Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-18 / 300. szám, péntek

ülésének vitája A CSKP KB decemberi ANTONÍN KAPEK ELVTÁRS A párt Központi Bizottsága proklamálták, mint monolitivezetőségének tagjaként részt kus, olyan ügyet, amit Csehszlovehettem a Központi Bizottság vákia Kommunista Pártja egymai ülése elé terjesztett anya- szer s mindenkorra megoldott, gok kidolgozásában. E munka, Ebből eredtek aztán az olyan valamint a párt vezetőségének helytelen és valótlan nézetek, egységes állásfoglalása alapján amelyek szerint az egész nép kötelességemnek tartom ma minden alapvető kérdésben egyezen a helyen ís hangsúlyozni séges. azt a meggyőződésemet és véle- Az 1968 januárja után beköményemet, hogy olyan anyagot vetkezett események alaposan terjesztettünk a párt Központi kigyógyítottak bennünket a párt Bizottsága elé, amely segítsé- egységéről táplált Illúziókból. A get nyújt a pártnak abban, hogy január utáni időszak kísérő jea párt és az egész társadalom lensége, amely döntő szerepet konszolidálódása további sza- játszott a párt katasztrofális kaszában sokkal gyorsabban fejlődésében, az egység meghaladjunk előre. bomlása volt. A jobboldalnak, Engedjék meg, hogy ebből az amely fokozatosan jutott uraalkalomból úgy is, mint a párt lomra a pártban, céljai eléréséXIII. kongresszusán megválasz- hez természetesen nem volt tott központi bizottsági tag, szüksége a marxi—lenini elvehangsúlyozzam azt, amit a be- ken alapuló egységre. Arra töszámolókból és az anyagok át- rekedett, hogy ezt az egységet tanulmányozásából valószínűleg felbomlassza, s egyidejűleg kimindnyájan tudatosítottunk. És- alakítsa a nacionalizmuson alapedig a Központi Bizottság min- puló opportunista egységet. A den tagjának felelősségét azért, pártalapszabályzatot, a pártegyami ebben az országban tör- ségért folytatott harc törvénytént. A felelősségnek csupán szerű alapkövét mindennap lábtudatosítása a legkevesebb és a bal tiporták. A revizionizmus legegyszerűbb, amit tehetünk, ideológusai saját szükségleteik azonban le kell vonni a követ- szerint módosították. Ennek a keztetéseket, hogy ne csak pártban végbemenő belső folyamerjünk a múltról beszélni, ne matnak külső megnyilvánulásai csak elemezzük, hanem hogy fokozatosan láthatóvá váltak az elegendő becsületérzésünk, bá- egységes társadalmi, tömeg- és torságunk és tisztességünk le- érdekszervezetekben is. gyen védelmezni a párt valódi A párt egészséges erői, amemarxi—lenini politikáját. lyek nem tértek le a marxizElismerem, nem féltem attól, mus—leninizmus és a proletár hogy miképpen fogadja a Köz- internacionalizmus elvi bázisáponti Bizottság az anyagot, ról, a bonyolult fejlődés után mert az volt a meggyőződésem, fokozatosan megértették, hogy hogy már tanulmányozása so- ilyen körülmények között nem rán mindenki felismeri az ob- lehetnek szolidárisak a jobboljektív igazság feltárására törő dallal, csupán azért, hogy minbátorságot és igyekezetet. Azon- dénáron megőrizzék az egyséban nem leplezem, hogy az get. Minden valódi marxista— előttünk álló első tűzpróba, az leninista számára az volt a koranyagok ismertetése az alap- parancs, hogy harcoljon vámszervezetekben megmutatja mennyi jobboldali revizionista mindnyájunk és minden párttag és opportunista elem szándékai magatartását, vagyis azt, hogy ellen. A párt egészséges erőile akarja-e vonni a tanulságot nek egyik nagy érdeme, hogy a múltból, és akar-e erőt gyüj- az egész pártban helyes Irányt tenl a további politikai munká- mutattak és bebizonyították, hoz. Ez a legfontosabb éppen a hogy a párt nem halad egýsépárt egysége és további élete gesen a jobboldal revizionista szántára. céljai felé, ahogy azt a nepnek Valamennyi feladat megoldá- Dubček, Smrkovský, CIsaf és sának van egy alapvető feltéte- mások igyekeztek bebeszélni, le. Ez a feltétel a párt egysé- azok, akik a tömegtájékoztatágének általános érvényesítése sl eszközöket uralták. Emlékezminden tekintetben, eszmei, ak- zünk vissza az akkori jelszóra: ció- és szervezeti vonatkozás- „Veletek vagyunk, legyetek veban ls. Prágai szervezetünk lünk", amely jelszó számára a kommunistáinak döntő többsé- jobboldaliak igyekeztek megge ezt a kérdést helyesen értei- nyerni az egyes szociális rétemezi és elvszerűen védelmezi a geket. Az egészséges erők szápárt egységét. Hazudnék, ha azt mára itt éppen az volt az érvémondanám, hogy ez minden nyes elv, hogy nézeteikben makommunista számára világos, gában a pártban is különváljahogy egyáltalán nincs már sem- nak a jobboldaltól, miféle probléma. Problémák A párt egészséges erőinek vannak, meg kell őket oldani. kezdettől fogva úgy kellett A mai plénum elé terjesztet- folytatniuk a harcot, hogy e tük a párt egységéről szóló harc folyamán nem kötnek fontos dokumentum javaslatát, egyezséget a jobboldallal. A marJelentős okmányról van szó, kü- xizmus—leninizmus alapvető íönösen ha tudatosltjuk, milyen elveit illetően nem lehetett bonyolult utat kellett kommu- szó semmiféle megalkuvásról, nista pártunknak az utóbbi vál- Amikor azzal rágalmaztak benságos években megtennie. 1968. nünket, hogy megbontjuk a párt előtt egy ilyen okmány elfoga- egységét, ez a rágalom az ő dása feleslegesnek látszott vol- szempontjukból jogos volt. Nena. A pártegységet úgy fogták künk kötelességünk volt a naíel, mint valami magától érte- cionalizmuson, szociáldemokratődő természetességet, ami egy- tizmuson alapuló egységüket szer s mindenkorra adott. A megbontani mindenütt, ahol pártegységet a párt képviselői csak lehetett. A pórt egészséhivatalos nyilatkozataikban úgy ges erői politikai, eszmei és VLADIMÍR HAJKO ELVTÁRS Mindnyájan jól tudjuk, hogy azok a feladatok, amelyeket a konszolidációs folyamatban az élet minden területén, meg kellett oldani, rendkívül bonyolultak és igényesek voltak. Ugyanilyen volt a helyzet a főiskolákon is, sőt azt mondhatjuk, hogy e (eladatok még bonyolultabbak és igényesebbek voltak, mert, mint az köztudomású, a főiskolát- erősen megfertőzte a jobboldali opportunizmus ideológiája, sőt néhány főiskolán kialakult a marxizmustól idegen és fejlődésünkre annyira káros Ideológia központja. A főiskolákkal kapcsolatos néhány megjegyzésem a keletszlovákiai főiskolákra vonatkozik, mivel a košicei Šafárik Egyetemen dolgozom és ott élek. A főiskola élete e bonyolult időszakának ez év kezdetén történt értékelése lehetővé teszi azt az általános megállapítást, hogy az 1968—1969-es években számos kommunista tudatában jelentősen meggyéhgült a párt vezető szerepe. Fakultásaink többségében éltető táptalajra találtak a nacionalista tendenciák, amelyek néha szenvedéllyé terebélyesedtek, és megzavarták a különféle nemzetiségű dolgozók emberi kapcsolatait. Számos személyi intézkedésre volt szükség, fel kellett újítani és el kellett mélyíteni a tanítók és a hallgatók rendszeres marxista—leninista nevelését. Sok minden történt annak érdekében, hogy dolgozóink és diákjaink megismerjék valódi okait annak a válságos helyzetnek, amelybe, társadalmunk 1968—1969-ben került, hogy szervezeti harcának akkor sajátos, a történelem által adott formái voltak. Tudjuk, mennyire felhördültek a jobboldaliak, amikor az öreg kommunista forradalmárok gyűlést tartottak a Cechiben vagy a Lucernában, amikor röpcédulák és brosúrák segítségével tájékoztattuk a pártot, amikor terjesztettük a „Kétarcú politikus" című brosúrát, a „Zprávy" folyóiratot, és hasonlókat. Azok, akik a párt alapszabályzatát papírrongyként kezelték, a párt egészséges erőit az alapszabályzat megsértésével és a pártegység megbontásával vádolták. Amikor úgy gondolták, hogy már markukban tartják a kommunista pártot, akkor alapszabályzatunkat, amelyet ők maguk tapostak a sárba, akarták felhasználni azok ellen, akik azt az utolsó pillanatig védelmezték és végül is megvédték. Nincs időm mindent elmondani, amit e kérdésekkel kapcsolatban kellene, csak arra akarok rámutatni, miért fogadjuk olyan örömmel a pártegységről előterjesztett okmányt. Jelenleg a párt a marxi—lenini elvek alapján normalizálja életét. A tagkönyvcsere a jobboldal megsemmisítő vereségéhez vezetett, és alapjában véve kialakította a pártmunka fő feltételeit, a kommunisták egységét a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvi bázisán. De ugyanúgy, ahogy nem ért véget a jobboldal elleni harc, hanem kérlelhetetlenül tovább folytatjuk, csupán a tagkönyvcserével nem érhetett véget a harc a párt és valamennyi párttag politikaieszmei és szervezeti-taktikai egységéért. Elmondhatom, hogy a jobboldal ellen vívott harc a párt egységéért vívott harccal együtt ugyanannak az éremnek az egyik oldala. Ezt egyesek nem, értik kellőképpen, és ezzel gyengítik a pártot. Ilyen problémáink vannak prágai pártszervezetünkben is. Arra törekszünk, hogy ezeknek az elvtársaknak mindezt türelmesen megmagyarázzuk. A beterjesztett okmány kétségtelenül jelentős segítséget nyújt e kérdés helyes megoldásához. Meggyőződésem, hogy hozzájárul pártunk egységének további megszilárdításához. Engedjék meg, hogy befejezésül hangsúlyozzam: a prágai fővárosi szervezetben azt tartjuk a pártszervünk munkája ellenőrzését célzó mércének, hogyan sikerül az évzáró taggyűléseken az új pártbizottságok személyi összetételével, majd később a párt XIV. kongresszusa küldötteinek megválasztásával, a kiválasztás minőségével és a pártpolitika érvényesítésével tényekkel bizonyítani az egységet. A többi vezető titkárhoz hasonlóan biztosítani akarom önöket, hogy a prágai fővárosi szervezetben mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a párt Központi Bizottságának egységes, erős és szilárd támasza legyen megkezdett politikai útján. megértsék a jobboldali opportunista és antiszocialista erők tevékenysége révén milyen komoly és nagy veszély fenyegette hazánkban a szocializmust, hogy így megértsék és helyesen értékeljék azt az internacionális segítséget, amelyet 1968 augusztusában a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi állama nyújtott. Ámbár nagyon jól tudjuk, hogy a politikai nevelőmunkának ezen a területén még sok a tennivaló, felelősségteljesen mondhatjuk, hogy jelentős pozitív változásra került sor az emberek tudatában, ami a Szovjetunióhoz való magatartásukat Illeti, és ez Vonatkozik arra is, hogy megértik és támogatják Csehszlovákia Kommunista Pártja jelenlegi vezetőségének politikáját. A jelen időszakban különösen a politikai nevelő- és a jjedagógiai tevékenységben elég sok fogyatékosság tapasztalható. Ma még igen kis mértékben érvényesül a főiskolákon a szocialista iskolának az az alapelve, hogy minden pedagógiai dolgozó egyidejűleg politikai dolgozó is, és hogy az egész tantestület a diákokhoz való viszonyában egységesen érvényesíti a politikai ráhatást a marxizmus—leninizmus szellemében. Az ifjúsági mozgalom konszolidálódásában Jelentős haladást értünk el a Szocialista ifjúsági Szövetség megalakításával. Ez pozitív hatást gyakorol a főiskolai hallgatók életére és tevékenységére is. Košicei és prešovi főiskoláink minden fakultásán az arányoknak megfelelő tagsággal megalakult a SZISZ alapszervezete. Tudjuk, hogy tevékenységük sikeres fejlesztésének érdekében szükség van a pártszervezetek, a főiskolák és a tanítók segítségére. Ezért kialakítjuk a feltételeket arra, hogy a diákok, különösen az őket közvetlenül érintő területeken részt vehessenek az Iskola irányításában. Az elmúlt Időszakot ez ideig különféle szempontok szerint értékelték. Ezért nagyon jónak tartom, hogy elkészítették komplex értékelését is. Külön kiemelést érdemel, hogy a párt vezetősége ezt az igényes politikai és gazdasági konszolidáció további bonyolult szakaszának megoldásával összefüggésben készítette el. Az egyik terület, ahol a párt politikáját naponta a gyakorlati életben kell megvalósítani, a nemzeti bízottságok területe. Úgyszólván valamennyi állampolgárunk tevékenységét összpontosítja, és hatást gyakorol a társadalmi élet minden szakaszára. Ez a kommunisták politikai nevelőmunkájának bázisa éppen azért, mert ez a dolgozók legnagyobb szervezete. Tekintettel arra, hogy társadalmunk jelentős erejéről van szó, a Cseh Szocialista Köztársaság kormánya éppen a nemzeti bizottságok révén akar hozzájárulni azoknak a feladatoknak a teljesítéséhez, amelyeket a Központi Bizottság plénuma a párt és a társadalom számára kijelölt. Kétségtelen, hogy a nemzeti bizottságok jelentősen részt vesznek társadalmi életünk konszolidálásában. A nemzeti bizottságokat elsősorban meg kellett tisztítani a jobboldali opportunista és antiszocialista elemektől. Szükségszerűen el kellett érni, hogy a szocialista államhatalomnak ezeket az alapvető szerveit, és állami politikai szerkezetünk jelentős részeit olyan emberek vezessék, akik a marxi—lenini bázison állnak, következetesen érvényesítik az osztályszempontokat és képesek megoldani a fennálló problémákat. Ezt az igényes feladatot jelentős mértékben a pártban folytatott beszélgetésekkel párhuzamosan teljesítették, és jelenleg alapjában véve befejeződött. A nemzeti bizottságok várják az új, konkrét politikai nevelő feladatokat a közrend, a megfelelő életkörnyezet, a kultúra fejlesztése stb. terén. Ezért nem szabad lebecsülni a nemzeti bizottsági képviselők kiválasztásának és számuk feltöltésének minőségi vonatkozásait. Egyaránt fontos a képivselők káderösszetétele a szociális, de ugyanúgy a politikai magatartás szempontjából is. Ha következetesen akarjuk megvalósítani a munkásosztály politikáját, akkor elsősorban munkásokat kell kiemelni a képviselői funkciókba. Nem szabad lebecsülni szükséges előkészítésüket sem, hogy helyes osztálymagatartásukkal teljes mértékben felhasználhassák politikánk támogatására, mindenekelőtt a munkások és a szövetkezeti parasztság között. A nemzeti bizottságok konszolidációs folyamata különösen olyan vonatkozásban volt intenzív, hogy sikerült kibontakozA főiskolákon végzett politikai nevelőmunka egyik fő feladata, jelentősen növelni a tanulmányok hatékonyságát. A iövőben elképzelhetetlen — különösen gazdasági okokból —, hogy az első évfolyamban néhány fakultáson gyakran a hallgatók 50 százaléka olyanokból tevődjék össze, akik nem tudnak tovább jutni, akiknek az évfolyamot ismételniük kell, vagy távozniük kell a főiskoláról. Olyan rendszert szeretnénk kialakítani, amelyben a diákok nem lennének csupán az oktatási folyamat passzív objektumai, hanem éppen ellenkezőleg, kezdeményező és aktív részvétellel járulnának hozzá a kitűzött nevelési és oktatási célok' eléréséhez. Az elmúlt öt évben a főiskolák fejlesztésében általánosan elismert eredményeket értünk el. Azonban főiskoláink életében még mindig sok nehéz feladatot kell megoldani ahhoz, hogy az eddiginél sokkal jobban közelítsük meg azokat az igényes kritériumokat, amelyeket a szocialista főiskolákkal szemben támasztunk. E célok elérésére akarjuk mozgósítani a főiskolák tanítóit, alkalmazottait és hallgatóit. tatni a nemzeti bizottságok és az állampolgárok kezdeményezését. Ez a kezdeményezés felszabadulásunk 25. évfordulójának méltó megünneplését célozta, jelenleg pedig sok nemzeti bízottság értékes kötelezettségvállalásokkal készül pártunk megalakulásának 50. évfordulójára. Másrészt viszont tanúi vagyunk annak, hogy néhol olyan követelményekkel lépnek fel, amelyek nem állnak arányban a helyi szükségletekkel és túllépik jelenlegi lehetőségeink" kereteit. Arra kell törekednünk* hogy az állampolgárok közéleti érdeklődése reálisan fejlődjön és összhangban álljon össztársadalmi szükségleteinkkel és lehetőségeinkkel. Ezért fontosak a nemzeti bízottságok tevékenységének programjai, amelyeS lehetővé teszik a konkrét kötelezettségvállalások elfogadását, megvalósítását, ellenőrzését és értékelését. Számos községben, városban és járásban ez Ideig nincs meg a nemzeti bizottságok tevékenységéhek konkrét programja. Kidolgozására nem mindenkor biz* tosltják a Nemzeti Front valamennyi szervezetének együttműködését és támogatását. Ez arra int, hogy a párt a nemzett bizottságokban dolgozó kommunisták révén fejlessze az ideológiai és nevelőtevékenysérget, hogy felszámolja a jobboldali opportunista, antiszociálista és szovjetellenes erők osztályellenes elképzeléseit és eszmei befolyását. A nemzeti bizottságokban végzett munka igen fontos abban a harcban, amelyet a párt az Ideológiai bomlasztás minden irányzata ellen folytat. Sokkal többet kell dolgoznunk a fiatalok között is, hogy céltudatosan növeljük részvételüket a helyi népművelési, kulturális, érdekköri és testnevelési tevékenységben. Nem táplálhatunk azonban és nem is táplálunk olyan illúziókat, hogy aa erkölcsi károkat és a torzulások következményeit néhány nyilvános gyűléssel felszámolhatjuk. Abból indulunk ki, hogy az emberek többsége a különféle tévelygések ellenére is összekapcsolta életét a szocializmussal. Azt is tudjuk, hogy sok embernek még ma is fenntartásai vannak néhány politikai állásfoglalással szemben. Ez azonban nem akadályoz bennünket abban, hogy ezekkel az emberekkel különösen a nemzeti bizottságok konkrét problémáinak megoldása során ne tárgyaljunk és ne nyerjük meg őket a feladatok teljesítésére. LADISLAV ADAMEC ELVTÁRS