Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-18 / 300. szám, péntek

ülésének vitája A CSKP KB decemberi ANTONÍN KAPEK ELVTÁRS A párt Központi Bizottsága proklamálták, mint monoliti­vezetőségének tagjaként részt kus, olyan ügyet, amit Csehszlo­vehettem a Központi Bizottság vákia Kommunista Pártja egy­mai ülése elé terjesztett anya- szer s mindenkorra megoldott, gok kidolgozásában. E munka, Ebből eredtek aztán az olyan valamint a párt vezetőségének helytelen és valótlan nézetek, egységes állásfoglalása alapján amelyek szerint az egész nép kötelességemnek tartom ma minden alapvető kérdésben egy­ezen a helyen ís hangsúlyozni séges. azt a meggyőződésemet és véle- Az 1968 januárja után bekö­ményemet, hogy olyan anyagot vetkezett események alaposan terjesztettünk a párt Központi kigyógyítottak bennünket a párt Bizottsága elé, amely segítsé- egységéről táplált Illúziókból. A get nyújt a pártnak abban, hogy január utáni időszak kísérő je­a párt és az egész társadalom lensége, amely döntő szerepet konszolidálódása további sza- játszott a párt katasztrofális kaszában sokkal gyorsabban fejlődésében, az egység meg­haladjunk előre. bomlása volt. A jobboldalnak, Engedjék meg, hogy ebből az amely fokozatosan jutott ura­alkalomból úgy is, mint a párt lomra a pártban, céljai elérésé­XIII. kongresszusán megválasz- hez természetesen nem volt tott központi bizottsági tag, szüksége a marxi—lenini elve­hangsúlyozzam azt, amit a be- ken alapuló egységre. Arra tö­számolókból és az anyagok át- rekedett, hogy ezt az egységet tanulmányozásából valószínűleg felbomlassza, s egyidejűleg ki­mindnyájan tudatosítottunk. És- alakítsa a nacionalizmuson ala­pedig a Központi Bizottság min- puló opportunista egységet. A den tagjának felelősségét azért, pártalapszabályzatot, a pártegy­ami ebben az országban tör- ségért folytatott harc törvény­tént. A felelősségnek csupán szerű alapkövét mindennap láb­tudatosítása a legkevesebb és a bal tiporták. A revizionizmus legegyszerűbb, amit tehetünk, ideológusai saját szükségleteik azonban le kell vonni a követ- szerint módosították. Ennek a keztetéseket, hogy ne csak pártban végbemenő belső folya­merjünk a múltról beszélni, ne matnak külső megnyilvánulásai csak elemezzük, hanem hogy fokozatosan láthatóvá váltak az elegendő becsületérzésünk, bá- egységes társadalmi, tömeg- és torságunk és tisztességünk le- érdekszervezetekben is. gyen védelmezni a párt valódi A párt egészséges erői, ame­marxi—lenini politikáját. lyek nem tértek le a marxiz­Elismerem, nem féltem attól, mus—leninizmus és a proletár hogy miképpen fogadja a Köz- internacionalizmus elvi bázisá­ponti Bizottság az anyagot, ról, a bonyolult fejlődés után mert az volt a meggyőződésem, fokozatosan megértették, hogy hogy már tanulmányozása so- ilyen körülmények között nem rán mindenki felismeri az ob- lehetnek szolidárisak a jobbol­jektív igazság feltárására törő dallal, csupán azért, hogy min­bátorságot és igyekezetet. Azon- dénáron megőrizzék az egysé­ban nem leplezem, hogy az get. Minden valódi marxista— előttünk álló első tűzpróba, az leninista számára az volt a kor­anyagok ismertetése az alap- parancs, hogy harcoljon vám­szervezetekben megmutatja mennyi jobboldali revizionista mindnyájunk és minden párttag és opportunista elem szándékai magatartását, vagyis azt, hogy ellen. A párt egészséges erői­le akarja-e vonni a tanulságot nek egyik nagy érdeme, hogy a múltból, és akar-e erőt gyüj- az egész pártban helyes Irányt tenl a további politikai munká- mutattak és bebizonyították, hoz. Ez a legfontosabb éppen a hogy a párt nem halad egýsé­párt egysége és további élete gesen a jobboldal revizionista szántára. céljai felé, ahogy azt a nepnek Valamennyi feladat megoldá- Dubček, Smrkovský, CIsaf és sának van egy alapvető feltéte- mások igyekeztek bebeszélni, le. Ez a feltétel a párt egysé- azok, akik a tömegtájékoztatá­gének általános érvényesítése sl eszközöket uralták. Emlékez­minden tekintetben, eszmei, ak- zünk vissza az akkori jelszóra: ció- és szervezeti vonatkozás- „Veletek vagyunk, legyetek ve­ban ls. Prágai szervezetünk lünk", amely jelszó számára a kommunistáinak döntő többsé- jobboldaliak igyekeztek meg­ge ezt a kérdést helyesen értei- nyerni az egyes szociális réte­mezi és elvszerűen védelmezi a geket. Az egészséges erők szá­párt egységét. Hazudnék, ha azt mára itt éppen az volt az érvé­mondanám, hogy ez minden nyes elv, hogy nézeteikben ma­kommunista számára világos, gában a pártban is különválja­hogy egyáltalán nincs már sem- nak a jobboldaltól, miféle probléma. Problémák A párt egészséges erőinek vannak, meg kell őket oldani. kezdettől fogva úgy kellett A mai plénum elé terjesztet- folytatniuk a harcot, hogy e tük a párt egységéről szóló harc folyamán nem kötnek fontos dokumentum javaslatát, egyezséget a jobboldallal. A mar­Jelentős okmányról van szó, kü- xizmus—leninizmus alapvető íönösen ha tudatosltjuk, milyen elveit illetően nem lehetett bonyolult utat kellett kommu- szó semmiféle megalkuvásról, nista pártunknak az utóbbi vál- Amikor azzal rágalmaztak ben­ságos években megtennie. 1968. nünket, hogy megbontjuk a párt előtt egy ilyen okmány elfoga- egységét, ez a rágalom az ő dása feleslegesnek látszott vol- szempontjukból jogos volt. Ne­na. A pártegységet úgy fogták künk kötelességünk volt a na­íel, mint valami magától érte- cionalizmuson, szociáldemokra­tődő természetességet, ami egy- tizmuson alapuló egységüket szer s mindenkorra adott. A megbontani mindenütt, ahol pártegységet a párt képviselői csak lehetett. A pórt egészsé­hivatalos nyilatkozataikban úgy ges erői politikai, eszmei és VLADIMÍR HAJKO ELVTÁRS Mindnyájan jól tudjuk, hogy azok a feladatok, amelyeket a konszolidációs folyamatban az élet minden területén, meg kel­lett oldani, rendkívül bonyolul­tak és igényesek voltak. Ugyanilyen volt a helyzet a főiskolákon is, sőt azt mond­hatjuk, hogy e (eladatok még bonyolultabbak és igényesebbek voltak, mert, mint az köztudo­mású, a főiskolát- erősen meg­fertőzte a jobboldali opportu­nizmus ideológiája, sőt néhány főiskolán kialakult a marxiz­mustól idegen és fejlődésünkre annyira káros Ideológia köz­pontja. A főiskolákkal kapcsolatos néhány megjegyzésem a kelet­szlovákiai főiskolákra vonatko­zik, mivel a košicei Šafárik Egyetemen dolgozom és ott élek. A főiskola élete e bonyolult időszakának ez év kezdetén tör­tént értékelése lehetővé teszi azt az általános megállapítást, hogy az 1968—1969-es években számos kommunista tudatában jelentősen meggyéhgült a párt vezető szerepe. Fakultásaink többségében él­tető táptalajra találtak a nacio­nalista tendenciák, amelyek né­ha szenvedéllyé terebélyesed­tek, és megzavarták a különfé­le nemzetiségű dolgozók embe­ri kapcsolatait. Számos szemé­lyi intézkedésre volt szükség, fel kellett újítani és el kellett mélyíteni a tanítók és a hallgatók rendszeres marxista—leninista nevelését. Sok minden történt annak érdekében, hogy dolgozóink és diákjaink megismerjék valódi okait annak a válságos helyzet­nek, amelybe, társadalmunk 1968—1969-ben került, hogy szervezeti harcának akkor sa­játos, a történelem által adott formái voltak. Tudjuk, mennyi­re felhördültek a jobboldaliak, amikor az öreg kommunista for­radalmárok gyűlést tartottak a Cechiben vagy a Lucernában, amikor röpcédulák és brosúrák segítségével tájékoztattuk a pártot, amikor terjesztettük a „Kétarcú politikus" című brosú­rát, a „Zprávy" folyóiratot, és hasonlókat. Azok, akik a párt alapsza­bályzatát papírrongyként kezel­ték, a párt egészséges erőit az alapszabályzat megsértésével és a pártegység megbontásával vádolták. Amikor úgy gondol­ták, hogy már markukban tart­ják a kommunista pártot, akkor alapszabályzatunkat, amelyet ők maguk tapostak a sárba, akarták felhasználni azok ellen, akik azt az utolsó pillanatig vé­delmezték és végül is megvéd­ték. Nincs időm mindent elmon­dani, amit e kérdésekkel kap­csolatban kellene, csak arra akarok rámutatni, miért fogad­juk olyan örömmel a pártegy­ségről előterjesztett okmányt. Jelenleg a párt a marxi—leni­ni elvek alapján normalizálja életét. A tagkönyvcsere a jobb­oldal megsemmisítő vereségé­hez vezetett, és alapjában véve kialakította a pártmunka fő fel­tételeit, a kommunisták egy­ségét a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus elvi bázisán. De ugyanúgy, ahogy nem ért véget a jobbol­dal elleni harc, hanem kérlel­hetetlenül tovább folytatjuk, csupán a tagkönyvcserével nem érhetett véget a harc a párt és valamennyi párttag politikai­eszmei és szervezeti-taktikai egységéért. Elmondhatom, hogy a jobbol­dal ellen vívott harc a párt egységéért vívott harccal együtt ugyanannak az éremnek az egyik oldala. Ezt egyesek nem, értik kellőképpen, és ezzel gyengítik a pártot. Ilyen prob­lémáink vannak prágai párt­szervezetünkben is. Arra törek­szünk, hogy ezeknek az elvtár­saknak mindezt türelmesen megmagyarázzuk. A beterjesz­tett okmány kétségtelenül je­lentős segítséget nyújt e kér­dés helyes megoldásához. Meg­győződésem, hogy hozzájárul pártunk egységének további megszilárdításához. Engedjék meg, hogy befejezé­sül hangsúlyozzam: a prágai fő­városi szervezetben azt tartjuk a pártszervünk munkája ellen­őrzését célzó mércének, hogyan sikerül az évzáró taggyűléseken az új pártbizottságok személyi összetételével, majd később a párt XIV. kongresszusa küldöt­teinek megválasztásával, a ki­választás minőségével és a pártpolitika érvényesítésével tényekkel bizonyítani az egy­séget. A többi vezető titkárhoz ha­sonlóan biztosítani akarom önö­ket, hogy a prágai fővárosi szervezetben mindent elköve­tünk annak érdekében, hogy a párt Központi Bizottságának egységes, erős és szilárd táma­sza legyen megkezdett politi­kai útján. megértsék a jobboldali opportu­nista és antiszocialista erők te­vékenysége révén milyen ko­moly és nagy veszély fenyeget­te hazánkban a szocializmust, hogy így megértsék és helyesen értékeljék azt az internacioná­lis segítséget, amelyet 1968 au­gusztusában a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi állama nyújtott. Ámbár nagyon jól tudjuk, hogy a politikai nevelőmunká­nak ezen a területén még sok a tennivaló, felelősségteljesen mondhatjuk, hogy jelentős pozi­tív változásra került sor az emberek tudatában, ami a Szovjetunióhoz való magatartá­sukat Illeti, és ez Vonatkozik arra is, hogy megértik és támo­gatják Csehszlovákia Kommu­nista Pártja jelenlegi vezetősé­gének politikáját. A jelen időszakban különösen a politikai nevelő- és a jjedagó­giai tevékenységben elég sok fogyatékosság tapasztalható. Ma még igen kis mértékben érvényesül a főiskolákon a szo­cialista iskolának az az alap­elve, hogy minden pedagógiai dolgozó egyidejűleg politikai dolgozó is, és hogy az egész tantestület a diákokhoz való vi­szonyában egységesen érvénye­síti a politikai ráhatást a marxizmus—leninizmus szelle­mében. Az ifjúsági mozgalom konszo­lidálódásában Jelentős haladást értünk el a Szocialista ifjúsági Szövetség megalakításával. Ez pozitív hatást gyakorol a főis­kolai hallgatók életére és tevé­kenységére is. Košicei és pre­šovi főiskoláink minden fakul­tásán az arányoknak megfelelő tagsággal megalakult a SZISZ alapszervezete. Tudjuk, hogy te­vékenységük sikeres fejleszté­sének érdekében szükség van a pártszervezetek, a főiskolák és a tanítók segítségére. Ezért kia­lakítjuk a feltételeket arra, hogy a diákok, különösen az őket közvetlenül érintő terüle­teken részt vehessenek az Is­kola irányításában. Az elmúlt Időszakot ez ideig különféle szempontok szerint értékelték. Ezért nagyon jónak tartom, hogy elkészítették komplex értékelését is. Külön kiemelést érdemel, hogy a párt vezetősége ezt az igényes poli­tikai és gazdasági konszolidáció további bonyolult szakaszának megoldásával összefüggésben készítette el. Az egyik terület, ahol a párt politikáját naponta a gyakorla­ti életben kell megvalósítani, a nemzeti bízottságok területe. Úgyszólván valamennyi állam­polgárunk tevékenységét össz­pontosítja, és hatást gyakorol a társadalmi élet minden szaka­szára. Ez a kommunisták poli­tikai nevelőmunkájának bázisa éppen azért, mert ez a dolgozók legnagyobb szervezete. Tekin­tettel arra, hogy társadalmunk jelentős erejéről van szó, a Cseh Szocialista Köztársaság kormá­nya éppen a nemzeti bizottsá­gok révén akar hozzájárulni azoknak a feladatoknak a tel­jesítéséhez, amelyeket a Köz­ponti Bizottság plénuma a párt és a társadalom számára kije­lölt. Kétségtelen, hogy a nem­zeti bizottságok jelentősen részt vesznek társadalmi életünk konszolidálásában. A nemzeti bizottságokat elsősorban meg kellett tisztítani a jobboldali op­portunista és antiszocialista ele­mektől. Szükségszerűen el kel­lett érni, hogy a szocialista ál­lamhatalomnak ezeket az alap­vető szerveit, és állami politi­kai szerkezetünk jelentős ré­szeit olyan emberek vezessék, akik a marxi—lenini bázison állnak, következetesen érvénye­sítik az osztályszempontokat és képesek megoldani a fennálló problémákat. Ezt az igényes feladatot je­lentős mértékben a pártban foly­tatott beszélgetésekkel párhuza­mosan teljesítették, és jelenleg alapjában véve befejeződött. A nemzeti bizottságok várják az új, konkrét politikai nevelő fel­adatokat a közrend, a megfele­lő életkörnyezet, a kultúra fej­lesztése stb. terén. Ezért nem szabad lebecsülni a nemzeti bi­zottsági képviselők kiválasztá­sának és számuk feltöltésének minőségi vonatkozásait. Egy­aránt fontos a képivselők ká­derösszetétele a szociális, de ugyanúgy a politikai magatartás szempontjából is. Ha következe­tesen akarjuk megvalósítani a munkásosztály politikáját, ak­kor elsősorban munkásokat kell kiemelni a képviselői funkciók­ba. Nem szabad lebecsülni szük­séges előkészítésüket sem, hogy helyes osztálymagatartásukkal teljes mértékben felhasználhas­sák politikánk támogatására, mindenekelőtt a munkások és a szövetkezeti parasztság között. A nemzeti bizottságok kon­szolidációs folyamata különösen olyan vonatkozásban volt inten­zív, hogy sikerült kibontakoz­A főiskolákon végzett politi­kai nevelőmunka egyik fő fel­adata, jelentősen növelni a ta­nulmányok hatékonyságát. A iö­vőben elképzelhetetlen — külö­nösen gazdasági okokból —, hogy az első évfolyamban né­hány fakultáson gyakran a hall­gatók 50 százaléka olyanokból tevődjék össze, akik nem tud­nak tovább jutni, akiknek az év­folyamot ismételniük kell, vagy távozniük kell a főiskoláról. Olyan rendszert szeretnénk kia­lakítani, amelyben a diákok nem lennének csupán az okta­tási folyamat passzív objektu­mai, hanem éppen ellenkezőleg, kezdeményező és aktív részvé­tellel járulnának hozzá a kitű­zött nevelési és oktatási célok' eléréséhez. Az elmúlt öt évben a főisko­lák fejlesztésében általánosan elismert eredményeket értünk el. Azonban főiskoláink életé­ben még mindig sok nehéz fel­adatot kell megoldani ahhoz, hogy az eddiginél sokkal jobban közelítsük meg azokat az igé­nyes kritériumokat, amelyeket a szocialista főiskolákkal szem­ben támasztunk. E célok eléré­sére akarjuk mozgósítani a fő­iskolák tanítóit, alkalmazottait és hallgatóit. tatni a nemzeti bizottságok és az állampolgárok kezdeménye­zését. Ez a kezdeményezés fel­szabadulásunk 25. évfordulójá­nak méltó megünneplését céloz­ta, jelenleg pedig sok nemzeti bízottság értékes kötelezettség­vállalásokkal készül pártunk megalakulásának 50. évforduló­jára. Másrészt viszont tanúi va­gyunk annak, hogy néhol olyan követelményekkel lépnek fel, amelyek nem állnak arányban a helyi szükségletekkel és túl­lépik jelenlegi lehetőségeink" kereteit. Arra kell törekednünk* hogy az állampolgárok közéleti érdeklődése reálisan fejlődjön és összhangban álljon össztár­sadalmi szükségleteinkkel és le­hetőségeinkkel. Ezért fontosak a nemzeti bízottságok tevékeny­ségének programjai, amelyeS lehetővé teszik a konkrét köte­lezettségvállalások elfogadását, megvalósítását, ellenőrzését és értékelését. Számos községben, városban és járásban ez Ideig nincs meg a nemzeti bizottságok tevékeny­ségéhek konkrét programja. Ki­dolgozására nem mindenkor biz* tosltják a Nemzeti Front vala­mennyi szervezetének együtt­működését és támogatását. Ez arra int, hogy a párt a nemzett bizottságokban dolgozó kom­munisták révén fejlessze az ideológiai és nevelőtevékenysér­get, hogy felszámolja a jobbol­dali opportunista, antiszociális­ta és szovjetellenes erők osz­tályellenes elképzeléseit és esz­mei befolyását. A nemzeti bi­zottságokban végzett munka igen fontos abban a harcban, amelyet a párt az Ideológiai bomlasztás minden irányzata el­len folytat. Sokkal többet kell dolgoz­nunk a fiatalok között is, hogy céltudatosan növeljük részvéte­lüket a helyi népművelési, kul­turális, érdekköri és testnevelé­si tevékenységben. Nem táplál­hatunk azonban és nem is táp­lálunk olyan illúziókat, hogy aa erkölcsi károkat és a torzulá­sok következményeit néhány nyilvános gyűléssel felszámol­hatjuk. Abból indulunk ki, hogy az emberek többsége a különféle tévelygések ellenére is össze­kapcsolta életét a szocializmus­sal. Azt is tudjuk, hogy sok embernek még ma is fenntartá­sai vannak néhány politikai ál­lásfoglalással szemben. Ez azon­ban nem akadályoz bennünket abban, hogy ezekkel az embe­rekkel különösen a nemzeti bi­zottságok konkrét problémáinak megoldása során ne tárgyal­junk és ne nyerjük meg őket a feladatok teljesítésére. LADISLAV ADAMEC ELVTÁRS

Next

/
Thumbnails
Contents