Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-16 / 298. szám, szerda

MEGOLDJUK AZ ORSZÁG GAZDASÁGI PROBLÉMÁIT 1970. (Folytatás á 6. oldalról) nl, hogy jogosultak-e a mai helyzetben a múltban kiadott különféle rendeletek, amelyek engedélyezik a legkülönfélébb pótlékokat, és hogy elég hatá­sosak-e az olyan anyagi jellegű megtorló intézkedések, ame­lyek csak az intézményeket és a vállalatokat sújtják és nem a felelős vezetőket. A jövő évben az árszervek­nek fokozottabb koncepciós és operatív munkát kell végez­niük. Az állami népgazdasági terv és költségvetés funkciójának megszilárdítása nem könnyű és nem mentes a konfliktusoktól. Jelentős igyekezetet kell kifej­tenünk annak érdekében, — és ez -természetesen eltart bizo­nyos ideig —, hogy áthidaljuk a vállalati szféra önállóságáról és a központi szférától való függetlenségéről szóló ártalmas elméleteket. Ez gyakran oda vezet, hogy csak feltételesen respektálják a központi felada­tokat, túlértékelik a vállalati szempontokat és érdekeket. Ezért a tevékenységünkben ar­ra kell törekedni, hogy az irá­nyító gyakorlatban érvényesít­sük azt az alapelvet, miszerint az irányítás felülről lefelé in­tegrált és megbonthatatlan. Megtettük az első intézkedé­seket a vezérigazgatóságok, a középfokú irányító szervek sze­repének megerősítésére. Foko­zatosan bővítjük hatáskörüket és rendelkezési lehetőségeiket az adott szakágazat keretén be­lül a vállalatokkal szemben. Az irányítási rendszerben gondot fordítunk arra is, hogy a vállalatok és a kollektívák a hatékony fejlődésben anyagilag is érdekeltek legyenek. Ebben az értelemben folytatjuk mind­azokat a pozitív elképzeléseket, amelyeket az 1965. évi januári plénum a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítéséről szóló határozata rögzített. A vállala­toknak elegendő lehetőségük van és lesz arra, hogy kibonta­koztassák aktivitásukat és kez­deményezésüket. Abból az alapelvből indulunk ki, hogy olyan tervirányítási rendszert alakítunk, amely nyílt rendszer, tehát nem törekszünk arra, hogy minden fejlődési szakaszban és helyzetben alkal­mas legyen. Elfogadtuk a töké­letesen előkészített, s ameny­nyíre lehetséges gyakorlatilag előre igazolt fokozatos lépések elvét. Tudjuk, hogy olyan tervezési és irányítási rendszerben dol­gozunk, amely nem minden szempontból komplex és egybe­hangolt. Egy azonban bizonyos, nevezetesen az, hogy ez a rend­szer lehetővé teszi az egész gazdasági szféra irányítását és a hatékony és gazdaságös mun­kát. A rendszert tökéletesíteni kell — ez a helyes követel­mény, azonban nem jelenti azt, hogy ne igényesen irányítsunk. Az olyan kifogásokat, hogy nem teszi lehetővé az ilyen vagy olyan, ma még megoldat­lan kérdések megoldását, nem fogadhatjuk el azt. A termelési folyamat irányításában, az em­berek irányításában, a vállala­tok teljesítőképességének ellen­őrzésében jő munkát végeztünk, de a helyzettel még mindig nem lehetünk elégedettek. To­vábbra is alapvetően fokozni kell a törekvéseket, amelyek­nek célja a termelés és az em­berek szervezése, a rend kiala­kítása a műhelyekben, a mező­gazdasági termelésben, az irá­nyítás terén, az igazgatásban és a munkaerő-gazdálkodás terén. A kiváló munkások és parasz­tok — és ezek a szocialista építés fő támaszai — azt köve­telik tőlünk, hogy jobban előké­szítsük a termelést, igényeseb­ben irányítsuk, s mindenkitől, nemcsak egyesektől, megköve­teljük a teljesítményt, a mű­szak kezdésétől a bevégzéséig, hogy megköveteljük a berende­zések kihasználását, a takaré­koskodást az anyaggal és ener­giával — egyszóval megkíván­juk a példás munkát. Több munkát várunk a mes­ter, a műhelyvezető, az igazga­tó, az igazgató helyettese és a felelős középfokú funkcionáriu­sok részéről. Ezért a központi állami irányítás kötelessége, hogy kedvező feltételeket aía­Iiítsűu lú sxácuikra. Nemcsak a termelés közvet­len irányításáról van szó, ha­nem arról, hogy az egész kör­nyezet, az iskola, a városi szer­vezet, a közlekedés és a keres­kedelem hozzájáruljon a szer­vezettséghez és a rendhez. Ez befolyásolja az emberek tudatát és magatartását. Tőlünk, mind­nyájunktól függ ez, akik fele­lősek vagyunk fentről le a szo­cialista társadalom életének rendezéséért. Ha az emberek azt látják, hogy nemtörődömséggel szem­léljük a feketézését, a megvesz­tegetést, a rendetlenséget, gyen­gül elkötelezettségük és. meg­rendül a bizalmuk. Sok intézke­déssel alapjában véve felszá­moltuk a személyautókkal tör­ténő feketézéseket. De még hány ilyen probléma létezik ma is. Ilyenek az ingatlan eladásá­val való üzérkedések, az élős­ködökkel szemben megnyilvá­nuló túlzott tolerancia. Ezen a téren határozottabban kell el­járniuk az állami szerveknek, különösen a közrendészetnek, az ügyészségnek és a bírósá­goknak, az ellenőrző szervek­kel együtt. A becsületes embe­rek ezt követelik és ebben szá­míthatunk támogatásukra. Az általános szervezettség és rend elválaszthatatlan attól a törekvésünktől, amely gazdasá­gunk teljesítőképességének nö­velését célozza. Erre kell mind­nyájunknak törekednünk. Elvtársak! Az elmúlt időszakban a párt és állami szervek nagy figyel­met szenteltek államunk föde­ratív rendezésének. A föderáció két évének ta­pasztalataiból egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a föde­ratív rendezés elvben bevált. Kialakultak a két nemzet együttélésének optimális felté­telei, valamint azok a feltéte­lek, amelyek lehetővé teszik a problémák megoldását mind or­szágos, mind állami keretben, úgy, hogy összhangban állja­nak a Csehszlovák Köztársaság érdekeivel. A föderáció alapel­vein sem ma, sem a jövőben nem akarunk változtatni. A tapasztalatok indokolnak néhány olyan részleges módosí­tást, amelyek kialakítják a szö­vetségi államgépezet jobb és teljesebb működésének feltéte­leit. Úgy látszik, hogy szilárdítani és fejleszteni kell a föderáció integráló szerepét, különösen azokon a területeken, ahol az országos érdekeket és az egész nép szükségleteit kell érvénye­síteni — mind politikai, mind gazdasági téren. Ez megfelel a korszerű szocialista állam szük­ségleteinek és a korszak köve­telményeinek. A módosítások célja, hogy a szövetségi kor­mány szintjére összpontosítsák a döntés jogát. A változásokkal kapcsolatban pontosan kijelöl­ték a nemzeti és szövetségi szervek felelősségének határát. Ez lehetővé teszi, hogy ponto­sabban megköveteljük a kije­lölt kötelességek teljesítését, hogy a munkamódszerekben respektáljuk az irányítási mód­szereket és az elválaszthatatlan felelősséget koordináljuk azok­kal a munkamódszerekkel, ame­lyek megfelelnek az állam szö­vetségi rendezésének. A javasolt változások minde­nekelőtt azt mutatják, hogy gazdasági téren sor kerül a szövetségi kormány és a nem­zeti kormányok jogkörének megosztására. Az ipar egy részét közvetle­nül szövetségi szintről fogják irányítani, másik részét pedig alárendelik a nemzeti kormá­nyok illetékes tárcájának. A szövetségi ipari irányítás kategóriájába sorolják be min­denekelőtt a gép- és kohóipart, ahol a központi irányítás dön­tő fontosságú indoka mindenek­előtt az, hogy biztosítani kell hazánk egységes részvételét a nemzetközi munkamegosztás­ban és a külkereskedelemben, továbbá biztosítani kell az egy­séges politikát országos szem­pontból a műszaki fejlődés és kutatás területén és érvényesí­teni kell a szerkezeti változá­sokat. A szövetségi irányítás alá tar­tozó másik alapvető szakága­zat a tüzelő-energetikai bázis. Hazai tüzelő- és energiaforrá­saink helyi elosztása nem egyenletes, hanem mindenek­előtt a cseh kerületekre össz­pontosult. Még hosszú időn ke­resztül ezek képezik a tüzelő­energetikai mérlegünk döntő fontosságú részét. A nemes tüzelőanyagok és az energia (mindenekelőtt a gáz és a kőolaj) egyre nagyobb ré­szét importáljuk, ma és a jö­vőben is. Ez megköveteli, hogy országos szempontból alakítsuk ki és osszuk el az adott ener­getikai forrásokat és egysége­sen biztosítsuk a kőolaj és a gáz szállítását oda, ahol szük­séges. Ugyancsak országosan, köz­pontilag fogjuk irányítani a közlekedést és a postát is. A külkereskedelem egységes or­szágos irányítását gyakorlatilag már ebben az évben megvaló­sítottuk. A nemzeti kormányok irányí­tása alá tartozik az ipar másik része, mindenekelőtt a vegyipar, a közszükségleti ipar, az élel­miszeripar és a helyi gazdál­kodás. Különösen a vegyipar és á közszükségleti ipar szaka­szán kell fokozni a szövetségi kormány befolyását és egybe kell hangolni a nemzeti kormá­nyok illetékes tárcáinak tevé­kenységét, különösen a külke­reskedelmi igényekkel kapcso­latban, a nemzetközi munka­megosztás érvényesítésében, a kulcsfontosságú beruházások létesítéséről és elhelyezéséről szóló kérdésekben, valamint a szakágazat gyártmány- és nyersanyagigényeinek elosztá­sában. E tevékenység számára nem alakítunk ki új önálló tár­cát szövetségi szinten, hanem a feladatokat közvetlenül a szö­vetségi kormány egyik alelnöke fogja irányítani. Az egységes csehszlovák nép­gazdaság irányítását, megszilár­dítását és tökéletesítését célzó, nagyon jelentős intézkedés a központi terv szerepének meg­erősítése. A javasolt intézkedé­sek célja elsősorban az, hogy megerősítse a szövetség és szervei koncepciós és szervezé­si funkcióját. Kifejezi a nép­gazdasági tervnek és tárgyi tar­talmának kötelező erejét az irányítás minden fokán. Ezzel függ össze a szövetségi költségvetés funkciójának meg­erősítése. Azzal számolunk, hogy a szövetségi költségvetés­ben összpontosul minden költ­ségvetési eszköz döntő többsé­ge, és Így összállami szempont­ból biztosítja nemcsak a bevé­telek centralizálását és meríté­sét, hanem az eszközök elosztá­sát is, mind a szerkezeti válto­zások érdekében, mind a nem­zetgazdaság színvonalának fo­kozatos kiegyenlítése érdeké­ben, valamint hazánknak a nemzetközi munkamegosztásban való részvétele szempontjából. A kormányok és az egyes mi­nisztériumok rendelkeznek azokkal a feltételekkel, ame­lyek lehetővé teszik, hogy el­sajátítsák a hatékonyabb mun­kamódszereket. A föderáció módosítása lehetővé teszi, hogy jobban összehangolják a tevé­kenységüket. Az adott helyzet felismerési foka alacsony, és gyakran hiányzik a nehézségek okainak gyors megindokolása és a fejlődés irányának felbe­csülése. Nemcsak a döntés előkészíté­séről, hanem elsősorban követ­kezetes megvalósításáról van szó. Mindenekelőtt ki kell egé­szíteni és ki kell alakítani a minisztérium vezető törzskarát. Sok funkciót csak átmenetileg töltöttek be, vagy be sem töl­töttek. A jelenlegi plénum ta­nácskozásának értelmében az év tapasztalatait figyelembe vé­ve kell tisztázni a következő időszak fő feladatait, majd kö­vetkezetesen meg kell őket va­lósítani. Az ország gazdasági erejének optimális kihasználása megkö­veteli a vezető funkcionáriusok munkamódszerének tökéletesí­tését. A munkánk iránt támasz­tott igények objektíven nőnek. A fejlődés problémái egyre bo­nyolultabbak. Megkövetelik, bogy necsak saját gazdasági valóságunkat kövessük figye­lemmel, hanem azt is, amit más szocialista országokban csinál­nak, és azt is, ami a világ töb­bi részén történik. Ismereteink rendszeres kiegészítése nélkül tartósan nem boldogulunk. Ez mindenekelőtt vonatkozik a mi­niszterekre és törzskaraikra, a vezérigazgatókra, valamint a felelős középfokú funkcionáriu-, sokra. Természetesen ez vonat-' kőzik a pártfunkcionáriusokra is, mivel a párt vezető szerepé­nek érvényesítése annyit jelent, hogy idejekorán beavatottan és konkrét fnódon kell megoldani a fő kérdéseket. Általánosságban meg kell fontolni stílusunkat, meg kell szabadulnunk mindentől, ami másodrendű, ami elrabolja időnket, ami mások hatásköré­be tartozik, ami elvonja figyel­münket a fő feladatok megol­dásáról. Ha elemezzük saját na­punkat, hetünket, hónapunkat és végül az évet, akkor sok ta­nulságot vonhatunk le belőle. Tanulságot olyan irányban, hogy a következő évben céltu­datosabban birkózzunk meg a szocialista építés bonyolult fel­adataival. Elvtársak! A gazdasági fejlődés kulcsa mindenekelőtt az, hogy haszno­sítani kell az adott termelési alapokat, ki kell használni a meglévő tartalékokat, növelni kell minden dolgozó, minden vállalat, az egész gazdaság tel­jesítőképességét. Saját lehetőségeink leplezése, a saját tevékenységünk iránti igények csökkentése, a kényel­mes egzisztenciánk, a konflik­tusmentes munkát célzó törek­vések, azok a szokások, ame­lyek megkötik kezünket, ame­lyek nehéz terhet jelentenek és fékezik a határozottabb előre­haladást. Nagyon keveset ér, hogy egyes emberek és vezetők sza­vakkal csatlakoznak a párt po­litikájához, ha egyidejűleg nem bíznak saját erejükben, ha a nehézségek okait nem saját ma­gukban, hanem másutt keresik, ha kitérnek a felelősség alól, s ha nem gyakorolnak határo­zottabb befolyást az ügyek ala­kulására. Mindnyájan felelősek vagyunk, akiket a párt kijelölt a kormányba, a minisztériumok­ba, a vezérigazgatóságokra, a vállalatokhoz és a nemzeti bi­zottságokba. A vállalatok veze­tő dolgozóinak tudniuk kell, hogy a párt bízik bennük, hogy védeni fogjuk őket és nem en­gedjük tekintélyüket csorbítani, ha fokozott igényt támasztanak a vállalat hatékonyságával és a munkakollektívák munkájá­val szemben. Ezzel szemben megvonjuk bizalmunkat azok­tól, akik megkönnyítik munká­jukat a társadalom terhére, akik képtelenek igényesen irá­nyítani a rájuk bízott kollektí­vát. Azt akarjuk, hogy minden­ki, aki a teljesítményért küzd, érezze támogatásunkat, de ugyanakkor tudja, hogy az ala­csony teljesítmény a felelősség­tudat megsértésének minősül. A párt munkájában ls az a korszak következik, amikor a hatékonyságért folytatott küz-~ delemnek szilárd helye lesz va­lamennyi pártszerv és szerve­zet munkájában. Megvalósítása során a pártnak mindenekelőtt azokra a dolgozókra kell tá-= maszkodnia, akik a tények is­meretében szorgalmasan és na­gyon lelkiismeretesen dolgoz-, nak. Ezek a kiváló példás munká-. sok, technikusok, mezőgazda-. sági dolgozók, ezek a párt tá-. maszai, a teljesítményért foly-. tátott harc támaszai. Ezeket; kell példaként állítani a fiatal nemzedék és az egész társada-. lom elé. Az ő életük és munká­juk a példa. A műszaki értelmiség ismere-. teinek és találékonyságának is korlátlan érvényesülési lehető-, sége van a termelés műszaki és. szervezési színvonalának eme­lésében. Ezen a területen számítunk a. tudományos-kutató és fejleszté-. si bázisra. Ez nem kicsiny a lakosság létszámához és a gaz-* daság színvonalához viszonyít^ va, terjedelme azonos az iparid lag fejlett országokéval. Ahogyan az egyik oldaloq fontosnak tartjuk az alkotó tut dományos és mérnöki munkát, másrészt viszont nem akarjuk támogatni az olyan meddő, hasznot nem hajtó alakulatokat, amelyek csak nevükben hord' ják a tudományt. Ha a termelés szakaszán most minden lehetőd ség mozgósítására törekszünk, akkor ez fokozottabb mérték-! ben vonatkozik a kutatásra, a fejlesztésre, a laboratóriumoké ra stb. A tudományos és mérnöki munkát a termelés élvonalának tartjuk. Továbbra is úgy fej-, lesztjük, hogy megelőzze a ter* melés szükségleteit, de ugyan* akkor feljebb emeljük a mércét, amelynek egyetlen mutatója, hogy mit jelent a társadalom számára. Elvtársak! Ahogyan Husák elvtárs beszá* mólójából és a XIII. kongresz* szus időpontja óta eltelt párt* munka tanulságaiból következ* tethető, most létrejöttek az ak. tív pártélet alapvető feltételei és a kommunistáknak sokkal nagyobb hatást kell gyakorol' niuk a társadalomra. A célunk az, hogy megnyerjük a párt gazdaságpolitikájának a becsű* letes dolgozókat, a munkásokat, a technikusokat, a mezőgazda, sági és egyéb dolgozókat, akik tudásukkal, képességeikkel és kezdeményezésükkel döntenek arról, hogy milyen gyors ütem* ben haladunk előre. A gyárak­ban, az építkezéseken, a szán* tóföldeken és a többi munka* helyen döntenek végső érvé­nyességgel politikánk eredmé* nyeiről. A közvetlenül előttünk álló 1971. esztendő jelentőségét nemcsak az fokozza, hogy az 5. ötéves terv első éve, hanem kü* lönösen az, hogy 1971-ben ün­nepeljük Csehszlovákia Kommu­nista Pártja megalapításának 50. évfordulóját. Tegyünk meg mindent azért, hogy ezt az év­fordulót munkával és a munka sikeres eredményeivel ünnepel­jük. A belgrádi Neimar cég két gyógyfürdőt épít Pöstyénbcn. Képünkön a befejezés előtt álló nyolc­emeletes Balnea Grand és az ötemeletes BalneaSplendid. (Felvétel; Štefan Petráš — CSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents