Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-23 / 304. szám, szerda

A CSKP KB decemberi ülésének vitája DRAHOMÍR KOLDER ELVTÁRS MILOSLAV MAMULA ELVTÁRS Kolder elvtárs bevezetőül kiemelte a megtárgyalt dokumentumok jelentőségét, majd részletesen beszélt az 1968. január utáni válságos fejlődés okairól. Többek között kijelentette, tapasztalataink azt; bizonyítják, hogy a kispolgári típusú ellenforradalmi mozgalom a hatalom átvétele után aránylag hosszú idő elteltével is felléphet a szocialista államokban. Jelentős szerepet játszottak nálunk a kintről ható erők is. Bebizonyosodott a forradalmi mozgalom általános tapasztalata, miszerint addig, amíg a világ osztályokra oszlik, addig, amíg az imperialista tábor minden eszközt megragadva harcot folytat a kommunista mozgalom ellen, a szocialista tábor fellazításáért, addig a burzsoázia megmaradt tagjai a burzsoá demokratikus rendszer felújításában és a kapitalizmus restaurálásában bíznak. Tapasztalataink alátámasztották, hogy a szocialista hatalom belső erők általi veszélyeztetésének lehetősége, objektíven a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jellegén alapszik. Ebben a hosszú igényes folyamatban csak akkor válhatnak valósággá, ha a párt szem elől téveszti ezt a veszélyt, ha a szocializmus építése során a fogyatékosságok és hibák olyan mértéket öltenek, hogy veszélyeztetik a párt és a tömegek kapcsolatát, s veszélybe kerülnek a szocializmus alapérdekei. Amint tapasztalataink bizonyítják, a szocialista rendszer akkor kerülhet veszélybe, ha az uralkodó kommunista párt a belső nézeteltérések következtében nem egységes, s nem tudja teljesíteni az élcsapat forradalmi küldetését, ha lemond vezető szerepéről, ha enged a kispolgári ösztönösség nyomásának, megtűri a szocialista hatalom aláásását, teret biztosit a kispolgári kommunistaellenes erőknek. Ilyen körülmények között sok becsületes dolgozó is a kommunistaellenes irányzat hatása alá kerül. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége által beterjesztett elemzés — a CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai — ma a pártegység és a jobboldali opportunizmus, mint főveszély elleni harc szempontjából rendkívül nagyjelentőségű. Ezenkívül rámutatunk a pártszervek és szervezetek előtt, hogy a kispolgári ellenforradalom következményeinek kiküszöbölése gyakorlatilag harcot jelent a kispolgári ideológia és a kispolgári pszichológia ellen. Egy percre sem szabad megfeledkeznünk arról, a kispolgárság azáltal is ellenünk harcol, hogy kívülről a kommunistaellenes központok és az ideológiai diverzió segítségével hatnak ránk. Minden gyengeségünket, a bürokratizmus megnyilvánulásait kihasználják. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a kispolgári ellenforradalom következményei a fegyelem fellazulásában, az államtitok megsértésében, megvesztegetésében, hanyagságában nyilvánul meg. A Központi Bizottság mai plénuma tisztázza ezeket a kérdéseket és meghatározza az egész párt számára a további irányvonalat. A taktika azonban csak stratégiánk egy része. Stratégiai célunk egy olyan szocialista társadalom megalakítása, mint amilyet Marx, Lenin és a többi nagy forradalmár akart. Ennek a célnak vetettük alá érdekeinket, ennek szolgálatába állítjuk képességeinket. Minden személyes ambíciónkat, minden szeretetünket és gyűlöletünket, rokonszenvünket és ellenszenvünket a pártnak kell feláldoznunk, mely egyedül képes a célhoz vezetni minket. Űjból bátran kiléptünk a kitűzött cél felé. Célunk teljesítésének feltétele, pártunk és vezetőségünk megbonthatatlan valódi mély egysége. Az ellenség ellen folytatott nagy fájdalmas harcban győztünk. Az ellenség még nem kapitulált. Keresi azt a rést, melyen újból közénk hatolhatna, hogy újból megkezdje bomlasztó tevékenységét. Ezek a rések az önelégültség, a karrierizmus, a funkció elvesztésétől való félelem, a bírálattól való aggodalom és más Igazi kommunistákhoz nem méltó tulajdonságok. Ezért állandóan ellenőrizzük gondolatainkat, minden döntésünket, hogy valóban közös ügyünk érdekében gondolkozunk-e és tesziink-e. Csakis így szolgálhatjuk igazán a pártot, a rjépet és a kommunizmus nagy gondolatát. Csehszlovákia munkásosztálya bebizonyította, hogy le tudja vonni a tanulságot hibáiból, melyek a forradalmi mozgalomban szükségszerűen felmerülnek. Ma pártunk és minden kommunista előtt az a feladat áll, hogy leküzdjük- a kispolgári szokásoítat, a kispolgári gondolkodást, mely nap mint nap leplezetten behatol a párttagok és minden polgár tudatába. Végleg elváltunk a burzsoá múlttól és az új jövő felé törünk utat. Nem haladhatunk ezen az úton, ha pártunkban nem sikerül kialakítanunk az olyan légkört, melyben megvetnek és gyűlölnek mindent ami kispolgári. Ez a feladat újból időszerű. Megállapodtunk az 1968. évi csehszlovákiai ellenforradalom jellegének értékelésében. Rámutattunk az ellenforradalom forrásaira, saját hibáinkra, melyek lehetővé tették, hogy az ellenforradalom felüsse nálunk a fejét. Elárulnánk a munkásosztályt és a forradalmi világmozgalmat, ha nein tennénk meg mindent azért, hogy az ilyvan hiba már sohase ismétlődhessen meg: Ezért valamennyiünk kötelessége, hogy az értékelést sajátunknak tekintsük, ennek szellemében dolgozzunk, s a pártban valamint kívüle is ne engedjünk meg semmi olyat, ami megbonthatná a párt egységét. A marxista—leninista elveken alapuló pártegység szavatolja, hogy a határozatokban kitűzött feladatokat lépésről-lépésre teljesítsük. aOHUSLAV CHŇOUPEK ELVTÁRS Chríoupek elvtárs felszólalása bevezető részében rámutatott társadalmunk és pártunk 1968.- és 1969. évi válságos helyzetére, majd leszögezte: tapasztalataim alapján meggyőződtem arról, hogy az új pártvezetőség, mely kivezette pártunkat és társadalmunkat a válságból, megteremtette a feltételeket a marxizmus—leninizatusnak az ideológia terén való alkotó fejlesztéséhez is. Egy évig voltam a rádió igazgatója és gyakorlatom alapján leszögezhetem, semmisem akadályozta a marxizmus—leninizmus elvszerű propaganda fejlesztését az internacionalizmus elmélyítését, vagy a jobboldali opportunizmus elleni harcot. A válságos időszakból levont tapasztalatot, miszerint a csehszlovákiai események megerősítették, hogy ideológiai téren semmilyen esetben sem hátrálhatunk meg a burzsoá ideológia előtt, alapvető követelménynek tartjuk a jövőt Illetően. A Központi Bizottság elnöksége által beterjesztett dokumentumhoz szólva megállapította, hogy ez a dokumentum teljes mértékben eleget tett küldetésének, rámutatott arra, hogy nálunk ellenforradalom volt. A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai dokumentuma megfelel a történelmi igazságnak, belpolitikánk internacionalista kötelezettségeinknek. Most tőlünk függ, hogy mindörökre megakadályozzuk a spekulációkat, támadásokat azzal a kérdéssel kapcsolatban, fiogy a csapatok bevonulása szükséges volt-e vagy sem. 1968 nyarán a Szovjetunióban tartózkodtam és hallottam a véleményeket helyzetünkről. Ezeket a nézeteket a szocializmusunk sorsa iránti aggodalom jellemezte. Sajnos, a felajánlott segítséget nem fogadtuk el. E találkozókon az volt a személyes meggyőződésem, ha pártunk nem fogad el konkrét Intézkedéseket a párt vezető szerepének megszilárdítására, a párt és a tömegek közti bizalom megerősítésére, ha nem nyomja el a szocialistaellenes erők fellépését, akkor nemcsak politikai megoldást kell elfogadnunk. Mivel lehetőségem nyílt, hogy a helyzetet közvetlenül a központból figyeljem, arra a nézetre jutottam, hogy a segítség szükséges. Nézetem szerint az említett dokumentum hűen visszatükrözi az akkori helyzetet. A helyzetet mindig a tények alapján kell elemeznünk. Az elméletet a gyakorlat bizonyítja -be. Ma már csupán az a feladatunk, hogy ebből a történelmi igazságból levonjuk a következtetéseklet pártunk pozitív politikájának megfogalmazásában. Figyelemre méltó az a tény, hogy a csapatok bevonulása után sem avatkoztak testvérpártjaink belügyeinkbe. Amint a dokumentum helyesen megállapítja, felbecsülhetetlen értékű az az ideológiai segítség, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártja nyújtott pártunk egészséges magvának. A Szovjetunió egy pillanatra sem szüntette be a szerződésileg lekötött áruszállítmányokat, nem szüntette be a nyersanyag szállítását, az iparunk számára fontos kőolaj, színes fémek, vagy a gabona szállítását. Természetes azonban, hogy örömmel fogadta Csehszlovákia Kommunista Pártja egészséges internacionalista erőinek akcióit. Ezek az erők a marxizmus—leninizmus és a proletár Internacionalizmus pozícioin álltak, nyílt harcot hirdettek a jobboldali szovjetellenes és szocialistaellenes erők ellen, eltökélt harcot folytattak a csehszlovák szocializmusért és Csehszlovákiának a szocialista társadalomhoz való tartozásáért. Ezzel fokozatosan megteremtették a feltétéleket a párt döntő győzelméig, melyet 1969 áprilisában vívtunk ki, amikor Husák elvtárs vezetésével új vezetőség került a párt élére. Nap mint nap meggyőződhetünk arról, hogy a szovjet emberek, akik nem feledkeztek meg 1968-ról, leplezetlen rokonszenvvel és támogatással nyilatkoznak a konszolidálási folyamatban elért sikereinkről. Pozitívan értékelik elért eredményeinket, a párt marxista—leninista ideológiai, szervezeti és elméleti alapjaink felújítását. A szovjet elvtársak ezt a megértésüket elsősorban a gyakorlatban fejezték kl, amit több példa is bizonyít. Vegyük csak példának országaink eddigi egyik legnagyobb — a közelmúltban aláírt — kereskedelmi szerződését. Mindazok, akik ezt a szerződést előkészítették és megerősítették bizonyára egyetértenek velünk, hogy a Szovjetunió gyakorlatilag összes követelményünknek eleget tett. A Szovjetunió hasonlóképpen mindent megtesz azoknak az óriási lehetőségeknek a megvalósításáért, melyek gazdaságunkra a gazdasági integrációban várnak, amint erről Štrougal elvtárs beszélt. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunióval folytatott sokoldalú együttműködés megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy nemzeteink egymáshoz tartoznak, hogy szövetségünk szálai olyan sokoldalúak és szilárdak, hogy nincs olyan erő, mely ezeket elszakíthatná. Chftoupek elvtárs befejezőül a pártegység kérdéseiről beszélt és támogatta a beterjesztett dokumentumok jóváhagyását. Mainula elvtárs beszéde bevezető részében a tagkönyvcserével foglalkozott. Kiemelte, hogy a párt megtisztításának nyilt politikai eszmei platformja, értelme és célja volt. A Központi Bizottság nemcsak meghatározta az irányvonalat, hanem eleget bett annak a szükségletnek, melyet a kommunisták éreztek. A központ a párt aktívája és a tagság egészséges magva egységes álláspontra helyezkedett. A tisztogatást jól irányították. Az egész párt figyelemmel kísérte a kampányt, menet közben fogadtunk el intézkedéseket a felmerülő hiányosságok kiküszöbölésére. Az ilyen Irányítási mód biztosította a kitűnő cél elérését és nagy iskola volt a kommunisták számára. A szervezetekben mindent alávetettek a tisztogatás feladatainak. Az egész kampány során következetesen ellenőrizték a részeredményeket. Enélkül nem biztosíthatták volna a megfontolt irányítást. Röviden ezeket a tapasztalatokat vonhatjuk le a tagkönyvcseréből a pártmunka elveit illetően. Arra kell törekednünk, hogy a pártpolitika megvalósításában továbbra is érvényesítjük ezeket a feladatokat. Termésaetesen negatív tapasztalataink is vannak, de ezek nem befolyásolták az akció összeredményét. Most az a legfontosabb, hogy folytassuk a harcot pártunk eszmei és szervezeti egységéért. A válságos időszakot elemző dokumentummal kapcsolatban Mamula elvtárs azt a véleményét fejezte ki, hogy a Központi Bizottság megfelelő megfontolt Vnódon terjesztette a párt elé a levont tanulságot. A fő tanulság abban rejlik, hogy a pártban nem volt egység, ami lehetővé tette az ellenforradalom fellépését. Ezért helyes, hogy a dokumentumot oly módon fogalmazták meg, hogy nem ösztönöz a párt további feloszlatására, pl. a jó és a kevésbé jő kommunistákra, hanem ellenkezőleg, az egység további megszilárdítását szorgalmazza. Konkrétan rámutat a válság okaira, konkrét következtetéseket von le, s ez lehetővé teszi, hogy pártunk lezárja történelmének ezt a szakaszát és a tapasztalatok birtokában minden törekvését a pozitív munkára összpontosítsa. Ezért, ezt a dokumentumot szervezetten ki kell harcolnunk, nem szabad megengednünk, hogy a róla folytatott vita olyan szellemben folyjon, mint amilyent a, jobboldal kíván. Mainula elvtárs a továbbiakban gazdasági kérdésekről beszélt. Többek között leszögezte, hogy a kifejtett törekvésünk gazdasági eredményekhez vezetett. A beterjesztett tervet mint 1971 legminimálisabb feladatát fogadjuk el. Kötelességünknek tartjuk, hogy a gazdasági dolgozók vezetésével és a kezdeményezés fejlesztésével biztosítsuk a terv túlteljesítését. E cél elérésének eszköze a komplex szocialista racionalizáció Kerületünkben nagy figyelmet fordítunk erre a feladatra. Fel akarjuk használni az egyes üzemek jó tapasztalatait. Terjedelmes dokumentumot dolgozunk ki, mely tájékoztatja majd funkcionáriusainkat és aktivistáinkat a komplex szocialista racionalizáció fő feladatairól. Elsőrendű feladatunk a vállalatok teljesítőképességét csökkentő fogyatékosságok kiküszöbölése és a tartalékok kihasználása, másodszor pedig a gépesítés, az automatizálás és a progresszív termelési módok bevezetése. Ezenkívül feladatunk, hogy megváltoztassuk az emberek viszonyát a fegyelemhez, a munkakezdeményezéshez stb. Véleményünk szerint népgazdaságunk tervszerű irányítási rendszerében ösztönöznünk kell a kezdeményezést. A gazdasági termelőegységeknek és a vezérigazgatóságoknak saját tervet kell kidolgozniuk a racionalizációval kapcsolatban, mivel mindenki számára nyilvánvaló, hogy mindennemű törekvés nem ltínne elég hatékony, ha felsőbb fokon az irányító szervek nem kísérnék figyelemmel. Meggyőződésünk, hogy kerületünkben, a járásokban és az üzemekben is politikai eszközökkel sikerül fokoznunk az üzemi gazdasági szervek fegyelmezettségét. Minden szervezet minden párttag munkakezdeményezésének növelésével járul hozzá a legméltóbbképpen Csehszlovákia Kommunista Pártja 50. évfordulóójának megünnepléséhez. RADKO KASKA ELVTÁRS Kaska elvtárs felszólalásában elsősorban a jobboldali és szocialistaellenes erők mai csoportosulásaival és taktikai fellépésével foglalkozott. Konkrét esetek elemzése alapján rámutatott, hogy a belső ellenséges erők fő stratégiai irányvonala nem változik és azonos az Imperializmus ideológiai diver- . ziójának céljával. Ezek az erők . ideológiailag és szervezetileg alá akarják ásni a marxistaleninista pártot, meg akarják fosztani akcióképességétől, társadalmi vezető szerepétől, és végül fel akarják számolni az egész szocialista rendszert. Külföldi és hazai ellenségeink ennek a stratégiai alapcélnak vetik alá taktikájukat. A tagkönyvcsere és az ezzel kapcsolatos beszélgetések időszakában a jobboldal azzal számolt, hogy ez a jelentős politikai akció formálissá válik, s lehetővé teszi, hogy megőrizze hatalmi pozícióit. Amikor ez a számítása nem vált be, arra törekedett, hogy a tagkönyvcsere során folytatott beszélgetéseket a kölcsönös vádaskodás, a kommunisták gyalázásának és a párton belüli harc senki által sem korlátozott kampányává változtassa. Ezzel azt akarta elérni, hogy a pártnak ne maradjon ideje és ereje a legfontosabb belpolitikai, elsősorban gazdasági problémák megoldására. A jobboldal e tervei valóra váltására kifejtett törekvésében politikai, jogi és szociális bizonytalanságot akart előidézni. Tervezett politikai perekre vonatkozó híreket terjesztett. Külföldi ellenségeink segítségével, különböző rágalmakat, hazugságokat, féligazságokat terjesztett. Felszólalása további részében Kaska elvtárs azokról a tapasztalatokról beszélt, melyeket az eszmeileg szilárd, a proletár Internacionalizmus elveihez hű párttagok szereztek a szocidlistaellenes jobboldali erők elleni harcban. Az ellenség ls levonta ebből a tanulságot, tökéletesítette ideológiai diverziója formáit és módszereit. Felhasználja a bűnöző elemeket, és széles körű kémtevékenységet folytat. Kaska elvtárs felszólalása befejező, részében közölte, hogy az 1968—1969-évl társadalmi válság a biztonsági szervekre is hatással volt. A jobboldal vezetőinek bomlasztó tevékenységét a Belügyminisztérium egyes tagjai ls támogatták. A Belügyminisztérium szerveinek megtisztítása után a biztonsági szervek tagjai teljes mértékben támogatják a CSKP Központi Bizottságának politikai irányvonalát s teljesítik határozatait. A biztonsági szerveket nem használhatják fel soha köztársaságunk becsületes W polgárai ellen. A biztonsági szervek dolgozói minden erejüket a szocializmus hazai és ig7 külföldi ellenségei elleni harcVII ra, a szocializmus és szociálista hazánk polgárai békés, bol- _ dog életének védelmére össz- R pontosítják. t