Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-20 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

A PÁRT SZERVEZETI EGYSÉGÉNEK AlAPFÉLTÉTELEI Pártunk legidőszerűbb feladata a pártéletnek a lenini elvek alapján történő megjavítása. A párt csakis akkor teljesítheti a szocialista társadalom vezető politikai erejének funkcióját, ha eszmeileg egységes, fegyelmezett és aktív lesz. A marxista—leninista párt jellege nem szerezhető meg és nem mélyíthető el azzal, hogy a párthoz jelentkezünk vagy pedig ezt az elvet az alapszabályzatban rögzítjük. Gondoljunk csak arra, hogy a közelmúltban a jobboldali opportunizmus és revizionizmus képviselői is a marxizmus—leninizmusra hivatkoztak. Ma az a feladatunk, hogy minden pártszerv és minden alapszervezet a marxizmus—leninizmus elve alapján dolgozzon. El kell mélyítenünk a pártmunka lenini elveit és módszereit, a vezetés és döntés lenini elveit. Nincs sző a pártélet szabályainak öncélú megtartásáról, hanem arról, hogy a párt céltudatosan befolyásolja a társadalom fejlődését, az emberek tudatát, a gazdaság fejlesztését. Ezt csakis eszmeileg egységes politikai erő biztosíthatja, melynek öntudata és szervezettsége magas fokot ért el. Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashattunk a sajtóban, hallhattunk a rádióban és a gyűléseken a pártélet lenini elveiről. Ez teljesen jogos, mivel ezek az elvek jelentik az utat a pártszervek és -szervezetek munkájának a megjavításához. A gyűléseken gyakran felmerül az a kérdés, mik is ezek a lenini elvek. Ez azt bizonyítja, hogy még mindig olyan elvekre hivatkozunk, melyeknek tartalmát a párttagok jelentős része nem ismeri. Beszélünk róla, mert feltételezzük, hogy mindenki ismeri őket. A pártélet tapasztalatai azonban az ellenkezőt bizonyítják. A pártélet lenini elveinek gyakorlati megvalósítása az elvek állandó magyarázását és a megvalósításukban nyújtott segítséget jelenti. Ezek nem új tények. Az említett elvek a párt alapszabályzatában is megtalálhatók. Említsünk csak meg egynéhányat: a párttag kötelessége, hogy valamelyik szervezet tagja legyen, ebben a szervezetben dolgozzon és fizesse a tagdíjilletéket; a demokratikus centralizmus elveinek megtartása; a bírálat és önbírálat; a kollektív szellem érvényesítése a tárgyalásokban és a döntésekben; minden egyes kommunista politikai aktivitása és elkötelezettsége; a forradalmi gyakorlat és forrradalmi elmélet egysége; a kommunisták és a pártonkívüliek mindennapi politikai kapcsolata; a káderek kiválasztása, nevelése és elhelyezése; a határozatok teljesítésének ellenőrzése stb. Nincs lehetőségem arra, hogy e cikkben külön-külön foglalkozzam az egyes elvekkel, s így csupán az elvek kölcsönös összefüggésére és jelentőségére mutatok rá. A nemzetközi forradalmi mozgalom több bizonyítékot sorakoztat fel arról, hogy ahol egységes, szilárd lenini típusú párt dolgozik, ott a szocializmus építésében sikereket érnek el, az életszínvonal emelkedik és az emberek elégedettek. Ezt bizonyítják a Szovjetunió, az NDK, Magyarország és a többi szocialista ország eredményei. Ott viszont, ahol a párt eltér a lenini elvektől, és a pártot megfertőzi az opportunizmus és revizionizmus, maga a párt és az egész társadalom válságos helyzetbe kerül. Veszély fenyegeti a párt tevékenységét, s ezáltal a szocialista társadalmi rendet is. Ezt saját bőrünkön is tapasztaltuk. Az alapszabályzat magába foglalja a pártélet legfontosabb szabályait, de nem fogalmazhatja meg a pártszervezetek munkájának minden részletkérdését. Ki lehet párttag? Hosszú időn keresztül passszív tagok, karrieristák is voltak sorainkban. A pártban még az alapvető kötelességeket, így a taggyűléseken való részvételt és az illetékek fizetését sem teljesítették. Emlékezzünk vissza arra az elszigeteltségre, amelybe pártunk 1968 előtt került. Sohasem feledkezünk meg az 1968-ban kiváltott destrukcióról, a párttagok egy részének félrevezetéséről, az egység megbontásáról, amely lehetővé tette az ellenforradalmár erők fellépését. Lenin egységes, akcióképes pártért harcolt. Ismerjük az orosz forradalmi mozgalom első éveiben Martovval folytatott vitáját a pártalapszabályzatnak arra vonatkozó cikkelyéről, ki lehet párttag? Martovval és a többi opportunistával ellentétben Lenin olyan meghatározást szorgalmazott, amely a párttagság feltételeként szabja meg a párt programjával való egyetértést, de ugyanakkor meghatározza, hogy a párttagoknak anyagilag is támogatniuk kell a pártot, részt kell venniük a párt valamelyik szervezetének munkájában. Ezeket az elveket elemezve látjuk, hogy megvalósításuk a párttagok gondos kiválasztását teszi szükségessé. Nem nehéz egyetérteni a párt programjával. A pártszervezet munkájában való aktív részvétel és az illetékek fizetése azonban már olyan tulajdonságokat követel meg, melyekkel nem mindenki rendelkezik: a párt politikai céljainak helyességébe, társadalmi előnyösségébe vetett hitét és áldozatkészségét. A párt valamelyik szervezete munkájában való részvétel követelményének teljesítése nem jelenti csupán azt, hogy részt veszünk a taggyűléseken, hanem azt is, hogy a párt megbízásából legalább egy konkrét feladatot teljesítsünk. Ezek a feladatok lehetnek rövid idejűek, de olyanok is, melyek hosszabb időt vesznek igénybe, így pl. valamelyik társadalmi szervezet bizottsági tagsága, a pártsajtó és a pártirodalom terjesztése stb. E feladatok megszabásakor mindig figyelembe kell venni a párttagok tapasztalatait és tudását. Mivel, amint már mondottuk, nem mindenki hajlandói ilyen feladatok teljesítésére és az illetékek fizetésére, a pártszervezetnek felelősségteljesen mérlegelnie kell, kit vesz fel soraiba, hogyan neveli és irányítja az új tagokat, hogy áldozatkész, öntudatos kommunisták váljanak belőlük. Leninnek nemcsak ez volt a célja. Tudta, hogy amennyiben minden egyes párttag tagja valamelyik szervezetnek, a pártnak áttekintése van tagjairól, irányíthatja és ellenőrizheti munkájukat, s a marxizmus—leninizmus szellemében nevelheti őket. A pártnak le kell vonnia a következményeket az alapszabályzat és a program megsértéséből. A párt és minden pártszervezet szervezett elvtársi kollektívát, alkot, amely biztosítani tudja a feladatok teljesítését. A tagok marxista—leninista öntudata a fegyelmezett munkában, a párttagok és a dolgozók mindennapi kapcsolatában nyilvánul meg. Fegyelem és demokrácia A párt legjelentősebb, mondhatnánk életfontosságú problémái közé tartozik a párton belüli demokrácia és a fegyelem kapcsolata, melyet a demokratikus centralizmus elvei fejeznek ki. Ma — a múlthoz hasonlóan — sok szervezet törekszik arra, hogy a tagok demokratikus jogai és kötelességei között hatékony kapcsolat legyen. Ez érthető, hisz ez a kapcsolat megköveteli bizonyos szabályok megtartását, ami viszont a tagság magas fokú öntudatát és fegyelmét feltételezi. Ez a kommunista párt döntő fontosságú előnye. A kommunisták öntudata olyan helyzetet teremt, amikor a demokrácia és a fegyelem hatékonyan öszszekapcsolható. A kommunistáknak lehetőségük nyílik arra, hogy a pártban érvényesítsék nézeteiket. A taggyűléseken minden egyes megvitatott problémához hozzászólhatnak és lehetőségük van arra, hogy a napirendre tűzött problémákon kívül más kérdéseket is felvessenek. A párton belüli demokrácia lehetővé teszi, hogy a kommunisták a taggyűléseken megmagyarázzák és védelmezzék nézeteiket, javaslatokat terjesszenek elő, bíráljanak és szavazással részt vegyenek a döntésekben. Ezeket a demokratikus jogokat, melyektől senki sem foszthatja meg a kommunistákat, az alapszabályzat biztosítja. A pártszervek feladata, hogy figyelembe vegyék a tagság nézeteit a határozatok megfogalmazásánál és a további munka során, a szabad véleménynyilvánítás és a további munka során. A szabad véleménynyilvánítás határát a párt programja képezi, melyet a párt politikai irányvonala és az alapszabályzat határoz meg. Amint elfogadják a határozatot, befejeződik a vita és megkezdődik a határozat valóra váltása. Minden kommunista, függetlenül saját személyes nézeteitől, köteles teljesíteni a határozatokat. Ezzel biztosítjuk az egységes fellépést, közös akaratot és a párt befolyását a társadalom fejlődésének alapvető kérdéseire. A helyesen kidolgozott politika csak a nagy mű kezdetét jelenti. Ezután következik a szervezett tevékenység, mivel ellenkező esetben a kihirdetett politika csak kívánság maradna. Az, hogy a kisebbség aláveti magát a többségnek, valamint a jóváhagyott határozatok aktív, fegyelmezett valóra váltása nem jelent bürokratizmust, az emberekkel való manipulálást, amint ezt a jobboldali opportunisták állítják. Ma ez visszatérést jelent a demokratizmus és a fegyelem közti kapcsolat lenini értelmezéséhez, ami nélkül egy marxista—leninista párt sem létezhet. A párton belüli demokrácia és fegyelem célszerű összekapcsolása feltételezi a párt politikájának alkotó és hatékony megvalósítását, figyelembe véve a helyi viszonyokat. 1968-ban éppen ezt bírálta a jobboldal. Abszolutizálta a demokráciát és támadta a fegyelmet. Azt követelte, hogy a kisebbség számára ne legyen kötelező a pártfegyelem és a vitában újból és újból felvethessék azokat a kérdéseket, melyeknek megoldását már jóváhagyták. Ezzel akarták megakadályozni a párt egységes fellépését és akcióképességét. Elképzeléseik valóra váltásával a párt vitaklubbá vált volna és nem lenne akcióképes szervezet. Mivel a jobboldal súlyosan megbontotta a pártfegyelinet, ma következetesen harcolnunk kell megszilárdításáért és szigorúan büntetnünk kell a fegyelmezetlenség minden megnyilvánulását. Többen többet tudnak A jobboldal támadta a pártélet lenini elveit is. A pártéletben a döntésben megnyilvánuló kollektív szellem helyett a frakciós kabinetpolitika módszerét vezette be, melyet a nyilvánosság előtt nagy hanggal elítélt. Sok akcióját zárt ajtók mögött, hívei szűk körében készítette elő. A párttagokat és gyakran a közvéleményt is kész tények elé állította. A jobboldalminden eszközt megragadott, hogy kikényszerítse a formális egyetértést. Sok esetben még ezt a formális egyetértést sem szorgalmazta. A párttagok és a dolgozók csak megkésve szereztek tudomást a különféle határozatok, állásfoglalások, követelések továbbításáról, anélkül, hogy ezeket megtárgyalták, vagy jóváhagyták volna. A sajtó, a rádió és a televízió az utóbbi időben több bizonyítékot hozott ilyen esetekről. Lenin a pártélet egyik alapvető normájának tartotta a kérdések megtárgyalásának és a döntések kollektív jellegét. Nem csupán azért, mert többen többet tudnak, hanem azért is, mert azok az emberek, akik részt vesznek a határozatok előkészítésében, jobban tudják ezeket valóra váltani, teljes erejükkel támogathatják és sajátjuknak tarthatják őket. Nagyon fontos, hogy ma helyesen értékeljük a kollektív szellem jelentőségét, de helyesen értelmezzük a személyes felelősséget is. Az 1968. évi tapasztalatok alapján nem engedhetjük meg, hogy a párthatározatokat a pártszerveken kívül készítsék elő. Arra kell törekednünk, hogy az összes intézkedés előkészítésébe a párttagok széles körét bevonjuk. így pl. azt a határozatot, amely az Özem szakszervezetében dolgozó kommunistákra vonatkozik, ezekkel a kommunistákkal együttműködve kellene előkészíteni. A pártban azt a bevált gyakorlatot kell érvényesítenünk, hogy a felsőbb pártszervek a fontos intézkedések elfogadása előtt tanácskozzanak aktívájukkal és az alacsonyabb pártszervekkei. A döntéseket az illetékes szervek kollektív tárgyalása után kell elfogadni. . Visszaéltek az önbírálattal A pártélet és minden egyes kommunista tevékenységének elválaszthatatlan része a bírálat és az önbírálat. A munka állandó bíráló értékelése nélkül nem képzelhető el előrehaladás. A pártmunkával szemben elfoglalt bíráló állásfoglalás lehetővé teszi a hibák felismerését, helyrehozásukat, a pártszervek és az egyes párttagok helyes értékelését. Pártunk az utóbbi években keresztül ment az önbírálat és a bírálat tüzén. A CSKP Központi Bizottságának 1968 januárjában tett őszinte önbírálatát a jobboldal és a szocialistaellenes erők arra használták fel, hogy megbontsák a pártot. A tagkönyvcsere, melynek során bírálőan és önbírálőan értékeltük több tízezer szervezet és pártszerv munkáját és több mint másfél millió párttagot, választóvíz volt, mely egyesítette a pártot, s felfegyverezte a kommunistákat a szocialista építés fontos feladatainak teljesítésére. A bírálat és önbírálat csak így teljesítheti célját. Feladatunk, hogy szerényen értékeljük az elért sikereket, idejében leleplezzük a hibákat, helyrehozzuk őket, idejében figyelmeztessük a kommunistákat, amikor nem teljesítik kötelességeiket. A párt és a pártonkívüliek A párt és a többi dolgozó kapcsolata a pártpolitika alapelve. A párt nem teljesítheti vezető szerepét a dolgozók széles rétegeinek bizalma és támogatása nélkül. Ezért szüntelenül arra törekszik, hogy megszilárdítsa ezt a kapcsolatot. A pártnak, mint egésznek, és egyúttal minden pártszervezetnek ismernie kell a néptömegek szükségleteit, nézetét s azokat a befolyásokat, amelyek a tömegeket érik. A pártpolitika kialakításakor és az egyes határozatok előkészítésekor számolni kell ezekkel a tényezőkkel. A párt viszont nem lehet az ösztönösen fejlődő hangulatok és nézetek egyszerű regisztrálója. 1968 augusztusában és az augusztus utáni hónapokban a jobboldal demagóg módon a nemzet és a dolgozók egységére hivatkozott és azt hangsúlyozta, hogy a pártnak figyelembe kell vennie ezeket a hangulatokat és érzéseket, ezek szerint kell irányítania politikáját. Ez nagy csalás volt, mivel a jobboldal 1968 januárjától céltudatosan soviniszta- és szovjetellenes hangulatot terjesztett és 1968 őszén azt hitte, hogy learathatja munkája gyümölcsét. A párt marxista—leninista magva visszautasította ezt az opportunista elméletet. A forradalmi kommunista mozgalom internacionalista egységét, a Szovjetunióhoz fűződő barátságot helyezte a soviniszta nacionalizmussal szemben, s ezeket az elveket terjesztette a dolgozók körében. A dolgozók fokozatosan meggyőződtek arról, kinek van igaza, ki védi valóban nemzeti és állami szuverenitásunkat. A pártmunka és a párt, vezetőségének mai eredményei azt bizonyítják, az emberek egyre jobban megértik, hogy csakis a CSKP biztosíthatja a szocialista fejlődést köztársaságunkban. A párt tehát figyelembe veszi politikája meghatározásában a dolgozók hangulatát, nézeteit, de egyúttal vezető szerepéhez hűen aktívan befolyásoja a közvéleményt, fellép a maradi nézetek ellen és a szocializmus építése távlati céljainak valóra váltására törekszik. Ugyanígy foglalkozhatnánk a pártélet további elveivel is. Ezekről is bebizonyíthatnánk, hogy nélkülük a párt egyletjel legű szervezetté válna. A lenini elvek teszik a pártot egységes, demokratikus, fegyelmezett szervezetté, mely vezetni tudja a dolgozókat és így teljesíti funkcióját a társadalom megváltoztatásában. A tagkönyvcsere után legfontosabb feladatunk a pártmunka lenini módszereinek az elmélyítése. Ez megköveteli, hogy a pártszervek és -szervezetek fun<ccionáriusai felelősségteljesen elgondolkozzanak a mindennapi munka fölött. Ma legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy az eddigi módszereket öszszevessük a lenini elméleti hagyatékkal, a testvéri kommunista pártok tapasztalataival, k-iküszöböljük a formalizmust és megjavítsuk a pártéletet. Az alapszabályzat megtartása nélkül a párt — a világ szervező és átalakító ereje — szétbomlana. Az alapszabályzat megtartása nem kampány, hanem mindennapi állandó feladat, melyet a pártosság szellemében öntudatosan, a munkásosztály és a dolgozók ügyéhez hűen kell teljesítenünk. Az előttünk álló nehéz feladatokat teljesítve fontos kötelességünk annak biztosítása, hogy az alapszabályzat a pártszervezetek és -szervek mindennapi munkájának alapjává váljon, szervesen összekapcsolódjék a kommunisták jellembeli tulajdonságaival, életük kötelező szabályává váljon. A forradalmi kommunista mozgalom 70 éve bizonyítja a lenini elvek életképességét. Az idő múlásával, párhuzamosan azzal, hogy a társadalom fejlődése folytán megváltozott a párt funkciója, a lenini elvek tökéletesebbek és mélyebbek lettek. A párt sohasem ragaszkodik és ragaszkodott az elévült módszerekhez, de a pártélet alapvető lenini elvei a párt szervezeti egységének alapjai maradnak. VÁCLAV HÁJEK (TRIBUNAJ