Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-21 / 302. szám, hétfő

TANÁCSKOZIK A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KÉT KAMARÁJA (Folytaié* •• 1. oldalról) A szövetségi kormány tagjai által irányított központi szervek rendszerében foganatosított in­tézkedésekről szóló alkotmány­törvény-módosítást a Nemzetek Kamarája bizottságainak nevé­ben dr. Zbynčk Kiesewetter, a Népi Kamara bizottságainak ne­vében pedig Jozef Šurina kép­viselő ismertette. J. Ševčíková képviselő a vitában hangoztatta, hogy az új szövetségi miniszté­riumok létrehozása reális igé­nyekből indul ki. A kormány­javaslattal a két kamara vala­mennyi képviselője egyetértett. A szövetségi minisztériumok hatáskörét meghatározó kor­mányjavaslatot dr. Vladimír Marik, a Népi Kamara képvise­lője ismertette. A javaslat lehe­tővé teszi valamennyi tartalék mozgósítását a negatív gazdasá­gi jelenségek áthidalására, és újabb lehetőségeket jelent a si­keres gazdasági konszolidáció számára. A szövetségi miniszté­riumok hatáskörének meghatá­rozása a csehszlovák gazdasági rendszerben teltételeket teremt a szövetségi szervek befolyása biztosításához. A Népi Kamara bizottságai úgy vélik, hogy a szövetségi szervek kollektíváit és dolgozóit magas fokú erköl­csi és politikai támogatásban kell részesíteni. Javasolta, hogy, a parlament hagyja jóvá a tör­vényjavaslatot. Hasonló érte­lemben érvelt Jaroslav Hájek a Nemzetek Kamarája bizottsá­gainak nevében. A vitában Ján Pavlik képviselő rámutatott: — A hatáskör meghatározását nem­csak a politikai szervek, hanem a dolgozók széles tömegei is követelik. A kormány törvény­javaslatával mindkét kamara képviselői egyhangúlag egyet­értettek. A képviselők ezután jóvá­hagyták a kormány törvényja­vaslatát, amellyel a köztársa­sági elnöki iroda élén álló ve­zetők státusza az eddigi „a köztársasági elnök államtitká­ra" megnevezésről ismét „a köztársasági elnöki iroda veze­tője" megnevezésre változik, anélkül, hogy jogaiban és köte­lességeiben vaiami változás is történne. A Szlovák Nemzeti Tanács al­kotmánytörvény-javaslatát a szlovákiai knb-k képviselőinek választásáról Fábry István, az SZNT alelnöke indokolta meg. A törvényjavaslat értelmében Szlovákiában a kerületi nemzeti bizottságokba, amelyek 1971. ja­nuár 1-vel Ismét megkezdik mű­ködésüket — még az év végéig közvetett módon választásokat tartanak —, az SZNT törvény­javaslatával a két kamara kép­viselőt egyetértettek. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­nak a belső rend és biztonság terén való hatásköréről szóló törvényjavaslatot Radko Kaska szövetségi belügyminiszter in­dokolta meg. A Nemzetek Ka­marája véderőügyi és biztonsá­gi, valamint alkotmányjogi bi­zottságának jelentését Matej Bernik, a Népi Kamara bizottsá­gainak nevében pedig Jan Hlina terjesztette elő. A törvényterve­zettel mindkét kamara képvise­lői egyetértettek. SOMOGYI MÁTYÁS Ľubomír Strougal elvtárs beszéde (Folytatás ax 1. oldalról) Két esztendő nem elég hosz­szú idő ahhoz, hogy érdemben értékelni lehetne e nagy hord­erejű határozat hatékonyságát, és ma mégis teljes biztonság­gal mondhatjuk, hogy a föde­ratív rendezés az elmúlt idő­szakban nagyon pozitív szerepet játszott. Ez már abban az idő­szakban beigazolódott, amikor a föderáció életbe lépett. Már abban a politikailag nagyon bonyolult időben kétségtelenül pozitív módon befolyásolta a párt belső politikai konszolidá­ciós folyamatának alakulását. Megakadályozta, hogy az anti­szocialista és jobboldali erők a nemzetiségi kérdéseket spe­kulatív célokra, politikai, rend­zavarásokra használják fel. A forradalmi harc elmélete és gyakorlata nálunk is iga­zolta annak a tézisnek teljes érvényességét, hogy a nemzeti én a nemzetiségi érdekeket mindenkor az osztályérdekek ­kel dialektikus egységben kell megítélni, mert ezekből Indul ki minden további. A föderáció mély osztálytartalma abban rej­lik, hogy a munkások, a szövet­kezeti parasztok és a többi dol­gozó közös egységes államáról van szó, olyan államról, amely a munkásosztály és szövetsé­gesei hatalmának egyik legfon­tosabb eszköze. A munkásosz­tály érdekét szolgálta, hogy sor került a nemzeti és a nemzetiségi kapcsolatok továb­bi megszilárdulására, a mun­kásosztály és a dolgozók érde­két szolgálta, hogy már senki és a jövőben még kevésbé se élősködhessen a nehézségeken, spekulálhasson a soviniszta iz­gatásra és a szűk nacionalista hangulatokra. A teljes egyen­jogúság a legjobb garancia, amely lehetetlenné teszi osz­tályellenségünknek azt a tö­rekvését, hogy a cseheket szembeállítsa a szlovákokkal, vagy ellenkezőleg. Ha ma a kormány nevében ja­vaslatot terjesztünk önök elé néhány módosításra, ezt azzal a tudattal tesszük, hogy a föderá­ció bevált alapelvei változatla­nok maradnak. Már elfogadá­suknál tudtuk, hogy a födera­tív elrendezést a tapasztalatok és a gyakorlat alapján kell te­vékenyen kialakítani. A kor­mány abból indul ki, hogy a megszerzett tapasztalatok érté­kelése és a törvényes normák­ra való érzékeny alkalmazása hivatott biztosítani, hogy a mó­dosítások viszonylag állandó jellegűek legyenek, hogy ne kelljen rövid időn belül ismétel­ten változtatni rajtuk. Ogy vél­jük, hogy a beterjesztett javas­latok megfelelnek ennek a kö­vetelménynek. Mindenekelőtt megmutatko­zott, hogy a föderáció aránylag rövid idejű működése során nem sikerült teljesen felszámolni a végrehajtó hatalom és a köz­igazgatás megelőző elrendezé­séből származó szokásokat. A további tapasztalat az, hogy különösen a szövetségi és a nemzeti szervek kapcsolatában tapasztalható volt bizonyos ha­tásköri zavar, a kettős tevé­kenység, a koordináció hiánya, s ez elkerülhetetlenül megmu­tatkozott a fontos kérdések vontatott megoldásában, a fe­lelősség alol való kitérésben. A beterjesztett javaslatok fő célja a szocialista állam vala­mennyi funkciója érvényesíté­sének megszilárdítása és elmé­lyítése. Világos az a tendenciá­ja, hogy megszilárdítsa az egész állami szervezet helyzetét, tö­kéletesítse a mechanizmus mű­ködésének kölcsönösségét mind a szövetségi, mind a köztársa­sági szervek kőzött, valamint a szövetségi szervek között is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szocialista állam funkciójának megszilárdítását nem értelmez­zük sem egyoldalúan, sem mint olyan törekvést, amelynek célja, hogy a föderáció hatáskörét a nemzeti szervek hatáskörének terhére bővítse, sem mint a Cseh vagy a Szlovák Szocialista Köztársaság szervei kizárólagos hatáskörének hangsúlyozását. A föderatív rendezést olyan rendszerként értelmezzük, amely arra szolgál, hogy maximális mértékben érvényesítse és han­golja egybe az össztársadalmi érdekeket és a két nemzet ér­dekeit. Olyan rendszerről van szó, amelyben a szövetségi szervek és a köztársasági szer­vek jogkörének meghatározá­sa és kölcsönös respektálása megakadályozza a problémák elszigetelt megoldását, s lehe­tővé teszi, hogy az államappa­rátus valamennyi szervének egységes gyakorlati tevékeny­sége magasabb színvonalat ér­jen el. Ezt célozza a be­terjesztett javaslat számos meghatározása, amely biztosltja a köztársasági szervek aktív részvételét és befolyását a szö­vetségi szervek fontos határoza­tainak alakításában. A szövetségi kormány és a köztársasági kormányok gya­korlata a népgazdaság és a tár­sadalom élete fejlesztését célzó feladatok biztosítása során meg­mutatta a sokkal szorosabb köl­csönös együttműködés szüksé­gességét. A munkamegosztás, a jogkör és a felelősség körtflhatárolá­sakor igyekeztünk úgy össze­hangolni valamennyi szövetségi és köztársasági szerv tevékeny­ségét, hogy az következetesen respektálja és érvényesítse né­pünk alapvető érdekeit, hogy a gyakorlatban sor kerüljön a munkásosztály akaratát érvé­nyesítő állam fő funkciójának és a szocialista nemzetek nem­zeti önmegvalősulása, joga ér­vényesítésének dialektikus ér­vényesítésére. A javaslatok feldolgozása so­rán mindenkor arra töreked­tünk, hogy megteremtsük a po­litikai és a szakmai szempon­tok optimális összhangját, mert ellenkező esetben ennek követ­kezményei előbb vagy utóbb megmutatkoznának nemzeteink kapcsolatában, a szocialista tár­sadalom irányításában is. Ezért a javaslatok világosan meghatá­rozzák, hogy konkrét esetben kinek kell döntenie és ki viseli a döntésért a felelősséget. A fe­lelősség pontos körülhatárolá­sa megakadályozza az alibiz­must, a felelősség elől való me­nekülést. A tapasztalatok megmutatták, hogy az egyes szervek hatás­körének hiányos kijelölése meg­nehezítette a munkát, elaprózta a felelősséget és szűkítette a lehetőséget arra, hogy követke­zetesen igényt támasszunk az állami szervek és funkcionáriu­saik munkája iránt. Tudjuk, hogy ez magában vé­ve nem elég, mert csak az egyik, bár igen fontos feltétel teljesítéséről van szó. A legjobb rendszer, a jogkör és a hatás­kör legrészletesebb kijelölése sem helyettesítheti soha azok­nak az embereknek a felelős­ségét és kezdeményezését, akik­nek biztosítaniuk kell a felada­tok teljesítését. Ezek politikai­szakmai tevékenysége és aktivi­tása nélkül a rendszer önmagá­ban nem szavatolhatja az állam­hatalmi és a közigazgatási szervek tökéletes működését. Ezért fontos, hogy a szövet­ségi és a nemzeti szervek mun­kájában, különösen az együtt­működést igénylő tevékenység­ben az egész társadalom érde­kében hibátlanul és idejekorán igyekezzenek megoldani a prob­lémákat. Sajnos, gyakran tanúi vagyunk annak, hogy a szövet­ségi és a nemzeti szervek kép­viselőinek különböző kompeten­ciális nézeteltérése miatt huza­vonára kerül sor, s ezért halo­gatják a problémák megoldá­sát. A beterjesztett javaslatok fel­tételezik a tárgyilagos, racio­nális és felelősségteljes eljá­rást. Jövő feladataink objektív ter­mészetéből ered az a követel­mény, hogy sokkal nagyobb igényt támasztunk minden és midenki irányt. Ez összefügg irányításunk egész színvonalá­val. Igen, elértünk bizonyos ja­vulást, azonban az elért színvo­nal távolról sem felel meg a jövő Időszak azon feladatainak, amelyeket a CSKP KB decem­beri ülése jelölt kl. A munka szervezettsége és módszere, az alárendelt részlegek vezetése és befolyásolása, a feladatok teljesítésének ellenőrzése, és nem teljesítésük esetén a kö­vetkeztetések levonása — még mindig olyan területek, ame­lyeken az esetlegesség helyet­tesíti a rendszerességet, a szűk prakticizmus érvényesül, amely figyelmen kívül hagyja az irá­nyítás modern módszereit. E helyzet megjavítása meg­követeli, hogy az államigazga­tás szervezetének, intézményei­nek és alakulatainak élén olyan emberek álljanak, akik tökéle­tesen értik saját feladataikat, képesek a problémák politikai és szakmai elemzésére, nem félnek az indokolt döntéstől, és vállalják érte a felelősséget. Hogy irányítási gyakorlatunk­ból fokozatosan eltűnjenek a negatív jelenségek, lehetősé­get adunk az elvtársaknak szakmai és politikai ismereteik kiegészítésére. Az a vélemé­nyünk, hogy ebben az értelem­ben a hatásköri törvény is pozi­tív szerepet játszik, mert lehe­tővé teszi, hogy az erőket a fő feladatokra összpontosítsuk. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata (Folytatás ax 1. oldalról) III. 1. Egyetért azzal, hogy 1971. január 1-vel megalakítsák ax SZSZK kerü­leti nemzeti bizottságait, 2. meghagyja az SZSZK kormányában és a Szlovák Nemzeti Tanácsban dolgozó kommunistáknak, valamint az SZLKP kerületi bizottságainak, hogy biztosítsák Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága határozatának realizálását. IV. Jóváhagyólag tudomásul veszi azokat a személyi változásokat, amelyeket az SZLKP KB elnöksége az SZLKP KB 1970. Július 9-i plenáris ülése felhatalmazásának alapján hagyott ióvá. P. Ny. Gyemicsev vezetésével szovjet pártküldöttség érkezett Bratislavába (ČSTK) — A Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttsége Pfotr Nyilovtcs Gyemicsevnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, Központi Bizott­sága titkárának vezetésével va­sárnap Bratislavába érkezett. A kedves vendégek kíséretében érkezett a szlovák fővárosba fán Foftík, a CSKP KB titkára és Sztyepan Vaszilfevics Cservo­nyenko, a Szovjetunió cseh­szlovákiai rendkívüli és megha­talmazott nagykövete. A vendégeket a repülőtéren fozef Lenárt, a CSKP KB elnök­ségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára, Eugen Turzo, az SZLKP nyugat-szlová­kiai kerületi bizottságának ve­zető titkára, Gefza Slapka,' az SZLKP bratislavai városi bizott­ságának vezető titkára, Vasil Bejda és Pavol Kováč, az SZLKP KB osztályvezetői, valamint La­dislav Martinák, Bratislava fő­polgármestere fogadta. A fogadáson jelen volt Mihail Mihaflovics Gyejev a Szovjet­unió bratislavai konzulja. A szovjet vendégeket Szlová­kia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságán Jazef Lenárt, Ľu­dovít Pezlár, Miroslav Válek, Gefza Šľapka, Vasil Befda, Pavel Kováč és Ivan Litvaf elvtárs fo­gadta. A szovjet küldöttség tagjai: Szergej Georgifevics Lapin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa állami rádió-és te­levíziós bizottságának elnöke, Vaszilij Filinomovics Sauro, az SZKP KB póttagja, az SZKP KB kulturális osztályának vezetője, furif Vaszilfevics llnyickif, az UKP kárpátontúli területi bizott­ságának első titkára, Vagyim Andrefevics Medvegyev, az SZKP leningrádi városi bizott­ságának titkára, Larisza Mihaf­lovna Barabanova, a Belorusz Kommunista Párt mogilovi terü­leti bizottságának titkára, Alek­szandr Nyikolajevics fakovlev, az SZKP KB propaganda-osztá­lya vezetőjének első helyettese, Borisz Ivanovics Sztukalin, a Szovjet Minisztertanács sajtóbi­zottságának elnöké, fevgenyif Mihaflovics Cseharin, az SZKP KB tudományos- és oktatásügyi osztályának helyettes vezetője és Szergef Ivanovics Kolesznyi­kov, az SZKP KB szakosztályá­nak vezetője. A fogadáson jelen volt fán Foftík, a CSKP KB titkára, Stye­pan Vaszilfevics Cservonyenko szovjet nagykövet és Mihail Mihaflovics Gyefev szovjet fő­konzul. A szovjet küldöttség a foga­dás után a Slavlnon megkoszo­rúzta a hazánk felszabadításáért elesett szovjet hősök slavíni emlékművét. Majd a kedves vendégek ezután megtekintették a bratislavai várat. A küldöttség még a délelőtti órákban látogatást tett a Mlyn­ská dollna-i televíziós stúdió­ban, ahol Michal Pecho, a Cseh­szlovák Televízió szlovákiai igazgatója fogadta a vendége­ket, akik találkoztak politikai és közéletünk jelentős képvise­lőivel, a kultúra, az oktatásügy vezető dolgozóival, a tömegszer­vezetek, a sajtó, a rádió és a te­levízió képviselőivel. A baráti találkozót Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg. A tömegtájékoztatási eszkö­zök jelentőségét Szergej Georgi­jevics Lapin ismertette, aki a küldöttség nevében üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. A korszerű televíziós stúdió építését Michal Pecho igazgató ismertette, majd Miloš Marko, a Csehszlovák Űjságlrők Központ­jának elnöke, a Csehszlovák Rá­dió szlovákiai igazgatója és Ka­rol Savel, a CSSZBSZ SZKB tit­kára mondott beszédet. A küldöttség tiszteletére ren­dezett ebéden Ľudovít Pezlár, Szergej Georgijevics Lapin és Michal Pecho elvtárs mondott pohárköszöntőt. AZ SZKP KÜLDÖTTSÉGE Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB titkárának vezetése alatt Kairó­ból visszatért hazájába. A repülőtéren a szovjet ven­dégeket az ASZSZ titkára, Ab­dái Muhszin Abú Núr búcsúz­tatta. A repülőtéren megjelen­tek Labib Sujkar az EAK Leg­magasabb Végrehajtó Tanácsá­nak tagja és más közéleti ténye­zők. Az SZKP küldöttsége decem­ber 10-tő'l tartózkodott az EAK­ban ASZSZ KB meghívására. MOSZKVÁBA MEGÉRKEZETT az EAK küldöttsége, élen az az EAK elnökének helyettesé­vel, Ali Sabrival. A küldöttség további tagjai: Aziz Sidkl, a mi­niszterelnök helyettese és ipar­ügyi miniszter, Mahmud Rijád, a külügyminiszter és Muham­mad Murád az EAK moszkvai nagykövete. A küldöttséget a vnukovói repülőtéren az SZU Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, Kiril Mazurov és más közéleti tényezők fogad­ták. A kairói lapok szerint az egyiptomi állami és politikai élet képviselői Moszkvában a két ország további együttműkö­désének kérdéseit tárgyalják meg. A tárgyalások középpont­jában a legutóbbi közép-keleti fejlemények állnak majd. Az AI Ahrám ebben az össze­függésben hangsúlyozza, hogy az EAK álláspontja a közép­keleti válsággal kapcsolatban az, hogy folytatni kell az el­húnyt Nászir elnök politikai irányvonalát, melynek alapvető elve az Izrael által megszállt területek felszabadítása. TÖRÖKORSZÁGBAN SZOMBA­TON új demokratikus politikai párt alakult, hogy pótolja a régit, amelyet 1960-ban Andan Menderesz bukása után felosz­lattak. A parlamentnek 35 kép­viselője és 5 szenátora van, s ezzel Törökországban a harma­dik helyen következik az ural­mon lévő ígazságpárt és a Re­publikánus Néppárt után. Az ankarai politikai megfigyelők az új párt megalapítását rend­kívül komoly eseménynek tart­ják — nem csak azért, mert sok képviselője van medszliszben, des azért is mert élvezi a Nem­zetgyűlés egykori elnökének és az Igazságpárt kiváló tisztség­viselőjének, Ferruh Bozbeyli, sőt e párt egykori főtitkárának támogatását is, aki nemrég mondott le tisztségéről. 1970. XII. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents