Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-22 / 303. szám, kedd

A PÁRT FŐ FELADATAI SZLOVÁKIÁBAN (Folytatás a 4. oldalról) és elemzésének, valamint általánosításának módszereit. A felismerési folyamatba be kell kapcsolni a széles néprétegeket, a párttagokat és a pártonkiviilieket, a szakembereket és a gyakorlati embereket is. A párt belső demokráciája lehetővé teszi az alkotó gondolkodás fejlesztését, a párt területén, a gyűléseken és a konferenciákon megvalósított eszmecserét. Ez a pártegység kialakításának, és a helytelen nézetek ellen vívott harcnak az eszköze. A párt talaján kell nevelni a kommunistákat, fejleszteni a kritikát és az önkritikát, harcolni a kispolgári nézetek és hangulatok ellen, leleplezni a könynyelműséget, a becstelenséget, a kényelmet, a törtetést, és azt, hogy egyesek más elvtársak, vagy a párt tekintélye mögé rejtőzzenek. A demokratikus centralizmus elve biztosítja, hogy a felsőbb szerv mélyebben tud behatolni a társadalmi folyamatok törvényszerűségeibe. Ezért a felsőbb szervek határozatai kötelező erejűek az alsóbb szervek számára. Azonban a helyes határozat elfogadása után arra van szükség, hogy azt a pártszervek tisztáznák az alacsonyabb pártszervek, alapszervezetek és kommunisták előtt. A határozat, elfogadása és megmagyarázása után kötelező minden párttag számára, csakúgy, mint teljesítése, tekintet nélkül az előző álláspontokra. Ezek a lenini párt bölcs alapelvei, amelyek beváltak a forradalmi gyakorlatban. Respektálásuk és érvényesítésük teszi pártunkat lenini párttá és akti óképessé. A pártegység számára rendkívül jelentős az eszmei egység. Ezért a céltudatos ideológiai munkát úgy kell végezni, hogy a párttagok és a pártonkívüliek is megértsék a párt minden reszhatározatát és irányvonalát, éspedig a szocializmusért vívott hazai harccal kapcsolatban, de nemzetközi összefüggésekben is. A párt egységének fejlesztése és megszilárdítása mindenekelőtt a jobboldali opportunizmus ellen vívott határozott harcot Jelenti, mert a jobboldal a jelenlegi imperializmus kommunistaellenes törekvéseit szolgálja. Egyes pártszervezetekben még ma is tapasztalhatók olyan tendenciák, mintha a jobboldal elleni harcot már végigharcoltuk és megnyertük volna, mintha a jobboldal már halott lenne. A jobboldal olyan benyomást akar kelteni, mintha nem létezne, bogy elaltassa éberségünket. A jobboldali veszély azonban ellenfél, amellyel mindaddig harcolunk, amíg a kapitalista világ létezik. Az imperializmus soha nem adta fel a kommunista mozgalom felbomlasztásának és különösen a szocialista országok belső felbomlasztásának a lehetőségeit. E harc fontos eszköze volt és ma is a revizionizmus. Pártszerveink előtt tehát az a feladat áll, hogy ne csak szavakkal vegyenek tudomást a jobboldali veszélyről, hanem leplezzék le, mutassák meg taktikáját, lássák előre tevékenységét, vagyis formálják ki a jobboldal elleni stratégia, taktika eszmei-politikai platformját és hatékonyan harcoljanak ellene. A kommün istaellonesség a kommunista mozgalom elleni harcban felhasználja az individualizmus kultuszát is. Az individualizmus is opportunizmushoz vezet. Ahhoz, hogy a személyes érdekeket a párt és a társadalom érdekei fölé helyezzük, ahhoz, hogy olyan világnézet alakuljon ki, amely nem a marxizmus-leninizmuson alapul. Az individualizmus elleni harc a pártszervek munkájában az opportunizmus ellen vívott sikeres küzdelem feltétele, a társadalomellenes jelenségek leküzdésének feltétele, és a párt világnézeti egysége és akcióképessége kialakításának egyik . alapvető feltétele. [JjMj Elvtársnők és elvtársak! A CSKP Központi Bizottságána

k ülése hangsúlyozta, hogy az ideológia és a politika elXII. 22. választhatatlan. Az ideológiai munka a feltétele annak, hogy 5

sikert érjünk el minden téren — a termelésben, a tudomány, az oktatás- és a művelődésügy terén. Az a nagy küzdelem, amit a párt vív azért, hogy a dolgozókat megnyerje politikája számára, a szocializmus további építésére — ahogyan Husák elvtárs hangsúlyozta, — mindenekelőtt küzdelem az emberek tudatáért, azért, hogy azonosítsák magukat a párt politikájával, szocialista társadalmunk építésének programjával. 1968 folyamán a társadalmi tudatban Szlovákiában is rögzítődtek bizonyos illúziók és mítoszok valamilyen, a „demokratikus" szocializmus felé vezető „különleges" útról. Ugyanúgy a nacionalista és a szovjetellenes hullámok felkorbácsolása Szlovákiában sem volt véletlen jelenség, hanem az előre előkészített szándékok eredménye, így fokozatosan felbomlott a párt ideológiai munkájának rendszere és a szocialista állam, valamint művelődési intézményeinek politikai nevelő tevékenysége. A marxi—lenini értelmezést különféle burzsoá és revizionista doktrínákkal helyettesítették, amelyek arra törekedtek, hogy felbomlasszák a szocializmus alapvető értékeit. A destrukciós folyamatot az is megkönnyítette, hogy a párt ideológiai munkája már 1968 előtt defenzív jellegűvé vált. Jelentőségét ugyan gyakran deklarálták, a valóságban azonban meghátráltak a marxi—lenini pozíciók elől, letértek a pártélet és a pártmunka osztályszempontból és internacionalista módon történő megközelítésének útjáról. Saját tapasztalatainkból tanultuk meg, hogy a dolgozóknak a marxizmus—leninizmus szellemében való nevelését, az ideológiai munkát semmilyen körülmények között nem mellőzhetjük. Ideológiai munkánk követelménye, hogy következetes legyen, megszabaduljon a formalizmustól, az absztrakcióktól, és azzal a küzdelmünkkel szoros egységben fejlődjön, amely a szocialista eszmék végleges győzelmére törekszik pártunk és társadalmunk munkájában és egész életében. Ebben okulásunk fő forrósa V. I. Lenin halhatatlan életműve. Mindenekelőtt fel kell újítani az eszmei ráhatás rendszerének teljes terjedelmét, és különösen az olyan bevált formáit, mint a pártiskolázás, amely lehetővé teszi, hogy aktívan, egységesen és céltudatosan hatást gyakoroljunk nemcsak a párttagság többségének, hanem a pártonkívüli munkások, parjwztok, értelmiségiek, nők, ifjak stb. jelentős részének tudatvilágára és magatartására is. A dolgozók tudatvilágáért, az opportunizmus eszmei vereségéért vívott küzdelemben minden szakaszon széles körű munkát kell kibontakoztatni. Ez különösen az eszmei fronton érvényes. Azok az első pozitív eredmények, amelyeket dolgozóink többsége eszmevilágában elértünk, lelkesíthetnek, de semmi esetre sem elégíthetnek ki bennünket, örvendetes, hogy az utóbbi időben, különösen a CSKP KB elnökségének a tag könyvcsere utáni időszak leg közelebbi feladatairól szóló határozata megvitatásával és megvalósításával kapcsolatban több pártszervezet nyilvános gyűlést tartott, és általában mélyebben elgondolkodtak az eddigi mun kamódszerek és munkaformák felett. Azonban szükség van arra,-hogy a párt kerületi és járási bizottságai aktív irányító tevékenységének segítségével megkezdjék a tömegpolitikai pártmunka következetes és rendszeres fejlesztését, mivel ezzel a döntő fontosságú módszerrel szilárdulhat meg a párt befolyása a dolgozók legszélesebb rétegeire. A pártiskolázás egész előkészítése a kerületekben és a járásokban egyidejűleg a marxizmus-leninizmus kötetlen, de intenzív tanulmányozásának kezdete lett. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ismét kiépítették a lektorok és a propagandisták aktíváját. A pártiskolázás tartalma azokra a problémákra irányul, amelyeket a közelmúltban a legjobban érintett a revizionista fertőzés. Ilyen kérdés a munkásosztály történelmi küldetése és jelenlegi szerepe, Csehszlovákia Kommunista Pártjának szerepe a munkásosztály és ä többi dolgozók felszabadításáért vívott harcban és a szocialista állam építésében, és a párt gazdasági vezető szerepének kérdése. Bár előfordultak egyes fogyatékosságok, amelyeket fokoza tosan fel kell számolni, mégis megállapítható, hogy a marxista—leninista alapokon történő pártiskolázás szilárd rendszerének felújítása és fejlesztése eredményesen kezdődött. A további időszakban az a fontos, hogy a párt szervei és alapszervezetei betartsák ezt az irányt, úgy, hogy a pártiskolázás teljesítse feladatát — járuljon hozzá a jobboldali opportunizmus eszmei vereségéhez, és biztosítsa az aktív politikai elkötelezettséget célzó hatékony nevelést. Ha ezen a területen nem akarunk új hibákat elkövetni, következetesen kell áthidalni mind az eszmei, mind a szervezési kompromisszumot. A párt az elmúlt évek hibáiból okulva nem csökkentheti egyetlen tagjával szemben sem az ideológiai felkészültség iránt támasztott igényt. Nem tűrheti el az eszmei passzivitást és közömbösséget. A pártszervezetek megszilárdításával az ideológiai tömegmunka szakaszain a konszolidá ciós folyamatban elértük, hogy már nem szolgálják a revizionista és a burzsoá ideológia terjesztését. Fokozatosan felújul a dolgozó tömegek eszmei befolyásolása. A jelentős jubileumok és évfordulók, mindenekelőtt V. I. Lenin születésének 100. évfordulója és más alkalmak ideológiai konferenciák és szemináriumok rendezését ösztönözték a párt eszmei életének megerősítésére, a marxizmus—leninizmus kincsestára értékeinek védelmére. így ezen a téren is kialakultak a feltételek ahhoz, hogy kitűzzük az egész konszolidációs folyamatból eredő új igényesebb feladatokat. Ideológiai munkánk hatékonyságának alapvető feltétele, amely most előtérbe került, az, hogy a védekezésről, az esetlegességről áttérjünk az ideológiai offenzívára, annak átgondolt és céltudatos irányítására. Ebben az offenzívában fel kell használnunk az ideológiai és a tömegpolitikai ráhatás minden eszközét, kezdve az internátusos pártiskoláktól a televízión, a rádión, a sajtón, á színházon, a filmen, a művelődési otthonokon át egészen a különféle érdekkörökig. A felsorolt eszközök mindegyike rendelkezik a ráhatás sajátos formáival és befolyásol bizonyos csoportot. Ebből kell kiindulnunk, ha meg akarjuk nyerni az emberek érdeklődését, tovább kell rájuk hatnunk és lehetővé kell terr nünk, hogy a személyi tapasztalatoktól és az egyéni érdekektől eljussanak az össztársa dalmi áramlás felismeréséhez és megértéséhez, s öntudatosan, aktívan bekapcsolódjanak ebbe az áramlásba. A formák és a ráhatás alanyainak különfélesége miatt egyetlen elvből kell kiindulnunk. Ez pedig a szocializmus és a marxizmus—leninizmus. Ebbe a munkába be kell vonni mindazokat, akiket érint: a párt lektorait, a Szocialista Akadémiát, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a SZISZ funkcionáriusait, az elméleti dolgozókat és a propagandistákat, a művészeket és az üzemigazgatókat. Az ideológiai munka irányításának monopóliuma azonban a párté, ideológiai központjai a kongresszusok, a pórtszervek és a pártszervezetek. Az alapvető ideológiai kérdéseket fokozatosan egyre nagyobb mértékben a pártszerveknek kell megvitatniuk. Az ideológiai munka , irányításában mindenkor meg kell határozni, hogy az egész ideológiai front milyen tartalommal, formával, miért, és főleg milyen problémákkal lép a dolgozók elé. A formák különböző volta a hatékonyság feltétele. Az ideológiai munka irányításában fontos feladat különösen a hivatásos ideológiai dolgozók előkészítése. Különösen nagy figyelmet kell szentelni az elméleti dolgozók előkészítésének. Tudjuk, hogy e szakasz múltbeli fogyatékosságai oda vezettek, hogy sokan azok közül, akiknek a párt adta meg az elméleti munka minden feltételét, megszerezték ugyan a szakképzettséget, de revizionis tákká lettek. Az elmúlt fejlődés tanulsága azt is mutatja, hogy a revizionizmus előbb elméleti frontunk ellen hajtott végre támadást, megkezdte a marxizmus—leninizmus elméleti alapjainak bomlasztását, és csak azután alkalmazta a különféle revizionista kotyvalékok tömeges propagálását. Az elmélet fejlesztése kulcsfontosságú, a hatékony propaganda és publicisztika alapvető feltétele. Az elméletnek előre kell dolgoznia, hogy a lektoroknak, a publicistáknak stb. olyan anyagok álljanak rendelkezésére, amelyekből megmagyarázhatják a felépített és megalapozott problematikát. A jelen időszakban az ideológiai tevékenység főbb tartalma a következő: •i Továbbra is mélyrehatóan ' • leleplezni a nemzetközi és a hazai revizionizmus tudománytalan hamisító természetét, funkcióját, eszmei fegyverzetét. Leleplezni, hogy a revizionista nézetek és különféle modellek nem egy tökéletesebb szocialista társadalom kialakítására, hanem a kapitalizmus védelmére törekednek, s hogy a dolgozó nép számára az egyetlen alternatíva a szocializmus, a munkásosztály vezető szerepe a marxizmus—leninizmus szellemében irányított Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével. Q Megmagyarázni a párt társadalml vezető szerepét, a leninizmus elméleti és módszertani alapjait a párt szerve zeti felépítésében és tevékenységében, és a szociáldemokratizmus és opportunizmus ellen vívott harcot. O Megindokolni munkásosztályunk nemzeti és internacionalista érdekeinek egységét és leleplezni a nacionalizmus és a kozmopolitizmus valamennyi válfajának osztályturtalmát. Megmagyarázni a szocialista gazdasági integráció sokoldalú hasznosságát, és a Szovjetuniónak azt a szerepét, hogy nemzeti létünk és állami függetlenségünk szavatolója, és rávilágítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a nemzetközi forradalmi mozgalom élvonalbeli alakulata. »j Segíteni a dolgozóknak, hogy szakképzetten vehessenek részt az irányítási folyamatban. Ebben jelentős szerepe van a műszaki-gazdasági konferenciáknak és a műszaki-gazdasági propagandának. c Érvényesíteni a tudontányos világnézetet, filozófiai, erkölcsi, esztétikai és egyéb alapelveit az elméletben, a propagandában, a kultúrában és a művészetben, s így hozzájárulni a szocialista ember teljes, sokoldalúan gazdag életének kialakításához, és egyben harcolni a kiúttalanság, a pesszimizmus, az individualizmus, az elkeseredettség,- a reménytelenség, a- társadalmi elkülönülés ellen, amit nálunk az antiszocialista erők terjesztettek. Ha a pártszerveknek valóban irányítaniuk kell az ideológiai tevékenységet, akkor ehhez szükségük van az ideológiai ráhatás világos koncepciójára, a párt szerveiben jóváhagyott tervre, amely meghatározza eszmei offenzívánk fő irányait,-valamint egyes formáit és eszközeit, továbbá szükség van a differenciált, minden egyes létesítmény és szervezet számára meghatározott feladatra. A CSKP KB kitűzte a gottwaldi jelszót: „Arccal a tömegek felé". Arccal a tömegek felé kell fordulnia ideológiai arcvonalunknak is. Elő kell készítenünk a tömegpolitikai munka feltételeit, a nyilvános gyűléseket, az agitációt, a különféle hatékony kiállításokat, agitációs anyagot, mérlegelni kell, mi az, amit már elértünk, és mi az, amit még el kell érnünk, hogyan vezet a szocialista és a kommunista holnap, a magasabb anyagi és szellemi életszínvonal felé vezető út mai és holnapi munkánkon át. A tömegpoíiuku: munkától azt várjuk, hogy döntő fontosságú szerepet játszik .tubán, hogy a sikeres választások "érdekében megnyerjük valamennyi dolgozó aktív teve kenységét. A társadalmi élet sokoldalú konszolidációját célzó törekvésünkben nagy súlyt helyezünk a tömegbefolyásolás eszközeire, a sajtóra, a rádióra és a televízióra, ami 1968-ban, de még 1969-ben is a jobboldali és az antiszocialista erők kezében levő egyik legerősebb hatalmipolitikai eszköz volt. Ennek révén a szerkesztőségekben dolgozó híveik segítségével bomlasztották az ellenforradalmi erők egész társadalmi-politikai szerkezetünket. Ennek az átgondolt, koordinált, destruktív tevékenységnek a következményei rendkívül megsemmisítők voltak és következményeit máig is érezzük. Azonban a párt nagy sikere, hogy ezeket a hatalmi eszközöket kiragadtuk a jobboldal kezéből és ismét a szocializmus szolgálatába állítottuk. A döntő fontosságú napilapoknál, * rádióban és a televízióban, s egyes hetilapoknál is leváltottuk azokat a vezető dolgozókat, akik vagy a jobboldallal egy fronton álltak, esetleg segítették, vagy pedig csalódtunk magatartásukban. A vezető helyeken személyi változásokat valósítottunk meg a Pravda, c Smena, a Práca szerkesztőségében, a rádióban és a televízióban, a Svét socializmu, a Roháč szerkesztőségében és másutt. A tömegtájékoztatási eszközöket ért jobboldali behatás méretének megfelelnek az ezen a szakaszon lefolytatott beszélgetések eredményei. Ezen a területen a beszélgetések során néhol találkoztunk a felelősségnek az általános pszichózisra és a társadalmi légkörre való liberalista áthárításával. Az a véleményünk, hogy maguk a jobboldali opportunizmus pozícióin álló újságírók alakították ki jelentős mértékben ezt a légkört és pszichózist cikkeikkel, kommentárjaikkal, a mikrofon és a televíziós kamerák segítségével. A pártellenes kampányok és destrukciók szervezőinek, a szovjetellenes hadjárat ideológusainak szerkesztőségeinkbe® nincs helyük. A pórt döntései szigorúak, de elvszerűek és igazságosak. Az erélyes különválás a jobboldali opportunizmustól ezen a jelentős szakaszon is annak a munkánknak a feltétele, amely dolgozóink milliós tömegének helyes eszmei befolyásolását célozza. Ezeknek az elvszerű intézkedéseknek az eredményei láthatók az eszmei-politikai irányzatban, abban, hogy ezeknek a jelentős hatalmi eszközöknek a tartalmában már elértük a döntő fordulatot. Az is figyelemre méltó, hogy nerii teljesült a jobboldali erők jóslata a lapok és a folyóiratolt példányszámának csökkenésérői. Még távol vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk. A tömegtájékoztatási eszközök sok irányban hozzájárultak népünk szocialista öntudatának megzavarásához. A párt, valamint a szélés körű nyilvánosság joggal követeli, hogy a szerkesztőségekben és a kiadóhivatalokban dolgozó elvtársak ezeket a hibákat a legnagyobb igyekezettel helyrehozzák. Azt várjuk, hogy az újságok hasábjain, valamint a rádióban és a televízióban egyre érezhetőbb lesz a kommunisták és a pártonkívüliek igyekezete, hogy bizonyságot tegyenek munkájuk magas színvonaláról, de főleg hogy bizonyítsák átható politikai-eszmei elkötelezettségüket, hogy ezen a téren a bizonyos rögtönzés helyett uralkodó irányelvvé válik a megfontoltság, az elvszerűség, a műfaji sokrétűség, s különösen az eszméi ráhatás céltudatossága. Az utóbbi két évben az SZLKP KB elnökségében és a titkárság ülésein néhányszor foglalkoztunk az iskolai munka időszerű kérdéseivel, mivel ez a terület — ahogy ezt nemegyszer megállapítottuk — olyan mértékben fertőződött jobboldali opportunizmussal, hogy 1968 (Folytatás a 6. oldalon j