Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-23 / 304. szám, szerda

Ä CSKP KB decemberi ülésének vitája PETER COLOTKA ELVTÁRS MICHAL SA BÖLCS K ELVTÁRS Colotka elvlars mindenekelőtt lltalában szocialista fejlődésünk néhány kérdésével foglalkozott, elsősorban is az utóbbi időben bekövetkezett fejlődéssel. Hangsúlyozta, hogy hazánkban a szocializmus építésének egyértelműen pozitív eredményei feljogosítanak bennünket arra, hogy visszautasítsuk necsak a szocializmus külföldi és hazai ellenségeinek bírálatát, hanem a saját sorainkban lévő defetistákét is, akik elbagatellizálták és nihilista módon lebecsülték szocialista építésünk eredményeit. Hazánkban a szocializmus építését — mondotta — ahogyan a beterjesztett anyagok is bizonyítják, hibák és tévedések kísérték. Ma is hiba lenne, ha ezt a korszakot elemezve nem látnánk meg ezeket a hibákat és különösen hiba lenne mellőzni az olyan feltételek kialakítását, amelyek megakadályozzák ismétlődésüket. Ügy gondolom, hogy Központi Bizottságunk, a párttagság és a szocializmus eszméihez hű lakosság jelentős- része is éppen ezekre a problémákra gondolt, amikor 1968 januárja előtt és januárja körül arra törekedett, hogy leküzdje az ország szocialista fejlődésének gyenge pontjait, ideszámítva azt az akadályt is, melyet e törekvés útján a személyi hatalom rendszere jelentett, ami ezeket a hiányosságokat nemcsak tartósította, hanem megsokszorozta is. Az objektív és szubjektív fejlődési tényezők találkozását illetően 1968 januárja sajnos nem vált a szocializmus megszilárdításának határkövévé, hanem éppen ellenkezőleg, kiindulópontja lett gyengítésének, bomlasztásának, kifejezett destruálásának. Az egyik ok az a körülmény volt, hogy a Közporvti Bizottság tagjainak, a becsületes kommunistáknak 1968 januárjában lényegében csak az volt világos, hogy mi ellen voltunk, de kevésbé pontosan fogalmaztuk meg, hogyan kell az újonnan kialakult helyzetben előrehaladni. És ez vonatkozik az akkori vezetőség megválasztására, valamint a legközelebbi időszak feladataira is. Az 1968 január utáni válság nagyon súlyos problémája volt, hogy az adott helyzetben, amikor világossá vált, hogy a pártés az állami vezetés, amelyben a jobboldali opportunisták fokozatosan egyre nagyobb befő lyásra tettek szert, nem tud úrrá lenni a feladatokon, nem tudtunk világosan és idejekorán megkülönböztetni a személyeket, s elválni azoktól, akiknek tevékenysége a vezetőségben, a szervekben és az egész pártban láthatóan a szocializmus alapvető fogalma ellen irányult. Azokban a hónapokban, amelyekben a múlt hibáit kellett volna áthidalni, a CSKP társadalmi vezető szerepének mint egy „kiárusítására" került sor. Az ilyen fejlemények következtében csődöt mondtak a munkásállam hatalmi eszközei. És mindez éppen abban az időszakban történt, amikor a felkorbácsolt szenvedélyű, erőszakos kispolgári elemek és a szocialista építés kimondott kártevői a hiányok bírálatának ürügyén támadást intéztek a szocializmus alapjai és nemzetközi létbiztonságunk ellen. Alapos megfontolás után, amelyre az 1968 végén és a későbbi időszakban bekövetkezett drámai események késztettek bennünket, elismerjük, hogy a helyzetből kivezető út csupán szövetségeseink internacionális segítsége lehetett, ahogyan már a múlt év szeptemberi plénumán megállapítottuk és ahogyan erről a kérdésről az előterjesztett dokumentum is beszél. A párt akkori vezetősége nem fftHr-t tanult az új helyzetből; ellenLSJiíl kezőleg tevékenységével egyenesen kialakította az ú) nyol97

U masztó és válságos helyzetek feltételeit, amelyek aztán ka-XII. 23. tasztrofális méreteket öltöttek. Ez a helyzet csak a CSKP KB 7

1969 januári és májusi plénuma után szűnt meg, amelyek után az új vezetőség hozzálátott a felhalmozódott problémák rendezéséhez. Másfél év múltán örülünk annak, hogy ezen a fórumon készíthetjük el azoknak a nem csekély pozitív eredményeknek a mérlegét, amelyeket társadalmunk mintien szakaszán elértünk a viszonyok konszolidálásában. Amikor ezt tesszük, nem szabad megfeledkeznünk a januárt megelőző fejlemények tapasztalataiból drágán leszűrt tanulságokról, de mégkevésbé azokról, amelyekre az 1968 januártól 1969 márciusáig tartó válságos időszakban tettünk szert. A párt sorainak belső megtisztítása és életünk többi szakaszának alapvető konszolidálódása után igényes feladatok előtt állunk. Nagyon fontos, hogy a párt egységesen, szervezett alakulatként, egységes programmal és taktikai fellépésssel haladjon előre. Elegendő okunk van arra, hogy az ilyen egységet úgy védjük, mint a szemünk fényét" inert csak ez az egység, a szavak és a tettek — különösen a tettek — egysége teszi lehetővé, hogy felszámoljuk a január előtti és az 1968 január utáni, s azokat a gyengeségeket is, amelyek a jelenben vagy a jövőben akadályt jelenthetnek utunkon. Ezekben a kérdésekben nem engedélyezhető semmiféle kivétel, amely lazíthatná a pártnak a szocializmus építése pozitív programja teljesítéséhez szükséges összpontosított erőfeszítését. Ebben az egységes eszméjű és leltekben is egységes pártban látom a szocialista építés igényes feladatainak megoldását célzó további eljárás alapvető feltételét. A továbbiakban Colotka elvtárs a gazdasági fejlődésről beszélt. Népgazdaságunk elemzése azt mutatja, hogy azok a hiányosságok, amelyeket eddig nem sikerült felszámolni — gondolok itt a tüzelőanyag és energetika helyzetére, de a beruházásokra is — az 1968-as év és 1969 kezdetének kaotikus eseményein túl, a megelőző évek gazdaságpolitikai koncepciójának gyengeségében gyökereznek. A tüzelőanyag- és energetikai alap fejlesztésének hiányosságai — különösen a szénbányászat és a hőerőművek építése terén — negatív hatást gyakorolnak az egész országra. Szlovákiában csakúgy, mint az egész országban világos, hogy az ostravai, az észak-csehországi szénfejtés biztosítása, vagy a tušimicei és a vajáni villanytelep építése az egész csehszlovák népgazdaság fejlődését befolyásolja, és ezért ezeket a feladatokat Csehországban és Szlovákiában egyaránt teljesíteni kell. Ez indokolja az említett terület irányításának összehangolását is, tehát a szövetségi központ hatáskörébe helyezését, ős ezt mi Szlovákiában teljesen indokolt intézkedésként támogatjuk. Tekintettel arra, hogy energetikai mérlegünk rendkívül fontos és jelentős a népgazdaság fejlesztése szempontjából, az ésszerű energiagazdálkodáson kívül ki kellene használnunk az összes hazai forrásokat, különösen ha építésük több célt is szolgál. Ezzel kapcsolat- ban érdemes lenne komolyan fontolóra venni a Duna nagy energetikai lehetőségeit, amikor tudjuk, hogy az árvízvédelemre így vagy úgy, nem csekély összegeket kell fordítanunk. Arra számítunk, hogy ezt a problémát végre megoldjuk. Az egységes csehszlovák népgazdaság szempontjából kiindulva megértjük, hogy Szlovákia gazdasági fejlesztése csak az egész csehszlovák gazdaság fejlődésével összhangban történhet, mert kétségtelen a kölcsönös összefüggés. Szlovákia rendelkezik még nem teljesen kihasznált természeti és gazdasági forrásokkal, amelyek lehetővé tennék az egész köztársaság gazdaságának gyors ütemű fejlődését. A Szlovákia gazdasági színvonalának fokozatos kiegyenlítéséről szóló politikai elméletet a szövetségi kormánynyal együtt valósítjuk meg és egyidejűleg végrehajtjuk Szlovákia termelési-műszaki alapjának szerkezeti változásait is. Colotka elvtárs a továbbiakban beszélt a szövetségi államjogi elrendezés néhány vonatkozásáról. A CSKP kezdeményezésére végrehajtott új államjogi rendezés az elmúlt időszakban konszolidációs tényezőként hatott, mivel nemcsak felszámolta a belpolitikai feszültség egyik forrását, hanem hozzájárult ahhoz, hogy. megszilárduljon nemzeteink és nemzetiségeink szoros testvéri szövetsége. Az eddigiek alapján egyöntetűen megállapíthatjuk, hogy hazánk szövetségi rendezése bevált. Azoilban a csehszlovák föderációs alkotmánytörvény érvényesítése során szerzett gyakorlati tapasztalatok egyidejűleg azt mutatják, hogy mechanizmusának hatékony működése érdekében, az irányítás ésszerűsítésének igényeit tekintetbe véve, de különösen az egységes csehszlovák gazdaság integrációs tendenciáinak szempontjából módosítani kell az állami mechanizmus néhány belső kapcsolatát. Ilyen értelemben jelöltük meg azt a kérdéscsoportot, amelyet állami szinten kell megoldani. A csehszlovák töderació mechanizmusa változtatásával kapcsolatbán szerves összefüggésben két szélsőséges eljárás érvényesülhetne az elméletben és gyakorlatban. Egvrészt az elfogadott megoldások hamis általánosítása. mintha unitáris állam felé haladnánk. Ezt a tendenciát gyakorlatilag kell leküzdeni az emberek tudatában, mert csak komplikálhatja helyzetünket és végső következményében negatív módon befolyásolhatja hazánk további politikai. és gazdasági fejlődését. A szövetség szocialista államunk szilárd államjogi formája és azok a változások, amelyeket megvalósítunk a csehszlovák föderáció mechanizmusában, nem felszámolására, hanem támogatására irányulnak. Ilyen módon kell tájékoztatni azokat, akikben még élnek a leküzdött aszimetrikus rendszer maradványai. Nem kevésbé fontos visszautasítani a szűklátókörűén értelmezett nacionális nemzeti szükségletek, illetőleg a nemzeti hatáskör hangoztatását, ha az nem veszi figyelembe az össztársadalmi érdekeket és ellentétben áll a szocialista csehszlovák állam két nemzetének társadalmi érdekeivel. Amikor megvalósítottuk az államszövetséget nem bomlasztó céljaink voltak, hanem meg akartuk teremteni a lehetőséget a két nemzet és a nemzetiségek érvényesülésére a csehszlovák államiság belső és külső megerősítése érdekében, így értelmezzük az SZLKP KB elnökségében, az SZSZK kormányában és a Szlovák Nemzeti Tanácsban is azokat az intézkedéseket, amelyek meghatározzák az olyan problémák áthidalásának konkrét módszereit, amelyeket a föderáció törvénybe iktatásánál vagy nem láttak előre, vagy a leegyszerűsítés következtében lebecsültek. Nincs okunk arra, — és ezt hangsúlyozni akarom — hogy a csehszlovák szövetség alapelvein valamit is változtassunk, s ezért továbbra is ezen alapelvek szigorú védelme és további fejlesztése útján haladunk. Ezek a megjegyzéseim a CSKP KB jelenlegi plenáris ülése elé terjesztett három komoly problémához. Szeretném ezzel is hangsúlyozni a fő beszámoló gondolatainak, megállapításainak és döntéseinek helyességét. Ezekkel teljes mértékben egyetértek, s ezért támogatni és gyakorlatilag biztosítani fogom őket. Mindenekelőtt értékelni akarom a jelenlegi plenáris Ölés előkészítését, a beterjesztett okmányok tartalmát és egyidejűleg hangsúlyozni szeretném pártunk belső élete és össztársadalmi fejlődésünk számos bonyolult kérdésének józan megítélését is. Már a múltból tudjuk, hogy minden pártokmány hatása annál nagyobb, minél megalapozottabb és reálisabb, ha szépítés nélkül mutatja be a valódi helyzetet a pártban, a társadalomban, minél hűségesebben ecseteli a politikai helyzetet. Engedjenek meg néhány kérdést a beterjesztett okmányhoz. Magamnak és néhány más elvtársnak is első benyomása az, hogy megtudtuk a valóságot és ez nagyon fontos. Fontos számunkra azért, hogy mindenekelőtt mi magunk meggyőződve és egységesen távozzunk erről a plénumról, amelynek anyagát egységesen kell megmagyaráznunk és érvényesítenünk. Rövid dokumentum ez. Bizonyos, hogy nem tartalmaz, és nem is tartalmazhat mindent. Azonban politikai okmányról van szó, amelynek szem előtt kell tartania mind a belpolitikai, mind a külpolitikai momentumokat. Olyan okmányról van szó. amelyet az egész párt alkotó módon fog gazdagítani, azonban nem úgy, hogy állandóan a múltban fogunk kotorászni és eltereljük a párt figyelmét a mostani és s jövő feladatokról. Mindenekelőtt arról van szó, hogy többé soha, még széles körű vitákban sem adjunk helyet azoknak az erőknek, amelyek a közelmúltban a pártot és a társadalmat a katasztrófa szélére sodorták. Ez a tanulság számunkra a legfontosabb, és kötelező erejű. Úgy vélem, hogy ma a párt egész energiáját az előrejutásra kell irányítani és sorait pozitív programmal egyesíteni. Egyesíteni sorainkat pártkötelességeink és munkafeladataink teljesítésében. Még mindig olyan helyzetben élünk, amelyben számos munkahelyen más irányba terelik a figyelmet, különféle személyi ügyek megoldására, a közelmúltban keletkezett kdnfliktusos helyzetek elegyengetésére. A megismerés folyamatában pontosabban, mélyebben látjuk a XIII. kongresszus után bekövetkezett fejlődést. Ez nagyon fontos, éppen a tanulság miatt, és pártunk programjának további meghatározása érdekében. Fokozatosan válaszolunk azokra a nagyon bonyolult kérdésekre, amelyekre pártunk és társadalmunk választ vár. Ez hozzájárul ahhoz, hogy pártunknak megnyerjük a dolgozók bizalmát. De nem szabad elfelejteni és szem elől téveszteni, hogy még nagyon sok kérdést kell tisztáznunk és kidolgozóiunk. Mi természetesei) adhatunk általános választ, hogy pártunkban, és végül is ez a következtetés vonható le társadalmi életünk különféle szakaszainak elemzéséből is, jelentősen lebecsültük a politikai, eszmei és elméleti munkát, hogy a pártban fokozatosan gyökeret vert a kispolgári szociáldemokrata módszer, hogy a párt elvesztette forradalmi jellegét. Ez kialakította a kedvező objektív feltételeket a jobboldali opportunista és revizionista erők tevékenysége számára. Így került sor arra, hogy míg 1968 januárja előtt lebecsülték az eszmei nevelőmunkát, 1968—69-ben elutasították a marxista világnézet alapvető elveit. Letértünk az osztálybázisról, fokozatosan lemondtunk a politikai hatalomról, és a vezető elvtársak egy bizonyos része áruló lett. A tagkönyvcsere lefolyásáról és eredményeiről szóló jelentés rámutat néhány olyan fogyatékosságra, amelyek már hoszszabb idő óta megmutatkoztak pártunk életében. Olyan fogyatékosságokról van szo, mint a passzivitás, a formalizmus, az osztályszempontok gyengülése, valamint más kispolgári jelenségek, amelyek a párt forradalmi jellegének gyengüléséhez vezettek. Ma hibás lépésnek tartjuk, hogy különösen 1948 februárja után szélesre tártuk a párt ajtaját. Beszéltünk ugyan a párt szilárdságáról, esznrni és szervezeti' erejéről, de a valóság más volt. Később sem fordítottunk eleg gondot az új járttagok kiválasztására. A párt, mint tudjuk, élő szervezet. Az egyének, a párt tagjai nem immúnisak a különféle hangulatokkal, kispolgári befolyással és kispolgári erkölccsel szemben. Ezekről a kérdésekről gyakran beszéltünk, de a politikai-ideológiai munkában semmiféle komolyabb intézkedést nem foganatosítottunk. Egyik szerzője voltam annak az okmánynak, amelyet az 1967 októberi plenáris ülés jóváhagyott. Akkor gondosan tanulmányoztuk az alapszervezetek álláspontját, az elnökségek és a kerületi pártbizottságok álláspontját a párt politikájával kapcsolatban. Azt hiszem, ez az okmány akkor segített abban, hogy bíráló módon értékeljük a párt helyzetét. Azonban az volt a hiba, hogy a párt helyzetével kapcsolatos tények megállapításán kívül nem történt határozott intézkedés a hibák helyrehozására, amelyek rövid időn belül válságos helyzetre vezettek a pártban. Szerintem ez volt az egyik alapvető hiba, ezért nem volt a párt felkészülve a január utáni fejlődésre sem káderekkel, sem programmal. Ezekből és további tényekből eredt számunkra az a tanulság, hogy nagyon nagy gondot keli fordítanunk a párttagok és a funkcionáriusaktíva kiválasztására és nevelésére. A tagkönyvcserérol a jobboldal rágalmai következtében ma is úgy beszélnek, mint szektás intézkedésekről, mint meggondolatlan eljárásról. Meggyőződésem, hogy ez az intézkedés a különféle kellemetlenségek és problémák ellenére is jelentősen segített a pártnak. Sok mindent felismertünk, jót és rosszat is, megismertük saját magunkat. És az ismeretek, amelyekre a párl szert tett, felbecsülhetetlenek. A beszélgetések során olyan konkrét tényeket és hiányokat állapítottunk meg, amelyek bizonyítják számos párttag alacsony színvonalú ismeretét, számos párttag alacsony eszmei színvonalát a marxizmus—leninizmus alapvető kérdéseinek nem ismerését. Megállapítottuk a pártban a liberalista megalku vő tendenciákat, azt, hogy egyesek nem vállalják elkötelezetten a párt politikáját, és hogy ezek között számos vezető dolgozó is van. Ezek nagyon értékes ismeretek, amelyeket tökéletesen fel kell használni, és le kell vonni belőlük a tanulságot a további pártmunka számára. Pártunk belső fejlődése még egy tényre figyelmeztet bennünket. Nevezetesen arra, hogy mit jelent a politikai becsületesség és a kommunisták jellembeli sajátosságai a bonyolult helyzetekben. Több gondot kell fordítani azoknak az elvtársaknak a politikai arcélére és jellemére, akik a pártban, az államapparátusban vagy a gazdasági életben felelős funkciókat töltenek be. Az a vezető elvtárs, aki rövid idő alatt többször is megingott alapvető politikai kérdésekben, aki változtál ja a szocialista társadalom alapvető elveire vonatkozó nézeteit, aki az ideológiai problémákkal kapcsolatban többször változtatta nézetét, nem számíthat támogatósra és tiszteletre a becsületes párttagok részéről. i