Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-22 / 303. szám, kedd

A PÁRT FÓ FELADATAI SZLOVÁKIÁBAN JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK DECEMBER 18-1 ÜLÉSEN Tisztelt Központi Bizottság! Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának jelentős ülése után gyűltünk össze; az után a gyűlés után, amely értékelte pártunk és társadalmunk konszolidációs folyamatának eredményeit, jellemezte a fejlődés jelenlegi szakaszát, és az elfogadott doku mentumokban meghatározta a további időszak feladatait. A plénum megállapította, hogy sikeresen megvalósítják a CSKP KB 1969 májusi plénumán kijelölt politikai irányvonalat. A realizációs irányelv alapján Szlovákiában is előre haladtunk társadalmi életünk valamennyi területén Teljesítjük az egész konszolidációs folyamat alapvető és döntő fontosságú- feltételét — a párt marxi—lenini jellegének és társadalmi vezető szerepének felújítását és megszilárdítását. A mai napig rendkívüli plenáris ülést tartott a párt valamennyi kerületi, járási és városi bizottsága, valamint bratislavai körzeti bizottságai is. E plenáris ülések vitája és határozatai meggyőzően bizonyítják, hogy egyértelműen és teljes mértékben egyetértenek a CSKP decemberi plenáris ülésének döntéseivel és az elfogadott okmányokkal. A felfordulás és a destrukció után elértük a konszolidáció jelentős fokát. Kialakultak a feltételek ahhoz, hogy sikeresen megkezdjük a párt. a népgazdaság, az állam szövetségi rendezése és az egész szocialista társadalom fejlesztésének új szakaszát. A CSKP Központi Bizottsága decemberi plénumán elfogadott jelentős okmányok közé tartozik a „CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai" c. dokumentum. A pártmunka szlovákiai tapasztalatai egyértelműen igazolják e jelentős okmányban rögzített döntések helyességét. Beigazolódtak Szlovákiában a párt és a társadalom válságos helyzetét értékelő alapvető tézisek, amelyeket az októberi, februári és júniusi plénum állított össze. Az SZLKP KB elnöksége nem terjeszt a mai plenáris ülés elé külön elemzést a szlovákiai fejlődésről. A CSKP KB által elfogadott okmány tanulságai az egész pártra vonatkoznak és tartalmazzák a szlovákiai pártés társadalom válságos fejlődésének alapvető adatait is. Az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége tovább dolgozik azon, hogy mélyebb Ismereteket szerezzen a szlovákiai párt válságos fejlődésének okairól a CSKP XIII. kongresszusa óta. Az eddigi eredmények egyértelműen igazolják mindenekelőtt azt az alapvető tényt, melyet már a februári és júliusi plénumon is megállapítottunk, nevezetesen, hogy a jobboldali és antiszocialista erők végső célkitűzései azonosok voltak a csehországi jobboldal törekvéseivel, politikai platformjuk közel állt egymáshoz, és lényegé: ben azonosak voltak az ellenforradalmi felhívásaik és jelszavaik is, A jobboldal az egész köztársaságban egyöntetűen lépett fel. A szlovákiai párttagok egy részénél bekövetkezett opportunista megnyilvánulások okait kutatva, látjuk, hogy 1948-ban más politikai pártok tagjai is beléptek Szlovákia Kommunista Pártjába. Ezek jelentős része ugyan becsületes szándékkal lépett be a kommunista pártba, de eszmeileg felkészületlenül, ami a párt bizonyos fokú eszmei gyöngülését eredményezte. Pártunk belső válsága okainak sokoldalú és bíráló értékelése során ezek a tényezők nem mellőzhetők. Az, hogy eszmeileg felkészületlen dolgozókat toboroztak a pártba, Szlovákiában is gyengítette a párt munkásjellegét és ez befolyásolta tevékenységét is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a párt belső életébe behatoltak a kispolgári nézetek, az ingatagság, az osztályöntudat gyengülése és a fegyelmezetlenség. A kispolgárságot alapjában Véve megnyertük és bekapcsoltuk a szocializmus építi sébe. A kis- és középparasztok, kisiparosok és kézművesek része bekapcsolódott a szocialista építésbe. A gyakorlat azonban megmutatta, hogy a kispolgári eszmék és világnézetek károkat okoztak társadalmunknak. Ezért meg kell vizsgálni mindazokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy tovább éljenek társadalmunkban. Annak érdekében, hogy döntéseink és intézkedéseink megteremtsék a helyes politikai tájékoztatás és tevékenység feltételeit, az utóbbi két plénumon arra törekedtünk, hogy megrajzoljuk Szlovákia sajátos politikai fejlődését. Egyidejűleg hangsúlyoztuk, hogy ezeket a sajátosságokat nem lehet abszolutizálni. annyira túlértékelni, hogy leplezze a liberalizmust, az elvtelenséget, hogy ezzel takargassák a vontatottságot és a problémák elvszerű megoldásának mellőzését. Szlovákia Kommunista Pártja fejlődésének elemzése 1968 januárjától azt bizonyítja, hogy a párt marxista erői éles harcot vívtak a jobboldali erőkkel, akik áttértek a jelenkori revizionizmus és nacionalizmus platformjára. Ezt igazolják nemcsak a párt járási és kerületi konferenciái, hanem az SZLKP Központi Bizottságának plenáris ülése is. A jobboldali erők egyre jobban közeledlek az antiszocialista erőkhöz és ezekkel együtt ellenforradalmi felfordulásra törekedve fokozatosan kialakították a széles körű kommunistaellenes koalíciót, de a marxista— leninista erők közben fokozatosan felismerték az egész országot fenyegető veszélyt. Sok helytelen nézetet tartalmaz az SZLKP KB akcióprogramja is, amelynek megalkotását jelentős mértékben befolyá. solták a jobboldali erők, és amelynek kiindulópontja a CSKP akcióprogramja volt. Ez a program ugyan tárgyilagosabban értékeli a párt és a társadalom helyzetét, és egyes fejezeteiben figyelmeztet a szocializmust veszélyeztető ellenséges erőkre. Azonban az SZLKP akcióprogramjának nagyobb része is egyoldalúan, negatív módon értékeli a fejlődést társadalmunkban s elhallgatja azokat az eredményeket, amelyeket a felszabadulás óta elértünk és néhány helytelen, a szocializmustól idegen nézetet tartalmaz. E hiányosságok alapján ezt az okmányt helytelennek és érvénytelennek kell minősíteni. Az SZLKP KB 1968 májusi plénuma felhívta a figyelmet a jobboldali és antiszocialista erők tömörülésének fenyegető, komoly veszélyére. Jellemző, hogy a plenáris ülés határozatának nyilvánosságra hozatalát Alexander Dubček megtiltotta. . Szlovákiában a pártnak fel kellett számolnia a nacionalista tendenciákat is, amelyek egy-, részt a régebbi ludák-klerikalista forrásokból, másrészt abból erednek, hogy Antonín Novotný helytelenül értelmezte a nemzetiségi problémák megoldását. A párt nemzetiségi politikájának területe és különösen az államjogi rendezés problémája a marxi—lenini erők és a jobboldali és antiszocialista erők közötti éles harcok ütközőpontja lett. Az 1968. évi szlovákiai fejlemények nagyon jelentős különlegessége az volt, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának élén olyan elvtársak csoportja állt, amelyet Bilak elvtárs vezetett és amely a jobboldali erők nyomása ellenére is védelmezte a párt marxista—leninista politikai alapelveit, és ebben a szellemben vezette a pártaktívát is. A szlovákiai kulturális-politikai vezető tényezők is igyekeztek felébreszteni az emberek lelkiismeretét az ellenforradalmi veszély ellen. Novomeský elvtárs kijelentése, miszerint jelen akar lenni a hiányok felszámolásánál, de nem akar a szocializmus sírásója lenni, harci felhívás volt, és egyben a szocializmushoz hű emberek erkölcsi támogatása nemcsak Szlovákiában, hanem a cseh kerületekben is. Hasonlóképpen jelentős volt Mináč elvtárs és más elvtársak fellépése, valamint az a tény, hogy a kiváló kulturális képviselők elhatárolták magukat a jobboldali kulturális élettől. A marxista erők kitartó igyekezete ellenére is a pártban megbúvó jobboldaliak bomlasztó tevékenysége következtében az ellenforradalom veszélye 1968 augusztusában Szlovákiában olyan fokot ért el, hogy a szocialista társadalom létének az alapjait fenyegette. Ilyen feltételek között a szövetséges katonaság augusztus 21-i bevonulása volt a szükséges és az egyetlen helyes megoldás. Megelőzte minden ellenforradalom utolsó és törvényszerű szakaszát: a tömeges megsemmisítést és a vérontást. Az SZLKP KB elnöksége és az SZNT elnöksége augusztus 21-én elfogadta a Varsói Szerződés katonáinak megérkezéséről szóló határozatot, amely azonban nem tartalmazza a helyzet helyes értékelését. A CSKP KB elnökségének az osztályszempontot nélkülöző antiinternacionalista nyilatkozatának hatására — amely nyilatkozatot ebben a szervben a jobboldal képviselői harcoltak ki — az SZLKP elnökségének jobboldali irányzatú része is aktivizálódott (V. Pavlenda, J. Zrak, A. tažký, S. Falfan, R. Harenčár). És ezek megkísérelték ezt a helytelen értékelést érvényesíteni a szlovákiai párt- és állami szervek tevékenységében is. Kihasználták a hisztériát és a nacionalista szenvedélyeket, s a tömegtájékoztatási eszközök buzdítására a csehországi jobboldal szándékaival azonos célok megvalósítására, a belső hatalmi fordulatra és a párthatalom megszerzésére törekedtek. Ezzel a céllal igyekeztek mielőbb összehívni a párt rendkívüli kongresszusát. Ebben az időszakban, ilyen körülmények között az SZLKP KB elnökségének baloldali erői az egyedül helyes útnak azt a taktikát tartották, hogy halogasssák a kongresszus összehívását, és így lehetetlenné tegyék a jobboldal hatalomra jutását. Az SZLKP KB rendkívüli kongresszusát kezdetben erősen befolyásolta a CSKP XIV. kongresszusa küldötteinek úgynevezett vysočanyi gyűlésén kialakult platformja; a kongresszust olyan célokra akarták a jobboldali opportunisták fe'használni, amelyek azonosak voltak a vysočanyi gyűlés céljaival. A kongresszus jellege megváltozott, amikor Husák elvtárs vezetésével megérkezett a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége. Husák elvtárs ismertette a küldöttekkel a Moszkvában aláírt és elfogadott egyezményt, amely megmutatta a helyzetből kivezető utat, és lehetővé tette a baloldali erők egyesítését a jobboldal ellen. Megvilágította a további előrehaladást és fejlődésünket egyértelműen a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetség megszilárdítására és elmélyítésére alapozta. Husák elvtárs fellépésének hatására már a kongresszuson bekövetkezett nézetek elkülönülése és a jobboldal jelentős elszigetelése. Meglátszott, hogy a jobboldal és a tömegtájékoztatási eszközök a küldöttek jelentős részét megtévesztették. A magyarázat után értették meg, miről van szó Csehszlovákiában, hogy a szövetséges katonaság nem az ország megszállására érkezett, hanem éppen ellenkezőleg, segítséget nyújt abban, hogy szocialista vívmányainkat az ellenforradalommal szemben megvédjük. A kongresszus jóváhagyta a moszkvai jegyzőkönyveket, elutasította az ún. vysočanyi kongresszus legalitását, és tartalmilag érvénytelenítette a - kongresszus tanácskozása első részének döntéseit. Husák elvtárs fellépésének és a kongresszus döntéseinek messze ható jelentősége volt, amely lehetővé tette a nacionalista egység széttörését, a nézetek elkülönülését, valamint azt, hogy lenini alapokon épülhessen fel a párt egysége nemcsak Szlovákiában, hanem az egész köztársaságban. A kongresszus döntéseivel bizonyította, hogy a párt többsége — bár a tagok egy részét megtévesztették — kitart a szocializmus bázisán, és hogy a munkásosztály sem lett hűtlen nagy forradalmi hagyományaihoz. A pártkongresszus után is folytatódott a nagy küzdelem a baloldali erők és a jobboldali blokk között. Szilárd állásfoglalással és magatartással megfékezték a válságjelenségeket. Szlovákiában a CSKP KB novemberi határozatát a tagság döntő többsége elfogadta. Azonban ahogy tudjuk, Szlovákiát és Szlovákia Kommunista Pártját is nagyon erősen érintette az antiszocialista és a jobboldali revizionista hullám. Ezért a pártnak a jobboldali opportunistáktól való megtisztítása elkerülhetetlen lépés volt azon az úton, amely a párt marxista—leninista jellegének és társadalmi vezető szerepének a felújításához vezetett. A CSKP KB 1970 januárjában elfogadott, a tagkönyvcseréről szóló határozata után a párt megkezdte azt az akciót, amely egyedülálló a párt történetében. A pártnak a jobboldali opportunistáktól való megtisztítása sok szempontból ugyanaz, mint volt a párt helyzete és eljárása Csehszlovákia Kommunista Pártja V. kongresszusának idő pontjában. A párt megtanulta alkalmazni a leninizmust, azt, hogy lenini módon közelítse meg a problémák megoldását, hogy ne az események uszályában, hanem a tömegek élén álljon, és szüntelenül kapcsolatban legyen a tömegekkel, figyelje és ellenőrizze a párt és a tömegek kapcsolatát. A párt csak így állhatott helyt sikeresen a dolgozók nehéz osztályharcaiban, és vezethette a munkásosztályt a győzelmes hatalmi harcba. Ez akkor is, és ma is a párt bolsevizálását jelentette, 111. jelenti, ahogy Gottwald elvtárs értelmezte — azt jelenti, képessé tenni a pártot arra, hogy valóban a társadalom vezető ereje és élcsapata legyen. Elvtársak és elvtársnők! A CSKP KB ez évi Januári plénumának határozatait a szlovákiai pártszervek feldolgozták és hozzájuk igazodtak. Az SZLKP KB elnöksége az alacsonyabb szervekkel és szervezetekkel megérttette, hogy a beszélgetések és a párt megtisztítása nem öncélú, hanem a párt előkészítése arra, hogy teljesíthesse élcsapat szerepét. Szlovákiában a párt már a tagkönyvcsere előtt fokozatosan megszabadult a jobboldali opportunizmus hordozóitól. Ezen a téren az első jelentős lépés az SZLKP KB 1969. évi októberi plénuma volt, amikor a jobboldal legexponáltabb képviselőinek egy része kénytelen volt távozni az SZLKP Központi Bizottságából. A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések bonyolult feltételek között kezdődtek. A beszélgetések során a jobboldali opportunisták . nem adták fel egykönnyen pozícióikat. Nézeteiket, állásfoglalásukat és tetteiket le kellett leplezni, és a becsületes, de megtévesztett párttagoknak meg kellett mutatni, mire irányult a jobboldal tevékenysége. A beszélgetések alatt végzett politikai munka eredményeként fokozatosan erősödött a pártban annak tudata, hogy elkerülhetetlen a következetes tisztogatás, minden pártszervezet tevékenységének elemzése és a beszélgetések folyamán tapasztalható liberalizmus felszámolása. Ezen a téren jelentős fordulat következett be a CSKP KB elnöksége 1970. április 14-i határozata után, mivel határozatában értékelte az első tanasztalatokat és ismereteket, s kitűzte a további szakasz feladatait. A CSKP KB levelét a pártszervezetek megvitatták és intézkedéseket hoztak a benne foglalt alapelvek következetes megtartásra. Néhány szervezetben leállították a beszélgetéseket és sor került az eredmények átértékelésére. Ezzel egvidejű'eg változtatásokat hajtottak végre a beszélgetési csonortok összetételében is. Különösen bevált a régi, háború előtti párttagok bekapcsolása a csoportok munkájába. A beszélgetések eredményeinek átértékelése után a pártszervek az első szakaszban a párt 884 alapszervezetét oszlatták fel. Ezeket az alapszervezeteket nagyon erősen érintette a jobboldali opportunizmus. Az egészséges erőkből alakították meg a szervezetek új bizottságait. Az intézkedések következtében teljesítették a beszélgetések alapvető célkitűzését. A párttagok jelentős része a beszélgetések alkalmával kötelezettségeket vállalt, amelyek nemcsak a pártszervezetek tevékenységének aktivizálásához járultak hozzá, hanem felelősségtudatuk növekedéséhez és a gazdasági feladatok jobb teljesítéséhez is. A beszélgetést végző csoportok tagjai nagyon felelősségteljesen és igényes feladatot teljesítettek, amiért ki kell fejezni elismerésünket. Szlovákiában 7056 csoport dolgozott összesen 23 923 taggal. Annak ellenére, hogy a csoportok tagjai szüntelenül nyomásnak és rágalmazásnak voltak kitéve, becsületesen teljesítették feladatukat. Ez azt bizonyítja, hogy a párt rendelkezik odaadó és tapasztalt tagokkal és funkcionáriusokkal. A tagkönyvcserével összefüggő politikai munka kétségtelenül pártunk és a marxizmusleninizmus győzelmét jelenti az opportunizmus és a revizionizmus elleni harcban. Egyesítette a pártot és megteremtette ukcióképességének feltételeit. A tagságtól megfosztott emberek egy része a mai napig sem tudta felmérni saját tévedéseinek és hibáinak nagyságái. Sértve érzik magukat, nem értik, miért kellett a pártnak_a tisztogatást végrehajtania, és a hibát az egyes személyek és a beszélgetést végző bizottságok állítólagos elfogultságában látják. A tisztogatási kampány egészében és a beszélgetési bizottságok munkájának igazságos voltában semmi esetre sem lehet kételkedni. Erre törekszik ma a jobboldal taktikájában, amivé) nyugtalanságot, a bizonytalanság érzését, a stabilitás hiányát akarja előidézni, hogy egyik kommunistát szembeállítsa a másikkal, és rágalmazza a becsületes és elvhű kommunistákat. Szlovákiában is tudomást szereztünk néhány rágalmazó röpcéduláról és a jobboldalnak arról az igyekezetéről, hogy demagóg jelszavakkal az egyes kommunistákat is a pártegység gyengítésére késztesse. Magától értetődő, hogy az ilyen, a párt és a társadalom konszolidációját megzavaró akciók ellen fel kell lépnünk és le kell vonnunk a következtetéseket. A beszélgetések lehetővé tették, hogy mélyrehatóbban és konkrétabban láthassuk az egyes pártszervezeteket és társadalmi rétegeket, láthatóvá váltak a jobboldali opportunisták erős és gyenge oldalai, de a mieink is. Szükséges, hogy mindezeket az ismereteket helyes döntésekre, valamint arra használjuk ki, hogy tovább szi^ lárdítsuk a párt akcióképességét és vezető szerepét. A beszélgetések befejezése után pártunkban a pártegység új szakasza kezdődik. A pártegység további megszilárdítása szempontjából nagy jelentőségű a pártegység időszerű kérdéseiről szóló határozat, amelyet a közelmúltban" fogadott el a CSKP KB plenáris ütése. A pártegységért vivőit harc; a párt egységének reprodukálása olyan állandó folyamat, amelynek objektív feltételei vannak. Pártunk sokévi tapasztalata arra tanít bennünket, hogy a' párt tekintélyének és egységének alapvető feltétele az, hogy a pártszervek határozataikban az objektív valóságot fejezzék ki. Ahogyan az a válságunk okajról szóló tanulságból kitűnik — a voluntarizmus és a szubjektivitás sok hibát okozott a felismerésben és a különféle áltud'i mányos revizionista nézetekét Preceptek malmára hajtotta a vi zet. Ezért a párt felismerési folyamatát szüntelenül tökéletesíteni kell, tudományos színvonalra kell emelni, tökéletesíteni kell a tények megszerzésének (Folytatás az 5. oldalon) XII.