Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-20 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

KARÁCSONYI CSENDÉLET Karácsony előtt néhány hét tel feleségem közölte velem, azt álmodta, hogy ebben az évben bunda, brtlliánsgyűrü, vagy öt csomag papírszalvéta várja öt a zöld fenyő alatt, tehát érthető, hogy elkábult a gyönyörűségtől, amikor meglátta, hogy az Ilyen szürke, semmitmondó közszükségleti cikkek helyett, nagyvonalú férje egy igazándi gyógy gurigával, vagyis Medlcin-rollerrel lepte meg. Mert gavallér gyerek voltam világéletemben, az volt a jelszavam, nem számít, mibe kerül az ajándék, csak olcsó legyen. Ezzel a gurigával hitvesem életében lezárult a „könnyes lemondás" és az „esti ügetés" korszaka. Az első korszakban csukott szájjal ült a finom falatoktól roskadó asztal mellett, könnyes szemekkel nézte szerettei kifogástalan étvágyát, de lemondott a falás nemtelen öröméről, mert ő egy fennkölt szellemi lény, aki tud mártíromságot szenvedni az áramvonalaiért, ámbár közben fennkölt szellemi nyála az asztal alá készített vájdlingba csurgott és szeme úgy kopogott az éhségtől, hogy lépten-nyomon rohantunk ajtót nyitni. Emellett nagyőri aktívan vett részt az „esti ügetők" mozgalmában. Este, mikor már besötétedett, kiment a parkba, felnézett a csillagos égboltra, sóhajtott egyet, aztán ügetni kezdett. Szépen, stílusosan kocogott, egyenletesen és korszerűen szuszogott közben, és csak attól félt, hogy egyszer pont olyankor állít be két unokája, akik persze azonnal csatlakoznának a Nagyihoz, hogy ne kelljen szegénykének önmagával fogócskát játszania. Ennek most vége, áramvonalait otthonunk diszkrét falai között védheti és az én kaján vigyoromat már megszokta. Nagyeszű ember volt, aki ezt a gurigát jeltalálta, nagy fót tett a fehérnéppel, mert ugyebár egy modern nö vigáz az alakfára különösen harminc és ötven között, tehát négy évtizeden át. Közben a guriga nagyon egyszerűen kezelhető. Az asszony társ úgy mozgatja, mintha tésztát nyújtana, csak éppen nem állva, hanem térdelve. Persze előfordul, hogy a mozdulat kissé hosszúra sikerül és olyankor érzékeny puszit ad a szőnyegnek, majd pirosra vert turcsi orrát simogatva megpihen. Csend van, béke van, ünnep van. Az asszony a szoba közepén gurigázik, én a fotelben ülve röhögök, miközben eltévesztem a mozdulatot és a rántott húshoz kenyér helyett diós bájglit harapok. Persze tudom, hogy ez hizlal, de az nem számit, legfeljebb jövő karácsonyra kapok egy gyögygurigát. PÉTERFI GYULA mmmmmmmmmmmmmmmmmmm CSÚCSFORGALOM KARÁCSONY ELŐTT JEndrödy Kálmán rajza) CSALÁDI IDILL LELKES ATYA — Igazán tudhatnád, Matild, hogy a gyereknek illúzióra van szüksége ... A SZERETET ÜNNEPÉN — Pedig egész évben milyen sokan szerettek engem — Ne ijedj meg szivem, itt az új rnhád a csomagban) (Fülöp Kálmán karikatúrája) — Semmiség az egész! Sikerült végre meggyújtani az összes csillagszórót! KARACSONYI VENDÉGVÁRÁS PÁRBESZÉD Két régi ismerős találkozik. — Öregem, megnősültem. — Gratulálok. — Sajnos, idősebb, nem éppen szép asszonyt vettem el. — Részvétem. — De ezzel egy nagy házat is szereztem. — Gratulálok. — Csakhogy a ház a múlt hétéit- leégett. — Fogadd részvétemet. — Az asszonyom is bennégett! — Gratulálok! KÍVÁNSÁG KIKÉPZÉS Ha az emberiség mégengedi, hogy az atombombák tovább robbanjanak, egy napon Picasso képei teljesén élethűek lesznek. Az optimista azt mondta, hogy u tehető legjobb világban élünk. A pesszimista attól fél, hogy ez igáz. Aki állandóan igazat mond, nem hal meg belegségben. GYEREKÉSZ Pistike már másodikos. Egyik nap lihegve rohan az apjához: — Mindent tudok! Megmondták a fiúk! — lihegi — te vagy a Mikulás, a Jézuska, de még a gólya is! LEVÉL Kovácsné levelet ír férjének a fürdőből. „Drágám, hat hét alatt leadtam a fele súlyomat. Meddig maradjak még itt?". Postafordultával megjött a válasz: „További hat hétig" UTAZÁS Karácsonyi csúcsforgalom a pályaudvaron. Egy házaspár veszekszik: — Látod, ezt neked köszönhetjük — mondja a férfi. — Otthon még mindig valami az eszedbe jutott, még az arcodat be kell kenni, a ruhádat megigazítani, még ezt becsomagolni, s annyit bajlódtunk, hogy a vonat elment... A asszony nyugodtan feleli— Te vagy a hibás, Sanyi. Ha nem sürgettél volna annyira, akkor most nem kellene ennyit várnunk a következő vonatra. KÉRDÉS Szabó úr, igazán nem értem magát. Miért nem veszi el Terikét, hiszen minden szabadidejét ott tölti nálal — De Kissné, értsen meg. Ha elvenném őt, akkor hol a csudába tölthetném el szabadidőmet? S;imekné megkérdi férjét, mit szeretne karácsonyra. A férfinak jó kedve van, s álmodozó arccal mondja: — Tudod, Erzsi, legjobban egy tizennyolc éves tüzes nőnek örülnék. Szép szőke hája lenne, gyönyörű alakja, nagy kék szem*

5 . — Ma és ne feledd — vágja rá a felesége —, a legfontosabb az, hogy rövidlátó legyen! LÁTOGATÁS Két külföldi üzletember hazánkba látogatott. Többek között felkeresnék a felvonókat gyártó üzemet is. Végigmennek a szerelőcsarnokokon, s egyszer egy nagy terem elé érnek. — Ez micsoda? — kérdezi az egyik vendég. — Itt táblákat gyártunk — feleli az igazgató elvörösödve. A külföldiek csodálkozva néznek rá. — Olyan táblákat — teszi hozzá —, amelyekre az van írva, hogy a lift nem működik! IDILL Éjszaka. Cicvarekné megszólítja a férjét: — Dezső, már alszol? — Még nem, szívecském. — Tudod, olyan szép pulcsit láttam az üzletben. Ezt még igazán megvettetnéd nekem karácsonyra . . — Hr . . . hr . .. hrr ... hrrr . . Újoncokat képeznek ki a kaszárnya udvarán. A tiszt éppen a katona kitartásáról és hősiességéről beszél. — Először is — mondja — senki sem mutathatja, hogy fáj valamije. Jegyezzétek meg, hogy katonák vagytok és soha semmitek sem fájhat. Megértettétek? Odamegy a katonákhoz. Az egyiket gyomron üti. — Fáj? — Nem! — szorítja össze a fogát a katona. — Miért? — Mert katona vagyok! Arrébb megy, ráugrik egy másik újonc lábára. — Fáj? — Nem, mert katona vagyok! Ismét tovább megy és megrúgja az egyiket. — Fáj? ; — Nem! — vigyorog a kato na. — Miért? — Mert a szomszédomba tet szett rúgni! AFO*t2M*K A háború azért embertelen, mert emberek csinálják. Némelyeknek szemel szúr, hogy az emberiség még mindig felülről szagolja az ibolyát. Felfelé ívelő útján az ember gyakran eljut az asz tal alá. A szívátültetés koróban ne csodálkozzunk azon, . hogy némely embernek ököl van a szíve helyén. Valamikor az emberek megborotválkoztak, ho.gy meghallgassák Beethoven zenéjéi. Ma esetleg Beethovent hallgatnak — ha borotválkoznak.