Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-18 / 300. szám, péntek

A múlt esztendőben ünnepelte alapításának félszázados évfordulóját a Weimari Bauhaus, az a művészeti nevelő Intézet, „melynek légköre a ml korunkban először $ egyben utoljára Igyekezett újraéleszteni a reneszánsz műhelyek termelő atmoszféráját. W. Gropius építész a Bauhaus vezetője s munkatársai elutasították a szabad és az Alkalmazott művészet szétválasztásának elavult nézetét. Bizonyos vonatkozásban kö. vették a reneszánsz és barokk művészeit, akik számára magá. tél értetődő volt, hogy tehetségüket kisebb feladatokra is felhasználják (bútor, tapéta, könyvtáblók tervezése, országos ünnepségek megrendezése és díszletei). Mindezt nem csupán anyagi okokból tették. Fő. képp az ösztönözte őket, hogy segítsenek az élet minden területét átalakítani. Ennek az ízlésformálásnak felbecsülhetetlen szociológiai jelentése volt. . Gropius minden képzőművészeti munka végcéljának az épületet tartotta. A modern építészet s a környezet harmóniIkus összhangjának kialakításé ra törekedett. Aa embert művé szettel kívánta körülvenni. Vallotta, hogy: „A műhelymunka a művészi alkotótehetség ősforrása". A művész a mesterember felsőbb foka. Gropius alapprogramja a technikai műhelyek megvalósítása. Minden műhely élére egy érzékeny művészeti és egy tapasztalt technikai vezetőt állított, akik címe: a „formamestere" illetve az „ipar mestere". Az összes itt oktatott tantárgyak, melyek a belső tér kiképzésére vonatkoztak, tehát a festészet, szobrászat, asztalosság, fafaragóművesség, kerámia, szövéstechnika, fémmüvészet stb. kölcsönösen összefüggtek. Az iskolának bárom fokozata volt: az előkészítő tanoncképző, a segédek és a fiatal mesterek tanfolyama. A Baulwus-ban a technikai műveltség nemcsak ipari célt szolgált, hanem művészi kiképzést adott a jövő tervezőinek, hogy színvonalas modelleJORDEN JOVKOV, bolgár dráma-, regényíró és novellista először 1927-ben kiadott, — Sztaroplaninla legendák című elbeszéléskötetét ebben az évben újra kiadta az Európa Könyvkiadó. Jovkov művészi igénnyel szerkesztett elbeszélései a bolgár nép távoli múltját, líőseinek tetteit Idézik fel. (ára: 13 Kčs) ket készíthessenek a termelés céljaira. A modern ipari tervezés alapját a használati tárgyak tlpizáclőja és szabványosítása képezte. Az ipari készséggel rendelkezőket egyéni művészi tárgyak alkotására nevelték, s a nagyipari termelés számára dolgozónak rendelkeznie kellett a szükséges gazdasági és technikai Ismeretekkel lsGropius az alkotó munka minden ágának egyenrangúságát hirdette. Egyformán fontosak voltak a különböző műhelyek. A Bauhaus első oktató mestere: /. Itten, a bécsi pedagógus, G. Marcks, a szobrász, Lyonéi Feinlnger, a grafikus és a sokoldalú, nagytehetségű magyar Moholy-Nagy László, akinek jelentős része volt Grőpius mellett a Bauhaus eszméjének megvalósításában. Kandlnszkif, aki „nemcsak festő, hanem filozófus és látnók" is volt, és Paul Klee, aki elméletileg lefektette a modern művészet esztétikai alapjait — üveg- és falfestést tanítottak. A várbeli kiállítás egyéni alkotásaik közül bemutatja Kandinszkij néhány absztrakt kompozícióját, Klee tollrajzát és nagyhatású faliszőnyegét: a Repülő madarat. Klee jelentékenyen befolyásolta a textilek színezését. G. Muche vezette a takócsmühelyt, növendékeinek fallszőnyegein, takaróin, abroszain, mértani rajzok, csíkos, kockás, váltakozóan élénk vagy tompaszlnűek, sima vagy plasztikus struktárájúak. Egyszerű, nyugodt, derűs Iíatásúak. A fémfeldolgozó műhelyt Itten és Schlemmer után Moholy-Nagy vezette. Az ötvösés aranyműves munkák irányítója Naum Slutzky volt. A henger. és gömbformákbői szerkesztett síkok és ívelt felületek harmőnikus összjátékát mu. tató ezüst, réz. és alpakka kávés- és teáskészletek, tálkák, asztali lámpák tetszetősek, mindig célszerűek, az ember mindennapi Igényeit hivalkodás nélkül szolgálják. Az asztalos műhely élén egy ideig maga Gropius állt. Kitűnő munkatársa a magyar Breuer Marcel, aki a konstruktivizmuson keresztül eljut a tisztán funkciós bútortípusokhoz. A célnak tökéletesen megfelelők és szépek a színes lakkozott gyennekszoba bútorai. Korszakalkotó találmánya az acélcsőbútor. A fafaragóműhelyben ké. szültek az ősi mértani formák, bél épített sakkfigurák. — A fa. zekasság termékei a vezető Marcks szobrász! Igényű alakos gyertyatartői az ezenkívül a fiatal mesterek asztali és konyhai edényei, melyek díszítő elemektől mentesek. A finoman árnyalt fényes zománcréteg teszi még szebbé a józan, az ember kezéhez illeszkedő harmőni. kus formájukat. — A hatásos reformáiásra rászoruló nyomdai termékek nagy része a kiváló teljesítményeket felmutató Feintngert dicsérik, valamint a Bauhaus mesterei mappái, a képek és fehér-fekete fametszetek kubisztikus felbontású figuráival és az expresszív-stílusú tájak. A tipográfiában és az alkalmazott grafikában rend-' kívül fontos Moholy-Nagy munkássága. Konstruktív nézete, s tárgyias szemlélete eredményei többek között a Gropiussal együtt kiadott 14 kötet könyv, melynek tipográfiája világos és kifejező. Teljesen új elemet vezetett be a propagáclős és kiállítástechnika fejlődésébe a fotoplasztikával, melyben fotomontázs, rajz. és fotomechanikai eszközöket alkalmaz. Schlemmer s a többi művész könyvészeti, reklám- és propaganda grafikáinak hatása mába érő. A Bauhaus tevékenysége természetesen kiterjedt az épülettervezésre, a városrendezésre, a színpadművészetre, a balettre és a kosztümtervezésre, szóval mindarra, ami az embert nemesítő művészettel összefügg. Gropius elévülhetetlen érdeme, hogy nagyszerű invencióval és bölcs előrelátással ismerte fel az alkotó feladatokat, s egy új életstílust indított el. Haladőszellemű kísérletei annak idején döbbenetesen szokatlanok, forradalmiak voltak. Ma megszokottak, természetesek. A várbeli Bauhaus tárlatot először Weimürban, majd Stockholmban és Göteborgban mutatták be. A kiállított tárgyak a Weimari Múzeum törzsállományához tartoznak, ezenkívül a Weimari Iparművészeti Iskola és magánszemélyek tulajdonát képezik. Ha nem is teljes, mégis jellemző képét mutatja a Bauhaus művészei által kitűzött nagyszabású törekvéseknek. Áll. janak még Itt Paul Klee szaval: „Ml a népet keressük. Megkezdtük ezt a Bauhaus-ban. Olyan közösséggel kezdtük, amelynek mindegyikünk átadta, amije volt, többet nem tehetünk". — A hitlerizmus csak ideiglenesen némíthatta el ezeket a törekvéseket, melyek a szocializmusban újból szóhoz jutottak. BÁRKÁNV JENŰNE A marxista baloldal fejlődése A Kommunista Internacionálé elveinek elfogadásáért vívott harc néhány epizódja A Kommunista Internacionálé 1919 márciusában történt megalapítása után a nemzetközi forradalmi proletariátus eszmei támaszt nyert. A Kommunista Internacionálé befolyása nálunk Csehszlovákiában is megnyilvánult a marxista baloldal egész fejlődésében. A cseh országrészekben a községi ^fefťfakfe választások sorvl fi ?án a burzsoá liilIlM sártök súlyos vereséget szenvedtek, a szocialista pártok elnyerték a szavazatok ötven százalékát. A szociáldemokrata Tusár vezetésével új kormány jött létre, amely magát csalárd módon „munkásparaszt kormánynak" nevezte. A baloldal egyre követelte, hogy a szocialista-agrár kormánytői a párt sürgesse az államosítás megvalósítását és amennyiben azt bizonyos határidőn belül nem tennék meg, hogy a szociáldemokrácia lépjen kl a kormányból. A jobboldali vezetők nem akartak megválni a miniszteri bársonyszéktől, s ezt a javaslatot elutasították. A baloldali újságok népszerűsítették a marxista nézeteket s rámutattak a proletárdiktatúráért folytatott harc szükségességére. A magyar nyelvű sajtótermékek közül a Kassai Munkás rendszeresen közölte az Internacionálé határozatait és felhívásait. Az első parlamenti választásokon — 1920 tavaszán — a marxista baloldal az egész párttal együtt indult, de követelte a pártkongresszus azonnali öszszehívását. Célul tűzte ki, hogy megnyerje a többséget a forradalmi programnak, s magához ragadja a vezetést. Ez azonban nem sikerült. Az ellentétek egyre Jobban kiéleződtek. A cseh baloldali szocialisták proklamációjukban kijelentették: „Mi is a harmadik moszkvai Internacionáléban látjuk a munkásság nemzetközi egyesülésének egyetlen lehetőségét s hőn várluk a pillanatot, amikor a csehszlovák proletariátus nemcsak szóval, de tettel is csatlakozhat a világ forradalmi élcsapata-. hoz, az orosz testvérekhez!" (Kassai Munkás, 1920. júniusi.) ötven évvel ezelőtt az év derekán a marxista balszárny nagy jelentőségű értekezletet tartott Kassán, amelyen a munkástanácsok létesítéséről, valamint a III. Internacionáléhoz való csatlakozásról is tárgyaltak. Ugyanez történt 1920. szeptember 19-én Martinban is. A forradalmi munkásmozgalom nagy fellendülése közepette folytak az előkészületek a szociáldemokrata párt XIII. kongresszusára. A jobboldali vezetőség igyekezett a kongresszust elnapolni. A pártkongresszus azonban mégis egybegyűlt, amelyen a küldöttek kétharmada a baloldal híve volt. önálló pártként „Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt — Baloldal" elnevezéssel megalakult a marxista baloldal pártja. 1920 végéig a baloldal annyira megerősödött, hogy a jobboldali vezetőket a munkásságnak csak elenyésző része követte. A marxista baloldal szervezetei magukévá tették a Kommunista Internacionálé 21 pontját A burzsoázia 1920 végén vérbe akarta fojtani a tömegmozgalmat. December 9-én a rendőrség megszállta a prágai Népházat, s a baloldalt, valamint a Rudé právo szerkesztőit onnan kiűzte. A baloldal erre segítségül hívta a munkásságot és kikiáltotta az általános sztrájkot. Forradalmi bizottságok alakultak, helyenként megszállták a földbirtokokat, vasútállomásokat; postákat. A sztrájk azonban egyenetlen volt, a szakszervezetek jobboldali vezetői semlegesek maradtak, a szociáldemokrácia vezetőségének egy része pedig szembehelyezkedett a sztrájkkal. Így az államapparátusnak sikerült megtorló intézkedéseket foganatosítania, amelyek során ezrével tartóztatták le a sztrájk résztvevőit. Sok" helyütt belelőttek a munkásságba. Ez a vereség nagy tanulság volt a proletariátus számára. Leleplezte a csehszlovák állani burzsoá Jellegét és a jobboldali szociáldemokraták árulását Mindinkább meggyőződtek arról, hogy a munkásosztálynak' új típusú, harcos kommunista pártra van szüksége. GREK IMRE ZBVCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 28. A kora reggeli berlini gyorssal érkezett Varsóba. Az állomáson nagy volt a forgalom. Az emberek csomagokkal, bőröndökkel és batyukkal tolakodtak a ki/árat felé. A vonat mellett német tisztek csoportja várakozott. Egy ezredes, két SD egyenruhás férfi és Ruppert százados, akire feladata teljesítése közben , számítania kellett. Ruppert rögtön észrevette Klosst. Kilépett a csoportból, hozzá sietett. Kariát magasba lendítette, de olyan hanyagul, hogy inkább lazító mozdulatnak tűnt, mint köszönésnek. Ez a fegyelmezetlenség teljesen ellentmondott eleganciájának. — Hogy van Hans? — lépett hozzá. — Mit csinálsz itt? — Radomiba utazom. — Elhatároztad, hogy szemügyre veszed a Birodalom nagy reménységét, a csodatevőt, azt az embert, aki egymaga több ellenséget fog elpusztítani, mint Rommel hadosztálya? — Von Henning? — kérdezte Kloss. — Azt sem tudtam, hogy ma érkezik. — Nem tudtad? — nevetett gúnyosan Ruppert. — Talán csak azt tudtad, hogy megérkezik a nagy tudós csúnyácska leánya? Nem folytathatták a társalgást, mert a berlini gyors befutott a peronra. Néhány perc után, amikor már elhömpölygött az emberáradat, az egyik elsőosztályú kocsi ajtaja is kinyílt, a lépcsőn egy magas, szürkekabátú férfi jelent meg. Nagy karimájú kalapja beárnyékolta az arcát. Mögötte egy szemüveges lány lépkedett, barna bőrtáskával a kezében. A várakozó tisztek nyomban hozzájuk siettek, körülvették őket. Kloss most jól látta von Henning arcát. Alaposan szemügyre vette, mert minden vonását emlékezetébe akarta vésni. Első látásra kell megjegyezni mindent az ellenfélről — ismételte a régi szabályt —, ez most valóban fontos volt, hiszen Henninget alighanem teljes védőórizet alá helyezi az SS és az SD. Márpedig Klossnak Henningre, illetve a terveire szüksége volt. Annyira szüksége, hogy ezekben a napokban odaát, a „nagy földön" soksok rádiós éffel-nappai leste, hogy a f—23-as jelentkezzék. — Meg kell szerezni a terveket, még akkor is, ha... — kapta napokkal ezelőtt a f—23-as az utasítást. Amíg Idáig futott gondolataival, ismét Ruppert állt meg mellette: — Nézelődsz még, Hans? — Igen. De abban nem volt igazad, hogy a lány csúnya. Nekem szimpatikus. — Beníta von Henning? — nézett csodálkozva Klossra a százados. — Ha ezt komolyan mondod Hans, akkor azzal büntetlek, hogy bemutatlak neki. IIzám régi barátnője Benitának. — Állok elébe — mondta Kloss, aki nem is gondolta volna egy félórával ezelőtt, hogy ilyen könnyen sikerül megtennie az első lépést ebben az ügyben. e Kloss már az első percekben felmérte a helyzetet, nyugtázta, hogy az SD Ruppertet rendelte ki Henning profeszszor személyes testőréül. Kloss néhányszor már találkozott llzával, Ruppert feleségével. Magas, jó alakú asszony volt, egy azok közül, akik szentül hittek a német nép küldetésében. Ámbár — állapította meg magában Kloss —, lehet, hogy mindez csak képmutatás? Egy nő akkor is nő, ha német vér folyik az ereiben. Egy biztos, nem lesz könnyű dolga Rupperttel, éppen llza miatt. Az órájára nézett. Bosszúsan állapította meg, hogy egy perc múlva indul a vonat. Noha semmi dolga nem volt most Radomiban, mégis el kellett utaznia, nehogy Ruppert szimatot kapjon. Mindegy — gondolta magában —, a vonaton kieszelek valamit, és a „Rupperť-akclót elindítjuk. Ekkor került sor a varsói Mokotovszkij palotában lejátszódott jelenetre. Ekkor lépett be az a bizonyos „Schmtdt" a gondosan álcázott rulett-barlangba, ahol Ruppert már részeg kábasággal kergette a szerencsét. Ekkor lépett oda a „Birodalom védőjéhez", a Führer századosához és ekkor ejtette ki a Ruppert szívében halálos rémületet ébresztő szavakat: — És ha azt mondom, hogy ezerkilencszázharminchét?! — Először látom, ha mondom — erősítette tovább Ruppert, de határozott hangjának ellentmondott a lassan vörösre változó arcszíne. — Sokat vesztett? — kédezte a másik, zavartalanul folytatva a beszélgetést abban a mederben, amelyben ő indította el. — Mi köze önnek ahhoz? Egyébként is egy lokálban nem szokás ilyesmit kérdezni. — Bocsánat — mondta a másik esak azt szerettem volna tudni, hogy mennyit veszített. Többet vagy kevesebbet, mint 1937-ben? — Mit jelentsen ez? — kérdezte Ruppert. Letette a poharat. — Herr Ruppert! Ez most az emlékezés ideje és nem a haragszomrádé. Hogy gyorsabban menjen, hadd mond' jam el, hogy harminchétben ön igen nagy segítséget nyújtott a lengyel elhárításnak. A százados arca megmerevedett. Jobb keze lassan lecsúszott a zsebéhez. Schmtdt feszülten figyelte, folytatta tovább a játékot. Szerette ezeket a pillanatokat, amikor egyetlen hajszálon múlik, hogy az ellenfél tüzel, vagy beadja a derekát. Miközben nem tévesztette szem elöl Ruppert zsebbe süllyesztett kezét, kedélyes hangon folytatta: — Ön akkor tizenkétezer márkát vett fel a A-tervek másolatáért. Jóval többet, mint amennyit a rulettasztalnál hagyott. Jóval többet, mint amennyit MoHh bárónak ki kellett fizetnie kártyaadóság címén ... Ruppert végre kivette kezét a zsebéből, rágyújtott. Az öreg nehezen tudta titkolni győztes mosolyát. Már látta, hogy ezt a játszmát megint megnyerte. — Mit akar tőlem? — kérdezte Ruppert. — Nyugalom, nyugalom — intett Schmidt. — Előbb azt szeretném tudni, hogy érzi magát Inge? Inge, Ruppert húga volt, s a Wehrmacht törzsnél dolgozott. — Elég! — sziszegte Ruppert. -» Mondja meg, hogy mit akar töleml Hagyjuk Ingét! — Apróságot. Megint egy kis apróságok kérnék. Igazán könnyű kis segítséget, amelyet aztán gyorsan elfelejtünk. — Minket most von Henning érdekel, és ugyebár Henninghez Ruppert századost osztották be? Ruppert már csak hallgatott. Schmidt a kezébe nyomot egy miniatűr fényképezőgépet, és felhívta a figyelmét arra, hogy kitűnő minőségű film van a kazettában, tehát nem kell külön megvilágítás. (Folytatjuk) 1970