Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-18 / 300. szám, péntek

A CSKP KB decemberi ülésének vitája KAREL NEUBERT ELVTÁRS A dél-morvaországi kerületi pártszervezetben soraink meg­tisztítása és a konszolidáció után igyekszünk kialakítani és megvalósítani a pozitív politi­kai irányvonalat. Mi is nagy és bonyolult politikai harcot vív­tunk a kerületi pártszervezet marxi—lenini jellegéért. A tag­könyvcsere után kerületi párt­szervezetünk tagjainak egyhar­mada vált meg a párttól. A tipikus revizionista és jobb­oldali opportunista jelenségek mélyebb elemzése a tagkönyv­cserén kívül arra kényszerítette kerületi pártbizottságunkat, hogy fokozatosan értékelje a helyzetet életünk minden terü­letén, mint az általános kon­szolidáció részét, és az egyes területek számára megállapítsa a további munka konkrét fel­adatait. Mindezt azért, mert kerületi pártszervezetünkben már korábban és nagyon keser­vesen ismertük fel, mit jelent a koncepció hiánya, az ösztö­nösség, ami a január előtti idő­szakban zavarokat okozott pél­dául a párt ideológiai munkájá­ban, éspedig oly mértékben, hogy éppen az ideológiai szféra volt a szocializmus alapja el­len támadó áramlatok fő kiin­dulópontja. A koncepció hiányából kelet­kezett az elvtelenség, a mar­xizmus—leninizmus revíziójá­nak szándéka, amely a realizá­ciós szférában az opportunista gyakorlat jelentős eszközeként nyilvánult meg. Szeretnék egy megjegyzést fűzni az előterjesztett dokumen­tum azon részéhez, amelyben az 1968. évi ellenforradalomról, a proletár internacionalizmus­ról és a csapatok bevonulásáról van szó. Mindenekelőtt nagyon helyes­nek tartom, hogy ebben a kér­désben egységes álláspontot terjesztettek be. Hiszen minden kommunista — a marxizmus— leninizmus öntudatos hirdetője és megvalósítója — számára életfontosságú kötelesség, éle­tének erkölcsi normája a pro­letár internacionalizmus. Mind­nyájan tudjuk, hogy a proletár internacionalizmus lényege a kommunizmus és a szocializ­mus győzelméért vívott harc az egész világon. A jelenlegi konk­rét történelmi helyzet egyértel­műen megköveteli a proletár in­ternacionalizmus normáinak sokkal szélesebb körű érvénye­sítését a szocialista országok és pártjaik kapcsolataiban. Meg­győződésem, hogy általános ér­vényesítésére az egész társadal­mi gyakorlatban kialakulnak a reális feltételek. Ezért a prole­tár internacionalizmus a szo­cialista országok kölcsönös kapcsolatában egy magasabk színvonalra, a szocialista inter­nacionalizmus színvonalára emelkedik. És ez természetesen nagyobb felelősséget követel a kommunistáktól nemcsak saját munkásosztályuk, hanem az egész nemzetközi forradalmi kommunista és munkásmozga­lom előtt, éspedig a már létező szocialista országok további fej­lődéséért és főleg védelméért. Ezért mély meggyőződésem, hogy a szocialista országok csa­patainak bevonulása helyes és elkerülhetetlen volt, hogy elv­társi segítség volt, és ezt nyíl­tan ki kell jelenteni az egész nép és az egész világmozgalom előtt. Ami azokat a tendenciákat il­leti, amelyek rövid idővel 1968 januárja után országunkban tapasztalhatókká váltak és egy­re erősebbek lettek, tanúi vol tunk, hogy a kerületi pártbi­zottságok titkárai és más ke­rületi funkcionáriusok hogyan váltak olyan politikai koncep­ciók támaszaivá, amelyeket a Sabata-típusú emberek hirdet­tek. Előbb csodáltuk, később aggodalommal figyeltük, hogy a párttitkárságok váltak a kom­munista párt és a szocialista rendszer ellen intézett támadá­sok kiindulópontjaivá. A válságos fejlődés néhány jelenségét a mi kerületünkben sajátos vonások sokszorozták meg. Azonban semmi esetre sem akarjuk a sajátosságokat antidialektikus módon abszolu­tizálni. A sajátosságot ugyanis nem a szociális osztályszerke­zet ideális értékelésében, a tár­sadalomirányítás kérdéseinek lebecsülésében vagy az eszmei jelenségek lebecsülésében lát­juk, hojott ezek a mi kerüle­tünkben jelentős formát öltöt­tek. Az eltérés inkább a befo­lyásolás intenzitásában és har­ciasságában látható. A jobbol­dal kezében a további tényező a kerületi sajátosságok mesteri kihasználása volt. Továbbá visz­szaóltek az erősen vallásos já­rásokkal, az ún. búcsúhelyek­kel is. A legnagyobb mértékben azonban a kerület specifikumá­val éltek vissza a föderációt előkészítő vita időszakában. A jobboldali és antiszocialista erők exponensei százezres, sőt milliós szervezetet, az ún. mor­va- ós sziléziai egyesületet akarták kiépíteni, és nemcsak egyéni tagságra, hanem egész üzemek, vállalatok és szerveze­tek megnyerésére törekedtek. Céljuk az volt, hogy a kerületi pártbizottság jobboldali vezető­ségének segítségével olyan ha­talmas politikai, és ezzel egy­idejűleg természetesen nyomást gyakorló erőt építsenek ki, amely hivatott volt elszigetelni a párt- és az állami szervek, s különösen a nemzeti bizottsá­gok befolyását, és képviselni az egész morva népet. A politikai életnek ezeken a hullámain akartak eljutni egészen a ma­gas állami funkciókig. Ugyanez vonatkozik néhány más csopor­tosulásra is, amelynek része volt abban, hogy kerületünkben a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus jelentősen meg­erősödött és nagy befolyásra tett szert, amit a nagyzoló Sa­bata-féle terminológia brnói po­litikai iskolának nevezett, és amely a prágai jobboldali és revizionista központ egyik leg­nagyobb támasza volt. A beszélgetések során bő al­kalmunk volt minden párttag­gal elbeszélgetni a párthoz való viszonyáról és munkájáról. Fel­ismerhettük minden egyes párt­tag minőségi vonásait, színvo­nalát és politikai érettségét. A beszélgetésekből egyebek kö­zött olyan ismeretekre tettünk szert, miszerint azoknak a párt­tagoknak döntő többsége, akik­nek kiadtuk az új igazolványt, őszintén és eltökélten igyek­szik tettekkel megtölteni a párt politikai céljait. De a pártból eltávozottak jelentős része is kifejezte, hogy a párt ellen el­követett hibáit a pártpolitika aktív támogatásával akarja jó­vátenni. És ha ehhez még hoz­zászámítjuk a pártonkívüliek politikai gondolkodásáról szer­zett ismereteinket, megállapít­hatjuk, hogy többségük ugyan­csak részt akar venni szocialis­ta társadalmunk építésében. Ez kézzelfoghatóan bizonyít­ható beleszámítva a gazdasági feladatok ez évi teljesítését, ezt bizonyítja a mi esetünkben a znojmói járás kötelezettségvál­lalása is, a városok és a köz­ségek kötelezettségvállalása a kroméŕíži példa nyomán, és nem utolsósorban üzemeink és vállalataink többségének válla­lati kötelezettségvállalása. Ez bizonyára jelentős deviza, ami­ről a beszélgetések során meg­győződhettünk, és amit egy eset­ben sem szabad könnyelműen eltékozolni és kihasználatlanul hagyni. Mindennapi gyakorlati tevé­kenységünkben megfelelő helyre kell állítani az erőket, helyes és reális irányt kell kijelölni és lehetőséget adni mindazok­nak, akik támogatni akarják pártunk politikáját, hogy ké­pességüket népgazdaságunk és társadalmunk fejlesztése érde­kében használhassák fel. Azok­nak, akik bebizonyítják, hogy őszinte hívei a szocializmusnak, akik elkötelezetten kapcsolód­nak be, nem szándékozunk ál­landóan emlegetni hibáikat, ha­nem munkájuk eredménye alap­ján értékeljük őket, hogy lát­hassák: számítunk rájuk. Ez természetesen nem vonatkozik a jobboldal exponenseire. Ezek­nek nem adunk semmiféle poli­tikai lehetőséget. Saját politikai helyzetünk ar­ra késztet bennünket, hogy még nagyobb súlyt helyezzünk az életteljes eszmei és politikai tömegmunka fejlesztésére mind a párt belsejében, mind a nyil­vánosság soraiban. Ugyancsak szándékunk gazdasági bázisunk megerősítése. Ezért a párt ke­rületi és járási szerveiben megkezdtük a tanácskozást, ho­gyan biztosítsák az egyes vál­lalatokban dolgozó kommunis­ták a párt gazdasági irányvona­lának teljesítését. Tudni akar­juk, hogy a gazdasági funkciót betöltő vagy a szakszervezeti szervekben tevékenykedő kom­munisták dolgoznak-e a dolgo­zók elkötelezett aktivitásának növeléséért, hogyan nyerik meg őket a gazdasági téren tapasz­talható problémák elkötelezett felszámolására. Ez összefügg azzal a szándékunkkal, hogy nagyobb áttekintésünk legyen a káderhelyzetről, mivel a tag­könyvcsere következtében a kommunisták elosztásában aránytalanság keletkezett és ki akarjuk alakítani a kádermun­ka koncepciós fejlesztésének feltételeit. Ezzel kapcsolatban nagyra értékeljük a Központi Bizottság etaökségének elvi in­tézkedését a párt káder- és személyi politikájáról. Kádermunkánkban a munka teljességére törekszünk. Husák elvtárs beszámolójában ugyan­csak hangsúlyozottan figyel­meztetett erre, mert egyesek a kádermunkát gyakran csak a káderek széthelyezésében lát­ják. Hangsúlyozzuk, hogy az egész koncepció kiindulópontja a káderek kiválasztása, nevelé­se, széthelyezése, és különösen tevékenységük rendszeres érté­kelése. Az eszmei érettség, a helyes politikai magatartás, a teljes munka- és politikai elkö­telezettség jelenleg a kommu­nista értékelésének döntő fon­tosságú szempontja. Azonban a tagkönyvcsere so­rán megállapított konkrét ese­tek azt mutatják, hogy az ál­lami szervek vagy a gazdasági élet területén dolgozó számos vezetőnél nem kielégítő a poli­tikai elkötelezettség, és ala­csony színvonalú a munkaigé­nyesség is. Ez valamiféle vára­kozó álláspont, amely termé­szetesen ellentétben áll a kom­munista elvszerűséggel. Mintha nem tudatosítanák, hogy jelen­leg a párt vezető szerepének ér­vényesítéséért, irányvonalának és határozatainak megvalósítá­sáért ők is felelősek, hogy tel­jes mértékben felelősek a rájuk bízott kollektíva szakmai és politikai vezetéséért. Egyidejűleg arra törekszünk, hogy a gazdasági terület prob­lémái ne zsugorodjanak össze csupán az ún. ökonomizmusra. Ugyanis harcolnunk kell az em­beri tudat megváltozásáért, rög­zítenünk kell a tudatban azt a meggyőződést, hogy a szocia­lista társadalom sem adhat töb­bet polgárainak, mint amit az egyének saját munkájukkal megteremtenek. A CSKP KB plenáris ülésének anyaga a bratislavai Matador­ban is a dolgozók érdeklődésének középpontjába került. Fel­vételünkön az újítási részleg dolgozói a munkaszünetben a határozatokkal ismerkednek. (Zlatica Repová — CSTK felv.) A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ÚJDONSÁGAIRÓL KARÁCSONY ELŐTT Ünnepek előtt vagyunk, s ezek a napok többek között a megfelelő ajándék kiválasz­tásának kellemes ós kellemetlen gondjai je­gyében telnek el. Ilyenkor az átlagosnál több vásárló tér be a könyvesüzletekbe is, hogy szeretteit tartalmas, szép kivitelű mű­vészeti alkotással lepje meg. Alábbi rövid áttekintő írásunkkal elsősorban nekik sze­retnénk segíteni, amikor a Madách Kiadó könyvújdonságai közül néhány figyelemre méltó, s minden bizonnyal az olvasóközön­ség körében is kedvező visszhangot kiváltó könyvet sorolunk föl. A hazai magyar prózairodalmat a sajtóból már ismert Ardamics Ferenc képviseli, aki elsőízben gyűjtötte könyvalakba legsikerül­tebb novelláit. Mai tárgyú, friss írásai sok­színű életűnk elemeiből állnak össze. Az egyik legértékesebb kiadvány kétségtelenül Deme László Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról című tanulmánykötete, amely a nemzetiségi magyar nyelvhasználatok ed­dig jórészt — ilyen szinten — érintetlenül hagyott területét térképezi föl. Deme nem­csak kiváló nyelvész, hanem elsőrangú író is, aki tömören és zamatosait fogalmaz. Ta­nulmánya többek között számtalan megszív­lelendő tanulságot tartalmaz. A könyvkiadó rendszeresen foglalkozik az első köztársaság haladó magyar irodalmi ha­gyományának felkarolásával is. Ezúttal Ta­más Mihály Két part közt fut a tíz című, ma is sikerre számot tartó regényét és llku Pál az ifjúságnak írott könyvét, a Zen­dül ax osztályt jelentette meg. A szlovák irodalmat Dominik Tatarka nagy visszhangot kiváltó alkotása A bóloga­tás démona képviseli, amely már számos vi­lágnyelven megjelent, s a fiatalon elhunyt Leopold Lahola Véletlen ismeretség című novelláskötete képviseli. A cseh írók közül JiH Mucha Hideg égbolt alatt című alkotá­sára hívjuk fel a figyelmet. Gazdag a behozatali könyvek listája is. A magyar irodalomban egy ideig méltatla­nul elfelejtett Remenyik Sándor talán leg­kalandosabb és legművészibb regényével az Élőkkel és holtakkal bizonyítja ismét kivé­teles művészi kvalitásait s előkelő helyét a modern magyar irodalomban. A Berkesi-re­gények kedvelői a szerző Alkonydomb című új művével gazdagíthatják könyvtárukat. A végig izgalmas, feszült légkörű alkotásban Berkesi András egy rendkívül jelentős törté­nelmi korszakot mutat be. A felszabadulás eseményein kívül olyan belső lelki folyama­tokat is érzékeltet, amelyek nagyon sok em­ber sorsának lettek meghatározói. Baráth Lajos, a fiatal magyar írónemzedék egyik tehetséges képviselője Külső köröm című könyvében a sportéletből merítette témáját. A karácsonyi könyvvásár egyik slágere minden bizonnyal a Nem bánok semmit sem című könyv lesz, amely a világhírű francia énekesnő, Edith Piaf kalandos életútját ki­séri végig, amint a „kis veréb" a világsiker útjára lép. A könyvet több fénykép, san­zonszöveg és adatgyűjtemény teszi még ér­tékesebbé. Ugyancsak kedvező fogadtatásra számít­hat John Braine az angol „dühös fiatalok" legjobb prózaírőjának A féltékeny Isten cí­mű műve, amely minden pikantériája elle­nére mélyen etikus alkotás, melyből életkedv és emberség árad. Hőse egy fiatal tanár­ember, aki kezdetben igazi mama-kedvence, pedig a nők kedvence is lehetne. Bűn-e a há­zasságon kívüli szerelem, bűn-e a válás? — ezekre a kédrésekre igyekszik választ ke­resni. A kiadó értékes csemegével kedveskedik a modern prózairodalom kedvelőinek Albert Camus és André Gide legsikerültebb írásai­nak gyűjteményes megjelentetésével. Mau­passant kedvelői az Erős, mint a halál című könyvet vásárolhatják meg. Nem feledkeztek meg a bűnügyi regények híveiről sem. Biztosra vesszük, hogy sokan forgatják majd Vidocq emlékiratainak lap­jait. Ez a francia katona és szökevény, ten­gerész és kalóz, vándorkomédiás és betö­rő, a titkos rendőrség megalapítója regényes formában ad számot kalandjairól, változa­tos életéről. Izgalmakban, lélegzetelállító kalandokban bővelkedő krimi Jan de Hartog A gyilkos és a lány cimű könyve, amely lélektanilag is jól ábrázolt figurákat vonultat föl. Hasonló tulajdonságokkal rendelkező könyv a Köl­csönkért lány esete is, melynek Stanley Gardner a szerzője. A Kiadó sok szép könyvvel kedveskedik a gyermekeknek is. Külön felhívjuk a figyel­met az Amikor te kicsi voltál című ötletes könyvre, amely megfelelő adatokkal kiegé­szítve, minden gyerek számára egész élete folyamán kedves emléket jelenthet. A leg­szebb gyermekmesék is új köntösben jutnak el a legifjabb olvasók kezébe. A Piroska és a farkas, a Hófehérke és a hét törpe vala­mint a Csizmás kandúr könyveiben ezút­tal a szövegen kívül a rajzolt bábuk és tár­gyak is gyönyörködtetik a gyerekek szemét. A halhatatlan hősök mellé már odakerül a modern sztár, a „Tévé-Laci" is. A fiatal tévé­néző kedvenc Macija most a rajzkönyv ol­dalairól mosolyog kedvelőire. A „Pöttyös Könyvek" népes olvasóinak al­kalmuk nyílik megismerkedni Cili Wethe­kam A varázsszemüveg című könyvével, amelynek humoros, fordulatos cselekménye Afrikába kalauzolja el az olvasót. Oj kiadás­ban jelent meg Defoe Robinson című köny­ve, a Verne-sorozatban pedig az Utazás a Holdba, s az Utazás a Hold kötfil. Az itt fölsorolt néhány könyvön kívül többszáz más értékes könyv várja olvasóit könyvesüzteteinkben. A könyv a legszebb ajándék — mondjuk már évek hosszú során. E mondásból még­sem lett közhely, mert a gondolatnak mély tartalma van. Ezért említjük meg olvasóink­nak, hogy az ünnepek előtti csúcsforgalom­ban térjenek be a könyvesüzletekbe ls. A gazdag választékból mindenki talál olyan könyvet, amellyel örömet és művészi él­ményt szerezhet szeretteinek. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents