Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-17 / 299. szám, csütörtök

GONDTERHES VOLT AZ ŐSZ Cseh karmester és jugoszláv hegedűművész vendégszereplése December második bérleti estjén nagy érdeklődés előzte meg Albán Berg hegedűversenyének előadását. Talán nem fölösleges néhány szóval felvázolni Berg zeneszerzői portréját. Albán Berg Schönberg tanítvány, az úgynevezett „új bécsi iskola" mestere. Alapjában romantikus egyéniség, aki a komponálásl módszert mindig az érzelmi kifejezés eszközéül használja. Zenéjének érzelmi töltése néha el sem fér a „szisztéma" keretei között. Bizonyára erre vezethető vissza, hogy a Schönberg iskolára jellemző dodekafónia nála nem tűnik fel erőszakoltnak. A hegedűverseny Berg utolsó alkotása. E művében Alma, Mahler 18 éves korában elhunyt leányának emlékét örökítette meg. De a fiatal lány tragikus halálát sirató rekviemben máiönmagát is siratta. A hegedűverseny befejezése után néhány hónappal meghalt. Berg az elmúlás embertelenül rideg gondolatát mélyen emberi lírában oldja fel fájdalmas, de megbékélt hangon. A hegedűverseny amellett virtuóz mű, tehát nemcsak szellemileg, de technikailag is fokozott követelményeket támaszt az előadóval szemben. Igor Ozim a technikai követelményeknek kitűnően megfelelt, ami már egymagában is nagy szó. Előadóművészetének fő hatóereje a meleg, behízelgő tónus. Ezáltal szépen érvényesült az a bizonyos puha, fátyolos hangvétel, amit a mű mondanivalója gyakran megkíván. A „hang" szép volt, csakhogy Igor Ozim inkább a hegedű hangjával lirizált, mint lélekkel. Berg hegedűversennyé formált gyászdalában az élettől búcsúzik. A fiatal művész nem jutott el a végső búcsú gondolati és érzelmi magváig. Tartsuk ezt életkorával járó természetesség nek? Vagy kissé hűvös lényével Ozim igazi világa inkább a virtuozitás? Erre a művészete lényegét érintő kérdésre talán legközelebbi vendégszereplése megadja majd a választ. A cseh vendégkarmester, Zdenék Košler rendkívül tiszta szándékú művész. Lénye közvetlen, egyszerű, és ilyen a muzsikálása is: sallangmentes. Csak az előadott mű gondolatát, élménytartalmát szolgálja, ő maga szerényen a háttérbe húzódik. Azok közé a karmesterek közé tartozik, akik kapcsolatot tudnak teremteni a zenekarral és a közönséggel is. Košler kitűnően fogalmazott, tiszta vonalú, életteljes hangzásképpel tolmácsolta Weber Bűvös vadász nyitányát. Beethoven 11. szimfóniájának előadásával zavartalan örömet szerzett. Koncepciója érzékeltette a beethoveni hangiilatváltást a két játékos középső-tétel és a saroktételek között, amelyek már villanásszerűen jelzik a későbbi Beethoven démoni erejét. Külön említést érdemel a Larghetto teli szívvel éneklő, boldog és boldogító béke-hangulata. A zenekar művészei nagy kedvvel és igen jól játszottak a keze alatt. HAVAS MARTA A hűvös ősz végi délutánon már csak Belo András, Gomola István és Tóth Dezső traktoros dolgozott a kihalni készülő galsai határban. A mélyszántás utolsó hektáraít hasogatták a megkopott, kifényesiilt ekevasak. Az egyéb tennivalókat már régen elvégezték. Azóta újabb feladatok, gondok foglalkoztatják az ötszázötven hektáros szövetkezet tagjait. Habár kevesebb a munka, mint két-három héttel korábban volt, az efsz vezetői közül napközben alig lehet valakit az irodában találni. — Kora reggel szokták megtárgyalni a napi munkát, aztán alkonyatig ritkán lehet itt beszélni velük. Az elnök talán a járásra ment — magyarázta az egyik fiatal könyvelönő. Elsőnek az agronómus nyitott be. — Nehéz volt az idei gazdasági év — mondta. — A többszöri ár- és belvíz a tavasz kezdetétől nehezítette a gazdálkodást. Mindennel késtünk néhány hetet. A vegetáció kezdetén több mint negyven hektárt elöntött az Ipoly. Ebből harminc hektáron egyáltalán nem tudtuk elvetni a magot. Az átázott talaj nem tűri meg a gépet, ezért kézzel szórva próbáltunk vetni. Sajnos, eredmény nélkül. A folyó menti táblákon rendszeresen vámot szed az ár. Aratáskor vízben maradt a termés fele. Még a többször átforgatott rendeket is alig volt érdemes kicsépelni. Majdnem teljesen tönkrement a burgonya. Csak a korai fajtákból sikerülf megmenteni néhány mázsát. A hathektáros dohánykertészetnek mindössze egyharmada jövedelmezett valamennyit. Ki kellett szántani a cukorrépa nagyobb részét is. Ahol megmaradt, mindössze 150 mázsa termett hektáronként. Összesen 270 000 korona az árvíz okozta veszteség. Most éppen ennyi hiányzik a szövetkezet összbevételi tervének — 2 214 000 korona — teljesítéséhez. — A biztosító ugyan megtéríti ezt az összeget, mégis elégedetlenek vagyunk. A tömérdek hiábavaló munkát sajnáljuk — panaszkodik tovább Bujtor János. — Legtöbbször, ahogy mondani szokás, esőstől jönnek a bajok. így van most nálunk is. A földterület nagyságához viszonyítva kevés a gépünk. Az alkatrészhiány miatt a meglevőket sem tudjuk jól kihasználni. Ha összeszámolnánk az eddigi eredménytelen anyagbeszerzésre fordított költségeket, talán már egy új traktort vásárolhatnánk a hozzávaló összes gépi eszközökkel együtt. Közben megérkezik Makovinyi Béla, a szövetkezet elnöke is. Csak úgy „állva" elintéz egykét, másnapi munkára vonatkozó „apróságot", aztán hozzánk csatlakozik. .— Elsősorban alagcsövezni kellene — veszi fel a beszélgetés fonalát az elnök. — Másként az árterületbe eső parcellákon csak a kimondottan száraz években remélhetünk némi termést. A magas talajvízszint miatt az Ipoly szabályozása nem sokat segített rajtunk. A környék magasabban fekvő és jobb környezeti feltételek közepette gazdálkodó szövetkezeteknek nincsenek ilyen gondjaik. Csaknem mindenhol alagcsöveztek már. Az esetleges vízkár árkülönbözetét is könnyebben megkapják. Nekünk, sajnos, nincs ilyen szerencsénk. Csak annyit tudtunk elérni, hogy a jnb negyven hektár terület után, ahol többnyire csak halat volna érdemes tenyészteni, elengedte a földadót. Persze nemcsak „fekete számokkal" kitöltött lapok vannak a szövetkezet könyvelési aktéiban. A jó eredményeket elért állattenyésztés mellett a növénytermesztésnek is volt néhány sikeres ágazata. Az idén először kertészkedtek a galsaiak. Az öthektáros zöldségesre 149 000 korona jövedelmet terveztek, amit 71000 koronával túlteljesítettek. — Jóval több is lehetett volna, csak hát a víz itt sem tett kivételt — mondja ismét az agronómus. — A másfél hektárra ültetett uborkából csak hét áron volt termés. Ott viszont bőven. Kétszáznyolcvan mázsát sikerült jól értékesíteni. Hagymából 230 mázsa volt a hektárhozam. A takarmány féléket Illetően hasonló a helyzet. A jövő évi 56 vagonnyi takarmányszükség let már bőven biztosítva van. Bár minden termelési részlegről így lehetne beszélni. Sajnos, az időjárással és a termelésre kiható több tényezővel Galsáu sem sikerült még szerződést kötni. LALO KAROLY December 1-én avatták fel ezt az új kultúrházat, amelyet a Kelet-szlovákiai Vasmű Kassa új lakónegyedében épített alkalmazottai számára. A kultúrházban mozihelyiség, klubterem, kávéház,' étterem van. j Felvétel: CSTK) KLOSS SZÁZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 27. — Túlzás — mondta ismét Kloss —, hiszen Lizával mindössze kétszer találkoztam eddig. De ha nem tévedek, már önhöz is volt szerencsém. — Azt hiszem téved — mondta Lipke. — Nem szoktam tévedni. Ön, ha jól emlékszem, a Dorottya presszó törzsvendége, híres dominós. - Valóban. Tehát önt is jól informálták? — nézett a főhadnagyra Lipke. Inkább a dominó, mint az újságok. Az újságokból nem sokat tudhat meg az ember. Sokkal inkább szabadságos katonáktól. Hol olvashat az ember például arról, hogy valaki ma Sztálingrádnál harcol, egy héttel korábban pedig még Görögországban, vagy éppen Franciaországban volt? Képzelje el, ha valaki elmond néhány ilyen adatot? A magamfajta nyugdíjas zenetanár ebből azonnal arra következtet, hogy a P-3us páncélosztályt átdobták a francia frontról az orosz hadszíntérre. Hát nem érdekes? — Valóban érdekes — mondta Kloss. — És még mit lehet megtudni a szabadságos katonáktól? — O, mindig akadnak, akik néhány kupica ital után neveket említenek. Teszem azt, hogy kieftik Eberhardt nevét... — Értem — mondta Kloss. — Ez, ha jól értettem, zsarolás lenne? — Kezét megmozdította a zsebében. — A kezek szépen a zsebben maradnak — mondta Lipke. Fegyverét rátámasztotta az asztal szélére, aztán Lizához fordult: Liza biztosíts! A lány az ajtóhoz állt. Kezében felvillant a fegyver. Kloss nem számított arra, hogy Lizánál is van fegyver. Most ismét megállapíthatta, hogy alábecsülte Liza képességeit. Lipkét sem értékelte eléggé — gondolta és mérle gelte a helyzetet. Lipke vigyorogva nyugtázta győzelmét, s hogy még- jobban érzékeltethesse fölényét a főhadnagy felelt, szivarral kínálta: — Köszönöm. A szivar időnként megkönnyíti a beszélgetést — közben a lányra nézett. Vafon megérti-e Liza, hogy cselekednie kell, hogy ő, Kloss mellette van, hogy ez az ember közös ellenségük? — Na látja — mondta Lipke. — Szeretem az intelligens ellenfeleket. — O, uram, ez a kiszólás legalább annyira ismerős számomra, mint az ön arca. Csak nem Poller úrtól szerezte ezt a kiszólást is, akárcsak a szivarokat? — Tegyük fel, hogy ahonnan ezeket a szivarokat szereztem, oda futottak be önről is az értesülések?! Mindaz, amit néhány gyenge pillanatában elfecsegett. Poller szereti a fecsegő német tiszteket. — Elkerülhetetlen ez a kitűnő társaság? — kérdezte Kloss. — Nem. ň bonyodalmak mindig elkerülhetők. De annak ts ára van, főhadnagy úr! - Szóval fecsegnem kell tovább? - Csúnya kifejezéseket hasznúi — mondta pimaszul Lipke. — Néhány információval is megelégednénk. - Szabad lenne tudnom, hogy kik azok., akik megelégednek azzal a néhány •nformációval? - 'Elárulhatom, hogy nem az Abwehr vezérkariak részére. Ön már túlságosan sokat tud rólunk, s mi is önről. Kloss Lizára nézett, de a lány csak állt mozdulatlanul az ajtóban, feszesen célratartotta fegyverét. — Túlzás — mondta Kloss, és belekezdett a játszma legveszélyesebb szakaszába. — Túlzás, amit ön állít. Ugyanis a P—3-as páncélhadosztályról szóló mesét itt találtam ki a heverőn. Ebben a pillanatban Liza kezében elsült a fegyver. Aztán mégegyszer. Pontosan úgy, ahogy Artúr tanította. Erik von Lipke élettelen teste a padlóra csúszott. Kloss hozzáugrott, felkapta fegyverét, az asztalra dobta, aztán Lizához fordult: — Köszönöm Liza, - egy lépést tett a lány felé, de Liza kezében még ott volt a fegyuer. — Allj! — kiáltott Klossra. — Azt gondoltad, hogy kijutsz innen élve? Kloss értetlenül nézett a lányra. Talán Liza mégsem értette meg öt az előbb? Szegény lány! — sóhajtott, s arra gondolt, hogy Lizát most feltétlenül pihenni kell küldeni. Néhány hétre legalább. — Természetesen kimegyek — mondta végül Kloss, — illetve remélem, hogy sikerül innen élve kijutni. De előbb téged akarlak biztonságban tudni. Figyelj jól. Elmész a berlini pályaudvarra, itt van az első osztályú jegy — nyúlt a zsebébe, itt vannak az iratok Tethoff tábornokné nevére, jól jegyezd meg: Krakkóból utazol vissza Berlinbe. Krakkóban a férjedet látogattad meg a kórházban. Itt van a poggyászmegőrzö száma is, a rekeszben egy bóröndött ps egy kézitáskát találsz. A táska aljában további utasításokat és készpénzt. A bőröndben út level van, amelynek segítségével egy ideig Svájcban tartózkodhatsz. Liza dermedten állt az ajtóban. Kloss végül is elnevette magái: — Na, add már ide a fegyveredet, mert még valami meggondolatlanságot követsz el vele. Liza görcsös sírásba tört ki, Kloss vállára borult és sírt, sírt. — Törüld meg a szemed. Nagyszerűen viselkedtél. De most is hidegvérre lesz szükségünk, mert l'oller azért nem Lipke. Kloss a telefonhoz lépett, lassan tárcsázott. Közben azon meditált, hoyy vajon hogyan fog reagálni a történtekre Poller? Kiveheti-e a szavaiból, amit tulajdonképpen tudni akart: vannak-e gestapósok a ház körül, vagy Lipke önállóan és egyedül kezdett akciót? Amikor végre felvették a másik kagylót, Kloss idegesen kezdett beszélni. Pontosan úgy, ahogy egy német tiszt jelentené a Gestapónak, hogy e percben likvidálta az ellenség egyik ügynökét, jelentette továbbá, hogy Lizát kereste, de a lány helyett egy magát Erik von Lipkének nevező egyént talált a lakásban, aki ellenséges együttműködésre akarta rábírni, és amikor ő erre fegyveréhez kapva reagált, Lipke is fegyvert rántott, s dulakodás közben halálra sebezte a férfit. A vonal másik végén sokáig csend volt, végül Poller csak ennyit kérdezett: — Miért nem fogta el élve? — Le akartam fogni a kezét, de várakozáson felül erős fizikumú volt, kénytelen voltam a fegyveremet használni. — Kérem szíveskedjék a lakásban maradni, amíg odaérek az embereim mel — mondta száraz hangon Poller. — Addig is fogadja elismerésemet és kö szünetemet, hogy ha véletlenül is, de megszabadította körzetemet egy ügy nőktől. Poller hangjában ezúttal nem csendült a szokott irónia. — Most felmész egy emelettel feljebb és vársz. Pollerék szerintem perceken belül itt lesznek. Megvárod, amig elmegyünk és sietsz a pályaudvarra. — És te? — kérdezte a lány. — Én pihenek itt addig, amíg Pollerék megérkeznek. Téged ugyanis csak 5—4 óra múlva fognak keresni, de addigra már Berlinben leszel. Megcsókolta a lányt, s kezébe adta a papírokat. Poller dühösen kezdte az „Elizabet" bői begyűjtöttek kihallgatását. Még meg volt győződve arról, hogy az összekötő a mintegy harminc letartóztatott között van. De csengett a telefon, — a vonal túlsó végén Kloss jelentette, hogy lelőtt egy árulót. I Folytatjuk) XIí. 17.