Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-20 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

Két millió korona egyetlen bélyegért Vasily Attila tanulótól, kaposkelecsényi olvasónktói kaptunk levelet, melyben a híres brit guayanai egycentes bélyeg felől érdeklődik. Az említett bélyeg ugyanis 1970 márciusában egy amerikai árverésen cserélt gazdát. Fiatal olvasónk e hírre azért figyelt fel, mert neki is van egycentes guayanai bélyege... Mivei érdekes témáról van szó, a bélyeg történetéről részletesebb ismertetést adunk. Bizonyára érdeklődéssel elolvassák azok is, akik nem hódolnak a bélyeggyűjtésnek. Az 1 centes brit guayanai bélyeg eladását hatalmas érdeklődés előzte meg. Az árverésre 1970. március 24-én került sor a New York-i Waldorf Astoria szállóban. Az eseményről a világ legnagyobb hírügynökségei is megemlékeztek. Miért e nagy érdeklődés? Egyetlen az egész világon Olvasónknak csalódást kell okoznunk, mert az említett bélyegből az egész világon csak egyetlen példány található. A bélyeg kiadásának pontos időpontja nem ismeretes, nem maradt fel semmiféle okmány, amelyből ezt meg lehetne állapítani (pl. lemez, nyomdai számla). Brit Guyanának (angol gyarmat Dél-Amerikában) a negyedik kiadásához tartozik, amely három értékből állt: 1 centes, fekete nyomással kárminpiros alapon, 4 centes fekete nyomású ugyancsak kármin vörös színezésű papíron, 4 centes fekete nyomás, de kék alapon. A kék 4 centesnek két változata ismert: az egyiknek csak a felülete kék, a másiknak a papír mindkét oldala kék színű. Feltételezhető, hogy a sorozat 1856 februárjában jelent meg. A sorozatból levélpapíron fennmaradt egy vörös négycentes, bélyegzőjén a következő dátum olvasható: 1956. február 8. AZ 1 centesnek, mint már mondottuk, csak egyetlen példánya ismert, a vörös 4 centesből több tíz darab, a kék 4 centesből viszont mindössze kilenc darab díszíti a világ leggazdagabb bélyeggyűjteményeit. A bélyegeket a brit gyarmat akkori fővárosban, egyszerű könyvnyomdában nyomták ki Thomas Long angol cégjelzésű gépen, amely állítólag még ma ls üzemben van. A nyomás körülményeiről számos eszmefuttatás látott napvilágot. Sok-sok kérdésre kerestek választ filatéliai szakkörökben, hiszen a nagy értékű ritkaság méltó helyet foglal el a bélyeg történetében. Felmerült például a kérdés: miért jelent meg a 4 centes két színű papíron is, mikor bizonyára amúgy is alacsony példányszámok kerültek kiadásra? A sok találgatás ismertetésére (bármennyire érdekes is) nincs itt elegendő tér. így maradjunk a legelfogadhatóbb mellett: bizonyára az egyik színű papír nyomás közben kifogyott. A fennmaradt példányok számából ítélve arra lehetne következtetni, hogy a 4 centesből vörös papírra nyomtak többet, a legkisebb példányban pedig az 1 centes jelent meg. Persze ez bizonyítéknak kevés, s meglehet, hogy éppen az ellenkezője az igaz, amit talán már soha nem sikerül kideríteni. 44 évig egy 100 millió dolláros gyűjteményben Minden ritkaságnak érdekes a története. Az 1 centes sem kivétel. Dióhéjban sűrítve a következő: Egy fiatal gyűjtő, L. V. Vaughan 1873-ban fedezte fel Demerarában (Brit Guayana akkori fővárosa, a jelenlegi ^Georgetown). Leáztatta a borítékról és besorolta gyűjteményébe. Mivel a bélyeg erősen meg volt rongálva, abban a reményben adta el niásfél dollárért egy N. R. MckKinnon nevű gyűjtőnek, hogy majd egý hibátlan példányt szere? helyette. Itt említjük meg, hogy a bélyeg valóban hibás,. Mind a négy sarka hiányzik (le van vágva) és a papír felülete is sérült. McKinnon a bélyeget egész gyűjteményével együtt 1878-ban adta el 528 dollárért egy glasgowi kereskedő révén T. Ridpathnak, akit az akkori egyik legnagyobb angol gyűjtő /., Bottley pénzelt. T. Bottlay elsőként választhatott azokból a gyűjteményekből, melyeket T. Ridpath megvásárolt. Az 1 centes guayanai esetében azonban kivételt estközölt ki. J. Bottleytől, mivel úgysem kérhette volna tőle azt az árat, amit azért minden idők legnagyobb bélyeggyűjtője — Philipp La Renotiér von Ferrary felajánlott. Bottley e kivételt főképp azért adta meg, mert a hibás egycentest nem szándékozta besorolni gyűjteményébe. Ferrary az 1 centesért 74 dollárt fizetett. A kivételes ritkaság ezután 44 évig maradt gyűjteményében (a világon eddig a legnagyobb ismert gyűjtemény volt), amelynek értékét mai árfolyamon 100 millió dollárra becsülik. Ferrary gyűjteményének kiárusítása során az 1 centes is gazdát cserélt. Párizsban 1922-ben A. Hind amerikai milliomos vette meg 32 500 dollárért. Az angol király képviselője egész 30 000 dollárig ment, de többet nem volt hajlandó adni. A 32 500 dollárt a „dohánykirályként" ismert milliomos, M. Burrus is felajánlotta, de A. Hind képviselőjével történt megegyezés után ő is visszalépett, mert Hind egész 60 000 dollárig licitált volna ... Ez egy hibás bélyegért akkori viszonylatban hihetetlen összegnek tűnt. A. Hind halála után (1933) felesége bíróság útján kieszközölte, hogy a bélyeget az örökség elosztása során, mint halálos ágyon ígért ajándékot neki ítélték. 1935-ben próbálkozott, az 1 centes eladásával Londonban egy cég közvetítésével 40 000 dollárért, vevő azonban nem akadt. Csak 1940-ben adta el 45 000 dollárért egy Amerikában élő, F. Ť. Small nevű ausztrálnak, aki 30 éven át még feleségének sem árulta el, hogy e ritkaság a birtokában van. Ismét páncélszekrényben Az 1 centes. F. T. Small gyűjteményében teljes három évtizedet töltött. Ezalatt mindössze két kiállításon mutatták be: 1956-ban New Yorkban és 1965-ben Londonban, ahol 500 000 dollárra volt biztosítva. Az idén ismét gazdát cserélt. A kikiáltási ára 100 000 dollár volt. Az árverésen kb. 1000 érdeklődő vett részt. Az 1 centest egy ismeretlen kereskedő (1. Wienberg) vette meg 280 000 dollárért. Ez az öszszeg hivatalosan átszámítva kétmillió koronát tesz ki. Azonban egyes termékeink világpiaci értékesítésével kb. 20—25 korotiáért szerezzük a dollárt, s így nem nehéz kiszámítani, hogy a bélyeg világpiaci értéke meghaladja az 5 millió koronát is ... A bélyegritkaságot eddig is páncélszekrényben őrizték. Ismét oda került. Oj tulajdonosa kijelentette, hogy a fokozódó infláció időszakában kiváló befektetés. Hisz eredeti nominális értéke már eddig is huszonötmilliószorosára nőtt. 1972-ben lesz kész az új érsekújvári konzervgyár • Az élelmiszeripar e fontos ágazatának szép jelene s biztató jövője van Csallóközben • Egyre növekszik a lakosság érdeklődése a kész ét

elek iránt • Jól rajtolt a toketerebesi konzervgyár is! • Mikor szünnek meg végleg a gondok az alkoholmentes üdítőitalok kérdésében? Az élelmiszeripar egyes ágazatai között, Szlovákia lakosságának folyamatos élelmiszerellátásában egyre nagyobb szerep jut a konzerviparnak. Az indok kézenfekvő: a háziasszonyok és családanyák többsége munkaviszonyban van, s Így bizony kevés idejük marad a tavaszi s nyári gyümölcsbefőzésre; a különböző salátafélék e'lrakására, sőt, nemegyszer még a mindennapi ételkészítésre isi... A hagyományos háztartásvezetés egyre inkább a háttérbe szorul s helyébe a gyárilag tartósított, készen vett kompótok, saláták vagy ételek akkor lehetséges, ha az állami gazdaságok és a főldművesszövetkezetek részéről zökkenőmentes lesz a nyersanyag-ellátás; ha nem lesznek kilengések a zöldség- és gyümölcstermesztésben. A rugalmas együttműködés és kooperáció érdekében ezért közvetlen szerződéseket szorgalmaz a termelőkkel a KONZERVGYÁRAK ÉS SZESZFŐZDÉK szakágazati igazgatósága. Tervei között szerepel továbbá a kutatómunka sokoldalúbbá tétele, a tanácsadói tevékenység kibővítése s néhány eddig ritkábban termesztett gyümölcsfajta 9 A tanácsadói tevékenység kibővítése azért fontos, mert a közeljövőben előreláthatólag tovább módosul a lakosság táplálkozásának összetétele. A szakágazati igazgatóság ez Irányú piackutatása a termelők munkájának iránytűje lehet. Valószínű, hogy főképpen a félkész ételek iránt fokozódik majd az érdeklődés. A vásárlóknak ez az igénymódosulása részben már most is érezhető, mert az utóbbi években megnőtt a kereslet például a szegedi gulyás, a kolbászos lecsó vagy a dehydrált, azaz por alakban kapható levesek iránt. Nem Mit tudunk meg a Konzervgyárak és Szeszfőzdék Szakágazati Igazgatóságán? TETTEKBEN GAZDAG JELEN, BIZTATÓ TÁVLATOK kerülnek egy-egy család asztalára. Természetesen, „hétmérföldes" fejlődéshez új kapacitásokra s új nyersanyagforrásokra volt s van szükség. Nem véletlenül fordult hát a konzervipar „kapitányainak" figyelme Dél- és Kelet-Szlovákia felé, ahol a bő /nyersanyagforrásokon túlmenően aktívan hozzájárultak e vidék iparosítása, lakosság foglalkoztatottsága kérdésének részleges megoldásához is. A piac igényeihez való rugalmas alkalmazkodás azt eredményezte, hogy a bratislavai szakágazati igazgatóság irányította üzemeknek s szeszfőzdéknek ma már pontosan összehangolt iránta, hagyományos termelési programjuk van. (Kompótok, gyümölcsízek s krémek, tartósított zöldség, savanyú Uborka, paradicsompüré, gyümölcsbor, mustár, őrölt paprika, zöldséglevesek, ecet, alkoholmentes és szeszes italok, húskonzervek, kész ételek stb.) Aki csak egy kissé ismeri Dé;l-Szlovákia iparát, annak tudomása van a jó gazdasági eredményekkel büszkélkedő dunaszerdahelyi, rimaszombati, érsekújvári n egyedi és a losonci konzervgyárakról. Az idén kezdte meg a termelést egy új üzem Tőkéterebesen. A közeljövőben is tovább bővül az új konzervgyárak hálózata. Az új ötéves terv első konzervgyárát Érsekújváron, 1972-ben adják át. A negyedik ötéves tervben azonban nemcsak az üzemek mai hálózata bővül majd, hanem számszerűleg is emelkedni fog a termelés. Ha az 1970-es állapotot a kerek 100-as számmal jelöljük, akkor 1975-ben ilyen eredményeket tud majd kimutatni a szlovákiai konzervipar: kompótok 151 uborka 145.4 alkoholmentes üdítőitalok 283.3 kész ételek 165.6 tartósított zöldség 161.5 paradicsompüré 157.6 gyümölcsszirupok 114 dzsúszok 134.3 Jelentősen emelkedik majd a termelés az őrölt paprikában és a különböző gyümölcsízek előállításában is. Természetesen, mindez csak állandó termelésének megalapozása. Az élelmiszeripar e fontos ágazatának kormányzói tudatában vannak annak, hogy Dél-Szlovákiának rendkívül kedvező éghajlati viszonyai vannak, ahol a szakértelemmel végzett munka föltétlenül meghozza a kívánt eredményeket. A konzervipar fejlődését Szlovákiában kifejezően dokumentálják az alábbi számok: (A feltüntetett adatok a földolgozott zöldség és gyümölcs egy tizedesre kerekített tonnáinak ezreit jelzik.) év: 1966 1969 1970 1980 zöldség 52.9 69.4 74.3 130.4 gyümölcs 24.9 35.2 37.6 61.3 E számokból kitűnik, hogy tíz év alatt a szlovákiai konzervgyárak és szeszfőzdék termelése lényegében megkétszereződik. Vajon miben látják a bratislavai szakágazati igazgatóság dolgozói e gyors ütemű fejlődés kezességét. Válaszaik néhány pontba sűrithetők. © Az új gyümölcsösök alapozásánál és az új vetőterületek kijelölésénél ajánlatos, hogy terveikről és szándékaikról a konzervipar dolgozóit is tájékoztassák s a végleges döntést csak az itt kapott tanácsok mérlegelése után tegyék meg. Tudvalévő ugyanis, hogy a nem magváló barackfajták például alkalmatlanok a tartósításra. 9 A begyűjtési kampány időszakában a konzervgyárak elsősorban a megtisztított gyümölcsnek és zöldségnek adnak előnyt. véletlen így, hogy a leendő érsekújvári konzervgyár főképpen zöldséggel kombinált húskonzervekkel gazdagítja majd az élelmiszerüzletek árukínálatát. Évek óta napirenden szerepel az alkoholmentes italok hiányának és minőségének kérdése. A javulás első határozott lépését az 1971es esztendő hozza majd meg; a probléma egészét pedig — az előzetes tervek szerint — 1973-ra sikerül megoldani. Fokozatosan t iz e n k i 1 e n c új alkoholmentes üdítőital, gyümölcsszörp kerül majd' forgalomba. Felsorolásunk aligha lenne teljes, ha nem esne legalább röviden sző arról ls, hogy a dél- és kelet-szlovákiai konzervgyárak és szeszfőzdék a hazai piac ellátása mellett, mind a szocialista mind pedig a kapitalista országokba induló exportra is termelnek. A külföldi kereskedelmi partnerek főképpen, kompótok, paradicsompüré, szárított zöldség és őrölt paprika iránt érdeklődnek. Várható, hogy a jövőben az exportra készülő termékek száma is növekedni fog. Befejezésképpen talán csak annyit, hogy a küszöbönálló új ötéves tervben nagyon igényes feladatok várnak a szlovákiai konzervgyárakra és szeszfőzdékre. A bratislavai szakágazati igazgatóság dolgozói nem titkolják azon céljukat, hogy az élelmiszeriparnak ez az egyre népszerűsödő ágazata mind a minőség mind a piacellátás kérdésében sikerrel akar helytállni! (XX) Tessék választani...