Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-20 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

KARÁCSONYI CSENDÉLET Karácsony előtt néhány hét tel feleségem közölte velem, azt álmodta, hogy ebben az évben bunda, brtlliánsgyűrü, vagy öt csomag papírszalvéta várja öt a zöld fenyő alatt, tehát érthető, hogy elkábult a gyönyörűségtől, amikor meglátta, hogy az Ilyen szürke, semmitmondó közszük­ségleti cikkek helyett, nagyvo­nalú férje egy igazándi gyógy gurigával, vagyis Medlcin-roller­rel lepte meg. Mert gavallér gyerek voltam világéletemben, az volt a jelszavam, nem számít, mibe kerül az ajándék, csak olcsó legyen. Ezzel a gurigával hitvesem életében lezárult a „könnyes lemondás" és az „esti ügetés" korszaka. Az első korszakban csukott szájjal ült a finom fala­toktól roskadó asztal mellett, könnyes szemekkel nézte sze­rettei kifogástalan étvágyát, de lemondott a falás nemtelen örö­méről, mert ő egy fennkölt szel­lemi lény, aki tud mártíromsá­got szenvedni az áramvona­laiért, ámbár közben fennkölt szellemi nyála az asztal alá ké­szített vájdlingba csurgott és szeme úgy kopogott az éhség­től, hogy lépten-nyomon rohan­tunk ajtót nyitni. Emellett nagyőri aktívan vett részt az „esti ügetők" mozgal­mában. Este, mikor már besö­tétedett, kiment a parkba, fel­nézett a csillagos égboltra, só­hajtott egyet, aztán ügetni kez­dett. Szépen, stílusosan koco­gott, egyenletesen és korsze­rűen szuszogott közben, és csak attól félt, hogy egyszer pont olyankor állít be két unokája, akik persze azonnal csatlakoz­nának a Nagyihoz, hogy ne kelljen szegénykének önmagá­val fogócskát játszania. Ennek most vége, áramvona­lait otthonunk diszkrét falai kö­zött védheti és az én kaján vi­gyoromat már megszokta. Nagy­eszű ember volt, aki ezt a guri­gát jeltalálta, nagy fót tett a fehérnéppel, mert ugyebár egy modern nö vigáz az alakfára kü­lönösen harminc és ötven kö­zött, tehát négy évtizeden át. Közben a guriga nagyon egy­szerűen kezelhető. Az asszony társ úgy mozgatja, mintha tész­tát nyújtana, csak éppen nem állva, hanem térdelve. Persze előfordul, hogy a mozdulat kis­sé hosszúra sikerül és olyankor érzékeny puszit ad a szőnyeg­nek, majd pirosra vert turcsi orrát simogatva megpihen. Csend van, béke van, ünnep van. Az asszony a szoba köze­pén gurigázik, én a fotelben ül­ve röhögök, miközben eltévesz­tem a mozdulatot és a rántott húshoz kenyér helyett diós bájglit harapok. Persze tudom, hogy ez hizlal, de az nem szá­mit, legfeljebb jövő karácsonyra kapok egy gyögygurigát. PÉTERFI GYULA mmmmmmmmmmmmmmmmmmm CSÚCSFORGALOM KARÁCSONY ELŐTT JEndrödy Kálmán rajza) CSALÁDI IDILL LELKES ATYA — Igazán tudhatnád, Matild, hogy a gyerek­nek illúzióra van szük­sége ... A SZERETET ÜNNEPÉN — Pedig egész évben milyen sokan szerettek engem — Ne ijedj meg szivem, itt az új rnhád a csomagban) (Fülöp Kálmán karikatúrája) — Semmiség az egész! Sikerült végre meggyújtani az összes csillagszórót! KARACSONYI VENDÉGVÁRÁS PÁRBESZÉD Két régi ismerős találkozik. — Öregem, megnősültem. — Gratulálok. — Sajnos, idősebb, nem ép­pen szép asszonyt vettem el. — Részvétem. — De ezzel egy nagy házat is szereztem. — Gratulálok. — Csakhogy a ház a múlt hétéit- leégett. — Fogadd részvétemet. — Az asszonyom is benn­égett! — Gratulálok! KÍVÁNSÁG KIKÉPZÉS Ha az emberiség mégengedi, hogy az atombombák tovább robbanjanak, egy napon Picasso képei teljesén élethűek lesznek. Az optimista azt mondta, hogy u tehető legjobb világban élünk. A pesszimista attól fél, hogy ez igáz. Aki állandóan igazat mond, nem hal meg beleg­ségben. GYEREKÉSZ Pistike már másodikos. Egyik nap lihegve rohan az apjához: — Mindent tudok! Megmond­ták a fiúk! — lihegi — te vagy a Mikulás, a Jézuska, de még a gólya is! LEVÉL Kovácsné levelet ír férjének a fürdőből. „Drágám, hat hét alatt leadtam a fele súlyomat. Meddig maradjak még itt?". Postafordultával megjött a válasz: „További hat hétig" UTAZÁS Karácsonyi csúcsforgalom a pályaudvaron. Egy házaspár veszekszik: — Látod, ezt neked köszönhetjük — mondja a férfi. — Otthon még mindig valami az eszed­be jutott, még az arcodat be kell kenni, a ru­hádat megigazítani, még ezt becsomagolni, s annyit bajlódtunk, hogy a vonat elment... A asszony nyugodtan feleli­— Te vagy a hibás, Sanyi. Ha nem sürgettél volna annyira, akkor most nem kellene ennyit várnunk a következő vonatra. KÉRDÉS Szabó úr, igazán nem értem magát. Miért nem veszi el Terikét, hiszen minden szabad­idejét ott tölti nálal — De Kissné, értsen meg. Ha elvenném őt, akkor hol a csudába tölthetném el szabad­időmet? S;imekné megkérdi férjét, mit szeretne karácsonyra. A férfinak jó kedve van, s ál­modozó arccal mondja: — Tudod, Erzsi, legjobban egy tizennyolc éves tüzes nőnek örülnék. Szép szőke hája len­ne, gyönyörű alakja, nagy kék szem* 5 . — Ma és ne feledd — vágja rá a felesége —, a legfontosabb az, hogy rövidlátó legyen! LÁTOGATÁS Két külföldi üzletember ha­zánkba látogatott. Többek kö­zött felkeresnék a felvonókat gyártó üzemet is. Végigmennek a szerelőcsarnokokon, s egy­szer egy nagy terem elé érnek. — Ez micsoda? — kérdezi az egyik vendég. — Itt táblákat gyártunk — feleli az igazgató elvörösödve. A külföldiek csodálkozva néznek rá. — Olyan táblákat — teszi hozzá —, amelyekre az van ír­va, hogy a lift nem működik! IDILL Éjszaka. Cicvarekné megszó­lítja a férjét: — Dezső, már alszol? — Még nem, szívecském. — Tudod, olyan szép pulcsit láttam az üzletben. Ezt még igazán megvettetnéd nekem ka­rácsonyra . . — Hr . . . hr . .. hrr ... hrrr . . Újoncokat képeznek ki a ka­szárnya udvarán. A tiszt éppen a katona kitartásáról és hősies­ségéről beszél. — Először is — mondja — senki sem mutathatja, hogy fáj valamije. Jegyezzétek meg, hogy katonák vagytok és soha sem­mitek sem fájhat. Megértetté­tek? Odamegy a katonákhoz. Az egyiket gyomron üti. — Fáj? — Nem! — szorítja össze a fogát a katona. — Miért? — Mert katona vagyok! Arrébb megy, ráugrik egy másik újonc lábára. — Fáj? — Nem, mert katona vagyok! Ismét tovább megy és meg­rúgja az egyiket. — Fáj? ; — Nem! — vigyorog a kato na. — Miért? — Mert a szomszédomba tet szett rúgni! AFO*t2M*K A háború azért embertelen, mert emberek csinálják. Némelyeknek szemel szúr, hogy az emberiség még mindig felülről szagolja az ibolyát. Felfelé ívelő útján az ember gyakran eljut az asz tal alá. A szívátültetés koróban ne csodálkozzunk azon, . hogy némely embernek ököl van a szíve helyén. Valamikor az emberek megborotválkoztak, ho.gy meghallgassák Beethoven zenéjéi. Ma esetleg Beetho­vent hallgatnak — ha borotválkoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents