Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-03 / 287. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? ©onpfl BAfl A testvéri szocialista országok életében rendkívül jelentős eseményként könyveli el a moszkvai Pravda vezércikkében a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Rámutat, hogy a kongresszuson általánosították a párt sokoldalú tapasztalatait, mégpedig olyan értelemben, hogy a szocialista országépítés szolgálatába lehessen állítani az élet minden területén. A moszkvai Pravda hangsúlyozza, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a proletár internacionalizmus alapelveihez híven mindent megtesz a szocialista világrendszer megszilárdítása, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a felszabadító mozgalmak és imperialistaellenes erők egysége érdekében. A felszólalásokat elemezve, a moszkvai Pravda azt a következtetést vonja le, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt konkrétan érvényesíti^gyakorlatában a múlt évi moszkvai kommunista és munkáspártok tanácskozásának határozatait. A magyar kommunisták arra törekszenek, hogy az imperialisták indokínai és közel-keleti akciói, az újgyarmatosítók afrikai és latin-amerikai mesterkedései ellen egyesítsék a világ haladó forradalmi erőit. Ezeket az elveket, ezt a szellemet vallotta magáénak a kongresszus valamennyi küldötte. A moszkvai Pravda vezércikke végezetül hangsúlyozza: a kongresszus nyilatkozatban tett hitet amellett, hogy rendkívüli erőfeszítéseket tesz az európai biztonság megerősítése, illetve az európai biztonsági konferencia megtartása érdekében. A nyilatkozat kiemeli a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikájának jelentőségét, illetve entinek hatását az európai feszültség további csökkentése szempontjából. így a nagy jelentőségű szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződés alapjában véve az egész szocialista tábor erőfeszítésének eredménye. Die Weltwoche facques-Yves Cousteau óceánográfus 1970 szeptemberében, miután utazást tett a Calypso nevű kutatóhajóján, felhívta a világ figyelmét tengereink katasztrofális állapotára. Ijesztő megállapításai alapján az Európa Tanács meghívta Cousteau-t, hogy e magas szintű fórum előtt világítsa meg a problémát és terjesszen elő megoldási javaslatokat. Az óceánográfus rámutatott: öncsalás a közvéleménynek és a hatóságoknak az a nézete, hogy a tengerek felmérhetetlenül nagyok, és mindent elnyelnek. Kétségtelen, az óceánok betöltik a Föld területének kéthármad részét és átlagos.mélységük 4000 méter. Viszont a tenger nem kimeríthetetlen sem mint nyersanyagforrás, sem pedig mint általános szeméttároló. A tengerek vize egyre értékesebbé válik. Ugyanis naprendszerünkben másutt sehol sincs víz, és szerencse, hogy a Földön tartalékolhatunk belőle. Ezt követően Cousteau rámutatott, hogy tulajdonképpen minden méreg, amelyet használunk, végső soron kivétel nélkül a tengerbe jut. Így tehát az autók kipufogó gázai, a háziasszony rovarirtószerei is. A neves óceánográfus véleménye szerint ebben a „bűncselekményben" lényegében három momentumra lehet rámutatni: a Föld túlnépesedése, a konkurrencia és nem utolsósorban a széles körű struccpolitika. H3EECTHS A szocialista világrendszer, valamint a haladó és forradalmi mozgalmak imperialistaellenes harcával foglalkozik egyik legutóbbi vezércikkében az Izvesztyija. Megállapítja, hogy ez a harc határozza meg az emberiség fejlődésének az útját. Bármennyire is összpontosítják erejüket a konzervatív rendszerek, a haladás útját nem tudják eltorlaszolni. A szocialista világrendszer további megszilárdulása, a kommunista és munkásmozgalom fejlődése a kapitalista országokban, a nemzeti felszabadító mozgalmak erősödése azt bizonyítja, hogy helyes volt az az irányvonal, amelyet a kommunista és munkáspártok 1960-ban Moszkvában megtartott konferenciáján határoztak meg. A világ haladó erői a napokban emlékeznek meg ennek a jelentős eseménynek a 10. évfordulójáról. A szocialista országok gazdasági és katonai ereje évről évre növekszik, de ugyanakkor nő tekintélyük és befolyásuk is a nemzetközi politikai életre. Egyre jobban megszilárdul sokoldalú testvéri együttműködésük. Jelenleg írják alá az utolsó jegyzőkönyveket az 1971—1975-re szóló népgazdasági tervek összehangolásával kapcsolatosan. Kezdetét vette egy komplex, hosszú lejáratú program, a szocialista integráció további fejlesztése. Kulcsfontosságú kérdés ez

w megoldására az összes testvéri szocialista ország őszintén törekszik. Az utóbbi esztendők ben tanúi lehetünk annak is, hogy jelentősen megszilárdult a szocialista országok, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak politikai együttműködése. Mint Lenin előre látta, a szocia lista országok közötti tapasztalatcsere rendkívül fontos tényezővé vált, amely meggyorsítja az új társadalmi rendszer építésének folyamatát — hangsúlyozza az Izvesztyija. A szocialista országok, amelyeket marxista-leninista pártok vezetnek, célkitűzéseit és alapjait illetően azonos politikát folytatnak. A marxizmus—leninizmus alapelveiből indulnak ki, ami feltétlenül visszatükrözi a társadalom fejlődésének szociálpolitikai és ideológiai irányelveit. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogv a kommunista és munkáspártok világkongresszusai az együttműködés nagyon fontos formájává váltak. Ezt bizonyította egyebek között a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa is. Neues DEUTSCHLAND: A Német Demokratikus Köztársaság kormánya hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a Német Szövetségi Köztársaság kormányával — kölcsönös személyi és áruforgalmi kérdésekben — viszont feltételként szabja meg, hogy az NSZK szüntessen be minden olyan tevékenységet Nyugat-Berlinben, amely mint ismeretes, ellentétben áll ennek a városnak a nemzetközi jogi statútumával és sérti az NDK, valamint a többi szocialista ország érdekeit. Ezzel a kérdéskomplfixummal foglalkozik a Neues Deutschland egyik legutóbbi kommentárjában, mégpedig a Kohl—Bahr találkozó kapcsán. A lap hangsúlyozza, hogy a legutóbbi eszmecsere, amelyre egyébként az NDK kezdeményezése folytán került sor, több spekulációra adott okot a Német Szövetségi Köztársaságban, olyan kísérletek is történtek, amelyek szeretnék meg torpedózni az eddigi megbeszélések pozitív eredményeit. Az az állítás, hogy Nyugat-Berlin az NSZK szerves része nemcsak a lényleges jogi helyzetnek mond ellent, hanem a realitásokat tekintetbe véve kimondottan abszurd állítás. Segítsék idős tagjaikat a szövetkezetek Az év első napjaiban „Szegény milliomosok" címmel vezércikkben foglalkoztunk a szövetkezeti tagság egy részének ritkán emlegetett helyzetével, — az idős, munkából kiöregedett, nyugdíjas szövetkezeti tagok helyzetével és problémáival. Arról volt szó, hogy a szövetkezetek ma már olyannyira megerősödtek, hogy évzáró közgyűléseiken az elmúlt év eredményeiről számot adva, az egyes tételeket — mind a bevételben, mind a kiadásokban — már csak milliókban tudják kifejezni. S mindennek természetes eredményeképpen növekszik a tagok jövedelme, • emelkedik az életszínvonal, és elmondható, hogy a szövetkezeti tagok zömben jómódban élnek. Ám ugyanakkor azt is látni kell, hogy ebből a jómódból vajmi keveset élveznek a szövetkezetek idős, munkából kiöregedett tagjai, hogy a milliomos szövetkezetek árnyékában ott élnek e szövetkezetek szegényei, azok, akiknek ma már egyetlen jövedelmi és megélhetési forrásuk a nyugdíj, vagy az öregségi járadék. Bár igaz, hogy államunk súlyos milliókat áldozva e célra megszabadította ezeket az idős tagokat a megélhetés legelemibb gondjaitól, hogy az elmúlt években két ízben is rendezték emelték nyugdíjukat, öregségi járadékukat, mégsem mondható el, hogy ne szorulnának további segítségre, támogatásra elsősorban is a szövetkezetek részéről, melyeknek alapítói voltak, s dolgoztak bennük, amíg erővel, egészséggel bírták. A szövetkezeti mozgalom úttörői voltak akkor és olyan körülmények között, amikor több volt a nincs, mint a van. Ennek ellenére vállalták és tették mindezt abban a meggyőződésben, hogy a dolgozó parasztság felemelkedését, boldogulását és jövőjét csak a korszerű nagyüzemi gazdálkodás biztosíthatja. Szóltunk arról is, hogy számos olyan szövetkezet van, ahol alapvető kötelességnek tartják az idős, munkából kiöregedett tagokról való gondoskodást. Teszik ezt egyrészt úgy, hogy nyugdíjukat rendszeresen kiegészítik, másrészt úgy, hogy néhány úrnyi háztáji földecskéjüket térítésmentesen, illetve kedvezményes áron megművelik, vagy ingyen terményt juttatnak nekik. Nem olyan súlyos tételek ezek a szövetkezetek évi költségvetésében, hogy a tagság jövedelme megérezné, ám annál többet jelent azoknak, akik kapják; az idős, nyugdíjas tagoknak. Nekik minden egyes korona, minden kiló gabona nagyon komoly segítséget jelent, ennyivel is kevesebb a gondjuk, ennyivel is könnyebben élnek. Hogy említett cikkünk menynyire élő, eleven problémára tapintott rá, azt mindennél jobban bizonyították azok a levelek, melyekben olvasóink hozzászóltak a felvetett kérdéshez. E hasábokon külön cikkben foglalkoztunk ezekkel a levelekkel, amelyeknek mindegyike megegyezett abban, hogy a szövetkezetek erkölcsi kötelessége, hogy tőlük telhető mértékben anyagilag támogassák idős, alapító tagjaikat. Több olvasónk beszámolt arról, hogy náluk a szövetkezetben hogyan és milyen mértékben teszik ezt, és egyetlen olyan levelet sem kaptunk, amely tagadta volna áz idős Szövetkezeti tagok támogatásának szükségességét. Ez sajnos viszont nem jelentette azt, hogy ne jelentkezett volna az ilyen vélemény is, mivel kaptunk olyan leveleket is, melyeknek írói keserűen arról adnak számot, hogy szövetkezelük nemcsak , egy koronával vagy egy kiló gabonával nem segíti idős tagjait, hanem a legkisebb munkát is felszámolják nekik. A kérdésre tehát nem lehetett és megítélésünk szerint ma sem lehet azt mondani, hogy megoldott. Ezért is tartjuk szükségesnek, hogy az év elején írott cikkeink folytatásaként ismét foglalkozzunk az idős, nyugdíjas szövetkezeti tagok helyzetével, megsegítésük kérdésével. Különösen időszerűvé teszi ezt, hogy közeledik az év vége s vele együtt a szövetkezetek zárszámadásának ideje. A szövetkezetek most nemcsak az elmúlt év eredményeit veszik számba, hanem ennek alapján döntenek a jövedelem elosztásáról,' s arról, hogy melyik alapra mennyit helyeznek el s mi az, amit a munkaegységekre szétoszthatnak. Most volna itt az ideje annak is, hogy a szociális alapon belül mit, mennyit szándékoznak adni idős tagjaiknak. Ne kezeljék ezt a kérdést úgy, hogy no „azoknak is adunk valamit", ne legyen a dolognak holmi kegyelemkenyér íze, hanem amit adnak, azt adják úgy, mint szövetkezetük megbecsült, egyenrangú tagjának. Elgondolkoztató az a két levél, melyet a múlt héten hozott szerkesztőségünknek a posta. Az egyiket egy fiatalember, Szigeti Kálmán komáromi olvasónk írta. Levelében felteszi a kérdést: „Gondolunk-e eleget a munkából kiöregedett emberekre, akik öregségükre magukra maradtak? A szövetkezetek alapító tagjaira, akik a kezdet kezdetén is hittek a párt szavának s a nehézségektől sem riadva vissza sok esetben fizetség nélkül dolgoztak, kitartottak? Ma, amikor sok helyütt a szövetkezet „aranybánya". ők sajnos már nem részesülnek úttörő munkájuk gyümölcséből." „Csak kicsiségekre gondolok — folytatja levélírónk —. Kell az idős embereknek a krumpli, kell a szén. Vajon megszervezik-e mindenütt ezek hazaszállítását? Vajon felszántják-e mindenütt az idős tagok kertecskéjét fizetség és borravaló nélkül?" A feltett kérdésekre akarvaakaratlan "Andriskin József tudósítónk levele válaszol, aki arról ír, hogy a csallóközaranyosi szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít nyugdíjas tagjai szociális helyzetének további megjavítására. Mint írja, a szövetkezetnek jelenleg 50 nyugdíjas tagja van, akikről rendszeresen gondoskodnak. Pl. azok, akik a szövetkezetből mentek nyugdíjba, 2 métermázsa gabonát kapnak ellenszolgáltatás nélkül. Minden nyugdíjas 25 ár földet kap, melyet a szövetkezet műveltet meg. Ha az illető ezen a földön gabonát akar termeszteni, akkor csak a zsákokkal kell jelentkeznie, ha pedig kukoricát, akkor csak a kapálást kell saját magának elvégeznie. Mindezeken és több más egyeben kívtil ha kedvezően zárul a gazdasági év, akkor a nyugdíjasoknak is juttatnak az osztalékból. Az elmúlt évben minden nyugdíjas 500 koronát kapott évi zárszámadáskor. Az újságírónak, aki jómaga is a kezdet kezdetétől aktív részvevője volt a szövetkezeti mozgalomnak, a szövetkezetek megalakításának, s éppen ezért tudja, hogy annak idején milyen óriási nehézségekkel kellett megküzdeniök a szövetkezeti tagoknak, — jóleső érzés ilyen levelet olvasni. Az idős szövetkezeti tagoknak azt a megbecsülését látja benne, melyet joggal kiérdemeltek. Ahol csak ritka vendég a viz Szokatlan dologban fordult szerkesztőségünkhöz Szűcs József né nagykuposi J12. bl. 3.) olvasónk. A vízről ír. No nem arra panaszkodik, hogy lakásukat tán elöntötte a víz, s nincs aki bajukon segítesen. Ellenkezőleg, a víz hiánya a legnagyobb gondjuk, amely mint írja. igen ritka vendég náluk. De hogyan is adódhatott elő Szűcs Józsefné, és még sok más tiagykaposi lakos panasza? Mint írja, egy blokkház harmadik emeletén laknak s ezekben a házakban, illetve lakásokban csak a késő éjszakai órákban folyik a csapból víz. Miért? Azért, mert a házakat előbb felépítették, mint a víztornyot, amely ugyan pár hónapja már elkészült, csakhogy a szivattyúra, amely a .víztoronyba felnyomja a vizet, későn gondoltak a tervezők. fgy hát a víztorony felépítése után sem javult a vízellátás. Igaz, hogy akik a város mélyebben fekvő részein, földszinten, vagy egyemeletes házban laknak, • azoknak nem okoz olyan problémát a vízellátás, mint azoknak, akik magasabban laknak. Ezeknek csapjából csurog a víz, bár színe olyan, hogy ivásra aligha lehet alkalmasnak minősíteni, de mégis csak — víz. De mit csináljanak az emeletes házak lakói?.Sokszor éjfélig is várniuk kell, míg aryiyi víz összegyűlik, hogy elvégezhessék a legelemibb tisztálkodást és a mosást. Az utóbbi hetekben tovább romlott a helyzet, mivel az a folyadék, ami a csapokból folyik, mindenre emlékeztet, sörre, olajra, feketekávéra, csak éppen vízre nem. Hogyan lehet az ilyen szennyes folyadékban kisgyerek holmit, pelenkát, ingecskét mosni, és főleg az ilyen vízből inni és főzni? Olvasónk keserű iróniával jegyzi meg, hogy sokakkal ellentétben ő nem főnyereményre, autóra, külföldi utazásra vágyik, hanem arra, hogy mindennap és a nap minden órájában tiszta víz follyék a csapból. Megkérjük a Nagykaposi Városi Nemzeti Bizottságot, vizsgálja felül, mi az oka, a rossz vízellátásnak, milyen terveik vannak e kérdés megoldására és minderről szerkesztőségünket értesíteni szíveskedjenek. Télen, nyáron nyakig sárban? Szerkesztőségi postánkban gyakoriak az olyan levelek, melyekben olvasóink, tudósítóink arról számolnak be, hogy falujuk ismét egy-egy új létesítménnyel gazdagodott, vagy pedig arról, hogy megjavították a község utcáit s a házak elé járdát építettek. S ezekből az útjavításokból, a járdák építéséből maga a lakosság is tevékenyén kiveszi részét, nem várva arra, hogy minden munkát az állami, illetve a községi költségvetésből fedezzenek és végeztessenek el. Igaz, nélkülözhetetlen a község vezetőségének a kezdeményezése, és ahol ez megvan, olt nem marad el az eredmény sem. Éppen azért kissé csodálkozva olvastuk Róka Ilona tornaijai olvasónk levelét, melyben arról ír, hogy Rás (Rašice, rimaszombati járás) azon falvak közé tartozik, ahol ha netán esik az eső — amitől mentsen az ég — az ember nyakig sáros. Rás kisközség, széltében, hoszszában mindössze egy kilométer és kiesik a forgalomból, szinte elkülönül a többi falutól. Éppen ezért, ha már a többi faluval összekötő útjait nem javítják meg, legalább a falu egyetlen utcáját megjavíthatnák, kikövezhetnék annyira, hogy a falu lakóinak — ha esik az eső — ne kelljen télen, nyáron gumicsizmában divatozni. Mint olvasónk kéri, segítsük a rásiakat kihúzni a sárból. így hát arra kérjük a Rási Helyi Nemzeti Bizottságot, tájékoztassák szerkesztőségünket arról, hogyan és mikor szándékoznak a fenti panaszt kiküszöbölni, illetve a falut sártalanítani, egyetlen utcáját megjavítani. BÁTKY LÁSZLÓ