Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-19 / 301. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottságának elnöksége ez év júniusában úgy döntött, hogy felfüggeszti Oldŕich Černík párttagságát és pártvizsgálatot indít ügyében. A CSKP elnöksége a vizsgálat eredménye alapján úgy határozott, hogy mivel Oldf

ich Černík megsértette a pártalapsza. bályzatot, nem maradhat tovább párttag. A Központi Bizottság decemberi ülése Černík pártból való kizárását egyhangúlag megerősítette. Oldŕich Černík éveken keresztül fontos párt- és állami funkciókat töltött be és ezért a közvéleménynek jogában áll, hogy megtudja, hogyan értékelik tevékenységét és miért zár. ták ki a pártból. Cikkünkben ezért több tényt közlünk, melyek rávilágítanak, milyen mértékben felelős Oldŕich Černík a párt és az állam 1968 és 1969 évi válságos fejlődéséért. Már csupán funkciói felsorolása azt bizonyítja, hogs Oldŕich Černík nem lépett politikai gyakorlat és tapasztalatok nélkül a társadalmi fejlődés döntő szakaszába- Aktívan részt vett 1968-ban a januári plénum előkészítésében és hozzájárult pozitív eredményeihez. Mint a volt pártvezetőség tagját, és mint miniszterelnököt felelősség terheli azért, hogy nem vál. tak be azok a remények, melyeket a párt fűzött a januári plénum eredményeinek valőraváltásához. Az a politika, melynek megvalósításában ő is részt vett, katasztrófa peremére sodorta a pártot és a társadalmat. Felelősség terheli őt azért, hogy az akkori vezetőség, amint ezt a Központi Bizottság 1969 szeptemberi plénuma megállapította, „nem fejtett ki a januári plénum után politikai kezdeményezést, nem biztosította szervezetileg a januári plénum eredményeinek valóraváltását, nem irányította a fejleményeket úgy, hogy megakadályozza az egészséges áramlat pártellenes és szocialistaellenes célokra való felhasználását." Annak ellenére, hogy tudta, — ja. nuár után kettészakadt a pártvezetőség, nem értelmezi egységesen a plénum eredményeit s „ennek következtében zűrza. varos helyzet keletkezett a pártban, az emberek nem tudták miről is volt szó januárban." (Oldŕich Černík, 1970. 6. 16. j ő maga ez ellen nem tett semmit. Az opportunizmus jobboldali platformra vezetett Nem foglalt elvi kommunista álláspontot a vezetőség azon tagjaihoz, akik a januári plénum elferdített magyarázásával megsértették a pártalapszabályzatot. Ellenkezőleg, elnézte- fellépésüket, lehetővé tette, hogy egyre nagyobb teret hódítsanak jobboldali platformjuknak. A későbbiekben maga is jobboldali platformra jutott, ami annak következménye, hogy a januári fejlődés legelején opportunista álláspontra helyezkedett. Oldŕich Černík nemcsak hogy nem lépett fel a januári plénum eredményeinek jobboldali magyarázása ellen, hanem maga is részt vett ebben. A Központi Bizottság áprilisi plénuma után a jobboldali erők, amelyeket nem elégített ki az akciós program annak ellenére, hogy revizionista meghatározásokat tartalmazott, mind jobboldalibb pozíciókra akarták juttatni O. Černíket. Eh. hez felhasználták ideológiai ingatagságát és hajlamát az opportunizmusra. Černík a tömegtájékoztatási eszközök támadásától félve, inkább meghátrált a nyomás előtt, nem szegült vele szembe, annak ellenére, hogv mint miniszterelnöknek meg volt erre a lehetősége- Nem tudott ellentmondani a jobboldali irányzat szervezői csábításának sem, akik a politikusok népszerűségével foglalkozó ún. ankétokkal elősegítették, hogy ezek a politikusok nyilvános fellépéseikben eltérjenek az elvi állásfoglalástól. Oldŕich Černík a bizottság előtt ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Nem szervezetten, tudatosan kergetett ez engem a jobboldal karjába, ez erkölcsi fogyatékosság volt. Elismerem, hogy ez hízelgett nekem." Én mindig a ranglétra hatodik, vagy a hetedik helyén voltam. Augusztus előtt soha Miért zárták ki Oldŕich Černíket a pártból A tisztségtől függ a felelősség sem szerepeltem előkelőbb helyen. Augusztus után igen... Černík azonban nemcsak meghátrált, hanem megpróbált kedvében is járni azoknak az erőknek, melyek támadták a párt marxista—leninista kádereit, áttért pozícióikra, az ún. progresszivisták • közé sorolta magát. Fellépésével aktívan hozzájárult a jobboldal azon tervének valóraváltásához, hogy a pártot ún. progresszivistákra és konzervatívokra osztják. Az osztályszempontok mellőzése Nem értékelte osztályszempontból a felszabadulás és az 1948 február utáni fejlődést, egyoldalúan kiemelte és túlértékelte a szocializmus építése időszakának negatív oldalait. Ugyancsak nem értékelte osztályszempontbol a január utáni politikai aktivitást, támogatta a „demokratikus szocializmus" űj modelljét „Figyelembe véve a mély demokratikus hagyományokat és nemzeteink mély humanista érzelmét — mondotta — kialakult az a meggyőződésünk, hogy Csehszlovákiában a szocializmus fejlődésének nincs más alternatívája, csak a „demokratikus szocializmus". Nem volt következetes a 2000 szó ellenforradalmi pamflet ellen hozott elvi állásfoglalás érvényesítésében sem. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége az ő vezetésével elutasító és elítélő állást foglalt ehhez a felhíváshoz- A kormány ülésén azonban már nem tudott határozottan ellentállni a jobboldal nyomásának és ezért a kormány állásfoglalása már bizonyos mértékben enyhébb volt. A kormány állásfoglalásában már úgy vélekedik, hogy néhány szó kivételével a 2000 szó „progresszív jellegű" és a veszély „baloldalról fenyeget". A brnói és az ostravai városi konferencián, valamint a hadsereg bratislavai konferenciáján sem foglalt határozott állást ebben a kérdésben. Mélységesen lebecsülte a szocialistaellenes erők összpontosított, egybehangolt fellépését, a. negatív irányzatokat, amelyeket peremjellegűeknek és lényegteleneknek tartott. Mint pártunk és államunk vezető képviselője, felelőtlenül viszonyult ezekhez a megnyilvánulásokhoz, melyeket a „demokratizálási és megújhódási" folyamat kísérő jelenségének, a specifikus csehszlovák viszonyok bizonyos megnyilvánulásának tartott, de véleménye szerint ez nem veszélyeztette komolyabban a szocialista rendszert. Így fokozatosan a jobboldali opportunizmus pozícióiba került és elfogadta a revizionista platformot. „Januári férfiúként" dicsőíttette magát, de a valóságban a Központi Bizottság jobboldali ellenzékének soraihoz csatlakozott. Mint az elnökség tagját és miniszterelnököt felelősség terheli azért az osztályszempontot mellőző szovjetellenes, marxistaellenes nyilatkozatért, melyet a CSKP Központi Bizottságának elnöksége 1968 augusztus 21 én fogadott el a jobboldali többség szavazataival. Jobboldali irányzat a káderpolitikában A CSKP Központi Bizottsága 1968 áprilisában jóváhagyta Oldŕich Černík kinevezését Csehszlovákia miniszterelnökévé. Amint később megmutatkozott, taktikája — az új kormány összetételével enyhíteni vagy esetleg meggátolni azt a nyomást, amely káderváltozásokat követelt a központi intézményekben — éppen az ellenkező eredményt hozta. A káderváltozások nem szűntek meg, sőt. „Legálisan" eltávolítják a marxista—leninista kádereket a vezető funkciókból, elsősorban a központi szervekből. Ezzel párhuzamosan viszszatérnek a funkciókba azok az emberek, akiket politikai vagy más fontos okokból azelőtt leváltottak. Ez a gyakorlat érvényesült a hadseregben, a biztonsági szer,vekben, az igazságszolgáltatásban és számos más területen is. így fokozatosan aláásták az osztályszempontokra épülő állammechanizmust, megbontották a társadalmi szervezeteket, a szakszervezeteket, a CSISZ-t stb. A másik oldalon megalakult a K— 231, a KAN és más szocialistaellenes, ellenforradalmár szervezetek. ... felemelem a kagylót Oldŕich Čemíknek látnia kellett ezt a fejlődést. Elvtelen káderpolitikájával, valamint a dubCeki vezetés opportunista politikájának a kormányban és a minisztériumokban való érvényesítésével objektívan hozzájárult a demokratikus centralizmus elvének megsértéséhez, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetséges kapcsolataink megbontásához. Az állam már nem töltötte be a proletár diktatúra eszközének funkcióját a dolgozók forradalmi vívmányainak védelmében és a szocialista törvényesség megszilárdításában. A helytelenül értelmezett „tiszta demokrácia" leple alatt az állam bomlani kezdett, a hatalmi szervek tevékenysége megbénult, nem tudtak határo zottan fellépni az ellenforradalom ellen, a munkásosztály hatalmának védelmére. Tény, hogy Oldŕich Černík nem vonta le a következtetéseket abból, hogy a kormány által irányított tömegtájékoztatási eszközök támadták a szocialista állam hatalmi szerveit, a biztonsági szerveket, a bíróságokat és az ügyészségeket. Gyalázták a párt forradalmi múltját, a szocializmus építésének időszakát, burzsoá és revizionista elméleteket propagáltak, kétségbe vonták a marxizmus—leninizmus tanítását, valamint barátságunkat, szövetségünket a Szovjetunióval. Senki sem mentheti fel Oldŕich Černíket a felelősség alól azért a jobboldali opportunista politikáért, amely teljesen elfogadhatatlan helyzetet teremtett. Tudta, hová irányul a fejlődés? Igy nyilatkozott: „Igen, én féltem a fejleményektől, attól tartottam, hogy megismétlődnek a magyarországi események ... A fegyveres erők tudták, hogy a vezetés nem egységes, nem tudták, kiért harcoljanak." Ennek alapján megállapíthatjuk, tudta, hogy a hatalmi konfliktust már nem lehet vérontás nélkül, belső erőkkel megoldani. Ennek ellenére a nemzetkőzi tanácskozásokon kijelentette, hogy a helyzetet saját erőnkkel oldjuk meg és amint Csehszlovákiában veszélybe kerülnek a forradalmi vívmányok, felemeli a kagylót... Határozatlan, ingatag állásfoglalása a súlyos konfliktusos helyzetben, hazárd várakozó álláspontja megnyilvánult a esernyői és a bratislavai tárgyalás után is. Megakadályozhatták volna a gazdasági bomlást Oldŕich Černíket súlyos felelősség terheli azért a helyzetért, amely a gazdaságban és irányításában alakult ki 1968 ban és 1969-ben. Értékelnünk kell, hogy hoszszú időn keresztül vitázott O. Sikkel az új gazdasági rendszerről. Később azonban a revizionista irányzat és a propaganda hatására maga is elfogadott egyes helytelen nézete ket és propagálta ezeket. Mint miniszterelnök felelős ség terheli azért, hogy revizionista gyakorlat érvényesült az Állami Tervhivatal tevékenységében s ennek következtében felszámolták a népgazdaság központi tervszerű irányítását. Mint miniszterelnök nem lépett fel a csehszlovák gazdaság és a szocialista országok gazdasága együttműködése gyengítésére irányuló tendenciák, a gazdasági és a politikai irányítás különválasztására, a pártnak a gazdaságra gyakorolt befolyása gyengítésére irányuló törekvések ellen. Figyelmen kívül hagyta azokat a törekvéseket, melyek h fogyasztók szükségleteinek kielégítése ürügyén fel akarták újítani az ellenőrizhetetlen magánvállalkozást. Nem lépett fel határozottan a jobboldali és szocialistaellenes erők által kibontakoztatott szociális demagógia ellen, melylyel be akarták csapni a munkásosztályt és a dolgozók többi rétegeit. Ennek következtében növekedtek a bérkövetelések, melyek nem voltak alátámasztva a termelés és a munkatermelékenység növekedésével. A kétarcú politika nem vezet sehová O. Černík az egyik oldalon támogatta a proletár internacionalizmust, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátságunkat és szövetségünket, míg a másik oldalon a jobboldali opportunista irányvonalhoz fűződő kapcsolata a nacionalizmus és a szovjetellenesség pozícióira Juttata őt. A szocialista szövetségeseinkkel szemben folytatott kétarcú politikához ő is hozzájárult. Nem tulajdonított jelentőséget annak, amikor a szövetséges országok képviselői rámutattak a veszélyes fejlődésre, aggodalmukat fejezték ki a szocializmus sorsa miatt és nem fejtett ki kezdeményezést az olyan intézkedések megvalósítása érdekében, melyeknek szükségességét a közös tanácskozásokon maga is elismerte. A varsói tanácskozásokon való részvétel kérdésének megtárgyalásánál ellenezte ezt a találkozót és állásfoglalását jobboldali, nacionalista érvekkel indokolta. Televíziós fellépésével tovább fokozta a tömegtájékoztatási eszközök által előidézett nacionalista, szovjetellenes hullámot. Tudta, hogy a CSKP Központi Bizottsága elnökségének az öt testvérpárt levelével kapcsolatos állásfoglalása ellentétben áll a szocialista Csehszlovákia érdekeivel, közvetlen szakadáshoz vezet köztünk és a szövetségeseink között, de ennek ellenére kitartott felelőtlen álláspontja mellett. 1968. augusztus 5-én a pártfunkcionáriusok prágai aktíváján az ágcsernyői tárgyalások eredményét eddigi állásfoglalásunk győzelmeként tüntette fel. A válság elmélyül Miután küldöttségünk 1968 augusztusában hazatért Moszkvából, a fejlődés a dubCeki vezetés opportunista politikája miatt nem került normális mederbe, a pártban és a társadalomban elmélyült a válság. Ezért is felelős O. Černík. 1968 augusztusa után eljárása ellentmondásos volt. A „két realitás" opportunista elméletéből indult ki. Tárgyilagosan értékelnünk kell, hogy O. Černík hozzájárult a moszkvai jegyzőkönyv elfogadásához, a szovjet csapatok csehszlovákiai tartózkodására vonatkozó szerződés megkötéséhez és e szerződés megszavazásához a Nemzetgyűlésben. Ugyanakkor azonban kitartott a jobboldali pozíciókon, amit az is bizonyít, hogy nem lépett fel határozottan az ún. vysočanyi kongresszus ellen, nem határolta el magát pártós szovjetellenes platformjától. Mint a vezetőség tagja felelős azért, hogy a moszkvai tárgyalások eredményével ellentétben a vysočanyi Központi Bizottság háromnegyedét kooptálták a Központi Bizottságba és ezzel lehetővé tették, hogy, ez a vysočanyi Központi Bizottság részt vegyen a párt irányításában, hogy a pártvezetőségből távozzanak azok az elvtársak, akik internacionalista álláspontra helyezkedtek. Nem utasította vissza a becsületes elvtársak gyalázását. Nem vetette latba tekintélyét a moszkvai egyezmény valóraváltása érdekében, több kérdésben az általa is aláírt moszkvai jegyzőkönyvvel ellentétben járt el. Oldŕich Černík a további időszakban is ingadozott, nem tudott különválni a jobboldal vezetőitől, továbbra is a szocialistaellenes és revizionista erők kedvébe akart járni. Nem mondott igazat az 1968 augusztus előtti helyzetről, pedig amint ő maga mondja, már ismerte az igazságot és a csapatok bevonulását „nagy félreértésnek" nevezte. Gyakorlatilag egészen 1969 áprilisáig elnéző álláspontra helyezkedett a jobboldal szocialistaellenes veszélyes akcióival szemben, a társadalmunkat újabb válságokba juttató pártós szovjetellenes kampányokkal szemben. Ellentmondásos állásfoglalásai, ingatagsága azzal magyarázható, hogy nem volt elég ereje és becsületessége ahhoz, hogy időben nyíltan beismerje hibáit, elváljon a jobboldalt opportunistáktól, bár erre sok alkalma és lehetősége volt. Bűntudata azért az állapotért, mely tevékenysége és állásfoglalása következtében alakult ki, opportunizmusa és attól való félelme, hogy elveszti befolyását, visszatartották őt attól, hogy áttérjen a marxista—leninista internacionalista pozíciókra. Egyes más politikai vezetőktől eltérően Černík — amint ezt nyilatkozatai bizonyítják — elismeri hibáit, következetlenségét és opportunizmusát. Elismeri, a fejlődés meggyőzte őt arról, hogy tévedett 1968. évi helyzetünk értékelésében. Eb* bői a szempontból helyteleneknek minősíti előző állásfoglalásait. Szerinte ezek az állásfoglalásai nem voltak szándékosak, durva politikai hibákról van szó. Minden funkció bizonyos felelősségei jár. Amikor a kommunista párt tagjait megbízza tontosabb funkciókkal, bízik "abban, hogy a megbízott személy kiválasztása helyes volt, mivel becsületes, elvhű, a marxizmus—leninizmus pozícióin álló, a munkásosztály ügyéhez hű elvtársról van szó. Ebből a szempontból O. Černík csalódást okozott. Meg volt minden feltétele ahhoz, hogy sikeresen töltse be a magas párt- és állami funkciókat, de a nehéz próbákban nem tudott helytállni. Tevékenységével megsértette a párt alapszabályzatát és így a CSKP Központi Bizottsága jogosan döntött arról, hogy Oldŕich Černíket kizárja a párt soraiból. IRPf 500 falta mafolikát gyárt évente a moarai szövetkezet. Gyártmányainak egynegyedét exportálja. Képünkön Božena Vagová az edényeket a villanykemencébe rakja. (Felvétel: K. Cích — ČSTK*