Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-20 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

MOTTO : »Ami ma sok, holnap kevés, holnapután semmi«<V.I. LENINJ Jégkorong-mérkőzés szünete. Egyik tereferélő társaságban Szikora Györ­gyöt vélem felfedezni. Labdarúgásról folyik a beszéd. Hát hiába, ilyen sport már a foci: minden évszakban, a nap­nak minden órájában beszédtéma. — Néha annyira idegesítenek a dolgok — fakad ki Szikora —, hogy többször mondtam már magamban: hagyd abba a futballt,„ s .fejezd _ bé az egyetemet; aztán nyugodtan élhetsz; mint a többi ember.-Nem fognak szid: ni, ócsárolni, becsmérelni r,r egy kis közük is van a futballhoz, a pápánál is pápábbak akarnak lenni...; XXX ság, a küzdenitudás csak átmeneti si­kereket eredményezhet. A modern, az eredményes labdarúgás ennél többet kíván. Persze a mérkőzéseken csak azt nyújthatja a futballista, amit az edzéseken begyakorolt... | (Gondolkodom a szavakon. Valóban csak ilyen béka—egér harc eredmé­nyezhette a csehszlovák labdarúgás 1970. évi- „földrengését", amikor 22 válogatott futballistát eltiltottak a nemzetek' közötti szerepléstől. Persze a szövetség illetékesei az „ítélethoza tálnál" mellőztek mindennemű disz­tingválást. Tény az is, hogy a cseh­szlovák válogatott katasztrofális tne xikói szereplése után boldog, boldog talan, dillettáns és szakember bírálta és bíráijrt .Ya'bdáV ;ügásúj(R.at A szájftff­rostól kezdve á legvadabb ktubsovi füzniuson' nevelkedett szurkűlókig­mindénk'it .megszólaltatták.^ Ttjšágok. S mi lett' ennek a vége? Az. hogy számtaláhxdiíeftáiis magyarázat, šem­mitinpifdá bírálat látott így napvilá got, s a tizedrangú jelentőségű prob­lémák 'állandé hangsúlyozása sok eset ben elterelte a figyelmet labdarúgá­sunk igazi kérdéseiről. J ' ' ' '-.j'-"- . «•• XXX _ — Még egyszer megkockáztatom: az edzések körül minden rendben van? — Egy játékos adjon erre választ? — Ennek az írásnak címe az lesz, hogy „Őszintén a labdarúgásról. .." — Nézd, až élet egyes területein milyen nálunk a munkaerkölcs? V ír*' Láza. — Éhből törvényszerűen következ­tetni lehet futballtársadalmunkra is. Valami van a dologban... De mit csinálnak az edzők? — Erről nem illik az „alattvalónak" beszélnie. — De mégis. Általában mi a véle­ményed az edzésekről? — AZt hiszem, még nem találtuk meg a helyes arányt az erőnléti edzé­sek és a technika, valamint a gyorsa­ság között. Hiába, még mindig kísért a múlt, amikor a labda nélküli fizikai edzéseken volt a hangsúly. Ezen kell változtatni, s ismét az élvonalba lehe­tünk. Valami már el is kezdődött.. v Persze a perc, a 90 perc, a mérkőzés mindig rövid; a felkészülés — hosszú. — Szépen hangzanak ezek a sza­• vak De becsületesen gyakoroltok-e az A iutbaittéiua a téli stadionban hever gondoltam., S néhány röpke pillanat alatt átcikázott agyamon egv „elmelet". xxx XXX (Nem is olyan régen az volt az ál­talános felfogás, hogy a mezőgazda­sághoz, a kultúrához és a sporthoz mindenki ért. Azóta persze rájöttünk, hogy a mezőgazdasághoz, a kultúrá­hoz mégsem értenek annyian, illetve csak nagyon kevesen értenek hozzá, A sport, főleg a labdarúgás vonatko­zásában azonban változatlanul nagy az" önbizalom]. — Azt mondják, keveset edzenek a csehszlovák futöallisták. — Értesülésem szerint semmivel sem kevesebbet, mint bárhol niásutt Európában. — Mondjuk, hogy ez igaz. De miért ' az a megdöbbentően nagy különbség a technika, a gyorsaság és a játékfel fogás terén? — Ez talán a mentalitással és az akarattal függ össze. — És az edzések minőségével nem? — Lehet. Nem szerétnek az edzó dolgába beavatkozni XXX XXX Megbeszéltünk egy időpontot. Aztán kívánságomra előbb találkoztunk. — Elárulom, hogy miért sürgettem a „randevút". A „fülesek" mindent előbb hallanak, szerintük klubot akarsz cserélni. Állítólag azért nem játszottál a Slovan elleni rangadón, mert a Téglamezőt választottad műkö­désed új színhelyéül. — Eszem ágában sincs elhagyni az lntert. Nagyon jól érzem itt magam — Szépen hangzik . — Őszintén mondom. . — így még szebb! És yolt Szikora — Marko ügy? — Valamikor. Rosszul esett, hogy nem mehettem Mexikóba. Akkoriban különleges gondolatok motoszkáltak a fejemben. Meggondoltam magam. Nem hagyhattam cserben a klubot, amely felfedezett, lehetőséget és feltételeket biztosított számomra. Marko edzővel sokat beszélgettem azóta. Mexikót mindketten elfeledtük —: a . magunk módján. Egyszóval: minden a legna gyobb rendben van. — És az a kifakadás a téli stadion­ban az elégedettség megnyilvánulása volt? — Hogy abbahagyom a futballt, azt nem kell komolyan venni. Annál sok­kal jobban szeretem ezt a játékot. Bi­zonyos dolgok azonban idegesítettek az elmúlt idényben — Például? — Hát az a sok „átok", amit ránk, futballistákra zúdítottak, — Gondolod, hogy jogtalanul bírál­tak benneteket? — Ezt nem állítom. De nekem gyakran tűnik úgy, hogy akinek csak (A valóság bizony az,.hogy a nem zetközí mérkőzéseken kiütközik fut­ballistáink technikai fogyatékossága lassúsága; a játékelemek szinte abszo lút hiányáról ne is beszéljünk. Gondol junk csak a mexikói VB-re, vagy akár a franciák és a lengyelek elleni válo­gatott mérkőzésekre. Hát igen, a ten gerentúlra kellett menni, a világbaj nokságon kellett rádöbbennünk, hogy Csehszlovákia nem tart lépést a világ labdarúgásának fejlődésével. Valahol megrekedtünk, valahol megálltunk, de változatlanul azt hittük, hogy mi vagyunk a legjobbak. Persze nem min­denki hitte azt... Néhány évvel ez előtt egyesek figyelmeztettek a le maradásra, de ezeket labdarúgásunk rosszakaróinak bélyegezték, és elhall­gattatták őket. Felelős szakvezetőink is hallatták hangjukat, mondván, hogy csak átmeneti hullámvölgyről van szó, amelyet természetszerűen hullámhegy követ. A hullámvölgy, az egy hely­ben topogás, tovább tartott. Jött azon­ban néhány túlbecsült győzelem, amely egyszerűen elvakította a szak­embereket, és az újságírókat. Ismét uii voltunk a legjobbak... Pedig nyilván­való volt, hogy nem a modern labda­rúgás fegyvertárából „kölcsönzött" elemekkel győztük le az ellenfeleket, hanem elsősorban taktikával, küzcíe­nitudással. Ez ugyan fontos követel­ménye a modern labdarúgásnak, de nem egyetlen meghatározója. A gyor­saság és a technika „keveredése", va­lamint az erőnlét az elsődleges. Erőn­léttel. állóképességgel ugyan rendel­keznek játékosaink, de ez nem a gyor­saságban nyilvánul meg, hanem eset­leg a szívósságban. A taktika, a szívós­•ä?':,'! kapura. Egyszóval szeretni kell... Akkor meggondolja az ember, hogy a pillanatnyi örömért, bohémkodásért érdemes-e feláldozni a „szerelmet". Nem könnyű dolog ellenállni az „ör­dög csábításainak ... — Erről jut eszembe. Ti focisták olyanok vagytok, mint Faust. Ti is el­adtátok lelketeket az ördögnek, a labdarúgásnak. Cserébe mindent meg­kaptatok: pénzt, dicsőséget, hírnevet, társadalmi megbecsülést. De egyszer mindennek vége; jön a számvetés. Mi lesz, ha befejezed? — Előrebocsátom: legalább tíz évig még nem szeretném a számonkérést az „ördögtől", hiszen most igyekszem a csúcsra. Ügy érzem, a távolság rö­vid. A csúcs pedig vonz, Szilárdítja az elhatározásomat: elérni a zenitet. Ne beszéljünk még a számvetésről... — Mindenkinek válaszolnia kell er­re a kérdésre, mert a ÖÖcsú pillanata egyszer eljön. Még akkor is, ha valaki csak 24 éves. még akkor is, ha Szikora György csak egy évtized múlva szaval­hatja el Berzsenyit: „Hervad már li­getünk, díszei hullanak..,." — Az elmúlásról mondott gondola­taid után most én dúdoljam el, hogy „Kicsit szomorkás ..."? — Nem bánom, de a jelenlevő ven­dégek. ujjal fognak ide mutogatni, hogy íme, egy „dolce vita"-zó bohém futballista ... — Harmadéves joghallgató vagyok. Nem titkolom, el akarom végezni az egyetemet. Tudom, nem lesz könnyű. Sőt, néha keserves. De a sport már sok mindenre megtanított. Többek között a kitartásra is. Ha abbahagyom, új életet kell kezdenem. Újra jön a beilleszkedés — a polgári életbe. De hát voltak már nekem problémáim a pályán is, s megoldottam őket. Meg különben sem járok csukott szemmel az emberek között. . . — Ök is lépten-nyomon figyelnek benneteket. — Főleg jövedelmünket kíséri nagy figyelemmel ... — Csak nem akarod azt mondani, hogy elégedetlen vagy kereseteddel? — Nem, de azért nem dobálóznak nálunk a tízezresekkel.. —Mennyi a havi jövedelmed? — Sokkal kevesebb, mint azt egyesek gondolják. — Az egyetemi tanárénál több? Nem tudom. — Bizonyos „hierarchia" szerint kapjátok a prémiumokat? — Mindenki egyformán. — Igazságos ez? Értő, hallgatás következett. Majd egyik barátja hívta őt félre sűrű bo­csánatkérések közepette XXX SZIKORA: „Szeretni kell, ennyi az egész" edzéseken, mert nyilvánvaló, hogy fu­tás közben nehezebb bánni a labdával, mint helyben „zsonglőrösködni". Ezt el kell ismételni tízszer, százszor, ezerszer. Míg nem megy. Ehhez aka ratra is szükség van. — Űjra gyakoroljak önkritikát sok száz játékostársain nevében. — Én csak az előre megmondott cím szellemében kérdeztem — Hát vannak még hibák ... Az ed­zésekre gondoltam az előbbiek folya­mán, amikor az akaratot említettem. Á z edzés fegyelmezettséget, teljes em­bert, sportszerű életmódot igényel. Néha ugyan előfordul, hogy meg­iszunk egy-két pohár sört, vagy fröcs­csöt, de istenem, hát a futballista ls ember! Elítélek azonban olyan esete­ket, amikor az illető egy nappal a meccs előtt, vagy az edzések napján „felönt a garatra". Ez már felelőtlen­ség, az ilyen játékos nem szereti iga­zán a futballt. Legyengülve. ímmel­ámmal kötelességszerűen végzi a gya­korlatokat, s ez meglátszik a mérkő­zésen is. „Szeretni kell ..." — szólt gyerekkoromban a sláger. Ezt dúdol­gatom magamban, amikor „Lórival" (Majthényi) ott máradunk a „kötele­ző" edzések után és : rugdosok neki (Lapozgatom jegyzetfüzetemet. Mennyi probléma, mennyi gond. Ez most a csehszlovák labdarúgás. Ez van. És mi lesz? Ez az edzőn és a já­tékoson múlik. A feltételek adva van­nak a „kigázoláshoz". Az edzőknek a möndern labdarúgás szellemében kell foglalkozniuk futballistáinkkal, mert az edzés, a gyakorlás az alfája és Omegája mindannak, ami a sportban, a labdarúgásban történik. Aki ezt nem veszi tudomásul, az menthetetlenül le­marad. V. I. Lenin megállapítása, hogy „Ami ma sok, holnap kevés, holnap­után semmi", a futballra is vonatko­zik. A sport gyorsan forgó színpadán nincs megállás ... j XXX Közben visszajött a riportalany, nem folytathattam meditálásomat. Ez nem is baj, mei't a pátoszt, a nagy szavakat manapság még a színpado­kon is kerülik; a mi korunk embere a tényekben bízik és a tettekben hisz .. . Egyikünk sem vette észre, hogy el­járt az idő. Hiába, a futball, az embe­riség mondern ópiuma nagy úr, szék­hez ragasztja az embereket. Kifizetjük a két fröccsöt és távo­zunk. Az utcán nagyot köszönt Szikorá­nak az egyik járókelő. — Ki volt ez a feltűnően jól öltö­zött férfi? — Szlovan-szurkoló. Azelőtt soha­sem köszönt. Bizonyára hallott valamit a „fülesektől" ... Mindketten mosolyogtunk. Tippelni tudni kell . TOMI VINCE mmpi Kiadja Szlovákia Kommunista Padja Köiponti Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: Bratislatra, Gorkij utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308 lournal Kiadó­hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme. Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, iesenského IC. Telefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Clj SzS negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents