Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-23 / 304. szám, szerda

A CSKP Ki decemberi ülésének vitája MILOŠ JAKEŠ ELVTÁRS EUGEN TURZO ELVTÁRS A Központi Bizottságnak ez az ülése mindenekelőtt azért je­lentős, mert értékeli a párt te­vékenységét a rendkívül bonyo­lult időszakban, megállapítja a . párt fő feladatait a tagkönyv­csere után és a figyelmet a gaz­dasági feladatok megoldására irányítja. Egyetértek a beterjesztett „Tanulsággal", amely helyesen jellemzi az elmúlt évek több vonásait, megmagyarázza az 1968 augusztusi internacionalis­ta segítség szükségességét és levonja a megfelelő tanulságo­kat az egész párt további mun­kája számára. A CSKP KB 1969. évi szeptem­beri plénumának -határozata alapján a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság ellenőrizte az ún. „vysocanyi kongresszus" és a pártban kialakult „máso­dik központ" körüli kérdéseket. Ezt a feladatot teljesítettük és megállapítható, hogy a jobbol­dali opportunizmus és revizio­nizmus szervezői és hordozói ellen meghozták a párt dönté­seit. A bizottság vizsgálatának eredményei igazolják a CSKP KB plénuma elé terjesztett elemzést. Ismét beigazolódott, hogy az osztályharcban, amelynek a megelőző bonyolult időszak is egyik megnyilvánulása volt, nem szabad megszegni két olyan alapvető feltételt, ame­lyek az osztálypolitika tényezői és a szocialista építés szavato­lói. Ez belső szempontból a szi­lárd marxista—leninista kom­munista párt létezése, nemzet­közi szempontból pedig minde­nekelőtt a Szovjetunióhoz fű­ződő barátság és szövetség. Éppen ez ellen a két alapelv ellen intéztek egyesült táma­dást a párt jobboldali és a tár­sadalom antiszocialista erői, hogy utat nyissanak az ellen­forradalomnak. Ezeknek az el­veknek a mellőzése' az olyan negatív személyi tulajdonságok mellett, mint a hiúság, ambicio­zitás szintén a jobboldal kép­viselői tanácskozásainak jellem­ző vonásai. A vizsgálatból a mi munkánk, a KERB munkája számára ere­dő tanulság az, hogy a pártnak mint a szeme fényét kell őriz­nie a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein, a pártépítés és pártélet lenini elvein és a párt alapsza­bályzatában rögzített szervezeti és akcióegységet ugyancsak mint a szeme fényét kell őriz­nie és szüntelenül szilárdítani és mélyíteni a Szovjetunióhoz fűződő barátságot. Az, hogy a jobboldal a párt­ban és képviselői a vezetőség­ben ezeket a kötelességeket el­hanyagolták és ezeket az alap­vető elveket tudatosan megsér­tették, pártunkat nehéz helyzet­be hozta és mérhetetlen káro­kat okozott. A jobboldali tevékenység, an­nak tolerálása a párt, a párt egysége és akcióképessége szá­mára mindenkor súlyos veszélyt jelent. Ez a veszély természe­tesen még nagyobb, ha a szo­cializmus feltételei között, ami­kor a párt a vezető erő, a párt vezetőségében a jobboldali erők vannak túlsúlyban. A pártban a revizionista és opportunista ellenzék bázisát olyan különféle kispolgári réte­gek és csoportok képezték, amelyek 1948 után hatoltak be a pártba, amikor a párt ura­lomra jutott és sokan közülük összekapcsolták párttagságu­kat karrierista céljaikkal és magukkal vitték a pártba saját erkölcsüket, ingatagságukat és ideológiájukat. Ezek a kispolgári elemek a pártot eszmeileg és szervezeti­leg is felaprózták, becsempész­ték az idegen, ellenséges néze­teket és gyengítették a párt marxista—leninista egységéért és tisztaságáért vívott harcot, Különféle kispolgári elemek behatoltak a felelős helyekre és a párt szerveibe és befolyá­solták a párt kádermunkáját. A párt vezetősége 1968 ja­nuárjáig sem folytatott elvsze­rű ideológiai harcot az oppor­tunizmus és revizioniznuis el­len. Különösen súlyos, hogy le­becsülték az imperialista köz­pontok ideológiai diverziójának hatását, ami az opportunizmus­ban és revizionizmusban találta meg szövetségeseit és a céljai megvalósítására kész tartalékot. Továbbá jellemző, hogy a kis­polgári hajlamú emberek, akik azelőtt a dogmatizmus bázisán álltak lényegében ismét fenn­tartás nélkül és dogmatikusan vették át az antimarxista né­zeteket, amelyeknek alapján kialakították az ún. „a szocia­lizmus új modellje" flluzióját. Le kell vonnunk a tanulságot abból, hogy a revizionizmus és opportunizmus behatolását a pártba az osztályszempontot mellőző fellépés, a szubjekti­vizmus és az elvtelen káderpo­litika segítette elő. Különösen a tömegtájékozta­tási eszközök, a kulturális front, a társadalomtudományok területe, a főiskolák és egyes tudományos intézmények váltak fokozatosan a jobboldali, op­portunista és revizionista ele­mek kimondott eldorádójává. Ezen az alapon már 1968 előtt kialakult a pártellenes front, amely a marxizmus „al­kotó" módon történő tovább­fejlesztésének leple alatt a va­lóságban revideálta a marxiz­must és kiirtotta a legfőbbet — az osztálylényeget. Ezt az op­portunista és revizionista plat­formot később átvették a párt­ban a jobboldali ellenzék veze­tő képviselői és exponensei és ezekből állt a jobboldali cso­port. 1968 januárja után a jobbol­dal rendszeresen megbénította a vezető pártszervek tevékeny­ségét, dezorientálta a párttagsá­got a januári plénum eszméjé­nek kérdésében azzal a céllal, hogy érvényesítse saját párt­ellenes - platformját. Durván megsértette a lenini normákat, különösen a demokratikus centralizmust. A januári plénum határozatát a szervekkel és szervezetekkel nem ismertették, vagy a pártvezetőségben levő jobboldal olyan feltételeket te­remtett, amelyek között a párt nem volt képes e határozatok alapján egyesülni és egysége­sen hatni. A ' párt belső demokráciáját, a párt talaján folytatott szüksé­ges eszmecserét alapjában véve fokozatosan felszámolták éspe­dig annak következtében, hogy a jobboldal a tömegtájékozta­tási eszközökben monopolhely­zetben volt és ezek segítségével bontakoztatta ki a párt marxis­ta—leninista erői ellen irányuló kampányt, mindazokat, akik nem értettek egyet a jobboldali koncepciókkal, konzervatívnak, dogmatikusnak bélyegezte. A tömegtájékoztatási eszkö­zök segítségével, a párt és a tisztségviselők diszkreditálásá­val és választási machinációk­kal foglalta el a kerUleti és já­rási szervekben a döntő fontos­ságú pozíciókat, azzal a jelszó­val, hogy az ún. „megújhodási folyamat" politikáját csak „új emberekkel" lehet megvalósíta­ni és ezzel megnyitotta az utat a jobboldal és -a különféle de­magógok előtt, akik a múlt bí­rálatából élősködtek. Durván megszegték a káderpolitika alapvető elveit, az embereket személyi ismeretségek és szol­gálatok alapján válogatták ki és helyezték el, olyan embere­ket, akik táplálták hiúságukat és nagyravágyásukat. A párt alapszabályaival ellen­tétben destruktív tevékenysé­gük érdekében, a szervezett taggyűlések helyett különféle mitingeken elemezték a párt belső kérdéseit, határozatokat szerveztek és ezek számára gyakran nyomással biztosítot­ták a támogatást, a kispolgári rétegek hangulatainak engedve a párt védelme helyett szövet­ségeseiket az aktivizálódó an­tiszocialista és szovjetellenes elemekben találták meg: A jobboldal bomlasztó tevé­kenységének az volt a célja, hogy a marxista—leninista pár­tot reformista, szociáldemokra­ta típusú párttá alakítsa, amely feladta volna társadalmi vezető szerepét és céljait. A jobboldali opportunisták nagy erőfeszítéseket tettek an­nak érdekében, hogy kétséges­sé tegyék a part eddigi alap­szabályait és alapelveit, ame­lyekre a párt épül. Nem tartot­ták megfelelőnek a demokrati­kus centralizmus elvét, mert az megakadályozta, hogy az elit­csoport gyorsan magához ra­gadhassa a párt vezetését. Az antikommunista propagan­da kétségbe vonta a marxiz­mus—leninizmus tanait és külö­nösen a proletár internaciona­lizmus elvét. A szovjetellenes kirohanások és invektivák kö­vetkeztében meglazultak a Szovjetunióhoz és a többi szo­cialista országhoz fűződő kap­csolatok. A vizsgálat megállapította, hogy az 1968 januárja után ki­alakult hatalmi konfliktus, amelyben a pártban levő jobb­oldal taktikája gyakran azonos volt az ellenforradalmi erők taktikájával, egyre kifejezőb­ben és jellegzetesebben öltötte fel az ellenforradalom ismér­veit. A pártban levő jobboldali erők fokozatosan az árulás út­jára léplek és ellenségeink táborába kerültek. A Központi Bizottság Elnök­ségében a jobboldal fő expo­nensei és képviselői a pártban megengedhetetlen és az alap­szabályokba ütköző legkülönbö­zőbb frakciós módszereket al­kalmazták. Mellőzték a kollek­tív vezetést — a szervek dönté­sét tagjaik különféle csoportjai­val helyettesítették, anélkül, hogy a párt vezetőségét tanács­kozásaikról tájékoztatták volna, gyakorlatilag az általuk bírált ún. ..kabinetpolitíkát" alkalmaz­ták. A tagkönyvcsere eredményei­ről szóló jelentés megmutatja a. párt jobboldali erői által ki­fejtett destruktív mélységet. A CSKP KB Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tapasz­talatai megegyeznek a beterjesz­tett értékeléssel és azzal a megállapítással, hogy a CSKP KB plénuma a meghatározott eljárást betartotta és főleg tel­jesült a tagkönyvcsere fő cél­ja: a jobboldali központok fel­számolása valamint az, hogy a pártot megtisztítsák a jobbol­daltól és megszabadítsák a kar­rieristák és passzív tagok nagy részétől. Kialakultak a kedvező feltételek ahhoz, hogy megszi­lárduljon a párt egysége és ak­cióképessége, valamint marxis­ta—leninista jellege. Számos pártaktíva alakult. Ez a tag­könyvcsere nagy eredménye. Bebizonyosodott és ezt a kom­munista testvérpártok tapaszta­latai ís igazolják, hogy ha a párt valóban forradalmi akar lenni, és teljesíteni akarja for­radalmi feladatát, akkor a leni­ni szellemben állandóan meg kell szabadulni azoktól, akik nem valók a pártba. Ennek semmi köze nincs a permanens tisztogatáshoz és kétszeresen érvényes, ha a párt hatalmi helyzetben van. A tagkönyvcsere igazolta, hogy állandó figyelmet kell fordítani a párt szociális és korösszetételének szabályozásá­ra. Ügyelni kell arra, hogy cél­tudatosan készítsék elő a párt számára a fiatal munkásokat, a szövetkezeti parasztságot, az ifjúságot és__ a- nőket. Ami a párttagság érvénytele­nítése elleni megjegyzések és a kizárás elleni fellebbezések elintézését illeti, természetes, hogy nem alkalmazható más mérce, amint ami a tagkönyv­csere idejében érvényes volt. E fellebbezések elintézésének eddigi folyamata azt bizonyítja, hogy többségük indokolatlan. A tapasztalatokból okulva semmi esetre sem tűrhetjük el az eszmei és gyakorlati elvi kérdésekben az olyan régi hi­bákat, mint az opportunista egyezkedés, liberalizmus és megalkuvás. Az alapszabályzat és a párt belső életére vonat­kozó lenini elvek következetes és a htelyes marxista—leninista politika betartása szavatolja döntő mértékben a párt akció­képességét és vezető szerepét szocialista társadalmunk továb­bi fejlődésében. Ilyen értelem­ben rendkívül jelentős a plená­ris ülés elé elfogadásra terjesz­tett egységről szóló határozat valamennyi kérdése, érvényesí­tése és respektálása egységes értelmezésének. A Központi Bizottság elnöksé­ge jelentős problémákat terjesz­tett elénk megvitatásra. Ez a párt további lépése annak érde­kében, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeket a múlt év májusában elfogadott realizá­ciós irányelvekben rögzítet­tünk, nevezetesen pártunk marxista—leninista jellegének megszilárdítását, valamint az egész politikai, gazdasági és kulturális konszolidációt, társa­dalmi éietünk minden terüle­tén. A beterjesztett elemzéssel, a megelőző fejlődés tanulságá­val és a népgazdasági felada­tok megoldásával teljes mér­tékben egyetértek, mivel meg­felelnek egész pártunk és tár­sadalmunk objektív, valódi szükségleteinek és érdekeinek. A nyugat-szlovákiai kerületi pártszervezet csakúgy, mint az egész párt az utóbbi években bonyolult fejlődésen ment át. Lakosságunk és különösen a fiatalság politikai tudatának destruálása olyan mélyreható volt, hogy azt nem lehet rövid idő alatt áthidalni. Tudjuk, hogy hosszadalmas, átgondolt és tü­relmes eszmei nevelőmunkára lesz szükség a párt kerületi, járási és alapszervezeteiben ahhoz, hogy magasabb színvo­nalra emeljük a párttagok, a lakosság és ifjúságunk politi­kai öntudatát, olyan színvonal­ra, amely megfelel a párt és a társadalom szükségleteinek. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének jelentése helye­sen elemzi azokat az okokat, amelyek a katasztrófa szélére juttatták társadalmunkat. A jelenleg befejezéséhez kö­zeledő párttisztogatás logikus döntés, amely véget vet a párt­ban, az állami szervekben, a társadalmi szervezetekben, va­lamint a gazdasági és más tár­sadalmi intézményekben a jobb­oldal képviselői és segítői nyílt tevékenységének. Fokozottab­ban érvényesül azok befolyása, akik a bonyolult helyzetekben ellenálltak az opportunizmus­nak, a nacionalizmusnak és a szovjetellenes hisztériának, és a marxi—lenini osztály- és in­ternacionalista politika megva­lósításával bizonyították be kommunista meggyőződésük szilárdságát. Azonban hamis illúzió lenne — és ezt tapasztalataink iga­zolják —, ha a beszélgetések befejezésével arra számítanánk, hogy ezzel automatikusan be­következik a pártszervezetek aktivizálása, tevékenységük irányítása, hogy olyan döntő fordulat következzék be, amely az új politikai légkör kialakítá­sához szükséges, amely légkör­ben a jobboldal nézeteinek be­folyása teljesen és véglegesen megszűnne. Ezért a nyugat-szlo­vákiai kerületi pártbizottság megköveteli a pártszervezetek­től és az egyes párttagoktól, hogy aktív tevékenységükkel semlegesítsék azokat a nézete­ket és alapállásokat, amelyek dezorientálták a dolgozók és az ifjúság nagy részét. Erre az igényes munkára készítjük elő a kommunistákat a pártiskolá­zás keretében, valamint a já­rási és a kerületi pártbizottsá­gok által rendezett rövid tan­folyamokon. El akarjuk érni, hogy minden párttag ismerje kötelességeit, amelyeknek tisz­teletben tartása révén a párt szilárd, eszmei egységű szerve­zetté válik, amely a társadal­mat a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus szellemében irányítja. Azonban az a véleményem, nem lenne helyes megelégedni az­zal, hogy jó vezetőségünk van, hogy a párttagok csatlakoznak a vezetőséghez, nem lenne ele­gendő csupán deklarálni állás­pontunkat, ugyanakkor azonban megfeledkezni arról, hogy a pártnak szervezeti felépítése legmagasabb fokától a legala­csonyabbig harcos, akcióképes szervezetté kell válnia, amely­ben szigorúan érvényesek a le­nini elvek, mindenekelőtt a de­mokratikus centralizmus elve. A párttagokkal folytatott be­szélgetések kialakították a ked­vező feltételeket ahhoz, hogy a párt a társadalmi tevékenység minden térülétén megkezdhesse a politikai és az ideológiai of­fenzívát, s hogy teljesíthesse kötelességét, mint a társadalom vezető politikai ereje. A beszél­getések egyidejűleg azt is meg­mutatták, hogy a párt alapszer­vezeteiben élnek és dolgoznak olyan kommunisták, akik nenn sajnálják erejüket és áldozat­készen dolgoznak a pártért, akik megrettenés nélkül elkö­telezték és elkötelezik magukat a párt marxi—lenini politikájá­ért. Politikai magatartásuk és tapasztalataik biztosították a beszélgetések elvszerű jellegét, s a szükséges igényességet a párttagok és a pártszervezetek munkája iránt. A jelenlegi fel­adat az, hogy marxi—lenini alapokon építsük a párt egy­ségét. Ebben a munkában a pártalapszabályzat a mérvadó. Következetesen kell ellenőrizni a határozatok és a párttagok kötelességeinek teljesítését. Eb­ből kiindulva készítjük elő az évzáró taggyűléseket is. Egész pártunk érdeke, hogv a XIV. kongresszusig ideológiailag és szervezetileg egységes és erős legyen, amely képes érvényesí­teni vezető szerepét a szocia­lista társadalomban. A gazdaságpolitika területén figyelmünk elsősorban az 1971. évi és az ötödik ötéves terv előkészítésére irányul. A párt szerveiben felülbíráljuk kerü­letünk fontosabb vállalatainak és üzemeinek tervjavaslatait. A vezető gazdasági dolgozóknál láthatóvá válik, hogy helyesen értelmezik, hogyan kell a ter­vet teljesíteni és megszűnt az a közelmúltból ismert módszer, amikor indokolni igyekeztek, miért nem lehetett teljesíteni a tervet vagy a beruházási fel­adatokat. Feltételezzük, hogy kerületünkben az ipar és a me­zőgazdaság egész évi tervfel­adatait teljesítjük, s az ipari termelésben 8 százalékos iesz a növekedés. Ugyancsak felté­telezzük, hogy teljesítjük a la­kásépítés valamennyi formáinak mutatóit is. Okulva a múltból igyekszünk szem előtt tartani, hogy a párt vezető szerepe a szocializmus nélkülözhetetlen kelléke, s ezért ezt az egész életben igyekszünk érvényesíteni. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy csak a párt vezető szerepe el­vének következetes és alkotó módon történő érvényesítése szavatolja a szocializmus építé­sét. A jobboldali opportunista erők ellen vívott küzdelem, va­lamint történelmi . tapasztala­taink arra tanítanak, hogy az opportunizmus és a párt veze­tő szerepe érvényesítésében be­következett bármilyen követke­zetlenség a legnagyobb veszély, ami ellen a pártnak megalku­vás nélkül és állandóan har­colnia kell. Azt is tudjuk, hogy a párt vezető szerepe felújítá­sáért és teljes érvényesítéséért kifejtett törekvéseinknek csak akkor lesz valóban értelmük, ha egyeáítjük azzal a törekvés­sel, amelynek célja, hogy vala­mennyi becsületes embert meg­nyerjünk a szocializmus, a párt­politika számára. Ezért a kerü­leti pártbizottság és a járási pártbízottságok jelenleg arra törekszenek, hogy fokozzák a politikai szervező és ideológiai tömegmunkát. Különleges gondot lordítunk a kommunisták eszmei felfegy­verzésére és a konkrét felada­tok kijelölésére. Ebben látjuk az opportunista gyakorlat fel­számolásának alapvető módsze­rét, mivel ez a gyakorlat még a pártalapszervezetekben a pártpolitika realizálásával kap­csolatban itt-ott tapasztalható. Az alapszervezetek általános aktivizálására jelentős alkalom Csehszlovákia Kommunista Párt­ja megalakulásának közeledő 50. évfordulója. Befejezésül biztosítani aka­rom a Központi Bizottságot, hogy a párt nyugat-szlovákiai kerületi szervezete a Központi Bizottság mai plénumának dön­tőseit következetesen biztosíta­ni fogja. Az a törekvésünk hogy kerületi pártszervezetünh jelentős részt vállaljon egyrészt az egész párt politikai, eszmei és szervezési megszilárdításá­ban, másrészt a Szovjetunió ve­zette szocialista táborhoz fűző­dő kapcsolatok további elmé­lyítésében és megerősítésében.

Next

/
Thumbnails
Contents