos karácsonyi havat várták. Megérkezett az is. Szinte megrendelésre. A milliós város felett szélesre tárult az idei karácsonvon a szeretet szárnya. És kivétel nélkül mindenkit melegen betakart . Prága, 1970 decem>~ KOMLÖSI LAJOS